A hihetetlenül hosszúra nyúló tél után már mindannyian ki vagyunk éhezve a tavaszra. Lehet, hogy jó volt március végén újra szánkózni kicsit, hóembert vagy hónyulat építeni, de a legtöbben már nagyon várjuk, hogy a természet újraéledjen téli álmából és végre élvezhessük a tavaszi napsütést. A zöldellésbe mi is beszállunk: áprilisban a Föld napjához kapcsolódóan a Zöld Európa témakörét járjuk körül több programunkkal. Az EU egyik nagyon fontos célja a klímaváltozás elleni küzdelem, melynek egyik fontos eleme a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentése. Ehhez  elengedhetetlen az energiahatékonyság növelése, vagyis a rendelkezésre álló energiaforrások jobb kihasználása, valamint új, alternatív energiaforrások munkába állítása. Ilyeneket mutatunk be több programunkban, illetve azt is, hogy mi vár Európára és a világra, ha nem változtatunk a jelenlegi hozzáállásunkon.

Az első tavaszi hónap másik fontos témáját az irodalom szolgáltatja – április második felében kerül sor ugyanis a jubileumi, XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, amelyhez kapcsolódóan mi is vendégül látjuk a magyar és európai irodalom számos kiemelkedő alkotóját.

A hónap első programján, április 11-én arra kaphattok választ, hogy mi történik akkor, amikor elfogy az áram, és nem működnek a mindennapi életünkben alapvető eszközök. Az egyik lehetséges választ az Óbudai Egyetem hallgatói adják, akik pneumobiljaikkal érkeznek hozzánk. A pneumobil olyan, általában kisméretű jármű, amely üzemanyagként gyakorlatilag csak sűrített levegőt használ. A hallgatók által épített különleges autókat nálunk a helyszínen ki is próbálhatjátok.  A bemutató után Rakonczay Gábor kenus érkezik hozzánk,  aki elsőként szelte át kenuval az Atlanti-óceánt. Gábornak a csaknem kéthónapos út alatt volt alkalma megtapasztalnia, milyen az infrastruktúra nélküli környezet, hogyan küzdheti le egyedül, a rendelkezésére álló kevés eszköz segítségével az óceán kiszámíthatatlan természetét. Többek között erről is mesél majd nekünk 11-i programunk második felében, 19 órától.

A Föld napjára (április 22.) egy különleges előadással készülünk, amelyben a Független Színház Peer Gynt ösztöndíjasai egy performance-előadás keretében különböző, Európában élő emberek monológjait hallhatjuk a Millenáris füvén (rossz idő esetén az Európa Pontban). Az általuk felvetett környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági problémákra saját válaszainkat csak mi magunk adhatjuk meg – történeteiket figyelve könnyen észrevehetjük a biker-smoker, a stewardess, a plázaanyu, az atombarát, a munkanélküli munkás, a lomizó, a vályogvető és a művész-tréner szempontjait, örömeit, vágyait, és könnyen lehet, hogy magunkra ismerünk bennük.

A fenntartható fejlődés lesz Lumière filmklubunk témája is, ahol a „Földünk, a műanyag bolygó” című dokumentumfilmet vetítjük, amely az életünk minden területén (egyre inkább) jelen lévő műanyagokról mesél nekünk, és fest nem túl biztató képet. A dokumentumfilm készítője Werner Boote, akinek a nagyapja az egyik legnagyobb műanyagkonszern igazgatója volt. Boote az ő történetéből kiindulva járt utána a műanyag különböző ismert és kevésbé ismert hatásainak. A vetítés után Simon Gergellyel, a Greenpeace szakértőjével beszélgetünk.

Programjaink másik fele a művészetekhez és az irodalomhoz kapcsolódik – április 18. és 21. között ismét a Millenáris ad helyet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak, amelyhez kapcsolódva idén is megszervezzük az immár hagyományos Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. Április 19-én a Könyvfesztiválra érkező prominens európai írók, valamint magyar kortársaik részvételével több izgalmas panelbeszélgetés keretében beszélgetünk majd a Civilek Európájáról – az Írótalálkozó meghívottjainak listáját, illetve a végleges, pontos programot hamarosan ismertetjük az esemény Facebook oldalán. A Könyvfesztivál díszvendége Olaszország lesz, ami a mi programunkban is kiemelt szerepet kap.

Nemcsak az Írótalálkozón, de a 18-i Egy csésze Európa programunkon is Itália felé vesszük az irányt, mégpedig az izgalmas Toszkánába, azon belül is Firenzébe, a „reneszánsz bölcsőjeként” emlegetett városba utazunk. Nádasdy Ádám költővel, nyelvészprofesszorral arról beszélgetünk majd, hogy Dante tényleg a női olvasók miatt írta-e latin helyett olaszul, sőt toszkán nyelvjárásban az Isteni Színjátékot. Szó lesz a másik híres firenzeiről, a 700 éve született Boccaccióról is, Verdiről sem feledkezünk meg, aki mindenképpen meg szerette volna hódítani Firenzét, a mecénások és mentorok fellegvárát. Egy olasz esten kikerülhetetlen a pizza és az olasz kávé – mi sem mulasztunk e téren. (A programra előzetesen az euinfo@eu.hu címen keresztül várjuk a regisztrációkat.)

A hónapot a jazz világnapjához kapcsolódóan a fiatal jazz-zenészek magyarországi helyzetéről szóló beszélgetéssel és meglepetéskoncerttel zárjuk. A rendezvénysorozat Herbie Hancock világhírű zongorista, az UNESCO jószolgálati nagykövete kezdeményezésére jött létre – tavaly ez alkalomból Oláh Kálmán adott nálunk emlékezetes koncertet. Idén is a jazz élvonalából várunk egy elismert előadóművészt – és a gitárját.

Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A tavalyi, nagy sikerű kezdeményezés után idén is vendégül látjuk a kortárs európai irodalom krémjét Budapesten egy éjszaka erejéig, a Margó Irodalmi Fesztivál részeként idén is belekóstolhattok a legnépszerűbb európai alkotók műveibe.

Az Európai Irodalom Éjszakája (http://europaiirodalomejszakaja.blog.hu) ezúttal június 9-én, szombaton vár benneteket Budapest 18 különleges helyszínén, ahol 18 ország 18 kiváló írójának műveivel ismerkedhettek meg a TÁP Színház színészeinek tolmácsolásában. A kiválasztott helyszínek mind valamilyen módon kötődnek a felolvasásra kerülő műhöz. Erre az éjszakára színházzá válik több, a műfajtól talán távolabb eső hely is Budapest belvárosában: például a Múzeum Antikvárium, Gerber Pál festőművész műterme, az Erzsébet téri játszótér, a Retrock secondhand divatüzlet, a Blue River Pub Állóhajó, a Fruccola vagy az Ybl Palota is.

A program este hétkor kezdődik. Egyetlen éjszakába nem férhet bele 18 író műve, ezért érdemes előre megtervezni a túrát: a félóránként ismétlődő előadások és a közeli helyszínek lehetővé teszik, hogy jó pár szerző művével megismerkedhessetek. A válogatáshoz adunk itt egy kis segítséget az esthez kapcsolódó blog írásai alapján – vigyázat, hosszú lesz! :-)

A művek és helyszínek: 

1. Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra (Szlovákia)

Petra Nagyová-Džerengová Pozsony alpolgármestere, egyben a „női irodalom” talán legnépszerűbb képviselője Szlovákiában. Regényeiben a család, a párkapcsolatok, a szerelem, a gyerekvállalás kérdéskörét dolgozza fel, gyakran tabutémákat is feszegetve, és ezzel különös feszültséget adva romantikus történeteinek. Az írónő szerelemből, a párja kedvéért tanult meg magyarul, férje, Nagy József az előző szlovák kormány környezetvédelmi minisztere volt, jelenleg parlamenti képviselő.

Regénye egy fiatal anya történetét beszéli el, aki férje és egyben volt főiskolai tanára kínzásai között éli mindennapjait. A regény a női kiszolgáltatottságról mesél, miközben lerántja a leplet egy tiszteletben álló ember két arcáról.

Helyszín: ELTE BTK, kari tanácsterem, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4. A épület 

2. Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs (Magyarország)

Kőrösi Zoltán nemrégiben megjelent kötetében - amelynek alcíme „Történetek a titkos Magyar focikönyvből” – 42 novella rajzol ívet a pályák világától az életutat megjelenítő két félidőig. Ezek a futballélmények korántsem csak a fociról szólnak, hanem arról az országról, amit Magyarországnak nevezünk.

Helyszín: ELTE BTK Campus, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4., Gólyavár mögötti tér

3. Niccolo Ammaniti: Én és te (Olaszország)

Niccolo Ammaniti műveivel megnyerte magának mind az olasz, mind a külföldi olvasókat, műveit 44 országban fordították le, összesen négy film készült regényeiből. Az Én és te című regény egy Rómában élő zárkózott tinédzserről, Lorenzo Cuniról szól. Lorenzo élénk fantáziájú és rendkívül fogékony, nem szeret társaságban lenni, gyakran kerüli az embereket. Határtalan képzelőereje segítségével elmeséli édesanyjának napjait, melyeket – a valóságtól teljesen eltérően – lelkesítőnek és mulatságosnak fest le.

A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Bernardo Bertolucci hosszú évek után éppen az Én és te megfilmesítésével tért most vissza a rendezéshez.

Helyszín: Budapesti Olasz Kultúrintézet, 1088 Budapest, Bródy Sándor utca 8.

4. Ian McEwan: Szombat (Egyesült Királyság) 

A számos irodalmi díjjal kitüntetett Ian McEwan Szombat című könyve Henry Perowne idegsebész egy napját beszéli el. A már önmagában is eseménydús szombati nap – 2003. február 15-én milliók tüntettek Londonban az iraki háború ellen – egy tizenkilencedik századi nagyregény komplexitásával tágul ki, enged bepillantást a főhős múltjába és a jelenébe.

Helyszín: Brody House, 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 10.  

5. Urs Widmer: A kék szifon (Svájc)  

Urs Widmer a kortárs svájci széppróza élvonalába tartozik. Az esten A kék szifon című regényéből, a svájci irodalom egyik legjelentősebb alkotásából hallható felolvasás. A könyv egy különös álommal kezdődik a kéken csillámló szódásüvegről, amelyet hősünk gyerekkorából, a szülői házból ismer. Másnap, ahogy leszáll a vonatról, ötven évet repül vissza az időben, hogy felnőttként élje át saját gyerekkora világát. Felnőtteknek szóló mese, sziporkázó, álomszerű, mitikus történet, játék az idővel, amely mögött fölsejlik a komor kérdés: van-e értelme eljátszani bármiféle időutazás gondolatával, ha egyik háborúból a másik háborúba csöppenünk?

Helyszín: Múzeum Antikvárium, 1053 Budapest, Múzeum körút 35. 

6. Mehis Heinsaar: Jó napot! (Észtország) 

Mehis Heinsaar 1997-ben versekkel debütált. Négy évre rá megjelent két novelláskötete egyből az észt irodalom zenitjére röpítette – azóta is tartósan ott tanyázik. Hazánkban mégis méltatlanul kevesen ismerik, egyetlen magyarul megjelent kötete (Pár úr krónikái, 2004) nemigen hozzáférhető. Ezen kíván változtatni az Észt Intézet, amikor az idei Európai Irodalmak Éjszakáján őt állítja reflektorfénybe, és a Pluralicával közösen Heinsaar-miniantológiát jelentet meg, amelyet az észt helyszín látogatói ajándékba kapnak. A TÁP Színház színészei Jó napot! című novellájából olvasnak fel az esten.

Helyszín: Csendes Társ, 1053 Budapest, Magyar utca 18. 

7. Rui Cardoso Martins: És ha nagyon meg szeretnék halni (Portugália)

Rui Cardoso Martins az egyik legtekintélyesebb portugál napilap, a Público alapítói közé tartozik, riporterként többek között a szarajevói ostromról és mostari háborús eseményekről tudósított. Az És ha nagyon meg szeretnék halni első regénye, amelyet számos nyelvre lefordították, magyarul 2010-ben jelent meg.

A regény megtörtént eseten alapul. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy miféle hely lehet az olyan, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz. Az ifjú elbeszélő szörnyű titkot hordoz magával az afrikai portugál gyarmati háborúkból egy kézigránát formájában, amely a legvéresebb mészárlásoknak volt tanúja. A fiú egy eldugott vidéken él Portugáliában, de az internet segítségével most el tud jutni bárhova. Bensőséges, erőszakos és elég mulatságos utazásra indul, hogy megfejtse Európa egyik legnagyobb rejtélyét, a meglepően magas öngyilkossági rátát Alentejo-ban, Dél-Portugália legnagyobb régiójában.

Helyszín: Ybl Palota, 1053 Budapest, Károlyi Mihály utca 12.

8. Andrei Makine: Az ismeretlen (Franciaország) 

A Szibériában született Andreï Makine 1987 óta él Franciaországban és franciául írja műveit. 1995-ben A francia hagyaték című, negyedik regényével elsöprő sikert aratott, több mint húsz nyelvre fordították le, majd a Goncourt-díjat is megkapta.

Az ismeretlen című regény párhuzamos történetei rendkívüli művészi finomsággal mutatják be az orosz származású, Párizsban élő kortárs író alkotói válságát, és az „ismeretlen” öregember életét, aki végigküzdötte a második világháborút.

Helyszín: Március 15. tér, 1052 Budapest, templom előtti forgószékek

9. Toine Heijmans: A tengeren (Hollandia) 

Toine Heijmans (1969) a De Volkskrant újságírója. Op Zee (A tengeren) című első regénye hamar a kritikusok és könyvkereskedők kedvence lett.

Palaszürke, felhős ég, egy bizonytalan kimenetelű hajóút izgalmai, gyermekük elvesztésétől rettegő szülők – ezek a letehetetlen könyv alkotóelemei. Főhőse Donald, a középkorú férfi, akinek az élete zsákutcába kerül. Három hónapos vitorlásútra megy az Atlanti-óceánon és az Északi-tengeren, abban a reményben, hogy visszatérve jobb férj lesz Hagar mellett.

Helyszín: Blue River Pub állóhajó, 1056 Budapest, Petőfi tér 8. kikötő 

10. Daniel Glattauer: A hetedik hullám (Ausztria) 

Daniel Glattauer a Die Presse, majd 1989 óta a Der Standard osztrák napilap munkatársa, évek óta regényeket is ír. Közülük a nyolcadik, a 2006-ban megjelent Gyógyír északi szélre az utóbbi évek egyik legnagyobb osztrák és német könyvsikere.

A hetedik hullám című regénye főhősei, Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, s levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek…

Helyszín: Marriott Hotel, 1052 Budapest, Apáczai Csere János utca 4., terasz

11. Gabriela Adameşteanu: Az elveszett délelőtt (Románia)  

Gabriela Adameşteanu újságíró, szerkesztő. Az elveszett délelőtt, A hétköznapok egyenlő hossza és A találkozás című köteteit több nyelvre lefordították és számtalan díjjal jutalmazták.

A regény cselekménye két idősíkon, a Ceauşescu-éra sivár jelenében és a (némelyeknek) megfényesedő múltban játszódik. Főhőse egy öregasszony, aki miközben átutazik Bukaresten egykori gazdáihoz sovány kegydíjáért, visszatekint hányatott életére. Az ő szemszögéből bomlik ki a többi szereplő, élők és holtak észjárása. Majd egy évszázadnyi román történelem elevenedik meg egyszerre alul- és felülnézetből, pőre tényeivel és kényes dilemmáival: emberi viszonyok és indulatok árnyalt, groteszk és szívszorító rajza.

Helyszín: Fruccola, 1052 Budapest, Kristóf tér 3.

12. Jenny Erpenbeck: Otthon (Németország)

Jenny Erpenbeck író és színházi rendező, több német és osztrák színház és opera munkatársa. Írói pályafutása a kilencvenes években indult, először színpadi művekkel.

Otthon című regényében tizenkét élettörténet fonódik egymásba: megannyi otthonkeresés a huszadik század viharaiban. A tóparti házban egymást váltó lakók, egy család különböző generációinak tagjai megélik a Weimari Köztársaságot, a Harmadik Birodalmat, a háborút, a keletnémet szocializmust és felbomlását, s az újraegyesítés utáni zavaros éveket. Az öt generáción átívelő családtörténet alig kétszáz oldalon bomlik ki, az idő feltorlódik e csendes tóparton, s múlását szinte csak a váltakozó nyelvi síkok érzékeltetik.

Helyszín: Gerber Pál műterme, 1052 Budapest, Deák Ferenc utca 23., IV. emelet
(Előzetes bejelentkezés szükséges: info@budapest.goethe.org, Találkozó: 19.00, 19.40 és 20.30 órakor a kapuban.)

13. Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól (Finnország) 

Elina Hirvonen író, szerkesztő és dokumentumfilmes Legtávolabb a haláltól (Avain 2010) című második regényét 2010-ben Kalevi Jäntti irodalmi díjjal jutalmazták, és fordítási jogát hat országba adták el. A regény szereplői mind arra keresik a választ, hogy mi az, ami legtávolabb áll a haláltól. A párhuzamos idősíkok és történetek egyikében egy kamaszéveit Afrikában töltő férfi visszatér gyermekkora színhelyére, hogy a régi helyen újrakezdje életét. Egy tehetséges fekete lány kemény munkával ki tud ugyan szakadni a nyomorúságból, de az igazságtalanság ellen hiába küzd. Lenyűgözően szép gyermekkori barátnője már egészen fiatalon a prostitúció poklának legsötétebb bugyraiba kerül, ahonnan nincs visszatérés. Véglényként tengődő utcagyerekek, nyomorgó falusiak, vaktában lövöldöző fegyveresek és korrupt hajdan volt gyarmatosítók között próbálják megtalálni a szeretetet és a jóságot – másokban, ha már a világban lehetetlen. Az elesettek iránti részvét, a tehetetlenség fájdalma és az egyéni felelősségvállaláson alapuló személyes hit teszik megindító, humanista könyvvé Hirvonen regényét.

Helyszín: Erzsébet téri játszótér, 1051 Budapest

14. Trisse Gejl: Pátriárka (Dánia)  

Trisse Gejl regényíró, folyóirat-szerkesztő, íróként az igazi áttörést ötödik, Pátriárka (Patriarken, 2006) című regénye hozta számára, melyet több irodalmi díjra is jelöltek. Azóta két újabb regénye jelent meg. 2003-ban drámaíróként is debütált.

A Pátriárka főhőse egy apa, aki hozzászokott, hogy az övé az első és az utolsó szó. Nem rejti véka alá időnként szélsőségesen konzervatív véleményét sem. Különös hévvel kel a hagyományos dán értékek védelmére, s dühödt, ironikus kirohanásaival nem kíméli a Dániában élő bevándorlókat. Lánya felveszi vele a harcot, mert nem akarja belátni, hogy álláspontjaik mennyire közel vannak egymáshoz.

Helyszín: Hybridart Design Shop & Café, 1051 Budapest, Erzsébet tér 13. 

15. Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok (Norvégia)

Erlend Loe, Norvégia legnépszerűbb kortárs írója, számos nemzetközi díjjal jutalmazott szerző. Vegyesbolti csendes napok című regénye főhőse egy norvég drámaíró, Telemann, aki feleségével és három gyermekével egy bajor kisvárosban tölti a nyarat. Miközben igyekszik meggyőzni nemcsak feleségét, de saját magát is, hogy egy színdarabon dolgozik, mely „maga az ősenergia, az életet is veszélybe sodró elemi erő”, valójában a dús idomokkal megáldott sztárséfről, Nigelláról ábrándozik. Loe regénye szinte maga is dráma: hétköznapiságukban groteszk párbeszédtöredékek sorozata, melyek rendkívül pontosan és éleslátóan mutatják meg egy céltalanul sodródó, a széthullás határán egyensúlyozó házasság történetét.

Helyszín: Design Terminál, 1051 Budapest, Erzsébet tér 13. 

16. Andrzej Stasiuk: Taksim (Lengyelország) 

Andrzej Stasiuk könyveiért számos irodalmi díjat, rangos szakmai elismerést kapott Lengyelországban és világszerte. Műveit szinte minden európai nyelvre, valamint koreaira is lefordították.

A Taksim hősei bár öregszenek, de nem adják fel. Menekülve, hajszolva országokat szelnek át, miközben embereket csempésznek, vagy maga a megtestesült ördög által elragadott nőik megmentésére sietnek. Mindeközben pedig csak beszélnek, végeláthatatlanul ontva rettenetes, szomorú és vicces történeteiket. Vajon megmenekülnek?

Helyszín: Retrock, 1061 Budapest, Anker köz 2-4.   

17. Jáchym Topol: Az ördög műhelye (Csehország) 

Jáchym Topol cseh költő, próza- és dalszövegíró, a nyolcvanas években több cseh underground zenekar tagja, az évekig szamizdatban megjelenő Revolver Revue című irodalmi folyóirat egyik alapítója. Napjaink egyik világviszonylatban is legismertebb cseh szerzője, prózai munkáit több nyelvre lefordították.

„Kelet-Európa olyan téma, amelytől minduntalan próbálok menekülni, de mindig utolér“ – mondja a szerző Az ördög műhelye című könyvével kapcsolatban. A történet két helyszínen, a csehországi Terezínben és a Minszkhez közeli Hatinyban, a nácik vezette népirtás egykori emlékhelyein játszódik − jelezve, hogy minden szörnyűségnél lehet még szörnyűbb. A holokauszt és a háborús terror túlélő áldozatai, illetve azok leszármazottai mindennel és mindenkivel szembeszállva próbálják létrehozni az emberiség elleni bűntettek múzeumát. Az Ördög műhelye azonban az emberben lakozó gonosz termékévé válik. A névtelen együgyű és pszichopata főhős, svéd barátnőjével együtt az őrült projekt akaratlan kiszolgálójává válik.

Helyszín: OSA Archívum, 1051 Budapest, Arany János utca 32.  

18. Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota; Ernesto Sabato: Az alagút (Spanyolország) 

Egy arequipai perui, akinek a sors kiemelkedő szerepet szánt a kortárs spanyol irodalom homlokzatán: Mario Vargas Llosa, aki 1994-ben a Cervantes-Díjat, 2010-ben pedig az irodalmi Nobel-díjat nyerte el. A Zöld Palota két, egymástól nagyon messzire eső helyszínen játszódik, a perui tengerpart mellett, a sivatagos Piurában, valamint Santa María de Nievában, egy Amazónia szívében rejtőző vallásos misszióban. A történet szimbóluma Don Anselmo, az idegen mitikus bordélyháza, amelyet Piura külterületén emelt.

Helyszín: Thália Cafe, 1064 Budapest, Hajós u. 9.   

Ernesto Sabato Az alagút című könyvében a mesélő egy szerelemről és halálról szóló történetet mond el, mely a modern ember magányát láttatja. Ebből a hihetetlenül izgalmas bűnügyi regényből az őrület sem hiányzik, és végigkövethetjük a főszereplő, Juan Pablo Castel erőfeszítéseit, amelyekkel az okokat akarja megérteni, hogy miért kellett megölnie María Iribarnét, a nőt, akit szeretett, és aki egyetlen mentsvárát jelentette.

Helyszín: Budapesti Cervantes Intézet, 1064 Budapest, Vörösmarty utca 32.

Az Európai Irodalmi Fesztivált az EUNIC (Európai Kulturális Intézetek Hálózata), az Európa Pont és 18 európai kulturális intézet közösen szervezi, a részvétel valamennyi programon ingyenes!

Ryszard Kapuściński vitathatatlanul a XX. század egyik legkiemelkedőbb riportere. Tudósításai és könyvei világszerte népszerűek, írásait számos nyelvre lefordították, egy szakmai pályázaton, 1999-ben az „évszázad újságírójának” választották. Kapuściński rangos lengyel folyóiratok és a lengyel hírügynökség riportereként a fél világot beutazta, és beszámolt a fejlődő világ felszabadító mozgalmairól: 27 forradalom szemtanúja volt, sokszor forgott életveszélyben, négyszer akarták agyonlőni, 12 háborús fronton fordult meg Fekete-Afrikától Dél-Amerikáig. Könyvei – mint például a Hailé Szelasszié etióp császár birodalmának végnapjait megidéző Császár (1978) vagy a Reza Pahlavi elűzéséről és az ajatollahok forradalmáról tudósító A sahinsah (1982) – Magyarországon is bestsellernek számítottak a nyolcvanas évek elején. Nem is csoda, hiszen Kapuściński írásaiban olyan helyekre kalauzolta el olvasóit, ahova az előző rendszerben maximum képzeletben juthattak el. Egyesek szerint, ha nem hal meg 2007-ben, előbb-utóbb megkapta volna az irodalmi Nobel-díjat is, ami kevés nem szépirodalmi alkotóról mondható el. Méltatói szerint ő az, aki „irodalmi szintre emelte a riport műfaját” – ez a mondat jól jellemzi írói stílusát, sikerének okát, ugyanakkor összefoglalja azt a szakmai vitát is, amely nemrégiben írói munkássága kapcsán kirobbant. E vitát Artur Domosławski lengyel újságíró, Kapuściński tanítványa és barátja indította, aki nemrégiben életrajzi könyvet jelentetett meg mesteréről.

Domosławski  e könyvét (Háborúk és forradalmak költője) három évnyi kutatómunkára alapozva készítette: mindent elolvasott és alaposan kielemzett mesterétől, felkereste írásainak korábbi helyszíneit, közel száz interjút készített az életrajz minél pontosabb kimunkálásához. Munkájában a riporter családja mindvégig segítette, azonban a mű elkészülte után özvegye mégis jogi úton próbálta ellehetetleníteni a megjelentetését (sikertelenül). Ennek legfőbb oka, hogy Domosławski terjedelmes könyvében a riporter-legenda portréját új színekkel árnyalta: könyvében leplezetlenül beszél házasságtöréséről, a lányával kialakított feszült viszonyról, valamint Kapuściński titkosszolgálati múltjáról. Mégis nem ezek azok a részletek, amelyek a munkásságáról kialakult vitát kirobbantották, hanem az, hogy Domosławski könyvében azt is leírta, hogy a mester sok bizonyított esetben kiszínezte a történteket. Azaz bár jelen volt a helyszínen, egyes sztorikat mégis maga talált ki, beszámolóit nem tényszerűen, a valósághoz hűen írta meg, hanem maga kiegészítette színesebb epizódokkal, ahogy Domosławski fogalmaz, írásaiban „sokszor elragadta az irodalmi hév”. Domosławski továbbra is csodálatos és kiemelkedően értékes műveknek tartja Kapuściński írásait, ugyanakkor azt állítja, hogy írásaiban elmosódik a határ a tényszerű riport és a fikció, azaz újságírás és szépirodalom között.

Számít ez valamit olyan nagyszerű írásoknál, mint a Császár, a Futballháború vagy az Ében? – tették fel a kérdést sokan, a válasz pedig megosztotta a szakmát. Egyesek szerint teljesen lényegtelen, hogy szépirodalom vagy tényirodalom címkével látjuk el Kapuściński írásait, könyvei a XX. század történetének olyan kiemelkedő lenyomatai, ami miatt mindenképpen a legnagyobbak között van a helye. Mások szerint  riporterként nem tehette volna meg azt, amit megtett: újságíróként tartozik annyival olvasóinak, hogy egyértelműsíti, írása valós történetet rögzít vagy fikció – egy riporter nem teheti meg, hogy saját ízlése vagy mondanivalója szerint számol be tényekről.

Többek között erről a vitáról is szó lesz következő rendezvényünkön, május 22-én, amikor az életrajzíró Artur Domosławski lesz vendégünk. Domosławski könyve az általa generált szakmai vitán túl igazán érdekes olvasmány is, élvezetes „történelemkönyv és szakmai tanulmány egy portré ürügyén”, amely megjelenésekor egyetlen nap alatt elfogyott Lengyelországban – ajánljuk mindenkinek, aki szerette Kapuściński írásait, vagy aki szereti a történelmi témájú írásokat – legyen az fikció vagy riport.

Májusi programunkban az európai identitás, és a nyári szezon közeledtéhez kapcsolódva az európai fogyasztóvédelmi jogok kerülnek előtérbe.

Az Európa-nap alkalmából rendezett családi fesztivál (május 5.) utáni hétre több izgalmas programot is kínálunk: 8-án, kedden az Alpbach Magyarország Egyesület által  szervezett konferencia az európai és magyar ifjúság kihívásait és lehetőségeit vizsgálja meg neves szakemberek segítségével – a témát az idei alpbachi nyári egyetem szolgáltatja. A rendezvényen előadást tart Erhard Busek, az Európai Alpbach Fórum volt elnöke, egykori osztrák alkancellár; Martonyi János külügyminiszter, Paczolay Péter alkotmánybírósági elnök, Balázs Péter volt külügyminiszter valamint Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója. Az előadásokat beszélgetés követi, ahol bárki felteheti kérdéseit, illetve elmondhatja véleményét a témával kapcsolatban.

Az alulról szerveződő kezdeményezések jó példái azok a kulturális alkotó- és szórakoztatóközpontok, közösségi terek, amelyek a közösségi szellemet, hatékony együttműködést, aktivizmust helyezik a középpontba, és amelyből egyre több nyílik Budapesten is. Erről a pozitív tendenciáról, a „részvételi” kulturális központokról, illetve a(z ön)fenntarthatóságról, társadalmi felelősségvállalásról, nemzetközi együttműködésekről beszélgetünk meghívott vendégeinkkel, a Sirály, a Labor, a nemrégiben a Corvin áruházban létrejött MÜSZI és a PeCsa Music Hall képviselőivel május 10-én, csütörtökön.

Az európai, illetve a nemzeti identitás mibenlétéről illetve kapcsolatáról áprilisban, az európai irodalmi találkozón is szót ejtettek vendégeink, a téma két májusi programunkban is középpontba kerül. Ehhez kapcsolódik e havi filmklubunk is május 11-én, amelyben Pigniczky Réka dokumentumfilmjét, az Inkubátort vetítjük. A film keretét az István, a király rockopera szolgáltatja: ezt adták elő egy cserkésztáborban az 56-os magyar szülők már Amerikában született gyermekei a nyolcvanas évek elején, illetve 25 évvel később, a film jelenében. Ezen fiatalok történetét meséli el a film, hogy hogyan nőttek fel egy másik, nyugati társadalomban emigráns szülők gyermekeiként, miként fogalmazódott meg bennük a kettős identitás, valamint hogy lehet-e valakinek egyszerre „két hazája”. A filmvetítést beszélgetés követi a film rendezőjével, aki maga is az Egyesült Államokban nőtt fel. Szintén az identitás témaköréről beszélgetünk az Európa Szalon aktuális vendégével május 22-én, Artur Domoslawskival is, aki nemrégiben jelentette meg könyvét mesteréről és barátjáról, Ryszard Kapuscińskiról, az öt éve elhunyt, Lengyelországban és világszerte ismert tudósítóról, „a háborúk és forradalmak költőjéről”. Kapusciński az egész világot beutazta, és „szépirodalmi szintre emelte a riport műfaját”. Artur Domoslawski három évig dolgozott Kapuściński életrajzán, amelyben a tudósító családja végig támogatta – később azonban a mester lejáratására hivatkozva özvegye perelni akarta. A kész mű ismeretében az eredeti kiadó is elállt a támogatástól, ami végül egy másik kiadó gondozásában jelent meg. Az életrajz hatalmas sikert aratott Lengyelországban és külföldön is. Ryszard Kapuściński nagy visszhangot kiváltó életrajzának szerzőjével az európai identitásról Magyari Péter újságíró beszélget.

Májusi utolsó programunk, 24-én már a nyári szezonra készít fel: jó, ha tudunk róla, milyen jogaink vannak az EU-ban történő utazásaink során, mit kell tenni és mi jár ha például törlik repülőjáratunkat, ha elvész utazásunk során a poggyászunk, vagy ha az utazásszervező cég nem azt nyújtotta, mint ígért. Lesz még szó a megbízhatónak minősített naptejekről, az üdülőingatlanok időben megosztott használati jogáról (timeshare), külföldi vásárlásokról – a kérdésekre a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az Európai Fogyasztói Központ segítségével keressünk válaszokat. Az estet a Dumaszínház humoristája, Dombóvári István fogyasztóvédelmi stand-up showja zárja. Érdemes velünk készülni a nyaralásra! :-)

Az Európai Írótalálkozó harmadik kerekasztal-beszélgetése a jelenleg kimagaslóan népszerű kortárs skandináv krimik világába nyújtott betekintést. A bűnügyi regény férfiasnak hangzik, ám a beszélgetés résztvevői, akik zömében ebben a műfajban alkotnak – a beszélgetés cseh moderátorát, Marek Seckart leszámítva – mind a női nemet képviselték, a beszélgetés folyamán erre a női dominanciára is választ kerestek a meghívott északi írók.
 

A panelbeszélgetésen a bűnügyi történetek írói, Agnete Friis és Lene Kaaberbøl dán szerzőpáros, a dán Katarina Mazetti és a finn Leena Lehtolainen mellett Janne Teller dán egzisztencialista író, a Semmi című botránykönyv szerzője, valamint az „énekelt politikai költészet” elsőkönyves svéd szerzője, Naima Chahboun vettek részt.
 

A beszélgetés egy része az északi bűnügyi regények népszerűségének okait kereste: mivel magyarázható az, hogy Stieg Larsson Millennium trilógiája óta az északi könyvesboltok polcain folyamatosan újabb és újabb krimik jelennek meg, miben érhető tetten a műfaj nem szűnő népszerűsége, amely egyesek szerint túlzottan beárnyékolja és uralja a mai skandináv / északi irodalom nemzetközileg kialakult képét.
 

Naima Chahboun szerint ez a fajta irodalom – amelyet ő kevéssé ismer – értelmezhető a jó értelemben vett munkásosztály irodalmának, a középosztály széles rétege számára érthető és szerethető műfajnak. Janne Teller, aki szintén más területen alkot, úgy látja, hogy ebben fontos szerepe van annak is, hogy ezek a művek a bűnt mint társadalomkritikai eszközt használják. Emellett szerinte neves kiadók azért adnak ki ilyen könyveket – nem állítható, hogy a „munkásosztály” mellett az értelmiség ne lenne ugyanúgy vevő ezekre a történetekre –, mert ma Skandináviában sokszor nem a minőség, hanem az eladhatóság diktálja a szabályokat. Véleménye szerint ugyanakkor a krimiknek is rendelkezniük kell erős sztorival, jól megírt karakterekkel, szép nyelvezettel és mélyebb történettel, hogy jó könyvnek lehessen nevezni.
 

Ezzel egybehangzóan a krimiíró Leena Lehtolainen azt emelte ki, hogy ezek a történetek a bűnügyi esetnél mindig valamilyen mélyebb társadalmi problémára világítanak rá, amelyekről egy-egy ilyen könyv hasznos vitát generálhat az északi országokban – ahogy azt tette a műfaj egyik megteremtőjének tartott Stieg Larsson is. Agnete Friis szerint a bűnügyi regények különösen alkalmasak arra, hogy társadalmi visszásságokra hívják fel a figyelmet, ahogy az ilyen regények középpontjába többnyire valamilyen perifériára szorult egyén kerül, akinek problémáival a befogadó skandináv államoknak is szembe kell nézniük – a könyvek azzal kapcsolatban is adhatnak útmutatót, hogy mit lehet és mit kell az ilyen helyzetekkel kezdeni. Katarina Mazetti svéd írónő úgy érzékeli, hogy országában ez összekapcsolódik azzal a folyamattal, amelyben a hagyományosan baloldali, szociálisan nagyon érzékeny vezető svéd politika egyre inkább jobbra tolódik, a bűnügyi regények szerzői pedig ezt a folyamatot kritizálják baloldalról.
 

A társadalomkritikai vonulat mellett Lene Kaaberbøl szerint a műfaj sikeréhez nyilvánvalóan az is hozzájárul, hogy ezek a történetek alapvetően szórakoztatóak, izgalmasak – az olvasót kíváncsivá teszik, akik szeretnek borzongani, amely élményt mind megadják ezek a könyvek. Ezzel egyetértett Katarina Mazetti is, aki szerint, ha feltesszük a kérdést, miért olyan népszerű a bűnügyi regény ma, azt is meg kell válaszolnunk, hogy miért szeretnek az emberek a halálról és sötét dolgokról olvasni. Janne Teller szerint ez azzal magyarázható, hogy ezekben a könyvekben a gonoszság, a bűn „kordában van tartva” – az ilyenekről más olvasni, mint megélni őket, kíváncsiak vagyunk rá, de biztonságban is maradunk még ettől, mert jól tudjuk, hogy az „oroszlán a rácsok mögött van”. Ahogy az ő műveiben, úgy szerinte a krimikben is a bűn és az erőszak csak eszköz, ürügy ahhoz, hogy más, sokkal fontosabb és mélyebb dolgokról írjon – az ő esetében ezek az élet értelmével kapcsolatos kérdések, a bűnügyi regényeknél pedig bizonyos társadalmi problémák. Ugyanakkor szerinte fontos különbség, hogy míg ő olyan dolgokról ír, amelyekre nem tudja a választ, a bűnügyi regényeknél ez nem így van. Teller úgy érzi, mindig sokat tanul írásaiból, a saját maga által létrehozott karakterektől. Ebben egyetértett Leena Lehtolainen, aki bár jómaga pacifista, mégis bűnügyi regényeiről ismert – elmondása szerint ő az ilyen történetek megírása közben a saját maga legsötétebb részeit kutatja, és magában, illetve az emberben rejlő gonoszt keresi.
 

Agnete Friis a skandináv krimik nemzetközi sikerességével kapcsolatban kiemelte: lehet, hogy egyesek úgy érzik, túlzottan népszerű a krimi, de ez a népszerűség nagyon nagy lehetőség is az északi országok számára. Többek között ennek is köszönhető például, hogy az Egyesült Királyságban vagy akár az Egyesült Államokban mindezek kapcsán megjelent egyfajta kíváncsiság a dán, illetve az északi országok kultúrája iránt. Ma nagy sikerrel fut a tengerentúlon több olyan dán piacra készített filmsorozat is, amely bepillantást nyújt a skandináv mindennapokba.
 

Minek tudható be a női dominancia a skandináv irodalom és látszólag a krimi területén? Janne Teller szerint ez főként azzal magyarázható, hogy Skandinávia az a hely, ahol női egyenjogúság a legerősebb, és ez, ahogy az élet más területein, úgy a korábban férfiak által uralt irodalomban is megmutatkozik. Lene Kaaberbøl szerint ez összefüggésbe hozható azzal is, hogy a régióban mára a felsőoktatásban is felülreprezentáltak a nők. Szerzőtársa, Agnete Friis ehhez azt fűzte hozzá, hogy az irodalom és az írás az a terület, amelyhez nem kell különösebb vagyon vagy tőke. Míg filmet készíteni csak sok pénzből lehet, (és a pénzvilágot szerinte még mindig a férfiak uralják), addig az íráshoz bárki hozzákezdhet komolyabb pénzügyi háttér nélkül, így ez szabad érvényesülési területet jelent a nőknek is. Lene Kaaberbøl ezt még egy gondolattal egészítette ki: az irodalom olyan hely, ahol bárki sokat tud beszélni – anélkül, hogy megszakítanák.
 

Ha érdekel a skandináv krimik világa, vagy Teller vagy Chahboun világa, a szerzők könyveit megtalálod a nagyobb könyvesboltokban!

Kép forrása: © Anita Schiffer-Fuchs

A tavalyi hagyományokat folytatva a Könyvfesztiválhoz kapcsolódóan a Lettre és a EUNIC közreműködésével idén is megrendeztük az Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. A fő téma idén a „Befogadó Európa” volt, ehhez kapcsolódóan az első kerekasztal-beszélgetés résztvevői a közép-európai, a skandináv – mint a Könyvfesztivál kiemelt kultúrrégiója – és általában az európai irodalom mibenlétét, a kultúrkörök egymásra hatását, tágabb kontextusban az „identitás” sokrétű fogalmát boncolgatták – erről olvashattok egy rövid összefoglalót.

Claudio Magris, a Könyvfesztivál díszvendége, aki trieszti íróként a közép-európaiságot és a multikulturális európaiságot is jól ismeri, és több művében be is mutatta (többek között Duna című esszéregényében vagy a Habsburg-mítosz című könyvében), első hozzászólóként kiemelte az északi irodalom, az északi mentalitás hatását a közép-európai, illetve német irodalomra. Ibsen műveinek fordítójaként, így a norvég és északi irodalom jó ismerőjeként Magris úgy véli, hogy a modern, szabad skandináv polgárok által közvetített és megjelenítettek szabadságeszmény nélkül nem lehet értelmezni az európai „észak és dél” kapcsolatát – az északi írók, többek között Ibsen írásai egyértelműen nagy hatással voltak az európai írók munkásságára. Magris méltatta Ibsen különleges meglátását az élet tragédiájáról, arról a tragédiáról, amelyben az ember folyamatosan kutatja önmaga tökéletes kiteljesedésének módját, amelyet ha nem talál meg, bűnösnek érzi magát – ez a gondolat a közép-európai irodalomban is megjelenik. Magris úgy fogalmazott: az emberek Közép-Európában a „gyűlölet foglyai”, az író szerint a nemzeti identitás sehol máshol nem okozott olyan károkat, mint errefelé.

Andri Snær Magnason izlandi író kiemelte: országában a nemzeti érzés, az identitás mindig egyfajta „ártatlan nacionalitásként” jelent meg, korábban sosem bírt negatív konnotációval. Az izlandiak számára annyit jelentett, hogy büszkén vallották: „mi is lehetünk / vagyunk olyan jók, mint más nemzetek”. Mára ez az önkép az izlandi gazdasági összeomlás miatt kissé átalakult, mára „Európa”, a mai EU sokszor olyan színben jelenik meg, mint akik nem segítettek Izlandnak a szükségben, ugyanakkor a nyersanyagaikat kihasználnák – mára megjelent egy olyan attitűd, amelyben arról beszél: mi „miben vagyunk jobbak”. Közép- és Kelet-Európával kapcsolatban Magnason elmondta: kiskorában sosem gondolta volna, hogy lehetősége lesz valamikor ide, Közép-Európába utazni, vagy hogy innen lehetnének barátai. Közép- és Kelet-Európa el volt zárva a nyugattól, innen nem érték impulzusok országát. Mára ugyanakkor a kelet és nyugat közötti választóvonal megszűnt, és örül, hogy generációja ilyenfajta nyitásnak lehetett tanúja, amelyben kultúrák teljesen szabadon találkozhatnak.

Pia Juul dán írónő az identitás kérdésére reagálva elmondta: ő európainak és dánnak is érzi magát. Mindig is Dániában élt, ezt a nyelvet és országot ismeri a legjobban, így dán. Ugyanakkor van európai identitása is, ahogy ezt most Magyarországra érkezve is érezte – vannak olyan apró dolgok, amelyek egy közösséggé tesznek minket, európaiakat. Ugyanakkor ő saját hazájában utazva is tudja idegennek érezni magát: ahogy minden régió más és más, országán belül is ismeretlen emberekkel találkozik – viszont szerinte az olvasás és az irodalom ereje által a nemzeti identitás jelentősége elvész – az emberek barátságot és közösséget érezhetnek idegenekkel is.

Pia Juul honfitársa, Henrik Nordbrandt ennél jóval provokatívabban fogalmazott: szerencsétlennek érzi magát, amiért dánnak született, ezért amint tehette, „menekült” hazájából – hosszú éveket töltött Törökországban, Görögországban és Olaszországban, ma már ismét Dániában él. Bár dánként ez nem olyan evidens, ő mindig az uniós integráció mellett foglalt állást, mindig támogatta az EU-ban megvalósuló közösségi teret, az egységes piacot, ő nem lát olyan éles különbséget a „kontinentális Európa” és Dánia között. Nordbrandt saját nyelvét visszataszítónak gondolja, más nyelveket is elsajátított, amelyeket szintén alkotott, de az anyanyelve – ahogy minden írót – végigkíséri, „megtanult ezzel élni”.

A beszélgetés magyar résztvevője, Konrád György többek között identitásunk rétegzettségére hívta fel a figyelmet – egy író érezheti magát európainak, közép-európainak, magyarnak, zsidónak, mind fontos adaléka munkásságának. Élet és irodalom kapcsolatáról úgy gondolja, hogy míg az életben mindenki a középpontban érzi magát, addig az íróknál természetes, hogy úgy érzik, távol vannak a valóságtól – bár oda igyekezenek, talán soha nem érkeznek meg oda. Az irodalom egyik fontos feladata szerinte a jelen minél intenzívebb megélése, felfedezése, jelentésének és mélységének megértése – szerinte ugyanerre vágynak a drogot vagy alkoholt használók is.

Jostein Gaarder, a panelbeszélgetés norvég írója Európa és Skandinávia relációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy mára megfordult a két térség viszonya: míg régen Európa volt gazdag és hozzá képest az Észak (kiváltképp Norvégia) szegény, mára ez épp fordítva van. Ez mindenképpen új jelenség, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jostein – harcos környezetvédőkét – az emberiség közös, „kozmikus felelősségére” utalt identitásának értelmezésekor: bár ő norvég, és norvégnak érzi magát, szerinte van, és kell legyen egy ennél egyetemesebb attitűd, amellyel a világot szemléljük. Rá kellene eszmélnünk arra a közösségre, amely minden embert összeköt a bolygón. Vannak olyan erkölcsi normák, közös értékeink a földön, amelyeket minden embernek meg kell őriznie, mert mindenki felelős az emberiség és a Föld jövőjéért. Gaarder megfogalmazása szerint az egyetemesen vallott emberi jogok mellett ideje lenne megfogalmazni az egyetemes emberi kötelezettségeket is: globális felelősségünk tudatában törekednünk kell arra, hogy megőrizzük a Föld értékeit a következő generációk számára. Szerinte az irodalomnak is ezt a célt kell szolgálnia, ezt kell az irodalmi alkotás fókuszába állítani.

A szerzők könyveit megtalálod a nagyobb könyvesboltokban!

Fotó: prae.hu / Bach Máté

Úgy tűnik, most tavasszal megtalálnak bennünket a különleges pályát befutott írások – március elején Tomáš Sedláček volt a vendégünk, aki közgazdasági szakdolgozatát először elbukta, majd annak átirata nemzetközi bestsellerré vált, és ehhez hasonló karriert futott be mostani vendégünk, Janne Teller dán írónő egyik első írása is. Semmi című könyve 2000-ben jelent meg Dániában, amely – bár látszólag csak egy ifjúsági regény – provokatív tartalma miatt mégis hatalmas vihart kavart annak idején, és egy időre be is tiltották Dániában. Nem sokkal megjelenése után ugyanakkor számos irodalmi díjban részesült, és mára kötelező irodalomként oktatják sok dán iskolában. A Semmi című könyv az ifjúság számára is érthető, de mondanivalója mindenki számára elgondolkodtató lehet – a kötetben egy kisfiút próbálnak meggyőzni társai arról, hogy mégiscsak van értelme az életnek.

A könyv szerzője, Janne Teller eredeti foglalkozását tekintve közgazdász, és 1995-ig éveken át dolgozott az ENSZ munkatársaként olyan válság sújtotta területeken, mint Mozambik, Tanzánia vagy Banglades. Az ENSZ alkalmazottjaként szerzett élményei is hozzájárulhattak a háború kérdéskörét boncolgató könyvének megírásához, amely most tavasszal jelent meg nálunk is. A Ha háború lenne nálunk című esszéjében az írónő görbe tükröt tart az elkényelmesedett európaiak elé, akik sokszor nem tudják beleképzelni magukat mások helyzetébe. Politikai tanmeséje azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha nekünk, európaiaknak kellene valamilyen hirtelen kirobbant konfliktus elől egy afrikai menekülttáborba szöknünk. Az írónő ráadásul ebben az átiratban a magyarokat is beleszövi a gondolatkísérletbe: írásában Magyarország az egyik ország, amely egy fiktív konfliktus következtében háborúba sodródik szomszédjaival (Ausztriával és Szlovéniával). Legújabb könyve szintén elgondolkodtató írás a nyugati / európai társadalmak világszemléletéről, amelyben a fiatalok legnagyobb gondja az, hogy nem elég menő az okostelefonjuk.

Janne Teller valamennyi írása mély filozófiai és erkölcsi témákat boncolgat, amelyek valamennyi, olvasni tudó generáció számára mondanivalóval bírnak, mindezt lebilincselő stílusban. Nem véletlen, hogy az írónő könyveit közel húsz nyelvre fordították már le, a Semmi pedig az egyik legnépszerűbb ifjúsági könyv az Amazonon.

Janne Teller Európa Szalon című beszélgetés-sorozatunk vendége lesz, a Könyvfesztiválhoz kapcsolódóan a fesztivál díszvendég-standjánál beszélget Karafiáth Orsolyával most pénteken, április 20-án, 18 órától. Janne Tellerrel emellett nálunk, az Európa Pontban is lehet találkozni pénteken, az Európai Írótalálkozónkon, ugyanis az esti esemény előtt vendégünk egy kerekasztal-beszélgetésen is, 14:30-tól, amelyen nyolc másik kiemelkedő írótársával a skandináv irodalom titkairól beszélget. Pénteken Janne Teller mellett közel harminc, az európai irodalom élvonalába tartozó íróval és költővel találkozhattok nálunk – könyvmolyok, itt a helyetek! :-)

Kép: © Photographer Morten Holtum Nielsen

Áprilisi programunk témái – a fenntartható fejlődés és az irodalom – két e havi eseményhez kapcsolódnak: az április 22-ei Föld napjához, illetve a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválhoz (április 19-20., Millenáris).
 

Április 20-án, egy egész napos rendezvény keretében a Könyvfesztiválhoz kapcsolódva ismét az európai irodalom kiemelkedő alkotóit látjuk vendégül az Európa Pontban. Az idei Európai Írótalálkozó témája a Befogadó Európa, amely az EU2020 stratégia egyik alappillére. A témát négy szempontból, négy panelben járjuk körül meghívott vendégeinkkel – eljön hozzánk többek között a Könyvfesztivál díszvendége, Claudio Magris Olaszországból, Jostein Gaarder Norvégiából, de itt lesz magyar részről Konrád György is – a részletes program és a résztvevő írók listája az esemény Facebook oldalán részletesen tanulmányozható.

Szintén az európai írótalálkozó keretében jön el hozzánk Janne Teller dán írónő is. Idén – a dán elnökséghez kapcsolódva – Dánia és az észak-európai kulturális régió kerül a könyvfesztivál középpontjába. Teller Semmi című könyve igen érdekes karriert futott be: megjelenésekor nagy vihart kavart, a könyvet sokan veszélyesnek tartották, be is tiltották, de mára az irodalomoktatás része lett a dán iskolákban, több nyelvre lefordították, jelenleg a legnépszerűbb ifjúsági regény az Amazonon. Az írónővel Karafiáth Orsolya beszélget a Könyvfesztivál Díszvendég standjánál.
 

Április 25-i irodalmi estünk vendége a különleges, játékos stílusban, sziporkázó rímekkel, formai újításokkal és történetekkel szórakoztató író és költő, Varró Dániel lesz, aki tizenéves kora óta ír, illetve ültet át irodalmi műveket magyar nyelvre. Sokan a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényéről ismerhetik, de számos ismert színdarab újramagyarításával is hírnevet szerzett, legutóbb pedig „sms-enciklopédiában” (Szívdesszert) mondta el, hogy „kit, miért és mennyire”.  Ezen a napon egy másik fiatal magyar író műveiből is szemezgetünk: Lackfi János verseit Heidl György zenésítette meg, amelyeket egy „füstös-merengős, keserű-ironikus, jazzes” koncerten Lovasi András és a Véletlen nevű szupergroup ad elő 8 órától.
 

A zene játssza a főszerepet nálunk április 25-én is, a Nemzetközi Jazz Napon, amely napot tavaly jelölte ki az UNESCO, hogy felhívja a figyelmet a jazz alkotó, béketeremtő és együttműködést elősegítő szerepére. Az est folyamán meghívott előadóink egy kerekasztal-beszélgetés keretében beszélgetnek a zene szerepéről a nemzetek közötti párbeszéd erősítésében – az est végén Oláh Kálmán ezt „zongorával mondja el”.
 

Másik fókusztémánk, a fenntartható fejlődés. E havi filmklubunkban, 23-án a magyarországi mozipremier hetében – a Föld napjához kapcsolódva – a Severn, gyermekeink hangja című francia dokumentumfilmet vetítjük. A film Severn Cullis-Suzuki történetét meséli el, aki 1992-ben, tizenkét évesen kiállt az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciájának résztvevői elé, és felszólította őket, hogy gondoljanak az elkövetkező generációkra, és cselekedjenek annak érdekében, hogy leszármazottaiknak is legyen jövőjük.
 

A zöld gondolatok kerülnek előtérbe április 24-i programunkon is, amikor a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) szervezésében az élhető és fenntartható városi környezetről hallhattok előadásokat. Szó lesz számos fenntartható példáról, a biodinamikus gazdálkodásról, vagy a mostanában egyre népszerűbb városi, közösségi kertészkedésről, amelynek például a Millenáris park is helyet biztosít. Vendégünk lesz Gönczi Péter is, akit a Debrecenben megvalósított passzív üvegházas – aquapóniás – rendszeréről ismerhettek: hátsókertjében önfenntartó ökoszisztémát hozott létre, ahol egy önmagát hűtő-fűtő házban a pisztráng trágyázza a zöldségeket és fűszereket, a növények pedig tisztítják a halak vizét – az est során az ő előadását is meghallgathatjátok.
 

Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!