pogi.jpgA tepertős pogácsa kerek, hengeres alakú, 3-5 centiméter átmérőjű, 25-50 gramm tömegű, aprított tepertőt és sertészsírt tartalmazó, élesztővel lazított, omlós vagy hajtogatott leveles szerkezetű, sóval és borssal ízesített sós péksütemény. Felülete vörösesbarna, négyzethálósan rovátkolt. (…) Íze a tepertődarabkákra jellemző, kellemesen sós, enyhén borsos fűszerezésű” – így kezdődik az EU által hagyományos különleges terméknek nyilvánított tepertős pogácsa pontos leírása. Ezért persze még nem kell eldobnunk a nagymama szakácskönyvéből kimásolt receptünket; az unió által kanonizált recept egyedül azoknak kizárólagos útmutató, akik terméküket különleges eredetiséget igazoló jelzéssel kívánják forgalmazni. 

Az Európai Bizottság ugyanis a héten hivatalosan felvette a "hagyományos különleges termékek" listájára a magyar tepertős pogácsát, amely az első magyar termék, amely hasonló védelem alatt áll Európában. De miért jó ez nekünk? Hogy kerülhet egy termék erre a listára? És hogyan kerül a pogácsa az asztalra? Blogposztunkból kiderül.

Az EU még a 90-es évek elején hozott létre egy elismerési rendszert, amelynek célja, hogy az európai országokban előállított, különleges termékek eredetiségét igazolja egy uniós oltalom használatával. A rendszer elsődleges célja, hogy megvédje Európában a valóban különleges módon, vagy valamilyen földrajzi helyhez köthető hagyományos termékeket a hasonló, de nem minden szempontból eredeti vagy hagyományos módon elkészített termékektől. Emellett a rendszer egy egységes jelöléssel / szimbólumok használatával ezeknek a különleges termékeknek nagyobb ismertséget is biztosít, valamint tulajdonképpen értéküket is növeli – ezért mindenképpen jó, ha egy termék felkerül az EU valamilyen eredetiséget igazoló listájára.

A rendszer élelmiszerek mellett egyéb fogyasztásra szánt termékekre (pl. gyümölcsökre, sajtokra vagy húsipari termékekre), és mezőgazdasági termékekre (pl. illóolajokra, virágokra, dísznövényekre stb.) is vonatkozik – szeszes italokra és szőlészeti-borászati termékekre ugyanakkor egy másik rendszer terjed ki, habár borok esetében is alkalmazzák a földrajzi eredetjelzést. (Mindezeket egy egységes, az ún. „DOOR adatbázisban” rögzítik, amelyben országok, terméktípusok, az oltalom jellege alapján lehet kutatni – érdemes nézelődni!) Az oltalom alatt álló termékek három nagy csoportba sorolhatók, attól függően, hogy elkészítésük vagy jelenlétük valamilyen földrajzi helyhez köthető-e, vagy a különlegesség inkább az elkészítés módjára, egyedi jellemzőire és az adott államban jellemző „hagyományosságára” vonatkozik.

oem3.jpgFöldrajzilag meghatározott eredetvédelem szempontjából a termékek viselhetnek „oltalom alatt álló eredetmegjelölést” (OEM), amikor a termék-előállítás minden lépése a meghatározott földrajzi területen történik. Ezek közé olyan termékek tartoznak, amelyek jellemzői kizárólag vagy elsősorban az előállítási helynek és a helyi termelők szaktudásának köszönhetőek. Ilyen oltalommal közel 580 termék rendelkezik jelenleg az EU-ban, közülük hat magyar. Elsőként 2007 decemberében a szegedi szalámit jegyezték be az oltalom alatt álló földrajzi jelzések nyilvántartásába, amelyet a hajdúsági torma, a makói hagyma, a szegedi fűszerpaprika, az alföldi kamillavirágzat és a kalocsai fűszerpaprika követett. Ilyen védelem alatt áll még például a pármai sonka, a görög feta, az olasz szardínia, vagy gorgonzola, vagy a francia roquefort sajt. Ezek a termékek, amennyiben pontosan az előírásoknak megfelelően készülnek, amely pontos instrukciókat az uniós „lajstromozásnál” is rögzítenek – viselhetik az EU-s szimbólumot, amely Európa minden országában azonos és egyértelműen jelzi a termékek eredetiségét.

ofj.jpgA másik földrajzi helyhez kötődő védett csoport az „oltalom alatt álló földrajzi jelzést” (OFJ) viseli; ezek közé olyan termékek tartoznak, amelyek hírneve vagy jellemzői szorosan kötődnek az adott földrajzi területen való előállításhoz. Ennél a csoportnál elegendő, ha a termék előállításának egyetlen lépése történik az adott földrajzi területen. Ez a csoport is közel 580 terméket számlál, és ezek között szintén hat magyar különlegességet találunk: a csabai és a gyulai kolbászt, a gönci kajszibarackot, a magyar szürkemarha húst és a szőregi rózsatövet. Ebbe a csoportba tartozik például a nürnbergi mézeskalács, a német rajnai „Apfelkraut”, a thüringiai májashurka, a skót vadlazac vagy a calabriai mandarin.

hkt.jpgA harmadik csoportba a tepertős pogácsa-típusú termékek tartoznak, ezek a „hagyományos különleges termékek” (HKT). Ezek a termékek összetételükben, vagy az előállítás módjában hagyományosak, anélkül, hogy valamely földrajzi területtel kizárólagos kapcsolatban lennének. Különlegesek egyedi elkészítésük miatt, és hagyományosak, mert legalább egy nemzedék (legalább 25 év) óta jelen vannak, és ilyen szempontból tradicionálisnak tekinthetők az adott államban. Máig 43 termék kerülhetett fel erre a listára, magyar vonatkozásban elsőként szerepel itt a tepertős pogácsa. Jelenleg elbírálás alatt áll a magyar „rögös túró” lajstromozása – aki élt hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön, az tudhatja, hogy mennyire egyedülálló a magyar túrós tésztánál használt túró… A tepertős pogácsa ezzel egyébként olyan illusztris listára került, amelyen az olasz mozzarella, a spanyol jamón serrano sonka vagy a nápolyi pizza is szerepel.

Ti miket jelölnétek még Magyarországról ilyen különlegességnek? :-)

További információt az EU-ban használatos oltalmi rendszerről, vonatkozó uniós jogszabályokról, az oltalom alatt álló magyar és külföldi termékekről, az alábbi, forrásként is felhasznált oldalakon találtok:

0 Vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://europapont.blog.hu/api/trackback/id/tr985616040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása