Margaret Thatcher áttörést hozott a brit politikában. Soha korábban (és azóta sem) volt olyan hatalma egyetlen nőnek sem, mint a Vasladynek – 1979 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője és az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt. Az életéről szóló film kapcsán Lévai Katalin korábbi EP-képviselővel, kisebbségi szakértővel beszélgettünk Thatcherről, a nők politikai szerepvállalásáról és az esélyegyenlőség kérdéseiről.

Ön szerint mi a titka Margaret Thatchernek, hogy hatalmát ilyen sokáig meg tudta tartani?

Thatcher olyan „macsó” területen tudott eljutni a csúcsra, amelyet a mai napig hagyományosan férfiak uralnak. Hatalomra kerülése a hagyományosan konzervatív Egyesült Királyságban kivételes alkalom volt. Amíg számos skandináv országban társadalmi és történelmi okokból nagy hagyománya van a női egyenjogúságnak, és a nők nagyon sok helyen töltenek be vezető pozíciót a politikában is, addig az Egyesült Királyságban ennek nem volt semmilyen hagyománya. Thatchernek meg kellett tanulnia „férfiként” politizálnia – miniszterelnöksége ideje alatt teljesen idomult az adott politikai stílushoz és hagyományokhoz; nem akarta megváltoztatni politikai környezetét. Nemcsak a nőknek, mindenkinek, aki vezető politikai pozícióba kerül, meg kell találnia a szövetségeseit, hátországot kell építenie. Enélkül mindenki kihullik a politikából. A részvételével gyakorlatilag legitimálta és erősítette a férfiak dominanciájára épülő rendszert – ez a jelenség egyébként nagyon sok más női politikust is fenyeget. A politika világában olyan nagy a küzdelem, hogy sok nő, miután politikusként elér valamit, saját pozícióját védve nem segíti női társait, sokkal inkább saját hatalmának bebetonozására koncentrál. Ez a méhkirálynő-effektus sokakat fenyeget, és nagy hiba.

Mi az a kritikus tömeg, amely már valódi változást képes hozni egy ilyen rendszerben? Mi kell ahhoz, hogy a nők politikai döntéshozatalban való részvétele a nők javára változzon?

Azt gondolom, hogy ha egy nemzeti parlamentben a nők részvétele eléri a 30 százalékot, az már valódi változásokat hozó kritikus arány. De a lényeg mégsem ez, illetve nem csak ez számít – nagyon fontos, hogy a nők, akik bekerültek a politikába, ne felejtsék el, honnan jöttek, minek köszönhetően (például egy női kvóta) eredményeképp juthattak döntéshozatali pozícióba. Ez is egy tipikus hiba, amit a női politikusok elkövethetnek, pedig tartoznak a nőknek azzal, hogy munkájuk során képviseljék ennek a „kisebbségnek” az érdekeit is.

Hol tartunk mi ma, Magyarországon a nők esélyegyenlőségének tekintetében?

Nem beszélhetünk egységes „női társadalomról”– ez roppant heterogén csoportot fed le, számtalan különböző érdekkel és világlátással – éppen ezért nem is nagyon látom értelmét női pártoknak. Egyes nők szerint esélyegyenlőség szempontjából mára eljött a Kánaán, miután biztosított, hogy ha akarnak, a család mellett a nők is karriert építhetnek. Mások szerint még közelében sem vagyunk annak, hogy nemek közötti esélyegyenlőségről vagy egyenjogúságról beszéljünk – szerintem az egyének feladata, hogy próbálják érvekkel megvilágítani, hogy sok még a tennivaló ezen a téren.

Nemzetközi összehasonlítások alapján jelenleg Magyarországon a legalacsonyabb a női képviselők aránya a nemzeti parlamentekben (mindössze 9%) – és jelen állás szerint úgy tűnik, ez az arány nem is nagyon fog változni április 6. után. Mi a véleménye például a női kvóta alkalmazásáról?

Azt gondolom, a kvóta jó megoldás lehet – de csakis egyszer. Aki egyszer kvóta révén kerül a politikai életbe, annak van rá elég ideje (általában négy éve), hogy rátermettségét bizonyítsa. A továbbiakban – például a következő választáson – már saját jogán illene bekerülnie, kap elég lehetőséget és teret, hogy bebizonyítsa, ért szakterületéhez, és valóban érdemes a pozícióra. Ugyanakkor a bekerüléskor tapasztalható esélyegyenlőtlenségen szerintem a kvóta hatásosan tud segíteni.

Amikor Ön még politizált, hogyan küzdött a pálya egyenlőtlenségei ellen?

Én mindig „civilként” politizáltam, nem vettem részt a politikára oly jellemző hatalmi játszmákban – se időm, se kedvem nem volt hozzá. Mindvégig igyekeztem szakterületemre (többek között a kisebbségek, a roma kérdés és a női esélyegyelőség kérdéseire) koncentrálni, minden energiámat ennek szenteltem – időm sem lett volna ezekben a csatározásokban, pozícióharcokban részt venni. Ez politikai szempontból rossz stratégiának bizonyult, ugyanakkor én tudtam számomra fontosabb, szakmai kérdésekkel foglalkozni. Úgy látom, hogy ilyen stratégiával lehet szép sikereket elérni. Manapság egyre több, ilyen szakterületekre specializálódott magyar politikusnőt láthatunk a közéletben – és ez szerintem jó tendencia.

A nők társadalmi szerepvállalása, karrierépítése kapcsán mindig felmerül az örök dilemma – hogyan lehet a nők karrierjét, például politikai szerepvállalását összeegyeztetni a hagyományos családi feladataikkal? A közelmúlt egyik nagysikerű dán sorozata, a Borgen hasonló kérdéseket feszegetett. A filmsorozat Dánia első női miniszterelnökének hatalomra jutását mutatja be, többek között azt is, ahogy a munkamániás miniszterelnöknő magánélete és családja széthullik.

Ehhez nem kell feltétlenül miniszterelnöknek lenni, elég, ha sikeres karriert szeretne befutni. Ahogy a nők folyamatosan egyre több szerepet vállalnak, úgy ez egyre több terhet ró a férfiakra is. Sokszor megfigyelhető, hogy a férfiak nem ugyanolyan tempóban „fejlődnek”, mint a nők – nagyon sok múlik azon, hogy a férfiak hogyan viselik, ha a társuk karrierje beindul. Ilyen szempontból Magyarország rettentően tradicionális ország, hagyományosan elvárt női szerepekkel, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez folyamatosan, generációról generációra javul.

Jó személyes példám, mikor nemrégiben a lányomnál voltam vendégségben. Megrökönyödtem azon, hogy míg a ő a számítógép előtt dolgozott, a férje készítette nekünk a vacsorát, amit szóvá is tettem a lányomnak. Ő mindezt annyival nyugtázta, hogy „…és?” Szóval nekik teljesen természetes volt az, ami nekem, anyának – aki ráadásul a női egyenjogúságot „sorstémámnak” tekintem – furcsa. Ahogy egyre nyitottabbá válik a világ, a fiatalok egyre több előremutató példát ismernek meg a nagyvilágból, úgy változik ez folyamatosan – még egy olyan, a női szerepeket sokkal inkább hagyományosan kezelő országban is, mint Magyarország.

Az idei nőnaphoz időzítve ismertette az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) a nők bántalmazásáról szóló legújabb reprezentatív felmérését. Soha korábban hasonló mélységű, átfogó tanulmány nem készült erről a jelenségről, amely nagyon fontos problémára hívja fel a figyelmet.

Két éve nyilvánította az ENSZ Közgyűlése március 20-át a boldogság nemzetközi világnapjává, ezzel hangsúlyozva, hogy „boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja”. A kezdeményezés attól a különleges országtól, Bhutántól származik, amely már 2008-ban alkotmányba foglalta, hogy az állam feladata polgárai boldogságának előmozdítása, összhangban az országban 1972-ben bevezetett bruttó nemzeti boldogság mérőszámával. Az ország ugyanis a világ minden táján használatos GDP mutatója helyett ezt tekinti fejlettsége mércéjének, amelynek növelése a mindenkori döntéshozók felelőssége – ahogy erről egy korábbi programunkon Jaksity György is mesélt.

A gondolat nem újszerű, hogy egy ország fejlettségét, a benne élők jólétét ne az adott évben az országban megtermelt javak mennyiségével kössük össze, hanem azzal, hogy az adott ország népessége mennyire elégedett az életével. A nemzetközi szervezetek már évtizedek óta használnak különböző alternatív fejlettségi mutatókat, mint amilyen például az ENSZ által bevezetett emberi fejlettségi index, a HDI, amely a várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal szintjét együttesen mutatja. Emellett az ENSZ nemrégiben felmérte és egy átfogó kutatás eredményeképpen először ismertette tagállamainak összetett boldogságindexét (Global Happiness Report). A boldogságindexben a GDP mellett számít a családok helyzete, az egészségügy állapota vagy a korrupció szintje.

Hasonló komplex mutatót készített el egy másik nemzetközi szervezet, a világ 34 országát tömörítő OECD is; a szintén számos szempontot figyelembe vevő „jobb élet indexet” (better life index). Ez az index 11 dimenziót vizsgál, hogy felmérje az országok jólétét: a lakáshelyzetet, a jövedelmet, a munkahelyet, a társadalmi kapcsolatokat, az oktatást, a környezetvédelmet, a kormányzást, az egészségügyet, az általános elégedettséget, a közbiztonságot valamint a családi élet és a munka közötti egyensúlyt. (A szervezet a mutatóhoz egy nagyon hasznos és érdekes interaktív adatbázist is készített, amely vizuálisan – egy-egy virággal – szimbolizálja, hogy melyik ország milyen szinten van e komplex mutató szempontjából.)

Ez a törekvés tetten érhető az EU-ban is. Itt is egyre nagyobb figyelmet kapnak a hagyományos gazdasági mutatók mellett olyan új indexek is, amelyek sokat elárulnak egy adott társadalom jólétéről, életminőségéről, szubjektív boldogságérzetéről. Ilyen adatokra alapozva készített az EU ügynöksége, az Eurofound már 3 átfogó jelentést az uniós polgárok boldogságáról (a legutolsó, 2012-es felmérés eredményei szintén látványosan vizualizálva érhetők el.) Ilyen emellett például a 8+1 dimenziót vizsgáló életminőségi mutatósor, amely olyan objektív faktorokat vizsgál, mint az emberek anyagi helyzete, az egészségügy, az oktatás színvonala, a szabadidő és a társas kapcsolatok helyzete, a gazdasági és fizikai biztonság, alapvető jogok és az életkörülmények, valamint plusz egy szubjektív tényezőként a „mindennapok minősége” (overall experience of life). Az egyének ezzel kapcsolatos megítélése pedig leginkább három területtel függ össze: az élettel való általános elégedettséggel; a pozitív érzések meglétével vagy a rosszak hiányával; valamint azzal, hogy egy egyén mennyire érzi, hogy életének van értelme (eudaimónia).

Úgy tűnik, nem cáfolunk rá a sok közhelyre a magyar nép pesszimizmusával és búskomorságával kapcsolatban: sajnos a legtöbb mutató alapján a magyar nem nevezethető túl boldog népnek. Viszont a mai nap nem arra van, hogy ezen a tényen tovább búslakodjunk, sokkal inkább arra, hogy ezeket a mutatókat megismerve arra is rájöjjünk – amelyet mindezen mutatók és a hozzájuk kapcsolódó elemzések is bizonyítanak –, hogy a boldogság nagyon nagy részben szubjektív dolog, ismét csak közhelyesen „a fejben dől el”, és nem feltétlenül és nem minden szinten vág egybe az anyagi jóléttel.

A sok komoly mutató után ezért inkább nézzétek meg az ENSZ által a mai boldogság-nap fő dj-jének felkért Pharell Williams slágerének kétségkívül egyik legviccesebbre sikerült magyar verzióját:

– hangzott az egybehangzó válasz nőnaphoz kapcsolódó beszélgetésünk két résztvevőjétől arra a kérdésre: lehet-e valaki egyszerre anyuka és sikeres vállalkozó. Matheidesz Réka, a WAMP egyik alapítója és Vida Ágnes, a kismamablog.hu és a gazdagmami.hu vezetője saját történeteiken keresztül mutatták be, hogy az anyai szerep mellett más fontos tevékenységben is el lehet érni sikereket.

Matheidesz Réka még egyedülálló volt, mikor két barátnőjével belevágott a mára országszerte népszerű és nemzetközileg is egyre ismertebb WAMP-ok megszervezésébe, de mire a WAMP kezdett felcseperedni, ő is anyuka lett. Ráadásul nemcsak neki, de a másik két alapító tagnak is közel azonos időben született gyereke. A rugalmasság és jó időbeosztás minden kismamánál kulcsfontosságú, náluk azonban így különösen fontossá vált, mivel korábbi terveiket nem adták fel anyaként sem.

Réka szerint sok nőre még ma is jellemző az a konzervatív hozzáállás, miszerint egy anyának a legfontosabb feladata gyermeke mellett otthon maradni, ameddig csak lehet. Még ha az anyuka nem is így gondolkodik, közvetlen környezete, a nagyszülők vagy a barátnői rosszalló megjegyzéseitől félve – ha nincs rászorulva – nem is tervez gyorsan visszatérni a munkába. Sokan nem mernek anyai teendőik mellé új kihívást vállalni, adott esetben vállalkozást indítani, nehogy megszólják őket, hogy elhanyagolják gyereküket. Pedig a kutatások szerint egyáltalán nem lesznek boldogabbak vagy sikeresebbek azok a gyerekek, akikkel hosszabb ideig otthon marad az édesanyjuk. A magyar rendszerben ráadásul a három évig járó gyes nemzetközi összehasonításban is kiemelkedően hosszú időnek számít. Egy másik felmérésre hivatkozva Vida Ági megjegyezte: a gyerekekre jellemzően akkor van rosszabb hatással édesanyjuk ismételt munkába állása, ha ezt kényszerből teszi. Ha az anyuka örömmel és lelkesedéssel veti bele magát ismételten a munkába, azt érzik a gyerekek is.

Matheidesz Réka szerint mára tipikussá vált, hogy sok nő karrierje beindulása után, harmincéves kora felett vállal csak gyereket. Ezek a munkájukban sikeres nők folyamatos teljesítménykényszerben élnek, és hozzá vannak szokva, hogy munkahelyükön folyamatosan 120 százalékon kell teljesíteniük. Ők ezt a szemléletet próbálják követni anyaságuk alatt is, és úgy érzik, hogy munkahelyük elhagyása és gyerekük születése után ez az új feladat, amelyben maximumot kell nyújtaniuk, kizárva minden mást. Szerinte alapvetően hibás ez a megközelítés, amely amellett, hogy számtalan frusztrációt szül, nem is feltétlen szolgálja a gyerek érdekeit. Ha egy gyerek azt érzi, hogy anyja feszült, az sokkal több negatív következménnyel járhat, mintha időnként például mások vigyáznak rá. Szerinte nagyon fontos, hogy egy nő előre tudatosítsa, mi fontos neki a munkájában, amit gyereke születése után is szeretne megtartani. Ehhez érdemes ragaszkodni, és törekedni arra, hogy a lényeges dolgok mielőbb visszatérhessenek a mindennapjainkba.

Vida Ágnes szerint is nagyon fontos, hogy a nőnek legyen konkrét terve, mihez szeretne kezdeni gyereke születése után: sokan abba a hibába esnek, hogy nem gondolják végig és nem tervezik meg a következő időszakot. A nők felének megszűnik a munkahelye mire visszamenne dolgozni, további 28 százalékuk pedig hat éven belül állást vált. A kisgyermekes életmód tejesen más, mint a gyermektelen, és erre nagyon fontos időben felkészülni. Emellett az is tipikus hiba, hogy a magyar nők – félve állásuk esetleges elvesztésétől – nem mernek kezdeményezni munkahelyükön, holott sok helyen megoldható lenne az egyéni vagy a rugalmasabb munkarend. A magyar nők egyébként is kockázatkerülők, sokszor önbizalomhiányosak, és eleve lebeszélik magukat bármiféle egyéb aktivitásról kisgyerekük nevelése mellett.

Szerinte – és ebben egyetért Matheidesz Rékával – egyáltalán nem rossz, ha a gyerekek látják anyjukat dolgozni, akár otthon, akár ha elkísérik anyukájukat (Réka is rendezvényszervezőként néha magával viszi gyermekét). Ezzel természetes lesz nekik, hogy édesanyjuk mást is csinál, és jó mintát is kapnak. Mindkettejüknek aktívak voltak a szüleik, aminek szerepe lehetett abban, hogy most ott tartanak, ahol, és ezt a vállalkozó szellemet örömmel közvetítik gyerekeiknek is.

Vida Ági azért vágott bele vállalkozásaiba – amelyek közül a gazdagmami.hu mára több ezer kismamának nyújt otthonról végezhető munkalehetőséget –, mert eleve otthonról szeretett volna dolgozni. Még babát várt, mikor belevágott, pár hónapos volt első gyereke, mikor elkezdett beindulni az üzlet, de sosem gondolkodott azon, hogy abbahagyja. A két szerep összeegyeztetésére rávágott „simán”-t persze azért árnyalja ő is: ez természetesen rengeteg áldozattal és lemondással (például csökkenő alvásidővel) jár. De Ági azt vallja, hogy a hatékonyság a titok: saját példája alapján koncentrált munkavégzéssel akár napi két óra munkával el lehet irányítani egy céget. Egyetért Rékával abban, hogy az anyaság miatt még nem kell lemondani minden egyéb elfoglaltságról, és fontos, hogy az anyukák magukra is gondoljanak. Az egyensúlyra kell törekedni, de ő azt vallja, hogy a munka és a család közül mindig az egyik vagy a másik irányába billen a mérleg. A lényeg, hogy ne álljon be egyik vagy másik oldalra teljesen.

Márciusban a nőnaphoz kapcsolódóan a nemek közötti egyenlőség, valamint az anyaság és karrier kérdéseit vizsgáljuk vállalkozó anyukák, női vezetők és előadóművészek segítségével. Az Európai Unió egyik alapvető értéke a nők és férfiak közötti egyenlőség, számos uniós kezdeményezés támogatja ennek megvalósulását és hívja fel a figyelmet a kérdés fontosságára. Márciusi programjainkkal, írásainkkal és jó példák bemutatásával mi is ezt a témát mutatjuk be; vendégünk lesz Matheidesz Réka, Vida Ágnes, Rost Andrea, a Mrs Columbo, és a Morningdeer.

Rögtön a hónap első programján (március 7-én, pénteken) a nőnaphoz kapcsolódóan az anyaság és karrier témakörét járjuk körül. Hogyan lehet a gyermeknevelés mellett sikeres vállalkozást indítani – erről beszélgetünk majd az utóbbi évek egyik legnagyobb sikertörténete, a trendteremtő, kéz- és iparművészeti vásárokat divatba hozó WAMP vásárok megálmodójával, Matheidesz Rékával. Réka mellett eljön hozzánk Vida Ági is, aki a gazdagmami.hu segítségével kismamák ezreinek nyújt segítséget ahhoz, hogy babájuk mellett is tudjanak munkát vállalni otthonról. A beszélgetés után a Dányi Krisztina által vezetett budapesti „experimentál-minimál avantpop” Morningdeer együttes koncertjét hallhatjátok, amelyet a Fonogram-díjas Mrs Columbo jazzkoncertje követ.

Céltudatos és erős nők, pontosabban egy erős nő lesz a főszereplője e havi filmklubunknak is: március 13-án este az Egyesült Királyság első (és eddigi egyetlen) női miniszterelnöke, Margaret Thatcher életéről szóló A Vaslady című filmet vetítjük. A huszadik század egyik legismertebb és legbefolyásosabb asszonyáról készített 2011-es film kiválóan mutatja be, hogy a karrier és család egymást nem kizáró tényezők. Kritikusok szerint Meryl Streep karrierje eddigi legjobb alakítását nyújtja a filmben, amelyet a szakma is díjazott, többek között a legjobb színésznőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjjal. Az est háziasszonya Gyárfás Dorka, a Lumière Filmklub kurátora Bujdosó Bori újságíró.

Egy csésze Európa sorozatunkban ezúttal Lettországba repülünk. Helyi finomságok kóstolója mellett bemutatjuk a „Baltikum Párizsát”, a város csodálatos szecessziós épületeit, az UNESCO Világörökség részét képező belvárosát és világhírű skanzenjét, és elmondjuk, milyen programokkal csábítja a látogatókat Európa Kulturális Fővárosa, Riga. Az est díszvendége Lettország nagykövete, Imants Lieģis, akivel az est háziasszonya, Szederkényi Olga beszélget. (A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az euinfo@eu.hu címen, regisztrálni március 5. és 17. között lehet. A regisztrációról minden esetben megerősítő e-mailt küldünk, kérjük, ezt mindenki hozza magával az estre.)

A hónap zárásaként, március 20-án Rost Andrea, Liszt Ferenc-, Prima Primissima- és Kossuth-díjas operaénekesnő lesz vendégünk, aki a legnevesebb operaházakban már ünnepelt sztárként lép a színpadra. A koncerten leghíresebb szerepei mellett új nagylemezéről is énekel. A művésznővel koncertje után többek között arról is beszélgetünk, (kétgyermekes anyukaként) hogyan talál egyensúlyt karrier és család között, és miként éli meg mindennapjait magyarként külföldön.

Mindezen programok mellett március 20-án nyílik a hátrányos helyzetű és cigány származású tanulók, valamint a sajátos nevelési igényű gyerekek művészeti nevelésével foglalkozó berettyóújfalui Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjainak kiállítása.

Programjainkról részletesebb leírás Facebook oldalunkon olvasható. Az Európa Pont minden programja ingyenes, szeretettel várjuk az érdeklődőket!