Az Erasmus vitathatatlanul az EU egyik legsikeresebb és legnépszerűbb programja, amit ha lehetőség nyílik rá, vétek kihagyni a felsőoktatásban tanuló magyar diákoknak. Az Erasmus amellett, hogy ismereteinket bővíti, hasznos külföldi tapasztalatot ad, más környezettel, kultúrákkal, élethelyzetekkel ismertet meg és az embert nyitottá teszi – emellett jó szórakozás is (ahogy azt például a Lakótársat keresünk című film bemutatta). Sok új barát, utazások és „erasmusos bulik” – aki volt, annak biztos feledhetetlen élményeket nyújtott, aki még előtte áll, annak mindenképpen érdemes megpróbálnia.

Az elmúlt 25 év

A program idén ünnepli 25. születésnapját, és évről évre több hallgatót segít külföldi tanulmányokhoz. Tavaly 4 100-nál is többen vettek részt Magyarországról a programban, ami rekordnak számít – ha folytatódik a jelenlegi trend, akkor az idén szeptemberben induló tanévben ünnepelheti a program fennállása óta a hárommilliomodik (!) résztvevőjét. Ebből a hárommillióból több mint harmincezer fiatal Magyarországról utazott egy másik országba.

A legnépszerűbb célállomások általában Spanyolország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország; a legtöbb Erasmus ösztöndíjast is ugyanezen országok, illetve Lengyelország küldi. Az általános trendtől kicsit eltérve a legtöbb magyar cserediák németországi egyetemet céloz meg, ezt követően olasz, francia, spanyol és holland egyetemek fogadják a legtöbb magyar diákot.

A kiutazó hallgatók 80 százaléka a családban az első, aki külföldön is tanul – ez azt mutatja, hogy a program által nem csak a tehetős családok gyermekei szerezhetnek európai tapasztalatokat. A 2007 és 2013 közötti időszakra az Európai Unió közel hárommilliárd eurót irányzott elő az Erasmus támogatására, a 2011/12-es tanévben több mint 250 000 hallgató vesz részt a programban.

Hogyan lehet részt venni a programban?

A programban felsőoktatási hallgatók vehetnek részt, akik legalább két lezárt félévvel rendelkeznek már anyaegyetemükön. Jelenleg 33 ország tagja a programnak – a 27 uniós tagállam mellett Horvátország, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc és Törökország. A hallgatók egy vagy két félévet hallgathatnak át egy másik, hasonló profillal rendelkező külföldi egyetem vagy főiskola valamelyik szakára, ebben ösztöndíj (magyar hallgatók számára havonta kb. 340 euró) is segíti őket. A választott kurzusért, amelyre a tanulmányi megállapodás vonatkozik, a fogadó intézmény részére semmiféle egyetemi díjat, tandíjat, regisztrációs díjat nem kell fizetniük a hallgatóknak.

Fontos tudni, hogy a részvétel pontos feltételeiről, a támogatás elnyeréséhez szükséges esetleges vizsgáról mindig a küldő (hazai) intézmény nemzetközi osztálya dönt, tehát nem „központilag” kell pályázni az ösztöndíjra. A részvételhez általában jó tanulmányi eredményre és magabiztos nyelvtudásra van szükség. A választható külföldi intézmények attól függnek, hogy az anyaegyetemnek mely külföldi intézményekkel van együttműködési megállapodása. A programot hazánkban a Tempus Közalapítvány koordinálja, így náluk lehet érdeklődni a program alapvető működésével kapcsolatban, míg a részvétel pontos feltételeiről az adott felsőoktatási intézmények nemzetközi osztálya, illetve az Erasmus koordinátorok adnak tájékoztatást.

Erasmus nagykövetek

Idén a programban résztvevő 33 ország mindegyike Erasmus nagyköveteket választott, akik a jubileumi évben személyesen népszerűsítik a programot. Országonként egy-egy olyan hallgatót és oktatót azért jelöltek ki, akik szakmai és magánéletére az Erasmus program nagy hatással volt.

Magyarország egyik Erasmus nagykövete Bakos Piroska televíziós műsorvezető és riporter, aki még a 98/99-es tanévben töltött egy szemesztert a pécsi tudományegyetemről a németországi az Odera menti Franfurt Europa-Universität Viadrina egyetemén. A magyar uniós elnökség későbbi szóvivője tömegkommunikációt és kommunikációt hallgathatott a német egyetemen, és máig jó szívvel gondol a kint töltött időre. „Újfajta gondolkodásmódokkal ismerkedhettem meg kint, amely nagy hatást gyakorolt rám. Nemcsak a nyelvtudásom fejlődött, de nyitottá tett újfajta tapasztalatokra is.” A német egyetemen szerzett tudás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazatérve Bakos Piroska könnyedén el tudott helyezkedni a magyar médiában, a közszolgálati televízió német nyelvű országokkal foglalkozó csapatánál állt munkába riporterként. Bakos Piroska szerint az Erasmus sokat segít abban is, hogy jobban megértsük más országok kultúráját, illetve hogy hogyan élhetnek együtt különböző kultúrák.

Az Erasmus program 25 éves évfordulójához kapcsolódóan számos rendezvényre kerül sor Brüsszelben és a résztvevő országokban, ezekről a program honlapján található részletes információ.

Az Erasmusról és más mobilitási programokról itt találtok részletesebb hivatalos tájékoztatót, itt és itt pedig Erasmusos sikertörténetekről olvashattok.

Ahogy korábban írtuk, új sorozatunkban bemutatjuk azokat a programokat, amelyek segítségével magyar fiatalok hosszabb-rövidebb időt – tanulással, munkával vagy önkéntes tevékenységgel – külföldön tölthetnek. Az ilyen mobilitási programok egy részét az Európai Unió támogatja, ugyanakkor sok nemzeti ösztöndíj-lehetőség, illetve mobilitási program is működik, elsőként épp egy ilyet, a dán népfőiskolai rendszert mutatjuk be.

Ezzel – ahogy írtuk korábban – személyes beszámolók alapján is megismerkedhetett az, aki eljött múlt pénteken az Európa Pontba, ahol többek között a magyarországi Mezőföld Népfőiskola képviselő beszéltek dán partnerkapcsolatukról és személyes élményeikről, illetve a programban nemrég részt vett hallgatók osztották meg élményeiket a hallgatósággal. De hogy az se maradjon le semmiről, aki nem tudott eljönni, összefoglaltuk, hogy miben is áll ez az egyedülálló dán iskolatípus, mit nyújthat egy magyar diáknak, és hogyan lehet egy ilyen iskolában tanulni.

A dán népfőiskolai rendszer

A fiatalok közösségére építő dán népfőiskola különleges intézménytípus, amely nem része a „hivatalos” dán oktatási rendszernek (olyan értelemben, hogy jegyeket és diplomát vagy végzettséget itt nem szerezhet a résztvevő), de számtalan tudományterület vagy művészeti ág tevékenységébe kóstolhat bele az, aki részt vesz egy ilyen képzésen.

Az első népfőiskolát Grundtvig dán gondolkodó alapította 1844-ben (aki egyébként a felnőttek képzését támogató uniós program névadója is). Azt vallotta, hogy a tanulás lehetőségét meg kell adni mindenkinek, legyen az gazdag vagy szegény, kézműves vagy földműves. Egy népfőiskola épp erről szól: legfontosabb célja, hogy az „életre neveljen”, és fejlessze az általános, társadalmi és demokratikus képességeket. A népfőiskolák fontos kulcsszava még a párbeszéd, a nem formális oktatás jegyében párbeszéden és interaktivitáson alapszik, nagyban épít a résztvevők aktív részvételére, véleményére, eszmecseréjére. A legtöbb népfőiskola multikulturális, a kurzusokra külföldről is várnak jelentkezőket, a sokszínűség és multikulturalizmus jegyében a dán állam (a költségek közel felét fedező) ösztöndíjjal is támogatja a más kultúrából érkező fiatalok részvételét. A legtöbb iskolában dánul és angolul is kínálnak kurzusokat és a legtöbb iskolában dán nyelvórákat is vehetnek a résztvevők.

A jelentkezésnek az életkori megkötésen túl (minimum 17 és fél éves kor) az esetek többségében nincs egyéb feltétele, tehát nincs semmilyen előzetes végzettséghez vagy vizsgához kötve. A résztvevők a népfőiskolákon számos tantárgy közül választhatnak, mint például történelem, művészettörténet, filmművészet, színház, fotózás, média, sport, zene, filozófia, újságírás, weblapszerkesztés, dizájn, textiltervezés vagy épp a tervezőgrafika. Léteznek rövidebb (1-7 hetes), és hosszabb (2-10 hónap) kurzusok, az átlagos kurzusok 4-5 hónap hosszúságúak. A népfőiskolák működésében nagyon fontos, hogy a fiatalok kis közösséget alkotnak: nem csak a kurzusokon vesznek együtt részt, de együtt, egy helyen is laknak a főiskolához tartozó szálláson, együtt étkeznek és töltik szabadidejüket.

A népfőiskolai tanulásért minden esetben tandíjat kell fizetni, amely magában foglalja a képzés, a szállás és az étkezés költségét – ennek pontos összege kurzusonként változik, nagyjából heti 750 és 1400 dán korona között (1 korona jelenleg nagyjából 40 forintot ér). Ennek a díjnak egy jelentős részét (maximum 600 koronát) a 12 hétnél hosszabb kurzusok esetén lehetséges a 2004 után csatlakozott tagállamok fiataljainak, így a magyar diákoknak is ösztöndíjból fizetni. Ezt az adott népfőiskola pályázza meg az ösztöndíjakat kezelő dán szervezetnél. Az egyes iskolákba és az elérhető ösztöndíjra jó előre, a kiszemelt kurzus előtt legalább hónappal érdemes jelentkezni, de érdemes még ennél is előbb, mert az ösztöndíjra az év során összesen két alkalommal jelentkezhetnek a főiskolák.

Az egyes népfőiskolákra közvetlenül az adott intézménynél kell jelentkezni, kitöltött regisztrációs lappal és angol vagy dán nyelvű motivációs levéllel. A kapcsolattartáshoz és a közvetítéshez a Dán Kulturális Intézet segítségét is igénybe lehet venni.

A népfőiskolákat nagy szabadság jellemzi, ez megmutatkozik az iskolák sokszínűségében is. A témák és tantárgyak, a kurzusok hossza, a tandíjak vagy épp a résztvevők átlagéletkora mind iskoláról iskolára változnak, ezért aki komolyan érdeklődik a program iránt, annak alaposan utána kell nézni a konkrét iskolák kínálatának is. Ehhez nyújt segítséget a program hivatalos oldala, ahol témák, és kurzustípusok és kezdési időpontok alapján lehet keresni a jelenleg működő 73 népfőiskola kínálata között. (Megjegyzés: az oldal jelenleg csak dánul érhető el, de online fordítóprogram segítségével könnyedén lehet böngészni a lehetőségek között, az egyes iskoláknak szinte minden esetben van angol nyelvű oldala is.)

A dán népfőiskolákon évről évre rengeteg magyar diák is tanul, akik mind jó emlékekkel tértek haza Dániából. A múlt heti programest során meghallgatott élménybeszámolók alapján egy-egy dán népfőiskolai kurzus jóval többet ad, mint a kiválasztott kurzusokon elsajátított tudás: a fiatalok egy kis közösség aktív tagjaként számtalan új dolgot tanulhattak egymásról, a dánok és más résztvevők kultúrájáról, arról, hogy milyen egy közösség tagjaként élni és alkotni. A részvétel mindenképpen önállóságra is nevel, és a résztvevők rengeteg dolgot megtudhatnak magukról is egy ilyen iskolában. Ez pedig teljesen összecseng azzal, amit Grudtvig is szeretett volna elérni a népfőiskolákkal: a program segítségével a résztvevők egy kicsit képzettebbé válnak a legfontosabb területen: az életben.

Kedvcsinálóként nézzétek meg az esten élményeiről beszélő Baumgartner Péter kisfilmjét a silkeborgi népfőiskola működéséről és alkotóházáról: