A vizsgaidőszak a végéhez közeledik, a munkahelyeken beáll a rendes, évközi ütem, a zserbót lassan ledolgozzuk a fitneszteremben – rövid téli pihenőnk után mi is visszatérünk. A januárban harmadik születésnapját ünneplő Európa Pont egy igazi görög bulival indítja az új szezont: háromnapos fesztiválunk apropója az Európai Unió Tanácsát januártól irányító görög elnökség. Ehhez kapcsolódóan egy csésze fekete erejéig ezúttal a gyönyörű – ám nagyon nehéz időket élő – Görögországba utazunk, ahol az elnökség programjáról is képet kaphattok, emellett kortárs görög filmeket láthattok, sőt szirtakizni is megtanulhattok.

A háromnapos fesztivált mindjárt egy jó görög kávéval indítjuk január 22-én, amikor Szederkényi Olga, az Egy csésze Európa háziasszonya sorozatában a Tanácsot fél évig irányító Görögországba kalauzolja vendégeit. Azt tudjuk, hogy Görögország a demokrácia, a nyugati filozófia, az olimpiai játékok, a politikatudomány és a színházművészet bölcsője. De hogyan lehet irányítani Athénból, hogy mi történjen Brüsszelben? Milyenek a mostani görögök? Hogyan élik meg, hogy országuk a csőd szélére került? Mi az oka annak, hogy Magyarországon saját településük van? Mindezekre görög finomságok mellett keressük a választ. Az est díszvendége Dimitris Giannakakis nagykövet lesz, akivel arról is beszélgetünk majd, hogy Görögország mit szeretne elérni az EU-ban soros elnökként. Az esten való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött az euinfo@eu.hu e-mail címen keresztül.

Másnap, 23-án egészen különleges görög filmet ismerhettek meg egy abszurdnak tűnő kísérletről, amely árnyalt képet ad napjaink társadalmáról, a kapcsolatok pszichológiájáról. Az Alpok című filmben egy társaság olyan vállalkozásba kezd, amely elvesztett családtagok pótlására küld dublőrt, így a családok könnyebben képesek túllépni a tragédián. Ez a csoport az „Alpok” – szerepük az egyszerű fizikai helyettesítésnél lényegesen sokrétűbb és szimbolikusabb – felveszik az instrukciókban elhangzott szerepet, begyakorolják a jellemző szófordulatokat és reakciókat, s a családdal együtt élik meg azok boldogtalan pillanatait… A Giorgos Lanthimos rendezte filmet többek között a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legjobb forgatókönyvnek járó díjával jutalmazták 2011-ben. Az est vendége Fokasz Nikosz, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanszékvezetője, akivel Gyárfás Dorka beszélget majd. A Lumière Filmklub kurátora Bujdosó Bori újságíró.

Szezonnyitó és születésnapi mini fesztiválunk harmadik napján, 24-én a görög gasztronómiáé, zenéé és táncé lesz a főszerep.  Az est első felében József Márkkal (Markosz Görög Olivabogyó Ház) beszélgetünk a görög gasztronómia rejtelmeiről, amelyet egy rövid kóstoló követ, utána pedig a görög bulié a terep a Mydros zenekar jóvoltából. A fiatalok által alapított zenekar már több mint tíz éve képviseli a görög kultúrát Magyarországon. A zenekar közel 900 fellépésen van túl – nemcsak fesztiválokon, nemzeti ünnepségeken léptek fel, de részt vesznek a táborokban, tánccsoportokat kísérnek, és állandó görög táncházat is tartanak. Esti fellépésük alkalmával koncertjük mellett mindenkinek megtanítják a hagyományos görög táncok alapjait is – van kedvetek egy kis hamisítatlan, görög szirtakihoz? :-)

Az Európa Pont januári programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

честита нова година! | Gelukkig Nieuwjaar! | Head uut aastat! | Bonne année! | Boldog új évet! | Athbhliain faoi Mhaise Duit! | Laimīgu Jauno gadu! | Is-sena t-tajba! | Szczęśliwego nowego roku! | An nou fericit! | Šťastný nový rok! | Gott nytt år! | Godt nytår! | Happy New Year! |Onnellista uutta vuotta! |Ein glückliches neues Jahr! | Καλή Χρονιά! | Felice Anno Nuovo! | Laimingų Naujųjų Metų! | E gudd neit Joër! |  Feliz ano novo! | Srečno novo leto! | Sretna nova godina! | ¡Próspero Año Nuevo!  

Boldog új évet kívánunk minden olvasónknak - az EU valamennyi hivatalos nyelvén. Ismeritek még valamilyen más nyelven? :-)

(A kép ide kattintva nagyobb méretben megnézhető.)

Ezúttal az andalúziai Estepa város legismertebb finomságát ajánlunk figyelmetekbe az adventi készülődésre: a hájas tésztából, több mint száz éve azonos recept alapján készülő Mantecados de Estepát. Az édesség sorozatunk korábban ismertetett sütijeihez hasonlóan az EU földrajzi oldalmát is élvezi – emellett elkészítése pofonegyszerű, úgyhogy a konyhában kevésbé jártasaknak is ajánljuk.

A Sevilla tartományban található Estepában nem képzelhető el karácsony e sütemény nélkül. Sőt, fogyasztásának főszezonjában (nagyjából szeptembertől decemberig) szinte nem találni olyan helyi családot, amely valamilyen módon ne venne részt a Mantecados de Estepát jelenleg készítő több mint húsz üzemben folyó hagyományos munkákban. A túlnyomórészt családi vállalkozások generációról generációra szállnak: vannak olyan üzemek, amelyeket ma már a harmadik generáció irányít. A XIX. század második fele óta készített mantecados összeforrott Estepa nevével.

A sütemény eredete a XVI. századig nyúlik vissza. Az estepai Szent Klára kolostorban őrzött iratokból kiderül, hogy cukrászokat szerződtettek a Sevillából és Madridból érkező megrendelések teljesítésére, ahova az elkészült termékeket küldték. Ebben a kolostorban őrzik azokat az iratokat, amelyek a Mantecados de Estepa ősi recept szerinti készítéséről tanúskodnak. A gabonát összekeverték a decemberi disznóvágásból megmaradt sertészsírral; ez a magyarázata annak, hogy ezt az édességet a kezdetektől fogva karácsonykor fogyasztották. Ezt a hájastésztát Estepa valamennyi háztartásában a készítéséhez használatos külön edényben sütötték.

A mai változatban ismert mantecados kitalálója Micaela Ruiz Téllez (La Colchona), az ő ötletének köszönhetően lett különleges a sütemény receptje. Hogy még finomabb legyen, és az esetleges hosszú szállítás alatt ne repedezzen meg, Micaela kissé megváltoztatta az édesség elkészítésének módját, többek között megszárította a külsejét, hogy belül lágy maradjon. Így született meg a finom, puha, ropogós és ízletes mantecados de Estepa, köszönhetően annak, hogy a lisztet finomította, megpirította és lágyabbá tette annál, ahogyan azt eredetileg felhasználták. A módosításoknak köszönhetően a termék nagy elismerést és hírnevet szerzett a cukrász céhen belül.

A süteménytészta általános hozzávalói a búzaliszt, a sertészsír és a porcukor, amelyek a következő további összetevőkkel egészülhetnek ki: fahéj, olívaolaj, mandula, kakaó, kókusz, citrom, mogyoró vagy vanília. (Ha valakit elrettentene a sok sertészsír használata, létezik olyan tradicionális változat is, amelyben a zsírt extra szűz olívaolaj helyettesíti). A sütemény színe sötétbarna, külseje tömör, belseje puha, felülete kissé repedezett, a boltban kapható változat egyenként vagy más karácsonyi édességekkel – mint a polvorón, az alfajor és a rosco de vino – egy csomagban kapható.

A süteménynek számos variációja létezik, attól függően, hogy mivel ízesítjük, de az alaprecept annyiban mindegyiknél megegyezik, hogy a tésztája nagyjából két rész lisztből, egy rész sertészsírból és egy rész porcukorból áll. Az alábbiakban a mandulás változathoz találtok egy receptet:

A sütemény receptje

Hozzávalók:

400 g liszt

200 g disznózsír (vagy extraszűz olivaolaj)

200 g porcukor

100 g pirított mandula

5 gramm fahéj

Elkészítés:

Öntsük a lisztet egy serpenyőbe, és lassú tűznél, fakanállal kevergetve pirítsuk át egy kicsit, míg egy kis színt nem kap. Keverjük hozzá a felaprított mandulát, és azt is pirítsuk meg, majd hagyjuk őket kihűlni. Keverjük össze a zsírt, a porcukrot és a fahéjat, majd adjuk hozzá a lisztet és a mandulát. A tésztát nyújtsuk ki nagyjából 2 cm vastagságúra, és készítsünk kerek pogácsaszaggatóval nagyjából 5 cm átmérőjű korongokat. Sütőpapírra helyezve 150 fokra előmelegített sütőben addig süssük, amíg aranyos színe nem lesz.

Jó étvágyat! :-)

Képek és a recept forrása: EUR-lex, Flickr / Javier Lastras

További információ: Mandecados de Estepa, Mantecados La Aurora

Már közhely, hogy az internet és a virtuális világ térnyerése átformálja a modern ember mindennapi életét. A kulturális szokásokat teljesen megbolygató tévé után az internet az új bestia, amely egyre nagyobb mértékben határozza meg kultúrafogyasztásunkat. A nyomtatott újságok és magazinok helyett és mellett egyre inkább online olvasunk, a könyvek mellett egyre többen használunk e-bookokat, és filmeket, zenét töltünk le a netről – életünk és kulturális fogyasztásunk mind nagyobb szeletét helyezzük át a virtuális világba. Lassan felnő a Z generáció, amelyben a digitális bennszülöttek számára az internet és a kütyük már teljesen természetesek – a kulturális szokások pedig éppen ezért folyamatosan és egyre gyorsabban változnak. Ezen változásokban természetesen szerepet játszik a gazdasági válság is – ha a nadrágszíj szorul, akkor általában a szükséges megvonások első körébe kerülnek a kulturális kiadások, recesszióban mindenki kevesebbet költ színházra, mozira, koncertekre vagy új könyvekre.

A legutóbbi speciális Eurobarométer felmérés épp ezen változásokat vette számba, megvizsgálva, hogy 2007 óta milyen tendenciák mutathatók ki az európai országok kultúrafogyasztásában. Az utóbbi hét évben jelentősen visszaesett az európaiak kulturális bevonódása. Általánosságban egyre kevesebb időt töltünk kulturális tevékenységgel – legyen az akár színdarab vagy tévéműsor, olvasás vagy épp fellépés a helyi tánccsoporttal / énekkarral. Különösen jelentősen visszaesett a magyarok kulturális aktivitása. Magyarországon az elmúlt hét évben közel duplájára, 54 százalékra emelkedett azok aránya, akik soha, nem vagy alig vesznek részt kulturális programokban. Ez az arány egyedül Romániában és Görögországban magasabb (a lista másik végén az aktív Skandináv és a Benelux-államok állnak.)

A felmérés szerint a legnépszerűbb kulturális tevékenység a tévén és rádión keresztüli művelődés. Az emberek mintegy háromnegyede jelölte meg, hogy az elmúlt egy évben hallgatott vagy nézett kulturális programot, és mintegy kétharmada olvasott legalább egy könyvet a legutóbbi 12 hónapban. A passzivitásra a megkérdezettek legfőbb indoka általában az volt, hogy nem érdeklik őket hasonló programok, nincs rá idejük vagy nem telik rá – Magyarországon ez utóbbi volt a leggyakrabban elhangzó érv. A felmérés szerint az európaiak több mint fele használja kulturális tevékenységre az internetet: olvas híreket, keres kulturális információkat, hallgat zenét vagy rádiót online. A Eurobarometer legfontosabb megállapításait az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének infógrafikái foglalják össze:

Mindenképpen szomorú, hogy Európában mind kevesebb időt töltünk kulturális tevékenységgel. Ugyanakkor annak megítélése, hogy kulturális fogyasztásunkban mind nagyobb szeletet tesz ki a virtuális tér, már korántsem ennyire egyértelmű. Lehet, hogy a mai tizenévesek nem hagynak szamárfüleket a Bűn és bűnhődés vaskos kötetén, vagy, hogy az előző nap olvasott cikkbe nem tudják belecsomagolni a krumplihéjat; ugyanakkor az internet folyamatos használatának következtében sokkal tájékozottabbak lehetnek – valós időben – a nagyvilág mindenféle rezdülésével kapcsolatban, összehasonlítva mondjuk a nyolcvanas évek tinédzsereivel.

Ti mit gondoltok erről?

Adventhez kapcsolódó EUR-lexes sütisorozatunk mostani posztjában egy német finomságot mutatunk be, amelyhez hasonló sütemények Magyarországon is gyakran kerülnek az ünnepi asztalra.  Ismerjétek meg az EU földrajzi oltalma alatt álló Bremer Klabent, Bréma egyik legismertebb finomságát, amely nélkül nincs karácsony a Hanzavárosban!

A Bremer Klaben az egyik legfinomabb kelttésztás gyümölcskenyér, azaz ahogy Németországban hívják, Stollen. Különlegességét a tésztába kevert őrölt kardamom adja – használata a Hanza-városok gyarmatokkal folytatott kereskedelmére utal, mivel ennek a különlegességnek az elkészítése akkor vált lehetővé, amikor a mesterek megismerték a távoli vidékekről érkező egzotikus összetevőket.

A Bremer Klaben egy különösen sok gyümölcsöt tartalmazó, kiadós, kelt tésztából készült sütemény. A hagyományos német Stolleneknél magasabb gyümölcs- és zsiradéktartalma miatt nem éppen diétázóknak való édesség. Nagy, hosszúkás és lapos, az egy kalácshoz szükséges tészta tömege a sütőforma méretétől függően akár 5–6 kilogramm is lehet. A hagyományos Bremer Klaben különböző receptek alapján készül, de mindegyikben közös, hogy a tészta és a gyümölcsök aránya nagyjából azonos. A tészta hozzávalói minden esetben: liszt, vaj vagy margarin, élesztő, cukor, nagy szemű mazsola, kandírozott citrom- és narancshéj, mandula, vanília, citromhéj és kardamom; rum és/vagy rózsaolaj hozzáadása az össztömeg legfeljebb 5 %-áig megengedett – tojást tehát nem tartalmaz.

A Bremer Klaben sütése Brémában és környékén hosszú időre visszanyúló hagyomány, készítői egyedi receptet és módszereket használnak. A sütemény első írásos említése több mint négyszáz évvel ezelőttről, 1593-ból való. A specialitás a XVII. század végén már rendkívül kedvelt volt, Brémában akkoriban a fehérkenyérfélék körülbelül egyharmadát ebből a tésztából készítették, a helyi híres süteményt készítő mesteremberek, pékek és cukrászok pedig már a XVII. század elejétől külön céhbe tömörültek. A rendkívül sok gyümölcsöt tartalmazó tészta elkészítése, nyújtása és kidolgozása ugyanis különleges kézügyességet igényel, és a különböző sütési hőmérsékletek és sütési időtartam betartásához is nagy tapasztalatra volt szükség.

Brémában az úgynevezett „Klabenzeit” kezdete hagyományosan ünnepi esemény, amikor a város polgármestere a város főtéren felvágja az első Bremer Klabent, tulajdonképpen ez jelzi az adventi időszak kezdetét is. Idén erre november 21-én került sor, amikor a helyi cukrászok által, hagyományos recept szerint (a közel 150 kg lisztből és 150 kg mazsolából) készített 100 méteres Klabent a helyi lakosok hamar elkapkodták. A sütemények árából befolyó összeget, ahogy a korábbi években is, jótékony célokra fordítják.


Érdemes megkóstolni! :-)

A sütemény elkészítése

 

Hozzávalók:

500 g liszt

maximum 2 dl liter meleg víz (csak annyi, amennyire szükség van az élesztő feldolgozásához)

egy csomag (50 g) élesztő

100 g cukor

250 g vaj – vagy sótlan margarin

1/2 teáskanál só

1/2 teáskanál őrölt kardamom

1 fél citrom reszelt héja

1 vaníliarúd kikapart belseje (ha ez nincs, akkor egy csomag vaníliás cukor)

300 g nagy szemű mazsola (akár többféle)

100 g kandírozott citromhéj

100 g kandírozott narancshéj

100 g felaprított mandula

1 dl rum

 

Előkészületek az előző estére

 

A megtisztított mazsolát egy éjszakára rumba áztatjuk. Másnap sütés előtt leszűrjük, közvetlenül a tésztába rakás előtt egy kis lisztben megforgatjuk.

 

A tészta összeállítása

 

Először a kovászt készítjük el, amelynek legalább 20 perc érési időre van szüksége. Ehhez a lisztet egy nagy tálba beleszitáljuk, készítünk egy mélyedést a közepére, belemorzsoljuk az élesztőt, ráöntjük a kéz meleg vizet. A tálat kb. 20 percre tehát félretesszük, megvárjuk, amíg az élesztő felfut. Amíg várunk, megtisztítjuk és felaprítjuk a kandírozott gyümölcsöket és a mandulát.

 

Miután az élesztő felfutott, alaposan összekeverjük a liszttel és hozzáadjuk a cukrot, az apránként adagolt vajat, belereszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a sót, vaníliát és a kardamomot – mindezeket alaposan összedolgozzuk, amíg egységes állagú tésztát nem kapunk. A tésztát a sok összetevő miatt különösen óvatosan kell dagasztani, ezután adjuk hozzá a gyümölcskeveréket.

Egy nyújtódeszkára előkészítjük a felaprított gyümölcsöket, mazsolát és a mandulát, és egyenletesen belegyúrjuk a tésztába. A nyújtás és a tészta kidolgozása komoly kézügyességet igényel, hogy a sokféle összetevő ellenére kellően összeálljon. A kész tésztát sütés előtt még legalább 20 perce pihenni hagyjuk.

 

A sütés

 

A tésztát végül egy hosszúkás sütőformába, vagy őzgerincformába tesszük, amelyet vagy sütőpapírral bélelünk ki, vagy kivajazunk előzőleg. A tészta felületére közvetlenül a sütés előtt lisztből és vízből készült réteg kerül úgy, hogy összefüggő, filmszerű bevonat keletkezzen.

 

A sütemény nedvességtartalma a sütés hőmérsékletétől és a sütési időtől függ. A sütés során csökkenteni kell a hőmérsékletet (például: kezdetben lehet 220 °C fokon sütni, majd a sütés végére a hőmérsékletet vissza kell venni körülbelül 170 °C fokra). A sütési idő a tészta méretétől függően körülbelül 55–65 perc. Fontos a maghőmérséklet, amelynek körülbelül 92–94 °C foknak kell lennie. A sütés végeztével a süteményt azonnal ki kell venni a formából, hogy lassan szikkadjon és hűljön ki.

Jó étvágyat!

Az EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és hivatalos dokumentumokat tartalmaz, de szakácskönyvként is használható. Itt közlik az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai terméket, annak pontos leírásával, receptjével. Sorozatunkban ezek közül mutatunk be néhányat – kizárólag az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.

Kép forrása: Flickr / Till Westermayer (CC BY-SA 2.0)

Decemberben több szuper koncerttel és izgalmas beszélgetéssel várunk benneteket. Vendégünk lesz az Irie Maffiából Sena a W.H. formációval egy különleges, Shakespeare-t megidéző koncerttel és Ferenczi György és a Rackajam is eljön hozzánk. Az On the Spot stábja Iránba, a tavalyi Szaharov-díjas filmrendező hazájába kalauzol majd minket, lesz szó az iráni divatról is, a hónap közepén pedig képzeletben Svédországba utazhattok velünk. Beszélgetéseink és programjaink fókuszába az EU alapértékei – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – kerülnek, de a migráció kérdéseiről és a téli ünnepekről is szó lesz nálunk.

A hónap elején, december 2-án mutatkozik be Irán nálunk – ebben az On the Spot dokusorozat alkotói, Cseke Eszter és S. Takács András lesznek segítségünkre. Az est első részében megnézhetitek Iránban készített filmjüket, amelyben többek között Dzsafar Panahi filmrendezővel is készítettek interjút, aki házi őrizetben kénytelen élni otthonában, de sorra készíti filmjeit a mai Iránról – gyakran a gyerekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba. Panahi volt tavaly az egyike azoknak, akinek az Európai Parlament az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért járó Szaharov-díját ítélte. A filmrendező nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik; az iráni társadalmat bemutató több filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Panahit 2010 márciusában tartóztatták le, és „rendszerellenes tevékenység” vádjával hat év fogságra és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték. Egyik legutolsó, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra.

A hét második felében, december 5-én, a polgárok európai évének záróeseményén kiállítással, beszélgetéssel és versekkel járjuk körül az uniós polgárságot és az ehhez kapcsolódó jogok témakörét. Az estet a magyar, szlovák, cseh és lengyel kulturális intézetek, valamint lengyel és magyar plakátművészettel foglalkozó szervezetek közös kiállításának megnyitójával kezdjük. A plakátok alkotói fiatalok, akik pályamunkáikkal izgalmas képi válaszokat adtak az európai identitás, az Európában élők közös identitása és különbségeik kérdéseire. Ezután európaiságról és az európai jogokról beszélgetünk Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetőjével, Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával, Kárász Róbert, televíziós újságíróval, valamint Vérten Dániellel, aki „Cycle me Home” c. filmjével elnyerte az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díját. Az est zárásaként Ferenczi György és a Rackajam lép az Európa Pont színpadára. A magyar népzenében, világzenében és bluesban, valamint ezek fúziójában is otthonosan mozgó együttes több magyar költő versét is repertoárján tartja. A világ egyik legjobb szájharmonikásaként kitüntetett Ferenczi György több mint 270 lemezen működött már közre, és a herfli mellett a hegedűnek és a gitárnak is virtuóz mestere. Az élmény garantált – csak férjetek majd be! :-)

Zenei és irodalmi szempontból szintén nagyon izgalmas programot tudunk nektek ajánlani december 10-re, az emberi jogok világnapjára is. Ekkor Sena és a Shakespeare műveket feldolgozó W. H.-produkció lép fel nálunk. Még a formáció fellépése előtt a világnaphoz kapcsolódóan a bevándorlók jogaival, a toleranciával, az antirasszizmussal és a migránsok magyarországi helyzetével foglalkozunk. Ebben pedig a Kitekintő Magyarországon élő migránsokkal készített rövid, „Bevándorlók közöttünk” címmel elkészített portréfilmjei lesznek segítségünkre, amelyekről a vetítés után a készítőkkel beszélgetünk. Az esten megnézhetitek Arghavan Shekari több éve él Magyarországon élő iráni divattervező legújabb kollekcióját, valamint elleshetitek a sütés nélkül készülő vietnámi nyáritekercs fortélyait is. Ezt követően lépnek majd Senáék a színpadra – Sena édasanyja magyar, apja ghánai, ebből a sokszínűségből ad nekünk is ízelítőt különleges előadásában, amely szimbóluma a bevándorlók és a nyugati kultúra egymásra hatásának.

A hónap utolsó programján, az Egy csésze Európa estéjén képzeletben Svédországba utazhatunk, ahhoz kapcsolódóan, hogy jövőre a svéd Umeå lesz Európa egyik kulturális fővárosa. A városban 39 ezer egyetemista él, igazi multikulturális hely, állítólag közel száz nemzetiség lakja. Vendégeikkel többek között arról is beszélünk, hogy miért fontos a fenti északon a metál és a jazz, hány órára süt ki a nap télen, és milyen programokkal várja az érdeklődőket Európa Kulturális Fővárosa jövőre. Természetesen szó lesz a svéd karácsonyi szokásokról, és az ottani különleges Luca-napi (december 13.) hagyományokról is. Mindehhez egy csésze tea vagy kávé mellé svéd finomságokat kóstolunk. Az est háziasszonya Szederkényi Olga, újságíró, a részvételhez előzetes regisztráció szükséges: euinfo@eu.hu.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!



Képek forrása: Sena FB oldala, a Rackajam FB oldala

Az EU Hivatalos Lapjait is magába foglaló EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és egyéb hivatalos dokumentumokat tartalmaz. Nem az első gondolatunk lenne, hogy szakácskönyvként használjuk – új sorozatunkban mégis ezt próbáljuk meg. A Hivatalos Lapban ismertetik ugyanis, ha valamilyen termék uniós oltalom alá kerül, a termék pontos leírásával, receptjével, így ebben megtalálható az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai termék, többek közt sütemények is. Ezek közül mutatunk be néhányat – kizárólag az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.

Az oltalom alatt álló termékek közös jellemzője, hogy elkészítésük és forgalmazásuk tradicionálisan egy-egy adott földrajzi régióhoz kapcsolódik, és az eredetiséget biztosító védjegyet hivatalosan csak a hagyományoknak megfelelően elkészített termékek viselhetik. (Erről írtunk részletesen a tepertős pogácsa kapcsán nemrégiben.) A bejegyzett és folyamatban lévő bejegyzéseket a DOOR adatbázis tartalmazza. Innen szemezgettünk mi is, első körben – tavalyi sorozatunkat kiegészítve – az adventi időszakra készülve karácsonyi süteményeket.

Először az egyik legismertebb toszkán finomságot mutatjuk be, amely nélkül a karácsony Sienában és Toszkánában elképzelhetetlen lenne: a Panforte di Sienát, abból is a fehér változatot. A „pan forte” jelentése erős kenyér, amely az édesség fűszeres jellegére utal – ízében a helyi fűszerek mellett kandírozott és szárított gyümölcsök, illetve a méz dominál. A fekete sütemény borítása fűszerekből áll, míg a fehér változaté porcukorból – ezt először a híres sienai lovasversenyre, a Palióra 1879-ben ellátogató Margit királynő tiszteletére készítettek kevesebb fűszerrel, amely így „Panforte di Margherita” vagy „Panforte Bianco” néven híresült el.

A kelesztés nélkül készülő Panforte di Siena a hagyományos sienai gasztronómia egyik leghitelesebb képviselője, legelőször a XII. században terjedt el a helyi kolostorokban és kereskedésekben. Siena egyeduralma a fűszerkereskedelemben már a középkortól nyilvánvaló volt – ezzel magyarázható a tészta nagy mennyiségű fűszertartalma. A sienai fűszerkereskedők által féltékenyen őrzött évszázados tudás, a „panfortaio”-nak is nevezett szakemberek alapozták meg a XIX. században az édesipar beindulását, amely ma is a gazdaság legjelentősebb ágazata Sienában. (Ennek az erős hagyománynak köszönheti sikerét Siena másik oltalom alatt álló, szintén karácsonyi süteménye, a Ricciarelli di Siena is.) Akkoriban a Panfortét nem csupán értékes táplálékként tartották nagyra, de a benne lévő fűszereknek köszönhetően gyógyhatást tulajdonítottak a tésztának, amely így egyfajta placebóként működött.

A felhasznált fűszerek minősége, mennyisége és a hozzáértés évszázadokon át a sienai kolostorok és fűszerkereskedések kiváltsága volt, a Panforte di Siena leghíresebb üzemeit jellemzően a korábbi helyi fűszerkereskedésekből alakították ki. Sienában azt tartják, egy igazán jó panfortének 17 különböző összetevőt kell tartalmaznia, amely megegyezik Siena kerületeinek számával. A panforte készítése általában szeptemberben kezdődött – amikor könnyebb volt egyes hozzávalók, például a szárított gyümölcsök beszerzése –, és az év végéig tartott.

A feljegyzések szerint a sütemény először a XIX. század első éveiben lépett ki a fűszerkereskedésekből, és lett közkedvelt például Firenzében is. Mára Toszkánában már nem csak a karácsonyi időszakban, hanem egész évben kapható, és a sütemény ismertetése nem hiányozhat egyetlen toszkán gasztronómiai beszámolóból sem.

A sütemény felhasználóbarát receptjét az alábbiakban olvashatjátok a Hivatalos Lapban közzétett recept alapján. Ezzel érdemes megtörni a bejgli és a szaloncukor hegemóniáját, próbáljátok ki! :-)

Képek forrása: Flickr / Kim van Velzen; Pixabay

Érdekes kísérletbe fogott Kőrösi Bálint 2009 elején: elhatározta, hogy öt év alatt megtanul öt nyelvet olyan szinten, hogy elboldoguljon akár anyanyelvi környezetben is. Az inspirációt ehhez Magyarország talán legismertebb poliglott tolmácsa, a tizenhat nyelven beszélő Lomb Kató „Bábeli harmónia” című könyve szolgáltatta. Ahogy Lomb Kató, úgy Bálint is abból indult ki: nem kell nyelvzseninek lenni ahhoz, hogy valaki jól beszéljen egy nyelvet. A nyelvtanulás sokkal inkább elszántság és szorgalom kérdése – és valódi öröm forrása is lehet.

Bálint kísérletében a legérdekesebb – és nekünk, olvasóknak leghasznosabb –, hogy a folyamatot, tapasztalatait, a legjobb tippeket, felhasználható segédanyagokat „valós idejű esettanulmány” (emberkísérlet, vagy még inkább kalandregény) keretében folyamatosan megosztja blogján, ráadásul nagyon élvezetes formában. Így láthatjuk, hol tart az idő közben kiválasztott öt nyelv (angol, spanyol, német, kínai mandarin és orosz) elsajátításában. Az pedig külön szuper, hogy a bemutatott segédanyagokat / oldalakat (amelyek közt vannak ingyenes és fizetős szolgáltatások is) legtöbbjét maga próbálta ki, így saját tapasztalatait osztja meg. Hihetetlen gyűjtőmunka áll a blog mögött, rengeteget lehet tanulni belőle például az időmenedzsmentről, a Parkinson-törvényt jól kiaknázó pomodoro-technikáról, az „input módszerről”, vagy arról, hogyan ne felejtsük el a tanultakat. Mindemellett hihetetlen mennyiségű tesztelt nyelvtanulási segédletet lehet megismerni egy-egy nyelvhez – szuper és nagyon inspiratív olvasmány! :-)

Az öt év lassan a végéhez közeledik, és Bálint rengeteget tanult, próbált, tapasztalt az utóbbi években – ehhez kapcsolódóan is kérdeztük őt egy online interjú keretében.

Mindenkinek más módszer vezet eredményre – te mit gondolsz, mi a leghatékonyabb módszer egy nyelv megtanulására? Van-e valamilyen általános tanácsod a nyelvtanulóknak?

Persze, mindenképpen javaslom, hogy mindenki fizessen be a legújabb csodamódszerekre (egy gyors keresés a neten és tucat számra talál az ember), amik azt ígérik, hogy minden erőlködés, tanulás, gyakorlás, házi feladat és időbefektetés nélkül megtanítanak egy nyelvet holnapra. Vagy inkább tegnapra. Mindenképpen kerüljék a szisztematikus, tervezett, hosszú távú, életvitelszerű tanulást, anyanyelvűekkel még csak véletlenül se vegyék fel a kapcsolatot. Az új nyelven való megszólalást pedig a lehető legtávolabbi időpontig tolják ki, hiszen az kellemetlen, kényelmetlen és különben is, kinek van szüksége a beszélt nyelvre a chat korában?

A viccet félretéve: nincs csodamódszer, nincs egyetlen módszer, csak beletett idő és munka. A kérdés, hogy az ember ezt hogyan és mivel tölti. Fontos tudni, hogy mi az ember célja (ha beszélni akarok, akkor nem munkafüzeteket töltögetek éjjel-nappal, attól nem leszek folyékonyabb), és jól kell tudni beosztani az idejét. Vesszőparipám a technológia minél erősebb bevonása a tanulásba - ha már van, akkor engedjük, hogy megkönnyítse az életünket. Az a legfontosabb emellett, hogy az ember ne legyen naiv, és készüljön rá, hogy lesznek nehéz időszakok. Ha tudja, hogy jönni fognak, nem fog meglepődni és könnyebben átmegy rajtuk.

Melyik nyelvet szereted a legjobban? Melyiket (volt) a legjobb / legizgalmasabb tanulni? Melyikkel küzdöttél meg a legjobban?

A spanyolnak imádom a hangzását, az angolt gyakorlatilag második anyanyelvemként használom (például ha jegyzetelek vagy vázlatokat készítek, azt is angolul teszem), a németnek imádom a logikáját (na meg a német sörök is némi lendületet adnak), viszont egyértelműen a kínai tanulása a legizgalmasabb számomra. Az egész nyelv nagyon logikus, jól felépített, hatékony, mérhető, ami nagyon közel áll az én gondolkodásmódomhoz. Sajnos, jobban elmélyülni még csak most tudok benne (a jelenlegi kis mini-projektem, hogy egy hónap intenzív tanulás után elmegyek a bővített alapfokú nyelvvizsgára), de nem baj, nem hajt a tatár. Egyszerűen élvezem és számomra ez a legfontosabb.

A legküzdelmesebb egyértelműen az orosz volt, túl sokat vállaltam, túlzásba vittem az egészet (naponta több órát tanultam) és úgy éreztem a végén, hogy kiégtem. Eljutottam vele alapszintre, de az öt nyelv közül ennek tanulását élveztem a legkevésbé, amit talán annak is betudható, hogy kulturálisan és amúgy is ez a nyelv vonzott a legkevésbé az ötből.

Naponta mennyit foglalkozol nyelvtanulással? Hogyan tudod ezt beilleszteni a mindennapi programjaidba, munka mellett hogy fér bele?

Ez a kedvenc kérdésem! :) Naponta 1-2 órát tudok foglalkozni a nyelvekkel, de ezt nem úgy kell képzelni, hogy leülök este hatkor és nyolcig fel sem állok. Az nem tanulás, az önkínzás. Apró részekre bontom a tanulást (5-25 perces blokkokra), ezeket szétszórom a nap folyamán, és mindig keresem a "holtidőket" (mondjuk utazás, várakozás közben), ahol bármilyen formában kapcsolatot tudok létesíteni az éppen tanult nyelvvel (itt jön be a már említett technológia szerepe.)

Ezenkívül műszaki szemléletem miatt mindig azt keresem, mit és hogyan lehet optimalizálni, még jobban csinálni. Sajnos nekem sem áll 25 órából egy nap (dolgozom, konzultálok, erőteljesen sportolok, a blogolás is egy félállás, szociális ember is vagyok), de jó időbeosztással és tervezéssel minden megoldható – például az átlagnál másfél órával kevesebbet alszom, mégis tökéletesen pihenten kelek (majdnem) minden nap. :)

Hogy állsz most a kitűzött célokkal? A blogon általad vezetett százalékos mutató alapján még kínaiból és oroszból viszonylag messze vagy a kívánt szinttől – hogyan látod, meddig fogsz eljutni?

A blog öt évvel ezelőtt indult, azóta rengeteg minden megváltozott az életemben, az univerzumban és a blogon is. Őszintén szólva a százalékokat csak a konzisztencia kedvéért hagyom kint, nem érdekelnek már. Az egyik nagy tapasztalat, hogy nem lehet ennyire kategorizálni a nyelvtudást. Nem igazán törődöm vele, hogy mi lesz a számokkal, sokkal többet jelent az a több ezer ember, akik ilyen-olyan formában tanultak az én hibáimból, és a blog meghozta vagy visszahozta a kedvüket a nyelvtanuláshoz. A személyes példámmal motiválni szeretnék, és a hibázás és bukás ugyanúgy része a kalandnak. A trükk abban van, hogy fel tud-e állni az ember.

Van még olyan nyelv, ami nem szerepel az ötéves tervedben, de szeretnéd megtanulni?

Hajjaj! Úgy kb. 6000. :) Na jó, a franciát nem. 

Mi lesz, ha letelik az öt év?

A blog jobb oldalán nem véletlenül megy a visszaszámlálás – ha a nullát eléri, akkor a szervert úgy állítottam be, hogy magától felrobbanjon, így tetemes űrt hagyva nem csak a fizikai, de az online világban is. De mivel botcsinálta programozó vagyok, lehet, hogy elméreteztem a kódot – ebben az esetben tovább működik a blog, további projekteket eszelek ki magam és mások szórakoztatására, hogy közben még több embert tudjak meggyőzni arról: a nyelvtanulás nem olyan nagy ördöngösség. :)

Köszönjük az interjút Bálintnak és további nagyon sok sikert kívánunk projektjéhez - nektek meg jó böngészést a blogján (katt ide)!