2015 júliusától az uniós egyik legrégebbi és legkisebb, egyben legrutinosabb tagállama vette át a Tanács elnökségét Lettországtól. 1960 óta ez a 12. alkalom, hogy Luxemburg vezeti a tagállamok egyik legfontosabb döntéshozó szervét, legutóbb 2005 első felében elnökölt az ország. Luxemburg a nyári szünettel valamelyest megrövidített „rövid” félévben elnököl, feladatból és kihívásból azonban hosszú a sor. A továbbra is rengeteg kérdést felvető Grexit, illetve a görög válság még mindig sok munkát ad a tagállamoknak és így Luxemburgnak is, de a menekültügy, az év végi két nemzetközi klímacsúcs és a britek lehetséges kilépése (Brexit) az EU-ból mind olyan téma, amelyek sikeres rendezése, az ezzel kapcsolatos viták jó mederbe terelése egyenként is hatalmas feladatot jelentene bármelyik tagállamnak.

Bár a Millenárison most egy időre nem találkozhattok velünk, azért a fesztiválszezonban sem maradtok uniós témájú programok nélkül. Egy csokor ilyen – az EU nemzetközi szerepvállalásával és fejlesztéspolitikájával kapcsolatos – programról már írtunk, most a fesztiválos vonalon haladva ajánlunk egy kis európai tartalmat.

2015 a fejlesztés európai éve. Az évad célja, hogy rendezvényeivel és akcióival láthatóbbá, érthetőbbé és megélhetőbbé tegye, miben áll a nemzetközi fejlesztési együttműködés – ezáltal is erősítve a globális felelősségvállalást. Számos kapcsolódó programon vehettek részt egész évben – már mi is vendégül láttunk jó pár ilyet. Most az aktuális, nyártól őszig tartó időszak legizgalmasabb eseményeit ajánljuk figyelmetekbe.

Az EU-ban minden euróövezeti tagállam számára biztosított a lehetőség, hogy évente kétszer valamilyen eseményről vagy helyi nevezetességről emlékérmét állítson ki, felhasználva a kéteurós díszített oldalát. Az így készített különleges érmék forgalomba is kerülnek – ezek példányszámuktól függően a gyűjtők nagy kedvencei. A belgák idén egy kétszáz évvel ezelőtti eseménynek szerettek volna emléket állítani, amely egész Európa történetét döntően befolyásolta: a waterlooi ütközetnek, amikor Napóleon végleg elbukott a Wellington brit herceg által vezetett egyesült európai sereg ellenében. Waterloo Belgium területén fekszik, az elesetteknek épített emlékmű pedig fontos turisztikai látványosság – ez is szerepelt volna az érmén.

Képzelj el egy világot, amelyben Magyarország annyira környezettudatos és fejlett, hogy hulladékának 99%-át újrahasznosítja. A hulladékkezelés, és kiemelten a hulladékégetés olyan magas színvonalú és gazdaságos, hogy a szomszéd országoknak olcsóbb fizetni azért, hogy Magyarország vegye át és égesse el a náluk keletkezett lakossági hulladékot. A gondosan szortírozott szemét elégetéséből Magyarország pedig olyan jelentős energiát nyer, amivel az ország lakosságának 20%-ának fűtését és az energiaszükségletének közel 10%-át kielégíti, tehát a szomszédos országok tulajdonképpen azért fizetnek, hogy a magyar lakásokban legyen elektromos áram és fűtés. Elég utópisztikusnak hangzik, nem? Nos, ez így működik már a valóságban is – azzal a különbséggel, hogy a leírás Svédországra igaz.