Az Európai Parlament emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért kiosztott Szaharov-díját idén Mahszá Zsiná Amíni és az iráni Nő, élet és szabadság mozgalom kapta. Rendezvényünkön iranista történész és menekültekkel foglalkozó pszichológus elemezte az iráni nők helyzetét, a változás lehetőségeit, és azt, mit jelenthet ez az elismerés a mozgalomnak. A teljes beszélgetés a posztban visszanézhető.

Decemberben több szuper koncerttel és izgalmas beszélgetéssel várunk benneteket. Vendégünk lesz az Irie Maffiából Sena a W.H. formációval egy különleges, Shakespeare-t megidéző koncerttel és Ferenczi György és a Rackajam is eljön hozzánk. Az On the Spot stábja Iránba, a tavalyi Szaharov-díjas filmrendező hazájába kalauzol majd minket, lesz szó az iráni divatról is, a hónap közepén pedig képzeletben Svédországba utazhattok velünk. Beszélgetéseink és programjaink fókuszába az EU alapértékei – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – kerülnek, de a migráció kérdéseiről és a téli ünnepekről is szó lesz nálunk.

A hónap elején, december 2-án mutatkozik be Irán nálunk – ebben az On the Spot dokusorozat alkotói, Cseke Eszter és S. Takács András lesznek segítségünkre. Az est első részében megnézhetitek Iránban készített filmjüket, amelyben többek között Dzsafar Panahi filmrendezővel is készítettek interjút, aki házi őrizetben kénytelen élni otthonában, de sorra készíti filmjeit a mai Iránról – gyakran a gyerekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba. Panahi volt tavaly az egyike azoknak, akinek az Európai Parlament az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért járó Szaharov-díját ítélte. A filmrendező nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik; az iráni társadalmat bemutató több filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Panahit 2010 márciusában tartóztatták le, és „rendszerellenes tevékenység” vádjával hat év fogságra és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték. Egyik legutolsó, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra.

A hét második felében, december 5-én, a polgárok európai évének záróeseményén kiállítással, beszélgetéssel és versekkel járjuk körül az uniós polgárságot és az ehhez kapcsolódó jogok témakörét. Az estet a magyar, szlovák, cseh és lengyel kulturális intézetek, valamint lengyel és magyar plakátművészettel foglalkozó szervezetek közös kiállításának megnyitójával kezdjük. A plakátok alkotói fiatalok, akik pályamunkáikkal izgalmas képi válaszokat adtak az európai identitás, az Európában élők közös identitása és különbségeik kérdéseire. Ezután európaiságról és az európai jogokról beszélgetünk Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetőjével, Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával, Kárász Róbert, televíziós újságíróval, valamint Vérten Dániellel, aki „Cycle me Home” c. filmjével elnyerte az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díját. Az est zárásaként Ferenczi György és a Rackajam lép az Európa Pont színpadára. A magyar népzenében, világzenében és bluesban, valamint ezek fúziójában is otthonosan mozgó együttes több magyar költő versét is repertoárján tartja. A világ egyik legjobb szájharmonikásaként kitüntetett Ferenczi György több mint 270 lemezen működött már közre, és a herfli mellett a hegedűnek és a gitárnak is virtuóz mestere. Az élmény garantált – csak férjetek majd be! :-)

Zenei és irodalmi szempontból szintén nagyon izgalmas programot tudunk nektek ajánlani december 10-re, az emberi jogok világnapjára is. Ekkor Sena és a Shakespeare műveket feldolgozó W. H.-produkció lép fel nálunk. Még a formáció fellépése előtt a világnaphoz kapcsolódóan a bevándorlók jogaival, a toleranciával, az antirasszizmussal és a migránsok magyarországi helyzetével foglalkozunk. Ebben pedig a Kitekintő Magyarországon élő migránsokkal készített rövid, „Bevándorlók közöttünk” címmel elkészített portréfilmjei lesznek segítségünkre, amelyekről a vetítés után a készítőkkel beszélgetünk. Az esten megnézhetitek Arghavan Shekari több éve él Magyarországon élő iráni divattervező legújabb kollekcióját, valamint elleshetitek a sütés nélkül készülő vietnámi nyáritekercs fortélyait is. Ezt követően lépnek majd Senáék a színpadra – Sena édasanyja magyar, apja ghánai, ebből a sokszínűségből ad nekünk is ízelítőt különleges előadásában, amely szimbóluma a bevándorlók és a nyugati kultúra egymásra hatásának.

A hónap utolsó programján, az Egy csésze Európa estéjén képzeletben Svédországba utazhatunk, ahhoz kapcsolódóan, hogy jövőre a svéd Umeå lesz Európa egyik kulturális fővárosa. A városban 39 ezer egyetemista él, igazi multikulturális hely, állítólag közel száz nemzetiség lakja. Vendégeikkel többek között arról is beszélünk, hogy miért fontos a fenti északon a metál és a jazz, hány órára süt ki a nap télen, és milyen programokkal várja az érdeklődőket Európa Kulturális Fővárosa jövőre. Természetesen szó lesz a svéd karácsonyi szokásokról, és az ottani különleges Luca-napi (december 13.) hagyományokról is. Mindehhez egy csésze tea vagy kávé mellé svéd finomságokat kóstolunk. Az est háziasszonya Szederkényi Olga, újságíró, a részvételhez előzetes regisztráció szükséges: euinfo@eu.hu.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!



Képek forrása: Sena FB oldala, a Rackajam FB oldala

Decemberben nemcsak a Nobel-békedíjat ünnepelhettük, de átadták az idei év Szaharov díját is, amelyet az Európai Parlament ítél minden évben olyan személyeknek, vagy szervezeteknek, akik sokat tettek az emberi jogok érvényesüléséért. A díjat 1988-ban alapították, és az elmúlt években olyan személyiségek és szervezetek kapták a kitüntetést, mint Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, a Riporterek határok nélkül, vagy épp tavaly az arab tavasz aktivistái.

Érdekes, hogy díjat arról a Szaharovról nevezték el, akinek nevéhez a hidrogénbomba, az emberiség egyik legpusztítóbb fegyverének feltalálása is kapcsolódik. Érthetőbb a névválasztás azonban, ha tudjuk, hogy ugyanez a Szaharov volt az, aki már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében, az akkori Szovjetunióban – Szaharov végzetes találmánya mellett az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként él, aki már a szovjet időkben is kiállít az egyetemes értékek mellett. Szaharov megalkuvást nem ismerő életútja vitathatatlanul a változások élesztője volt a Szovjetunióban – többek között ezen erőfeszítéseiért ítélték neki 1975-ben a Nobel-békedíjat.

A Szaharov-díj idei kitüntetettje két iráni emberi jogi aktivista, akik más-más eszközzel tesznek az emberi jogok érvényesüléséért hazájukban és a világban.

Dzsafar Panahi iráni filmrendező eszköze a mozi: nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik – több, az iráni társadalmat bemutató filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Ilyen például az 1995-ös „A fehér léggömb” című filmje, amelyet Cannes-ban díjaztak – ez volt az első jelentős díj, amelyet iráni filmnek ítéltek oda Cannes-ban. De ilyen vagy az iráni nők életét egy személyes drámán át bemutató „A kör” című filmje is, amely 2000-ben Velencében Arany Oroszlánt kapott, vagy a hasonló témát feldolgozó „Pályán kívül” című filmje is, amelyet a berlini filmszemle zsűrije jutalmazott 2006-ban nagydíjjal.

Dzsafar Panahit 2010 márciusában letartóztatták, hat év fogságra ítélték, és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték, rendszerellenes tevékenység vádjával. Legutóbbi, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra. Dzsafar Panahi filmjeinek jellemzője, hogy mind humanista szempontból mutatja be az iráni életet, gyakran a gyermekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba.

A Szaharov-díj idei másik nyertese Naszrin Szotudeh, aki a jog eszközeivel harcol az emberi jogok megsértése ellen: ő volt az, aki a vitatott 2009. júniusi elnökválasztást követően a bebörtönzött iráni ellenzéki aktivistákat és politikusokat képviselte csakúgy, mint a halálbüntetésre ítélt fiatalkorú bűnelkövetőket. Naszrin Szotudehet szintén 2010-ben tartóztatták le propaganda terjesztése és az állambiztonság elleni szervezkedés vádjával, és az evini börtönbe zárták, ahol magánzárkában őrzik.

Mivel mindkét kitüntetett őrizetben van hazájukban, így őket két üres szék jelképezte a díjátadón, amire öt személyt kértek fel, hogy a nevükben vegyék át a díjat. Közöttük volt Costa-Gavras görög származású francia filmrendező, Karim Lahidji, az iráni jogászszövetség és emberi jogvédő liga alapítója és Sirin Ebadi, iráni Nobel-békedíjas jogász is. Ebadi beszédében az igazságszolgáltatás függetlenségének fontosságát hangsúlyozta: "Csak egy álmom van, hogy hazámban is létrejön az igazságosság, mégpedig az igazságszolgáltatás függetlenségének formájában. Minden kormánynak tudnia kell, hogy létét csak úgy tarthatja fenn, ha minden egyén jogát tiszteletben tartja" - mondta a kitüntetett nevében Ebadi.

„Az iráni helyzet kritikus. A probléma gyökere egy fanatikus rezsim. Az országban nincs elszámoltathatóság, az embereket a véleményük miatt kerülnek börtönbe. Az iráni rezsimnek tudnia kell, hogy az Európai Parlament az elnyomottak oldalán áll” - mondta a díjátadón Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke.

További információ a díjról és a díjazottakról az Európai Parlament oldalán olvasható.

Kép forrása: Európai Parlament