Zimmer frei, Langosch, Palatschinken – feliratok, amelyekkel még ma is nagyon gyakran találkozhatunk a Balaton partján. A hatvanas évektől egészen a nyolcvanas évek végéig tartó „aranykorhoz” azonban nem mérhető a német turisták mostani száma a Balatonnál. Az előző rendszerben bizarr módon a Balaton jelentette az egyik legfontosabb találkozóhelyet a két Németország fennállása alatt, a berlini fallal egymástól elszakított német családoknak. A Balatonra a baráti NDK-ból is jöhettek turisták, ugyanakkor a Kádár-korszak gulyáskommunizmusa örömmel fogadta a jól fizető nyugatnémet vendégeket is. Utóbbiak számára a magyar rendszer a keleti blokkban máshol elképzelhetetlen, relatív lazasága megfelelő színvonalat tudott biztosítani – szemben például a bolgár vagy a román tengerparttal. Mivel Magyarország a nyugatbarát, bár semleges Ausztrián és a keleti blokkhoz tartozó Csehszlovákián keresztül is megközelíthető volt, nyaranta itt – a főváros helyett leginkább a tó mellett – jöhetett létre a sok kis német egység.

Kettészakított családok, testvérpárok, szerelmespárok találkozhattak nálunk nyaranta, számos új, izgalmas ismeretség is létrejöhetett a két ország polgárai között még a legnagyobb tiltás idején is. A tóparti kempingek parkolójában a Trabi mellett jól megfért a Merci. Az Ossinak természetesen tilos volt a kapcsolatfelvétel a Wessie-kkel, de valószínűtlennek tűnt, hogy sok száz kilométerre hazájuktól ebből bajuk származzon – holott a gyakorlatban ez könnyen megtörténhetett. A standokon ugyanis nem voltak egyedül – az államvédelmi szervek kiküldött ügynökei, a „Balaton-brigád” együtt majszolta velük fecskében a porcukros lángost (amely műfaj előtt a magyar lángos készítők ma is értetlenül állnak). Ott voltak, amikor a Wessik a kiolvasott Bildeket vagy a nyugati árucikkeket átadták a keleti barátoknak, vagy amikor az Ossi rokon nyugatra szöktetését szervezték meg. A Stasi ügynökei – ahogy a filmben elhangzik – az „operatív szempontból fontos, észlelhető eseményeket” rögzítették, amelyeknek komoly következményei lehettek otthon. Munkájukat a magyar belügyi szervek éveken keresztül segítették.

Ezekről a bizarr, keserédes találkozásokról szól csütörtöki filmklubunk következő filmje, a Forgács Péter filmrendező által jegyzett Német egység @ Balatonnál. A film a német egység huszadik, illetve a berlini fal felhúzásának ötvenedik évfordulójára készült kiállítás anyagaira épül, amelyet Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum vezetője fogott össze. A dokumentumfilm alapjául számos korabeli fénykép, felvétel, a kapcsolódó német és magyar titkosszolgálati anyagok, valamint már a rendszerváltás után elkészített számos személyes interjú szolgál – köztük egy volt Stasi-ügynök személyes beszámolója a történtekről. A film egyrészt időutazás az előző rendszer Magyarországára, ahol a palacsinta mellé kóla helyett még Bambit kaphattunk. Másrészt bepillantást enged az előző rendszer titkosszolgálati működésébe, megmutatja az idillinek tűnő balatoni nyaralás talán kevésbé ismert, sötét oldalát.

A filmet hét órától vetítjük az Európa Pontban most csütörtökön, február 21-én; a film után a Lumière Filmklub háziasszonya, Gyárfás Dorka beszélget Hans-Henning Paetzke műfordítóval. A program – mint minden programunk – ingyenes, szeretettel várunk mindenkit!

Fotó: Panforte.hu / MHSZ (CC BY-SA 3.0)