Annus mirabilis: a Szolidaritás győz Lengyelországban, újratemetik Nagy Imrét, a berlini falat vésővel és csákánnyal ostromolják, Prágában, a Vencel téren pedig óriási tömegek tüntetnek – ezek a képek járták be a világsajtót a „csodák évében”. Kelet- és Közép-Európán végigsöpört a forradalom szele, megindult a demokratikus átalakulás hosszú folyamata, amely a mai egyesült Európához vezethetett. Tallinntól Ljubljanáig, Berlintól Szófiáig megteltek az utcák tüntetőkkel, akiknek minden országban megvoltak a maguk, szimbolikus, mozgósító dalai. Énekeltek a hazájukról, a hazugságról és elnyomásról és a vágyaikról. Ezekből a rendszerváltó dalokból mutatjuk be nektek a legismertebbeket – első válogatásunkban a visegrádi országokból.

Csehország

Modlitba pro Martu (Ima Mártáért)

Zene: Jindrich Brabec; szöveg: Petr Rada, Marta Kubišová

A dal eredetileg az 1968-as prágai tavasz himnusza volt, és a nemzeti ellenállás szimbólumaként később ez lett a cseh bársonyos forradalom egyik legjelentősebb dala is. Kubišová a hetvenes évek művészi ellenállásának egyik fontos alakja volt, a Charta 77 ellenzéki felhívás egyik aláírója, amiért 1989-ig nem léphetett fel Csehszlovákiában. Ma Prágában él, színésznőként és énekesként tevékenykedik.

 Havlícku, Havle (Kedves Havlícek, kedves Havel)

Zene, szöveg: Jaroslav Hutka

Az ikonikus dal a cseh rendszerváltás egyik főszereplőjét ünnepli. Himnusz Václav Havel íróhoz, az rendszerváltó ellenzék és a bársonyos forradalom vezéralakjához, későbbi köztársasági elnökhöz. Érdekes, hogy a címben szereplő „Havlíček” csehül azt is jelenti, hogy „kis Havel” / „Havelkám”, de egyben egy reformkori cseh író (Karel Havlíček Borovský) neve is. A dal kétértelműen utal Havel-re „hivatalosan” a XIX. században élt költőről, Havlíčekről szól (akit valóban élt Brixenben 1848 után, száműzetésben) – a dal szerzője ezért maradhatott szabadlábon. 1989 novemberében és decemberében a demonstrációk klasszikus rigmusa volt a „Havel na Hrad”, azaz „Havelt a várba” – utalva a cseh köztársasági elnökök megszokott rezidenciájára. 1989 december 29-én valóra válhatott a tüntetők követelése: Havelt Csehszlovákia negyven év utáni első nem kommunista köztársasági elnökévé választották.

 Szlovákia

Do batôžka (Tölts meg egy hátizsákot)

Zene: Jaroslav Filip; szöveg: Milan Lasica; előadók: Jaroslav Filip, Milan Lasica, Július Satinský

A dal a bársonyos forradalom himnusza volt a szlovákoknál, elsősorban a Milan Lasica-Július Satinsky komikus duónak köszönhetően. A páros nagyon népszerű volt a hatvanas években, de a prágai tavasz után (1968-tól) politikai hangvételű szövegeik miatt nem léphettek fel, egészen 1982-ig. „Humoros ellenzékiként” jelentős szerepet játszottak 1989 eseményeiben. A duó a nyolcvanas években kezdett együtt dolgozni Jara Filip zongorista-énekessel, aki a dal zenéjét is szerezte.

 
Sl’úbili sme si lásku (Megígértük, hogy szeretni fogjuk egymást)

Zene, szöveg, előadó: Ivan Hoffman

A dal azonnal sláger lett, miután először elhangzott egy 1989 novemberi tüntetésen, amely később, élőben vagy felvételről szinte minden megmozduláson felcsendült szerte az országban.

 Lengyelország

Mury (falak)

Zene: L. Llach Grande; lengyel szöveg: Jacek Kaczmarski

Jacek Kaczmarski 1978-ban írta – Lluís Llach katalán zeneszerző dala (L'Estaca) alapján – Falak (Mury) című dalát, amely az 1980-as években a lengyel antikommunista mozgalom szimbólumává, a Szolidaritás mozgalom „himnuszává” vált. Ezt énekelték a tüntetők és a fiatalok, refrénje pedig az underground Szolidaritás rádió szignálja lett. Ennek hatására Kaczmarskira mint a Szolidaritás bárdjára emlékeznek.

Ballada o Janku Wisniewski (Ballada Janek Wisniewskiről)

Zene: Jacek Kaczmarski; előadó: Krystyna Janda

A Janek Wisniewski balladája a gdanski és gdyniai hajógyárakban kitört sztájk utáni vérengzéseknek állít emléket, amelyben a hajógyári munkások és a pártállami erőszakszervezetek csaptak össze. A zavargások legendás alakjává vált Janek Wisniewki – pedig ilyen nevű áldozat nem is volt. A dalban szereplő Wisniewki valójában Zbigniew Godlewski, aki tizennyolc évesen odaveszett a harcokban. 1970 decemberének legismertebb képe, amelyen egy ajtón viszik Zbigniew Godlewski holttestét. A dal a Szolidaritás egyik ikonikus dala lett, amelynek ma legismertebb változatát az 1970-es évek eseményeit feldolgozó Andrzej Wajda-film, a Vasember (1981) egyik szereplője, Krystyna Janda adta elő.

(fordítás forrása: http://lengyelorszagma.blog.hu/2011/03/03/czarny_czwartek)

(Ez a változat a 2011-ben bemutatott, szintén az 1970-es eseményeket feldolgozó Fekete csütörtök című filmhez készült – magyar felirattal)

Magyarország

Ha én rózsa volnék (Bródy János)

A magyar rendszerváltás ikonikus dala, a „szabadság himnusza”, a Bródy János által Koncz Zsuzsának írt Ha én rózsa volnék című dal volt. A dal eredetileg a boltokból – rendszerkritikus hangvétele miatt – 1973-ban visszarendelt és bezúzott Jelbeszéd című albumon szerepelt. A dalban Bródy egy népdalt dolgozott fel, szövegében rejtettebb és egyértelmű szimbólumokkal, a szabadság szeretetéről.

„Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.”

Szavazz rám! (URH / Európa Kiadó)

Zene: Menyhárt Jenő, Gasner János, Müller Péter; szöveg: Müller Péter

Az Európa Kiadó a nyolcvanas évek undergoundjának kultikus együttese, amely 1981-ben alakult, lényegében az egykori, mindössze fél évet működött URH utódzenekaraként, Müller Péter Sziámi nélkül. Az eredetileg még az URH 1981-es fennállása alatt íródott számot később az Európa Kiadó játszotta, 1989-es albumuknak is ez a címadó dala. A zenekar a ’90-es évektől nem koncertezett, de 2004-ben, a magyar uniós csatlakozás estéjére újra összeálltak. Azóta hosszabb-rövidebb kihagyásokkal újra koncerteznek, nemrégiben új számmal jelentkeztek.

„Szavazz rám!
Beváltom minden reményed.
Nincs hangod?
Használd az enyémet!
Elindulok,
Ha harc, legyen harc!
Szavazz rám,
Régóta engem akarsz!

Pokoli népszerű vagyok!
Iszonyú szavahihető vagyok!
Gyönyörűen fogok énekelni,
Ha kapok még egy szavazatot!
Szavazz rám!”

A válogatás, és a leírások a Bundesstiftung zur Aufarbeitung der SED-Diktatur és az Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatósága által kiadott „Sound of Revolution” válogatás CD-jén és kiadványán alapszik.

(A szövegek magyarra átültetése a legtöbb esetben szabad, nem irodalmi igényű fordítás, amelynek célja, hogy a szövegek egy-egy jellemző része megismerhető legyen magyarul is – természetesen örömmel fogadjuk a szebb vagy pontosabb változatokat)

A fordítások ellenőrzéséért köszönet Ancsának, Évának és Gergőnek.

 
Borítókép: Fortepan / Erdei Katalin (CC BY-SA 3.0)

Aki még nem látta a nyár közepére teljesen lilába öltözött provence-i levendulamezőket, az okkersárga hegyekre épült kis városkákat vagy az Olympique Marseille stadionját, ahol a város szülöttje, Zinedine Zidane is kezdte pályafutását, annak most több mint kilencszáz kulturális érvvel is szolgálunk arra, hogy idén pótolja ezt az elmaradást. Idén ugyanis nemcsak a közeli Kassa, de Marseille-Provence is az európai kulturális főváros címét viseli. A két város földrajzilag és éghajlatilag meglehetősen különbözik, de egyéb jellemzőket tekintve korántsem esik olyan messze egymástól: mindkét városban fontos szerepet játszik a különböző népek együttélése, a multikulturalizmus. Míg a kelet-közép-európai Kassa történelmén a magyarok és a szlovákok osztoznak, addig a Mediterráneum egyik kapujaként számon tartott Marseille számos helyről (elsősorban Észak-Afrikából) vonzza a bevándorlókat, ami sokszínű és izgalmas várossá formálta Marseille képét.

A marseille-i kulturális évadban kiemelt helyett kapott, és az éves programban számtalanszor felbukkan a Földközi-tenger felé nyitott kikötőváros imázsa. E tekintetben van min javítania a gyakran „rebellisként, hangosként vagy erőszakosként” emlegetett Marseille-nek. A városról az utóbbi években sokszor szinte csak bandaháborúk, kelet-európai illegális bevándorlók vagy korrupciós ügyek kapcsán lehetett hallani. A kulturális program lebonyolítói a város erodált hírnevén is szeretnének javítani. Ambícióban nincs hiány – az év során mintegy tízmillió (!) látogatót várnak a dél-franciaországi régió kilencven településén rendezett közel ezer kulturális rendezvényre. A rendezvénysorozatba a francia szervezők bevonták Provence több városát (Arles-tól Aix-en-Provence-on át Aubagne-ig), így nemcsak Franciaország legnagyobb kikötővárosa, de egyik legszebb és legismertebb tájegysége, Provence is kiveszi a részét a kulturális év programkínálatából.

Természetesen lesznek kiállítások – például Picasso kevésbé ismert, ám annál különlegesebb kerámiáival, Rodin anticizáló szobraival, vagy Camus életéről –, táncos programok a modern tánctól Preljocaj kortárs ballettjéig, vagy épp koncertek az operától a fúziós nemzetközi zenei projektekig. Emellett – a  kassai programhoz hasonlóan – a francia program is nagyban épít az utcai művészetekre, a járókelők bevonására, ehhez kapcsolódóan is számos programot találunk a hivatalos műsorrendben. Aki ismeri és szereti a francia Cirque de Soleil művészetét, annak a cirkuszi kultúrára épülő programok nem okoznak majd csalódást.

Nehéz kiemelni néhányat a sok száz programból – lesz még például operafesztivál Aix-en-Provence-ban, táncfesztivál Marseille-ben, kiállítás Van Gogh, Bonnard, Cézanne, Matisse, Raoul Dufy vagy Le Corbusier remekeivel…) Ezért is ajánljuk mindenkinek, hogy saját érdeklődése és ízlése szerint böngéssze az eseménysorozat hivatalos honlapját, ahol időpont, város, illetve programtípus alapján kereshetünk a programok között. Bár egyelőre csak franciául, kis fordítási segítséggel ez sem lehet leküzdhetetlen akadályt. (A honlap kezelése talán picit szokatlan elsőre, de ez ne ijesszen el senkit – amint hozzászoktunk, kincsesbánya. Jól kereshető még az eseménysorozathoz kapcsolódó másik kereső is, itt is érdemes szétnézni.)

Aki követni akarja az évad eseményeit, annak a már említett forrásokon kívül figyelmébe ajánljuk a kulturális főváros Facebook, Flickr, Pinterest, vagy Youtube oldalát – idén különösen érdemes odafigyelni Marseille-re és Provence-ra!

Március 21-i programunkon a rasszizmus elleni küzdelemmel foglalkozunk. Ezt a napot az ENSZ 1966-ban nyilvánította a rasszizmus elleni küzdelem világnapjának, emléket állítva egy 1960-as, közel hetven halálos áldozattal járó apartheid-ellenes tüntetésnek. Az apartheid rendszere Dél-Afrikában azóta összeomlott, de a faji, származási, illetve egyéb külső vagy belső jellemzők alapján történő megkülönböztetés sajnos a mai napig jellemző a világ és az élet számos területén – így Európa országaiban is.

Bár az EU alapvetően gazdasági és nem emberi jogi szervezet (amilyen például az Európa Tanács), az etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetés tilalma az Európai Uniónak is fontos alapelve. Az unió is határozottan fellép a nemen, faji vagy etnikai hovatartozáson, valláson vagy hiten, fogyatékosságon, életkoron és szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen, a szerződések mindemellett tiltják az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést is. A diszkriminációmentességhez való jogot erősíti az Alapjogi Charta is, amely a szerződésekkel azonos jogi súllyal bír. Az EU, valamint az Európa Tanács számos program keretében támogatja a rasszizmus, illetve az előítéletesség elleni küzdelmet. Mostani írásunk két most induló, e területhez kapcsolódó európai programot mutat be.

A pénzügyi válság Európa legtöbb országát komolyan megviselte, és sok helyen vezetett a szélsőjobboldali, kirekesztő vagy Európa-ellenes gondolatok megerősödéséhez, rasszista és diszkriminatív megnyilvánulásokhoz, jelentősen megnehezítve a bevándorlók vagy kisebbségi csoportok helyzetét. E jelenséggel foglalkozik az EU támogatásával megvalósuló U-CARE – Urban culture against racism in Europe (szabad fordításban: „Városi kultúrával az európai rasszizmus ellen”) elnevezésű program is. A program nyolc ország tizenegy művészeti szervezetének szoros együttműködésében valósul meg, amelyben a különböző hátterű (nemzetiségű / kisebbséghez vagy többséghez tartozó) fiatalok a városi művészetekre és a médiára épülő projekteket hoznak létre. A program célja, hogy különböző szemináriumok és nemzetközi képzések segítségével olyan művészeti területen tevékenykedő „U-CARE Junior Coach”-okat képezzenek, akik a program során megszerzett tudásukat fiatalok további csoportjainak adják át. A coachok további workshopok, kampányok keretében, terjesztik a kölcsönös megértésen alapuló együttműködések, a tolerancia és a diszkriminációmentesség üzenetét. A projekt magyarországi koordinátora, a Szubjektív Értékek Alapítvány folyamatosan várja olyan fiatal művészek jelentkezését (a zene, tánc, média, illetve hasonló területekről), akik szeretnének a kampány során alkotóműhelyekben, nemzetközi csereprogramokban részt venni.

Az online felületeken rengetegen – névvel vagy névtelenül – szítanak feszültséget etnikai hovatartozás alapján és buzdítanak kirekesztő magatartásra. Ezzel a jelenséggel foglalkozik 2013-14-ben a Fiatalok az Online Gyűlöletbeszéd ellen (Young People Combating Hate Speech On-line) elnevezésű európai szintű ifjúsági projekt, amelyet az Európa Tanács hívott életre. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet az emberi jogok fontosságára az online térben, és segítse a fiatalokat és az őket tömörítő szervezeteket, hogy azok kellő háttértudással és készségekkel felvértezve fel tudják venni a harcot az emberi jogok online megsértői ellen. Ehhez segítségül hívja azon szereplőket, akik már maguk is fellépnek vagy szeretnének fellépni az internetes kirekesztés és jogsértések ellen. Az Európa Tanács hagyományosan, például az „All Different – All Equal” kampányhoz hasonlóan a civil szervezeteket és az ifjúságot mozgósítva kampányol és az érdeklődőknek tréningeket szervez.

A kampány a The No Hate Speech Movement, azaz a Gyűlöletbeszéd-elleni Mozgalom keretében valósul meg, amely az Európa Tanács 47 országában, már 13 éves kortól mindenki számára nyitott. A mozgalom online közösségeken alapul, amelyeket nemzeti kampánybizottságok koordinálnak, a kampányt az Európa Tanács részéről pedig az EYF (Európai Ifjúsági Alap) Budapesti és Strasbourgi Irodája segíti. Európában a kampány március 21-i indulása után folyamatos akciókra és rendezvényekre lehet számítani egészen 2014. áprilisig, a nemzeti kampányok ezután is folytatódhatnak. Ehhez a kampányhoz is folyamatosan várják a szervezők a csatlakozókat – akinek felkeltette az érdeklődését a kezdeményezés, azt szeretettel várjuk 21-én az Európa Pontba, ahol további részleteket tudhatnak meg az érdeklődők a Magyar Kampánybizottság képviseletében a Szubjektív Értékek Alapítvány munkatársától, valamint az EYF budapesti szakértőjétől. A kampány hivatalos oldala itt olvasható.

A programon a U-CARE programról és az európai roma stratégiákról is további információkat kaphattok, az estet pedig a Romani Design ruhakiállítással, valamint  a Szilvási Gypsy Folk Band koncertjével zárjuk. Várunk mindenkit szeretettel!

Bálint-napon a zene és a magyar kultúra egyik nagykövetét, Sebestyén Márta világszerte elismert népdalénekest láttuk vendégül az Európa Pontban. Márta – Andrejszki Judit csembalóművésszel és énekessel – a szerelmesek napjához illő, régi időkbe és változatos európai tájakra kalauzoló dalesttel jött el hozzánk. Előadásuk előtt Gyárfás Dorka beszélgetett a művésznővel.

Sebestyén Márta már kiskorában rengeteg benyomást szerzett különböző, akkor még inkább egzotikusnak számító országról vagy kultúráról – azok zenéin keresztül. Közgazdász kutatóként dolgozó édesapja ugyanis számos nemzetközi útjáról mindig a különböző tájak népzenéivel tért haza a hatvanas-hetvenes években; ő úgy gondolta, a népzene képes igazán megmutatni egy-egy népcsoport vagy tájegység igazi lényegét. Márta zenei érdeklődésének, tehetségének kibontakoztatásában természetesen zenepedagógus édesanyja is jelentős szerepet játszott, de nagyon nagy hatással volt rá édesapja hozzáállása és az a sokféle különleges muzsika, amelyek segítségével bejárhatta Görögországtól Türkmenisztánon át egész Dél-Amerikát – képzeletben.

Képzelőerejére sokáig szüksége is volt hasonló nagy utazásokhoz – az előző rendszerben ő sem kapott könnyen útlevelet, amellyel nemzetközi fellépésekre mehetett volna. Persze voltak visszautasíthatatlan külföldi felkérései „baráti országokba”, de nyugatra még nemzetközileg elismert művészként sem mehetett minden esetben. Sosem felejti, milyen tortúra volt egy-egy külföldi utazás még neki is, milyen volt gyomorgörccsel átlépni a határt, ha egyáltalán utazhatott – ez persze azoknak, akik a mai Európában nőnek fel (mint például fiai), szinte elképzelhetetlen.

Aztán idővel ő is eljutott olyan minden szempontból (földrajzilag és gondolkodást tekintve is) távoli országokba, mint Ausztrália, vagy Új-Zéland – sokan várták volna, hogy nem tér haza az akkor számos kötöttséggel és korlátozással működő Magyarországra, de ő sosem gondolt erre. Ahogy fogalmazott: „Itt a hazám, itt vannak a gyökereim, ahol feltöltődök, és nekem az a dolgom, hogy ezt a kultúrát elvigyem és megmutassam másoknak.” A művésznő szerint talán nem is hinnénk, hogy micsoda tisztelet és szeretet övezi a magyar kultúrát külföldön – erről sajnálatosan kevés szó esik manapság, pedig szerinte erre kellene koncentrálnunk, és azon kellene dolgoznunk, hogy tovább öregbítsük ezt a jó hírünket.

Sebestyén Márta 2010-ben ehhez kapcsolódó munkájához az egyik legrangosabb elismerésben részesült: megkapta az UNESCO Művész a békéért kitüntető címét. A díjjal egyedülálló zenei munkásságát ismerték el, amelynek keretében több évtizede a Kárpát-medence népzenei örökségét a legmagasabb művészi színvonalon képviselve támogatja a magyar kultúra és a világ kultúrái közötti párbeszédet, valamint a kulturális sokszínűség eszméjét. A díj átvételekor munkásságának egyik legnagyobb ihletője és ösztönzője, „az első igazi világzenész”, Bartók Béla 1931-ben papírra vetett gondolatait idézte, amelyet ő is teljesen magáénak érez és követendőnek tart ma is a zene kulturális különbségeket áthidaló természetéről és elhivatottságáról:

„Az én igazi vezéreszmém, amelynek… tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”

Az EU egyik legfontosabb értéke tagállamainak sokszínűsége. Különösen igaz ez kulturális szempontból: a számtalan különböző hagyomány, kulturális megközelítés és alkotások mind gazdagabbá teszik Európát.

Az EU kiemelt céljának tekinti ennek a kulturális sokszínűségnek megőrzését, és számos eszközzel igyekszik biztosítani , hogy a fontos európai alkotások - legyen szó akár kulturális örökségről, építészetről, irodalomról vagy épp a könnyűzenéről – az EU minél több lakosa számára ismertek legyenek.

Az EU többek között az EU kulturális keretprogramjából finanszírozott kulturális kezdeményezésekkel, programokkal és díjakkal ismeri el a legkiemelkedőbb alkotásokat – ezen kezdeményezések közül most a januári díjátadó apropóján először a magyarra szépen nem igazán fordítható könnyűzenei díjat, a European Border Breakers Awards-t mutatjuk be nektek.

A díjat minden évben olyan európai előadók vagy együttesek kapják, amelyeknek a közelmúltban sikerült hazájukon kívül is sikereket elérniük első nemzetközi albumukkal. Bár a Beatlest még nem jutalmazhatták ezzel a díjjal (az első ilyen elismerést 2004-ben adták át), azóta olyan világhírt szerzett előadók kapták már meg, mint a brit Adele vagy Katie Melua, a német Tokio Hotel, az olasz-francia Carla Bruni vagy a svéd Lykke Li.

A nyerteseket egy zenepiaci elemző cég választja ki az eladott albumok száma, a rádiójátszások gyakorisága, valamint az Európai Műsorszóró Unióhoz (EBU) tartozó rádióállomások és az európai tehetségcsere-programban (ETEP) részt vevő fesztiválok szavazatai alapján. A tíz díjazott nevét minden év októberben ismertetik, akik a következő év januárjában (idén 9-én este) vehetik át díjaikat Groningenben, a Eurosonic Noorderslag fesztiválon. Magyarországról eddig egyetlen csapat nyerte el ezt a díjat, 2006-ban a Heaven Street Seven Get Out And Walk! című albumával.

Idén a következő előadók örülhetnek Európa egyik legrangosabb könnyűzenei díjának: Nabiha (Dánia), Ewert and The Two Dragons (Észtország), French Films (Finnország), C2C (Franciaország), Emeli Sandé (Nagy Britannia), Of Monsters and Men (Izland), Dope D.O.D. (Hollandia), Amor Electro (Portugália), Juan Zelada (Spanyolország), Niki and the Dove (Svédország). A díjazottak közül egyvalaki megkapja a közönség díját is – hogy melyik csapat vagy előadó, ez derül ki szerdán. A díjkiosztót – ahol a nyertesek is fellépnek – Európa-szerte számos TV- és rádióállomás közvetíti (Magyarországról például az MR2 Petőfi), de az eseményt este hattól élőben követhetitek a Youtube-on is.

Addig is hallgassatok bele az idei díjazottakba, tényleg érdemes! Van itt Snoop Doggot idéző hiphop/rap Hollandiából (még a pre-oroszlán időszakból), folk-indie bohémzene Izlandról, svéd indi-elektro, szkreccselő, VJ-ző francia elektro… A díjazottak bemutatkozó videóját megtaláljátok itt.

A groningeni fesztivál másik érdekessége, hogy itt osztják ki az év legjobb európai fesztiváljainak járó díjakat is, amelynek nyerteseit a díjkiosztóig nem ismertetik. Idén is van miért izgulnunk: ahogy tavaly, úgy idén is jelölték a Szigetet a legjobb fesztivál nagydíjára; emellett egy másik kategóriában a Balaton Soundnak drukkolhatunk. Tavaly annyira nem számítottak a Sziget szervezői a győzelemre, hogy el sem utaztak az átadóra – bízunk benne, hogy a duplázás reményében idén ilyen nem fordul azért elő… :)