Július elsején Olaszország átvette az Európai Unió Tanácsának vezetését Görögországtól. Róma soros elnökként jelentős rutinnal rendelkezik, idén tizenkettedik alkalommal vezetia tagállamokat képviselő uniós intézményt. Legutoljára több mint tíz éve, 2003 második felében, még Silvio Berlusconi vezetésével elnökölt – akkor is Görögországot követve a sorban –, bár meglehetősen más körülmények között. Az egyik legfontosabb napirendi pont akkor a mai Lisszaboni Szerződés alapjait jelentő Alkotmányszerződéssel kapcsolatos tárgyalások, valamint a bővítés kérdése volt – 2004 májusában tíz új tagállammal bővülhetett az unió. Az azóta eltelt több mint tíz év alatt jelentősen átformálódott az EU: a tárgyalóasztaloknál 15 helyett 28 tagállam ül, és a 2008-ban kirobbant világgazdasági válság után még mindig sok a teendő annak érdekében, hogy az európai országok ismét a tartós növekedés útjára lépjenek.
A soros elnökségi program és feladatok döntő részét mindig az EU aktuális témái határozzák meg, amelyek egy része előre tudható az „uniós menetrend” alapján. Ugyanakkor mindig felkerülnek a napirendre olyan témák is, amelyeket az elnökség elején még nem lehet előre látni, de az adott elnökségnek elnöki periódusa során foglalkoznia kell (reagálva például az aktuális nemzetközi politikai változásokra). Amennyire lehet, minden tagállam igyekszik valamilyen nemzeti színt is belevinni az elnökségi félévbe, lendületet adva olyan szakpolitikáknak, amelyek fontosak az adott elnökséget adó ország számára. Ilyen volt például Magyarország esetében a Duna- vagy a Romastratégia, a hagyományosan környezettudatos Dánia „zöld növekedés” koncepciója vagy az előző elnök Görögország esetében a „kék növekedés”, azaz a tengerpolitika kérdésének fókuszba állítása – szoros összefüggésben a turizmussal, a tengeri közlekedéssel és halászattal. Ezek a prioritások Olaszország programjában is kiemelt helyen szerepelnek.
Az olasz elnökségi program három fókuszpontja a növekedés, a polgárok és a külpolitika. Matteo Renzi miniszterelnök megfogalmazása szerint itt az ideje, hogy revitalizáljuk az EU-t. Sokat idézett hasonlata: ha ma Európa szelfit készítene magáról, megfáradt tekintetet láthatnánk – szerinte az európai vezetőknek meggyőződéssel és határozottan kell cselekedniük, hogy a közösség valóban vezető szerepet játszhasson a nemzetközi porondon.
A növekedés beindításának alapfeltétele a munkahelyteremtés, amely megfelelő eredmények esetén kellő alapot teremthet a belső, tagországokon belül szükséges strukturális reformok beindításához. Olaszország egyfajta „ipari reneszánszban” gondolkodik, amely a feldolgozóipar és a szolgáltatási szektor fellendítését szorgalmazza, különös hangsúlyt helyezve a kis- és középvállalkozásokra és az energia- és klímapolitikára, amely olasz elképzelések szerint a növekedés motorja lehet a jövőben.
Fontos célként határozták meg emellett az EU és az uniós polgárok közötti távolság csökkentését, amelyhez kapcsolódóan számos intézkedéssel az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot, a digitális hozzáférés fokozását, valamint a bürokrácia visszaszorítását igyekszik majd elősegíteni Róma. Programja alapján az elnökség aktívabb szerepet szán az EU-nak olyan területeken, ahol az uniós együttműködés egyértelműen értéket teremt, ideértve az alapjogok védelmét vagy a migrációs és menedékjogi kérdéseket, ahol az uniónak szolidárisabb politikára lenne szüksége az elnökség szerint.
Harmadik területként Olaszország aktívabb külpolitikát szorgalmaz. Róma szerint nem hagyható hatásos, következetes és hiteles válasz nélkül az a sok rendkívüli fejlemény, amely a közösség határain a közelmúltban történt (mint például az arab tavasz vagy az ukrán-orosz konfliktus), amely egyértelműen komoly hatással van az Európai Unió országaira is. Róma szerint az uniónak meg kell találnia a megfelelő eszközöket, hogy a hasonló globális és regionális kihívásokat megfelelően tudja kezelni – elnökségével ezt is igyekszik elősegíteni. Az olasz tervek között ezekkel összefüggésben szintén kiemelt helyen szerepel a nyugat balkáni csatlakozási folyamat előbbre vitele vagy az EU szomszédságpolitikájának megerősítése.
Az olasz elnökség részletes munkaterve itt olvasható angol nyelven, emellett további információ és elemzés található róla többek között a Bruxinfo, az Európai Parlamentés a EuroNews oldalán.
Eredményes félévet kívánunk az olaszoknak – gyönyörű olasz tájakat bemutató vintage plakátgalériánkkal köszöntjük az új félévet!
Illusztrációk: az olasz elnökség logója (forrás: italia2014.eu/en/) és Matteo Renzi (forrás: Európai Parlament honlapja)
Évtizedes hagyomány, hogy az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő állam logót és hozzá kapcsolódó vizuális identitást választ. Ez végigkíséri az elnökségi félév hivatalos kommunikációját, ez jelenik majd meg a hat hónap során valamennyi elnökségi kiadványon, és többek között a Tanács brüsszeli központi épületére, a Justus Lipsiusra is felkerül. A logó hivatott szimbolizálni az elnökséget adó országot, az ország számára fontos értékeket, vagy a félév legfontosabb célkitűzéseit, üzeneteit. Sok esetben köszönnek vissza a nemzeti lobogó színei vagy egyéb nemzeti jelképek: Szlovéniánál például a Triglav hármas hegycsúcsa, a korábbi ír elnökségi logókban pedig a hárfa vagy a kelta spirális motívumok.
Görögországnál sincs ez másképp: a logó egy hajót ábrázol, amely dagadó vitorlákkal tart egy irányba, a kék tenger felszínén. Evangelosz Venizelosz görög külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes szerint letisztult, mégis kifejező, egyúttal görögös szimbólumot kerestek az elnökségnek. A logón megjelenő vitorlás az Európai Unió stilizált kezdőbetűiből áll össze. Az alkotók szándéka szerint ez a félkör alakú forma egyben az EU közös alapjának tekintett demokráciára utal (felidéződik általa a parlament vagy egy görög színház), és utal a közös kulturális örökségre is, amelyben persze kitüntetett szerepe volt a görög művészeteknek és a demokráciának. A logó fontos eleme a kék tenger, amely a görög identitás egyik meghatározó tényezője, egyben az európai országok összekötője – erre a görög elnökség programjában komoly hangsúlyt fektet.
A hajó szimbólumként felfedezést, átmenetet, mozgást fejez ki. Az elnökség hivatalos kommunikációja alapján a hajó egyben a kommunikáció és egység szimbóluma, amely utal az európai országok közös útkeresésére, és arra, hogy „Európa közös küldetésünk, és utazásunk, és csak egyesülve hajózhatunk tovább”, amely rövidítve az elnökség mottójában is megjelenik: „Európa a közös küldetésünk”.
Bár a logó kiválasztásakor bevett gyakorlat a pályáztatás – a legtöbb tagállamban legtöbbször profi grafikusok vagy művészeti szakokon tanuló hallgatók számára kiírt versenyen választják ki a nyertes logót –, a görög elnökség azonban nem így járt el. Az elnökség a számos díjjal kitüntetett tesszaloniki Beetroot ügynökséget kérte fel a feladatra, amely a megszokottnál olcsóbban, 12 ezer euróért készítette el az elnökség vizuális identitását. Athén egyébként 50 millió euróban maximalizálta az félév megszervezéséhez kapcsolatos kiadásokat – ez kiugróan alacsony a korábbi elnökségekkel összevetve.
Nézzétek meg a logót bemutató kisvideót, amelyben elhangzanak az elnökség legfontosabb üzenetei:
Nektek hogy tetszik? Mit gondoltok a logóról, összevetve Athén legutolsó, 2003-as elnökségi logójával?
