Zimmer frei, Langosch, Palatschinken – feliratok, amelyekkel még ma is nagyon gyakran találkozhatunk a Balaton partján. A hatvanas évektől egészen a nyolcvanas évek végéig tartó „aranykorhoz” azonban nem mérhető a német turisták mostani száma a Balatonnál. Az előző rendszerben bizarr módon a Balaton jelentette az egyik legfontosabb találkozóhelyet a két Németország fennállása alatt, a berlini fallal egymástól elszakított német családoknak. A Balatonra a baráti NDK-ból is jöhettek turisták, ugyanakkor a Kádár-korszak gulyáskommunizmusa örömmel fogadta a jól fizető nyugatnémet vendégeket is. Utóbbiak számára a magyar rendszer a keleti blokkban máshol elképzelhetetlen, relatív lazasága megfelelő színvonalat tudott biztosítani – szemben például a bolgár vagy a román tengerparttal. Mivel Magyarország a nyugatbarát, bár semleges Ausztrián és a keleti blokkhoz tartozó Csehszlovákián keresztül is megközelíthető volt, nyaranta itt – a főváros helyett leginkább a tó mellett – jöhetett létre a sok kis német egység.

Kettészakított családok, testvérpárok, szerelmespárok találkozhattak nálunk nyaranta, számos új, izgalmas ismeretség is létrejöhetett a két ország polgárai között még a legnagyobb tiltás idején is. A tóparti kempingek parkolójában a Trabi mellett jól megfért a Merci. Az Ossinak természetesen tilos volt a kapcsolatfelvétel a Wessie-kkel, de valószínűtlennek tűnt, hogy sok száz kilométerre hazájuktól ebből bajuk származzon – holott a gyakorlatban ez könnyen megtörténhetett. A standokon ugyanis nem voltak egyedül – az államvédelmi szervek kiküldött ügynökei, a „Balaton-brigád” együtt majszolta velük fecskében a porcukros lángost (amely műfaj előtt a magyar lángos készítők ma is értetlenül állnak). Ott voltak, amikor a Wessik a kiolvasott Bildeket vagy a nyugati árucikkeket átadták a keleti barátoknak, vagy amikor az Ossi rokon nyugatra szöktetését szervezték meg. A Stasi ügynökei – ahogy a filmben elhangzik – az „operatív szempontból fontos, észlelhető eseményeket” rögzítették, amelyeknek komoly következményei lehettek otthon. Munkájukat a magyar belügyi szervek éveken keresztül segítették.

Ezekről a bizarr, keserédes találkozásokról szól csütörtöki filmklubunk következő filmje, a Forgács Péter filmrendező által jegyzett Német egység @ Balatonnál. A film a német egység huszadik, illetve a berlini fal felhúzásának ötvenedik évfordulójára készült kiállítás anyagaira épül, amelyet Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum vezetője fogott össze. A dokumentumfilm alapjául számos korabeli fénykép, felvétel, a kapcsolódó német és magyar titkosszolgálati anyagok, valamint már a rendszerváltás után elkészített számos személyes interjú szolgál – köztük egy volt Stasi-ügynök személyes beszámolója a történtekről. A film egyrészt időutazás az előző rendszer Magyarországára, ahol a palacsinta mellé kóla helyett még Bambit kaphattunk. Másrészt bepillantást enged az előző rendszer titkosszolgálati működésébe, megmutatja az idillinek tűnő balatoni nyaralás talán kevésbé ismert, sötét oldalát.

A filmet hét órától vetítjük az Európa Pontban most csütörtökön, február 21-én; a film után a Lumière Filmklub háziasszonya, Gyárfás Dorka beszélget Hans-Henning Paetzke műfordítóval. A program – mint minden programunk – ingyenes, szeretettel várunk mindenkit!

Fotó: Panforte.hu / MHSZ (CC BY-SA 3.0)

Bálint-napon a zene és a magyar kultúra egyik nagykövetét, Sebestyén Márta világszerte elismert népdalénekest láttuk vendégül az Európa Pontban. Márta – Andrejszki Judit csembalóművésszel és énekessel – a szerelmesek napjához illő, régi időkbe és változatos európai tájakra kalauzoló dalesttel jött el hozzánk. Előadásuk előtt Gyárfás Dorka beszélgetett a művésznővel.

Sebestyén Márta már kiskorában rengeteg benyomást szerzett különböző, akkor még inkább egzotikusnak számító országról vagy kultúráról – azok zenéin keresztül. Közgazdász kutatóként dolgozó édesapja ugyanis számos nemzetközi útjáról mindig a különböző tájak népzenéivel tért haza a hatvanas-hetvenes években; ő úgy gondolta, a népzene képes igazán megmutatni egy-egy népcsoport vagy tájegység igazi lényegét. Márta zenei érdeklődésének, tehetségének kibontakoztatásában természetesen zenepedagógus édesanyja is jelentős szerepet játszott, de nagyon nagy hatással volt rá édesapja hozzáállása és az a sokféle különleges muzsika, amelyek segítségével bejárhatta Görögországtól Türkmenisztánon át egész Dél-Amerikát – képzeletben.

Képzelőerejére sokáig szüksége is volt hasonló nagy utazásokhoz – az előző rendszerben ő sem kapott könnyen útlevelet, amellyel nemzetközi fellépésekre mehetett volna. Persze voltak visszautasíthatatlan külföldi felkérései „baráti országokba”, de nyugatra még nemzetközileg elismert művészként sem mehetett minden esetben. Sosem felejti, milyen tortúra volt egy-egy külföldi utazás még neki is, milyen volt gyomorgörccsel átlépni a határt, ha egyáltalán utazhatott – ez persze azoknak, akik a mai Európában nőnek fel (mint például fiai), szinte elképzelhetetlen.

Aztán idővel ő is eljutott olyan minden szempontból (földrajzilag és gondolkodást tekintve is) távoli országokba, mint Ausztrália, vagy Új-Zéland – sokan várták volna, hogy nem tér haza az akkor számos kötöttséggel és korlátozással működő Magyarországra, de ő sosem gondolt erre. Ahogy fogalmazott: „Itt a hazám, itt vannak a gyökereim, ahol feltöltődök, és nekem az a dolgom, hogy ezt a kultúrát elvigyem és megmutassam másoknak.” A művésznő szerint talán nem is hinnénk, hogy micsoda tisztelet és szeretet övezi a magyar kultúrát külföldön – erről sajnálatosan kevés szó esik manapság, pedig szerinte erre kellene koncentrálnunk, és azon kellene dolgoznunk, hogy tovább öregbítsük ezt a jó hírünket.

Sebestyén Márta 2010-ben ehhez kapcsolódó munkájához az egyik legrangosabb elismerésben részesült: megkapta az UNESCO Művész a békéért kitüntető címét. A díjjal egyedülálló zenei munkásságát ismerték el, amelynek keretében több évtizede a Kárpát-medence népzenei örökségét a legmagasabb művészi színvonalon képviselve támogatja a magyar kultúra és a világ kultúrái közötti párbeszédet, valamint a kulturális sokszínűség eszméjét. A díj átvételekor munkásságának egyik legnagyobb ihletője és ösztönzője, „az első igazi világzenész”, Bartók Béla 1931-ben papírra vetett gondolatait idézte, amelyet ő is teljesen magáénak érez és követendőnek tart ma is a zene kulturális különbségeket áthidaló természetéről és elhivatottságáról:

„Az én igazi vezéreszmém, amelynek… tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”

Az uniós polgárság idén létrejöttének huszadik évfordulóját ünnepli. Ennek ellenére sokan továbbra sincsenek tisztában azzal, hogy ez milyen többletjogokkal, milyen előnyökkel jár. Az idei évet éppen ezért az EU az európai polgárok évének nevezte ki. Az év célja, hogy minél többen tudjanak élni az uniós polgársággal járó  plusz jogokkal, és tudják hol lehet ezekről részletes és közérthető tájékoztatást kapni.

Fontos tudni, hogy az uniós polgárság nem váltja ki – és főleg nem veszélyezteti – a tagállamokhoz kötődő állampolgárságot, hanem kiegészíti azt az EU-hoz kötődő további jogokkal és lehetőségekkel. Magyarország uniós csatlakozásával automatikusan minden magyar egyben uniós polgár is lett, amelynek köszönhetően számos demokratikus döntéshozatalhoz, részvételi demokráciához kapcsolódó joggal bírunk. Közvetve (például választott képviselők útján) vagy közvetlenül beleszólhatunk az EU döntéseibe – részt vehetünk a helyi és európai parlamenti választásokon (amelyre legközelebb jövőre kerül sor), és uniós lakhelyünkön magunk is választhatóak vagyunk. Emellett jogunkban áll petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez az EU tevékenységi körébe tartozó, a beadót közvetlenül érintő (például uniós jogokkal, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi ügyekkel vagy épp a szakképzettség elismerésével kapcsolatos) kérdésben. Ha úgy érezzük, hogy egy uniós szerv megsértette valamely jogunkat, az európai ombudsmanhoz fordulhatunk. Emellett jogunk van az unión kívül bármely országban – ha például ott nem működik magyar külképviselet – bármely másik tagország diplomáciai vagy konzuli védelmében részesülni. Mindezek mellett uniós polgárként jogunkban áll nemzeti nyelvünkön, tehát magyarul az EU bármely intézményéhez fordulni és választ kapni, és megtekinthetjük az uniós szervek nyilvános és hivatalos dokumentumait.

Az uniós jogok listája itt természetesen nem ér véget, hiszen ezek csak a közvetlenül a döntéshozatalhoz kapcsolódó többletjogaink, de uniós tagságunknak köszönhetjük például azt is, hogy az unión belül szabadon – a schengeni térségen belül személyi ellenőrzés nélkül – utazhatunk, vagy kereshetünk és vállalhatunk munkát. A „határtalan Európában” nincsen többé szorongás a határátkelőknél, útlevél sem kell feltétlenül az utazáshoz – Európán belüli utazásaink sokkal egyszerűbbek, mint mondjuk 30 vagy akár scak 10 évvel ezelőtt. Uniós polgárként emellett bármelyik tagállamban letelepedhetünk, ha rendelkezünk az ottani megélhetéshez szükséges jövedelemmel. A külföldi elhelyezkedéshez sem kell már munkavállalási engedély a többi tagországban, a fiatalok pedig a helyiekkel azonos feltételekkel tanulhatnak. A szabad mobilitáshoz még pénzügyi támogatást is kaphatunk – például uniós programokban való részvétellel. A külföldi szakmai gyakorlat megszerzését, egyetemi áthallgatást, önkénteskedést, vállalkozásfejlesztési tapasztalatszerzést mind támogatja valamilyen EU-s program, amelyet érdemes kihasználni. Mindezek mellett a cégek is értékesíthetik termékeinket, a vásárlók pedig a sok-sok, különböző országból származó áru közül válogathatnak – a korábbinál jóval nagyobb, biztonságosabb választékból és olcsóbban. Az unió egységes vagy harmonizált szabályainak köszönhetjük többek között még azt, hogy számos végzettséget kölcsönösen elismernek a tagállamok, hogy turistaként nem kell minden vagyonunkat orvosra költenünk például egy baleset esetén, hogy a boltok polcain termékek széles skálájából válogathatunk, és biztosak lehetünk abban, termékeink megfelelően működnek.

E fenti felsorolás természetesen nem kimerítő, számos egyéb jogunk és lehetőségünk adódik még uniós tagságunkhoz kapcsolódóan – az idei tematikus évhez kapcsolódóan mi is többször foglalkozunk még e témával. Bemutatunk további konkrét EU-s lehetőségeket, de addig is figyelmetekbe ajánljuk eligazodási pontként az Európa Önökért nevű portált, amely részletes és gyakorlatias tájékoztatást ad számos uniós lehetőségről. Mindezeket a jogokat kívánja tehát az EU idén (is) minél ismertebbé tenni, ösztönözve az embereket, hogy éljenek is ezekkel a jogaikkal; de azt is, hogy mondják el róla véleményüket – hiszen az egységes piac és az uniós jogok érvényesítése sajnos még nem mindig tökéletes, az esetlegesen létező akadályok lebontásához pedig mindenképpen szüksége van az uniós döntéshozóknak a visszajelzésekre. (Jelenleg is számos témával kapcsolatban várják a visszajelzéseket az EU konzultációs honlapján).

Az európai év hivatalos honlapján is számos hasznos információt találhattok – többek között egy folyamatosan frissülő eseménynaptárat, eligazítást az uniós forrásszerzési lehetőségekről, illetve hozzáférést számos az uniós polgársággal kapcsolatos tartalomra. Figyelmetekbe ajánlunk még emellett egy versenyt is, amelyben az E-twinning programhoz kapcsolódóan fiatalok együttműködésére épülő projekteket várnak a szervezők, amelynek témája szintén az európai polgárság – négy életkori kategóriában várnak nevezéseket, egyenként 4000 eurós díjazással.

Februári első programunk Bálint-napra esik – nem is lehet más a témája, mint a szerelem – és a bor. Február 14-én este Sebestyén Márta Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas népdalénekest, az UNESCO kitüntetett művészét látjuk vendégül. A világ minden részéről rengetegen ismerhették meg általa a Bartók Béla és Kodály Zoltán által gyűjtött, már majdnem feledésbe merült magyar népdalokat, amelyek többek között a számos Oscar-díjjal kitűntetett hollywoodi sikerfilm, az Angol beteg közvetítésével milliókhoz juthattak el. Sebestyén Márta tehát igazi kulturális nagykövet. Művészetről, kultúráról, európaiságról, mobilitásról beszélgetünk vele, ez után pedig a Bor és szerelem című műsorát hallgathatjátok meg, amelyet Andrejszki Judittal ad elő.

Az EU minden évet egy-egy fontos témának szentel, amellyel valamilyen korunkra jellemző jelenségre – lehetőségre vagy kihívásra – irányítja a figyelmet. Tavaly ez a generációk közötti párbeszéd volt, idén pedig az európai polgárság, az uniós tagsághoz kapcsolódó többletjogok kerültek a fókuszba. Ehhez kapcsolódóan az év során – és már februárban is – több program keretében foglalkozunk majd az uniós polgárság témájával a szabad utazás, munkavállalás jogától egészen az európai parlamenti választásokon való részvételig. Az európai demokrácia lesz egyik februári programunk témája is, amikor John Dunn cambridge-i professzort látjuk vendégül, aki többek között a King’s College és a British Academy tagja. Dunn a demokrácia szakértője, munkáiban a modern politikai elméleteket történelmi távlatból vizsgálja – február 18-i programunkon őt kérdezzük a modern demokráciák problémáiról és a demokrácia jövőjéről.

Filmklubunkban ezúttal a Balatonhoz látogatunk, és 21-én a Német egység @ Balatonnál című film vetítése kapcsán azokat a nyarakat elevenítjük fel, amelyek nemcsak nekünk, magyaroknak, de „német barátainknak” is emlékezetesek maradtak. Forgács Péter filmrendező Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum vezetőjének támogatásával készített dokumentumfilmet arról, hogy hogyan jöhetett létre sok kis német egység a Balatonnál 1961 és '89 között. A berlini fal évtizedeken keresztül választott el családokat, akiknek csak itt, Magyarországon volt lehetőségük találkozni. A film számos személyes történetet mesél el kelet- és nyugatnémet turisták, no meg a Stasi-ügynökök szemszögéből. A Balatonban ugyanis az államvédelmi szervek képviselői is megmártóztak, akik egyik szemüket folyamatosan a gyanús elemeken tartották. A film vetítése után a Lumière Filmklub háziasszonya, Gyárfás Dorka beszélget Hans-Henning Paetzke műfordítóval.

Egy csésze Európa sorozatunkban ebben a hónapban úticélunk Kassa és Szlovákia lesz. Kassa idén – Marseille-Provence mellett – az EU egyik kulturális fővárosa. Február 27-i programunkon beszélgetünk a kulturális főváros programjairól, de szó lesz a kassai születésű Márai Sándor törzshelyeiről, és arról is, hogy milyen kalandos úton jutottak II. Rákóczi Ferenc hamvai Törökországból a Szent Erzsébet dóm altemplomába. A menü ezúttal pozsonyi kifli lesz, az est háziasszonya Szederkényi Olga újságíró.

Az Európa Pont valamennyi programja ingyenes, a februári programok részletes leírása Facebook-oldalunkon olvasható. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A képek forrásai: SebestyenMarta.hu, Origo.hu - Szabó Balázs

Ha szín, akkor zöld; ha hangszer, akkor hárfa; ha tánc, akkor sztepp; ha sör, akkor Guinness – az évszázadok során Írország egyik legismertebb szimbóluma és büszkesége lett a kesernyés, ír barnasör, a Guinness.

A Guinness az „ale”-ek , azaz a felső erjesztésű sörök csoportjába, azon belül is a stoutokhoz, azaz az ír barnasörökhöz tartozik. (A másik nagy csoport a legelterjedtebb típus, a „lager”, amelynél a sör erjesztésénél az élesztő a sörlé alá kerül. A sörkészítés alapjairól itt találtok részletesebb leírást, illetve a sörökről egy szuper, eligazodást segítő infografikát.) Bárhol is készül a világban, a Guinnesst állítólag mindig ugyanazzal az élesztővel főzik, az árpák pörkölésére is különösen ügyelnek. A Guinness eredeti sörfőzdéje a mai napig működik – ennek négyhektáros területét 1795-ben kilencezer évre vette bérbe a cég. A Guinness különleges ízét a hagyományos receptúra alapján pörkölt árpaszemek adják, immár több mint 260 éve, mióta Arthur Guinness – akinek már édesapja is próbálkozott sörfőzéssel – Dublinban, a St. James Gate-nél található sörfőzdéjében előállította az első söröket. A sör másik különlegessége kivételes lágysága – a Guinnessben ugyanis kevés a szén-dioxid, helyette nitrogéngáz segítségével habosítják. Ez csapoláskor kerül a sörbe, illetve erre szolgál a sörös dobozokban található kis golyó – hivatalos nevén lebegő bigyó (floating widget) is, mely egy speciális eljárással friss nitrogéngázzal krémesíti a frissen felnyitott sört.

Speciális összetevőkhöz speciális felszolgálás is jár. A lényeg a lassú, kétszeres csapolás: először habbal együtt tele kell tölteni a korsót, meg kell várni, amíg a krémes sör felhabzás után elcsendesedik, a hab szépen eltűnik, és ezután kell ismét teletölteni a korsót. Mindehhez, azaz egy tökéletes pinthez pedig a Guinness gyár szerint összesen 119, 53 másodperce van szükség.

Állítólag a Guinness – és a többi barnasör – nagyon jó hatással van szervezetünkre (természetesen mértékkel fogyasztva). A sörgyár már a húszas években a sör egészséges hatásaira (is) építette hirdetéseit, amelyek megalapozottságát a legújabb kutatások igazolják – a sör rendszeres fogyasztása csökkenti a szívroham kockázatát. A sör emellett alacsony kalóriatartalmú, és a 19. században még sportolóknak és szoptatós anyáknak is ajánlották. Akkoriban az állam a jóféle sörök elterjedésének nagy támogatója volt – egyebek mellett adókedvezményekkel is támogatták az akkoriban meghonosodó sörfőzdéket. Az írek másik népszerű itala, a whisky túlzott fogyasztása által okozott népegészségügyi problémák megoldását ugyanis többek a gyengébb sörökre való áttérítésben látták.

Bár Arthur Guinness eredetileg ale-lel és porterrel (egy másik barnasörrel) kezdte, végül stoutja lett legismertebb, ezen belül is a Guinness Draught az, amelyet a legtöbben ismerünk. Emellett népszerű még a megszokottnál jóval szénsavasabb Extra Stout változat. Természetesen Írországban több remek sört találunk, akad számos további stout, de híres az ír vörös sör is (amelyet többek között itthoni sörfőzdék is készítenek). Egyesek a Murphy’sre, mások a Beamishra esküsznek – sörkedvelőknek mindegyiket csak ajánlani tudjuk!

(Ha felkeltette az érdeklődéseteket a poszt, figyelmetekbe ajánlunk még egy pár írást – például a legnépszerűbb ír sörökről, a Guinness részletes történetéről, vagy az Írországban jelenleg működő kis sörfőzdékről.)

A képek forrása: Guinness Storehouse (http://www.guinness-storehouse.com)

Írország kis ország, közel ötmilliós lakossággal, viszonylag szűk felvevőpiaccal. Ugyanakkor lakossága – az ír nyelv mellett – angolul beszél, és világszerte több tízmillióra tehető azok száma, akik ír származásúnak vallják magukat. Ez jelentősen kiszélesíti az ír alkotók lehetőségeit, mind hatásukat, mind érvényesülési terepet tekintve: az Írországban játszódó vagy ír történetet feldolgozó filmekre szerte a világon nagyon sokan figyelnek.

Az ír filmművészet nem értelmezhető ezen összefüggések nélkül:  az túlságosan egybemosódik az angol-amerikai filmgyártással. Egy-egy ismert filmről, sokszor talán nem is tudjuk, hogy alkotói írek, . Ha az utóbbi pár évtized filmjeit nézzük, ilyen például a több Oscar-díjjal is kitüntetett Bal lábam (rendező: Jim Sheridan), a szintén Oscart kapott Síró játék (r.: Neil Jordan), vagy akár a pár évvel ezelőtti Erőszakik („In Bruges” - r.: Martin McDonagh), amelyeket mind ír rendező.

Mostani filmünk ezeknél még frissebb, egy 2011-es sikerfilmet vetítünk, A guardistát, amelyet Martin McDonagh testvére, John Michael McDonagh rendezett. Ők ketten az ír filmek legújabb generációjához tartoznak – ahogy az Erőszakik, mostani filmjük is a speciális ír humort képviseli, abból is a feketébbet. Várunk akkor is, ha  csak egy remek szórakoztató filmet szeretnél látni, de akit mélyebben érdekel az ír filmművészet, az ne hagyja ki a filmet követő beszélgetést Gyenge Zsolt filmkritikussal az ír moziról. Kiderül majd, hogy beszélhetünk-e általános jellemzőkről, az ír filmek esetében – milyen hatások jellemzik, és hogy áll ma az ír filmgyártás, és hogyan illeszthető az ír mozi történetébe a McDonaghék által képviselt vonal.

A vetítés 19 órától kezdődik, és – mint valamennyi programunk – ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! További részleteket az esemény Facebook oldalán találhattok. Gyertek! :-)

Írország 2013-ban ünnepli uniós csatlakozásának negyvenedik évfordulóját, és idén január és június között már hetedszerre vezetheti elnökként az EU legfontosabb döntéshozó szervét, a Tanácsot. Az ország legutoljára 2004-ben irányíthatta a testület munkáját – igaz, akkor merőben más körülmények között. Akkor az ír elnökség egyik legfontosabb feladata a tíz újonnan belépő ország – köztük Magyarország – csatlakozásának végső előkészítése és lebonyolítása volt.

A mostani elnökség alatt jóval kisebb szerepet játszik a bővítés kérdése vagy a külpolitika – az EU ugyanis továbbra sem jutott még túl a válságon, ezért komoly erőfeszítésre van még szükség a belső stabilitás megerősítéséhez, amely hozzájárulhat a növekedés beindításához és a munkahelyteremtéshez. E három prioritás – a stabilitás, növekedés és a munkahelyteremtés – került az ír elnökségi program fókuszába is.

Ahogyan azt korábban is írtuk, az EU-s elnökség levezénylésében jóval kisebb szabad tere van egy tagállamnak, mint elsőre gondolnánk. A Tanács, ahogy az EU napirendje is ugyanis nagyrészt előre meghatározott, amelyhez az adott elnöknek mindenképpen igazodnia és alkalmazkodnia kell. (Örökölt) feladatból pedig lesz elég: mivel novemberben nem sikerült megegyezniük az EU vezetőinek a 2014–2020-as időszakra szóló uniós költségvetésről, az ír elnökségre vár a feladat, hogy a megállapodást mielőbb tető alá hozza. Mivel az EU integrált piacán szorosan összefonódott gazdaságok csak együttműködve tudnak megoldást találni, a közös gazdasági kormányzás, az európai szemeszter szintén kiemelt figyelmet kap az ír elnökség alatt, a pénzügyi szektor iránti bizalom visszaállítása érdekében pedig Dublin mindent megtesz a bankunió mielőbbi létrehozásáért.

Dublin fel kívánja venni a harcot a fiatalkori munkanélküliséggel is, amely több tagállamban aggasztó méreteket ölt. Emellett az egységes piac további erősítése, a fennálló akadályok mihamarabbi felszámolása és az európai gazdaság gerincét adó kis- és középvállalkozások támogatása, valamint a digitális gazdaság fejlesztése is prioritás lesz. Az ír programban a „kék növekedés” is hangsúlyt kap, amely Európa potenciális tengeri természetes erőforrásainak  jobb felhasználását célozza. Természetesen a kék mellett ugyanolyan fontos a zöld is – a tavalyi dán elnökséghez hasonlóan Írországban is hagyományosan fontos szerepet játszik a „zöld növekedés” koncepciója, amely az elnökség levezénylésében is megjelenik. Ahogy Koppenhága, úgy Dublin is mindent megtesz annak érdekében, hogy az elnökség a lehető legkisebb környezeti terheléssel járjon. A szelektív szemétgyűjtés és a lehetséges maximális újrahasznosítás mellett az elnökség alatt Írországba érkező delegációkat környezetbarát hotelekben szállásolják el, a tárgyalásokon most is csapvizet szolgálnak fel, és vendégeiket ahol csak lehet, buszokkal szállítják egyik helyről a másikra – emellett sétálásra, sőt, még a helyi közbringa használatára is ösztönzik őket. (Korábbi írásunk az európai közbringa-hálózatokról).

Ilyen zöld előkészületek mellett nem meglepő, hogy Dublin már az elnökség megkezdése előtt két rangos nemzetközi fenntarthatósági elismerésben részesült (amelyet idén nyáron a londoni olimpia is kiérdemelt) – ezt még egyik korábbi elnökség sem mondhatja el magáról.

Bízunk benne, hogy Írország hasonlóan jól teljesíti majd további elnökségi célkitűzéseit.

Az ír elnökség részletes munkaterve itt olvasható angol nyelven, emellett további információ és elemzés olvasható róla többek között az elnökség, a Tanács, a Bizottság, a Bruxinfo, a Kitekintő és az EUobserver honlapján.

Az év elején kezdődő ír elnökséghez kapcsolódóan mi is körbejárjuk az ír szigetet, és bemutatunk egy-két igazán ír témát. Bár a közel négy és fél milliós Írország kis országnak számít, számtalan nagy embert, alkotást vagy élményt adtak a világnak – G.B. Shawtól a Guinness sörön át az ír sztepptáncig.

Az írek egyik legfontosabb nemzeti büszkesége a nyelvük, amelyet 2007-ben az EU is hivatalos nyelveként fogadott el. Alapvetően ebben nincsen semmi furcsa, hiszen minden ország saját nyelve egyben az EU hivatalos nyelve is, az ír nyelvet azonban mindössze 90 ezren használják aktívan (bár 1,3 millióan megértik), elsősorban Írország Gaeltacht nevű részében. Az írek ősi nyelvét a mindennapi életben és a mindenki által beszélt angol mellett igyekeznek megőrizni. (Bár az uniós intézmények és a köznyelv is úgy utal az írek tradicionális nyelvére, mint „gael” - ejtsd: „gél” - a pontos megfogalmazás „ír gael”, ugyanis a gael nyelvet beszélik Skócia egyes részein is.) Az írek egyszerűen „ír nyelv”-ként hivatkoznak hagyományos nyelvükre, megkülönböztetve a minden ír által beszélt angoltól; egészen pontosan az ír nyelv írül „Gaeilge” (gélgö).

Hasonlóan a legtöbb európai nyelvhez, az ír is az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, annak kelta ágába. Ez Európa egyik legrégebbi nyelve, amelynek már a VI. századból maradtak fent írásos emlékei. A nyelv vezető szerepét az angol uralom törte meg – I. Erzsébet korában az ír nyelvet és kultúrát „barbárnak” tartották, amely fenyegetést jelent az angol nyelvre, és tudatos kampányt folytattak az ír kultúra ellen – beleértve a viseletet, a hagyományokat és a nyelvet is. Az angolok által meghonosított oktatási rendszer is ezt támogatta, a XIX. század nagy éhínsége és a tömeges ír kivándorlás pedig tovább csökkentette az ír anyanyelvűek arányát a lakosságon belül.  Az angol uralom végére a lakosság kevesebb mint 15 százaléka beszélt írül. Azóta is nagy kihívást jelent e nyelv életben tartása, habár az 1922-es függetlenség óta ez Írország első hivatalos nyelve, és azóta is minden ír fiatal kötelezően tanul az iskolában gaelül. A mindennapi életben azonban az angol maradt az írek elsődlegesen használt nyelve,  valamennyi ismert ír író és költő is (Jonathan Swift, James Joyce, Oscar Wilde, G.B. Shaw vagy Samuel Beckett) angolul alkotott. Az írek számos szimbolikus pozíciót szándékosan ír nyelven használnak, az elkövetkező ír elnökségi félévben például gyakrabban találkozhatunk majd a „taoiseach” (ejtsd: „tísah”) kifejezéssel: az írek ugyanis így hivatkoznak miniszterelnökükre – gondosan elkerülve az angol „prime minister” kifejezést. (A szó egyébként klánfőnököt jelent).

Írország vezetői a függetlenedés óta igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az ír nyelv ne haljon ki (ez az ún. „gael újjászületés”). Habár az angol egyeduralkodó szerepét soha nem fogják megtörni, az utóbbi években pozitív tendencia figyelhető meg a nyelvet rendszeresen használók tekintetében.  Ebben nagy szerepet játszik az 1996-ban alapított a TG4 nevű ír csatorna, amely modern, minőségi műsorokat sugároz ír nyelven. Emellett az online média is nagy szerepet  játszhat abban, hogy az ír nyelv újra „menő” lett a fiatalok körében - újabban például számos mobiltelefonos applikáció is elérhető azok számára, akik meg szeretnék tanulni ezt a nyelvet.

Az ír nyelv maga nem túl egyszerű: kezdve azzal, hogy a leírt betűk jellemzően nem egy-egy hangot jelölnek, hanem betűcsoportok írnak le egy-egy fonémát. Például az ír „könyv” szóban (leabhar) az „eabha” ejtése /əu/ – így már az írott ír nyelv felolvasása sem túl egyszerű. A főnevek írben is lehetnek hím- vagy nőneműek, és öt esetük lehet (alany, tárgy, birtokos, részes, megszólító). Érdekesség, hogy az ír mondatok szinte mindig igével kezdődnek, amelyek két ragozási osztályra oszlanak. Van jelen, múlt, régmúlt és jövő idő, feltételes, felszólító és kötőmód – könnyebbség viszont, hogy nagyon kevés a rendhagyó módon ragozandó ige. Hasonlóság a magyar nyelvvel, hogy találhatók benne olyan személyragos elöljárószavak, amelyek funkciója nagyon hasonló a magyar személyragos határozószavakéhoz (pl.: nálam, veled, neked).

Ha részletesebben érdekel az ír nyelv, számos online fórumon olvashatsz még a nyelv érdekességeiről, több oldalon online nyelvleckéket is vehetsz. Sokszor lehet találni futó ír nyelvtanfolyamokat Magyarországon is, a budapesti Országos Idegennyelvű Könyvtárban pedig számos ír témájú könyvet és szakkönyvet találhatsz. Sokan küzdenek az ír nyelvvel – így sok Írországba érkező politikus is megbirkózik egy-egy ír mondattal – az írek nagy örömére. Itt például Barack Obama mondja írül híres jelmondatát, akit meg is dicsértek jó kiejtéséért: „Is féidir linn” – azaz „Yes we can”.