Hogyan tudunk külföldön bankszámlát nyitni? Miért kell helyi SIM-kártya? Mire figyeljünk a lakásbérlésnél? Európai munkavállalási fórumonkon többek között erről is szó volt, ahol az érdeklődők külföldön dolgozóktól és a téma szakértőitől kaphattak praktikus munkavállalási tippeket és tanácsokat.
Olyan emberek meséltek külhoni tapasztalataikról, akik hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak az Európai Unió valamely tagállamában. Azért őket kérdeztük, mert a gyakorlatban a szabályozás és a bevett tagállami „szokásjog” sokszor nem ugyanaz. Emellett vannak olyan praktikák, amelyeket csak az tudhat, aki már szembesült azzal, hogy milyen nehéz például bejelentett lakcím nélkül bankszámlát nyitni.
A fórumon többek között megtudhattuk: érdemes úgy nekivágni, hogy itthonról már találtunk munkahelyet és szállást. Fontos az is, hogy nem kell azonnal „életünk állását” keresni vagy a legmenőbb lakást kibérelni, a lényeg, hogy az első biztos lépéseket megtegyük. Fontos tudni, hogy a kezdéshez és a regisztrációhoz szinte mindig szükség van bejelentett lakcímre. Fel kell készülni arra, hogy a lakásbérleti díjak általában igen borsosak külföldön, többen azt javasolták, hogy az első időszakban – ha tehetjük – lakjunk ismerősnél vagy barátnál, és csak akkor béreljünk lakást és fizessünk kauciót, ha már biztosan látjuk, hogy elegendő forrással fogunk rendelkezni hozzá.
Fontos, hogy megbízható forrásokból tájékozódjunk, és csak olyan ajánlatot fogadjunk el, ami biztosnak mondható; ahol a munkáltató bejelent, és a munkánk révén lesz biztosításunk az adott tagállamban. A fórumra meghívott EURES tanácsadó is felhívta arra a figyelmet, hogy soha ne fizessünk munkaközvetítőnek, ilyen szolgáltatásért ugyanis nem kérhetnek pénzt az európai országokban – ha mégis kérnek, mindenképpen kezdjünk gyanakodni.
Meghívott vendégeink – akik között volt hollandiai au-pair, strasbourgi jogász, skóciai vendéglátós és uniós kommunikációs szakember is – többek között azt tanácsolták még, hogy ha külföldre jelentkezünk egy állásra, szerezzünk be SIM-kártyát egy helyi mobilszolgáltatótól, ugyanis a munkaadók szívesebben hívnak fel helyi számot. Abban is egyetértettek, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nélkülözhetetlen a biztos nyelvtudás: akár lakásbérleti szerződésről, akár saját munkaszerződésünkről van szó, fontos tudnunk, hogy pontosan mit írunk alá.
Ha a külföldi tartózkodás során megbetegszünk, nyugodtan forduljunk a külföldi orvosokhoz, mivel a munkája révén mindenki biztosítva van az adott országban, így ugyanolyan jogok illetik meg, mint a tagállami állampolgárokat. Arra azonban nagyon oda kell figyelni, hogy nem minden ellátást fedez a kinti biztosítás, és úgy, ahogy Magyarországon is, a magánorvosok külföldön is igen magas árat kérhetnek az ellátásokért. Érdemes tehát alaposan tájékozódni az adott ország egészségügyi rendszeréről, hogy aztán ne kelljen egy többszáz eurós ellátás számláját kifizetünk.
Sajnos sok honfitársunk számára a külföldi munkavállalás nem sikertörténetként ért véget – többen esnek a jóhiszeműség csapdájába, és szerződés vagy bármilyen biztosíték nélkül vágnak bele. Érdemes tehát minél alaposabban, minél több forrásból tájékozódni, hiszen a külföldi tapasztalat igen sokat ér.
Közhely, hogy az információs társadalom korában élünk, a mai világban az egyik legfontosabb érték az információ, a tudás, amely egyben a fejlődés motorja is. Az a társadalom, amely nem fektet elegendő figyelmet (és pénzt) a tudás gondozásába, nem lehet versenyképes, és lemarad – ez pedig számos gazdasági és társadalmi problémát okoz, és kemény következményekkel jár az egyes emberek életében is. Az Európai Unió döntéshozói ezt jó ideje felismerték, és számos kezdeményezéssel, programmal igyekeznek elősegíteni azt, hogy az EU a világ élvonalában legyen képzettség, a tudományos teljesítmények, valamint a kutatás-fejlesztés területén. Már az EU előző hosszú távú gazdasági terve, a Lisszaboni Stratégia 2000-es megfogalmazásakor is kiemelt célként fogalmazták meg a tudásalapú gazdaság létrehozását, amely cél a jelenlegi, Európa 2020-as stratégiában is prioritásként szerepel.
Az EU egyik legfontosabb hosszú távú célja az Európa 2020 alapján az „intelligens növekedés” beindítása, a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása. Ehhez a következők szükségesek: az oktatás minőségének javítása, a kutatási teljesítmények fokozása, az innováció és tudástranszfer népszerűsítése, az információs és kommunikációs technológiák teljes körű alkalmazása, valamint annak biztosítása, hogy az újító ötletekből olyan új termékek és szolgáltatások szülessenek, amelyek segítenek a növekedés és minőségi munkahelyek megteremtésében és a társadalmi kihívások kezelésében.
Kihívások és uniós válaszok
Ha mindezeket a területeket végignézzük, van még mit behoznia az EU-nak: innováció területén például még jelentősen elmaradunk az USA vagy Japán mögött. Míg a kutatás-fejlesztésre szánt kiadások a tagállamokban átlagosan nem érik el a GDP 2%-át, addig ez az arány az USA-ban 2,6%, Japánban pedig 3,4%. Európában viszonylag kevesebb csúcstechnológiai cég van jelen, és a K+F beruházásokban alacsony a magánszektor részvétele. Mindezen problémákat az „Innovatív Unió” kezdeményezés keretében igyekszik orvosolni az EU, amely többek között célul tűzte ki a vállalkozások innovációs keretfeltételeinek javítását (pl. egységes uniós szabadalom létrehozásával, a szerzői jogokra és védjegyekre vonatkozó szabályok modernizálásával), európai innovációs partnerségek indítását, ún. „tudáspartnerségek” ösztönzését, a természettudományos diplomák arányának növelését, vagy épp a magánszektor K+F-es beruházási kedvének javítását.
A képzés is szoros összefüggésben áll az EU teljesítőképességével. A vezető gazdasági hatalmakkal összehasonlítva a kontinensen jóval kevesebb a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal, a világ legjobb egyetemei között nagyon kevés az európai, de alacsonyabb szinten sem büszkélkedhetnek az európai diákok kimagasló olvasási és szövegértési készségekkel. A képzéssel kapcsolatos uniós célkitűzéseket a „Mozgásban az Ifjúság” kezdeményezés foglalja össze, amelynek célja, hogy hogy a tudás és a tőke kombinálása, illetve a diák- és gyakornoki mobilitás ösztönzése révén növelje Európa felsőoktatási intézményeinek teljesítményét és nemzetközi vonzerejét, Unió-szerte javítsa az oktatás és képzés valamennyi szintjének minőségét, valamint javítsa a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeit. Mindebbe beletartozik az uniós ifjúsági mobilitási programok (pl. Erasmus) integrálása és fejlesztése, a nem formális tanulás elismerése, vagy épp a fiatalok vállalkozó kedvének növelése.
Harmadik terület, amelyen konkrét célokat fogalmazott meg az EU a versenyképesség növelése érdekében, a digitális technológia: Európa még nem aknázza ki maximálisan a digitális társadalomban rejlő gazdasági és társadalmi lehetőségeket, van még mit fejlesztenie a nagysebességű internet használata terén is, amely pozitívan hathat az EU innovációs képességére, a tudás online terjesztésére és az áruk és szolgáltatások online forgalmazására is. Az EU célja, hogy az „Európai digitális menetrend” keretében javítsa az európai polgárok internet-hozzáférését pl. a digitális jártasság és hozzáférhetőség támogatására irányuló intézkedések révén (cél, hogy az EU-ban 2013-ig mindenki rendelkezzen szélessávú internet-hozzáféréssel). Emellett intézkedéseket tesz azért, hogy stabil jogi keretet hozzon létre a nagy sebességű internetes infrastruktúrába és a kapcsolódó szolgáltatásokba való beruházásoknak valamennyi gazdasági ágban, vagy hogy elősegítse a hozzáférhető, modern online szolgáltatások (pl. e-ügyintézés, online egészségügy, intelligens otthon, digitális készségek, biztonság) bevezetését.
A sikerhez természetesen nem elég, ha csak az Unió cselekszik, és a legtöbb területen nincs is közvetlen szerepe, mindössze keretprogramokat alkothat, és koordinálhatja, támogathatja a tagállami erőfeszítéseket. Ahhoz, hogy a tudás alapú gazdaság mind jobban kiteljesedjen az EU országaiban, rengeteg a tennivaló nemzeti, regionális szinten is, de nem szabad alábecsülni a civil társadalom szerepét sem. Kétségtelen, hogy a válságból való kilábalásban csak az segíthet, ha Európa tovább halad ezen az úton – az út még hosszú, de az irány biztos.
A tudomány és a tudás Európája játssza a főszerepet szeptember végi rendezvényünkön, a Kutatók éjszakáján is, ahol nemcsak Mérő László lesz vendégünk, de megtudhatjátok a legsikeresebb magyar startupok vezetőitől, hogy hogyan lesz egy jó ötletből európai- vagy világsiker. Szeretettel várunk mindenkit!
Jelen posztunk csak egy rövid összefoglalója annak, hogy mit tesz az EU a tudás alapú társadalom megteremtése érdekében. Érdemes a cikk hiperlinkeit, valamint az Europa 2020 hivatalos oldalát tanulmányozni, ahol részletes információt találtok valamennyi kezdeményezésről, eddigi eredményekről, tagállami célkitűzésekről.
A fiatalok bánatára vége a nyári szünidőnek és a héten elindult a suli-szezon. Magyarországon szeptember 3-án kezdődődött az iskolai tanév, de nem mindenhol van ez így Európában. Mivel az oktatásról, annak szabályozásáról, és így a tanév és a szünetek hosszáról is a tagállamok dönthetnek, akad olyan uniós ország, ahol még jó két hétig tart a pihenő, de olyan is, ahol már lassan egy hónapja koptatják a fiatalok a szünet után a padokat. Utánanéztünk, hogyan alakítják ki a tagállamok a tanévet, hányszor, milyen hosszan iktatnak be kisebb-nagyobb szüneteket, és milyen hosszú a nyári szünet.
Az, hogy egy tagállam hogyan szervezi meg a tanévet, sok tényezőtől függ: az oktatási rendszertől, a hagyományoktól, de az éghajlattól is. Egy tanév a tagállamokban átlagosan 185 tanítási napból áll, de Dániában, Olaszországban és Hollandiában átlagosan megközelíti a 200 napot. Bulgáriában, Litvániában és Lettországban a tanév hossza ugyanakkor a diákok életkorától függ, eszerint 155 naptól 195 napig is tarthat.
Nemcsak a tanév hossza és a szünetek beiktatása, de a tanítási hét és az órák hossza is eltérő a tagállamokban: míg nálunk természetes, hogy egy iskolai hét ötnapos, addig például Franciaországban négynapos, míg Olaszországban a gyakorlatban sokszor hat napig járnak egy héten iskolába a gyerekek, ahogy Németország egyes tartományaiban is vannak sulis szombatok.
A tagállamokban egy tanítási óra 40 és 55 perc között van, ez nemcsak országonként, de sokszor korcsoportonként is változik, Magyarországon a 45 perces tanóra a legelterjedtebb.
A nyári szünet hossza jelentősen eltér a tagállamokban: a legrövidebb vakációt a német, az angol, a dán és a holland gyerekek élvezhetik: náluk mindössze hathetes a szünidő. A másik végletet ebben a tekintetben a balti államok, Olaszország és Málta, majd Görögország és Portugália jelentik: ezekben az országokban 12-13 hétig tart a nyári szünidő. Mi sem maradunk el nagyon ettől, nálunk 11 hetes a vakáció, csakúgy, mint Spanyolországban, Cipruson, Romániában és Finnországban. Eltérő ugyanakkor az is, hogy mikor kezdődik és mikor ér véget a szünet: egyes német tartományokban (Hamburgban) már augusztus 2-án (!) megkezdődött a tanév, szintén hamarabb, augusztus közepén indul a tanév a skandináv országokban és Hollandiában is. A legkésőbb a máltai diákoknak kell „bevonulniuk”, ők idén szeptember 27-ig még szabadok. Szintén későn (szeptember közepén) kezdenek a déli országok (Görögország, Ciprus, Portugália, Spanyolország és Románia) diákjai, valamint a bajorországi diákok.
Az iskolai tanév beosztása a tagállamokban
(az ábrára kattintva nagyobb méretben tanulmányozható a grafikon)
A nyári szünet mellett természetesen minden tagállamban van még téli szünet karácsony tájékán És tavaszi szünet Húsvét körül., Emellett a legtöbb országban tartanak még egy rövidebb őszi szünetet november elején, valamint sok helyen a diákokat farsang idején még egy síszünettel si megajándékozzák. Minden tagállam maga dönti el, hány kisebb szünetet tart a nyári szüneten kívül: a tanév közbeni szünetek terén a legszűkmarkúbb a ciprusi és a görög rendszer: itt mindössze két kéthetes (egy téli és egy tavaszi) szünet szakítja meg a tanévet. Ezzel ellentétben a német tartományok többsége négy szüntet tart (itt tartományonként változik a tanév kialakítása), ahogy a franciák is, akik nem vacakoltak hosszabb-rövidebb szünetekkel, az ő rendszerük tűnik a legáttekinthetőbbnek: nagyjából másfél havonta tartanak négy 2-2 hetes szünetet.
Hogy melyik rendszer a legjobb? A gigantikus nyári szünet és kevés év közbeni pihenő, vagy a rövid nyár és több szünet tanév közben? Mást gondol erről a nyári szünidőben teljesen szabad diák, aki a végtelenségig nyújtaná a vakációt, és mást mondjuk a dolgozó szülő, akinek a hosszú nyári szünetben munka mellett sokszor nehéz megoldania kisgyerekének felügyeletét. Tanulóként valószínűleg mi leginkább a máltai hosszú nyárra szavaznánk.
Ti mit gondoltok?
A poszt megíráshoz az Eurydice legfrissebb erre vonatkozó összefoglalóját használtuk.
A nyár a pihenés, nyaralás és bulik ideje – ugyanakkor a rengeteg szabadidőt érdemes lehet hasznosan eltölteni. Facebook oldalunkon folyamatosan beszámolunk az ilyen kezdeményezésekről, amelyekből most összegyűjtöttük egy csokorra valót – ha érdekel az EU, érdemes ezekre a szünidő alatt is egy kis időt szánni (részletes információt a hiperlinkekre kattintva érhettek el az egyes pályázatokról).
Ahogy korábbi, a programot is ismertető bejegyzésünkben írtuk, az EU legnépszerűbb ifjúságot célzó mobilitási programja, az Erasmus idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ez alatt a 25 év alatt – uniós tagságunk előtt, és azóta – több mint harmincezer magyar fiatal élt már a lehetőséggel, és töltött el egy-két szemesztert felsőoktatási hallgatóként egy másik tagország főiskoláján vagy egyetemén.
Az Erasmus vitathatatlanul az EU egyik legsikeresebb és legnépszerűbb programja, amit ha lehetőség nyílik rá, vétek kihagyni a felsőoktatásban tanuló magyar diákoknak. Az Erasmus amellett, hogy ismereteinket bővíti, hasznos külföldi tapasztalatot ad, más környezettel, kultúrákkal, élethelyzetekkel ismertet meg és az embert nyitottá teszi – emellett jó szórakozás is (ahogy azt például a Lakótársat keresünk című film bemutatta). Sok új barát, utazások és „erasmusos bulik” – aki volt, annak biztos feledhetetlen élményeket nyújtott, aki még előtte áll, annak mindenképpen érdemes megpróbálnia.
Az elmúlt 25 év
A program idén ünnepli 25. születésnapját, és évről évre több hallgatót segít külföldi tanulmányokhoz. Tavaly 4 100-nál is többen vettek részt Magyarországról a programban, ami rekordnak számít – ha folytatódik a jelenlegi trend, akkor az idén szeptemberben induló tanévben ünnepelheti a program fennállása óta a hárommilliomodik (!) résztvevőjét. Ebből a hárommillióból több mint harmincezer fiatal Magyarországról utazott egy másik országba.
A legnépszerűbb célállomások általában Spanyolország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország; a legtöbb Erasmus ösztöndíjast is ugyanezen országok, illetve Lengyelország küldi. Az általános trendtől kicsit eltérve a legtöbb magyar cserediák németországi egyetemet céloz meg, ezt követően olasz, francia, spanyol és holland egyetemek fogadják a legtöbb magyar diákot.
A kiutazó hallgatók 80 százaléka a családban az első, aki külföldön is tanul – ez azt mutatja, hogy a program által nem csak a tehetős családok gyermekei szerezhetnek európai tapasztalatokat. A 2007 és 2013 közötti időszakra az Európai Unió közel hárommilliárd eurót irányzott elő az Erasmus támogatására, a 2011/12-es tanévben több mint 250 000 hallgató vesz részt a programban.
Hogyan lehet részt venni a programban?
A programban felsőoktatási hallgatók vehetnek részt, akik legalább két lezárt félévvel rendelkeznek már anyaegyetemükön. Jelenleg 33 ország tagja a programnak – a 27 uniós tagállam mellett Horvátország, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc és Törökország. A hallgatók egy vagy két félévet hallgathatnak át egy másik, hasonló profillal rendelkező külföldi egyetem vagy főiskola valamelyik szakára, ebben ösztöndíj (magyar hallgatók számára havonta kb. 340 euró) is segíti őket. A választott kurzusért, amelyre a tanulmányi megállapodás vonatkozik, a fogadó intézmény részére semmiféle egyetemi díjat, tandíjat, regisztrációs díjat nem kell fizetniük a hallgatóknak.
Fontos tudni, hogy a részvétel pontos feltételeiről, a támogatás elnyeréséhez szükséges esetleges vizsgáról mindig a küldő (hazai) intézmény nemzetközi osztálya dönt, tehát nem „központilag” kell pályázni az ösztöndíjra. A részvételhez általában jó tanulmányi eredményre és magabiztos nyelvtudásra van szükség. A választható külföldi intézmények attól függnek, hogy az anyaegyetemnek mely külföldi intézményekkel van együttműködési megállapodása. A programot hazánkban a Tempus Közalapítvány koordinálja, így náluk lehet érdeklődni a program alapvető működésével kapcsolatban, míg a részvétel pontos feltételeiről az adott felsőoktatási intézmények nemzetközi osztálya, illetve az Erasmus koordinátorok adnak tájékoztatást.
Erasmus nagykövetek
Idén a programban résztvevő 33 ország mindegyike Erasmus nagyköveteket választott, akik a jubileumi évben személyesen népszerűsítik a programot. Országonként egy-egy olyan hallgatót és oktatót azért jelöltek ki, akik szakmai és magánéletére az Erasmus program nagy hatással volt.
Magyarország egyik Erasmus nagykövete Bakos Piroska televíziós műsorvezető és riporter, aki még a 98/99-es tanévben töltött egy szemesztert a pécsi tudományegyetemről a németországi az Odera menti Franfurt Europa-Universität Viadrina egyetemén. A magyar uniós elnökség későbbi szóvivője tömegkommunikációt és kommunikációt hallgathatott a német egyetemen, és máig jó szívvel gondol a kint töltött időre. „Újfajta gondolkodásmódokkal ismerkedhettem meg kint, amely nagy hatást gyakorolt rám. Nemcsak a nyelvtudásom fejlődött, de nyitottá tett újfajta tapasztalatokra is.” A német egyetemen szerzett tudás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazatérve Bakos Piroska könnyedén el tudott helyezkedni a magyar médiában, a közszolgálati televízió német nyelvű országokkal foglalkozó csapatánál állt munkába riporterként. Bakos Piroska szerint az Erasmus sokat segít abban is, hogy jobban megértsük más országok kultúráját, illetve hogy hogyan élhetnek együtt különböző kultúrák.
Az Erasmus program 25 éves évfordulójához kapcsolódóan számos rendezvényre kerül sor Brüsszelben és a résztvevő országokban, ezekről a program honlapján található részletes információ.
Az Erasmusról és más mobilitási programokról itt találtok részletesebb hivatalos tájékoztatót, itt és itt pedig Erasmusos sikertörténetekről olvashattok.
Ahogy korábban írtuk, új sorozatunkban bemutatjuk azokat a programokat, amelyek segítségével magyar fiatalok hosszabb-rövidebb időt – tanulással, munkával vagy önkéntes tevékenységgel – külföldön tölthetnek. Az ilyen mobilitási programok egy részét az Európai Unió támogatja, ugyanakkor sok nemzeti ösztöndíj-lehetőség, illetve mobilitási program is működik, elsőként épp egy ilyet, a dán népfőiskolai rendszert mutatjuk be.
Ezzel – ahogy írtuk korábban – személyes beszámolók alapján is megismerkedhetett az, aki eljött múlt pénteken az Európa Pontba, ahol többek között a magyarországi Mezőföld Népfőiskola képviselő beszéltek dán partnerkapcsolatukról és személyes élményeikről, illetve a programban nemrég részt vett hallgatók osztották meg élményeiket a hallgatósággal. De hogy az se maradjon le semmiről, aki nem tudott eljönni, összefoglaltuk, hogy miben is áll ez az egyedülálló dán iskolatípus, mit nyújthat egy magyar diáknak, és hogyan lehet egy ilyen iskolában tanulni.
A dán népfőiskolai rendszer
A fiatalok közösségére építő dán népfőiskola különleges intézménytípus, amely nem része a „hivatalos” dán oktatási rendszernek (olyan értelemben, hogy jegyeket és diplomát vagy végzettséget itt nem szerezhet a résztvevő), de számtalan tudományterület vagy művészeti ág tevékenységébe kóstolhat bele az, aki részt vesz egy ilyen képzésen.
Az első népfőiskolát Grundtvig dán gondolkodó alapította 1844-ben (aki egyébként a felnőttek képzését támogató uniós program névadója is). Azt vallotta, hogy a tanulás lehetőségét meg kell adni mindenkinek, legyen az gazdag vagy szegény, kézműves vagy földműves. Egy népfőiskola épp erről szól: legfontosabb célja, hogy az „életre neveljen”, és fejlessze az általános, társadalmi és demokratikus képességeket. A népfőiskolák fontos kulcsszava még a párbeszéd, a nem formális oktatás jegyében párbeszéden és interaktivitáson alapszik, nagyban épít a résztvevők aktív részvételére, véleményére, eszmecseréjére. A legtöbb népfőiskola multikulturális, a kurzusokra külföldről is várnak jelentkezőket, a sokszínűség és multikulturalizmus jegyében a dán állam (a költségek közel felét fedező) ösztöndíjjal is támogatja a más kultúrából érkező fiatalok részvételét. A legtöbb iskolában dánul és angolul is kínálnak kurzusokat és a legtöbb iskolában dán nyelvórákat is vehetnek a résztvevők.
A jelentkezésnek az életkori megkötésen túl (minimum 17 és fél éves kor) az esetek többségében nincs egyéb feltétele, tehát nincs semmilyen előzetes végzettséghez vagy vizsgához kötve. A résztvevők a népfőiskolákon számos tantárgy közül választhatnak, mint például történelem, művészettörténet, filmművészet, színház, fotózás, média, sport, zene, filozófia, újságírás, weblapszerkesztés, dizájn, textiltervezés vagy épp a tervezőgrafika. Léteznek rövidebb (1-7 hetes), és hosszabb (2-10 hónap) kurzusok, az átlagos kurzusok 4-5 hónap hosszúságúak. A népfőiskolák működésében nagyon fontos, hogy a fiatalok kis közösséget alkotnak: nem csak a kurzusokon vesznek együtt részt, de együtt, egy helyen is laknak a főiskolához tartozó szálláson, együtt étkeznek és töltik szabadidejüket.
A népfőiskolai tanulásért minden esetben tandíjat kell fizetni, amely magában foglalja a képzés, a szállás és az étkezés költségét – ennek pontos összege kurzusonként változik, nagyjából heti 750 és 1400 dán korona között (1 korona jelenleg nagyjából 40 forintot ér). Ennek a díjnak egy jelentős részét (maximum 600 koronát) a 12 hétnél hosszabb kurzusok esetén lehetséges a 2004 után csatlakozott tagállamok fiataljainak, így a magyar diákoknak is ösztöndíjból fizetni. Ezt az adott népfőiskola pályázza meg az ösztöndíjakat kezelő dán szervezetnél. Az egyes iskolákba és az elérhető ösztöndíjra jó előre, a kiszemelt kurzus előtt legalább hónappal érdemes jelentkezni, de érdemes még ennél is előbb, mert az ösztöndíjra az év során összesen két alkalommal jelentkezhetnek a főiskolák.
Az egyes népfőiskolákra közvetlenül az adott intézménynél kell jelentkezni, kitöltött regisztrációs lappal és angol vagy dán nyelvű motivációs levéllel. A kapcsolattartáshoz és a közvetítéshez a Dán Kulturális Intézet segítségét is igénybe lehet venni.
A népfőiskolákat nagy szabadság jellemzi, ez megmutatkozik az iskolák sokszínűségében is. A témák és tantárgyak, a kurzusok hossza, a tandíjak vagy épp a résztvevők átlagéletkora mind iskoláról iskolára változnak, ezért aki komolyan érdeklődik a program iránt, annak alaposan utána kell nézni a konkrét iskolák kínálatának is. Ehhez nyújt segítséget a program hivatalos oldala, ahol témák, és kurzustípusok és kezdési időpontok alapján lehet keresni a jelenleg működő 73 népfőiskola kínálata között. (Megjegyzés: az oldal jelenleg csak dánul érhető el, de online fordítóprogram segítségével könnyedén lehet böngészni a lehetőségek között, az egyes iskoláknak szinte minden esetben van angol nyelvű oldala is.)
A dán népfőiskolákon évről évre rengeteg magyar diák is tanul, akik mind jó emlékekkel tértek haza Dániából. A múlt heti programest során meghallgatott élménybeszámolók alapján egy-egy dán népfőiskolai kurzus jóval többet ad, mint a kiválasztott kurzusokon elsajátított tudás: a fiatalok egy kis közösség aktív tagjaként számtalan új dolgot tanulhattak egymásról, a dánok és más résztvevők kultúrájáról, arról, hogy milyen egy közösség tagjaként élni és alkotni. A részvétel mindenképpen önállóságra is nevel, és a résztvevők rengeteg dolgot megtudhatnak magukról is egy ilyen iskolában. Ez pedig teljesen összecseng azzal, amit Grudtvig is szeretett volna elérni a népfőiskolákkal: a program segítségével a résztvevők egy kicsit képzettebbé válnak a legfontosabb területen: az életben.
Kedvcsinálóként nézzétek meg az esten élményeiről beszélő Baumgartner Péter kisfilmjét a silkeborgi népfőiskola működéséről és alkotóházáról: