butan.jpg„A boldogság olyan, mint egy pillangó, elszáll, amíg kergetjük, de ha csendben ülünk, lehet, hogy egyszer csak a kezünkre száll.” (Nathaniel Hawthorne)


Legutóbbi programunkon a föld talán egyik legizgalmasabb és legkülönlegesebb helyére, Bhutánba kalauzolt minket Jaksity György gazdasági szakember. A Himalája kis, buddhista királyságában a legtöbb dolog kicsit mintha másképp működne, mint a fejlettnek tartott világ országaiban – példája mégis sok szempontból érdekes lehet a legtöbb ország számára.

A nagyjából dunántúlnyi ország kivételes elzártságban fejlődött több mint ezer éven keresztül, egészen nagyjából a hatvanas-hetvenes évekig. Addig az országban például még posta sem működött, nem volt elektromos áram, a városokat nem kötötték össze gyorsforgalmi utak, de autó is alig volt. Bhután a mai napig különleges harmóniában él a környezetével, és ezt alapvető értéknek is tekinti. A tradíciók és természet különlegesen fontos az ott élők számára, ami a gondolkodásmódban és számos politikai döntésben is tetten érhető. Például egyetlen fát sem szabad kivágni – az alkotmány alapján soha nem csökkenhet az országban az erdők aránya 60 százalék alá –, tilos a dohányzás, viszont mindenki a helyi népviseletben jár, és mindezt úgy teszik, hogy közben úgy érzik, nem tisztelik eléggé a hagyományokat. A turistákat – nehogy a természetet túlságosan megterheljék – borsos (250 dolláros) napidíjjal szűrik, amely ugyanakkor a vízum mellett kosztot és kvártélyt, autót és helyi idegenvezetőt is biztosít a beutazóknak. A király egy dísztelen kis házban él, míg a vallás, egyben a közigazgatás épületei hatalmas paloták. Az uralkodó dinasztia jelenlegi, fiatal királya (Dzsigme Namgyal Vangcsuk) saját – amúgy meglehetősen kiterjedt – hatalmát korlátozva vezette be a demokratikus intézményeket, és vezette át országát abszolút uralomból demokratikus monarchiába. 2008-ban alkotmányba foglalta, hogy az állam feladata polgárai boldogságának előmozdítása, összhangban az édesapja által 1972-ben bevezetett bruttó nemzeti boldogság mérőszámával. Az ország ugyanis a világ minden táján használatos GDP mutatója helyett az emberek boldogságérzetét tekinti fejlettsége mércéjének, amelynek növelése a mindenkori döntéshozók felelőssége.

Jaksity Györgyöt már közel tíz éve foglalkoztatják az országok fejlettségét, sikerességét jelző alternatív mutatók, amelyek között a boldogságindex az egyik legkülönlegesebb. Bár különleges, mérése ugyanakkor kézenfekvő – hisz mi más mutathatná jobban egy ország jólétét, mint a benne élők boldogsága? E logika mentén, a sok szempontból elavult GDP alternatíváját keresve nemrégiben felmérte és egy átfogó kutatás (Global Happiness Report) eredményeképpen először 2011-ben ismertette tagállamainak boldogságindexét az ENSZ is (amely egy ideje publikál már összetett gazdasági mutatót, például a HDI-t). A boldogságindexben a GDP mellett számít a családok helyzete, az egészségügy állapota vagy a korrupció szintje. Érdekes, hogy az ENSZ legutóbbi boldogságjelentése szerint a lista élén jellemzően kis (pl. skandináv) európai országok végeztek, Bhután az első harmadban foglal helyet, míg Magyarország a vizsgált 156 országból mindössze a 110. helyet érte el.

2013_09_HappiestCountries_0.jpg

Jaksity György kutatásai során arra kereste a választ, hogy mely tényezők befolyásolják leginkább egy ország jólétét, sikerességét, illetve arra, hogy a benne élők mennyire érzik boldognak magukat. Egyes elméletek az országok boldogságát a földrajzi elhelyezkedéssel hozzák összefüggésbe, míg mások antropológiai vagy civilizációs megközelítés alapján magyarázzák a jólétet. Mindkét elképzelésnek van valóságalapja, ugyanakkor általános alkalmazhatósága megkérdőjeleződik, ha például a két Koreára vagy Malajziára és a Malajziába ékelődött Szingapúrra gondolunk. Kézenfekvő és régóta alkalmazott magyarázat az országok jólétét történelmi / vallási jellemzőikre is visszavezetni – gondoljuk csak a Max Weber protestáns etikával és kapitalizmussal kapcsolatos elméletére. Emellett erős összefüggés figyelhető meg a társadalmak értékválasztásai, kulturális jellemzői és a jólét között is (pl. hogy egy adott társadalomban élők életét mennyire befolyásolja a túlélés vagy másik végletként a személyes önmegvalósítás, illetve a hagyományos vs. szekuláris értékek követése). Egy megközelítés a hajdan volt nagy birodalmak bukását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az ember és környezete / a természet harmonikus viszonyának megromlása nagyon gyakran előzte meg egy-egy birodalom összeomlását – ember és környezet közötti viszony is fontos magyarázója tehát egy ország prosperitásának, emberei jólétének.

jaksity.jpgÉs hogy mi tesz valójában boldoggá egy nemzetet, illetve milyen kívánatos út vezethetne Magyarország számára egy mostaninál boldogabb társadalomhoz? Biztos válasz nincs, csak elméletek és szubjektív benyomások. Míg Jaksity szerint a környezetükkel különleges harmóniában élő, a modern élet legtöbb nyűgétől mentes bhutániak jóval boldogabbnak látszódtak, mint a legtöbb fejlett társadalomban élők, a mutatók alapján nem kiemelkedően boldogok ők a nemzetek sorában. Életvitelük sok szempontból vonzó lehet a modern társadalmakban megcsömörlött fejlett országok lakóinak, ugyanakkor sem a bhutáni, sem más ázsiai minta modellszerű másolása nem vezetne jóra Jaksity szerint például Magyarország számára; európai szemléletünk, gondolkodásmódunk ugyanis túl távol áll e mintáktól. Jaksity szerint mindenképpen tanulhatnánk tőlük nyitottságot, illetve azt, hogy a boldogságot nem „felülről kell várni”. Hiszen sok szempontból csak rajtunk, egyes embereken múlik, mit teszünk boldogságunk érdekében és mennyire érezzük magunkat boldognak. Ahogy Gandhi is mondta: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”

Fotó: Európa Pont, Szalay-Berzeviczy Attila
Infografika: Huffington Post
További információ Bhutánról: Magyar Bhutáni Társaság

0 Vissza