A víz napja alkalmából kedden gyerekprogramokkal várunk benneteket az Európa Pontban, és ezen a napon tartjuk az elnökségi civil egyeztetést is a környezetvédelem témakörében. A pontos program:



11h15 Bubusgató babáknak, mamáknak
Téma: a víz

Ölbéli játékok, ringatók, höcögtetők , lovagoltatók.
Dalok, mondókák a vízről.

"Úgy ringasd a gyermeked, mint a víz a lehullott virágszirmot."

Kor: 0-3

14h30-16h45 Elnökségi civil egyeztetés környezetvédelem témakörben, Mika János klímakutató részvételével.

Fókuszban:  Európa vizeinek jövője

17h00 A nagy csobbanás

Interaktív foglalkozás az 5-8 éves korosztály számára (40 perc).

Gyere és játssz az Apró Színházzal egy képzeletbeli, víz alatti világban! Ismerd meg az Óperenciás-tenger mókás lakóit, és segíts nekik legyőzni Gubancot, a hatalmas halászhálót!

17-19h Kézműves foglalkozás

Dunai kavics-festés minden korosztály számára.
Dunai hajó hajtogatás az Esztergomi Duna Múzeum jóvoltából.

Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest (MOME) and Európa Pont – the new EU information and cultural centre invite you to participate in a photo and video competition if you think you have a flair for photography, film or graphic design. 

We were wondering how you might capture the essence of „Magyarness“ that surrounds you day by day. If you can show us your best visual impression of this „Magyarness“ do not hesitate to send us that picture or video, even an animation.  But try to stay away from stereotypes; we want your unique insight, not a person spooning down Gulyás soup next to his Rubik’s cube in the puszta. 
 

Your entry can be as abstract or as literal as you please in your chosen medium as long as it tells us something about what captured your imagination in Hungary the most, what you came to recognize as Magyarness. 

The entries for the video competition will be judged by film director György Pálfi, screenwriter, producer Viktória Petrányi and József Fülöp senior lecturer of MOME animation. The photo entries will be judged by photographer and cinematographer Tamás Dobos, independent curator Sári Stenzel and Ábel Szalontai senior lecturer of MOME photo. There will be 4 categories in the competition, but we are positive that your artwork will relate to one of these. If you do not have a solid idea yet, let the following inspire you. 

Hun Humour   

Sometimes black, often far from polite, but never boring. Did you tap into what makes them laugh? And what is it you find funny about your experiences in Hungary? 

Water-water everywhere 

Hungary is the country of waters. Oh yes.  Look to your left: it’s the Danube – river that connects 7 European countries, you look on your right and see the Rudas Thermal Bath. You look up it's raining. Look down at a bottle of mineral water in your hand. Could all that water be your inspiration? 

Everyday Magyar, Everyday European 

Hungary is full of Hungarians. Life in Hungary consists of many things that are Hungarian. And many things that are European. Show us differences and similarities! Show us the extraordinary in the trivial!  

The Hungarian Heart 

Hungarians fancy themselves warm-hearted, with deep feelings they are not afraid to express. Any observations you like to share? Are they as hospitable as they say? Romantic outbursts on public transport?  Volunteering? Conversations in coffeehouses deeper than you ever imagined?  And the questions keep on coming.

Group entries are welcome and if you wish to explore or demonstrate a subject through a series you are more than welcome to do so as well. And do surprise us; we are open to all the creative ideas you can show us in whatever form. 

Winning entries will be exhibited at Európa Pont and at one of the biggest summer festivals in Budapest. The main prize is a trip to the Karlovy Vary International Film Festival (travel expenses and accreditation).  

We hope the artworks that will be generated by this open call will start a dialogue and enrich ideas about Hungary and invite all to view everyday things as unique, interesting, and culturally significant.

Deadline for submission: 31st of April 2011 

For more information please feel free to contact us at magyarness@mome.hu. For the conditions of application, please visit the Facebook page of the Magyarness competition. For further information watch this space.

A rossz nyelvek szerint azért Brüsszel lett az Európai Unió központja, mert a németek és a franciák nem tudtak megegyezni, kié legyen a dicsőség. A valóság persze ennél árnyaltabb, hiszen a Benelux országok együttműködése példaként szolgált az Európai Unió létrehozásához is. Ettől függetlenül tény: Brüsszel mellett bizony nem sok racionális érv szól.


Sőt, Brüsszel kimondottan irracionális város. Ami a látogatónak azonnal szemet szúr, az a kétnyelvűség: minden, értsd minden ami csak egy kicsit is hivatalos a buszmenetrendtől a közlekedési táblákig francia és flamand egyszerre. A brüsszelieknek különleges érzékük van ahhoz, hogy kínosan ügyeljenek a két nyelv egyenrangú használatára: még a sorrendet is variálják, nehogy sértődés legyen belőle. Az, hogy angolul még a legfontosabb információk is ritkán férnek ki, szemmel láthatóan kevésbé zavarja őket.

Brüsszel ugyanis Flandriában van. Keletre, nyugatra, északra és délre is flamandul beszélnek, Brüsszelben azonban franciául. A flamandok érthetően bosszúsak, hogy a város (amúgy az elmúlt 150 évben) gyakorlatilag teljesen elfranciásodott, ezért aztán szőrszálhasogatóan kérik számon a saját kisebbségi jogaikat. Az igazság az, hogy a kétnyelvűség még mindig jobb, mint ami Belgium útjain fogadja az egyszeri turistát. Az autópályák nem követik a tartományi határokat, így aztán előfordul, hogy ha valaki Liège-be szeretne eljutni, tíz kilométer után eltéved, ha nem tudja, hogy mostantól a Luik feliratú táblák viszik a céljához.


Az irracionalitás itt nem ér véget. Aki azt hiszi, az Európai Unió bonyolult képződmény, az jobb ha tudja, hogy Brüsszelben szám szerint hat parlament működik: az Európai Parlament mellett a Flamand Parlament és a flamand ajkú közösség parlamentje (ők együtt üléseznek, nem hiába takarékos nép a flamand), a Vallon Parlament, a francia ajkú közösség parlamentje (ők persze külön utakon járnak, amúgy franciásan), Brüsszel Régió parlamentje és a belga szövetségi parlament. Természetesen mindegyikhez tartozik kormány vagy valamilyen végrehajtó feladatokat ellátó bizottság is, úgyhogy Brüsszelben az 1000 főre jutó politikusok száma nagy valószínűséggel a legmagasabb az egész világon.
Brüsszel mindezek ellenére kedves és élhető város a maga egymilliós népességével. A fizetőképes kereslettől nyilván nem függetlenül kisvendéglők és sörözők százait találjuk a belvárosban, a sok eurokrata, flamandokrata, vallonokrata, brüsszelokrata és belgokrata pedig kapva kap az alkalmon: munkaidő után az uniós negyed egyik központjának számító Place de Luxembourg inkább emlékeztet a müncheni Oktoberfestre, mint egy decens németalföldi város rendezett terére.


Valójában Brüsszel nem csak egy város, hanem egy életforma, különösen azoknak, akik tudják, hogy csak néhány évre jönnek dolgozni, tapasztalatot gyűjteni. A világ egyik legizgalmasabb életformája, összezárva a legkülönbözőbb nemzetek képviselőivel és a galaxis egyértelműen legjobb gyümölcsös söreivel, a lehető legborzasztóbb időjárással a világ egyik legirracionálisabb, de bájos és szerethető városában. Ezt egyszer mindenkinek ki kell próbálnia!

A Maghreb-övezet és az arab világ óriási átalakuláson megy keresztül. Sokan a mi közép-kelet-európai rendszerváltásainkhoz hasonlítják a helyzetet, és az analógia valóban adja magát (leszámítva, hogy nálunk szerencsére kevesebb erőszakkal járt a változás). Még nem tudjuk, mi lesz a vége az egyiptomi, líbiai, bahreini, jemeni és marokkói belviszályoknak, de van a dolognak egy apró szelete, mely az európai integráció története szempontjából több mint érdekes.

1987 júliusában Marokkó benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Közösségekhez. Mindezt úgy, hogy II. Hasszán király (aki egészen 1999-ig ült a trónon) pontosan tudta, hogy elutasításban lesz része, hiszen előtte két évig zaljott a párbeszéd a színfalak mögött. Így is történt: Marokkó nem európai ország, ennek megfelelően nincs helye a Közösségben – hangzott a verdikt.

 

Az ország nem adta fel: “Marokkó olyan fa, melynek gyökerei mélyen és erősen kapszkodnak az afrikai földbe, a lombját azonban európai szelek fújják” – írta II. Hasszán 1976-ban. A király elindított valamit, mely nagyon emlékeztet az atatürki Törökország történetéhez. Az elmúlt huszonnégy évben az arab világ egyik legnyitottabb, legliberálisabb országa jött létre a Gibraltári-szoros túloldalán, ahol a nőknek joguk van válópert beadni, a lapok a királyi család pénzügyeit boncolgatják, az új uralkodó, VI. Mohammed pedig nyilvánosan elnézést kért az apja ideje alatt elkövetett erőszakos cselekményekért (mert a felvilágosult gondolkodás mellett is előfordultak ilyenek).

 

Marokkóban persze emellett óriási gondok vannak. Rengeteg a fiatal munkanélküli, sokan próbálnak szerencsét Európában, ahová a beilleszkedés nem mindig egyszerű. Az országra mégis érdemes odafigyelni. 2008-tól Brüsszel különleges, “megerősített státuszt” biztosított az országnak (másfél évtizedre lefektetve az együttműködés menetrendjét), ami azt jelenti, hogy Marokkó ősi fája továbbra is a Gibraltári-szoros északi oldala felé növekszik.

Ákos teljesen átlagos magyar vidéki egyetemista, aki azonban élt a lehetőséggel, jelentkezett önkéntesnek, és élete legizgalmasabb hónapjait töltötte Olaszországban. Vele beszélgettünk lomtalanításról, élményekről és praktikus apróságokról. Ha Te is szeretnél önkéntesként dolgozni, várunk február 21-én 17 órától az Európa Pontban, ahol a Mobilitás munkatársaitól mindent megtudhatsz a témáról (előzetes regisztráció szükséges)!

Miért jelentkeztél önkéntesnek?

Az emberek többsége szeretne másokon segíteni. Persze saját magad előtt is jobb fejnek tűnsz utána, de azért nem csak ez motivált. Szerettem volna valami tényleg hasznos dolgot csinálni, és persze vonzott a kaland is.

A kalandvágyad Olaszországba vitt. Miért pont oda?

Nem volt igazán konkrét elképzelésem, bár mivel jól beszélek németül és angolul, szerettem volna latin nyelvi környezetbe kerülni. Olaszország csak egy volt a sok lehetséges célpont közül. A szervezők főleg ottani fogadószervezetekkel álltak kapcsolatban, és ez volt a legegyszerűbb. Mit csináltál kint pontosan? Nagyon érdekes helyre kerültem, egy félig-meddig egyházi, de mégis világi szemléletű szervezethez. Folyamatosan jártuk a lomtalanításokat, és házhoz is mentünk a kacatokért, megunt dolgokért. A régi, javításra szoruló, de még felújítható bútorokat, műszaki dolgokat elvittük, helyrehoztuk, és odaadtuk a rászorulóknak. Szerintem ez egy működő modell, és talán itthon is lehetne hasznosítani.



Egyetemre jársz most is. Hogyan tudtál időt szakítani az önkéntességre?

Rögtön a vizsgaidőszak után mentem ki, és szeptember végén jöttem haza. Akkor még nem kezdődtek el a szemináriumok, így meg tudtam oldani, hogy kint maradjak. A beiratkozást is el lehetett volna intézni meghatalmazással, de végül inkább hazaugrottam pár napra. Így legalább az oktatók egy részének is el tudtam magyarázni, hogy nem érdektelenség miatt nem látnak szeptemberben. 90 százalékuk nagyon pozitívan fogadta a dolgot.

Milyen körülmények között laktál kint?

Ahogy mondtam, ez egy világi szemléletű, de egyházi fenntartású szervezet volt, így a kolostor melletti vendégházakon osztoztunk a többi önkéntessel. Azt hiszem életemben nem laktam még ilyen régi épületben! A szállásunk mellett az ellátásunkat is megoldották. Nem akarom azt mondani, hogy nulla pénzből el lehet menni önkéntesnek, de semmivel sem költöttem többet kint, mint itthon, sőt, pedig nem ugyanazok az árak. Szerintem ez ne tartson vissza senkit.



Hogy érzed, mit kaptál az önkéntességtől?

Felsorolni is nehéz lenne. Először is önállóságot. Az ember egyetemistaként már elszakad otthonról, de több hónapot teljesen idegen környezetben tölteni egyetlen magyarként azért teljesen más. Találkoztam rengeteg emberrel Európa minden szegletéből, németekkel, lengyelekkel, spanyolokkal, angolokkal. Néhánnyal most is tartjuk a kapcsolatot, barátok lettünk, még ha nem is láttuk egymást azóta. Azóta elkezdtem olaszul tanulni, és nagyon sokat segít, ami kint, Forliban ragadt rám. Közgazdásznak tanulok, és közgazdasági szempontból az önkéntes munkának igazából nincs értelme. Viszont pénzt ráérek akkor is gyűjteni, ha már lediplomáztam. Most élményeket gyűjtök, és erre az önkéntességnél kevés jobb lehetőség van.

Szóljanak a fanfárok, árassza el Európát az öröm, boldogság és a felszabadult nevetés. Nincs több lemerült telefon, elkeveredett Nokia töltő, otthon hagyott almás adatkábel. Az új készülékek 90 százaléka már az idén egységes, mikro USB töltővel jelenhet meg.

Sok kritika éri az Európai Uniót, hogy mindent egységesíteni szeretne. Rém- és álhírek keringenek a banán görbületének szabályozásáról, és hasonló, érthetetlen és furcsa dolgokról. Nem szeretnénk azt állítani, hogy a szabályozás néha nem csap át túlzásba, de ez már nem az első hasonlóan jó húzása az Uniónak. Légiutas-jogok egységesítése, Európai Egészségbiztosítási Kártya, roamingdíjak csökkentése, hogy csak párat említsünk.



Most már csak a konnektorokkal kellene valamit kezdeni, mert Európában még csak-csak elviselhető a helyzet (csak a britek különcködnek, de ugye miért pont ők ne), de világszinten kezelhetetlen a tucatnyi változat. A Galaxis Útikalauz megálmodója, Douglas Adams egyszer egy egész írást szentelt a konnektorkérdésnek, és átvágta a gordiuszi csomót: a szivargyújtó a világon mindenhol szivargyújtó, és mindenhol egyforma.

Lehet, hogy a Bizottság illetékesei nem olvasnak elég Douglas Adamset?

Bár a kocka csak tavaly decemberben fordult, az iWiW azóta is egyre rosszabbul teljesít a Facebookkal összehasonlítva. Az amerikai közösségi oldal úgy ahogy van letarolta Európát. Nem mondhatnánk, hogy eurofil keblünk dagad a hír hallatán, de azért elmeséljük, hogy van még legalább két ország, ahol csapataink harcban állnak. Nem, Magyarország nem tartozik ide.

A Draugiem lett, látott, győzött

Réges-régen egy messzi-messzi baltikumi államban, a lett alföldön elindult a Draugiem.lv, pontosan akkor, amikor a Facebook is elstartolt a nagy amerikai síkságon. A közösségi oldal rövid időn belül, egy év alatt az ország első számú közösségi oldala és az ország leglátogatottabb weboldala lett. Sokkal rövidebb idő alatt sikerült egyeduralkodóvá válnia, mint az iWiW-nek Magyarországon, és sokkal kevesebb dologban késett el: ugyanúgy megtalálhatóak rajta a Facebook által is nyújtott szolgáltatások, sok esetben fejlettebb és felhasználóbarátabb formában. A Draugiem felismerte, hogy fontos az is, kik és miért regisztrálnak az oldalra. A lett miniszterelnöknek már akkor saját profilja volt a Draugiemen, amikor George W. Bush még az egér használatát gyakorolta az Ovális Irodában. Érdekesség, hogy a magyar Barátikör.com a Draugiem hazai “leányvállalata”.



Hup Holland Hup!

Míg a Draugiem a lett közélet és popkultúra központja, a holland Hyves okosan olyan ingyenes szolgáltatásokat integrált az oldalba, melyek a Facebook-on sem találhatóak meg, vagy csak az utóbbi időben lettek elérhetők. Ilyen az apróhirdetési oldal, ahol nem csak megszabadulhatunk a leszokásunk után feleslegessé vált százhuszas cigipapírokról felesleges tulipánhagymáinktól, hanem rögtön ki is fizethetjük őket, online, egyetlen kattintással. A Hyves sokak szerint technikailag az egyik legfejlettebb közösségi oldal, ráadásul ugyanúgy a holland popkultúra része, mint a Facebook az Egyesült Államokban. Az új holland helyesírási szótárban a hyven hivatalosan is elfogadott igévé vált.

Ti jobban szeretnétek egy jó magyar közösségi oldalt, vagy megfelel a Facebook is?

Akik most születnek Európában, már nem fogják érteni mi az a határsáv, határellenőrzés, határátkelő. Mi még emlékszünk arra, hogyan álltunk sorba Hegyeshalomnál, hogy kiszabaduljunk a Mariahilferstrasséra. Ez sem volt kellemes – de voltak, akiknek az életét szelte ketté a határ.

Belgium és Hollandia az Európai Unió alapító tagjai, sőt, a Benelux-államok között már korábban is nagyon szoros volt az együttműködés. Itt biztosan nem történhetnek amolyan kelet-európai sorstragédiák, gondolnánk. Pedig ott sem volt mindig kolbászból a kerítés. A holland Baarle-Nassau és a belga Baarle-Hertog városkák területét például az 1843-as maastrichti (!) békében úgy sikerült felosztani, hogy a város közepén húzódott a belga-holland határ, és egészen az útlevélunió létrehozásáig fegyveres határőrök cirkáltak a kávézók között. A dolog még ennél is bonyolultabb, ahogy a lenti térkép mutatja, mert szinte patchwork mintában egyeztek meg:



Az egykori határ ma is látható, de ma már az sem okoz problémát, ha valaki félig Hollandiában, félig Belgiumban parkol. Na de melyik parkolóellenőr büntetheti meg ilyenkor?





Baarle-Nassau és Baarle-Hertog története tehát heppienddel végződött. A határ, melynek ráadásul mindkét oldalán ugyanazt a nyelvet beszélik, remélhetőleg örökre eltűnt. Lehetetlen azonban beszélni kettészelt városokról, falvakról anélkül, hogy Szelmencet ne említenénk. Szelmenc faluközpontjában 1945-ben húzták meg a szovjet-csehszlovák határt. A Szlovákiában található Nagyszelmenc és az Ukrajna területéhez sorolt Kisszelmenc lakóinak nem egyszerűen bonyolultabbá vált az élete az abszurd döntés után, de még csak nem is nagyon láthatták, mi történik a másik oldalon – köszönhetően a 6 méter magas falnak. A családlátogatásból – ha egyáltalán adtak vízumot a jellemzően kötözködő hatóságok – 300 méteres séta helyett 150-200 kilométeres, egész napos túra lett. A kommunikációt népmesei úton oldották meg: mivel üzeneteket nem lehetett váltani, hangos énekszóval tudatták a túloldalon rekedteknek, ha bánat vagy öröm érte a családot.

Ukrajna csatlakozási szándékait és felkészültségét tekintve Szelmenc még valószínűleg még nagyon sokáig nem hasonlíthat Baarle-Nassaura és Baarle-Hertogra. Haladás azonban mégis van: 2005 Karácsonyán végre megnyílt a gyalogos kishatárátkelő a két falurész között, és 61 év után a szelmenciek végre szabadon – bár útlevéllel – átsétálhattak a rokonokhoz.