Egy ortodox Európa-párti gondolatai Európáról – Jürgen Habermas volt a vendégünk

European Thinkers sorozatunkban kortárs európai véleményformálókat hívunk meg és faggatunk az EU jelenéről és jövőjéről. Célunk ezzel a vita- és párbeszédsorozattal az, hogy mi is hozzájáruljunk az Európáról, Európa újragondolásáról szóló diskurzushoz. A sorozat keretében legutóbb Jürgen Habermas német szociológust és filozófust láttuk vendégül – akinek a nevét valószínűleg nem kell bemutatni senkinek, aki tanulmányai folyamán legalább egy kis filozófiát vagy társadalomtudományt tanult. Az idén 85 éves professzor demokráciáról, társadalmi nyilvánosságról vagy az Európai Unió működéséről alkotott gondolatai a mai napig érvényesek és hivatkozási alapul szolgálnak sokaknak, amellett, hogy vitára is ösztönöznek.

Ezt bizonyította a professzor mostani magyarországi előadásait övező kiemelt figyelem is: az ELTÉ-n és az Európa Pontban megrendezett előadásokat a helyszíneken és élőben online több mint 4000 érdeklődő kísérte figyelemmel. Öröm volt látni, hogy nem csak koncertjeink, vagy gasztronómiai programjaink, de egy olyan tudós, mint Habermas előadása is képes csordultig megölteni az Európa Pontot; úgy, hogy még az épületen kívülről, az üvegablakokon keresztül is többtucatnyian követték a beszélgetést kihangosítva a park felé, ráadásul zömében fiatalok. Az ELTÉ-n és az Európa Pontban elhangzott előadásokon Habermas részletesen kifejtette, hogy „ortodox Európa-pártiként” hogyan látja Európa jelenét, hogy szerinte miért és merre felé tart az unió, és véleménye szerint mi vezethetne a kor kihívásaira hathatós és demokratikus válaszokat adó EU megteremtéséhez.

Megoldások a nemzetek felett

Habermas elgondolása szerint a globalizált világban, ahol a piacok világszinten értelmezendők, és ahol a társadalmak egymástól kölcsönös függőségben, az online kommunikáció hatására folyamatos kommunikációban és kapcsolatban vannak, olyan kihívások jelennek meg, amelyekre a nemzetállamok már nem képesek hatásos választ adni. Ilyen kihívások szerinte a pénzpiaci kapitalizmus féktelensége, a világméretű bankszektor újraszabályozásának szükségessége, vagy a környezetszennyezéssel összefüggő problémák. Ezeket a kérdéseket a nemzetállamok olyan nemzetek feletti szinten próbálják kezelni, amilyen az EU is; de ezek a válaszok véleménye szerint sokszor nem demokratikusak és túlságosan paternalisták – ő ebből is eredezteti a jelenlegi EU-szkepszist és azt, hogy az integráció elmélyítésének napjainkban ilyen sok ellenzője van. Habermas szerint az európai válságkezelés során számos olyan lépésre került sor, amelyek mellőzték a szükséges demokratikus legitimációt – utalva többek közt az eurózóna megmentése során hozott számos döntésre, vagy az európai szemeszter bevezetésére, amelynek keretében példátlan hatalmat kapott a Bizottság a nemzetállami költségvetések elfogadása kapcsán. Habermas véleménye szerint a helyes út az lenne, ha számos területen több kompetenciát kapna az EU, de érthető, hogy ilyen helyzetben a tagállamokban tartanak egy átláthatatlan szuperállam létrejöttétől, és az EU-t sok országban demokráciadeficittel vádolják. Szerinte erre a helyzetre egy új európai alkotmány létrehozása, tehát egy új politikai unió létrehozása lehetne a megoldás, amelyben a tagállamok és a föderáció közötti viszony nem hierarchikus, hanem „heterarchikus” lenne, amelyben a nemzetállamok nem átadnák, hanem megosztanák szuverenitásukat az uniós intézményekkel.

Közös politikai nyilvánosság, kultúra és bizalom

Habermas szerint ugyanakkor van arra lehetőség, hogy a demokráciát nemzetentúlivá tegyük. Ehhez szerinte három dolog szükséges: közös politikai nyilvánosság, közös politikai kultúra és kölcsönös bizalom. Az első kettő Habermas szerint megvalósítható: nyitottnak kell lenni egymás iránt és nyilvánosan – intenzív fordítással – lehetővé kell tenni az országok politikai vitáinak megismerését, a közös politikai kultúrához pedig a liberális és demokratikus alapjogok egyöntetű elismerése és védelme szükséges. Habermas szerint viszont a kölcsönös bizalom – többek között a válság és annak európai menedzselése hatására – jelenleg hiányzik az európai nemzetek között.

Az alapjogok megsértése és a szankciók

Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy szerinte a demokratikus alapjogok védelmével kapcsolatban sem teljesít túlságosan jól az EU. A közelmúltban több tagállamban is felmerült az alapjogok megsértésének kérdése, ugyanakkor a közösség ezekre nem adott megfelelő válaszokat. Habermas emlékeztetett arra is, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyekkel egy-egy renitens tagállam megregulázható – végső esetben akár a szavazati jog megvonásával – az EU döntéshozóiból viszont hiányzik a politikai akarat ezek alkalmazásához. Szerinte mindenképpen hiba volt, hogy amikor ilyen visszásságot észlelt az EU valamelyik tagállamában, nem kezelte azt elég erélyesen.

A "félalkotmányosságon" túl

Habermas beszélt az EU intézményi átalakításának szükségességéről is. Véleménye szerint a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács jogkörei túlzottak, és fel kell számolni annak „félalkotmányos” működését. Elképzelései szerint az intézményt meg kellene szüntetni, illetve működését integrálni kellene a Miniszterek Tanácsának tevékenységébe. Szerinte tarthatatlan, hogy a Bizottság igazán fontos kérdésekben nem a közösség érdekei, hanem rendre az állam- és kormányfők érdekei alapján cselekszik. Emellett szerinte nagyon fontos lenne, hogy a Bizottság valóban az „EU kormányaként” működjön; miszerint az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsának munkáját is segítse, és legyen is felelős nekik. Mindemellett Habermas tovább erősítené az Európai Parlament szerepét; szerinte kívánatos lenne, hogy ne csak a Bizottság, de az Európai Parlament is kezdeményezhessen új jogszabályokat.

Kettős állampolgárság, többsebességes Európa, szélsőjobb

Egy kérdésre válaszolva elmondta, alapvetően nem tartja rossz gyakorlatnak a kettős állampolgárság intézményét, véleménye szerint a nemzeti és uniós polgárság tökéletesen megfér egymás mellett és kiegészíti egymást, de emellett még van létjogosultsága a kettős állampolgárságnak is. Ugyanakkor azt a gyakorlatot, miszerint a két nemzet állampolgárságával rendelkező uniós polgárok két tagállam európai parlamenti választásán is részt vehetnek, mindenképpen szabályozni, és végül felszámolni szükséges. Emellett ő is egyetért azzal az állásponttal, hogy az európai parlamenti választásokat minden országban azonos (mandátumosztási) szabályok alapján kellene lebonyolítani, ami jelenleg nem jellemző.

Kifejtette azt a véleményét is, miszerint hosszabb távon az EU-nak mindenképpen differenciálódnia kell, ahogy az már jelenleg is látható bizonyos kérdésekben. A többsebességes Európa modellje Habermas szerint is elkerülhetetlen – elég csak az eurózónában szorosabban együttműködő tagállamokra gondolnunk. Szerinte különböző kérdésekben (ahogy javaslata alapján egyre több szakpolitikai területen kellene az EU-nak nagyobb hatásköröket kapnia) hasonló elkülönülés várható a szorosabb integrációt támogató, és az együttműködés elmélyítését nem pártoló országok között. Ugyanakkor azt minden esetben biztosítani kell, hogy ezek a belső körök mindig nyitva álljanak az együttműködéshez csatlakozni kívánó – és a megfelelő kritériumokat teljesítő – tagállamok előtt.

Egy másik kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a mostani EP-választáson megerősödő szélsőjobboldali erők előretörését ő nem látja olyan aggasztónak, mint sokan mások. Ebben (bár más okok miatt), de egyetért sorozatunk korábbi vendégével, Tomáš Sedláčekkel. Véleménye szerint ezek a pártok, amelyek csökkenteni akarják az EP hatalmát, végül magukat izolálják; ugyanakkor bekerülésük jól példázza az Unió demokratikusságát és legalább vitára kényszerítik a nem szélsőséges és EU-párti képviselőket az Európai Parlamentben és hazájukban is – és ez mindenképpen pozitív.

Számos, hazánkat és az EU egészét érintő kérdésről beszélt még Habermas professzor magyarországi előadásai során, nagy örömünkre a hazai sajtó számos szempontból, alaposan feldolgozta gondolatait (pl. Hirado.hu, Magyar Hírlap, NOL, MNO, HVG, Origo, Index, 444, Mandiner, Inforádió, Cink). Jó látni, hogy egy olyan gondolkodó, mint Habermas még mindig ilyen nagy érdeklődésre tarthat számot a magyar sajtó részéről, reméljük, hogy a magyar közönséggel megosztott gondolatai továbbgondolásra ösztönöznek sokakat, és izgalmas vitákat generálnak még a továbbiakban is – akár új lökést adva az EU-ról szóló párbeszédnek is.

Jürgen Habermas május 29-én, az ELTÉ-n elhangzott előadását itt nézhetitek meg felvételről:

Broadcast live streaming video on Ustream