Európában arányaiban egyre kevesebb gyermek születik, míg a születéskor várható élettartam az orvostudomány fejlődésének és a javuló életkörülményeknek köszönhetően nő (1960 óta átlagosan 8 évvel), így az EU lakossága folyamatosan öregszik. Európában évente megközelítőleg kétmillióval nő a hatvan év felettiek száma, akik tehát egyre hosszabb és egészségesebb életre számíthatnak. Míg 1990-ben lakosság 25 százaléka volt 55 évnél idősebb, addig mára ez az arány már 30 százalékos, és előrejelzések szerint 2060-ra a lakosság 60 százaléka (!) ebbe az életkori csoportba fog tartozni. Ha ez megvalósul, úgy 2060-ra csak két aktív dolgozó jut majd egy 65 év felettire, szemben a mostani néggyel. A második világháború utáni baby-boom időszakában (1950 és 70 között) születettek igen népes csoportja pedig lassanként átlépi a nyugdíjkorhatárt valamennyi tagállamban. Az aktív élettől visszavonuló idősek (az egészségügyi és a szociális rendszer egyre nagyobb igénybevételével) fokozódó terhet rónak az országok költségvetésére, de a jelenség hasonló feszültségforrást jelenthet a családok mindennapi életében is.

Ma már nem lehet csak legyinteni – nagyszüleink és szüleink lassan elérik a kort, amikor már nem mi fordulunk hozzájuk, ha valami baj ért, hanem nekik lesz szükségük a támogatásunkra valamilyen formában. A társadalmak elöregedése nem csupán távoli vízió már, hanem a nagyon közeli jövő egyik legjelentősebb kihívása, amellyel mind az Európai Uniónak, mind az egyes tagállamoknak foglakozniuk kell, még időben. Fontos, hogy ez a folyamat tudatosuljon az emberekben, hogy személyes életükben mindent megtegyenek a jelenség negatív következményeinek elkerülése érdekében. Ugyanilyen fontos, hogy az egyes országok vezetői, a döntéshozók megfelelően és időben kezeljék a problémát, a jó példákat pedig megosszák egymással.

A megoldás kulcsa is megvan, ez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által is propagált „aktív időskor”, amelyben az idősebb generáció a társadalom és a munkaerőpiac részese marad, emellett élete végéig egészséges és aktív életet él. A megoldás tehát adott, de ennek elérése – az, hogy a tagállamokban lehetővé váljon az idősebbek aktív és hosszú élete – nemcsak attitűdbeli változást követel, de kőkemény gazdasági (foglalkoztatási, nyugdíj-politikai, stb.), egészségügyi és szociális kérdések sokaságával függ össze. Mindezek tipikusan olyan területek, amelybe közvetlenül az EU nem szólhat bele, csak támogathatja az egyes országok ezzel kapcsolatos politikáit, valamint elősegítheti az ezzel kapcsolatos mind szélesebb körű eszmecserét. Ezért is szentelte az EU az idei évet az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás évének, amely számos programmal és kezdeményezéssel igyekszik támogatni Európa felkészülését, hogy minél hamarabb megtaláljuk a módját, hogy a különböző generációk tagjai egymást támogatva hogyan küzdhetnek meg az öregedő társadalmak kihívásaival.

Az európai év keretében – egy kiterjedt információs kampány, valamint hazai és európai programok sokaságán keresztül – egyrészt a jelenségről tudhatunk meg többet, de megismerhetjük azt is, hogy más országok mit tesznek az aktív időskorért. Ehhez csatlakozunk most mi is, ugyanis az Európa Pont februári programjában is ez a jelenség játssza a központi szerepet – beszélgetések, előadások, koncertek, illetve filmklubunk is a generációk közötti párbeszéd fontosságát, illetve az aktív időskort járják körül.

Az idősödés tehát a nyakunkon. Hogy ez milyen lesz, az csak részben függ a külső körülményektől, ugyanígy befolyásolja, hogy mi milyenné tesszük – jó példa erre egyik e havi vendégünk, Bródy János, aki hatvanon túl is új dalokkal jelentkezett, teltházas koncerteken játszik és mesél aktív „nyuggerségéről”. Mert játszani hatvanon túl sem felejtett el, ahogy G. B. Shaw is megfogalmazta: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”

Mi szükség van 2012-ben egy európai uniós tájékoztató szolgálatra? Lassan nyolc éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, a magyar külpolitika egyik legfontosabb célja beteljesedett, az uniós tagsághoz kapcsolódó intézményrendszer már rég kiépült, az EU már nemcsak távolinak tűnő, kicsit irigyelt közösség, hanem mindennapjaink része.

Mindezen közhelyeket gyakran halljuk Magyarország uniós tagságával kapcsolatban. Mégis, ember legyen a talpán, aki az alapinformációk mellett könnyedén eligazodik az EU gyakorlatias kérdéseiben is, akárhány év is telt el 2004 májusa óta. Ezért a csatlakozás után talán a korábbiaknál is indokoltabb egy olyan tájékoztató szolgálat működtetése, amelynek legfontosabb célja a lakosság Európai Unióval kapcsolatos tájékoztatása.

Az, hogy hazánk uniós taggá vált, számos olyan gyakorlatias kérdést vet fel, amelyek megválaszolása korántsem egyszerű feladat, de az ember találkozik vele, ha élni próbál az uniós tagság adta lehetőségekkel. Az rendben, hogy szabadon mozoghatunk az EU-ban, de például a schengeni övezeten kívüli tagállamokba is utazhatunk személyivel? Ha másik tagállamba utazok hosszabb időre, kell ott regisztrálnom magam? Ha kint dolgozom, akkor is jó az itthon kiváltott EU-s egészségbiztosítási kártyám? Ha másik tagállamban dolgozom, hogyan adózom, hol leszek biztosított, milyen egészségügyi szolgáltatásokat kaphatok, kaphatok-e a magyarországihoz hasonló támogatásokat, és mindezt hogyan, és melyik szervnél tudom elintézni? Milyen programok léteznek, amelyek segítségével külföldön tanulhatok / önkénteskedhetek / szerezhetek szakmai gyakorlatot? Épp az ilyen praktikus, a mindennapi életben felmerülő kérdésekre ad választ az EUvonal.

Kilenc év, több mint 400 ezer (!) megválaszolt kérdés a legkülönfélébb témakörökből – érkezett már kérdés a kolbászfüstöléssel, a tejipari hulladékokkal és a mobiltelefon-átjátszótornyok telepítésével kapcsolatos hatályos uniós szabályozásról, a struccszalámi uniós értékesítésének lehetőségeiről, de volt, aki a gumi alapanyagú szexuális segédeszközökre vonatkozó uniós termékfelelősségi szabályokról vagy a Gretna Green-i kovács által összeadott párok házasságának európai érvényességéről érdeklődött. Ezek talán extrém példák, de jól mutatják, hogy szinte az élet minden területén találkozhatunk uniós szabályokkal, amelyeket nem minden esetben egyszerű felkutatni – ilyenkor is segítségünkre lehet az EUvonal.

A tájékoztató szolgálathoz érkező megkeresések többsége az európai országokba való utazással kapcsolatos, illetve a külföldi munkavállaláshoz / tanuláshoz kapcsolódó gyakorlatias kérdések körét érinti. A szolgálat munkatársai naprakész információkkal rendelkeznek minden ehhez kapcsolódó témakörben. Bár a szolgálat feladata az uniós (és nem az egyes tagállamok) szabályozásaival kapcsolatos tájékoztatás, ugyanakkor a munkatársak az egyes tagállamok belső nemzeti szabályozásaival kapcsolatban is eligazítást nyújtanak. Minden nemzeti hatáskörbe tartozó, de valamilyen uniós relevanciával bíró kérdés esetén segítenek abban, hogy az adott kérdésben melyik (tagállami) hatóság kompetens, hol lehet hivatalos választ találni a felmerülő kérdésekre.

Az EUvonal 2012 elejétől megújult formában ismét elérhető, a szolgálat a Külügyminisztérium, az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája megbízásából az Európa Pontban működik, ahol hétköznaponként 10 és 18 óra között személyesen is válaszolnak az uniós kérdésekre. Emellett az érdeklődők kérdéseikre a szolgálat honlapján is választ találhatnak, amely Magyarország legkiterjedtebb EU-val kapcsolatos, naprakész és gyakorlatias információkat tartalmazó információs oldala, de elérhetőek Skype-on keresztül (EUvonal) is hétköznaponként 10 és 13 óra között, a kérdéseket a szolgálat írásban az info (kukac)euvonal.hu e-mail címen keresztül fogadja.

Az EUvonal kilencedik születésnapjához és újraindulásához kapcsolódóan a szolgálat munkatársai ma (február 10-én) egy nyílt nap keretében várják az érdeklődőket 10 és 18 óra között. A résztvevők az Európa Pont megszokott szolgáltatásain kívül betekintést nyerhetnek az EUvonal munkájába, átfogóan tájékozódhatnak az EU-s mindennapokról, uniós tudásukat pedig egy rövid, születésnapi kvízzel tesztelhetik.

Európa öregszik. Régóta hallunk erről, de a jelenleg lezajló demográfiai változások kedvezőtlen hatásai, a társadalmak elöregedése már az egészen közeli jövőben konkrét kihívásokat jelentenek Európában. Az emberek minden eddiginél hosszabb ideig élnek, és idősebb éveiket is egészségesebben töltik, mint korábban, ugyanakkor egyre kevesebb aktív korú emberre jut egyre több időskorú, már nem aktív személy. Éppen ezért kiemelten fontos a tevékeny időskor – az, hogy minél több idősebb ember maradjon aktív részese a társadalomnak. Ebben pedig kiemelt szerepet játszik a nemzedékek közötti szolidaritás. Erre kívánja felhívni a figyelmet az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve, ezt a témát járjuk körül mi is februári programjainkkal.

A generációk közötti párbeszéd kérdésével foglalkozik február 16-i estünk, ahol Tari Annamária pszichológus beszél majd arról, hogyan hidalható át a generációk közötti szakadék. A világon szülők milliói érzik és látják a változásokat, szembesülnek azzal, hogy gyerekük más, mint ők voltak. A 12-13 évesek idősebbnek próbálják magukat mutatni, miközben tetteikkel épp az ellenkezőt bizonyítják. Hova vezet ez, és mit tehet a szülő, hogyan lehet hatással a gyerekére? Hogyan érthetik meg a hálózat csapdájába került netgeneráció „félnőtt” gyermekeinek online világát az X generáció tagjai?

Februárban filmklubunk is az idősebb generációt helyezi a fókuszba: február 23-i vetítésünkön a Cannes-ban különdíjat kapott (Un Certain Regard) Kilencedik mennyország című filmet mutatjuk be Gyenge Zsolt filmkritikus kalauzolásával. A film az időskorban kialakult szerelemről és testi vonzódásról mesél: a főszereplő Inge a hatvanas éveiben jár, aki harminc éve házas és szereti a férjét. De Karlhoz vonzódik, aki hetvenhat éves. „Szenvedély. Szex. És Inge újra fiatalnak érzi magát.”

Februárban két Bródyt is vendégül látunk. Elsőként február 28-án a nagy magyar novellista, Bródy Sándor unokáját, a harmincas években született, többkötetes írót, könyvkiadót és szerkesztőt, Alexander Brodyt. Az Európa Szalon sorozatunkban Nagy József újságíró beszélget az íróval életpályájáról – többek között arról, mivel tölti jelenleg napjait, mit jelentenek számára ma, Magyarországon a külföldön, főleg Amerikában töltött évtizedek, vagy hogyan lett a világ legnagyobb reklámcége, a Young & Rubicam International és a Reklám Világszövetség elnöke.

Egy nappal később a magyar könnyűzene emblematikus alakja, Bródy János jön el hozzánk egy beszélgetés és egy koncert erejéig. Bródy János többszörösen is a „hatvanas évek” sztárja: az Illés zenekar tagjaként a hatvanas években tűnt fel, most pedig saját, személyes hatvanas éveiben nyújt kiemelkedőt. Az 1946-ban született Bródynak – tíz év után – tavaly jelent meg új lemeze Az Illés szekerén címmel. Új albuma jól példázza: nem az számít, hogy az ember hány éves, hanem az, hogyan érez. Bródy a nyugger szónak is új értelmet ad albumán: nála a nyugger öreg rockert jelent. „Amíg a föld kerek, mindig lesznek nyuggerek” – mondta egyik interjújában. Ahogy az új albumán szereplő Nyugger dalban is megfogalmazza:

„Tudom, hogy minket már leírtak rég a tévén hirdetők
De a fészbukon még megtalálnak oh, a régi nők
S ha választok, hát meggondolom, hogy kiket lájkolok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok.

S ha alkalmanként összejön még a baráti társaság
Sírva-nevetve meséljük újra kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket
Hát ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet.”

Az Európa Akadémián sikeresen vizsgázó hallgatók ünnepélyes oklevél-átadójára február 6-án kerül sor, ahova várjuk azokat is, akik kíváncsiak rá, hogyan léphet fel az EU az uniós jog vagy a közös értékek megsértése esetén. Erről tart előadást dr. szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője.

Februárban az Európa Pont nyitvatartási idejében az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája rajzversenyén született alkotásokból készített kiállítást is megnézhetitek.

Mindezek mellett a megszokott módon – minden hétköznap 10 és 18 óra között – személyesen válaszolnak az érdeklődők EU-val kapcsolatos kérdéseire az EUvonal munkatársai, akik február 10-én nyílt napot is tartanak. A tájékoztató szolgálat kilencedik születésnapja és újraindulása alkalmából a résztvevők betekintést nyerhetnek az EUvonal munkájába, és ezen a napon születésnapi EU-s kvízzel várják a látogatókat.

Az Európa Pont valamennyi februári programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható, minden program ingyenes.

Ahogy korábban írtuk, új sorozatunkban bemutatjuk azokat a programokat, amelyek segítségével magyar fiatalok hosszabb-rövidebb időt – tanulással, munkával vagy önkéntes tevékenységgel – külföldön tölthetnek. Az ilyen mobilitási programok egy részét az Európai Unió támogatja, ugyanakkor sok nemzeti ösztöndíj-lehetőség, illetve mobilitási program is működik, elsőként épp egy ilyet, a dán népfőiskolai rendszert mutatjuk be.

Ezzel – ahogy írtuk korábban – személyes beszámolók alapján is megismerkedhetett az, aki eljött múlt pénteken az Európa Pontba, ahol többek között a magyarországi Mezőföld Népfőiskola képviselő beszéltek dán partnerkapcsolatukról és személyes élményeikről, illetve a programban nemrég részt vett hallgatók osztották meg élményeiket a hallgatósággal. De hogy az se maradjon le semmiről, aki nem tudott eljönni, összefoglaltuk, hogy miben is áll ez az egyedülálló dán iskolatípus, mit nyújthat egy magyar diáknak, és hogyan lehet egy ilyen iskolában tanulni.

A dán népfőiskolai rendszer

A fiatalok közösségére építő dán népfőiskola különleges intézménytípus, amely nem része a „hivatalos” dán oktatási rendszernek (olyan értelemben, hogy jegyeket és diplomát vagy végzettséget itt nem szerezhet a résztvevő), de számtalan tudományterület vagy művészeti ág tevékenységébe kóstolhat bele az, aki részt vesz egy ilyen képzésen.

Az első népfőiskolát Grundtvig dán gondolkodó alapította 1844-ben (aki egyébként a felnőttek képzését támogató uniós program névadója is). Azt vallotta, hogy a tanulás lehetőségét meg kell adni mindenkinek, legyen az gazdag vagy szegény, kézműves vagy földműves. Egy népfőiskola épp erről szól: legfontosabb célja, hogy az „életre neveljen”, és fejlessze az általános, társadalmi és demokratikus képességeket. A népfőiskolák fontos kulcsszava még a párbeszéd, a nem formális oktatás jegyében párbeszéden és interaktivitáson alapszik, nagyban épít a résztvevők aktív részvételére, véleményére, eszmecseréjére. A legtöbb népfőiskola multikulturális, a kurzusokra külföldről is várnak jelentkezőket, a sokszínűség és multikulturalizmus jegyében a dán állam (a költségek közel felét fedező) ösztöndíjjal is támogatja a más kultúrából érkező fiatalok részvételét. A legtöbb iskolában dánul és angolul is kínálnak kurzusokat és a legtöbb iskolában dán nyelvórákat is vehetnek a résztvevők.

A jelentkezésnek az életkori megkötésen túl (minimum 17 és fél éves kor) az esetek többségében nincs egyéb feltétele, tehát nincs semmilyen előzetes végzettséghez vagy vizsgához kötve. A résztvevők a népfőiskolákon számos tantárgy közül választhatnak, mint például történelem, művészettörténet, filmművészet, színház, fotózás, média, sport, zene, filozófia, újságírás, weblapszerkesztés, dizájn, textiltervezés vagy épp a tervezőgrafika. Léteznek rövidebb (1-7 hetes), és hosszabb (2-10 hónap) kurzusok, az átlagos kurzusok 4-5 hónap hosszúságúak. A népfőiskolák működésében nagyon fontos, hogy a fiatalok kis közösséget alkotnak: nem csak a kurzusokon vesznek együtt részt, de együtt, egy helyen is laknak a főiskolához tartozó szálláson, együtt étkeznek és töltik szabadidejüket.

A népfőiskolai tanulásért minden esetben tandíjat kell fizetni, amely magában foglalja a képzés, a szállás és az étkezés költségét – ennek pontos összege kurzusonként változik, nagyjából heti 750 és 1400 dán korona között (1 korona jelenleg nagyjából 40 forintot ér). Ennek a díjnak egy jelentős részét (maximum 600 koronát) a 12 hétnél hosszabb kurzusok esetén lehetséges a 2004 után csatlakozott tagállamok fiataljainak, így a magyar diákoknak is ösztöndíjból fizetni. Ezt az adott népfőiskola pályázza meg az ösztöndíjakat kezelő dán szervezetnél. Az egyes iskolákba és az elérhető ösztöndíjra jó előre, a kiszemelt kurzus előtt legalább hónappal érdemes jelentkezni, de érdemes még ennél is előbb, mert az ösztöndíjra az év során összesen két alkalommal jelentkezhetnek a főiskolák.

Az egyes népfőiskolákra közvetlenül az adott intézménynél kell jelentkezni, kitöltött regisztrációs lappal és angol vagy dán nyelvű motivációs levéllel. A kapcsolattartáshoz és a közvetítéshez a Dán Kulturális Intézet segítségét is igénybe lehet venni.

A népfőiskolákat nagy szabadság jellemzi, ez megmutatkozik az iskolák sokszínűségében is. A témák és tantárgyak, a kurzusok hossza, a tandíjak vagy épp a résztvevők átlagéletkora mind iskoláról iskolára változnak, ezért aki komolyan érdeklődik a program iránt, annak alaposan utána kell nézni a konkrét iskolák kínálatának is. Ehhez nyújt segítséget a program hivatalos oldala, ahol témák, és kurzustípusok és kezdési időpontok alapján lehet keresni a jelenleg működő 73 népfőiskola kínálata között. (Megjegyzés: az oldal jelenleg csak dánul érhető el, de online fordítóprogram segítségével könnyedén lehet böngészni a lehetőségek között, az egyes iskoláknak szinte minden esetben van angol nyelvű oldala is.)

A dán népfőiskolákon évről évre rengeteg magyar diák is tanul, akik mind jó emlékekkel tértek haza Dániából. A múlt heti programest során meghallgatott élménybeszámolók alapján egy-egy dán népfőiskolai kurzus jóval többet ad, mint a kiválasztott kurzusokon elsajátított tudás: a fiatalok egy kis közösség aktív tagjaként számtalan új dolgot tanulhattak egymásról, a dánok és más résztvevők kultúrájáról, arról, hogy milyen egy közösség tagjaként élni és alkotni. A részvétel mindenképpen önállóságra is nevel, és a résztvevők rengeteg dolgot megtudhatnak magukról is egy ilyen iskolában. Ez pedig teljesen összecseng azzal, amit Grudtvig is szeretett volna elérni a népfőiskolákkal: a program segítségével a résztvevők egy kicsit képzettebbé válnak a legfontosabb területen: az életben.

Kedvcsinálóként nézzétek meg az esten élményeiről beszélő Baumgartner Péter kisfilmjét a silkeborgi népfőiskola működéséről és alkotóházáról:

Jól beszélsz idegen nyelveket, de szeretnéd anyanyelvi környezetben a gyakorlatban edzeni a nyelvtudásod? Szeretnél külföldön tanulni, vagy dolgozni? Érdekel, hogy hogyan vehetsz részt olyan programokban, amelyek segítségével hosszabb-rövidebb időt egy másik tagállamban tölthetsz, mindezt valamilyen támogatással? Ha igen, akkor neked szól új sorozatunk.

Nincs szükség hosszasan magyarázni, hogy a fiatalok számára milyen pozitív hozadékai vannak a külföldön szerzett tapasztalatoknak. Egy-egy tanulással vagy valamilyen munkával, gyakorlatszerzéssel eltöltött félév – amellett, hogy a legtöbb esetben jó buli – hihetetlenül sokat lendít a nyelvtudáson. A külföldi tapasztalatok önállóságra is tanítanak, nem beszélve azokról a barátokról, akiket ilyen kiruccanások alatt lehet megismerni. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a fiatal valóban képes egyedül is megállni a helyét, nyelvtudását pedig már idegen nyelvi környezetben is tesztelte – ezt később a munkaerőpiacon is díjazzák.

A külföldi tapasztalatszerzést az Európai Unió is támogatja. Az EU hosszú távú gazdasági elképzeléseit tartalmazó Európa2020 stratégia többek között azt is szeretné elérni, hogy 2020-ig minden európai fiatalnak legyen lehetősége más uniós országban tanulmányokat folytatni. Ez persze elég ambiciózus célkitűzés, de a Bizottság ezt többféle mobilitási programmal igyekszik elősegíteni, emellett rengeteg nemzetileg finanszírozott program és ösztöndíj-lehetőség is rendelkezésre áll, amelyek egy-egy tagállamban biztosítanak valamilyen programban való részvételt. Tervben van egy uniós diákhitel bevezetése is, amelyet az uniós intézmények a tagállamokkal egyeztetve most készítenek elő.

A mobilitási programok közös jellemzője, hogy a fiatalok kinti tapasztalatszerzését támogatják valamilyen formában, ösztöndíjat vagy zsebpénzt adnak, szállást vagy nyelvtanárt, bizonyos esetekben mentort biztosítanak – mindezt persze nem „ingyen”, a részvétel a legtöbb esetben hosszas készülődést, utánajárást, tervezést és nem kevés kitartást igényel a pályázóktól, persze a megfelelő szintű nyelvtudás és előzetes tapasztalatok / tanulmányok mellett. A programokban részt venni ugyanakkor nem lehetetlen: egy kis elszántság kell hozzá és pontos előzetes tájékozódás – sokszor ezen programok megfelelő kihasználását épp az akadályozza, hogy a fiatalok egyszerűen nem tudnak ezekről a lehetőségekről.

Ehhez nyújtunk most egy kis segítséget (korábban is írtunk már hasonló témákról, például az önkéntességről), de most új sorozatot indítunk ehhez kapcsolódóan. Sorozatunkban rövid ismertetőket olvashattok blogunkon uniós és tagállamok által támogatott mobilitási lehetőségről – elsőként (a dán hónaphoz kapcsolódóan) a dán népfőiskolákat mutatjuk be – először az Európa Pontban most pénteken, majd itt a blogon, jövő hét elején.  A dán népfőiskolai rendszer egyedülálló Európában: magyar diákok számára kicsit hasonlít egy erasmusos félévhez, de a képzés sokkal kötetlenebb – nincsenek jegyek, nincsenek vizsgák, csak egy kis nemzetközi közösség, amelyben a fiatalok a számukra érdekes dolgokkal foglalkozhatnak, tudhatnak meg ezekről többet, egyben a dán kultúrával is megismerkedhetnek. A népfőiskolán való tanulást a dán állam ösztöndíjjal is támogatja.

Ha érdekel ez a lehetőség, gyere el hozzánk most pénteken (január 27-én) este fél 7-re az Európa Pontba, ahol szakértőket és korábbi résztvevőket faggathatsz a népfőiskolákról, lesz filmvetítés és egy dán népfőiskola tanáraiból álló együttes koncertjét is meghallgathatod. Részleteket az estről Facebook oldalunkon találtok, az est beszámolójával, illetve sorozatunk első részével pedig hamarosan jelentkezünk.

Gyertek!

Január 24-én az Európa Pont látta vendégül a Culture|Futures hálózat budapesti konferenciáját. A hálózat célja, hogy elősegítse az ökológiai korszakra való áttérést 2050-ig – a világ fejlődésének fenntartható irányba terelésén, valamint jó fenntartható gyakorlatok terjesztésén keresztül, mindezt a kultúra, illetve a kulturális intézmények közvetítő tevékenysége révén. A Culture|Futures nemzetközi hálózat tagjai többek között az európai országok kulturális intézményei, az EUNIC és az Ecological Sequestration Trust – az informális együttműködés 2009-ben alakult az ENSZ klímakonferenciáján.

Az esemény központi előadását Peter Head, a brit Ecological Sequestration Trust alapítója és vezetője tartotta, akit 2008-ban a Time Magazin a „környezet hősének” (Hero of the Environment) választott. Peter Head előadásában az ökológiai korszakra való áttérés lehetőségeiről beszélt. A véges mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagok egyre intenzívebb kihasználása, a növekvő széndioxid-kibocsátás, az üvegházhatás okozta globális felmelegedés, a túlnépesedés, az élelmezés nehézségei, az ivóvízkészletek beszűkülése mind olyan aktuális, kezelésre váró probléma, amely a jelenlegi életformánk fenntartása mellett beláthatatlan következményekkel jár. A katasztrófa elkerüléséhez pedig radikális változásra van szükség, méghozzá azonnal. „Nem elég szaladni – fontos, hogy jó irányba szaladjunk” – mondta Peter Head, hangsúlyozva, hogy a fenntartható életmódot előtérbe helyező életforma- és szemléletváltásra van szükség, amelyben többek között az újrafelhasználás és az energiatakarékosság játszik központi szerepet.

Ahhoz, hogy 2050-re átléphessünk az ökológiai korszakba, Head szerint egyszerre több területen kell eredményeket elérni. Nem elég radikálisan visszafogni a széndioxid-kibocsátást, jelentősen csökkenteni kell az ökológiai lábnyomot is (amely azt fejezi ki, hogy egy társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez) , miközben elengedhetetlen, hogy ezzel párhuzamosan az emberi fejlettségi index (HDI - a várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal szintjét mérő mutató) növekedjen az országokban.

A modern kor városai hihetetlen nagy energiaigénnyel működnek, és rengeteg hulladékot termelnek. A legtöbb város azonban nem foglalkozik kellőképpen azzal, hogy honnan nyeri az energiát és mi történik a városi élet során keletkező rengeteg melléktermékkel, szeméttel – ez a gyakorlat pedig hosszú távon zsákutcába vezet. A megoldás olyan természet inspirálta ökovárosok megteremése lehet, amelyek zárt rendszert alkotnak: ahol a mindennapi élet során előállított anyagok egyben tovább hasznosítható forrásként is megjelennek a városi életben. Ez egyfajta áttérést jelent a modern ipari városi modellről, egy fenntartható, ökológiai modell felé.

Előadásában Peter Head hangsúlyozta: számos példa bizonyítja, hogy komoly elkötelezettséggel és hosszú távra előretekintő hozzáállással a városok vezetői képesek olyan modelleket is bevezetni, amelyek – amellett, hogy a fenntarthatóságot szolgálják – hosszú távon gazdaságosak is. Például ha kitiltják egy város belső területeiről az autókat, az hozzájárul többek között a városi károsanyag-kibocsátás és zaj csökkentéséhez, amelynek köszönhetően a belvárosi irodaházaknak nem szükséges drága és energiaigényes klímaberendezéseket használniuk, hanem szabad levegővel oldhatják meg a szellőztetést. Head szerint a városi élet fenntarthatóvá tételéhez kiemelt figyelmet kell szentelni a városi közlekedésben a modern, megújuló energiaforrásokból működtetett, illetve minél alacsonyabb kibocsátású tömegközlekedésnek, a sétáló- és kerékpárutak kiépítésének. A városban keletkezett hulladékot a lehető legnagyobb arányban újra kell hasznosítani, fontos a szennyvíz megfelelő kezelése is. Az ökológiai lábnyomot jelentősen csökkenti, ha helyben előállított/megtermelt termékeket fogyasztunk, ez igaz az élelmiszerekre is – meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a városi területeken is lehessen élelmiszert előállítani. Ez nem lehetetlen akár nagyvárosi környezetben sem, jó példa erre Freiburg vagy a brazíliai Curitiba, ahol már működnek hasonló rendszerek. Az Ecological Sequestration Trust számos olyan kísérleti projekten dolgozik, amelyek célja fenntartható ökovárosok létrehozása. Ilyen projekt például a természet, a mezőgazdaság és városi életforma harmóniájára épülő kínai ökováros, Wanzhuang létrehozása, amely a tervek szerint 2025-ig 400 000 ember lakóhelyéül szolgálhat egy teljesen fenntartható elveken működő környezetben.

Előadásában Head utalt arra, hogy az ökológiai váltáshoz szükséges felülvizsgálni az Európai Unió fejlesztési politikáját is, amely sokszor az ipari korszak szemléletét tükrözi. Az EU több esetben olyan infrastrukturális fejlesztéseket támogatott az egyes tagállamokban, amelyek – bár választ adtak valamely meglévő problémára – jelentős terheket róttak a környezetre. Fontos, hogy ezen támogatásoknál az ökológiai szempontokat is megfelelően vegyék figyelembe, ennek a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni.

A fenntartható életmódra való áttéréshez teljes szemléletmód-váltásra van szükség, amelyben kiemelt szerepe van a kultúrának, döntő fontosságú, hogy az adott társadalomban élő emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz és a környezetükhöz. A konferencia további előadói is megerősítették, hogy ebben kiemelt közvetítő szerepe lehet a kulturális területen tevékenykedő intézményeknek, amelyek jó példák közvetítésével – ha maguk is figyelnek arra, hogy környezetbarát módon működjenek, illetve ha programjukban teret adnak a környezettudatos gondolatoknak – jelentősen elősegíthetik ezt a folyamatot. A konferencián résztvevő kulturális intézmények képviselői panelbeszélgetések keretében osztották meg egymással ehhez kapcsolódó észrevételeiket, javaslataikat, tapasztalataikat.

A Culture|Futures hálózat tevékenységéről a szervezet honlapján található részletes információ, az érdeklődők csatlakozhatnak is a hálózathoz és megoszthatják ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A Peter Head előadásának alapjául szolgáló hosszabb tanulmány letölthető az Arup intézet oldaláról.

Dánia felfedezésének egy érdekes módja, ha megismerkedünk a helyi sörfőzdékkel (bryggeri) – ahogy ezt a hivatalos dán turisztikai oldal is javasolja.

Bár a sörről Európában elsőre inkább Németország, Belgium, vagy Csehország ugrik be, Dánia is ott van a sörös nemzetek élmezőnyében. Az ország mindig is sörös volt, már a viking korban is népszerű volt ez az ital, évszázadokon át működtek helyi (családi, majd községi) kis sörfőzdék, az ország minden szegletében. Ezekből azonban – többek között a nívós külföldi sörmárkák, valamint a borok térnyerésének következtében – a kilencvenes évek végére mindössze 10-15 maradt talpon, köztük a Carlsberg és a Tuborg, amelyek máig a nemzetközileg legismertebb dán sörgyártók – a kisebbek vagy megszűntek vagy beolvadtak.

A hagyományos „háztáji” dán sörfőzés ugyanakkor nem merült feledésbe, az 1998-ban alapított Dán Sörbarát Szövetség ennek a tradíciónak a felelevenítését tűzte zászlajára. Támogatásukkal számos új, kis sörfőzde alakult a 2000-es évek elején Dániában, amelyek a sörfőzés évszázados tapasztalataira támaszkodva, helyi, kézműves, a pilsner egyeduralmát megtörő barna, félbarna, a régi receptek alapján készített és ízesített sörökkel jelentek meg egyre több helyen az országban, a dánok nagy örömére. Mára több mint kétszáz bejegyzett kis sörfőzde működik Dániában (a hivatalos dán kormányzati portál szerint Dánia első az egy főre jutó sörfőzdék tekintetében), több tucat sörtípussal és több száz fajta kézműves sörrel, számuk folyamatosan nő.

Fontos megjegyezni, hogy nem csak a hagyományos sörfőzdék kimagasló számában, de a szakirányi oktatásban is élen jár Dánia: Koppenhágában működik a világ egyik leghíresebb sörfőző oktatási intézménye, a Sörfőzés Skandináv Iskolája, ahol valóban világszínvonalú a sörfőző mesterek képzése.

A sörfogyasztás és a sörfőzdézés tehát igazi reneszánszát éli most Dániában, aki arra jár, annak mindenképpen érdemes belekóstolnia a helyi ízekbe és felkeresnie egy ilyen helyi sörfőzdét, a legtöbb sörfőzde szervez kóstolással egybekötött gyárlátogatást. Ehhez nyújt segítséget egy online térkép a Dániában működő kis sörfőzdék pontos címével, elérhetőségével - az alábbi térkép ezek elhelyezkedését mutatja:

 
Az online térkép pontos címekkel ezen a linken keresztül böngészhető.

Itt pedig egy kisfilm Dánia díjakkal igazoltan legjobb sörfőzdéjéről, az Amager Bryghusről:

Skål!

Hollywooddal nehéz felvenni a versenyt, kevés országban készülnek olyan filmek, amelyek jelentős érdeklődést keltenek nemzetközi szinten. Dánia nagy múltra visszatekintő filmes hagyománnyal rendelkezik, amelyre folyamatosan odafigyelnek, filmes kultúrájukra méltán büszkék. A kilencvenes években kialakult stílus, a leginkább Lars von Trier nevével fémjelzett dogmafilmek vitathatatlanul jelentős hatással voltak a filmtörténetre, hatásuk ma is érződik.

Manapság sokan a dán film „új aranykoráról” beszélnek, amelyet számtalan nemzetközi elismerés is jelez, a tavalyi év ilyen szempontból pedig kiemelkedő volt. 2011-ben arattak a dán filmek a nemzetközi filmfesztiválokon: többek között a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat és az Arany Glóbuszt is dán film kapta (Susanne Bier: Egy jobb világ című alkotása), ugyanezért a filmért az Európai Filmakadémia a legjobb rendezőnek járó díjat is Biernek ítélte, itt a legjobb filmnek a szintén dán Lars von Trier Melankóliáját választották. Cannes-ban sem maradt elismerés nélkül a dán mozi: 2011 egyik legnagyobb sikerfilmjét, a bizarr hangulatú amerikai Drive-ot is dán rendező jegyzi (Nicolas Winding Refn), aki itt a legjobb rendezésért vihetett haza díjat.

Mindezek fényében nem volt nehéz összeállítani e havi filmklubunk programját, amelyen a dán elnökséghez kapcsolódóan ezen ország filmjei játsszák a főszerepet: a dán film fenegyerekétől, Lars Von Triertől láthattok egy filmet, és levetítjük a tavalyi Oscar-díjas alkotást is. Ehhez kapcsolódóan Gyenge Zsolt filmkritikussal beszélgettünk, aki Gyárfás Dorkával közösen a dán filmest házigazdája.

A dán filmekről sokaknak a különleges technikával rögzített, végtelen snittekből álló, „kamerarángatós”, alacsony költségvetésű, realista dogmafilmek jutnak eszébe, amelyek általában komoly társadalmi kérdéseket boncolgatnak. A dán rendezők közül valószínűleg a stílus megteremtője, Lars von Trier ugorhat be elsőre. Aki csak a dogmát ismeri, mennyire ismeri a dán mozit? Mi jellemzi a mai dán filmeket?

A dogma-mozgalom jelentős szerepet játszott a dán mozi újjáélesztésében, hiszen olyan szigorú esztétikai elvárásokat fogalmazott meg, amelyek szinte kényszerítették a filmeseket az olcsó filmkészítésre. Ez pedig – Lars von Trier céljainak megfelelően – pénzügyi kötöttségektől való függetlenséget, művészi szabadságot biztosított számukra. A dogma-mozgalmat egyébként valóban Lars von Trier hirdette meg (vagyis az ő már létező nemzetközi hírneve tette ismertté), de ő maga csupán egyetlen igazi dogmafilmet rendezett, az Idiótákat. A legjobb és a szabályokat leginkább tiszteletben tartó dogmafilm véleményem szerint Thomas Vinterberg Születésnapja, ebben ugyanis tökéletes az összhang a szabályok által kikényszerített filmnyelv és az ábrázolt történet, érzelmek között. Manapság azonban maguk a dán filmesek is szeretik minél inkább elhatárolni magukat a dogmától. Kijelenthetjük, hogy a kortárs dán mozi – bár ismertsége a dogmán alapul, és még mindig sok részletében hordozza annak szellemiségét – ma már nem csupán a dogma folytatása, hanem sokszínű, gazdag, változatos és egészséges filmművészet.

Mi a dán mozi sikerének titka? Az erős filmes hagyományok, a jó képzési lehetőségek és az ahhoz kapcsolódó intézményrendszer, a szektornak járó  jelentős támogatás? Esetleg a dán néplélek?

A dán filmet szerintem érdemes ehhez kicsit tágabb kontextusban értelmezni. A skandináv film szinte már a kezdetektől elsősorban a nagyon személyes emberi történetekkel foglalkozott – gondoljunk csak Dreyer Jeanne d'Arc némafilmjére, amelyben szinte csak arcokat mutató közelik vannak. Őt a francia mártír történetében nem a történelmi vonatkozások érdekelték, hanem a szereplők személyes érzelmei, ahogyan megküzdenek a világi és emberfeletti hatalom kérdéseivel. A skandináv filmesek – talán pont azért, mert a világ egyik leggazdagabb, legkiegyensúlyozottabb országaiban élnek – a társadalmi konfliktusok, szociális problémák helyett inkább az emberi lélek apró rezdüléseivel, a nyugati jómódban élő egyén individuális problémáival foglalkoztak – elég ehhez csak Bergman nevét megemlíteni. Mivel ezek a témák általános érvényűek, a nyugati civilizáció minden országában átérezhetőek és átélhetőek, nem állnak kulturális akadályok a befogadás előtt. Az intézményi okokra áttérve: nem hiszem, hogy a dánoknak a bőkezű állami támogatás segített volna. Inkább arról volt szó, hogy – amint korábban említettem – munkamódszerük miatt nem is volt nagy pénzekre szükségük elképzeléseik megvalósításához. Persze azért nem szabad elfelejteni a többek közt Lars von Trier által is alapított Zentropa cégen keresztül folytatott nagyvonalú produceri tevékenységet.

A mozikban, ajánlókban gyakran olvashatunk olyat, hogy „skandináv film” – mennyire beszélhetünk skandináv filmről? Mi az, ami közös az északi országok filmművészetében?

A skandináv filmművészetre is az imént említett mindennapi emberek hétköznapi történeteinek feldolgozása jellemző. Ami az ő megközelítésüket a legtöbb esetben különlegessé teszi, az abban a kedves megértésben nyilvánul meg, amellyel az emberek hibáihoz közelítenek. Esendő hőseiket finom, gyakran abszurdba hajló humorral ábrázolják. Ugyanakkor rendkívül fontos náluk a kegyetlenül őszinte önmarcangolás, a belső problémák, kételyek szakadatlan kutatása.

Lars von Trier vitathatatlanul a legismertebb dán rendező, aki a nyolcvanas évek végétől folyamatosan jelen van a filmes világ fősodrában. Mennyiben különleges a filmesten vetített filmje, az Öt akadály?

Lars von Trier rendkívül különc figura, aki amellett, hogy ellentmondásos, de mindenképpen a nemzetközi filmes világban számon tartott filmeket készít, akcióival és nyilatkozataival a filmeken kívül is provokál. Legutóbbi cannes-i „nácizós” mondataira mindannyian emlékszünk, de ugyanilyen provokatív, teátrális gesztussal – és remek marketingérzékkel – hirdette meg annak idején a dogma mozgalmat is. Az Öt akadály azért különleges, mert teljesen kirí filmes kísérletei közül: ezúttal nem maga készít filmet, hanem a dán mozi egyik nagy öregjének egy régi alkotását forgattatja le újra. Vagyis valójában nem (csak) filmrendezői, hanem katalizátori szerepben tetszeleg: azt teszi a vásznon, amit évek óta a dogmán és a Zentropán keresztül művel. Fanyar humora, szédült ötletei és iróniája igazi csemegévé teszik ezt a „film a filmről” mozit.

Susanne Bier rendező 2007-es, első Oscar-jelölése után második jelölését tavaly díjra is váltotta. A bosszú és megbocsátás kérdését feszegető Egy jobb világ kapta a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscart, amit szintén megnézhetnek az érdeklődők a filmesten. A filmet a szakma Oscarral és Arany Glóbusszal is kitüntette – mi emelte ki a filmet a mezőnyből?

Susanne Bier új filmje illeszkedik a dán filmek abba a négy-öt éve jelentkező vonulatába, amely – bár még mindig a szereplők belső életével foglalkozik – egyre hangsúlyosabban vesz tudomást társadalmi vonatkozásokról, és különösen a világ kevésbé szerencsés vidékeiről. Bier egyik előző filmje részben Indiában, a másik Afganisztánban játszódott, de ebbe a sorba illeszkedik Christoffer Boe Minden rendben lesz című alkotása is. Az Egy jobb világban a rendező valójában a nyugati civilizáció konfliktuskezelő képességét, tolerancián alapuló társadalomszervezését teszi próbára. A békés attitűd, a problémák tárgyalásos rendezése, a kompromisszumos, mindenkit kielégítő megoldások keresése alapvető értékek ugyan, de vajon – teszi fel a kérdést Susanne Bier – szélsőséges helyzetekben is képesek vagyunk tartani magunkat elveinkhez? És ha képesek is vagyunk, vajon érdemes-e? Széteső családok, frusztrált gyerekek, problémáikat kezelni képtelen felnőttek körében, Dániában és Afrikában zajlik ez a több síkon játszódó, magával ragadó drámai történet, ahol nézőként különböző álláspontokra helyezkedhetünk – de egy biztos, passzívak nem maradhatunk.

Kis dán Oscar-történelem

Mindezidáig összesen 22 jelölésből 6 dán film nyert Oscar-díjat. Nagyfilmek közül legelőször 1957-ben kapott jelölést dán film, Erik Balling Megtört a jég című filmje, az első díjat azonban csak 1988-ban vihette haza dán rendező: Gabriel Axel Babette lakomája című filmjét díjazta ekkor a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában az Amerikai Filmakadémia. Ezt gyors duplázás követte: a következő évben szintén dán film kapta az elismerést, ekkor Bille August rendező Hódító Pelle című filmjéért vihette haza az arany szobrot, őket követte Susanne Bier tavaly az Egy jobb világ című filmmel.

A dán rövidfilmeket szintén háromszor díjazta eddig az Akadémia: 1999-ben A választás napja (Anders Thomas Jensen filmje), 2003-ban az Egy kedves ember (Martin Strange-Hansen), míg 2010-ben a The New Tenants (Joachim Bach) kapott Oscart ebben a kategóriában.

Dánia idén Ole Christian Madsen SuperClásico című vígjátékát jelölte a legjobb játékfilm kategóriában.
 

A dán filmestre 2012. január 20-án kerül sor az Európa Pontban. A vetítés 19 órától kezdődik, az Öt akadály című film után Gyenge Zsolt filmkritikussal Gyárfás Dorka beszélget. Ezt követően 21 órától láthatjátok az Egy jobb világ című filmet.

A filmklub ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! További részleteket az esemény Facebook oldalán találhattok. Gyertek!