Manapság egyre hosszabb ideig maradnak a gyerekek felnőtt korukban a szülői háznál. A statisztikák szerint a fiatalok a mamahotelt az EU déli államaiban hagyják el legkésőbb. Ennek számos oka lehet: történelmi, szociokulturális összefüggések, a munkaerőpiaci és lakásbérlési helyzet, és kapcsolatban állhat a fiatalok nagyarányú munkanélküliségével is – amely épp Dél-Európában korlátozza leginkább a fiatalok mozgásterét. A szűkös anyagi lehetőségek, a növekvő lakásbérleti árak, a fizetetlen gyakornoki vagy alacsony fizetéssel járó kezdő állásban dolgozók nehezen engedhetik meg maguknak a különköltözést. Másfelől kimutathatóan egyre inkább kitolódik a gyerekkor, és a fiatal felnőttek közül sokan nehezen hagyják maguk mögött a szülői gondoskodást és szülőotthonukat. Sok esetben nehéz eldönteni, hogy kényszerből vagy szabad akaratból, vagy sokkal inkább kényelemből költöznek el otthonról immár trendszerűen később a fiatalok, mint korábban – de az tény, hogy összehasonlítva a mostani fiatalok szüleinek generációjával, jóval később állnak saját lábra.

Hatalmas különbség van az uniós országok közt aszerint, hogy mikor csekkolnak ki végleg a mamahotelből: míg Svédországban 2016-ban átlagosan 20 év körül (!) költöztek el otthonról a fiatalok, Horvátországban közel 12 évvel tovább maradnak a szülői házban. A legönállóbbnak az északi országok (sorrendben: Svédország, Dánia, Finnország) fiataljai mutatkoznak, míg a mamahotelek legidősebb, 30 éves kor feletti lakói Horvátországban, Máltán, Szlovákiában és Olaszországban élnek. Általában az is igaz, hogy a lányok hamarabb önállósodnak, mint a fiúk.



Borítókép forrása: pexels.com

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Az Erasmus az EU vitathatatlanul legnépszerűbb programja. Harminc év alatt összesen 9 millió hallgatónak, oktatónak, önkéntesnek, gyakornoknak vagy fiatal munkavállalónak nyújtott lehetőséget arra, hogy ideiglenesen egy másik országban (tagállamban vagy partnerországban) szerezzen hasznos tapasztalatot. A program ugyanakkor ennél sokkal többet ad a kiutazóknak.

Ebben a sorozatunkban egy-egy adott ország öt legfontosabb / legjobb / mindenképpen elolvasásra érdemes könyvét mutatjuk be. A kezdeményezés szándékosan provokatív: hiszen az öt „legjobb” könyv mindenkinek mást és mást jelent, aki ismeri egy-egy ország irodalmát – ha egyáltalán meg tudja határozni, melyek szerinte a legjobbak. A „legjobb” és a „legnagyobb jelentőséggel bíró” kategóriái sem feltétlenül esnek egybe, a személyes kedvencek pedig abszolút szubjektív alapon szelektálódnak. Bármilyen hasonló szándékkal előállított lista természetesen vitatható, de ez is a célja – vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, ajánljatok további könyveket, amiről azt gondoljátok, az ország iránt érdeklődőknek érdemes lenne elolvasnia!

Olaszország irodalmát 5 „must read” könyvre rövidíteni szinte lehetetlen feladat, de mi most adunk egy megközelítést:

1. Dante Alighieri: Isteni színjáték (La Divina Commedia, 1321) – Nádasdy Ádám friss fordításában (2016)

Ha olasz irodalomról van szó, nem lehet kihagyni az egyik legnagyobb klasszikust, az olasz irodalmi nyelv egyik megformálóját, Dantét. Az Isteni színjáték pedig – amellett, hogy különösen sokat elárul a reneszánsz kori Itáliáról – ma is nagyon aktuális kérdéseket boncolgat. Emellett élvezetes és monumentális kalandregény, amit van olyan jó olvasni, mint A gyűrűk urát. A műről már többször nálunk, az Európa Pontban is esett szó: Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor és műfordító beszélt az írásról, aki nemrégiben, többéves munka után a klasszikus, 1912-es babitsi fordítás után elkészítetett egy kortárs, „nem cukrozott” magyar fordítást.

Nádasdy Babitscsal ellentétben az írás dallamossága, költőisége helyett inkább a szöveghűségre koncentrált. Dante műve Nádasdy szerint csodálatosan megírt, monumentális alkotás. A mű elképesztően informatív – megismerhető belőle a reneszánsz korabeli firenzei élet, bemutatja az ott élő családok életét, otthonaikat. Emellett aprólékos képet fest az egyházról is, amelyet a mélyen vallásos Dante komolyan kritizált. A két fordítás közti különbséget Nádasdy úgy fogalmazta meg, hogy míg Babits megközelítésében az Isteni színjáték „tankönyv, amely meglepően költői”, addig az ő olvasatában a mű sokkal inkább „költemény, amely nagyon informatív”. Érdekes, hogy a mű nyelve egyszerre nagyon fennkölt és alpári – Dante a későbbiekben olasz nyelven író alkotók számára megkerülhetetlen művet alkotott. „Dante Isteni színjátékban használt olasz nyelve úgy lett az olasz irodalom nyelve, ahogy a németeknél Luther Márton dialektusa vált a német irodalmi nyelv alapjává” – már csak ezért sem maradhat ki a sorból.

2. Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc (Il gattopardo, eredeti megjelenés: 1958)

Klasszikus regénynek számít Lampedusa Párduca is, amely történelmi és művészettörténeti vonatkozásai miatt is izgalmas, egyben nagyon élvezetes családregény, középpontban egy szicíliai hercegi családdal. Az író, Lampedusa maga is nemesi származású, a főhős karakterét saját dédapjáról mintázta. Érdekesség, hogy ez a szerző egyetlen regénye, amely csak halála után jelent meg.

A regény pontos korrajzot ad az egységes Olaszország létrejöttéről, a Garibaldi korabeli Itáliáról és közben a lassú, de annál biztosabb változásról, az arisztokrácia szerepének csökkenéséről. „Itália történelmi időket él meg ekkor, forrong az egész félsziget. Garibaldi vörösingesei és a piemonti politikusok elérkezettnek látják az időt arra, hogy megvalósuljon a régi álom: Itália egyesítése. Mindenki keresi helyét egy új országban, egy megváltozott világban. Így tesz a regény főhőse Don Fabrizio, Salina hercege is. Gondolkodása egyszerre feudális és polgári, több évszázados tradíciókon nyugvó szellemi és érzelmi világát igyekszik hozzáigazítani az új eszmékhez. Lampedusa e nemesi család köz- és magánéleti eseményeit, könnyed sziporkáit és súlyos gondjait meséli el, klasszikus prózában.”

A regényből Luchino Visconti 1963-ban nagyszabású filmet is készített Burt Lancasterrel, Claudia Cardinaléval és az akkoriban feltűnő Alain Delonnal – a film abban az évben nagydíjat nyert Cannesban.

3. Umberto Eco: A rózsa neve (Il nome della rosa, 1980)

Egy olasz válogatásból lehetetlen kihagyni az egyik legjelentősebb, megkerülhetetlen kortárs olasz gondolkodót, a nemrégiben elhunyt Umberto Ecót, „az utolsó embert, aki mindent tudott”, aki „modernizálta az olasz kultúrát”. „Magát inkább határozná meg egyetemi előadóként, mint íróként – ha pedig íróként kell meghatároznia magát, akkor inkább közép-európaiként, mint olaszként – vallotta Umberto Eco, akinek a világhírnevet meghozó első regénye, A rózsa neve 1980-ban jelent meg.”

A regény egy bencés kolostorban játszódik a XIV. században, ahol egy gyilkosságsorozat kapcsán nyomozás indul. A könyv „bestsellerbe rejtett tudományos diskurzus”, nagyon sokrétegű, rengeteg értelmezési szinttel: „intellektuális detektívregény, mely a fikcióba szemiotikai, bibliai és középkor-kutatói, irodalomtudományi kérdéseket vegyít.” A kötet megjelenése után hamar világsiker lett, mintegy húszmillió eladott példánnyal, több mint negyvenöt idegen nyelvű kiadással.

Egy olvasó megfogalmazásában: „(az írásban) …szerepeljenek titokzatos gyilkosságok, fontos könyvek, vallási mozgalmak, eretnekek, hitviták, hatalmi harcok, inkvizíciók, boszorkányüldözések, császárok, pápák, bíborosok, apátok, szerzetesek. Lássunk emberi gyarlóságot, nemi eltévelyedést, tiltott szerelmet, féltékenységet, butaságot, fanatizmust, de tudásvágyat, nyílt értelmet, segíteni vágyást és áldozatkészséget is. Gondolkodjunk el eszméken, valláson, filozófián, történelmen és nyelven. Mindehhez végy egy nagyszerű elmét, egy rendkívüli írót, aki olasz szemiotikaprofesszor és középkorkutató is, és kapsz egy kivételes alkotást, A rózsa nevét. Az élmény különleges lesz!”

4. Niccolò Ammaniti: Én nem félek (Io non ho paura, 2001)

Ammaniti fiatal, rendkívül népszerű kortárs olasz író, számos olasz irodalmi díj nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók. Eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta, amely egy kilencéves kisfiú történetét meséli el, aki valahol Dél-Olaszországban egy tikkasztó nyári napon szörnyű felfedezést tesz az elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Ahogy telik az idő, egyre több sötétebb történet bontakozik ki előtte, amelyhez saját családjának is köze van.

Ammaniti több regényében is gyerekek szemével láttatja napjaink Olaszországát. „Ammaniti azért lehet érdekes szerző, mert (…) azt az országot mutatja meg, amelyről a konzumvilág biztonságban, a médiumok uralta mindennapokban próbálnak nem tudomást venni, amiről nem illendő beszélni: a jólléti állam perifériáján tengődőkről, a vesztesekről, és azokról, akik önszántukból állnak kívül a rendszeren. Ezek spektruma aztán igen széles lehet: az elvált munkanélküli apától az emberrabló maffiózóig és a drogdílerig mindenféle alakokkal találkozni. (…) A gondosan, szorgosan felépített Made in Italy-brand mögött élő és burjánzó országot teszik láthatóvá.”

A könyvből az Oscar-díjas Gabriele Salvatores készített filmet 2004-ben, amelyet itthon is vetítettek.

5. Roberto Saviano: Gomorra – Utazás a nápolyi maffia, a Camorra birodalmába (Gomorra – Viaggio nell'impero economico e nel sogno di dominio della camorra, 2006)

Kortárs írások közül nem hagyhatjuk ki Saviano nagy botrányt kavart, de rendkívül népszerű írását, amely a dél-olaszországi alvilágba kalauzol el – annyira pontosan leírva azt, hogy 2006-es megírása óta Saviano szünet nélküli rendőri védelem alatt él a camorra halálos fenyegetései miatt. „Saviano megdöbbentő könyve nagyon pontos, ugyanakkor szenvedéllyel átitatott jelentés Nápoly lezülléséről, amely az óriási pénzügyi holdingként működő, külföldi befektetésekkel és nemzetközi üzleti kapcsolatokkal rendelkező bűnszövetkezet, a camorra uralma alatt él. Részletes képet kapunk szervezeti felépítéséről, tetteiről és azok következményeiről, arról, hogyan, hol és miért vesztegetnek, zsarolnak és ölnek meg embereket. A szerző lerántja a leplet a klánok legálisnak álcázott üzleteiről, a camorra és a közhivatalok összefonódásairól, az alvilág és a politika kapcsolatáról. Rádöbbenünk, hogy a nápolyi bűnszövetkezetek állnak a nemzetközi piac ismert márkanevei, a hulladékfeldolgozás, a cementgyártás és az építkezések mögött, és megismerhetjük a főnökök véres, ugyanakkor hollywoodi filmekre emlékeztető életét.”

A nápolyi camorra világát bemutató Gomorra ötvenhárom országban összesen tízmillió példányban kelt el. Az eltelt években több új kötete (oknyomozó és irodalmi egyaránt) is megjelent, és olyan díjakkal lett gazdagabb, mint a PEN és az Olof Palme-díj. A Gomorrából 2008-ban (számos Európai Filmdíjat és a Cannes-i zsűri nagydíját elnyert nyert) nagyfilm és sorozat is készült, amely szintén nagyon népszerű világszerte.

Öt könyv nagyon kevés persze – de most ezek kerültek szubjektív válogatásunkba. Ti melyik öt könyvet ajánlanátok Olaszországból? :-)


Képek forrása: borítókép - pexels.com, a könyvek magyar kiadásának borítói a moly.hu-ról

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Emlékeztek, mennyibe került egy repjegy a kilencvenes években Európa nagyvárosaiba? Többszöröse annak, mint amennyiért ma kapnánk oda jegyet – harminc éve a repülés még nagyon kevesek kiváltsága volt itthon és Európa más országaiban is. Az EU régebbi tagállamaiban valamivel korábban, Magyarországon nagyjából a csatlakozásunk körüli időszaktól köszöntött be a fapadosok és az olcsó repjegyek kora.

Ma, ha résen vagyunk és jó időben csapunk le a jegyekre, már akár egy autós utazásnál is olcsóbban elrepülhetünk Európa számos nagyvárosába (nem beszélve az autóhoz képest megtakarított időről). Az utóbbi évtizedekben ilyen szempontból nagyon kiszélesedtek a lehetőségek a turisták számára, ehhez az internet elterjedése, a roamingdíjak fokozatos eltörlése és a közösségi szálláshelykínálat megjelenése szintén hozzájárult. Sokan talán nem tudják, de ebben nagyon nagy szerepe volt az EU-nak.

Egységes belső piac a levegőben is

A fapadosok térhódításához, az éles piaci versenyhez és ezáltal a repülőjegyárak jelentős mértékű letöréséhez elsősorban az Európai Unió szabályozása teremtette meg az alapot. Az addig védett nemzeti piacok által uralt légiközlekedés volt az első olyan közlekedési ágazat, amely teljes mértékben élhetett a közös piac előnyeivel. Az Európai Bizottság 1987-ben kezdte meg a légiközlekedés liberalizálását az első, majd 1990-ben a második intézkedéscsomaggal. 1993-tól, a harmadik intézkedéscsomag eredményeként létrejött az Egységes Európai Légiközlekedési Piac, lebontva a légitársaságok piacra lépési és viteldíjképzési korlátait. Emellett szükség volt az állami támogatások korlátozására is a nemzeti légitársaságok piactorzító állami újratőkésítésének elkerüléséhez. Az addig a piacot uraló, állami kézben tartott nagy nemzeti repülőtársaságok mellett megjelentek a fapados járatokat működtető, kisebb, több országban is működő vállalatok is, illetve megkezdődött a nemzeti társaságok privatizációja is.

Az 1997-ben érvénybe lépő szabályozás nyitotta meg véglegesen a piacot – innentől kezdve bármelyik európai légitársaság nyújthatott bármelyik tagországban szolgáltatást –, és változtatta meg az addigi jellegzetességeket. Mivel az uniós szabályozásnak köszönhetően a légitársaságok bármelyik két repülőtér viszonylatában indíthatnak járatokat, erős verseny kezdődött az 1990-es évek második felétől a társaságok, illetve az egyes repterek között is. Ennek következményeként az addigi jelentős légiközlekedési árak hatalmasat estek az EU-n belül (1992 és 2000 között átlagosan 41 százalékkal), emiatt egyre többen és egyre gyakrabban repülhettek.  A légiutasok száma ma is folyamatosan nő: az Eurostat adatai szerint 2010 és 2015 között éves szinten 796 millióról 918 millióra, és az előrejelzések szerint 2030-ig a légi közlekedés 2010-hez képest további 70 százalékkal (!) fog bővülni.

Utasjogok repülőn is

Az EU nemcsak a repülés piacát szabályozta, de fontos szabályozásokat vezetett be a díjak átláthatóságával és az utasok jogaival kapcsolatban is. Emellett elsődleges a légiközlekedés biztonsága: az Európában működő légitársaságok nemcsak pontosak, de biztonságosak is, ugyanis a Bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri az Európából vagy Európába utasokat szállító légitársaságokat, hogy azok teljesen megfelelnek-e a szigorú biztonsági előírásoknak. Amely társaság nem képes betartani az előírásokat, azt korlátozzák, vagy kitiltják Európa légteréből.

A repülőjegyek mára már megfizethetővé, szerencsés esetben hihetetlenül olcsóvá váltak. Ha tehetitek, ne hagyjátok ki a lehetőséget egy fapados városlátogatásra, nyaralásra – Európa végtelenül sok látnivalót kínál!

A fapadosok hozta repülési szabadság csak az egyik eredmény abból a rengeteg előnyből, amelyet az európai uniós integrációnak köszönhetünk. A Római Szerződés hatvanadik évfordulójához kapcsolódóan ezek közül mutat be hatvanat az Európai Bizottság „60 érv az EU mellett” gyűjtése, köztük a légiközlekedés szabályozása kapcsán a diszkont légitársaságok elterjedését.

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan. Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!