Közeleg a filmvilág legnagyobb figyelemmel kísért díjainak átadása, ehhez kapcsolódóan mi is elkészítettük szokásos összefoglalónkat az európai esélyesekről. Vasárnap végre kiderül, hogy ebben az évben épp ki happolja el az Oscart a már megint túl tökéletes Leonardo di Caprio elől, és megtudhatjuk, hogy melyik hollywoodi sármőr szuperprodukciója lesz az est nagy győztese: a Clooney nevével fémjelzett, kétszemélyes űrdráma, a Gravitáció; vagy a nyerése esetén a Brad Pittnek első (produceri) Oscart hozó 12 év rabszolgaság. Addig is, nézzük, hogy szerepeltek az európai művészek az idei jelöltek között.

Az est egyik nagy esélyesének az amerikai-brit koprodukcióban készült Gravitációt tartják – bár általában sem a sci-fik, sem a kétszemélyes „kamaradrámák” (amennyiben az űr kamarának tekinthető) nem indulnak nagy eséllyel az Oscaron, a film különleges atmoszférája, látványvilága és Bullock sokat méltatott alakítása miatt jó pár díj leeshet a filmnek. Bár azt gondolnánk, hogy ez egy tipikus amerikai szuperprodukció, a film egyik producere brit (ami döntő jelentőségű egy-egy film „nemzetiségének” meghatározásakor), a film nagy részét az Egyesült Királyságban forgatták, és a vizuális effektusokat is itt dolgozták ki, aminek köszönhetően például a „brit Oscarnak” számító BAFTA-n a kiemelkedő brit film díját is megkapta.

Van tehát egy nagy esélyes félig brit film. De találunk a legjelentősebb kategóriákban még britebb alkotást is, ez pedig az elvesztett fiát felkutató ír hölgy történetét bemutató Philomena – Határtalan szeretet Judi Dench főszereplésével. A film esélyes a legjobb filmnek járó Oscarra, és jelölt Dench is. Érdekesség, hogy Denchnek ez már a hetedik jelölése, és mindet 65 éves kora után gyűjtötte be. A film francia zeneszerzője, Alexandre Desplat a legjobb filmzene díjára, míg a film forgatókönyvírói, Steve Coogan (aki egyben a férfi főszereplő) és Jeff Pope a legjobb adaptált forgatókönyv Oscarjára esélyesek. A legjobb férfi főszereplő kategória jelöltjei között is akadnak britek: Christian Bale-t az (egyébként szintén brit-amerikai koprodukcióban készülő) Amerikai botrányban alakított szerepéért jelölték ebben a kategóriában – akinek kivételesen ezért a szerepért nem kellett testtömegének felét fel- vagy leadnia, elég volt egy mára meglehetősen korszerűtlennek ható frizura és egy minimális apuka-pocak bevállalása.

A díjért honfitársával, Chiwetel Ejioforral (12 év rabszolgaság) versenyez, akit a BAFTA- és Golden Globe-díj után a legnagyobb esélyesnek tartanak. Nagy esélyesként indul a film rendezője is, a brit Steve McQueen, aki ha megkapja a szobrot, az első fekete bőrű díjazott lehetne kategóriájában. A kegyetlen déli ültetvényest alakító Michael Fassbender ír-német színész szintén e film miatt kerülhetett a legjobb mellékszereplők listájára. A kategória női párjában találjuk a szintén brit Sally Hawkinst, aki Woody Allen Blue Jasmine-jában a hoppon maradt főszereplő, Cate Blanchett együgyű, de nagyszívű nővérét alakítja – az Akadémia szerint elég meggyőzően ahhoz, hogy megszerezze első Oscar-jelölését.

Persze nem csak angolszász jelölteket találunk az európai jelöltek sorában: a legjobb dokumentumfilmek között esélyes a dán-norvég-brit Az ölés aktusa, amelyben „vidám indonéz tömeggyilkosok profi filmes keretek között, mintha mi sem lenne természetesebb, rekonstruálják egykori brutális tetteiket”. A film már elnyerte az Európai Fildíjat és a BAFTÁ-t is, ugyanebben a kategóriában.

A nemzetközi díjátadókon nagyon gyakran jól szereplő dánok a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában is képviseltetik magukat a Mads Mikkelsen főszereplésével leforgatott Vadászattal. A dánok legutóbb 2010-ben nyerték meg a kategória győztesének járó szobrot; a körülbelül öt és félmilliós skandináv ország eddig összesen 24 jelöléssel és 6 díjjal büszkélkedhet. A Vadászat mellett két európai film verseng még a díjért: az egyik az Európai Filmdíj-átadón a legtöbb díjat elnyert olasz Nagy szépség (La Grande Bellezza), Paolo Sorrentino filmje. A film főszereplője egy cinikus, idősödő író szemszögéből mutatja be a mai Róma hamis csillogását, miközben az igazi szépséget keresi. Olaszország eddig tízszer nyerte el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart, ezzel pedig rekordtartónak számít. A harmadik európai alkotás – amely tavaly az Európai Parlament Lux-díját is besöpörte – a belga Alabama és Monroe, Felix Van Groeningen filmje. A film egy pár különleges kapcsolatát mutatja be, és azt, hogyan alakul viszonyuk, mikor megtudják, hogy lányuk végzetes kórral küzd. Az európai filmgyártás szempontjából mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy az itt említett európai filmek mindegyike részesült az EU filmes támogatásában a MEDIA programon keresztül.

Természetesen ez a lista nem teljes, számos európai szálat lehetne még felfedni – de az biztos, hogy lesz miért és kikért drukkolni a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán, még ha idén magyar alkotást nem is jelöltek díjra. Hajrá, Európa!

Képek forrása sorrendben: az Oscar hivatalos honlapja; az Európai Bizottság oldala; Popsugar.com; The Act of Killing IMDB

Kisebb európai utazásokhoz remek alkalmat szolgáltatnak a munkaszüneti napok – ugyanakkor kiruccanásaink előtt érdemes annak is utánanézni, hogy a célországban nincs-e épp szünnap. A munkaszüneti napokon a hivatalok és üzletek zárva tarthatnak – ha utazásunkat bevásárlókörúttal kötjük össze, érdemes ezeket a napokat kerülni. Számos ünnep a hozzá kapcsolódó rendezvényekkel ugyanakkor az utazás célja is lehet.

A szünnapok száma sokszor függ az adott ország vallási, történelmi és kulturális gyökereitől. Európa legtöbb országában a kereszténységhez kötődő számos ünnepet megünnepelik, de abban jelentős eltérés mutatkozik, hogy mely ünnepnapok egyben munkaszüneti napok is. A karácsony két napja a legtöbb európai országban szünnap nap, míg 24-e már vegyes képet mutat (alapvetően nálunk sem munkaszüneti nap – hacsak a munkanapok átszervezésével nem válik mégis azzá.)

Magyarországon viszonylag kevés ünnepnap van. A szenteste tehát nem számít munkaszüneti napnak, a pünkösdöt és mindenszentek napját viszont (munkaszünettel is) ünnepeljük. Nincs azonban munkaszünet vízkeresztkor, nagypénteken, de a katolikus ünnepek közül Jézus mennybemenetelének (május 29.), Mária szeplőtelen fogantatásának (december 8.) vagy Mária mennybevételének napján (augusztus 15.) sem, holott ezek az ünnepnapok sok európai országban szünnapnak számítanak.

Az alábbi táblázatban áttekinthető formában összeszedtük, mely országokban mely napok számítanak munkaszüneti napnak 2014-ben – utazás előtt érdemes átböngészni! (Kattintásra nagyobb méretben is megtekinthető – a grafika a tagállamok által szolgáltatott, EUR-Lexben megjelent adatokon alapul.)

Ilyenkor tél vége felé a legtöbb európai országban Portugáliától Bulgáriáig, Olaszországtól Németországig találkozhatunk a magyarországi busókhoz hasonló teremtményekkel, akik a farsangi szezon végeztével jelennek meg a vidéki városok, falvak utcáin (több ilyen szokásról írtunk korábbi posztunkban). A farsangvégi fesztiválok központi eseményei a tél és a rossz szellemek jelképes legyőzése és eltemetése, a közelgő tavasz, az élet ünneplése. A legtöbb helyen jellemzőek különböző pogány termékenységi rituálék is, egyrészt az asszonyok gyermekáldásának segítésére, valamint azért, hogy az új évben jó és bőséges legyen a termés.

Ezen vademberekből, szörnyekből készítettünk mi egy válogatottat – ismerjétek meg az Európai Szörny Rt.-t! :-) (Infografika nagyban / nagyítható változatban ITT.)

 
Az ünnepsorozatok főszereplőiről pár éve Charles Fréger francia fotográfus is fotósorozatot készített. Saját pénzből, több év leforgása alatt készítette el portréit Európa legfélelmetesebb karaktereiről, a vademberekről (a sorozat címe: Wilder Mann), amelyet könyv formátumban is megjelentetett. Nézzetek meg a válogatást szörnyeiről, a busók jó barátairól, valamint az infografikánkon szereplő további szörnyekről (további szörnyeket találtok Pinterest oldalunkon is).

Receptsorozatunkhoz kapcsolódóan ezúttal Csehországba utazunk, ahonnan az eredetvédett édességek közül a valašský frgált, azaz a valasskói lepényt mutatjuk be. Valasskó (vagy Vlachföld) Morvaország legkeletibb, Szlovákiával határos része, ami nem összekeverendő a romániai vlach területtel, Havasalfölddel – bár az elnevezés innen, a betelepülő vlach parasztoktól származik. A helyiek csak Vlach királyságként utalnak a területre, amelynek sokáig Bolek Polívka színész volt a királya, aki a cseh rendszerváltást feldolgozó kultikus film, az Örökség Bohušaként lehet ismerős. Jellemző a csehekre, hogy elintézték, hogy I. Boleket még a szlovák külügyminiszter is fogadta, amikor Valašskó esetleges függőleges, azaz űrbe való elszakadásáról egyeztettek… de ez egy másik történet.

Innen származik a csehek nagyon finom és laktató, a nagyböjt előtti farsangi időszakra tökéletes csemegéje. A lepény az egyik legutolsó édesség, amely EU-s védettséget kapott (tavaly év végén), a köznyelvben leginkább vdolek, pecák vagy lopat’ák néven ismerik. Ránézésre leginkább pizzára emlékeztet, de paradicsomszósz helyett finom édes feltétek vannak rajta, amelyek közül a legtipikusabb a körtés, de létezik mákos, túrós, gyümölcskrémes/lekváros, diós, vagy akár káposztás változata is. A lényeg, hogy hagyományosan csak egyféle feltétet használhatnak, az viszont a sütemény össztömegének csaknem felét kell kitegye.

A lepények főként házi készítésű nyersanyagokból, különösen szárított gyümölcsből, túróból, házi őrlésű lisztből, vajból, disznózsírból, lenmagolajból, tojásból és tejből készültek. Korábban Valašsko lakói körében a legnagyobb hagyományokkal rendelkező gyümölcstartósítási módszer a szárítás volt – a szárított gyümölcsöt, jellemzően körtét gyakran használták a frgál körtekrémjének készítéséhez.

A vdolek vagy frgál nevű nagyméretű lepényekről szóló első írásos emlékek egy 1826-os krónikából származnak. A krónika búza- vagy rozslisztből készített és túróval, gyümölcskrémmel vagy az erre a régióra jellemző párolt és pürésített szárított körtéből készült feltéttel rakott lepények leírását ismerteti, amelyeket kizárólag Valašsko meghatározott területén készítenek. Különösen ünnepi alkalmakra, például esküvőkre, keresztelőkre, karácsonyra és húsvétra, valamint az aratás végére készítették. A szegény családok csak karácsonykor fogyasztották, a tehetősebbek vasárnaponként is elkészítették.

A 19. században e lepények híre eljutott egészen Prágáig, amikor a Holešovicében megrendezett országos kiállításon – sok más termékkel együtt – Valašskóból elhozták ezeket a lepényeket, és nagy elismerést szereztek velük.

A sütemény receptje

Hozzávalók

A tésztához – négy lepényhez

- 500 g finomliszt

- 250 ml tej

- 125 g vaj

- 2 tojás sárgája

- 75 g porcukor

- egy csipet só

- 35 g élesztő

 

A feltéthez – egy lepényre (ahány lepényt készítünk, annyiszor kell venni a mennyiségeket)

- 200 g szilvalekvár

- egy púpozott kanálporcukor

- egy-két evőkanál rum

 

A morzsához

- 120 g finomliszt

- 120 g kristálycukor

- 60 g vaj

 

Először a folyékonyabb összetevőket (tojást és tejet) dolgozzuk össze, majd hozzáadjuk a megolvasztott vajat, porcukrot és sót. Az élesztőt csak ezután adjuk hozzá, illetve fokozatosan a lisztet is, hogy a kapott tészta sima legyen; a tésztát hólyagképződésig kell keverni (ekkor sok levegőt tartalmaz), és nem lehet ragadós. Ezután a tésztát legalább egy félórára félretesszük, hogy megkeljen. Közben elkészítjük a feltétet – a krémet és a morzsát.

A krém összetevőit összekeverjük egy tálban – a fent megadott mennyiségek egy lepényre vonatkoznak! Ha a tésztából kijövő mind a négy lepényt szilvás ízesítéssel szeretnénk elkészíteni, akkor négyszeres adagot kell vennünk. A morzsa összetevőit egy harmadik tálban összekeverjük egységes állagúvá.

A megkelt tésztát osszuk négy részre, és nyújtsuk nyújtófával egyesével kerek formájúra (30–32 cm átmérőjűre). A közepétől a szélek felé egyenletesen nyújtsuk – ez biztosítja, hogy sütés után vékony, de sűrű, puha és finom állagú lesz. Kenjük a feltétet a tésztára, majd morzsoljuk rá az előkészített morzsát. A 170 fokra előmelegített sütőben nagyjából húsz perc alatt készre sütjük a lepényeket.

Miután elkészült, a frgált négy részre vágjuk. Megszórhatjuk mézeskalácsmorzsával vagy őrölt fahéjjal is.

Jó étvágyat! / Dobrou chuť! :-)

Alternatív receptvariációk itt és itt.

 
Az EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és hivatalos dokumentumokat tartalmaz, de szakácskönyvként is használható. Itt közlik az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai terméket, annak pontos leírásával, receptjével. Sorozatunkban ezek közül mutatunk be néhányat – kizárólag az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.

Kép forrása: Wikipédia

(Majdnem) minden máltai férfit Joe-nak hívnak, mindegyik kopasz, vasárnaponként nyúlpörköltet eszik, amit kaktuszfügelikőrrel öblít le – többek között ezt is megtudtuk az Egy csésze Európa sorozatunk legutóbbi estjén. Szederkényi Olga, a sorozat háziasszonya ezúttal a Földközi-tenger egyik legszebb, igazi „depresszióűző” szigetországát, Máltát mutatta be vendégeivel, személyes történeteken és helyi finomságokon keresztül. A beszélgetés apropóját az adta, hogy az EU legkisebb országa idén (szeptemberben) ünnepli a brit uralom alóli függetlenedésének ötvenedik évfordulóját. Emellett Málta fontos feladatok elé is néz az EU-ban nemsokára: 2017-ben az EU Tanácsának elnökségét vezeti majd, egy évre rá pedig Valletta lesz az EU egyik kulturális fővárosa.

A kulturális főváros előkészületei már most érezhetően elkezdődtek. A feladat igazi egységbe kovácsolja a máltaiakat, akik maguk is beleszólnak a program kialakításába. Az eseménysorozathoz már most gyűjtik a helyiek ötleteit, javaslatait – ahogy arról Hangya Edina, a Máltai Idegenforgalmi Hivatal vezetője is beszámolt. Edina számtalanszor járt már Málta szigetein (Máltán, Gozón és Cominón), és bár idegenforgalmi tanulmányai alatt nem így tervezte, Máltával az első pillanatban barátságot kötött. Szerinte teljesen találó a mondás: „a máltaiak úgy beszélnek, mint az arabok, úgy dolgoznak, mint a britek és olasz kávét isznak”. A máltai különleges, az arabhoz hasonlóan sémi nyelv, amelyet bár latin betűkkel írnak, hangzásában nem hasonlít egyetlen másik európai nyelvhez sem. Igaz, hogy az ország a Földközi-tengeren, Olaszországtól mindössze 90 kilométerre fekszik, munkatempójukban mégsem a tipikus mediterrán mintákat követik. Az ország gasztronómiájára azonban mindenképp nagy hatással volt az olasz konyha. A gyarmati múlt, a brit hatás szintén sok helyen megfigyelhető Máltán – a piros telefonfülkéken és postaládákon túlmenően a nyelvben (az ország második hivatalos nyelve az angol), az oktatási rendszerben és a bal oldali közlekedésben is. A máltaiak nem elnyomóként vagy megszállóként gondolnak a britekre – az ország ma is a Brit Nemzetközösség tagja, és számos családi kötelék fűzi a helyieket a britekhez.

Gozo a második legnagyobb sziget, kevésbé nyüzsgő, mint Málta – igazi zöld sziget, rengeteg szépséggel. Itt találhatók az UNESCO világörökségi listáján is szereplő, több ezer éve épített megalitikus templomok, amelyeket a helyi legenda szerint egy gigantikus istenasszony épített. A máltaiak életében nagyon fontos szerepe van a vallásnak, a lakosság 95 százaléka katolikus, akik közül sokan napi szinten gyakorolják a vallást . Egészen a közelmúltig a válás sem volt lehetséges, és az abortuszt még a mai napig tiltják az országban. Az ország legjelentősebb ünnepsorozata, az áprilisban kezdődő festák is vallási színezetűek: a helyi települések védőszentjeiket ünneplik, igazi mediterrán módra: körmenettel, kirakodóvásárral, zenés programokkal és tűzijátékkal.

Gozót az est második vendége, Aldo Mercieca is jó szívvel ajánlja – ő jól ismeri a szigetet, mert máltaiként ott született. Aki eljut Máltára, annak feltétlenül javasolja, hogy kalandozzon kicsit szabadon a szigeten. Autóval könnyen bejárható, és érdemes a rejtettebb részeket felfedezni: csodás helyek várják a megszokott turistautakról letérő vendégeket. Aldo négy éve jött Budapestre egy kávézó ügyeit intézni, és nagyon megszerette a várost. Eleinte nehéz volt megszokni az itteni dimenziókat, mert Máltához képest Budapest hatalmas város; Gozo szigetén mindössze 25 ezren laknak. A tenger (a végtelenbe révedés érzése) és a családja hiányzik neki – a máltaiak nagyon családcentrikusak – mára viszont úgy érzi, nagyon nehezen hagyná itt fővárosunkat. A máltai gasztronómiából egyértelműen a nyúlpörköltet javasolta megkóstolni; ezt a hagyományosan elkészített ételt fogyasztják a máltai családok is a vasárnapi ebédeken. Italkülönlegességük az alkoholmentes, keserűnarancsból készült édes-kesernyés kinnie, alkoholok közül pedig a kaktuszfüge-pálinka ér meg egy próbát.

Az est harmadik vendégeke, Boda Magdolna műfordító Málta igazi szerelmese, aki évről évre ellátogat Máltára, ahol üvegfestményeiből már több kiállítás nyílt. Több máltai könyvet fordított már le magyarra, hamarosan megjelenik legújabb írása, amely a máltai lovagok világát mutatja be. Őt az emberek vendégszeretete, békéssége és segítőkészsége vonzza, és persze a máltai szigetek csodái, tengerpartjai. Szerinte Málta az a hely, ahol az emberek akaratlanul is hamar nagyon közel kerülnek egymáshoz fizikailag és lelkileg is; a helyiek kedvessége és nyitottsága miatt, nagyon hamar szinte családtagnak érezheti magát az ember, ezért ő depresszió ellen Máltát „írná fel” mindenkinek.

A sorozat legközelebb Lettország fővárosát, Rigát mutatja be, szeretettel várunk akkor is minden érdeklődőt! (Regisztrálni a megszokott e-mail címen – euinfo@eu.hu keresztül március 5-től lehet majd.)

Felhívás

Az Egy csésze Európa májusi rendezvényére – amikor Magyarország uniós csatlakozásának tizedik évfordulóját ünnepeljük – vegyes házasságból, különböző nemzetiségű szülőktől származó, magyarul beszélő gyerekeket szeretnénk meghívni vendégként, akiket megkérnénk, mondják el, ők milyennek látják országunkat, mit szeretnek Magyarországon, és esetleg mi hiányzik második hazájukból. A jelentkezéseket az egycseszeeuropa@gmail.com e-mail címre várjuk!

Köszönettel: a szervezők

E havi fókusztémánk az európai szegénység és kirekesztettség, az ehhez kapcsolódó veszélyek, célkitűzések és eredmények. A szegénység és az elszegényedés az Európai Unió országaiban is súlyos probléma.

2008-ban az EU országaiban összesen több mint 80 millió ember élt a szegénységi küszöb alatt, amely nagyjából megegyezik a legnépesebb tagállam, Németország teljes lakosságával. Ebből a 80 millióból 20 millió gyermek, és a szegények több mint fele nő. A gazdasági válsággal a helyzet tovább romlott, és az utóbbi években 7 millióval nőtt az elszegényedés határára sodródottak aránya – nem csoda, hogy az EU hosszú távú stratégiai terveiben, az új költségvetésben és szinte minden szakpolitikai célkitűzésében kiemelt helyen kezeli e kérdéskört.

Ezért lett a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a tíz évre előretekintő Európa 2020 stratégia egyik fő célja, amelynek konkrét, megfogalmazott célkitűzése, hogy 2020-ig az EU-n belül 20 millió ember kiemelkedjen a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből. Ez nagyon fontos lépés volt az uniós tagállamok számára, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy a tagállamok ilyen jelentőségű és pontosan meghatározott lépésre szánják magukat. A tagországok azt is konkrétan meghatározták, hogy az egyes államoknak milyen mértékben kell hozzájárulniuk ehhez a 20 millióhoz – Magyarország például azt vállalta, hogy tíz év alatt mintegy félmillióval csökkenti a szegénységben élők számát.

Az Unióban a szegénység és a társadalmi kirekesztés legfőbb oka a munkanélküliség – a munkanélküliek elszegényedésének kockázata több mint ötször magasabb a munkahellyel rendelkezőkénél. A szegénységnek ugyanakkor számos dimenziója van, köztük a méltó emberi élethez szükséges jövedelem hiánya, az elégtelen hozzáférés az alapvető szolgáltatásokhoz – például az egészségügyi szolgáltatásokhoz, lakhatáshoz és oktatáshoz –, a kirekesztettség a munkaerőpiacról és a rossz minőségű munkahelyek. E problémák megoldásához olyan megközelítésre van szükség, amely valamennyi szakpolitikai területre kiterjed, megkövetelve azt, hogy a szakpolitikák kidolgozásakor a szegénység elleni küzdelmet integrálják a fő szempontok közé.

Az EU a szegénység elleni küzdelem legfontosabb tényezőiként a gazdasági növekedés helyreállítását, valamint több és jobb munkahely biztosítását határozta meg. Ehhez kapcsolódóan létrehozta a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformot, amely uniós szinten koordinálja, összehangolja és mederben tartja a szakterülethez kapcsolódó tagállami cselekvéseket és uniós szintű döntéseket. A probléma kezelésében és az együttműködésben valamennyi érintett szereplő részt kell vegyen: a tagállamok, az Európai Unió intézményei, a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, valamint a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és maguk a szegénységben élők is. Mivel a szegénység kezelése, az ehhez kapcsolódó szociálpolitikai intézkedések alapvetően tagállami hatáskörbe tartoznak, az EU nem is léphet túl ezen a koordináló szerepen. Ugyanakkor intézkedéseivel biztosíthatja, hogy a tagállamok hosszú távú gazdasági tervei összhangban legyenek a kiemelt célokkal – a tagállamoknak nemzeti reformprogramjuk keretében évente jelentést kell tenniük az erre vonatkozó átfogó stratégiáikról. Emellett az EU közvetlenül az uniós források felhasználhatóságánál (jellemzően az Európai Szociális Alap – ESZA – forrásainál) elvárja és ellenőrzi, hogy ezek a célkitűzések kiemelten megjelenjenek. Évente mintegy ötmillió munkanélküli és közel egymillió, a legkritikusabb helyzetben lévő társadalmi csoportokban élő ember részesül az ESZA-ból nyújtott közvetlen támogatásban, amely a legfontosabb európai pénzügyi eszköz a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás ösztönzésében.

Ha az EU nem tartja megfelelőnek a tagállamok aktivitását ezen a téren, akkor javaslatokat fogalmaz meg a nemzeti politikákkal kapcsolatban. Emellett a szegénység elleni európai platform keretében elért haladást egy évente megrendezett uniós szintű konferencián is felméri, ahol a tagállamok megismerhetik egymás jó gyakorlatait és megoszthatják egymással tapasztalataikat.

Húszmillió embert kiemelni a szegénységből nagyon komoly feladat, és a magára még mindig várató gazdasági fellendülés sem enyhített a társadalom peremére szorult rétegek helyzetén. A tagállamok legutóbbi beszámolói alapján sok országban tapasztalható haladás, de több országban a 2010-es állapotokhoz képest tovább romlott a helyzet. Néhány akció példaértékű lehet több tagállam számára is – ezekből a Bizottság összeállított egy kiadványt, és az éves találkozók valamennyi dokumentuma is elérhető a konferenciák honlapján.

Akit részletesebben érdekel a téma, szeretettel várjuk februári rendezvényeinken – február 13-án a hajléktalanság és szegénység összefüggéseiről és a lehetséges kiutakról beszélgetünk vendégeinkkel, 25-én filmklubunkhoz kapcsolódó beszélgetésünkön pedig elsősorban a veszélyeztetett helyzetbe került gyerekekről, és az ő segítésükről lesz szó.

Emellett az alábbi információs anyagokat ajánljuk még figyelmetekbe:

• Összefoglaló a tagállamok szegénységi indikátorairól
• Eredménytábla a platformhoz kapcsolódó, végrehajtott intézkedésekről
• Eredménytábla a platformhoz kapcsolódó, folyamatban lévő intézkedésekről
• A 2013. évi konferencia honlapja
• A 2012. évi konferencia honlapja
• A 2011. évi konferencia honlapja
• Kapcsolódó kiadványok

Képek forrásai: Európai Bizottság, Európai Parlament / ©BELGA/MAXPPP/Marlene Awaad