kannel1.jpgHa az angol reggeli esetleg egy picit nehéznek tűnik napinditónak, akkor most ajánlunk egy – a magyar szokásokhoz talán jobban illeszkedő – édes, svéd alternatívát. A kannelbullét ugyan nemcsak reggelire érdemes fogyasztani, hiszen a tipikus svéd kávészünetek egyik legfontosabb szereplője, de tökéletes édesség a reggeli italok mellé. A fahéjas csiga a svéd mindennapok része, nemzeti kincs: októberben saját ünnepnapja is van.

0 Vissza

gazpacho2.jpgAz idei augusztus különösen meleg, és egyes előrejelzések alapján a forróság a hónap végével sem enyhül. Ilyen időben nagyon jól esik egy-egy frissítő fogás, mondjuk hideg, tápláló leves friss alapanyagokból. Bár a magyar konyha inkább az édes, gyümölcsös leveleseket ismeri ebben a műfajban, érdemes kipróbálni a sós, paradicsomos változatot is.

 

A paradicsomnak még mindig szezonja van, és ha már elég lecsót – vagy korábbi javaslatunkra ratatouille-t – készítettetek belőle, érdemes kipróbálni a spanyol, pontosabban az andalúz konyha egyik specialitását: a nagyon könnyen elkészíthető gazpachót.

 

Sok száz éve az andalúz asztalokon

 

A gazpachónak számtalan verziója létezik, Andalúziában már legalább a középkor óta kedvelt étel, elsősorban a paraszti konyhákban terjedt el. Igaz, akkor még nem a ma mindenhol ismert paradicsomos verziót fogyasztották, az amerikai eredetű élelmiszer csak az Újvilág felfedezése után válhatott a klasszikus recept meghatározó részévé. A gazpacho alapreceptje három fontos összetevőt tartalmaz: szikkadt kenyeret, finom olívaolajat és valamilyen ecetet. Ezekhez különféle receptvariációkban csatlakozott paradicsom, uborka, paprika, hagyma, vagy más változatokban mandula, szőlő vagy épp sárgadinnye.

 

Eredetileg mozsárban törték össze a hozzávalókat, de manapság leginkább botmixerrel vagy valamilyen konyhai aprítógéppel dolgozzák össze őket – mindenki ízlése szerint készítheti darabosabbra vagy épp krémesen sima állagúra. A levest főzni sem kell, legfeljebb hűteni, és a kenyeret kicsit beáztatva pihentetni. Ugyanakkor a recept nagyon megengedő: bármit bele lehet tenni, amit a szakács épp jónak tart hozzá, vagy aminek éppen szezonja van. A lényeg, hogy a zöldségek kellően érettek legyenek, és a kenyér ne maradjon ki belőle. Így a recept kezdő vagy lusta szakácsoknak ideális! :)

 

Hozzávalók (4 személyre)

 

1 kg érett paradicsom, megpucolva

2 kisebb uborka

1 gerezd fokhagyma

100 g kenyér

fél csésze extraszűz olívaolaj

2 evőkanál sherry

ecet (vagy akár balzsamecet)

forralt víz

 

 

Opcionális kiegészítők „levesbetétnek”

 

fél zöldpaprika kimagozva és finomra kockázva

fél uborka, meghámozva és felkockázva

egy csésze crouton

fél vörös- vagy fehérhagyma felkockázva

egy kis paradicsom kimagozva és felkockázva

 

gazpacho2.jpg

 

Elkészítése

 

A kenyeret helyezzük egy tálba, és öntsük le vízzel, hogy teljesen ellepje. Hagyjuk így állni kb. fél órán át, majd nyomjuk ki belőle a felesleges vizet.

 

Közben pucoljunk meg minden zöldséget, aprítsuk fel őket, és távolítsuk el a paradicsom és az uborka magjait is. Helyezzük a zöldségeket a felaprított fokhagymával együtt egy tálba, ahol ízlés szerint sózzuk, és locsoljuk meg az ecettel és az olívaolajjal. Fedjük le a tálat, és fél órára hagyjuk állni a hűtőben.

 

Öntsük össze egy tálba az összes összetevőt fél csésze vízzel (vizet még adhatunk hozzá, attól függően, milyen állagúra szeretnénk a levest), és aprítógéppel vagy botmixerrel pürésítsük ízlés szerint, majd szűrjük át egy nagyobb lyukú szűrőn. Tegyük hűtőbe legalább két órára, majd az apróra kockázott kiegészítőkkel tálaljuk.

 

Jó étvágyat!

 

A recepthez a Taste Atlas és a hivatalos spanyol turisztikai iroda leírását használtuk.

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

 

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

tortilla2.PNG

 

Ezúttal a spanyolok egyik kedvenc ételét, a tortilla de patatast mutatjuk be. Nem szabad összekeverni a mexikóiak egyik jellegzetes ételével, a vékonyra nyújtott és kisütött kukoricalepénnyel, amelynek szintén tortilla a neve. Ez utóbbiba gyakran sült húst, zöldségeket és salsát tesznek, majd összetekerik – itthon is gyakran találkozhatunk vele különböző gyorséttermekben. A spanyol tortilla sokkal inkább tojásos krumplitorta – amellyel el is árultuk a két legfontosabb összetevőjét. Diétásnak nem mondható, de viszonylag gyorsan elkészül, és nagyon finom! :-)
 

0 Vissza
Címkék: spanyol recept

dan_husi.PNGEzúttal egy dán finomságot mutatunk be, amely kitűnő fogás még a tavasz előtti (remélhetőleg utolsó) hidegebb napokra. A recept érdekessége, hogy lent leírt módon elkészülő ropogós malacsültet petrezselyemszósszal a dánok hivatalosan meg is szavazták nemzeti ételüknek. Az évszázadok óta hasonló módon elkészülő fogás pedig egyszerű, még a kezdő szakácsokon sem foghat ki.

0 Vissza

img_0758.JPGEzúttal egy belga – pontosabban flamand – ételt mutatunk be, amellyel a legtöbb belga étteremben egész évben találkozhat az ember. Igazi szezonja azonban április végétől június elejéig tart: ilyenkor az élelmiszerboltok, piacok és az otthoni asztalok is megtelnek a tavasz egyik első friss zöldségével, a spárgával.

A növény a liliomfélék családjába tartozik, neve a perzsa asparag (hajtás) szóból ered. Már az ókori rómaiak is fogyasztották, feljegyzések szerint Julius Caesar például olvasztott vajjal kedvelte. Fogadott fiának, Augustus császárnak tulajdonítják azt a mondást, amely szerint: „velocius quam asparagi conquantur”, ami annyit tesz, hogy gyorsabban, mint ahogy az Asparagus megfő.

A spárgafogyasztásnak komoly hagyománya és kultúrája van Belgiumban. A belgák első sorban a fehér spárgát készítik előszeretettel: ezeket lefedve, a nap elől elzárva termesztik. Ezzel megelőzik, hogy a növény fotoszintetizáljon, ettől íze egy kicsit édeskésebb és állagra egy kicsit puhább lesz. A flamandok sokszor fehér aranynak (wit goud) is hívják a fehér spárgát, mert annyira szeretik – és a legtöbbször annyira drága is. A spárgát gyakran fogyasztják előételként vagy zöldköretként, de ebben a változatban akár teljes fogásnak is megteszi. A flamand módra elkészített spárga lényege: fehér spárga párolva, vagy főzve, holland vajjal vagy olvasztott vajba forgatott tojásos mártással, kis petrezselyemmel, sóval-borssal.

Íme egy hagyományos recept az elkészítéséhez:

Hozzávalók:

  • két csomag fehér spárga
  • 4 főtt tojás
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • apróra vágott petrezselyem
  • bors

Elkészítés:

Hámozzuk meg és főzzük haraphatóra (20-30 perc alatt) a spárgát, majd itassuk le róla a nedvességet, helyezzük egy kínálótálra. Főzzünk 4 tojást keményre sós vízben, majd vágjuk őket egészen apróra. Keverjük össze az olvasztott vajjal, sóval, borssal és a felaprított friss petrezselyemmel, majd halmozzuk a forró zöldségre.

A legjobb persze friss, tavaszi zöldségből készíteni, de a konzervként kapható változatból is finom étel készíthető.

Eet smakelijk, azaz jó étvágyat! :-)

asparagus.jpg

 

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi
 bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

1 Vissza

pirog.PNGEbben a hónapban az idén százéves fennállását ünneplő Finnország egyik legjellemzőbb ételét, a karjalanpiirakkát mutatjuk be. Ezzel az étellel és változataival gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk Finnországban – előszeretettel eszik reggelire, streetfoodként, otthoni fogásként, de ünnepnapokon, esküvőkön is. Ehető önmagában, és szendvicsalapnak is szuper.

A pirog Karéliából (ma Oroszország és Finnország osztozik a területen) származik, amely a finn nemzeti eposz, a Kalevala szülőhelye is. A karéliai pirog jellemzően rozstészta alapú, tipikusan sós tejberizzsel (vagy krumpli- vagy répapürével) töltött, felülről nyitott, csónak alakú, tésztájában ropogós sós sütemény. Egyike Finnország három kedvenc ételének. Épp egy éve készítettek Finnországban egy átfogó felmérést, hogy megtudják, mit tartanak a finnek legjellemzőbb ételüknek: több mint negyvenezren szavaztak, és végül a rozskenyeret nevezték meg a szintén karéliai ragu és a karjalanpiirakka előtt.

A karéliai piroghoz hasonló ételekkel sokfelé találkozhatunk Karélia körül, sőt Szibériában vagy Kínában is. Az étel a 17-18. században jelent meg a mai Dél-Finnország területén, ahonnan az elvándorló karéliaiak révén egész Finnországba, sőt Svédországba is eljutott a sós péksütemény. Az étel első hivatalos, írásos említése 1686-ból származik. A hagyományos finn ételt az EU eredetvédelmi oltalma is védi. 2003 óta jegyzik a hagyományos különleges termékek (HKT) között, olyan termékekkel együtt, mint a magyar tepertős pogácsa, az olasz mozzarella, a spanyol jamón serrano vagy a nápolyi pizza (amely szintén volt már nálunk a hónap receptje).

Receptünkhöz a Finn Külügyminisztérium által működtetett This is Finland (Finland.fi) oldal receptjét használtuk, de természetesen ahány finn ház, annyi eltérő szokás a készítésre, számtalan receptvariációval találkozhatunk a lent bemutatott verzión kívül is.

Hozzávalók

A tésztához:
- 1 dl víz
- fél – 1 teáskanál só
- 2,5 dl rozsliszt

A rizses töltelékhez:
- 2,5 dl víz
- 1 liter tej
- 2,5 dl rizs
- 1 teáskanál só

Elkészítés

Az átöblített rizst tegyük fel főni forró vízben, majd várjuk meg, míg nagyjából felszívja a vizet. Ekkor alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett adjuk hozzá lassan a tejet. Félig lefedve, alacsony lángon hagyjuk tovább főni, míg fel nem szívja a tejet, és sűrű kását, tejberizst kapunk. Sózzuk ízlés szerint és hagyjuk hűlni.

A sütemény tésztájához öntsük össze az összetevőket és formázzunk belőle homogén állagú tésztát. Nyújtsuk hosszú hengerré, és vágjuk fel 12 egyenlő részre. A tésztákat nyújtsuk és formázzuk vékony, ovális darabokká. Helyezzünk minden tészta közepére a töltelékből, majd a tészta szélét hajtsuk a töltelékre, kis hullámokat formálva a visszahajtott peremen.

Előmelegített sütőben süssük 250-300 fokon 10-15 percet – a nagyon meleg sütő és a rövid sütési idő biztosítja, hogy a tészta ropogósra sül, miközben a töltelék nem szárad ki. A kész süteményt kenjük meg olvasztott vajjal. Melegen fogyasszuk – ehetjük magában, vajjal, túróval, vagy tojáskrémmel (vajjal kevert aprított főtt tojással).

Hyvää ruokahalua, azaz jó étvágyat! :-)

Kép forrása: Flickr / Clira Naxos (CC BY-SA 2.0 license)


---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

tafel.PNGSzeptemberben az osztrák konyha jellegzetes ételét, a tafelspitzet mutatjuk be. A tafelspitz – magyarra fordítva leggyakrabban tányérhús – tulajdonképpen húslevesben puhára főtt marhahús, amelyet leveszöldségekkel, krumplival, tormával, almaszósszal, snidling- és sóskamártással tálalva fogyaszthatunk. Bár elkészítési ideje nem éppen rövid, ráérős, őszi, vasárnapi ebédként biztosan sokan szívesen megkóstolnák.

Az osztrák, pontosabban bécsi konyha hagyományaihoz illeszkedő tafelspitz eredete a 19. századra nyúlik vissza, ám a marhahúst már jóval korábban, a középkortól kezdve előszeretettel fogyasztották a bécsiek. Az igények kielégítésére 1549 és 1551 között például 200 ezer, 1650-ben közel 44 ezer szürkemarhát vittek Magyarországról az osztrák fővárosba. A tányérhús a 19. század végére a monarchiabeli főúri asztalok egyik legkedveltebb fogásává, egyben az amúgy puritán szemléletű Ferenc József császár kedvenc ételévé vált. Csakúgy, mint Krúdy Gyulának, aki Álmoskönyvében így ír a tafelspitzről:

„A tányérhús nem más, mint korán feltett »tehénhús«, az első főzet levessel, zöldséggel, mikor még csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a levesben, de a kalarábék, a vöröshagymák nincsenek még kellően átfőve. De a kel levele, bimbója, a zeller már igen jó a leveshús mellé, valamint az ecetes torma vagy paradicsommártás is. Ugyancsak azok közé az ételek közé tartozik, amelyekkel nem érdemes otthon megpróbálkozni. Étvágy, alkalom és megfelelő spitzhús vagy csonthús kell hozzá, hogy a tányérhús időre sikerüljön. Ideje a tizenegy óra, mint általában a tokánynak, báránypaprikásnak, a főtt kolbászoknak és a komoly marhapörköltnek szokott lenni.”

A hosszú elkészítési idő ellenére szerintünk mégis érdemes belevágni, és igazi osztrák recept alapján tafelspitzet főzni. Házias étel lévén ahány ház, annyi elkészítési szokás. Mi az osztrák nemzeti turisztikai hivatal receptje alapján javasoljuk elkészíteni a hagyományos tányérhúst.


Hozzávalók:

1,5 kg marhafartő (vagy más minőségi marhahús, pl. szegyhús vagy nyak)

marhacsont

egy csokor leveszöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller a zöldjével)

1 póréhagyma

1 nagy fej vöröshagyma héjával

1-2 babérlevél

pár szem egész feketebors

metélőhagyma a tálaláshoz


Elkészítése:


A hagymát az egészséges külső takaróleveleivel vágjuk félbe, és a vágott részénél pirítsuk le zsiradék nélkül, amíg a vágásfelülete barna nem lesz.

Egy nagy edénybe öntsünk 3 liter vizet. Adjuk hozzá a leveszöldséget, hagymát, póréhagymát, babérlevelet, borsot, és forraljuk fel. Adjuk hozzá a megtisztított, lemosott húst és a csontokat, és a hústípustól függően hagyjuk főni közepes lángon, gyöngyöző vízben, amíg a hús omlósan puha nem lesz (villával végezhetünk húspróbát) – legalább két és fél / három órán át. A leves felszínéről a habot és zsírt rendszeresen szedjük le, ha elfőné a víz egy részét, pótoljuk. Sózzuk bőségesen, de csak két óra főzés után.

Ha a hús megpuhult, vegyük ki a főzővízből. A főzővíz kitűnő marhahúsleves, amelyet (ha szükséges, újabb sózás és ízlés szerinti ízesítés után) leszűrve frittátával (tésztaszélességre vágott palacsintatésztával) vagy grízgombóccal külön is tálalhatunk.

Szeleteljük fel a húst, öntsünk rá egy kevés levest és sózzuk ízlés szerint, díszítsük metélőhagymával. Köretként készíthetünk hozzá tepsiben sült burgonyát, zöldbabot kapros mártással vagy tejszínes spenótot is.

Guten Appetit! :-)

Kép forrása: Flickr / Christian Kadluba (CC-BY-SA 2.0 license)
---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

1 Vissza

9978332893_8e15a526ac_z.jpgA hagymás rostélyos (Schwäbischer Zwiebelrostbraten) hagyományos helyi étel, amelyet szinte kötelező megkóstolni svábföldi tartózkodásunk alatt. A sváb mellett az osztrák konyhában készített (bécsi) hagymás rostélyos vasárnapi, ünnepi ételnek számít a helyiek körében. Az étel így közvetetten a magyar éttermek kínálatában is megjelent és elterjedt. Sváb körökben legalább a XVIII. század óta népszerű étel. 

Szinte minden sváb étterem kínálatában megtalálhatjuk ezt a húsételt, a kérdés igazán csak az, hogy milyen körettel fogyasztjuk. Van, aki szerint a házi készítésű Spätzle illik hozzá a leginkább, mások a pirított krumplira esküsznek a rostélyos kísérőjeként, esetleg magos parasztkenyeret esznek hozzá. Az echte svábok köretként ragaszkodnak a Maultaschéhoz (szó szerinti jelentése pofazacskó), az egyfajta ravioli-szerű helyi töltött tésztaspecialitáshoz. Ebből is látszik, hogy ennek az ételnek is rengeteg variánsa létezik. Az általunk bemutatott recept – amelyhez az Európai Bizottság Európa ízei: Kulináris utazás 27 recepttel Európán keresztül című kiadványában foglaltakat használtuk fel – a burgonyás változatot preferálja.


Hozzávalók (4 személyre)

- 4 szelet marhafartő

- olíva- vagy repceolaj

- 4-6 fej közepes méretű hagyma

- 3 evőkanál olvasztott vaj

- 5 dl marhahúsleves-alap

- 2,5 dl száraz vörösbor

- só, bors, friss kakukkfű, metélőhagyma

 

Elkészítés


Megfelelően érlelt húst használjunk. A hűtőből elővéve hagyjuk szobahőmérsékleten felmelegedni, mielőtt a főzéshez kezdenénk.


Vagdossuk be a hús minden oldalát a kövér részen. Kenjük be a húst olajjal, és hagyjuk így pácolódni legalább 20 percig. Eközben hámozzuk meg és vágjuk fel 2 cm vastag karikákra a hagymát. Hevítsük fel a megolvasztott vajat, és süssük ki benne a hagymakarikákat. Vegyük lejjebb a lángot, adjunk hozzá sót, majd süssük ropogósra. Ezután vegyük ki az edényből, csepegtessük le, és helyezzük rövid időre papírtörlőre, hogy az felszívja a felesleges zsiradékot. Tartsuk melegen, amíg a húsra nem helyezzük.


Öntsünk kevés olajat ugyanebbe az edénybe, hevítsük a lehető legforróbbra, majd a húst pirítsuk 3-3 percig mindkét oldalon. Ezután helyezzük át a húst a serpenyőből egy tálra, és tegyük 90 °C hőmérsékletre előmelegített sütőbe 15-20 percre, lassú tűzön készre sütve azt.


Amíg a hús a sütőben van, a serpenyőben maradt lesült zsiradékot melegítsük össze a húslevesalappal és a borral, adjunk hozzá egy csokor vászonzacskóba kötött kakukkfüvet. Forraljuk felére, majd öntsük rá a húsra.


Pirított burgonyával és vegyes salátával tálaljuk.


An Guada! / Guten Appetit! :-)

Kép forrása: Flickr / Dave Collier (CC BY-ND 2.0 license)

 

--

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.


Olvasd el többi
 bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

 

0 Vissza