Kockás mezes horvát-drukkerek, meggypiros magyarok, sárga-piros spanyolok – a foci Eb mérkőzései során (is) sokszor előkerültek a nemzeti lobogók és az államok hivatalos színei, amelyek kapcsán elgondolkozhatunk: miért pont az adott színeket használják, és a színek vajon mit szimbolizálnak? Összeállításunkban néhány érdekesebb európai zászló történetét és jelentését gyűjtöttük össze.
Magyarország
Az először az Árpád-házi királyok által használt fehér-vörös kombináció a 15. században a függőpecsétek sodratain kezdett kiegészülni a zöld színnel, a színösszeállítás a 16. század második felében, vélhetően a címerből eredeztethetően már zászlókon is feltűnt. Használata 1848-ig nem terjedt el, akkor azonban a forradalom során törvényben rögzítették hivatalos nemzeti jelképként. 1867 óta számít hivatalos színkombinációnak a piros-fehér-zöld, melyből a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.
Németország
A német nemzeti lobogó hivatalos színei, a „Schwarz-Rot-Gold”, vagyis fekete-vörös-arany eredete nem egyértelmű, ám az biztos, hogy még az egységes Németország megalakulása előtt, az 1815-ben Napóleon ellen harcoló porosz sereg egy része, a lützowi szabadcsapatok fekete uniformisán vörös hajtóka és arany gombok voltak, illetve zászlajukként szintén fekete-vörös kombinációt használták, arany díszítéssel. Ezek a színek idővel a nemzeti egység és a polgári szabadság szimbólumává váltak az 1848/49-es forradalom idején. 1848-ban a német nemzetgyűlés a fekete-vörös-arany kombinációt határozta meg a német szövetség, illetve a későbbiekben megalapítandó német birodalom hivatalos színeiként. Az 1866-ban a poroszok vezetésével megalapított egységes német császárság ugyanakkor a hagyományos porosz fekete-fehér színeket használta, amelyet kiegészítettek a hanzavárosok vörös színével, így a császári német birodalom hivatalos színösszeállítása a fekete-fehér-vörös lett. 1919-ben változtatták vissza ismét fekete-vörös-aranyra a nemzeti színeket, és ezzel együtt a lobogót is, ezt 1933-ban, a Harmadik Birodalom azonban visszacserélte a fekete-fehér-vörösre. Mind az NSZK, mind az NDK nemzeti színként a fekete-vörös-aranyat határozta meg 1949-ben, így természetesen az 1990-es egyesülés után is megmaradt ez a színkombináció a Bundesflaggén.
Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyság zászlaját, ismert nevén Union Jacket 1801-ben alkották meg az Anglia és Skócia lobogójának kombinációjából készült Union Flag és az ír zászló egyesítéséből. A Jack kifejezést eredetileg a hajókra kitűzött zászlókra alkalmazták, de egyes vélemények szerint I. Jakab, Skócia és Anglia egyesítőjének becenevéből eredeztethető. A skótok adta kék háttér előtt három kereszt figyelhető meg: a legvastagabb az angolok védőszentje után a Szent György-kereszt, a másik piros kereszt az írek védőszentje tiszteletére a Szent Patrik-kereszt, míg a mellette található fehér kereszt a skót András-kereszt. A Union Jacket sokáig csak a brit hadsereg használhatta, csupán 1908-tól számít az Egyesült Királyság hivatalos zászlajának.
Olaszország
A zöld-fehér-piros sávos, címer nélküli Il Tricolore hivatalosan 1948-tól használatos olasz nemzeti jelképként, de a színek használata régebbre nyúlik vissza. A három színt a mai formájában először a Ciszpadán Köztársaság használta 1797-ben, amely Milánó zászlajának piros-fehér színeit egészítette ki a milánói polgárőrség uniformisának zöldjével. Egyes értelmezések szerint a zöld a reményt, a fehér a hitet és a piros a könyörületességet szimbolizálja, más forrás szerint a zöld az ország mezőire és dombjaira, a fehér az Alpok hófödte csúcsaira, a piros a függetlenségi harcok során elhullott vérre utal.
Spanyolország
1785-ben egy versenykiírás során született meg a mai lobogó piros-sárga-piros sávos színösszeállítása, amelyet főként a hadsereg használt, civil változatát öt sáv alkotta. A színek a Spanyolországot alkotó korábbi királyságok arany és vörös címerszíneiből származnak, bár egyes források szerint a bikaviadalokat is megidézi ez a két szín: a vörös a vért, a sárga az aréna homokját. A zászló közepén szereplő címer változott az idők folyamán, a jelenlegi hivatalos spanyol zászló, a la Rojigualda az 1979-es spanyol alkotmányban szerepel, és 1981 óta használatos.
Portugália
Portugália zászlaját egy zöld és egy piros sáv alkotja, a határvonalon a portugál címerrel: a pajzzsal és egy csillagászati eszköz, az armilláris gömb ábrájával, amely a nagy portugál felfedezőkre és a gyarmatbirodalomra utal. A korábbi kék-fehér színű lobogót 1910-ben váltották le a mai színösszeállításra, hivatalosan 1911 óta használatos a zöld-piros zászló. A színek egyik értelmezése szerint a hazát védők vérének vöröse és a remény zöldje alkotja a két sávot.
Franciaország
A francia trikolórban a Bourbon-ház hagyományos fehér színe a királyt jelképezi. A piros és kék színek Párizs színei, amelyeket a forradalmárok használtak a Bastille 1789-es ostroma során. A kék-fehér-piros Le Tricolore 1790-től használatos, jogszabályban 1794-ben rögzítették nemzeti jelképként.
Ausztria
A világ egyik legrégebb óta használt lobogója, az osztrák zászló 1786 óta használatos a hadseregben piros-fehér-piros összeállításban. Ennek eredete 1230-ra nyúlik vissza, amikor Babenbergi II. Frigyes herceg alatt hasonló színűre változtatják hercegség címerét és lobogóját. A legenda szerint V. Lipót osztrák herceg emléke miatt, aki a harmadik keresztes hadjárat alatt, 1191-ben olyan hősiesen harcolt, hogy a fehér zubbonya teljesen véressé változott, csupán a csata után levetett öve nyomán maradt egy fehér csík. Hivatalos nemzeti jelképpé ugyanakkor csak a Monarchia megszűnése után, 1919-től nyilvánították Ausztriában. A sas-címeres változatot kizárólag az állami intézmények használhatják, minden egyéb felhasználásra a címer nélküli, háromsávos változatot kell alkalmazni.
Horvátország
A piros-fehér-kék sávos, középen a címerrel: piros-fehér kockás pajzzsal (šahovnica – sakktábla) és felette öt koronával ellátott horvát lobogót hivatalosan 1990 óta használják, miután a címert abban az évben, a mai formájában megtervezték. A hagyományos szláv trikolórból álló zászló a forradalom során, 1848-ban alakult ki, a jugoszláv időket leszámítva szinte végig az időről időre változó, ám a horvátkockás motívumokat magában foglaló címerrel a közepén. A zászló így magában foglalja a horvát (piros és fehér), szlavón (fehér-kék) és dalmát (piros és kék) királyságok hagyományos színeit. A 25 kockából álló, sakktáblára emlékeztető címer története a legenda szerint a 10. század végére vezethető vissza, amikor Držislav horvát király velencei rabsága alatt leült sakkozni a velencei dózséval, II. Orseolo Péterrel, akit háromszor legyőzött, ezáltal előzetes megállapodásuk szerint visszanyerve a szabadságát és a dalmát városok fölötti ellenőrzés jogát is.
Észtország
Az észt sinimustvalge (szó szerint kék-fekete-fehér) lobogót 1918-ban, Észtország első függetlenségének évében vezették be hivatalos jelképként. Előzményeként a Tartui Egyetem diákjai használták zászlójukként 1884-től, és az észt szabadságharcosok is a kék-fekete-fehér lobogó alatt harcoltak az oroszok ellen. 1940 és 1990 között az észtek nem alkalmazhatták hivatalos jelképként a trikolórt, csak 1990 óta újra az ország nemzeti zászlaja a sinimustvalge. Általános értelmezés szerint a kék a szabadságot, az ország feletti eget, az észt tavakat és a Balti-tengert szimbolizálja, a fekete az észt földet és az ország küzdelmes múltját, a fehér szín a hazát, az ország lakosságának jövőjét és boldogságát, valamint a havat, a nyírfaerdőket és a hosszú nyári estéket jelképezi.
A borítókép forrása
Európai különböző tájait járva számos jellegzetes helyi játékkal találkozhatunk, legyen az táblajáték, labdajáték vagy valami teljesen őrült érdekesség az extrém hintázástól a mocsárfocin keresztül az emberi toronyépítésig.
Az angoloknak számos játékot köszönhetünk, amelyet a világ minden szegletében ismernek (ilyen a foci, a rögbi vagy a krikett), de számos olyan nemzeti játék van, amelyet nem feltétlenül ismernek széles körben az országok határain kívül.
Számos ország vagy nemzetiség büszke hagyományosnak tekintett játékára. Tudtátok például, hogy évszázados hagyományra tekint vissza az észtek „extrém hintázása”, a Kiiking? A franciák pétanque-jához hasonló játék kedvelt több európai országban (ilyen a római időkből fennmaradt olasz bocce / bocci, vagy az angoloknál a bowls. Az Amerikában óriási népszerűségnek örvendő baseballnak is számos európai változata van: ami a finneknek a Pesäpallo, az a lengyeleknek a palant, a svédeknek a brännboll, az oroszoknak a lapta, a briteknek és íreknek a rounders vagy épp hasonlóan a méta a magyaroknak– mind a baseball távoli, európai rokonai.
Az észt extrém hintázáshoz hasonló örültségnek tűnik elsőre a holland (frízlandi) fierljeppen, ami tulajdonképpen víz feletti rúdugrást jelent, vagy a katalánok emberi toronyépítése, a Castell. Érdekes játék a hollandoknál a kézilabda-szerű kaatsen, a kosár- és kézilabda közötti korfbal, esetleg a hosszú távú korcsolyázás vagy a gael kézilabda, a finnek és a skótok mocsárfocija.
A sort nagyon sokáig lehetne még folytatni – a május 8-i Európa-napon ráadásul ezek közül párat ki is próbálhattok. A mi kedvenceinket alább mutatjuk. Ti milyen különleges nemzeti játékokat ismertek más országokból?
További érdekes "nemzeti sportok":
A Kiiking (extrém hintázás) Észtországból:
Meglepő vagy sem, az Európai Unióban a legmagasabb az egy főre jutó alkoholfogyasztás a világon. 2009-ben egy átlagos felnőtt éves szinten 12,5 liter (!) tiszta szeszt fogyasztott, ami napi szinten közel három italt jelent – ez pedig a globális átlag csaknem kétszerese. Ez persze nem meglepő, hiszen Európa országaiban évezredek óta készítenek és fogyasztanak alkoholtartalmú italokat. Emellett Európa központi szerepet játszik a globális alkoholpiacon, lévén a világ alkoholtermelésének negyede és a teljes bortermelés fele az európai országokból származik. Az alkoholkereskedelem még inkább Európa-központú – az alkohol exportjának 70 százaléka és importjának csaknem fele az Európai Unión belül zajlik.
De hol mit fogyasztanak? Egyes országoknál ez talán egyértelmű – Németországnál, Csehországnál vagy Írországnál a sörre tippelnénk, Franciaországban, vagy Olaszországban pedig valószínűleg a borral nem tévednénk nagyot. De például Magyarországon vajon a sör vagy a bor a kedveltebb? Ennek néztünk utána, és foglaltuk össze az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az EU statisztikái alapján, amelyek az alkoholfogyasztás káros hatásai miatt évek óta készítenek átfogó felméréseket az egyes országok alkoholfogyasztási szokásairól. Egy-egy országot aszerint vettünk a sörös vagy a boros, esetleg a rövidet fogyasztó országok közé, hogy melyik alkoholtípusból fogyasztják a helyiek a legnagyobb mennyiséget éves szinten. Hogy melyik országban mi a nyerő, térképünkről kiderül.
Források, további információ az európaiak alkoholfogyasztásáról:
Horvátország hamarosan, július 1-jén csatlakozik az EU-hoz – ezt ünnepeljük pénteki programunkon, amikor egy színházi előadás és egy izgalmas koncert erejéig Dalmácia felé vesszük az irányt.
De mennyit tudunk vajon déli szomszédunkról? A horvát tengerpartot, a finom halakat vagy az ajvárt valószínűleg sokan ismerjük, a legtöbb magyar valószínűleg fel tudna sorolni jó párat Horvátország nagyvárosai és természeti kincsei közül. Talán még a nyakkendők és a dalmaták származásával is sokan tisztában vannak – de ezen túl?
Összegyűjtöttünk néhány érdekességet Horvátországgal kapcsolatban, amit talán kevesebben ismertek:
- 1612-ben Hvar városában épült Európa legrégebbi kőszínháza.
- A legjobb állapotban fennmaradt római kori amfiteátrum - az egyetlen a világon, amelynek mindhárom oszlopsora áll - Pulában található.
- A világ legkisebb városa a Guinness szerint Horvátországban található. (Ez az isztriai Hum, amelyet mindössze 23-an laknak.)
- A Winnetou-filmeket annak idején a Plitvice-tavaknál, a Velebiten és a Zrmanjinál forgatták.
- A Krka vízesésnél 1895-ben üzemelték be a világ első vízi erőművét, amelynek köszönhetően Šibenik sok európai nagyvárost – köztük Londont, Rómát vagy Bécset – megelőzően jutott elektromos világításhoz.
- A nyakkendő („kravátli”) horvát találmány, és innen terjedt el az egész világon. Eredetileg horvát katonák viselték a 17. században, majd francia közvetítéssel jutott el szerte a világba. A nyakkendő szó számos nyelvben utal eredetére (Hrvat / Croat): (horvátul kravata, angolul cravat, franciául cravate, németül Krawatte, olaszul cravatta.)
- A torpedót Ivan Lupis-Lukic, az Osztrák-Magyar Haditengerészet nyugalmazott tisztje találta fel 1860-ban, és az első torpedógyár Rijekában volt.
- Isztriának is van ferde tornya: a završjei harangtorony, amelynek 40 cm az elhajlása.
- Zadar városában található az első tengeri orgona, amelynek hangjait kizárólag a szél és a tengeri hullámok alakítják.
- Az ujjlenyomatok alapján történő személyazonosítási módszer, a daktiloszkópia feltalálója a horvát Ivan Vučetić.
- A dalmata kutyafajta Dalmáciáról és a Dalmata illír törzsről kapta a nevét.
- A horvátoknak saját írásmódjuk van, a 9. században keletkezett glagolita, amelyet a latin betűk mellett egészen a 18. századik használtak rendszeresen.
- Horvátország hivatalos fizetőeszközét, a kunát a nyestről nevezték el. A középkorban az adókat ugyanis értékes nyestbőrben kellett leróni.
- A rijekai karnevál nemcsak Horvátországban a legnagyobb, de Európa leglátványosabb karneváljai között is számon tartják.
Forrás: Horvát Idegenforgalmi Közösség kiadványai, Croatia.hr