Ha ma valaki átmegy a budapesti Kálvin térnél a zebrán, benéz az újonnan kialakított vigalmi negyedbe, és látja az ott letett számtalan bringát, esetleg felidézi az utóbbi években emblematikussá vált Critical Mass-es bringaemelés képét, mindenképpen érezni fogja, hogy Budapesten a közelmúltban biciklisforradalom zajlott, illetve zajlik. Ahogy a Kerékpárosklub felmérései is igazolják, a bicikli már korántsem csak a vidéki lakosság, vagy a legelvetemültebb városi vadbringások közlekedési eszköze. Úgy tűnik, ha megfelelőek a körülmények (van rendesen használható bicikliút, elég biciklitárolót találunk), akkor sokaknak lehet a kerékpározás a városi autózás alternatívája. Nem véletlen, hogy Budapest a dán Copenhagize felmérésén egyre előkelőbb helyet foglal el (150 város közül jelenleg a 13. "legbiciklibarátabb"). A budapesti közbringa, a BuBi beindulása is újabb lökést adhat a városi bringázásnak – alig várjuk, hogy kipróbálhassuk… :-)

Az Európa Pont következő vendége a világhírű, fiatal cseh közgazdász és publicista – egy biciklista Prágából, aki 24 éves korában első munkájaként Václav Havelnek dolgozott gazdasági tanácsadóként, akit a Yale Economic Review az öt legnagyobb közgazdász elme közé sorolt, és akinek „a jó és a rossz közgazdaságtanáról” szóló provokatív könyvét 2011 végén a Washington Post az öt kötelezően elolvasandó közgazdasági témájú könyv közé sorolta. Európa Szalon sorozatunk következő vendége Tomáš Sedláček.
 

Sedláček jelenleg az egyik legnagyobb cseh kereskedelmi bank fő stratégiai tanácsadója, emellett a prágai Károly egyetemen (és számos más egyetemen) tanít közgazdaságtant és filozófiát. Sedláček szenvedélyesen szereti munkáját, és igyekszik mások számára is bebizonyítani, hogy a közgazdaságtan valóban szórakoztató és jóval több a számok unalmas bűvölgetésénél, absztrakt matematikai modelleknél.
 

Népszerű könyvében nyomon követi az emberi kérdezés történetét a Gilgames eposztól az Ó- és Újszövetségen, Descartes és Adam Smith gondolatain keresztül egészen a Harcosok klubjának fogyasztói társadalmáig, illetve napjaink világválságáig. Írásával megkérdőjelezi és újraértelmezi a korábbi közgazdasági dogmákat, és igyekszik bemutatni, hogy a közgazdaságtanban nemcsak a hideg racionalitás munkál, de az erkölcsi értékek és értékválasztások ugyanolyan részét képezik, mint a tudományosan levezethető igazságok. A közgazdaságtan nem választható el jó és rossz harcától – szerinte kulturális jelenség, korunk civilizációjának terméke, így át van szőve filozófiával, mítoszokkal, erkölccsel, vallással, pszichológiával, művészetekkel. A könyv napjaink olyan alapkérdéseit boncolgatja  provokatív módon, hogy mi a közgazdaságtan értelme, miért élünk a növekedés bűvöletében, ez-e az egyetlen követhető út, honnan jön és merre  vezet minket fejlődés eszméje, megéri-e jónak lenni.
 

Sedláček az írást eredetileg szakdolgozatnak készítette, de azt „megkérdőjelezhető tudományos értéke” miatt nem tudta megvédeni. Ezt követően az írást átdolgozta és könyv formátumban kiadta – a könyv hamarosan bestseller lett Csehországban, 2011 nyári megjelenése után az Egyesült Államokban is – számos méltató cikk jelent meg a könyvről a világsajtóban. Az amerikai zeneszerző legenda Quincy Jones például ezt mondta a könyvről: „Soha nem hittem volna, hogy a közgazdaságtanról ilyen érdekesen és izgalmasan lehet írni! Hihetetlen, hogy a közgazdaságtan milyen szorosan összefügg a művészetekkel, zenével és a filmekkel…”

Írásának groteszk látás-, illetve színpadias ábrázolásmódja lehetővé tette, hogy színdarabbá írják át, melyet teltházas előadásokon játszottak a Prágai Nemzeti Színházban, és tavaly Londonban is sikerrel bemutattak. Könyvének magyar fordítása sajnos még várat magára, de kárpótlásul az érdeklődők most személyesen is találkozhatnak Sedláčekkel. Március 7-én, szerdán a Cseh Centrum és az Európa Pont közös rendezvényén ugyanis az Európa Pont vendége lesz, ahol egy rövid előadás után Weyer Balázs és Muraközy Balázs lesznek beszélgetőtársai. Az eseményen szinkrontolmácsolás is lesz, a belépés – ahogy az Európa Pont összes rendezvényére – ingyenes.
 

Kedvcsinálóként nézzétek meg az alábbi videót, amelyen a könyv alapján készült színdarabból láthattok részleteket angol felirattal:

Ezen a videón pedig a szerző mesél könyvéről:


Kép forrása: www.tomassedlacek.cz

A biciklis tömegközlekedés, illetve a „közbringa-hálózatok” egyre népszerűbbek világszerte a nagyvárosokban – a közbringa, mint ahogy maga a biciklis közlekedés teljesen környezetbarát, mivel nem bocsát ki szén-dioxidot; ugyanakkor rengeteg időt is lehet spórolni a forgalmas városok autós dugóinak elkerülésével; emellett kíméli a pénztárcánkat is, a bringázással töltött testmozgás pedig egészséges. Az ingyenesen, vagy használatarányosan némi díjért, letétért és regisztrációért általában a városok belsőbb kerületeiben fellelhető közbringák használata messze az egyik legolcsóbb és legpraktikusabb módja annak, hogy például turistaként bejárjunk egy európai nagyvárost. A közbringa a turisták mellett a helyi lakosok számára is kínál előnyöket a saját bicikli tekerésével szemben: a köztárolók miatt parkolni is mindig tudunk vele, illetve nem kell félnünk, hogy ellopják, vagy megrongálják járművünket – jelenleg világszerte közel 200 városban, az európai fővárosok zömében működik hasonló rendszer, amely hamarosan Budapesten is elérhetővé válik.

Az első közbringa-hálózatot még a hatvanas években vezették be Amszterdamban: a városban fehérre mázolt közbiciklik várták kölcsönzőiket, akik mindenféle regisztráció vagy fizetés nélkül, bizalmi alapon használhatták a városban valahol felszedett, azonosító nélküli kerékpárokat, amelyeket később a város egy másik pontján otthagytak. Ez a rendszer azonban sok lopáshoz és rongáláshoz vezetett, így pár hónap után be kellett szüntetni – ezért a közbringa-hálózatok következő generációi már igyekeztek megelőzni ezeket a problémákat.

A második legszabadabb rendszer – amelyet Koppenhágában például ma is használnak – az érmével működő kerékpár: hasonlóképpen a nagy üzletek bevásárlókocsijaihoz, egy pénzérmével tudjuk elhozni a kerékpárt a tárolóból/dokkolóból, majd ha visszavisszük egy másik városi tárolóba, visszakaphatjuk az érménket. A koppenhágai turistáknak nagy könnyebbséget jelent ez a lehetőség: az amúgy is biciklibarát dán fővárost így mindenféle regisztráció vagy letét nélkül bejárhatjuk két keréken. Ez a megoldás tehát maximálisan turistabarát – ugyanakkor mivel a használathoz szükséges érme a bicaj árához képest elenyésző, és a rendszer nem regisztrálja, hogy pontosan ki használja a biciklit, így ez a rendszer sem teljesen biztosított a lopás, illetve rongálás ellen.

Ma a legtöbb városban a közbringa használatát valamilyen regisztrációhoz, tagdíjhoz, illetve valamilyen beazonosítható tagsági kártyához, mobiltelefonszámhoz, bankkártyához, vagy nagyobb összegű letéthez kapcsolják. Így, ha bármi baja történne a bicajnak, pontosan be tudja azonosítani az üzemeltető, hogy ki használta azt az adott időpontban. Ilyen rendszerekben általában a használattal arányosan kell fizetni a bicikli használatáért, amelyet a városban elhelyezett számos dokkolóból vihetünk el (és persze egy ilyenhez kell vinni használat után). A kerékpárt általában meghatározott ideig (például 2-3 óráig, ebből bizonyos ideig ingyenesen) lehet csak egyhuzamban használni egy meghatározott területen belül a városban. A hasonló elven működő hálózatokat jellemzően városi önkormányzatok / közlekedési vállalatok és magáncégek közösen üzemeltetik. Ilyen rendszer működik a legtöbb közbringa-hálózatot fenntartó városban: ezzel találkozhatunk például Bécsben, Brüsszelben, Berlinben, Stockholmban vagy épp Párizsban – itt működik a legnagyobb európai közbringa-hálózat több mint 20 000 kerékpárral. (A lista korántsem teljes, cikkünk végén található egy linkgyűjtemény az egyes városokban működő közbringa-hálókhoz, illetve ha ilyen nem működik, akkor a fővárosi biciklis közlekedéshez.)

A rendszer ugyanakkor évről évre fejlődik. A közelmúltban megjelent egy ugyanezen az elven alapuló, de még inkább környezetbarát negyedik generáció, amelyben az állomások napelemmel üzemelnek, így nem igényelnek közmű kapcsolatot, és moduláris rendszerűek, azaz könnyen áthelyezhetők, átalakíthatók. Ilyen működik például Montrealban.

Hamarosan Budapesten is megjelennek az első közbringák – a közönségszavazás által „BuBi”-ra (Budapest Bicikli) keresztelt hálózat várhatóan 2013 elején indul, a hálózatban Budapest belső kilenc kerületében, 74 gyűjtőállomásról több mint 1000 kerékpár lesz elérhető. Az előkészületek jelenleg is zajlanak, a tervek szerint a regisztrált és alkalmi BuBi használók a nap 24 órájában, a hét minden napján, egész évben igénybe vehetik majd a bringákat. Igyekeznek rövid utazásra motiválni a kerékpárosokat: a rövid út olcsó vagy akár ingyenes lesz, a hosszabb drágább, a kerékpár pedig letehető az egymástól körülbelül 200 méteres távolságra elhelyezett állomások bármelyikén. A biciklik használatáért az első 30 percben nem kell majd fizetni.

A közbringák használatában, valamint a biciklis életforma népszerűsítésében és támogatásában vitathatatlanul élen jár a dán főváros. Koppenhága az a város, ahol a bicikliút-hálózat közel 400 kilométeres hosszúságú, ahol több mint 15 éve működik közbringa-hálózat, ahol a lakosok több mint harmada kerékpárral jár dolgozni, suliba, illetve egyéb dolgára, letekerve ezzel összesen napi 1,3 millió (!) kilométert, amellyel számítások szerint évi 90 000 tonna CO2-kibocsátást spórolnak meg a fővárosnak. A város ugyanakkor nem elégszik meg ennyivel: jelenleg is zajlik a közbringa-hálózat megújítása, amelynek befejezését 2013-ra tervezik, a koppenhágai vezetés pedig mindent megtesz azért, hogy a biciklizők arányát 2015-ig a jelenlegi 35%-ról 50%-ra emelje, illetve hogy a várost 2025-ig klíma-semlegessé tegye.

Biciklis kultúrában van tehát mit tanulnunk Koppenhágától. Ha felkeltette az érdeklődésedet Koppenhága, a biciklis főváros, szeretettel várunk csütörtökön (január 12.) az Európa Pontba, ahol dr. Szűcs Tamás képviseletvezető elindítja a „dán zöld hónapot”, majd Hanne Tornøe, a Dán Kulturális Intézet igazgatója megnyitja a Monumental Motion című fotókiállítást, amely a koppenhágai biciklizést mutatja be (ezt a hónap végéig lehet megtekinteni). Ezután László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, majd Dalos Péter, a COWI Magyarország Tanácsadó és Tervező Kft. Munkatársa ad elő a téli kerékpározásról, ezt követően a Cycle Chic Budapest téli biciklis divatbemutatója következik – bringásoknak kötelező! :-)

Az EU fővárosainak biciklis közlekedéséről, illetve a működő közbringa hálózatokról az alábbi linkekre (a biciklik nevére) kattintva tájékozódhattok:

Ha részletesebben érdekel a téma, akkor az alábbi, forrásként is felhasznált oldalakat ajánljuk figyelmedbe a témával kapcsolatban:

http://kerekparosklub.hu/kozbringa
http://www.bkk.hu (BuBi)
http://bike-sharing.blogspot.com

Illusztrációk forrása: ANP, Bike Share Philadelphia