Január 24-én az Európa Pont látta vendégül a Culture|Futures hálózat budapesti konferenciáját. A hálózat célja, hogy elősegítse az ökológiai korszakra való áttérést 2050-ig – a világ fejlődésének fenntartható irányba terelésén, valamint jó fenntartható gyakorlatok terjesztésén keresztül, mindezt a kultúra, illetve a kulturális intézmények közvetítő tevékenysége révén. A Culture|Futures nemzetközi hálózat tagjai többek között az európai országok kulturális intézményei, az EUNIC és az Ecological Sequestration Trust – az informális együttműködés 2009-ben alakult az ENSZ klímakonferenciáján.

Az esemény központi előadását Peter Head, a brit Ecological Sequestration Trust alapítója és vezetője tartotta, akit 2008-ban a Time Magazin a „környezet hősének” (Hero of the Environment) választott. Peter Head előadásában az ökológiai korszakra való áttérés lehetőségeiről beszélt. A véges mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagok egyre intenzívebb kihasználása, a növekvő széndioxid-kibocsátás, az üvegházhatás okozta globális felmelegedés, a túlnépesedés, az élelmezés nehézségei, az ivóvízkészletek beszűkülése mind olyan aktuális, kezelésre váró probléma, amely a jelenlegi életformánk fenntartása mellett beláthatatlan következményekkel jár. A katasztrófa elkerüléséhez pedig radikális változásra van szükség, méghozzá azonnal. „Nem elég szaladni – fontos, hogy jó irányba szaladjunk” – mondta Peter Head, hangsúlyozva, hogy a fenntartható életmódot előtérbe helyező életforma- és szemléletváltásra van szükség, amelyben többek között az újrafelhasználás és az energiatakarékosság játszik központi szerepet.

Ahhoz, hogy 2050-re átléphessünk az ökológiai korszakba, Head szerint egyszerre több területen kell eredményeket elérni. Nem elég radikálisan visszafogni a széndioxid-kibocsátást, jelentősen csökkenteni kell az ökológiai lábnyomot is (amely azt fejezi ki, hogy egy társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez) , miközben elengedhetetlen, hogy ezzel párhuzamosan az emberi fejlettségi index (HDI - a várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal szintjét mérő mutató) növekedjen az országokban.

A modern kor városai hihetetlen nagy energiaigénnyel működnek, és rengeteg hulladékot termelnek. A legtöbb város azonban nem foglalkozik kellőképpen azzal, hogy honnan nyeri az energiát és mi történik a városi élet során keletkező rengeteg melléktermékkel, szeméttel – ez a gyakorlat pedig hosszú távon zsákutcába vezet. A megoldás olyan természet inspirálta ökovárosok megteremése lehet, amelyek zárt rendszert alkotnak: ahol a mindennapi élet során előállított anyagok egyben tovább hasznosítható forrásként is megjelennek a városi életben. Ez egyfajta áttérést jelent a modern ipari városi modellről, egy fenntartható, ökológiai modell felé.

Előadásában Peter Head hangsúlyozta: számos példa bizonyítja, hogy komoly elkötelezettséggel és hosszú távra előretekintő hozzáállással a városok vezetői képesek olyan modelleket is bevezetni, amelyek – amellett, hogy a fenntarthatóságot szolgálják – hosszú távon gazdaságosak is. Például ha kitiltják egy város belső területeiről az autókat, az hozzájárul többek között a városi károsanyag-kibocsátás és zaj csökkentéséhez, amelynek köszönhetően a belvárosi irodaházaknak nem szükséges drága és energiaigényes klímaberendezéseket használniuk, hanem szabad levegővel oldhatják meg a szellőztetést. Head szerint a városi élet fenntarthatóvá tételéhez kiemelt figyelmet kell szentelni a városi közlekedésben a modern, megújuló energiaforrásokból működtetett, illetve minél alacsonyabb kibocsátású tömegközlekedésnek, a sétáló- és kerékpárutak kiépítésének. A városban keletkezett hulladékot a lehető legnagyobb arányban újra kell hasznosítani, fontos a szennyvíz megfelelő kezelése is. Az ökológiai lábnyomot jelentősen csökkenti, ha helyben előállított/megtermelt termékeket fogyasztunk, ez igaz az élelmiszerekre is – meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a városi területeken is lehessen élelmiszert előállítani. Ez nem lehetetlen akár nagyvárosi környezetben sem, jó példa erre Freiburg vagy a brazíliai Curitiba, ahol már működnek hasonló rendszerek. Az Ecological Sequestration Trust számos olyan kísérleti projekten dolgozik, amelyek célja fenntartható ökovárosok létrehozása. Ilyen projekt például a természet, a mezőgazdaság és városi életforma harmóniájára épülő kínai ökováros, Wanzhuang létrehozása, amely a tervek szerint 2025-ig 400 000 ember lakóhelyéül szolgálhat egy teljesen fenntartható elveken működő környezetben.

Előadásában Head utalt arra, hogy az ökológiai váltáshoz szükséges felülvizsgálni az Európai Unió fejlesztési politikáját is, amely sokszor az ipari korszak szemléletét tükrözi. Az EU több esetben olyan infrastrukturális fejlesztéseket támogatott az egyes tagállamokban, amelyek – bár választ adtak valamely meglévő problémára – jelentős terheket róttak a környezetre. Fontos, hogy ezen támogatásoknál az ökológiai szempontokat is megfelelően vegyék figyelembe, ennek a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni.

A fenntartható életmódra való áttéréshez teljes szemléletmód-váltásra van szükség, amelyben kiemelt szerepe van a kultúrának, döntő fontosságú, hogy az adott társadalomban élő emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz és a környezetükhöz. A konferencia további előadói is megerősítették, hogy ebben kiemelt közvetítő szerepe lehet a kulturális területen tevékenykedő intézményeknek, amelyek jó példák közvetítésével – ha maguk is figyelnek arra, hogy környezetbarát módon működjenek, illetve ha programjukban teret adnak a környezettudatos gondolatoknak – jelentősen elősegíthetik ezt a folyamatot. A konferencián résztvevő kulturális intézmények képviselői panelbeszélgetések keretében osztották meg egymással ehhez kapcsolódó észrevételeiket, javaslataikat, tapasztalataikat.

A Culture|Futures hálózat tevékenységéről a szervezet honlapján található részletes információ, az érdeklődők csatlakozhatnak is a hálózathoz és megoszthatják ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A Peter Head előadásának alapjául szolgáló hosszabb tanulmány letölthető az Arup intézet oldaláról.

Dánia felfedezésének egy érdekes módja, ha megismerkedünk a helyi sörfőzdékkel (bryggeri) – ahogy ezt a hivatalos dán turisztikai oldal is javasolja.

Bár a sörről Európában elsőre inkább Németország, Belgium, vagy Csehország ugrik be, Dánia is ott van a sörös nemzetek élmezőnyében. Az ország mindig is sörös volt, már a viking korban is népszerű volt ez az ital, évszázadokon át működtek helyi (családi, majd községi) kis sörfőzdék, az ország minden szegletében. Ezekből azonban – többek között a nívós külföldi sörmárkák, valamint a borok térnyerésének következtében – a kilencvenes évek végére mindössze 10-15 maradt talpon, köztük a Carlsberg és a Tuborg, amelyek máig a nemzetközileg legismertebb dán sörgyártók – a kisebbek vagy megszűntek vagy beolvadtak.

A hagyományos „háztáji” dán sörfőzés ugyanakkor nem merült feledésbe, az 1998-ban alapított Dán Sörbarát Szövetség ennek a tradíciónak a felelevenítését tűzte zászlajára. Támogatásukkal számos új, kis sörfőzde alakult a 2000-es évek elején Dániában, amelyek a sörfőzés évszázados tapasztalataira támaszkodva, helyi, kézműves, a pilsner egyeduralmát megtörő barna, félbarna, a régi receptek alapján készített és ízesített sörökkel jelentek meg egyre több helyen az országban, a dánok nagy örömére. Mára több mint kétszáz bejegyzett kis sörfőzde működik Dániában (a hivatalos dán kormányzati portál szerint Dánia első az egy főre jutó sörfőzdék tekintetében), több tucat sörtípussal és több száz fajta kézműves sörrel, számuk folyamatosan nő.

Fontos megjegyezni, hogy nem csak a hagyományos sörfőzdék kimagasló számában, de a szakirányi oktatásban is élen jár Dánia: Koppenhágában működik a világ egyik leghíresebb sörfőző oktatási intézménye, a Sörfőzés Skandináv Iskolája, ahol valóban világszínvonalú a sörfőző mesterek képzése.

A sörfogyasztás és a sörfőzdézés tehát igazi reneszánszát éli most Dániában, aki arra jár, annak mindenképpen érdemes belekóstolnia a helyi ízekbe és felkeresnie egy ilyen helyi sörfőzdét, a legtöbb sörfőzde szervez kóstolással egybekötött gyárlátogatást. Ehhez nyújt segítséget egy online térkép a Dániában működő kis sörfőzdék pontos címével, elérhetőségével - az alábbi térkép ezek elhelyezkedését mutatja:

 
Az online térkép pontos címekkel ezen a linken keresztül böngészhető.

Itt pedig egy kisfilm Dánia díjakkal igazoltan legjobb sörfőzdéjéről, az Amager Bryghusről:

Skål!

Hollywooddal nehéz felvenni a versenyt, kevés országban készülnek olyan filmek, amelyek jelentős érdeklődést keltenek nemzetközi szinten. Dánia nagy múltra visszatekintő filmes hagyománnyal rendelkezik, amelyre folyamatosan odafigyelnek, filmes kultúrájukra méltán büszkék. A kilencvenes években kialakult stílus, a leginkább Lars von Trier nevével fémjelzett dogmafilmek vitathatatlanul jelentős hatással voltak a filmtörténetre, hatásuk ma is érződik.

Manapság sokan a dán film „új aranykoráról” beszélnek, amelyet számtalan nemzetközi elismerés is jelez, a tavalyi év ilyen szempontból pedig kiemelkedő volt. 2011-ben arattak a dán filmek a nemzetközi filmfesztiválokon: többek között a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat és az Arany Glóbuszt is dán film kapta (Susanne Bier: Egy jobb világ című alkotása), ugyanezért a filmért az Európai Filmakadémia a legjobb rendezőnek járó díjat is Biernek ítélte, itt a legjobb filmnek a szintén dán Lars von Trier Melankóliáját választották. Cannes-ban sem maradt elismerés nélkül a dán mozi: 2011 egyik legnagyobb sikerfilmjét, a bizarr hangulatú amerikai Drive-ot is dán rendező jegyzi (Nicolas Winding Refn), aki itt a legjobb rendezésért vihetett haza díjat.

Mindezek fényében nem volt nehéz összeállítani e havi filmklubunk programját, amelyen a dán elnökséghez kapcsolódóan ezen ország filmjei játsszák a főszerepet: a dán film fenegyerekétől, Lars Von Triertől láthattok egy filmet, és levetítjük a tavalyi Oscar-díjas alkotást is. Ehhez kapcsolódóan Gyenge Zsolt filmkritikussal beszélgettünk, aki Gyárfás Dorkával közösen a dán filmest házigazdája.

A dán filmekről sokaknak a különleges technikával rögzített, végtelen snittekből álló, „kamerarángatós”, alacsony költségvetésű, realista dogmafilmek jutnak eszébe, amelyek általában komoly társadalmi kérdéseket boncolgatnak. A dán rendezők közül valószínűleg a stílus megteremtője, Lars von Trier ugorhat be elsőre. Aki csak a dogmát ismeri, mennyire ismeri a dán mozit? Mi jellemzi a mai dán filmeket?

A dogma-mozgalom jelentős szerepet játszott a dán mozi újjáélesztésében, hiszen olyan szigorú esztétikai elvárásokat fogalmazott meg, amelyek szinte kényszerítették a filmeseket az olcsó filmkészítésre. Ez pedig – Lars von Trier céljainak megfelelően – pénzügyi kötöttségektől való függetlenséget, művészi szabadságot biztosított számukra. A dogma-mozgalmat egyébként valóban Lars von Trier hirdette meg (vagyis az ő már létező nemzetközi hírneve tette ismertté), de ő maga csupán egyetlen igazi dogmafilmet rendezett, az Idiótákat. A legjobb és a szabályokat leginkább tiszteletben tartó dogmafilm véleményem szerint Thomas Vinterberg Születésnapja, ebben ugyanis tökéletes az összhang a szabályok által kikényszerített filmnyelv és az ábrázolt történet, érzelmek között. Manapság azonban maguk a dán filmesek is szeretik minél inkább elhatárolni magukat a dogmától. Kijelenthetjük, hogy a kortárs dán mozi – bár ismertsége a dogmán alapul, és még mindig sok részletében hordozza annak szellemiségét – ma már nem csupán a dogma folytatása, hanem sokszínű, gazdag, változatos és egészséges filmművészet.

Mi a dán mozi sikerének titka? Az erős filmes hagyományok, a jó képzési lehetőségek és az ahhoz kapcsolódó intézményrendszer, a szektornak járó  jelentős támogatás? Esetleg a dán néplélek?

A dán filmet szerintem érdemes ehhez kicsit tágabb kontextusban értelmezni. A skandináv film szinte már a kezdetektől elsősorban a nagyon személyes emberi történetekkel foglalkozott – gondoljunk csak Dreyer Jeanne d'Arc némafilmjére, amelyben szinte csak arcokat mutató közelik vannak. Őt a francia mártír történetében nem a történelmi vonatkozások érdekelték, hanem a szereplők személyes érzelmei, ahogyan megküzdenek a világi és emberfeletti hatalom kérdéseivel. A skandináv filmesek – talán pont azért, mert a világ egyik leggazdagabb, legkiegyensúlyozottabb országaiban élnek – a társadalmi konfliktusok, szociális problémák helyett inkább az emberi lélek apró rezdüléseivel, a nyugati jómódban élő egyén individuális problémáival foglalkoztak – elég ehhez csak Bergman nevét megemlíteni. Mivel ezek a témák általános érvényűek, a nyugati civilizáció minden országában átérezhetőek és átélhetőek, nem állnak kulturális akadályok a befogadás előtt. Az intézményi okokra áttérve: nem hiszem, hogy a dánoknak a bőkezű állami támogatás segített volna. Inkább arról volt szó, hogy – amint korábban említettem – munkamódszerük miatt nem is volt nagy pénzekre szükségük elképzeléseik megvalósításához. Persze azért nem szabad elfelejteni a többek közt Lars von Trier által is alapított Zentropa cégen keresztül folytatott nagyvonalú produceri tevékenységet.

A mozikban, ajánlókban gyakran olvashatunk olyat, hogy „skandináv film” – mennyire beszélhetünk skandináv filmről? Mi az, ami közös az északi országok filmművészetében?

A skandináv filmművészetre is az imént említett mindennapi emberek hétköznapi történeteinek feldolgozása jellemző. Ami az ő megközelítésüket a legtöbb esetben különlegessé teszi, az abban a kedves megértésben nyilvánul meg, amellyel az emberek hibáihoz közelítenek. Esendő hőseiket finom, gyakran abszurdba hajló humorral ábrázolják. Ugyanakkor rendkívül fontos náluk a kegyetlenül őszinte önmarcangolás, a belső problémák, kételyek szakadatlan kutatása.

Lars von Trier vitathatatlanul a legismertebb dán rendező, aki a nyolcvanas évek végétől folyamatosan jelen van a filmes világ fősodrában. Mennyiben különleges a filmesten vetített filmje, az Öt akadály?

Lars von Trier rendkívül különc figura, aki amellett, hogy ellentmondásos, de mindenképpen a nemzetközi filmes világban számon tartott filmeket készít, akcióival és nyilatkozataival a filmeken kívül is provokál. Legutóbbi cannes-i „nácizós” mondataira mindannyian emlékszünk, de ugyanilyen provokatív, teátrális gesztussal – és remek marketingérzékkel – hirdette meg annak idején a dogma mozgalmat is. Az Öt akadály azért különleges, mert teljesen kirí filmes kísérletei közül: ezúttal nem maga készít filmet, hanem a dán mozi egyik nagy öregjének egy régi alkotását forgattatja le újra. Vagyis valójában nem (csak) filmrendezői, hanem katalizátori szerepben tetszeleg: azt teszi a vásznon, amit évek óta a dogmán és a Zentropán keresztül művel. Fanyar humora, szédült ötletei és iróniája igazi csemegévé teszik ezt a „film a filmről” mozit.

Susanne Bier rendező 2007-es, első Oscar-jelölése után második jelölését tavaly díjra is váltotta. A bosszú és megbocsátás kérdését feszegető Egy jobb világ kapta a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscart, amit szintén megnézhetnek az érdeklődők a filmesten. A filmet a szakma Oscarral és Arany Glóbusszal is kitüntette – mi emelte ki a filmet a mezőnyből?

Susanne Bier új filmje illeszkedik a dán filmek abba a négy-öt éve jelentkező vonulatába, amely – bár még mindig a szereplők belső életével foglalkozik – egyre hangsúlyosabban vesz tudomást társadalmi vonatkozásokról, és különösen a világ kevésbé szerencsés vidékeiről. Bier egyik előző filmje részben Indiában, a másik Afganisztánban játszódott, de ebbe a sorba illeszkedik Christoffer Boe Minden rendben lesz című alkotása is. Az Egy jobb világban a rendező valójában a nyugati civilizáció konfliktuskezelő képességét, tolerancián alapuló társadalomszervezését teszi próbára. A békés attitűd, a problémák tárgyalásos rendezése, a kompromisszumos, mindenkit kielégítő megoldások keresése alapvető értékek ugyan, de vajon – teszi fel a kérdést Susanne Bier – szélsőséges helyzetekben is képesek vagyunk tartani magunkat elveinkhez? És ha képesek is vagyunk, vajon érdemes-e? Széteső családok, frusztrált gyerekek, problémáikat kezelni képtelen felnőttek körében, Dániában és Afrikában zajlik ez a több síkon játszódó, magával ragadó drámai történet, ahol nézőként különböző álláspontokra helyezkedhetünk – de egy biztos, passzívak nem maradhatunk.

Kis dán Oscar-történelem

Mindezidáig összesen 22 jelölésből 6 dán film nyert Oscar-díjat. Nagyfilmek közül legelőször 1957-ben kapott jelölést dán film, Erik Balling Megtört a jég című filmje, az első díjat azonban csak 1988-ban vihette haza dán rendező: Gabriel Axel Babette lakomája című filmjét díjazta ekkor a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában az Amerikai Filmakadémia. Ezt gyors duplázás követte: a következő évben szintén dán film kapta az elismerést, ekkor Bille August rendező Hódító Pelle című filmjéért vihette haza az arany szobrot, őket követte Susanne Bier tavaly az Egy jobb világ című filmmel.

A dán rövidfilmeket szintén háromszor díjazta eddig az Akadémia: 1999-ben A választás napja (Anders Thomas Jensen filmje), 2003-ban az Egy kedves ember (Martin Strange-Hansen), míg 2010-ben a The New Tenants (Joachim Bach) kapott Oscart ebben a kategóriában.

Dánia idén Ole Christian Madsen SuperClásico című vígjátékát jelölte a legjobb játékfilm kategóriában.
 

A dán filmestre 2012. január 20-án kerül sor az Európa Pontban. A vetítés 19 órától kezdődik, az Öt akadály című film után Gyenge Zsolt filmkritikussal Gyárfás Dorka beszélget. Ezt követően 21 órától láthatjátok az Egy jobb világ című filmet.

A filmklub ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! További részleteket az esemény Facebook oldalán találhattok. Gyertek!

Január elsején Dánia átvette az Európai Unió Tanácsának vezetését Lengyelországtól. Koppenhága soros elnökként jelentős rutinnal rendelkezik, idén hetedszerre vezeti a tagállamokat képviselő uniós intézményt. Ugyanakkor legutoljára csaknem tíz éve, 2002 második felében elnökölt – meglehetősen más körülmények között. Az egyik legfontosabb napirendi pont ekkor a bővítés kérdése volt, amelyről hosszas tárgyalások folytak már a dán elnökség alatt, 2004 májusában többek között ezen tárgyalások eredményeképpen csatlakozott az Unióhoz végül tíz ország, köztük Magyarország. Az azóta eltelt közel tíz év alatt jelentősen átformálódott az EU: a tárgyalóasztaloknál 15 helyett 27 tagállam ül, amelyeket Dániának az uniós integráció egyik legkeményebb időszakában kell kompromisszumra vezetnie, egy olyan időszakban, amikor példátlanul szoros együttműködésre van szüksége a közösségnek – koránt sincs tehát egyszerű dolguk.

A soros elnökségi programok döntő részét mindig az EU aktuális napirendje határozza meg, amelynek egy része előre tudható az uniós menetrend (például az aktuális költségvetési periódus, intézményi reformok, bővítési napirend) alapján. Ugyanakkor mindig felkerülnek a napirendre olyan témák is, amelyeket az elnökség elején még nem lehet előre látni, de az adott elnökségnek elnöki periódusa során foglalkoznia kell (ilyen lehet egy válság, természeti katasztrófa, vagy épp nemzetközi politikai változások). Amennyire lehet, természetesen minden tagállam igyekszik valamilyen nemzeti színt is belevinni az elnökségi félévbe. Próbálnak fókuszba helyezni olyan témákat, illetve lendületet adni olyan szakpolitikáknak, amelyek fontosak az adott elnökséget adó ország számára. Ilyen volt Franciaország esetében a Mediterrán Unió gondolata, Magyarország esetében a Duna- vagy a romastratégia, és ilyen a hagyományosan környezettudatos Dánia esetében a „zöld növekedés” koncepciója, amely a mostani elnökség négy vezérgondolata (felelősség, dinamizmus, biztonság, környezettudatosság) közül egyértelműen a „legdánabb”. (Ha részletesebben érdekel a dán program, az itt elolvashatod, illetve ajánljuk figyelmetekbe az ehhez készített profi kisfilmet, amelyen Helle Thorning-Schmidt miniszterelnök asszony ismerteti legfontosabb prioritásokat.)

Dánia élen jár a fenntartható fejlődésben, amit jól illusztrál az alábbi pár adat is: az elmúlt három évtizedben a dán gazdaság közel 78 százalékkal nőtt, miközben energiafogyasztása közel azonos szinten maradt, szén-dioxid kibocsátása pedig csökkent. Mindezt többek között jelentős energiahatékonysággal, optimalizált megoldásokkal és zöld technológiába történő befektetés révén érte el. A felhasznált energiaforrások közül pedig egyre nagyobb részt, 2010-ben közel 17 százalékot tesznek ki a megújulók (biomassza, szélenergia és biogáz). Koppenhága „zöld növekedés” programjában célul tűzte ki, hogy 2050-ig teljes mértékben független legyen a fosszilis energiahordozóktól (széntől, földgáztól és kőolajtól).

Ezt a szemléletet követi Dánia az EU klímapolitkájának alakítása során is, elnökségi prioritásainak ismertetésekor a dán miniszterelnök asszony elmondta: az ország az energiahatékonyság (2020-ig elérendő) 20 százalékos növelését előirányozó uniós célkitűzésre fog összpontosítani, és szeretné előbbre vinni az energiahatékonyságra vonatkozó irányelvvel kapcsolatos tárgyalásokat is. „Egyértelmű jelzést küldünk az európai piacoknak arról, hogy van kereslet az új, innovatív megoldások iránt. Építünk a karbonszegény gazdaságról, illetve az energetikai ütemtervről szóló bizottsági közleményekre is, hogy a megfelelő hosszú távú stratégiát adjuk az Európai Unió kezébe az energiaügy és az éghajlatváltozás területén. Tudjuk, hogy mit kívánunk megvalósítani 2050-ig, de ahhoz, hogy azt el is érjük, világos stratégiára van szükségünk. Ha most kijelöljük a helyes utat azzal, hogy életképes ösztönzőket kínálunk és megteremtjük a virágzó európai zöld gazdaság alapjait, akkor azzal a ma és a holnap polgárai számára is biztosítjuk a növekedés, a foglalkoztatás és az egészséges környezet feltételeit” – mondta a miniszterelnök.

A fenntartható szemléletet nem csak hirdetik a dánok, de következetesen képviselik is az élet minden területén, és ebben az elnökség sem kivétel: az elnökség lebonyolításában résztvevő cégek kiválasztásában nagyon fontos szerepet játszott a fenntarthatóság kritériuma. A kibocsátott CO2-ért kompenzációt fizetnek a szervezők, a szakembereket környezetbarát hotelekben szállásolják el, és a találkozókon is igyekeznek környezetbarát ökotermékeket használni. Az elnökséghez szükséges energiát zöld forrásokból fedezik, a konferenciatermeket energiahatékony technológiával működtetik, a szállítmányozást CO2-semleges szolgáltatókkal oldják meg. A dán elnökség hivatalos honlapja szintén „CO2-neutrális” - a honlap előállításához kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást a működtető új megújuló energiaforrások létrehozásával, különböző CO2-csökkentő projektekkel semlegesíti.

A tagállami szakemberek számára van néhány, talán szokatlan „fenntartható” eleme is az elnökségnek: a tárgyalásokon például palackozott ásványvíz helyett csapvíz oltja majd a delegációk képviselőinek szomját, a konferenciákra, tárgyalásokra pedig amikor csak lehet, tömegközlekedéssel, illetve külön buszjáratokkal szállítják a résztvevőket. 

A dán külügyminisztérium részt vesz a Dán Fenntartható Rendezvények Kezdeményezésben, amelynek célja, hogy Dánia megőrizze és tovább növelje „zöld városként” (green destination) szerzett hírnevét. A dán külügyminisztérium célja, hogy bebizonyítsa: olyan nagy volumenű események is megvalósíthatók környezetvédelmi szempontból fenntartható módon, mint egy EU-elnökség – Koppenhága bízik benne, hogy ennek a jó példának a dán elnökség hat hónapján túlmutató hatása is lesz.

Ehhez csak drukkolni tudunk: hajrá Dánia!

A biciklis tömegközlekedés, illetve a „közbringa-hálózatok” egyre népszerűbbek világszerte a nagyvárosokban – a közbringa, mint ahogy maga a biciklis közlekedés teljesen környezetbarát, mivel nem bocsát ki szén-dioxidot; ugyanakkor rengeteg időt is lehet spórolni a forgalmas városok autós dugóinak elkerülésével; emellett kíméli a pénztárcánkat is, a bringázással töltött testmozgás pedig egészséges. Az ingyenesen, vagy használatarányosan némi díjért, letétért és regisztrációért általában a városok belsőbb kerületeiben fellelhető közbringák használata messze az egyik legolcsóbb és legpraktikusabb módja annak, hogy például turistaként bejárjunk egy európai nagyvárost. A közbringa a turisták mellett a helyi lakosok számára is kínál előnyöket a saját bicikli tekerésével szemben: a köztárolók miatt parkolni is mindig tudunk vele, illetve nem kell félnünk, hogy ellopják, vagy megrongálják járművünket – jelenleg világszerte közel 200 városban, az európai fővárosok zömében működik hasonló rendszer, amely hamarosan Budapesten is elérhetővé válik.

Az első közbringa-hálózatot még a hatvanas években vezették be Amszterdamban: a városban fehérre mázolt közbiciklik várták kölcsönzőiket, akik mindenféle regisztráció vagy fizetés nélkül, bizalmi alapon használhatták a városban valahol felszedett, azonosító nélküli kerékpárokat, amelyeket később a város egy másik pontján otthagytak. Ez a rendszer azonban sok lopáshoz és rongáláshoz vezetett, így pár hónap után be kellett szüntetni – ezért a közbringa-hálózatok következő generációi már igyekeztek megelőzni ezeket a problémákat.

A második legszabadabb rendszer – amelyet Koppenhágában például ma is használnak – az érmével működő kerékpár: hasonlóképpen a nagy üzletek bevásárlókocsijaihoz, egy pénzérmével tudjuk elhozni a kerékpárt a tárolóból/dokkolóból, majd ha visszavisszük egy másik városi tárolóba, visszakaphatjuk az érménket. A koppenhágai turistáknak nagy könnyebbséget jelent ez a lehetőség: az amúgy is biciklibarát dán fővárost így mindenféle regisztráció vagy letét nélkül bejárhatjuk két keréken. Ez a megoldás tehát maximálisan turistabarát – ugyanakkor mivel a használathoz szükséges érme a bicaj árához képest elenyésző, és a rendszer nem regisztrálja, hogy pontosan ki használja a biciklit, így ez a rendszer sem teljesen biztosított a lopás, illetve rongálás ellen.

Ma a legtöbb városban a közbringa használatát valamilyen regisztrációhoz, tagdíjhoz, illetve valamilyen beazonosítható tagsági kártyához, mobiltelefonszámhoz, bankkártyához, vagy nagyobb összegű letéthez kapcsolják. Így, ha bármi baja történne a bicajnak, pontosan be tudja azonosítani az üzemeltető, hogy ki használta azt az adott időpontban. Ilyen rendszerekben általában a használattal arányosan kell fizetni a bicikli használatáért, amelyet a városban elhelyezett számos dokkolóból vihetünk el (és persze egy ilyenhez kell vinni használat után). A kerékpárt általában meghatározott ideig (például 2-3 óráig, ebből bizonyos ideig ingyenesen) lehet csak egyhuzamban használni egy meghatározott területen belül a városban. A hasonló elven működő hálózatokat jellemzően városi önkormányzatok / közlekedési vállalatok és magáncégek közösen üzemeltetik. Ilyen rendszer működik a legtöbb közbringa-hálózatot fenntartó városban: ezzel találkozhatunk például Bécsben, Brüsszelben, Berlinben, Stockholmban vagy épp Párizsban – itt működik a legnagyobb európai közbringa-hálózat több mint 20 000 kerékpárral. (A lista korántsem teljes, cikkünk végén található egy linkgyűjtemény az egyes városokban működő közbringa-hálókhoz, illetve ha ilyen nem működik, akkor a fővárosi biciklis közlekedéshez.)

A rendszer ugyanakkor évről évre fejlődik. A közelmúltban megjelent egy ugyanezen az elven alapuló, de még inkább környezetbarát negyedik generáció, amelyben az állomások napelemmel üzemelnek, így nem igényelnek közmű kapcsolatot, és moduláris rendszerűek, azaz könnyen áthelyezhetők, átalakíthatók. Ilyen működik például Montrealban.

Hamarosan Budapesten is megjelennek az első közbringák – a közönségszavazás által „BuBi”-ra (Budapest Bicikli) keresztelt hálózat várhatóan 2013 elején indul, a hálózatban Budapest belső kilenc kerületében, 74 gyűjtőállomásról több mint 1000 kerékpár lesz elérhető. Az előkészületek jelenleg is zajlanak, a tervek szerint a regisztrált és alkalmi BuBi használók a nap 24 órájában, a hét minden napján, egész évben igénybe vehetik majd a bringákat. Igyekeznek rövid utazásra motiválni a kerékpárosokat: a rövid út olcsó vagy akár ingyenes lesz, a hosszabb drágább, a kerékpár pedig letehető az egymástól körülbelül 200 méteres távolságra elhelyezett állomások bármelyikén. A biciklik használatáért az első 30 percben nem kell majd fizetni.

A közbringák használatában, valamint a biciklis életforma népszerűsítésében és támogatásában vitathatatlanul élen jár a dán főváros. Koppenhága az a város, ahol a bicikliút-hálózat közel 400 kilométeres hosszúságú, ahol több mint 15 éve működik közbringa-hálózat, ahol a lakosok több mint harmada kerékpárral jár dolgozni, suliba, illetve egyéb dolgára, letekerve ezzel összesen napi 1,3 millió (!) kilométert, amellyel számítások szerint évi 90 000 tonna CO2-kibocsátást spórolnak meg a fővárosnak. A város ugyanakkor nem elégszik meg ennyivel: jelenleg is zajlik a közbringa-hálózat megújítása, amelynek befejezését 2013-ra tervezik, a koppenhágai vezetés pedig mindent megtesz azért, hogy a biciklizők arányát 2015-ig a jelenlegi 35%-ról 50%-ra emelje, illetve hogy a várost 2025-ig klíma-semlegessé tegye.

Biciklis kultúrában van tehát mit tanulnunk Koppenhágától. Ha felkeltette az érdeklődésedet Koppenhága, a biciklis főváros, szeretettel várunk csütörtökön (január 12.) az Európa Pontba, ahol dr. Szűcs Tamás képviseletvezető elindítja a „dán zöld hónapot”, majd Hanne Tornøe, a Dán Kulturális Intézet igazgatója megnyitja a Monumental Motion című fotókiállítást, amely a koppenhágai biciklizést mutatja be (ezt a hónap végéig lehet megtekinteni). Ezután László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, majd Dalos Péter, a COWI Magyarország Tanácsadó és Tervező Kft. Munkatársa ad elő a téli kerékpározásról, ezt követően a Cycle Chic Budapest téli biciklis divatbemutatója következik – bringásoknak kötelező! :-)

Az EU fővárosainak biciklis közlekedéséről, illetve a működő közbringa hálózatokról az alábbi linkekre (a biciklik nevére) kattintva tájékozódhattok:

Ha részletesebben érdekel a téma, akkor az alábbi, forrásként is felhasznált oldalakat ajánljuk figyelmedbe a témával kapcsolatban:

http://kerekparosklub.hu/kozbringa
http://www.bkk.hu (BuBi)
http://bike-sharing.blogspot.com

Illusztrációk forrása: ANP, Bike Share Philadelphia

Január elsején Dánia vette át a képzeletbeli stafétát Lengyelországtól, a következő hat hónapban e skandináv ország vezeti soros elnökként az Európai Unió Tanácsát, ennek apropóján januárban az Európa Pont programjának fókuszába is Dánia, illetve a dánok számára különösen fontos szerepet játszó fenntartható életmód kerül.

Lego, letisztult, dizájnos bútorok, menő sörök – talán ezek a leggyakoribb asszociációk Dániával kapcsolatban, amelyek mind találóan jellemzik, hogy milyen értékek igazán fontosak a dánok számára. A Lego jól jelképezi a dán kreativitást, az egész életen át kitartó dizájnbútorok a dánok fenntartható életmódra való törekvését jeleníti meg – a minőségi dán sörök meg persze nem csak a dánoknál képviselnek különös értéket. Ennél azonban sokkal többet is érdemes megismerni az országból, a dán kultúrából és a dán mindennapokból – ehavi programjainkkal szeretnénk bepillantást nyújtani a dán hétköznapokba, megmutatni hogyan gondolkodnak a dánok, miért olyan fontos számukra környezetük óvása, és mit tesznek ezért.

Ha érdekel a legutóbbi legjobb külföldi alkotásért járó Oscar-díjat bezsebelő film (igen, dán!), vagy kedveled Lars von Trier munkásságát; ha úgy gondolod, hogy a városban biciklizni nemcsak praktikus, de sikkes is, esetleg meghallgatnál egy koncertet, amelyet kerékpáralkatrészekre komponáltak; vagy szívesen tanulnál ösztöndíjjal fél évet Dániában – akkor neked is van programunk januárra.

Dániában és Koppenhágában a bicikli az egyik legnépszerűbb közlekedési eszköz, a bringázásnak nemcsak kiterjedt úthálózata, de nagy hagyománya, és saját kultúrája van az országban. Ahogy Magyarországon is egyre inkább jelent a két kerék alternatívát a néggyel szemben, úgy érdekes tapasztalatokkal szolgálhat számunkra Dánia, a hagyományosan biciklis nemzet példája. Január 12-én nyílik ehhez kapcsolódóan a „Monumental Motion” című kiállítás az Európa Pontban, amely Koppenhágát, a kerékpárosok városát mutatja be. A kiállítás-megnyitó után előbb László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, majd Dalos Péter, a COWI Magyarország Tanácsadó és Tervező Kft. munktársa tart prezentációt a téli kerékpározásról. Ezt követően a Cyclechic.hu budapesti bringáséletmód-blog készítői által szervezett téli kerékpáros és divatbemutatót tekinthetik meg az érdeklődők.

Dániával kapcsolatban kihagyhatatlan a dán film bemutatása, amely különlegesen sikeres évet zárt 2011-ben: nemcsak a legjobb idegennyelvű filmért járó Oscart kapta dán film, de Cannes-ban is díjaztak két dán rendezőt, és sok elismerést kaptak a dán filmek az Európai Filmakadémia díjkiosztóján és a Sundance Fesztiválon is. A Lumière filmklub ezúttal tehát dán sikerfilmek közül válogat: a január 20-i filmesten megtekinthető a dán mozi botrányhőse, Lars Von Trier egyik korábbi, nagy sikerű „Öt akadály” című dokumentumfilmje, valamint a legutóbbi Oscar-díjas dán film, Susanne Bier rendezőtől az, „Egy jobb világ”.

A biciklis közlekedés mellett más kontextusban is lesz szó a fenntartható életmódról, fejlődésről, illetve arról, hogy ennek elősegítése milyen szerepet játszik Dániában, például a kulturális intézetek életében. A január 24-i „CultureFuture” konferencia célja, hogy a kulturális intézetek minél több új ökoszociális gyakorlattal ismerkedjenek meg és ezt a szemléletet továbbadják működésük során.

A folyamatos képzésnek, az élethosszig tartó tanulásnak nagy hagyománya van Dániában (a felnőttek képzését támogató uniós programot Grudtvig dán gondolkodóról nevezték el), ezt támogatja többek között a nagysikerű dán népfőiskolai rendszer is, amely kiváló alternatívát jelent a dán (és nem dán) fiataloknak, fiatal felnőtteknek továbbtanulásra felsőoktatás előtt, után, vagy helyett. Egy dán népfőiskolán a tanulás kicsit hasonlít egy erasmusos félévhez, de itt a fiatalok egy jóval kötetlenebb rendszerben tehetnek szert új tudásra, az iskolákban nem kapnak osztályzatot vagy bizonyítványt. Ugyanakkor választott területükön számos hasznos tudással gazdagodhatnak, miközben más országokból származó fiatalokkal ismerkedhetnek meg, és külföldiként bepillantást nyerhetnek a dán kultúrába, a dánok mindennapjaiba. A dán népfőiskolákban számos magyar fiatal is megfordult már ösztöndíjjal, akik mind életre szóló élményekkel gazdagodtak. A népfőiskolák működésével és a részvétel lehetőségeivel is megismerkedhetnek, akik eljönnek a január 27-i beszélgetésre és filmvetítésre. A beszélgetést követően a silkeborgi Népfőiskola tanáraiból álló Tales of Joy and Woe dán zenekar ad koncertet.

A dán hónap a legkisebbeknek is tartogat érdekességeket: január 28-án délelőtt dán gyereknapra invitáljuk a kicsiket és szüleiket, ahol nemcsak Legóval és Kompan játékokkal, de mindenféle környezetbarát játékkal megismerkedhetnek, és egy újrahasznosított hangszereken felcsendülő koncertet is meghallgathatnak – külön kerékpáralkatrészekre és lefolyócsövekre írt szólamokkal.

A hónapban sor kerül még a nemzetközi együttműködésben megvalósuló Media4us2 konferenciára, amelynek célja, hogy a nagyközönség számára láthatóbbá tegye a bevándorlókat és beilleszkedési erőfeszítéseiket, miközben arra bátorítja a bevándorlókat, hogy vegyenek részt a demokratikus folyamatokban. A magyarországi projektindító konferencián Magyarországon élő kulturális csoportok képviselői beszélgetnek a kérdésről.

Mindezek mellett januárban is folytatódik az EU-tanóra sorozat, ahova továbbra is várjuk az iskolák jelentkezését, a British Council által szervezett Meet & Speak társalgási klub pedig januárban 4-én, 11-én és 18-án tart találkozót az Európa Pontban, ide szeretettel várjuk az angol nyelv és kultúra iránt érdeklődő 14-18 éveseket – a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Az Európa Pont valamennyi januári programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható, valamennyi program ingyenes.
 

Bár sokan temetik manapság az eurót, mi itt Kelet-Közép-Európában örülnénk neki, ha olyan stabil fizetőeszközünk lenne, mint az európai közös pénz. Válság ide vagy oda, továbbra is vannak országok, melyek hisznek az euróban.

Nálunk Magyarországon az euróbevezetés a gazdaságpolitika Szent Grálja. Mindenki tudja, hogy szükség lenne rá, de a válság miatti nehézségek közepette a politikusaink rendre túlságosan rögösnek találják az odáig vezető utat. A maastrichti kritériumokat valóban nem könnyű teljesíteni - de nem is lehetetlen. Végignéztük, ki hogyan veszi az akadályokat.

A balti országokat súlyosan érintette a válság, Lettország és Litvánia mégis viszonylag jó pozícióban várja a vihar elcsendesülését. Mindkét országban komoly probléma a költségvetési hiány, az államháztartás azonban köszöni, jól van. Lettországban az infláció is igen attraktív, 1 százalék alatti.

Lettország és Litvánia kicsi és nyitott gazdaság, akárcsak Csehország. A csehek egy kivételével mindegyik kritériumnak eleget tesznek, és ha elkezdődik a fellendülés, várhatóan a költségvetési hiányt sem lesz nehéz az előírt alá szorítani. Itt a probléma inkább az akarat hiánya. Václav Klaus a leginkább euroszkeptikus politikusok közé tartozik: 2005-ben konkrétan az Unió megszüntetését, helyette pedig lazább szabadkereskedelmi övezet felállítását javasolta. 2008-ban - a közös pénz tizedik születésnapján - Klaus megjósolta a mostani euróválságot. Bár Brüsszelben sokan nem kedvelik morózus konzervatív államfőt, el kell ismernünk: volt némi igazság az eurózóna gazdaságainak sokféleségét boncolgató kritikáiban.

A harmadik erős versenyző Lengyelország. A lengyelek alig-alig teljesítenek valamit az euró bevezetésének feltételeiből, mégis nagyobb összegben mernénk fogadni a belépésükre még ebben az évtizedben. Lengyelország a maga majdnem 40 milliós népességével az Unió egyik legnagyobb országa, Kelet-Közép-Európa vezető hatalma. És bár a mostani válság sokak szerint többek között a “too big to fail” kategória kimúlását is jelenti, mi nem tudjuk elképzelni hosszú távon az eurót a lengyelek nélkül.

A legpikánsabb nyilatkozat alighanem a kalandos életű hajóskapitányból lett államelnök, Traian Basescu nevéhez fűződik. "Kérem ne nevessenek, Románia 2015-ben be akarja vezetni az eurót" - hangzott el alig két hete egy sajtótájékoztatón. Románia fő erőssége az alacsony, 30 százalék körüli államadósság. Hosszú távon ezt a legnehezebb leépíteni, a költségvetési hiány és az infláció kezelhetőnek tűnik, különösen ha beindul a fellendülés. Bár Magyarországon sokáig divat volt a románokra úgy tekinteni, mint szegény szomszédra, aki mostanában járt Nagylaktól keletre, az pontosan tudja, mennyire látványos a román gazdaság erősödése.

Egyetlen dolog miatt nem szurkolunk Romániának, ez pedig a lej. Keleti szomszédunknál ugyanis 2001 óta az összes papírpénz műanyagból készül, ami egész Európában egyedülálló, és elsőre meghökkentő. A különleges bankók nem gyűrődnek, és egyes részeik átlátszóak. Hozzájuk képest - lássuk be - még egy 500 eurós bankjegy is érdektelen - művészeti szempontból persze.

Fókuszban: Szaharov-díj, emberi jogok
Házigazda: Gyárfás Dorka és McMenemy Márk


2011. december 1. csütörtök, 16.00-19.00
Karácsonyváró Cellux Műhely

A Cellux Csoport vezetésével olyan közösségi workshopra invitáljuk az érdeklődő gyerekeket és felnőtteket, ahol a Bicskei Menekülttábor lakóival együtt elkészítjük a tábor ünnepi dekorációját újrahasznosított anyagokból. A résztvevők emellett öko-design ajándéktárgyakat készíthetnek a műhelyben.


2011. december 2. péntek, 15.00
Szaharov emberi jogi műhelyfoglalkozás - A mindenkori államok által elkövetett visszaélések

A műhelyfoglalkozás az állam által elkövetett visszaélések témáját vizsgálja meg. Ez alatt azt értjük, hogy az államok által akaratlanul elkövetett jogsértésekkel szemben kritikus civil oldalt, vagyis a külső szemlélőket, a különböző jogvédő szervezeteket kell összefogni. Az ő tapasztalataik, belső stratégiáik és praktikáik egymással történő megosztását kell elősegíteni, hogy minél erősebben és hatékonyabban tölthessék be a „watchdog” szerepet.

Erre a tapasztalatcserére teremt lehetőséget ez a foglalkozás, amelyen jelen lesz Tatjana Kasatkina, a Szaharov-díj 2009-es díjazottja, az orosz Memorial Társaság képviselője is.


2011. december 5. hétfő, 19.00
Lumière Filmklub: A fehér szalag (Das weise Band, 2009, 144 perc)
Rendező: Michael Haneke
Vendég: Kenyeres Bálint filmrendező

E havi vetítésünk a decemberben kiosztott Európa Filmdíjhoz kapcsolódik. A film 2009-ben elnyerte az Európa Filmdíj fődíját, a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját, és a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelölték. A film az első világháború előtt játszódik egy észak-németországi, protestáns faluban. A tanító későbbi narrációján keresztül ismerjük meg a faluban előforduló sorozatos, titokzatos baleseteket. A látszólag nem összefüggő támadások és rongálások felforgatják az ott lakók életét.

Kísérőfilm: Before Dawn (2005, 13 perc) Rendező: Kenyeres Bálint
Az éjszaka vége. A búza csendesen ring a domboldalon. Emberek kelnek, mások szabadságukra törnek.

Házigazda: Gyárfás Dorka
A Lumière Filmklub kurátora Bujdosó Bori újságíró.


2011. december 8. csütörtök, 18.00
Európa jövője: Mi lesz veled eurózóna? - Gazdasági kormányzás 2020

Tíz éves távlatban milyen kilátásai vannak az eurózónának és milyen fázisig juthat el a válságkezelés hatására felgyorsult gazdasági kormányzás folyamata?

Vitapartnerek:
- Róna Péter, közgazdász, az Oxfordi Egyetem tanára, a J. Henry Schroder Bank volt vezérigazgatója (1986-1990)
- Oszkó Péter, közgazdász, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere (2009-2010)

Moderátor: Martin József Péter, gazdasági újságíró.


2011. december 9. péntek, 20.00
Szalóki Ági - Fado magyarul

Szalóki Ági ebben a produkcióban egy kitűnő jazz gitárossal, évek óta állandó zenésztársával, Juhász Gáborral énekel. Amolyan magyar fado estre számíthat a közönség, intim hangvételű, melankolikus dalokra a falusi és a városi folklórból. Felcsendülnek Karády dalai, magyar és cigány népdalok, valamint hallható egy összeállítás kortárs magyar költők verseiből.