„A szabadság mindig egy nemzedékre van a kihalástól. Nem adjuk át vérünkben a gyermekeinknek. Harcolni kell érte, meg kell védeni, majd továbbadni nekik, hogy ugyanezt tegyék.” (Ronald Reagan)

„Az NDK volt az egyetlen hely, ahol egy magyar Wessie-nek érezhette magát. Az egész rossz viccnek tűnt az egyenruhákkal, a rendszer által kitermelt olyan termékekkel, mint a Trabant, a Hitler-szalonna vagy a műméz. Hihetetlen élmény volt látni ezeket, és elképesztő eufórikus és letaglózó érzés volt mindenkinek, aki megtapasztalta közelről a fal leomlását" – emlékezett vissza az 1989-es eseményekre vendégünk, Ungváry Krisztián történész. A berlini fal leomlásának és Németország és Európa újraegyesítésének negyedévszázados évfordulójához kapcsolódóan vele, és Rajcsányi Gellérttel, a Mandiner főszerkesztő-helyettesével McMenemy Márk beszélgetett a 25 évvel ezelőtt történtekről október 10-én, az Európa Pontban.

Mi, európaiak méltán lehetünk büszkék kreativitásunkra. Találmányaink évszázadok óta meghatározzák mindennapjainkat Európán belül és azon kívül is. A mai, multipoláris gazdasági rendszerben az innovációban élen járó amerikai és távol-keleti országok mellett továbbra is számos újító ötlet jön Európából. Az európai géniusz ma is aktív, ezt ünnepeltük nemrégiben mi is, a Kutatók éjszakáján; de ezt mutatja például az is, hogy a nemrégiben kiosztott természettudományos Nobel-díjasok között idén is több európai kutatót ismertek el. Többek között az aradi születésű román-német Stefan W. Hellt a mikroszkópiát forradalmasító felfedezéséért, vagy a norvég May-Britt Mosert és Edvard I. Mosert, akik az „agy GPS-ének” vizsgálatáért kapták az elismerést.

Ehhez kapcsolódóan megpróbáltuk összegyűjteni az uniós országok egy-egy jelentős (talán legjelentősebbnek tekintett, leginkább közismert) felfedezését vagy találmányát. Mint kiderült, ezzel elég nagy fába vágtuk a fejszénket – nem volt egyszerű dolgunk például azért, mert természetesen egy 400 ezer főt számláló ország nem termelhet ki annyi innovációt, mint mondjuk egy 80 milliós.

Abból a szempontból sem volt egyszerű dolgunk sok esetben, hogy megállapítsuk, pontosan melyik országhoz (illetve melyik ország állampolgárához) köthető egy-egy találmány. Ez nehezíti Európa multikulturális jellege (sokszor valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozó alkotó találmányáról beszélünk), illetve Európa változó határai is. Emellett számos olyan esettel találkoztunk, amelyben egy-egy találmányt magáénak vall több ország. Például a számítógépet tekinthetjük az angol Charles Babbage, a bolgár John Vincent Atanasoff találmányának, de abból a szempontból, hogy működési alapjait Neumann János alapozta meg, sokan magyarként is gondolnak rá. Ugyanígy a légzsákot, a tengeralattjárót, a fénymásolót is magának vallja több nemzet szülöttje, de a magyar érdekeltséggel rendelkező helikopternél is nehéz igazságot tenni (van rá francia, dán, és magyar – Asbóth Oszkár – jelentkező is.) Mi abból indultunk ki, hogy mely ország vallja magáénak egy-egy alkotó találmányát, amely minimálisan azt jelenti, hogy a találmány ma ismert formájának kialakulásában jelentős szerepe volt valamelyik európai nemzet fiának. A találmányok effajta „nemzeti kisajátítása” persze vitatható sok esetben, de sajnos nincs olyan egyértelmű rendszer, amely eldöntené a találmányok „nemzeti hovatartozását”. (Adódna persze a szabadalmi levédettség kérdése – de az ókori görögök, vagy Leonardo a rengeteg találmányával még nem igazán járult efféle hatóságokhoz).

Ennyi felvezetés után itt tehát a mi listánk, reméljük, sok érdekességet találtok rajta! A lista egyes elemei persze a fent ismertetett okok miatt vitathatók vagy kiegészíthetők: örömmel fogadjuk javaslataitokat esetleg más, jelentősebb találmányokra országonként. (Néhány innovációhoz kisebb magyarázatot is fűztünk, további információt az egyes találmányokról a táblázatban szerepeltetett hivatkozásokra kattintva olvashattok.)

A kép kattintásra megnő!

Továbbra is a kedvenc színünk az október – amely idén nálunk is nagyon sokszínű lesz. Vendégeinkkel visszaemlékszünk a német megosztottság idejére, eltöprengünk a fiatalok egyik legfontosabb kérdésén – „Menjek, vagy maradjak?” –, bemutatjuk a magyar lakosság 10 százalékát érintő uniós élelmiszersegély-programot, és az Egy csésze Európa sorozatban Észtországba látogatunk.

Németország és Európa 25 évvel ezelőtti újraegyesítésére és a berlini fal leomlására emlékezünk október 10-én. Egész estés programunkat az ARC-cal közösen szervezett Döntsd le a falakat-kiállításunk díjainak átadásával kezdjük, majd Ungváry Krisztián történész, a huszadik századi had- és politikatörténet szakértője beszélget Rajcsányi Gellért történésszel, a Mandiner főszerkesztő-helyettesével a 25 évvel ezelőtt történtekről. A beszélgetés után a 2007-ben legjobb idegen nyelvű Oscarral jutalmazott A mások élete (Das Leben der Anderen) című filmet vetítjük.

Egy héttel később, október 17-én egy olyan programról beszélgetünk vendégeinkkel, amely jelenleg sajnos elég sok embert érint Magyarországon. Talán kevesen tudják, hogy az EU a tagállamokban élő hátrányos helyzetű családokat is segíti élelmiszersegéllyel, amelyből csak 2012 folyamán a magyar lakosság 11 százaléka (!) részesült; összesen több mint 10 millió kilogramm élelmiszer került szétosztásra, összesen közel 13 millió euró értékben. Az élelmiszersegélyek a Katolikus Caritas, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet valamint a Gyermekétkeztetési Alapítvány segítségével jutnak el a rászoruló családokhoz. Az est folyamán a kiosztásban résztvevő szervezetek képviselőivel beszélgetünk a hasonló hazai és európai programok működéséről. A beszélgetés után a Romani Platni, a „lakásétterem roma módra” várja a gasztronómia szerelmeseit, az estét pedig a 35 éve működő, nemzetközi hírű Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar népzenei együttes, a Muzsikás koncertjével zárjuk.

A hónapban, 28-án az idén 130 éves észt nemzeti lobogó ürügyén Észtország kerül terítékre Szederkényi Olga Egy csésze Európa sorozatában. A zászló kalandos történetén kívül szó lesz az EU negyedik legkisebb országának természetközeli mindennapjairól; megpróbáljuk megfejteni, hogy internetben miért ilyen erősek az észtek (például a szkájpolást is nekik köszönhetjük). Beszélünk a dalfesztiválról, amelyen szinte mindenki részt vesz, a misztikus Élet Köréről, a véres palacsintáról és arról, miért nem illik „Jó étvágyat” kívánni a legkisebb balti államban, ahol „a legszebb felhők úsznak az égen”. Az est során megkóstoljuk az észt konyha néhány finomságát is. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, regisztrálni október 10-től az euinfo@eu.hu e-mailcímen lehet.

A hónap zárásaként, október 30-31-én, kétnapos fesztiválunkon nagyon komoly kérdést boncolgatunk, amelyet sok mai fiatal tesz fel magának: Menjek vagy maradjak? A résztvevők megismerhetik az EU nyújtotta mobilitási lehetőségeket a külföldi munkavállalástól az ösztöndíjprogramokig, valamint a fiatalok történeteit arról, hogy valaki miért dönt az elmenetel vagy a maradás mellett. A fesztivál első napján levetítjük a nemrégiben bemutatott, független, hazai produkcióban készülő MENJEK/MARADJAK videóblog dokumentumsorozatának londoni epizódját, ahol Magyarországról kivándorolt fiatalok mesélnek életükről, élményeikről, lehetőségeikről. A dokumentumfilm-sorozat az elvándorolni vagy éppen hazatérni készülő magyarok, az „új mobilitás" képviselőinek élettapasztalatait, motivációit és dilemmáit mutatja be, párhuzamos portrékban. A film után az alkotókkal beszélgetünk a forgatáson szerzett élményeikről és saját tapasztalataikról. Második nap este 7 órától olyan zenekarok adnak koncertet, amelyekben Magyarországon élő külföldiek zenélnek. Az Európa Pont színpadán fellép Antonia Vai svéd, jelenleg Budapesten élő énekesnő, akit bohém soul dívaként szoktak aposztrofálni; eljön a pszicho-rockot játszó Middlemist Red és a Fran Palermo.

A hónap során két kiállítást is megnézhettek nálunk. Egészen november 9-ig látható még óriásplakát-kiállításunk a falak lebontásáról, és 13-án nyílik a Román Kulturális Intézet szervezésében „A hagyomány folytatódik / Brâncoveanu 300” című kiállítás a Brâncoveanu-stílusról, amelyet román és magyar építészek kerekasztal-beszélgetése nyit majd meg.

Az Európa Pont valamennyi programja ingyenes, részletes leírást az egyes eseményekről Facebook oldalunkon találtok. Várunk benneteket szeretettel!

Illusztrációk: A Döntsd le a falakat! pályázat harmadik helyezettje (Mód Jordána, Takács Zoltán, Gajáry Csaba, Mód Sáron, Kálovics Dániel)

A Nyelvek Európai Napjának előestéjén az irodalom oldaláról közelítettük meg az európai nyelvi, és kulturális sokféleséget. Ehhez kapcsolódóan Forgách András, az est házigazdája olyan kortárs európai írókkal beszélgetett, akik mind egy-egy másik európai országról írtak, és szereztek ott életre szóló élményeket.

Az est egyik vendégeként Wilhelm Droste mesélt magyarországi élményeiről és arról, mit jelent számára a magyar irodalom, azon belül is Ady Endre munkássága. Magyarországon élő német fordítóként nagyon jól ismeri a magyarokat; az első benyomásait az országról még a rendszerváltás előtt, fiatalként a nyugat- és keletnémetek legendás találkozóhelyén, a Balatonnál szerezte. Csakúgy, mint az akkor még a berlini fal másik oldalán élő német író, Jochen Schmidt (aki sajnos a beszélgetésen nem tudott részt venni). Neki nemrégiben jelent meg írása az erre az időszakra való visszaemlékezéséről, és arról, hogy hogyan látja ma Magyarországot. Bár egyikük keletről, másikuk nyugatról járt a Balatonhoz, hasonló emlékeket és benyomásokat őriznek a szocialista Magyarországról. A találkozás élménye, a magyar bélyegek (!), az ismerkedés a magyar nyelvvel mind közös történetükben, de míg Schmidt visszalátogatva hazánkba kicsit ironikusan fogalmaz a mai magyar valóságról – amely képeiben talán a Balkánra emlékeztetheti az olvasót –, addig Drostét el is csábította országunk, és a magyar nyelvet fordítói szinten is elsajátította.

Droste megpróbálkozott a lehetetlennel is: megpróbálta átültetni németre a „lefordíthatatlan költő”, Ady Endre verseit; 2011-ben jelent meg kétnyelvű kötete Add nekem a szemeidet címmel. Szerinte a „jó költészet minden nyelvben idegen nyelv”; minden jó írással születik egy új nyelv. Ahogy a németeknél Hölderlin vagy Rilke, úgy a magyaroknál Ady olyan még Droste szerint, akinek az írása már nem német vagy magyar, hanem annál több, különlegesebb, „vasárnapi nyelv”. Véleménye szerint Ady az egyik legnagyobb magyar irodalmi kincs. Tudja, hogy szinte teljesíthetetlenre vállalkozott fordításával, de meg akarta próbálni – ahogy fogalmazott: „tudtam, hogy ezzel csak bűnözni lehet vagy nevetségessé válni, de meg akartam próbálni. Nem sajnálom, mert rengeteget tanultam, és azt gondolom, valahol itt kezdődik az irodalom, aminek én a határán voltam. Mint egy magányos hegymászó, aki élményeit közvetíteni nem tudja – de ott volt a csúcson.” Ady szélesebb körű megismeréséhez közelebb vihet, szerinte a tervei közt szereplő, Rilke és Ady költészetét összehasonlító könyv. Bízik benne, hogy ezáltal jobban „be tudja csempészni” Adyt az európai irodalomba.

Az est másik vendége, Jean Rouaud francia író volt, akinek a Valahol Európában sorozatban épp most jelenik meg legújabb regénye magyarul. Rouaud első kötete, A dicsőség mezején című családregény a mesélő anyai nagyszüleinek életét mutatja be, és azt a fordulatot, ahogy az első világháború romba döntötte az apai ág egzisztenciáját. A most megjelenő kötet, a Jeles férfiak a narrátor apja, Joseph történetét meséli el. Rouaud viszonylag későn lépett írói pályára, mint a beszélgetésen elhangzott, 37 éves volt első regénye megjelenésekor (amely hatalmas sikert aratott Franciaországban, megnyerte a Goncourt-díjat, és azóta közel harminc nyelvre lefordították). Ennek egyik legfontosabb oka az volt, hogy első komolyabb írásai idején, a hetvenes évek posztmodernista irányzatai épp „temették a regényt és az írókat, és vele együtt a történeteket”. Mint mondta, ő nem tudott más formátumban gondolkodni, és csak a klasszikus polgári regény nyelvén tudott volna megszólalni – a vezető irányzat ellenében, „reakcionistaként” alkotni pedig nem akart. Ellentétben Drostéval, eredeti nyelven a francián kívül nem olvas irodalmat, de „nagyszerű” fordításokból ismeri a külföldi, köztük a magyar írókat is. Kertész Imre Sorstalanságát nagyon nagyra becsüli, a szövegen a modern francia regény jeleit is felfedezte.

A beszélgetés szlovák résztvevője, Jana Beňova Portugáliával áll különleges viszonyban, ahova nemrégiben visszatért egy 15 évvel ezelőtti látogatás után. Benyomásait nemrégiben írta meg, amely magyarul is megjelent a Lettre folyóirat legutóbbi számában. Bár nem ismeri a nyelvet, a portugál élet és a portugál írók nagy hatással voltak rá – szerinte nem feltétlenül a helyi nyelv ismerete az, amely hozzásegít, hogy egy országot valaki megértsen vagy írjon róla; a lényeg az, hogy mindenki a saját történetét találja meg egy másik helyen, ettől tud egy adott országról írni. Beňova nemrégiben kapta meg az Európai Unió Irodalmi Díját, Café Hyena (Kikísérési terv) című regényéért, amely többek között azt mutatja be, mennyire fontos óvni szeretteinket.

Beňovával egyidőben kapta meg az Európai Unió irodalmi elismerését első regényéért Horváth Viktor is, a beszélgetés negyedik résztvevője. Díjazott könyve, a Török tükör egy másik országba és egy másik időbe kalauzolja az olvasót. A történet a török hódoltság korában játszódik Magyarországon, amelyhez Horváth Viktor újrateremtette az ötszáz évvel ezelőtti török és magyar nyelvet. A regény egy török fiatal szemszögéből mutatja be, milyen lehetett az élet a XVI. századi Magyarországon – az írás egyrészt a különleges nézőpont miatt érdekes, másrészt játék is a nyelvvel. A díjnak köszönhetően már legalább hét nyelvi fordítás van kilátásban – igaz, a török egyelőre várat magára.

Vendégeink egyetértettek abban, hogy minden kultúrában, mindenki életében vannak olyan közös mozzanatok, amelyekre ugyanolyan jóleső visszaemlékezéssel gondolunk. A petróleumlámpa meggyújtása, a sülő sütemény megszúrása tűvel vagy épp a függöny elhúzása – ezek olyan apró élmények, amelyek mindenki életében jelen vannak, és ilyet olvasva bárki magára ismerhet. Jean Rouaud megfogalmazása szerint kultúrákon, nyelveken és időn átível ez a közösség – az írók és könyvek ezeket az emberekben jelenlévő, visszafojtott és meg nem fogalmazott dolgokat a felszínre hozzák, visszanyúlva az emberiség közös alapjához. Jó néha ráeszmélni, hogy mennyi közös van az egymástól távol eső kultúrákban is – éppen ezért nagy feladat vár az írókra a XXI. században, hogy megtalálják azt a közös nyelvet, amelyet értenek a világ minden szegletében – egészítette ki a gondolatot Wilhelm Droste.

Valahol Európában címmel indította útjára az utóbbi évtizedek magyar fordításirodalmában példa nélkül álló sorozatát a L’Harmattan Kiadó. A Karádi Éva megjelenő sorozat kötetei a teljes kortárs európai regényirodalomból nyújtanak válogatást. Minden európai országból egy-egy kulcsfontosságú regény kerül az olvasó kezébe, hogy megtapasztalhassa azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amelyek a közös európai történelemben egymás mellett élő emberek, közösségek, családok és népek életében formát öltenek. Az 1914-től napjainkig tartó időszakot felölelő Valahol Európában válogatásban olyan regények jelennek meg, melyekben a történelmi léptékű fordulatok a személyes és közösségi élményeken keresztül válnak megérthetővé és átélhetővé.

Az est az Európa Pont, a Francia Intézet, a Goethe Intézet, a Szlovák Intézet, a EUNIC, a L’Harmattan és a Lettre közös szervezésében valósult meg.

Startup, kreatívipar, inkubáció, mentorálás – fogalmak, amelyeket három-négy magyar cég nevével (pl. Prezi, Ustream, LogMeIn, NNG) együtt az utóbbi pár évben egyre többet hallunk. Magyarország és Budapest nem titkolt célja, ahogy az említett cégekhez hasonló új vállalkozásokat neveljen ki, és úgy tűnik, ehhez egyre több segítséget kaphatnak a vállalkozó kedvvel és még pár, a sikerhez szükséges dologgal felvértezett fiatalok. A hazai startupszcéna „keltetői” voltak vendégeink a Kutatók Éjszakáján, akikkel a hazai és nemzetközi siker titkairól, lehetőségekről és jó példákról beszélgettünk.

„Egy jó ötlet sz*t sem ér” – kezdte provokatív felütéssel a beszélgetést Záboji B. Péter, a European Enterpreneurship Foundation (EEF) alapítója, a Startup, felnőtteknek! című könyv szerzője, aki sok éve foglalkozik kezdő vállalkozások támogatásával. Szerinte hatalmas tévedés azt hinni, hogy egy jó ötlet és a hozzá összekalapozott pénz elég a sikeres vállalkozáshoz – ehhez még mindenképpen szükség van elkötelezett csapatra, amely együttműködve, egymás tudását kiegészítve kitartóan dolgozik egy cél érdekében. „It takes ten years to become an overnight success” (azaz kb. „Tíz évbe telik, hogy valaki egyik napról a másikra sikeres legyen”) – tartja az amerikai mondás. Emellett, ha valaki egy jó ötletre szeretne üzletet építeni, akkor ismernie kell a piacát és az igényeket, amelyek a keresletet formálják. Ehhez az első lépések között tesztelni kell az ötletet, hogy kiderüljön, hajlandó-e egyáltalán valaki fizetni érte.

A jó ötlet mögötti csapat fontosságát hangsúlyozta Pistyur Veronika, a Prezi, a LogMeIn és a Ustream által alapított szervezet, a Bridge Budapest vezetője, valamint a Kitchen Budapest mentora is. Utalt arra, hogy a Bridge alapítói sem mentek volna sokra önmagukban, kellett az egymást kiegészítő tudásuk és szemléletük, ahhoz például, hogy az eredeti ötletük végül olyan irányba kanyarodjon, amely a mai szakmai és anyagi elismertségükhöz elvezethetett. Tapasztalata alapján a jó csapat kulcsfontosságú: egy-egy jó gondolat nemcsak a piac nem megfelelő ismeretén, azaz az ötlet validálásán bukhat el, de még talán ennél is többen véreznek el a megfelelő csapat összerakásán, azaz a „csapat validálásán”.

Ebben teljesen egyetértett az est harmadik vendége, Ács Zoltán, a Design Terminal inkubációs program vezetője is, aki elmondta, hogy a Design Terminalban nemrégiben beindított mentorprogramunknál is csak akkor állnak szóba bármelyik jelentkezővel, ha van csapata. Tipikus hiba, hogy egy-egy jó ötlet gazdája azt hiszi, az ötlete olyan erős, hogy minden egyéb, üzleti szempontból fontos dolgot (mint például a marketing, a menedzsment, a dizájn) majd szintén maga visz. Szerinte ennek egyik oka, hogy a hazai kreatív oktatásban nem fektetnek kellő súlyt a művészeti képzés mellett az alapvető vállalkozói ismeretekre, önmenedzselésre és üzleti gondolkodásra. Sajátos és sajnálatos magyar jelenség, hogy a magyar vállalkozók és a kreatíviparban kitűnni vágyó fiatalok nem túl erősek a csapatmunkában, amelynek nincsenek itthon, illetve a hazai oktatásban erős hagyományai. Emellett a kritikai attitűd, a kritika építő használata és beépítése a fejlesztésbe sem magától értetődő a magyar gondolkodásban. Ellentétben sok más nemzettel, mi magyarok nem annyira szeretünk véleményt kérni munkáinkról, és ha kapunk is, azt sem tudjuk megfelelően felhasználni. Egy jó vállalkozáshoz mindkettőt el kell sajátítani.

Veronika szerint is ez az igazán nagy lépés: ha valaki, aki sikerre szeretné vinni ötletét, vállalkozóvá válik; amely már teljesen más mentalitást jelent. Ehhez bátornak kell lenni és be kell vállalni, hogy a nulláról indulva, csapatban dolgozva, kockáztatva, akár kudarcokon át, újra talpraállva dolgozzon az ember a célja érdekében. Ez azért is nagyon nehéz, mert itthon a legtöbbek döntéseit a félelmek és szorongások motiválják. Ugyanakkor, ha valaki a vállalkozói attitűdöt a szakmai életében alkalmazni tudja, annak ez kihatással lehet az egész életére; a siker hozta önbizalom az élet más területein is pozitív változásokat hozhat. A vállalkozói szemlélet átcsaphat a privát életre is: a korábbi félelmek helyett pedig az alkotni és adni akarás és az értelmes munka iránti vágy motiválhatja cselekvéseinket, amely már nem korlátozó, hanem a lehetőségekre koncentráló attitűd. Szerinte a vállalkozás alkotási folyamat, amelyet a félelmekkel teljesen tönkre lehet tenni.

A félelmek legyőzése Ács Zoltán szerint is fontos, aki a Facebook második emberének szavait idézte: a vállalkozóknak fel kell tenniük maguknak a kérdést: „Mit cselekednél, ha nem félnél?” – azaz meg kell szabadulni a mentális gátaktól, amelyek akadályozzák a jó ötletek kibontakozását. Veronika ehhez kapcsolódóan elmondta: mentorprogramjukban ők is ehhez hasonlóan arra kérik a jelentkezőket, hogy úgy gondolkodjanak, mintha a pénz nem lenne akadály – szerinte ugyanis teljesen tipikus vonása a magyar vállalkozóknak, hogy kifogásokat keresnek, amelyek aztán teljesen gúzsba kötik őket.

Fontos, hogy beszéljünk a sikertörténeteinkről – vannak már ilyenek szerencsére –, mert erőt, önbizalmat, inspirációt lehet ezekből meríteni. Az inspiráció nagyon fontos, hogy ismerjék a mai sikeres startupok pontos sztoriját, rájöjjenek, hogy a mai nagy nevek ugyanolyan nehézségekkel küzdöttek, mint ők; és nem azért futottak be, mert „kivételek voltak” – amely a kishitűek klasszikus interpretációja ezen sikersztorikra. Ilyen fontos program volt például a Rögtön jövök! kampány, amelyben mai sikeres vállalkozókról markáns vizualitással rendelkező plakátsorozatot készítettek, akik arcképeit és rövid történetét inspirációul kiragasztották a budapesti elhagyatott üzletek ajtóira. És természetesen bízunk benne, hogy a vendégeink által képviselt programok, mint a Design Terminál mentorprogramja, a Bridge Budapest ösztöndíjprogramja (vagy akár Záboji B. Péter tanácsai) szintén hozzájárulnak e gondolkodásmód elsajátításához.

A Prezi és a Ustream történetéről, a „siker titkáról” személyesen mesélt nálunk az egyik korábbi Kutatók Éjszakáján a két cég egy-egy vezetője, erről készített összefoglalónk itt olvasható.

Az est folyamán vendégünk volt a speciálisan a fenntartható társadalmi vállalkozásokat segítő program, a NESsT egyik vezetője, Vörös Éva is, aki a szervezet mentorprogramjáról és workshopjairól beszélt. Ők olyan vállalkozásokat támogatnak, amelyek valamilyen jelentős társadalmi problémára kínálnak fenntartható megoldást – saját üzletük működtetésén kívül. Ilyen például a szekszárdi Ízlelő étterem, ahol fogyatékossággal élők dolgoznak, vagy az autistákat segítő (foglalkoztató és integráló) kézműves csokoládémanufaktúra, a Kockacsoki is. Erről a vállalkozás vezetője, Dénesné Spitzer Éva beszélt. A NESsT 9 hónapos programjában szintén a vállalkozói készségek fejlesztésére koncentrál, támogatói programjába évente kerülhetnek be újabb társadalmi vállalkozások.

Újraértelmezett hippi-jelmondat, magyar népmesei hagyományok, csak a fejünkben létező határok – válaszok az ARC és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete közös felhívására, amelyre szimbolikus és valós falak leomlását feldolgozó plakátokat vártak a szervezők. A pályázók plakátok segítségével mondták el, mit jelent számukra a határok nélküli EU-n belül megvalósuló szabadság, milyen falakat győztek már le életükben, és hogyan tudnak élni az ebből fakadó lehetőségekkel.

A kiállítás apropója az idei hármas évforduló volt, amely szintén visszaköszön jó néhány plakáton: 100 évvel ezelőtt kirobbant az I. világháború, 25 évvel ezelőtt leomlott a berlini fal, Magyarország pedig 10 évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz, amely események mindegyike különböző előjellel a határokhoz, falakhoz kapcsolódik.

A kiíró szervezeteket képviselő zsűri elsősorban azt értékelte, hogy a pályaművek érdemi választ adtak-e a kiírás témájára, illetve díjazta az újszerűséget, a könnyed hangvételt és a vizuális kidolgozottságot. A plakátverseny első helyezettje Peták Dénes „Berlini fal!” című munkája lett, a második helyezést Puskás Marcell „Falbontás” című pályaműve kapta, míg Mód Jordána, Takács Zoltán, Gajáry Csaba, Mód Sáron és Kálovics Dániel közös munkája vitte el a „LEt’sGO” című alkotásukkal a harmadik díjat.

A beérkező pályaművek közül a legjobbakat 2014. szeptember 26. és november 4. között az Európa Pont mellett, a Millenáris Parkban nézhetitek meg óriásplakátokon.

Egy kis kedvcsináló a kiállított pályamunkák közül:

Peták Dénes: Berlin fal! – 1. helyezett

Puskás Marcell: Falbontás – 2. helyezett

Mód Jordána, Takács Zoltán, Gajáry Csaba, Mód Sáron, Kálovics Dániel: LEt'sGO – 3. helyezett

Torsa Mátyás: MetaBerlin

Katona Gyöngyi: 1989

Puskás Marcell: A szabadságot mint üveggolyót, megkapod

Mindig nehézséget okozott, hogy nevén nevezd azt a gólt, amely egy gól hátrányra csökkenti kedvenc focicsapatod lemaradását? Vagy az, milyen szót használj arra, amikor az autópálya forgalma azért lassul le, mert minden vezető a szemközti sáv balesetét nézi? Mindenre van megoldás! :-)

Idén is különleges válogatással ünnepeljük az Európai Nyelvek napját és az európai nyelvek nagyszerűségét: infografikánkon olyan szavakat gyűjtöttünk össze, amelyek nagyon találóan, egy szóban fogalmaznak meg egy-egy jelenséget, amely más nyelvben csak körülírással fejezhető ki.

A mi kedvenceinket alant láthatjátok (kattintásra megnő) – nektek van hasonló kedvencetek másik nyelvből? Ismertek még ilyeneket?

A szavak egyenként (képgaléria):

Egyre többet biciklizünk Magyarországon. Szerencsére úgy tűnik, példát vettünk a kontinens nagy tekerőitől, a hollandoktól vagy a dánoktól – számos felmérés szerint ugyanis éves szinten egyre jobban kihasználjuk a kétkerekű közlekedés előnyeit. A biciklizés pozitív hatásai egyértelműek: a testmozgás jót tesz a szervezetünknek, az autós utazás alternatívájaként a biciklizés pedig hozzájárulhat a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez, megvalósítva egy valóban fenntarthatóbb közlekedési formát.

Magyarország a közelmúltban igazi biciklis forradalmon esett át, amelynek epicentruma egyértelműen Budapest volt. Reméljük, a sok európai közbringarendszer mintájára a nemrégiben elindult Bubi még tovább növeli a városi bringások számát – meg persze azt is, hogy a minőségi kerékpáros utak kiépítése képes lesz lépést tartani a biciklik terjedésével. Ugyanakkor a bringázás nemcsak a főváros úri sportja: amellett, hogy a kerékpár továbbra is a vidék egyik legnépszerűbb közlekedési eszköze, a belföldi turizmusban is egyre inkább tetten érhető az elbiciklisedés. Egy nemrégiben közzétett felmérés szerint például a Balatonnál nyaralók közül csaknem minden hatodik tervezi, hogy egyúttal körbe is tekeri a tavat.


De miért ne lehetne egyből akár a külföldi nyaralást vagy utazást nyeregbe tervezni? Ha valaki a mindennapokban szeret bicajozni, miért ne kötné össze európai utazását egy jó kis biciklis túrával? Kiválasztja a célországot és régiót – legyen az akár a Loire völgye, a norvég fjellek és fjodrok vidéke, a Duna forrásvidéke vagy deltatorkolata, esetleg a balti országok –, hozzá azt, hogy mennyi idő alatt szeretné bejárni a területet. Preferenciái alapján bortúrára indulna vagy kulturális nevezetességeket (mondjuk UNESCO világörökségi helyszíneket) keresne fel, családostul vagy magányosan, egy hétre vagy egy hónapra indulna… minderről egyszerűen tájékozódik, és választ a kiépített, kitáblázott, infrastrukturálisan (szállásokkal, élelmiszerboltokkal, bicikliszervizekkel) jól ellátott biciklis utak közül egy számára megfelelőt – és két keréken fedezi fel Európa addig nem ismert szegleteit. Az európai utazás ilyen módja és ennek egyszerű megszervezése ma már nem elérhetetlen – éppen ezt kívánja megvalósítani az Európai Kerékpárosok Szövetsége (ECF), az EuroVelo projekt gazdája.

Az EuroVelo hálózat egy egész Európát behálózó, országait összekötő kiterjedt kerékpáros úthálózat, amelyet akár hosszabb, akár rövidebb (helyi) használatra igénybe vehet bárki. Az EuroVelo rendszerébe bekerülő utaknak mind minimális feltételrendszert kell teljesíteniük, amely a kiszámítható biciklis utazás élményét biztosítja a biciklizők számára. (Ilyen feltétel például, hogy az utaknak nem lehet 6 százalékosnál nagyobb emelkedője, elég szélesnek kell lenniük, hogy két kerékpáros elférjen egymás mellett, maximalizált gépjárműforgalommal. Ezenkívül 30 kilométerenként kell legyen elérhető élelmiszerforrás, 50 kilométerenként szállás és az útfelület 80 százalékának burkoltnak kell lennie.) A teljes hálózat 42 európai országon halad át 70 ezer kilométer (!) hosszan – amelyből jelenleg 45 ezer kilométer már el is készült. A tervek szerint 2020-ra teljes lehet a jelenleg 14 nyomvonalat követő hosszútávú kerékpárút, amelyek tervezett és kész szakaszait az EuroVelo oldalán nézhetitek meg. A projekt igazi alulról szerveződő kezdeményezés, amit már jó pár éve az EU is felkarolt, jelentős forrásokat csoportosítva az út teljes kiépítésére. Különösen erős a támogatása az egyik legújabb nyomvonalnak, a Vasfüggönyt végigkövető útnak, amely teljes hosszában tízezer kilométernél is hosszabb lesz. Ez az útvonal – hasonlóan a 6-os és a 11-es úthoz – áthalad Magyarországon is. Magyarországi szakaszát épp nemrégiben, az Európai Piknik 25. évfordulóján adták át.

Az EuroVelo útvonalak

Észak – Déli útvonalak (utak páratlan számmal)

• EV 1 – Atlanti parti útvonal: Északi-fok – Sagres 8186 km
• EV 3 – Zarándokok útvonala: Trondheim – Santiago de Compostela 5122 km
• EV 5 – Via Romea Francigena: London – Róma és Brindisi 3900 km
• EV 7 – A napos útvonal: Északi-fok – Málta 7409 km
• EV 9 – Balti-tengertől az Adriáig (Borostyánkő útvonal): Gdańsk – Pula 1930 km
• EV 11 – Kelet-európai útvonal: Északi-fok – Athén 5984 km
• EV 13 – Vasfüggöny útvonal: Barents-öböl – Fekete-tenger 10 400
• EV 15 – Rajna-menti útvonal: Rotterdam – Andermatt 1230 km

Nyugat – Keleti útvonalak (páros számú utak)

• EV 2 – Fővárosok útvonal: Galway – Moszkva 5500 km
• EV 4 – Közép-európai útvonal: Roscoff – Kijev 4000 km
• EV 6 – Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig (A folyók útvonala): Nantes – Konstanca 4448 km
• EV 8 – Mediterrán útvonal: Cádiz – Athén 5888 km

Körutak

• EV 10 – Balti-tengeri kerékpár útvonal (Hanza kör): 7980 km
• EV 12 – Északi-tengeri kerékpár útvonal: 5932 km

A kijelölt nyomvonalon jelenleg az EuroVelo útnak még nem minősülő, általában helyi szinten jól kiépített biciklis utakat is láthatjátok (sárgával), és a még csak a tervekben szereplő, a tervek szerint legkésőbb 2020-ra elkészülő részeket is. Érdemes az EuroVelo oldalát alaposan átböngészni: bár a projekt még nincs teljesen kész, és a kiépítés jelenleg is zajlik, másik számos nagyon hasznos információt találhattok rajta, egy helyen összegyűjtve. Kereshettek akár országonként, akár egy-egy hosszú távú út mentén. Találtok hasznos információkat és linkeket a helyi látnivalókhoz, a közeli szálláshelyekhez, vagy akár a terepviszonyokhoz – ahol még nem teljes az információs oldal, ott is legalább a legjobb nemzeti információs oldalakat mind megtaláljátok, amely egy utazás előzetes tervezésénél már nagy segítség.

Jó böngészést és tervezgetést! :-)

További hasznos és érdekes linkek:

• Letölthető kerékpárlexikon, amely minden európai nyelven tartalmazza a legfontosabb biciklis kifejezéseket
• Letölthető, nagyfelbontású EuroVelo térkép
• Fotós webnapló az osztrák Christoph Gigi Fuchstól, aki az EuroVelo 6-os (köztük magyarországi) útját dokumentálta
• Egy német pár webnaplója EuroVelo-útjukról, amelyet egy tandemmel jártak be
• Egy 75 éves mániákus biciklista története
• Magyar online kerékpáros térkép

Biciklis kiállítás!

Az idén szeptember 16. és 22. között zajló Európai Mobilitási Hét ideje alatt nézhetitek meg nálunk, az Európa Pontban a „Képzeld el: Együtt közlekedünk!” kiállítást a Holland Nagykövetség és a Magyar Kerékpárosklub jóvoltából. A kiállításon a szervezők által meghirdetett gyermekrajz pályázat legjobbjait láthatjátok, amelyen fénykép, rajz vagy videó formájában ábrázolták, mit jelent számukra az együtt közlekedés.