A tepertős pogácsa kerek, hengeres alakú, 3-5 centiméter átmérőjű, 25-50 gramm tömegű, aprított tepertőt és sertészsírt tartalmazó, élesztővel lazított, omlós vagy hajtogatott leveles szerkezetű, sóval és borssal ízesített sós péksütemény. Felülete vörösesbarna, négyzethálósan rovátkolt. (…) Íze a tepertődarabkákra jellemző, kellemesen sós, enyhén borsos fűszerezésű” – így kezdődik az EU által hagyományos különleges terméknek nyilvánított tepertős pogácsa pontos leírása. Ezért persze még nem kell eldobnunk a nagymama szakácskönyvéből kimásolt receptünket; az unió által kanonizált recept egyedül azoknak kizárólagos útmutató, akik terméküket különleges eredetiséget igazoló jelzéssel kívánják forgalmazni. 

Az Európai Bizottság ugyanis a héten hivatalosan felvette a "hagyományos különleges termékek" listájára a magyar tepertős pogácsát, amely az első magyar termék, amely hasonló védelem alatt áll Európában. De miért jó ez nekünk? Hogy kerülhet egy termék erre a listára? És hogyan kerül a pogácsa az asztalra? Blogposztunkból kiderül.

Az EU még a 90-es évek elején hozott létre egy elismerési rendszert, amelynek célja, hogy az európai országokban előállított, különleges termékek eredetiségét igazolja egy uniós oltalom használatával. A rendszer elsődleges célja, hogy megvédje Európában a valóban különleges módon, vagy valamilyen földrajzi helyhez köthető hagyományos termékeket a hasonló, de nem minden szempontból eredeti vagy hagyományos módon elkészített termékektől. Emellett a rendszer egy egységes jelöléssel / szimbólumok használatával ezeknek a különleges termékeknek nagyobb ismertséget is biztosít, valamint tulajdonképpen értéküket is növeli – ezért mindenképpen jó, ha egy termék felkerül az EU valamilyen eredetiséget igazoló listájára.

A rendszer élelmiszerek mellett egyéb fogyasztásra szánt termékekre (pl. gyümölcsökre, sajtokra vagy húsipari termékekre), és mezőgazdasági termékekre (pl. illóolajokra, virágokra, dísznövényekre stb.) is vonatkozik – szeszes italokra és szőlészeti-borászati termékekre ugyanakkor egy másik rendszer terjed ki, habár borok esetében is alkalmazzák a földrajzi eredetjelzést. (Mindezeket egy egységes, az ún. „DOOR adatbázisban” rögzítik, amelyben országok, terméktípusok, az oltalom jellege alapján lehet kutatni – érdemes nézelődni!) Az oltalom alatt álló termékek három nagy csoportba sorolhatók, attól függően, hogy elkészítésük vagy jelenlétük valamilyen földrajzi helyhez köthető-e, vagy a különlegesség inkább az elkészítés módjára, egyedi jellemzőire és az adott államban jellemző „hagyományosságára” vonatkozik.

Földrajzilag meghatározott eredetvédelem szempontjából a termékek viselhetnek „oltalom alatt álló eredetmegjelölést” (OEM), amikor a termék-előállítás minden lépése a meghatározott földrajzi területen történik. Ezek közé olyan termékek tartoznak, amelyek jellemzői kizárólag vagy elsősorban az előállítási helynek és a helyi termelők szaktudásának köszönhetőek. Ilyen oltalommal közel 580 termék rendelkezik jelenleg az EU-ban, közülük hat magyar. Elsőként 2007 decemberében a szegedi szalámit jegyezték be az oltalom alatt álló földrajzi jelzések nyilvántartásába, amelyet a hajdúsági torma, a makói hagyma, a szegedi fűszerpaprika, az alföldi kamillavirágzat és a kalocsai fűszerpaprika követett. Ilyen védelem alatt áll még például a pármai sonka, a görög feta, az olasz szardínia, vagy gorgonzola, vagy a francia roquefort sajt. Ezek a termékek, amennyiben pontosan az előírásoknak megfelelően készülnek, amely pontos instrukciókat az uniós „lajstromozásnál” is rögzítenek – viselhetik az EU-s szimbólumot, amely Európa minden országában azonos és egyértelműen jelzi a termékek eredetiségét.

A másik földrajzi helyhez kötődő védett csoport az „oltalom alatt álló földrajzi jelzést” (OFJ) viseli; ezek közé olyan termékek tartoznak, amelyek hírneve vagy jellemzői szorosan kötődnek az adott földrajzi területen való előállításhoz. Ennél a csoportnál elegendő, ha a termék előállításának egyetlen lépése történik az adott földrajzi területen. Ez a csoport is közel 580 terméket számlál, és ezek között szintén hat magyar különlegességet találunk: a csabai és a gyulai kolbászt, a gönci kajszibarackot, a magyar szürkemarha húst és a szőregi rózsatövet. Ebbe a csoportba tartozik például a nürnbergi mézeskalács, a német rajnai „Apfelkraut”, a thüringiai májashurka, a skót vadlazac vagy a calabriai mandarin.

A harmadik csoportba a tepertős pogácsa-típusú termékek tartoznak, ezek a „hagyományos különleges termékek” (HKT). Ezek a termékek összetételükben, vagy az előállítás módjában hagyományosak, anélkül, hogy valamely földrajzi területtel kizárólagos kapcsolatban lennének. Különlegesek egyedi elkészítésük miatt, és hagyományosak, mert legalább egy nemzedék (legalább 25 év) óta jelen vannak, és ilyen szempontból tradicionálisnak tekinthetők az adott államban. Máig 43 termék kerülhetett fel erre a listára, magyar vonatkozásban elsőként szerepel itt a tepertős pogácsa. Jelenleg elbírálás alatt áll a magyar „rögös túró” lajstromozása – aki élt hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön, az tudhatja, hogy mennyire egyedülálló a magyar túrós tésztánál használt túró… A tepertős pogácsa ezzel egyébként olyan illusztris listára került, amelyen az olasz mozzarella, a spanyol jamón serrano sonka vagy a nápolyi pizza is szerepel.

Ti miket jelölnétek még Magyarországról ilyen különlegességnek? :-)

További információt az EU-ban használatos oltalmi rendszerről, vonatkozó uniós jogszabályokról, az oltalom alatt álló magyar és külföldi termékekről, az alábbi, forrásként is felhasznált oldalakon találtok:

• Az Európa portál vonatkozó oldala (magyarul nem érhető el)
• A DOOR adatbázis
• Az elelmiszerlanc.kormany.hu összefoglalója
• Európa, a minőség íze - kiadvány (magyarul)

Tavaly, a kulturális fővárosi címéhez kapcsolódóan már buzdítottunk benneteket, hogy ha még nem voltatok és tehetitek, látogassatok el Szlovéniába, Mariborba – ha akkor nem tettétek, továbbra is tudunk ürüggyel szolgálni a kiruccanáshoz: a város idén ugyanis Európa Ifjúsági Fővárosa címet viseli.

A cím – a kulturális fővárosi címhez hasonlóan – egy-egy évre illeti meg az adott várost, amelynek keretében elsősorban a fiatalok aktív részvételével megvalósuló számos új ötletet és innovatív projektet valósít meg, amelyek modellként szolgálhatnak más európai városok számára.

A kezdeményezés 2009-ben indult, elsőként a hollandiai Rotterdam szervezett több száz izgalmas programot, majd Torino, Antwerpen és Braga következett, idén Maribor, a következő években pedig Thesszaloniki és Kolozsvár viseli majd az európai ifjúsági fővárosi címet. A cím maga nem jár pénzügyi támogatással, de a számos kulturális, közösségi, sport- és egyéb kapcsolódó ifjúsági esemény mindenképpen felpezsdíti a helyi fiatalság életét, emellett a várost is reflektorfénybe helyezi.

A maribori programban kiemelt figyelmet kaptak a városi szubkultúrák – deszkások, grafittisek, BMX-esek –, és számos program keretében igyekeztek bevonni ezeket a közösségeket szorosabban a város életébe. Ilyen program volt például az „első legális graffiti fal” megalkotása helyi utcai alkotókkal, vagy a város közepén ideiglenesen felállított deszkás pálya, ahol alternatív koncertek is helyet kaptak azóta. Szerveztek ezek mellett az évad keretében hatalmas nemzetközi bográcsversenyt, a kor filmes lenyomatait készítő projektet, néptáncos projekteket. A héten épp jelnyelvi kurzusokra vagy álláskereséshez hasznos CV-csinosító programokra mehetnek el a helyi fiatalok. (A részletes programot itt, az évad egyébként nagyon jól – angolul is! – elérhető oldalán nézhetitek meg.)

Mi a várost továbbra is nagyon szeretjük, és mindenkinek nagyon ajánljuk – csakúgy, mint Egy csésze Európa programunkat, ahol ezúttal épp ide látogatunk vendégeinkkel. Rengeteg érdekességet hallhattok majd a városról és az ifjúsági programokról is. Addig is nézzétek meg az alábbi kedvcsináló videót Mariborból – a fiatalok szemszögéből:

 
Kép forrása: Flickr / KMW2700 (CC BY-SA 2.0)

Egyetlen európai fiatal se maradjon négy hónapnál hosszabb ideig munka vagy munkához segítő (át)képzés, szakmai gyakorlati lehetőség nélkül – ez a lényege az EU új kezdeményezésének, amelyet októberi utolsó rendezvényünkön mutattuk be szakértő vendégeink – az Európai Bizottság, az Európai Parlament, , a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Nemzeti Munkaügyi Hivatal képviselői – segítségével.

A válság sújtotta Európában az egyik legnagyobb kihívás az egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliség. A fiatalok elhelyezkedési nehézségei még ezen belül is minden korábbinál aggasztóbb képet festenek. Míg az EU-ban a munkanélküliség 8-9 százalék körül áll, ugyanez a fiatalok körében (15-24 éves kor között) 23,5 százalékos, de vannak olyan tagállamok, ahol minden második fiatal nem talál munkát. Mivel a gazdasági fellendülés egyik kulcsa a munkahelyteremtés, különös figyelmet kell szentelni a fiatalok foglalkoztatása kérdésének. Bár a foglalkoztatáspolitika meghatározása alapvetően tagállami hatáskörbe tartozik, amelyet az uniós intézkedések csak kiegészítenek, az EU mégis igyekszik plusz programokkal és eszközökkel támogatni az országok ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit.

Az egyik legfrissebb ilyen kezdeményezés az ifjúsági garanciaprogram, amelynek megvalósításában – uniós támogatással, de a maga eszközeivel – valamennyi tagállam részt vesz. Ahogy Andor László foglalkoztatáspolitikáért felelős uniós biztos a program rövid ismertetése során elmondta, a program keretében valamennyi tagállam kötelezettséget vállalt arra, hogy egyetlen fiatalt sem hagy négy hónapnál tovább munka vagy valamilyen munkához segítő képzés vagy gyakorlat nélkül. A program megalkotására vonatkozó javaslatot viszonylag gyorsan elfogadták az uniós intézmények, és az EU ehhez a kezdeményezéshez jelentős forrást is rendelt: hatmilliárd eurót a következő 7 éves periódusra, amelyből a tagállamok szükségleteik, azaz a fiatalok elhelyezkedési nehézségeinek függvényében részesülhetnek. Természetesen e hozzájárulás az uniós támogatások logikájának megfelelően csak egy része a költségeknek, amelyhez minden tagállamban hozzá kell adni a nemzeti forrásokat is.

A program 2014 januárjában indul majd, egyelőre valamennyi tagállamban a részletek kidolgozása, előkészítése zajlik – a konkrét eszközök kialakításában az egyes országok ugyanis szabad kezet kaptak. Ahogy azt Őry Csaba EP-képviselő is hangsúlyozta, a probléma nem ugyanolyan mértékben jelentkezik az EU valamennyi országában, és a problémák jellege is országról országra változik. Nincsen univerzális módszer, amellyel a kérdés minden országban hatékonyan kezelhető. Ami egyelőre biztosnak látszik: a garanciaprogram által kínált lehetőségekből a 25 év alattiak részesülhetnek, mégpedig mindazon régiókból, amelyeket a probléma leginkább sújt, azaz ahol nagyjából az uniós átlag (pontosabban 25%) feletti arányban vannak a munkanélküli fiatalok. Bár országos szinten Magyarországon jelenleg 28% körüli a fiatalok munkanélkülisége, de az arányok területileg változók – ennek értelmében a hét magyarországi régió közül összesen négy kaphat támogatást a programra szánt keretből. Az előkészítés egyik fontos feladata, hogy megtalálják a programokhoz a megfelelő hazai forrásokat, így az ehhez kapcsolódó kezdeményezések végül valamennyi magyarországi régióban elérhetők legyenek – mondta Komáromi Róbert, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal főigazgatója.

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára kiemelte: a gyakorlatban teljesen mást jelent egy nyugat-európai országból származó fiatalnak és egy kelet-európainak a munkanélküliség problémája. Míg Nyugat-Európában az, hogy nem áll valaki tanulmányai után egyből munkába, lehet az önmegvalósítás egyik velejárója, míg a kevésbé jómódú társadalmakban felnövő fiataloknak a munkanélküliség sokkal inkább egzisztenciális gondokat jelent. Rétvári Bence a magyarországi helyzettel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg is számos program segíti a munkaerőpiacról kiszorultak reintegrációját és a fiatalok munkába állását. Ezek a garanciaprogram közös keretéből Magyarország számára a lehívható nagyjából 15 milliárd forintnál is nagyobb költségvetéssel gazdálkodnak. A közelmúlt foglalkoztatás serkentő intézkedései kiemelte a közmunkaprogramot, a foglalkoztatást ösztönző járulékcsökkentő intézkedéseket, a jelenleg is futó gyakornoki programot – amely kilenchónapos szakmai tapasztalatszerzést tesz lehetővé a fiatalok számára – és a fiatalok cégalapítását támogató „Vállalkozz itthon!” nevű kezdeményezést. Rétvári szerint ezek jó alapot szolgáltatnak a garanciaprogramhoz.

Andor László egyetértett azzal, hogy a már bizonyított és sikeres nemzeti kezdeményezésekre épülhetnek a garanciaprogramban megvalósuló intézkedések, ugyanakkor fontos lenne a hangsúlyt a nagyon nehezen foglalkoztathatóakra – például a korai iskolaelhagyókra – helyezni. A sikeres nemzeti kezdeményezések megismeréséhez kulcsfontosságú a jó és sokoldalú, folyamatos kommunikáció, amely tekintetében a résztvevők egybehangzó véleménye alapján jelenleg Európában nincs hiány. Ezt Komáromi Róbert is megerősítette, aki szerint az EU-ban a kérdés jelenleg kivételesen nagy figyelmet kap, és a tagállamok közötti egyeztetések a döntéshozatal minden szintjén nagyon intenzívek. Komáromi mindezek mellett beszélt arról, hogy a foglalkoztatást segítő támogatások közül hosszabb távon azok bizonyultak sokkal hatékonyabbnak, amelyek inkább az egyének képzésére, további „fejlesztésére” koncentráltak, azokkal szemben, amelyek például a munkakeresők valamilyen időtartamra szóló foglalkoztatását támogatták. Szerinte ez lehet a követendő út a garanciaprogram magyar modelljének összeállításakor is.

A magyar program előkészületeivel kapcsolatban Komáromi elmondta: az már biztos, hogy hazánkban „egykapus” rendszer keretében működik majd a program, azaz az új eszközök is a munkaügyi központok kirendeltségein keresztül lesznek elérhetők január 1-től. Arról még folynak az egyeztetések, hogy pontosan milyen lehetőségekre pályázhatnak még a fiatalok, de a rendszer a jelenleg is ismert eszközöket fogja alkalmazni, a különböző képzések, átképzések mellett gyakornoki programokon keresztül a járulékcsökkentéssel serkentő intézkedésekig.

A fiatalok jövője, elhelyezkedési lehetőségei és az ezt támogató uniós lehetőségek a témája egy november 11-i programnak is, amelyen három tagállam EP-képviselői vesznek részt. Akit érdekel a téma, de nem tud elmenni az eseményre, a #ReactGyor kulcsszóval kérdezheti a résztvevőket Twitteren vagy Facebookon keresztül. Részletek a rendezvényről az esemény Facebook oldalán.

Andy Vajna, Jaksity György, Laár András, Nesta és a Mindnight Trio; kiruccanás Bhutánba, Litvániába és Mariborba – egy pár érv amellett, hogy nézzetek be hozzánk novemberben is, amikor a filmes Lux-díjhoz kapcsolódóan ismét terítékre vesszük az európai filmeket, emellett a gazdasági fellendülés és/vagy boldogság lehetőségeit kutatjuk vendégeinkkel.

A hónapban először 14-én Litvánia felé vesszük az irányt, bár ezúttal nemcsak egy kávé erejéig, hanem a litván elnökség programjához kapcsolódóan bemutatjuk, hogy mit tesz a litván elnökség az európai munkahelyteremtés és a növekedés beindítása érdekében. A litván elnökségi félév legfontosabb prioritásai mellett közel hozzuk a litván kultúrát is: beszélgetünk az országról, a litván filmművészetről, majd az est zárásaként a Trio Midnight Eglė Petrošiūtė fiatal litván zenésszel kiegészülve ad egy kis ízelítőt a litván és magyar kultúra keveredéséből.

19-én szintén a fellendülés lehetőségeit vizsgáljuk vendégeinkkel, egy egészen érdekes példán keresztül: utunk ezúttal jóval messzebbre, a távoli Bhutánba vezet. Az ázsiai ország mára sikeresen lépett elő évszázadokon át tartó elszigeteltségéből, miközben megtartotta hagyományos értékeit, és fejlődését teljes mértékben az emberekkel és természeti környezettel összhangban álló fejlesztések révén érte el. Egy ország, amely 10 évvel ezelőtt csődbe ment, most mégis évente 10 százalékos gazdasági növekedést mutat, ahol a fejlődést nem a GDP, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság index (!) határozza meg. Kalauzunk az este első felében Jaksity György pénzügyi szakember lesz, a bhutáni modellt bemutató előadása után pedig az egykori Milliók Reggelire műsor szerkesztőjével, a Neston online rádió atyjával, Nestával beszélget majd az eltérő keleti és nyugati gazdaságpolitikáról, és a válságra adott különböző válaszok hatékonyságáról. Az est zárásaként Laár András, humorista, énekes, zeneszerző, dalszövegíró, író, költő, spirituális gondolkodó lép színpadra.

November 25-én Szlovénia második legnagyobb városába, Mariborba, Európa Ifjúsági fővárosába invitálunk benneteket. Vendégeinkkel az ifjúsági programokról, a világ egyik legöregebb szőlőtőkéjéről, az Öreg-hídról és a város rejtett csodáiról is beszélünk – mindezt egy helyi finomság és egy kávé vagy tea mellett. Az est háziasszonya Szederkényi Olga újságíró, a részvétel a programon ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött (euinfo@eu.hu).

November 28-i programunk főszereplője az idei Lux Filmnapokhoz kapcsolódóan az európai kortárs film lesz. Elsőként Andy Vajna kormánybiztossal, Havas Ágnessel, a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatójával, valamint Bagó Zoltán európai parlamenti képviselővel az európai filmekről és filmfinanszírozásról beszélgetünk. Az est második felében pedig az EP filmes elismerése, a Lux-díj adja a beszélgetés vezérfonalát: Vezér Éva filmes szakember, a LUX-díj döntőbizottságának tagja és Pohárnok Gergely, az idei egyik döntős film operatőre mesél az érdeklődőknek tapasztalatairól, valamint az idei LUX-döntőbe jutott filmekről. A beszélgetés után a Pohárnok Gergely közreműködésével készült, idei LUX-döntős filmet, a Miele-t (Méz) vetítjük.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Talán nem is gondolnánk, hány olyan vagy beruházás és építkezés van ma Magyarországon, amely az Európai Unió támogatása nélkül egyhamar nem valósulhatna meg. Egy-egy tábla ugyan emlékeztet az uniós források felhasználására, de ennél többet gyakran nem hallunk az adott projekt hátteréről. Ezt a hiányt szeretnénk orvosolni új sorozatunkkal, amelyben egy-egy uniós támogatással megvalósult (nagy)beruházást mutatunk be részletesebben. Elsőként a Zeneakadémia felújítását mutatjuk be, amely beruházás költségeinek közel 90 százalékát uniós forrásból finanszírozták.

Az intézmény Magyarország egyik kiemelt projektje keretében újulhatott meg 2011 és 2013 között, és Liszt Ferenc születésnapján, 2013. október 22-én nyitotta meg újra kapuit.

A Zeneakadémia 1907-ben átadott központi épülete a magyarországi szecesszió egyik legszebb alkotása, egyben a hazai legmagasabb szintű zeneoktatás világhírű és elismert központja.  A felújítás ráfért a több mint százéves épületre: a fejlesztések egyik legfontosabb célja volt, hogy a kiemelkedő műemlék – megszokott atmoszférájának megőrzése mellett – a színvonalas oktatást és hangversenyéletet szolgálja megújuló értékeivel. Mindehhez a XXI. századi elvárásoknak megfelelően korszerűsítették az épületet, természetesen mindvégig a szigorú műemléki szempontok figyelembevételével. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem komplex fejlesztési programjáról még 2008 októberében írtak alá támogatási szerződést, a központi épület rekonstrukciós munkái 2011 őszén kezdődtek.

Az újjáépítés során bizonyos terek visszanyerték eredeti szerepüket, jó pár belső helyiség pedig funkciót váltott. Például az emeletről a pincébe került a ruhatár, a gépészet – köztük a légkondicionálás – a negyedik emeletre került, és a jövőben nemcsak a nézőteret, hanem az orgona szerkezetét is hűteni tudják majd. A legnagyobb változás talán a kisteremben látható, amely a korábbi átalakítások miatt sokkal kevesebb dologra volt alkalmas, mint megépülése idején. Itt visszaépítették a kisterem zsinórpadlását és a zenekari árkot, így mostantól újra méltó formájában várja a közönséget és a fellépőket.

Az átadást megelőző sajtóbejáráson Lakatos Gergely főmérnök elmondta, hogy a kutatások nyomán eredeti színvilágát kapta vissza a ház. Több mint száz restaurátor munkája nyomán a szobrok, Róth Miksa ólomüveg ablakai és mozaikjai, fafelületek, falikárpitok, a Zsolnay-kerámiadíszek, továbbá Körösfői-Kriesch Aladár freskói mind megújultak. A nagy- és a kisterem csillárjait tízcentis darabonként alkották újra. Az épület belső tereiben korabeli fotók és apró részletek alapján az 1907-es állapotot állították helyre, új kinézete így azok számára is sok meglepetést tartogat, akik a bezárás előtt gyakran megfordultak benne.

A projekt teljes, 13,2 milliárd forintos költségéből csaknem 90 százalékot, 11,8 milliárd forintot fedezett EU-támogatás az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül, a Közép-Magyarországi Operatív Program (KMOP) keretében.

Mindenkit vár tehát a megújult Zeneakadémia – a programokért kattintsatok a Zeneakadémia szintén megújult honlapjára!

Kép forrása: Flickr / Bobo Boom (CC BY 2.0)

Az irodalmi Nobel-díjas írók közel háromnegyede Európából származik – találunk köztük francia (14), spanyol (5), svéd (6), ír (4), lengyel (4), görög, osztrák, finn, belga, portugál és magyar írót is. Európa irodalmi öröksége végtelenül gazdag és sokszínű, ez vitathatatlan – de mit tudunk a kortárs európai alkotókról? A többség valószínűleg nem túl sokat, bár izgalmas és értékes írások születnek folyamatosan Európa minden szegletében. Az EU irodalmi díjával ezekre a tehetséges, többnyire pályakezdő írókra akarja felhívni a figyelmet.

Mivel az EU kiemelt céljának tekinti kulturális sokszínűségének megőrzését, számos eszközzel igyekszik biztosítani, hogy az EU minél több lakosa számára ismertek legyenek a fontos európai alkotások – legyen szó kulturális örökségről, építészetről, könnyűzenéről vagy irodalomról. Ehhez kapcsolódóan az Európai Unió több területen ad elismerése jeléül díjakat. Ezek közül a feltörekvő könnyűzenei produkciókat díjazó European Border Breakers Awardsról, a kulturális örökségvédelemhez kapcsolódó Europa Nostra díjról és a kortárs építészet Mies van der Rohe díjáról már írtunk itt, a  blogunkon. Ezúttal az EU irodalmi elismerését mutatjuk be.

A díj alapvető célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a kortárs európai irodalom változatos értékeire, és széles körben népszerűsítse a kiemelkedő nemzeti tehetségek írásait. Az elismerést 2009 óta adják át minden évben a programban részt vevő (jelenleg 37) ország tizenkét feltörekvő alkotójának. Csakúgy, mint Európa kulturális fővárosánál, előre meghatározott a sorrend, hogy mely országok egy-egy alkotója részesül egy adott évben díjban. Azt, hogy ezen országokból ki kapja az elismerést, nemzeti (Magyarországról például a József Attila kör, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, a Szépírók Társasága és a Magyar Írószövetség képviselői) és nemzetközi zsűri (Európai Könyvkereskedők Szövetsége, az Európai Írók Tanácsa és az Európai Könyvkiadók Szövetsége) döntése alapján dől el. A díjra olyan viszonylag pályakezdő alkotókat jelölhetnek a nemzeti zsűrik, akik két, három, vagy négy megjelent regénnyel rendelkeznek, amelyeket a díj odaítélése előtti öt évben jelentettek meg.

A díj az új tehetségek számára az 5000 eurós jutalom mellett nem csekély elismerést is jelent, emellett szerepelhetnek rangos könyvvásárokon. Az EU támogatásának köszönhetően a díjazott alkotások legtöbbjét számos európai nyelvre lefordították már, 2009-től máig közel 150 ehhez kapcsolódó fordítás született.

Magyarországról mindezidáig két fiatal író vehette át a díjat. 2009-ben Szécsi Noémi kapta az elismerést, Kommunista Monte Cristo című regényéért, amely egy henteslegény szemszögéből mutatta be Magyarország történelmét 1919 és 1956 között. Tavaly pedig Horváth Viktor szerepelt a kitüntetettek között, akinek Török tükör című történelmi regénye kalandos időutazás a 16. századi Magyarországra.

Az idei tizenkét díjazott mű és alkotó listáját szeptember végén, a göteborgi könyvvásáron ismertették. A díjazottak között több írás foglalkozik a délszláv háború traumájának feldolgozásával, szerepel köztük „regénybe öntött road movie”, egy sziámi ikerpár különválásának története, vagy az Európát átszelő autóút eseményei. Van emellett lélektani kérdéseket boncolgató regény, például egy kamasz boldogságkereséséről; vagy az idő, emlékezet és a szerelem kérdéskörét feldolgozó írás. 

Az idei díjazottak írásai közül viszonylag kevés érhető el magyar nyelven (ahol találtunk ilyet, ott jelezzük), reméljük ez (a díj hatására is) hamarosan változik, és magyarra lefordított írásaikon keresztül is az ígéretes írók közül mielőbb minél többel megismerkedhetünk.

Íme tehát az idei díjazottak listája (az alkotókról és díjnyertes alkotásaikról hosszabban is olvashattok magyarul a Bizottság sajtóközleményében, valamint angolul az irodalmi díj hivatalos honlapján):

• Isabelle Wéry (BE) „Marilyn Désossée” című művéért, mely regény formájába öntött road movie;
• Faruk Šehić (BiH) „Knjiga o Uni” (Könyv az Unáról) című regényéért, melynek középpontjában a háborús traumák feldolgozása áll (Šehić egy korábbi írása a Literán magyarul olvasható);
• Emilios Solomou (CY) „Hμερολóγιο μιας απιστίας” (A hűtlenség naplója) című regényéért, mely az idő, a rombolás, az emlékezet és a szerelem témájával foglalkozik;
• Kristian Bang Foss (DK) „Døden kører audi” (A halál Audival jár) című alkotásáért, melynek lapjain egy Európát átszelő autóút eseményei elevenednek meg;
• Meelis Friedenthal (EE) „Mesilased” (A méhek) című munkájáért, egy Hollandiából Észtországba utazó diák kalandjairól;
• Katri Lipson (FI) „Jäätelökauppias” (A fagyiárus) című játékos és bájos történetért, mely javarészt a negyvenes-ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódik;
• Lidija Dimkovska (FYROM) „Резервен Живот” (Tartalék élet) című művéért, melyben azt mutatja be, hogyan küzd egy sziámi ikerpár azért, hogy mindketten külön életet élhessenek;
• Marica Bodrožić (DE) „Kirschholz und alte Gefühle” (A cseresznyefa asztal) című alkotásáért, mely az idő és az emlékezés témáját járja körül;
• Tullio Forgiarini (LU) „Amok – Eng Lëtzebuerger Liebeschronik” (Ámok – Egy luxemburgi love story) című regényével, mely azt írja le, hogyan keres egy kamasz szeretetet, boldogságot és helyet a mai társadalomban;
• Ioana Pârvulescu (RO) „Viaţa începe vineri” című művéért, mely különleges és bájos utazásra hív a régmúlt időkbe;
• Gabriela Babnik (SI) „Sušna doba” (Száraz évszak) című regényéért, mely egy szokatlan szerelmi történetről szól (Babnik egy korábbi írása az elektronikus könyvtárban elérhető);
• Cristian Crusat (ES) „Breve teoría del viaje y el desierto” (Az utazás és a sivatag rövid elmélete) című könyve mel az emberi létezésről szóló elbeszéléseket tartalmaz.

Eljött a várva várt nap, az utolsó munkanap a héten... Ünnepeljük együtt egy soknyelvű térképpel! Éljen a hétvége! :-)

(A kép kattintásra megnő.)

Az Európa Pont programjait valószínűleg nem kell bemutatnunk a blog olvasóinak, és folyamatosan bővülő szakkönyvtárunk, elvihető EU-s témájú kiadványaink is valószínűleg sokaknak ismerősek. Van viszont egy szolgáltatásunk, amelyet talán nem ismernek annyian: az Európa Pontban tanácsadóink megválaszolják bármilyen EU-val kapcsolatos kérdéseiteket is, legyen szó ösztöndíjlehetőségekről, európai munkavállalásról, európai utazásokhoz kapcsolódó teendőkről, uniós jogokról vagy kötelezettségekről. Tanácsadóinkkal személyesen találkozhattok az Európa Pontban minden hétköznap 10 és 18 óra között, de e-mailben (az euinfo@eu.hu címen) és telefonon (a 06-1-209-9737-es számon) is kereshetitek őket.

Ismerjétek meg tanácsadó csapatunk tagjait – forduljatok hozzájuk bizalommal:

A csapat vezetője Ágnes, aki közel tíz éve foglalkozik uniós tájékoztatással. Szakmai tapasztalatait a Külügyminisztérium korábbi EU Tájékoztató Szolgálatánál, az EUvonalnál szerezte, amelynek hét évig volt állandó munkatársa és vezető tanácsadója. Ezen időszak alatt számos szakmai továbbképzésen és tájékoztató rendezvényen vett részt, előadásokat tartott az EU működéséről és intézményrendszeréről, illetve az EU-ban történő munkavállalásról, egészségügyi ellátásról és utazásról. A Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karának nemzetközi tanulmányok mesterképzés szakán végzett, alapfokú diplomáját ugyanitt szerezte meg nemzetközi kommunikáció szakon. Felsőfokon beszél németül és spanyolul, középfokon angolul. Szakterülete az egységes belső piac működése és fejlődése, valamint az EU szociálpolitikája.

Senior tanácsadónk László, aki az ELTE történelem szakán végzett, később az ELTE angol szakán abszolvált és államvizsgázott. Uniós tájékoztatással és nemzetközi projektek menedzselésével 2002 óta foglalkozik. A Pillar Alapítványnál 2002-2006 között középiskolai EU tanórákat tartott, nemzetközi ifjúsági cseréket szervezett és vezetett, valamint országos uniós tájékoztató kampányok szervezésében vett részt, ideértve a Sziget és egyéb nagy fesztiválok helyszíneinek teljes körű menedzsmentjét. Később az EUvonal munkatársaként, a Mobilitás Fiatalok Lendületben Programirodájának (FLP) képzési és együttműködési referenseként, majd – szintén az FLP program keretében – a szlovén nemzeti iroda SALTO Forrásközpontjában dolgozott a dél-kelet európai térségért felelős képzési programmenedzserként. Független ifjúsági és oktatási szakemberként (trénerként és az Európai Önkéntes Szolgálat akkreditátoraként) a mai napig aktív. Az Európa Pont Ügyfélszolgálatnál 2013 márciusa óta dolgozik, szakterülete az ifjúságpolitika, esélyegyenlőség, oktatás és kultúra.

Junior tanácsadónk Zsuzsa, aki nemrég végzett az ELTE Társadalomtudományi Karának nemzetközi tanulmányok alapképzésén, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterképzésén tanul. Szakmai tapasztalatot az EUvonal, illetve a Tempus Közalapítvány gyakornokaként is szerzett. Az EUvonalnál szakmai háttéranyagokat készített, míg a Tempusnál az Europass dokumentumokkal foglalkozott. Zsuzsa 2013 márciusától az Európa Pont ügyfélszolgálati munkatársa. Felsőfokon beszél spanyolul, középfokon angolul.

Balázs 2013 nyarán végzett az ELTE Tarsadalomtudományi Karának nemzetközi tanulmányok alapképzésén. 2013 áprilistól júniusig az Európa Pont ügyfélszolgálat gyakornoka. Felsőfokú szinten beszél angolul és alapfokon németül.

Van kérdésetek? :-)