Március 21-i programunkon a rasszizmus elleni küzdelemmel foglalkozunk. Ezt a napot az ENSZ 1966-ban nyilvánította a rasszizmus elleni küzdelem világnapjának, emléket állítva egy 1960-as, közel hetven halálos áldozattal járó apartheid-ellenes tüntetésnek. Az apartheid rendszere Dél-Afrikában azóta összeomlott, de a faji, származási, illetve egyéb külső vagy belső jellemzők alapján történő megkülönböztetés sajnos a mai napig jellemző a világ és az élet számos területén – így Európa országaiban is.
Bár az EU alapvetően gazdasági és nem emberi jogi szervezet (amilyen például az Európa Tanács), az etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetés tilalma az Európai Uniónak is fontos alapelve. Az unió is határozottan fellép a nemen, faji vagy etnikai hovatartozáson, valláson vagy hiten, fogyatékosságon, életkoron és szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen, a szerződések mindemellett tiltják az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést is. A diszkriminációmentességhez való jogot erősíti az Alapjogi Charta is, amely a szerződésekkel azonos jogi súllyal bír. Az EU, valamint az Európa Tanács számos program keretében támogatja a rasszizmus, illetve az előítéletesség elleni küzdelmet. Mostani írásunk két most induló, e területhez kapcsolódó európai programot mutat be.
A pénzügyi válság Európa legtöbb országát komolyan megviselte, és sok helyen vezetett a szélsőjobboldali, kirekesztő vagy Európa-ellenes gondolatok megerősödéséhez, rasszista és diszkriminatív megnyilvánulásokhoz, jelentősen megnehezítve a bevándorlók vagy kisebbségi csoportok helyzetét. E jelenséggel foglalkozik az EU támogatásával megvalósuló U-CARE – Urban culture against racism in Europe (szabad fordításban: „Városi kultúrával az európai rasszizmus ellen”) elnevezésű program is. A program nyolc ország tizenegy művészeti szervezetének szoros együttműködésében valósul meg, amelyben a különböző hátterű (nemzetiségű / kisebbséghez vagy többséghez tartozó) fiatalok a városi művészetekre és a médiára épülő projekteket hoznak létre. A program célja, hogy különböző szemináriumok és nemzetközi képzések segítségével olyan művészeti területen tevékenykedő „U-CARE Junior Coach”-okat képezzenek, akik a program során megszerzett tudásukat fiatalok további csoportjainak adják át. A coachok további workshopok, kampányok keretében, terjesztik a kölcsönös megértésen alapuló együttműködések, a tolerancia és a diszkriminációmentesség üzenetét. A projekt magyarországi koordinátora, a Szubjektív Értékek Alapítvány folyamatosan várja olyan fiatal művészek jelentkezését (a zene, tánc, média, illetve hasonló területekről), akik szeretnének a kampány során alkotóműhelyekben, nemzetközi csereprogramokban részt venni.
Az online felületeken rengetegen – névvel vagy névtelenül – szítanak feszültséget etnikai hovatartozás alapján és buzdítanak kirekesztő magatartásra. Ezzel a jelenséggel foglalkozik 2013-14-ben a Fiatalok az Online Gyűlöletbeszéd ellen (Young People Combating Hate Speech On-line) elnevezésű európai szintű ifjúsági projekt, amelyet az Európa Tanács hívott életre. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet az emberi jogok fontosságára az online térben, és segítse a fiatalokat és az őket tömörítő szervezeteket, hogy azok kellő háttértudással és készségekkel felvértezve fel tudják venni a harcot az emberi jogok online megsértői ellen. Ehhez segítségül hívja azon szereplőket, akik már maguk is fellépnek vagy szeretnének fellépni az internetes kirekesztés és jogsértések ellen. Az Európa Tanács hagyományosan, például az „All Different – All Equal” kampányhoz hasonlóan a civil szervezeteket és az ifjúságot mozgósítva kampányol és az érdeklődőknek tréningeket szervez.
A kampány a The No Hate Speech Movement, azaz a Gyűlöletbeszéd-elleni Mozgalom keretében valósul meg, amely az Európa Tanács 47 országában, már 13 éves kortól mindenki számára nyitott. A mozgalom online közösségeken alapul, amelyeket nemzeti kampánybizottságok koordinálnak, a kampányt az Európa Tanács részéről pedig az EYF (Európai Ifjúsági Alap) Budapesti és Strasbourgi Irodája segíti. Európában a kampány március 21-i indulása után folyamatos akciókra és rendezvényekre lehet számítani egészen 2014. áprilisig, a nemzeti kampányok ezután is folytatódhatnak. Ehhez a kampányhoz is folyamatosan várják a szervezők a csatlakozókat – akinek felkeltette az érdeklődését a kezdeményezés, azt szeretettel várjuk 21-én az Európa Pontba, ahol további részleteket tudhatnak meg az érdeklődők a Magyar Kampánybizottság képviseletében a Szubjektív Értékek Alapítvány munkatársától, valamint az EYF budapesti szakértőjétől. A kampány hivatalos oldala itt olvasható.
A programon a U-CARE programról és az európai roma stratégiákról is további információkat kaphattok, az estet pedig a Romani Design ruhakiállítással, valamint a Szilvási Gypsy Folk Band koncertjével zárjuk. Várunk mindenkit szeretettel!
Ma Európában a nők és a férfiak helyzete és lehetőségei sokkal kiegyenlítettebbek, mint a világ más területein, vagy akár mondjuk száz évvel ezelőtt ugyanitt. A felvilágosodás, a világháborúk okozta gazdasági szükségszerűség, az emberi jogi és nőjogi mozgalmak küzdelme sok egyéb tényező mellett fokozatosan vezettek el ahhoz, hogy mára egy gyermek lehetőségei nem előre meghatározottak már születésekor – kizárólag a neme miatt.
A nemi esélyegyenlőség ugyanakkor még mindig nem teljes – ennek számos jelét láthatjuk a mindennapokban. Ma a nők Európában átlagosan 16,2 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak (Magyarországon ez az arány 18 százalék közül mozog), azaz ugyanazért a bérért egy nőnek éves szinten 59 nappal többet kell dolgoznia. Ez a bérszakadék – amely szerencsére, ha lassan is, de csökken – több összetevőből áll össze. A nő ugyanazért a munkáért általában kevesebb fizetést kap, a nők általában felülreprezentáltak olyan területeken, amelyeken alacsonyabb az átlagfizetés, és jóval kisebb számban jutnak el vezető pozíciókig, mint a férfiak (ez az ún. üvegplafon).
Jóval kevesebb nőt találunk a politikai döntéshozók között is, legyen szó akár nemzetközi szervezetek vagy épp az EU vezetéséről, miniszterelnökökről vagy elnökökről, a nemzeti parlamentekben való képviseletről. A tagállamok végrehajtó hatalmának vezetői között ma mindössze három nőt találunk: Németországban Angela Merkel, Dániában Helle Thorning-Schmidt, Litvániában Dalia Grybauskaitė. Az uniós tagállamok parlamentjeiben pedig a képviselők közül csak minden negyedik (a képviselők 26 százaléka) nő. Míg Svédországban, Finnországban vagy Hollandiában ez az arány 43-41 százalék között mozog, addig Magyarországon 100 képviselőből mindössze 9 (!) nő – és ezzel az aránnyal sajnos a legutolsók vagyunk az EU-ban. Ha az üzleti világot nézzük, ott sem jobb a helyzet. A nagyvállalatok vezetőinek elenyésző hányada nő, az Európa legnagyobb vállalatainak vezetőtestületeiben csak minden hetedik tag nő (13,7% - Magyarországon 7%), a testületek elnökei között pedig mindössze 3,2 százalék (Magyarországon 0%).
Mindez nemcsak a társadalmi szolidaritás szempontjából fontos kérdés, de komoly gazdasági következményekkel is jár. Egy ország annál sikeresebben teljesíthet gazdaságilag, minél jobban tudja kiaknázni a rendelkezésére álló humán erőforrást. Az Európai Bizottság ezért számos kezdeményezéssel, jó példák terjesztésével igyekszik mérsékelni az egyenlőtlenséget – nemrégiben pedig női kvóta bevezetésére tett javaslatot a nagyvállalatok vezetőségében. A Bizottság szeretné elérni, hogy minden tagállam vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik hogy a tőzsdén jegyzett vállalatok vezetőtestületeiben az alulreprezentált nem aránya legkésőbb 2020-ig elérje a 40 százalékot. Amennyiben ez nem teljesül, úgy akár szankciókat is alkalmazhatnának az adott cégekkel szemben.
A javaslat nem ellentmondásoktól mentes: már beterjesztését is nagy vita előzte meg, és ahhoz, hogy uniós jogszabályban rögzítsék ezt az elvárást, még az Európai Parlamentnek és a tagállamokat képviselő Tanácsnak is jóvá kell azt hagynia. A kvóta bevezetésének támogatói szerint a női felsővezetők arányának növekedésével termelékenyebbé és innovatívabbá válhat a munkahelyi környezet, amely jobban leképezi a társadalmat, és mindezek következtében növekedhet a vállalkozás általános teljesítménye. Ez elsősorban a sokszínűbb és kollektívebb gondolkodásnak tudható be, amely egyúttal hozzájárul a kiegyensúlyozottabb döntéshozatalhoz. Több tanulmány igazolja, hogy a nemek aránya szempontjából kiegyensúlyozott vezetőtestületek képesek a vállalatok pénzügyi teljesítményének javítására. Emellett a friss diplomások 60 százaléka nő, de csak kevesen kerülnek be közülük a vállalatok felső vezetésébe. A vezető pozíciók megszerzésének lehetővé tétele ösztönzőleg hat a nőkre, hogy belépjenek a munkaerőpiacra és a foglalkoztatásban maradjanak, segítve ez által a női foglalkoztatási arány növelését. Norvégiában (már megint a skandinávok!) már korábban bevezették ezt a fajta kvótát, ott jelenleg a tőzsdei cégek vezetőtestületeiben 40 százalékos a női arány.
Az ellenzők – akik között férfiakat és nőket is találunk – ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy ez a fajta diszkrimináció, amely elvileg pozitív, ugyanannyira káros, mint az egyéb hasonló megkülönböztetések. Ahogy Nigel Farage, a britek híresen jó előadó EP-képviselője fogalmazott: a diszkrimináció soha nem lehet jó, mert a meritokrácia (az érdemek elismerésén alapuló rendszer) ellenében hat. Más női kritikusok azért nem támogatják ezt a rendszert, mert nem nemük miatt, hanem érdemeik alapján szeretnének minél feljebb jutni – erre pedig jó pár példa van előttük.
A témáról most is heves vita folyik az uniós intézményekben, demokratikus vitafórumokon, a média hasábjain. Ahhoz, hogy a javaslatból jogszabály legyen, még rengeteg érvet és ellenérvet hallhatunk erről. Bárhogy is alakul, mi drukkolunk azért, hogy – így vagy úgy – de a nők életük során fokozatosan egyre kevesebb nehézséggel szembesüljenek, csak azért, mert ők nők. Emellett megszavazunk legalább 40 százalékkal több kedvességet is nekik – de nem csak ma, nőnapra, hanem az év minden napján! :-)
Ha részletesebben érdekel a női esélyegyenlőség vagy a tervezett kvóta háttere, nézz szét ezeken az oldalakon:
- A Bizottság esélyegyenlőséggel foglalkozó kampányoldala (magyarul)
- Tájékoztató kiadvány a bérszakadékról (magyarul)
- Nemek Közötti Esélyegyenlőség Európai Intézete (EIGE): elemzések, statisztikák a nők helyzetével kapcsolatban (angolul)
- A kvótáról bevezetéséről szóló bizottsági javaslat számos elemzéssel, statisztikákkal (részben magyarul)
Az íráshoz felhasznált illusztráció forrása: Pixabay.com