5ev_logo.pngÉrdekes kísérletbe fogott Kőrösi Bálint 2009 elején: elhatározta, hogy öt év alatt megtanul öt nyelvet olyan szinten, hogy elboldoguljon akár anyanyelvi környezetben is. Az inspirációt ehhez Magyarország talán legismertebb poliglott tolmácsa, a tizenhat nyelven beszélő Lomb Kató „Bábeli harmónia” című könyve szolgáltatta. Ahogy Lomb Kató, úgy Bálint is abból indult ki: nem kell nyelvzseninek lenni ahhoz, hogy valaki jól beszéljen egy nyelvet. A nyelvtanulás sokkal inkább elszántság és szorgalom kérdése – és valódi öröm forrása is lehet.

Bálint kísérletében a legérdekesebb – és nekünk, olvasóknak leghasznosabb –, hogy a folyamatot, tapasztalatait, a legjobb tippeket, felhasználható segédanyagokat „valós idejű esettanulmány” (emberkísérlet, vagy még inkább kalandregény) keretében folyamatosan megosztja blogján, ráadásul nagyon élvezetes formában. Így láthatjuk, hol tart az idő közben kiválasztott öt nyelv (angol, spanyol, német, kínai mandarin és orosz) elsajátításában. Az pedig külön szuper, hogy a bemutatott segédanyagokat / oldalakat (amelyek közt vannak ingyenes és fizetős szolgáltatások is) legtöbbjét maga próbálta ki, így saját tapasztalatait osztja meg. Hihetetlen gyűjtőmunka áll a blog mögött, rengeteget lehet tanulni belőle például az időmenedzsmentről, a Parkinson-törvényt jól kiaknázó pomodoro-technikáról, az „input módszerről”, vagy arról, hogyan ne felejtsük el a tanultakat. Mindemellett hihetetlen mennyiségű tesztelt nyelvtanulási segédletet lehet megismerni egy-egy nyelvhez – szuper és nagyon inspiratív olvasmány! :-)

Az öt év lassan a végéhez közeledik, és Bálint rengeteget tanult, próbált, tapasztalt az utóbbi években – ehhez kapcsolódóan is kérdeztük őt egy online interjú keretében.

Mindenkinek más módszer vezet eredményre – te mit gondolsz, mi a leghatékonyabb módszer egy nyelv megtanulására? Van-e valamilyen általános tanácsod a nyelvtanulóknak?

5ev5nyelv_Balint2.jpgPersze, mindenképpen javaslom, hogy mindenki fizessen be a legújabb csodamódszerekre (egy gyors keresés a neten és tucat számra talál az ember), amik azt ígérik, hogy minden erőlködés, tanulás, gyakorlás, házi feladat és időbefektetés nélkül megtanítanak egy nyelvet holnapra. Vagy inkább tegnapra. Mindenképpen kerüljék a szisztematikus, tervezett, hosszú távú, életvitelszerű tanulást, anyanyelvűekkel még csak véletlenül se vegyék fel a kapcsolatot. Az új nyelven való megszólalást pedig a lehető legtávolabbi időpontig tolják ki, hiszen az kellemetlen, kényelmetlen és különben is, kinek van szüksége a beszélt nyelvre a chat korában?

A viccet félretéve: nincs csodamódszer, nincs egyetlen módszer, csak beletett idő és munka. A kérdés, hogy az ember ezt hogyan és mivel tölti. Fontos tudni, hogy mi az ember célja (ha beszélni akarok, akkor nem munkafüzeteket töltögetek éjjel-nappal, attól nem leszek folyékonyabb), és jól kell tudni beosztani az idejét. Vesszőparipám a technológia minél erősebb bevonása a tanulásba - ha már van, akkor engedjük, hogy megkönnyítse az életünket. Az a legfontosabb emellett, hogy az ember ne legyen naiv, és készüljön rá, hogy lesznek nehéz időszakok. Ha tudja, hogy jönni fognak, nem fog meglepődni és könnyebben átmegy rajtuk.

Melyik nyelvet szereted a legjobban? Melyiket (volt) a legjobb / legizgalmasabb tanulni? Melyikkel küzdöttél meg a legjobban?

A spanyolnak imádom a hangzását, az angolt gyakorlatilag második anyanyelvemként használom (például ha jegyzetelek vagy vázlatokat készítek, azt is angolul teszem), a németnek imádom a logikáját (na meg a német sörök is némi lendületet adnak), viszont egyértelműen a kínai tanulása a legizgalmasabb számomra. Az egész nyelv nagyon logikus, jól felépített, hatékony, mérhető, ami nagyon közel áll az én gondolkodásmódomhoz. Sajnos, jobban elmélyülni még csak most tudok benne (a jelenlegi kis mini-projektem, hogy egy hónap intenzív tanulás után elmegyek a bővített alapfokú nyelvvizsgára), de nem baj, nem hajt a tatár. Egyszerűen élvezem és számomra ez a legfontosabb.

A legküzdelmesebb egyértelműen az orosz volt, túl sokat vállaltam, túlzásba vittem az egészet (naponta több órát tanultam) és úgy éreztem a végén, hogy kiégtem. Eljutottam vele alapszintre, de az öt nyelv közül ennek tanulását élveztem a legkevésbé, amit talán annak is betudható, hogy kulturálisan és amúgy is ez a nyelv vonzott a legkevésbé az ötből.

Naponta mennyit foglalkozol nyelvtanulással? Hogyan tudod ezt beilleszteni a mindennapi programjaidba, munka mellett hogy fér bele?

Ez a kedvenc kérdésem! :) Naponta 1-2 órát tudok foglalkozni a nyelvekkel, de ezt nem úgy kell képzelni, hogy leülök este hatkor és nyolcig fel sem állok. Az nem tanulás, az önkínzás. Apró részekre bontom a tanulást (5-25 perces blokkokra), ezeket szétszórom a nap folyamán, és mindig keresem a "holtidőket" (mondjuk utazás, várakozás közben), ahol bármilyen formában kapcsolatot tudok létesíteni az éppen tanult nyelvvel (itt jön be a már említett technológia szerepe.)

Ezenkívül műszaki szemléletem miatt mindig azt keresem, mit és hogyan lehet optimalizálni, még jobban csinálni. Sajnos nekem sem áll 25 órából egy nap (dolgozom, konzultálok, erőteljesen sportolok, a blogolás is egy félállás, szociális ember is vagyok), de jó időbeosztással és tervezéssel minden megoldható – például az átlagnál másfél órával kevesebbet alszom, mégis tökéletesen pihenten kelek (majdnem) minden nap. :)

Hogy állsz most a kitűzött célokkal? A blogon általad vezetett százalékos mutató alapján még kínaiból és oroszból viszonylag messze vagy a kívánt szinttől – hogyan látod, meddig fogsz eljutni?

A blog öt évvel ezelőtt indult, azóta rengeteg minden megváltozott az életemben, az univerzumban és a blogon is. Őszintén szólva a százalékokat csak a konzisztencia kedvéért hagyom kint, nem érdekelnek már. Az egyik nagy tapasztalat, hogy nem lehet ennyire kategorizálni a nyelvtudást. Nem igazán törődöm vele, hogy mi lesz a számokkal, sokkal többet jelent az a több ezer ember, akik ilyen-olyan formában tanultak az én hibáimból, és a blog meghozta vagy visszahozta a kedvüket a nyelvtanuláshoz. A személyes példámmal motiválni szeretnék, és a hibázás és bukás ugyanúgy része a kalandnak. A trükk abban van, hogy fel tud-e állni az ember.

Van még olyan nyelv, ami nem szerepel az ötéves tervedben, de szeretnéd megtanulni?

Hajjaj! Úgy kb. 6000. :) Na jó, a franciát nem

Mi lesz, ha letelik az öt év?

A blog jobb oldalán nem véletlenül megy a visszaszámlálás – ha a nullát eléri, akkor a szervert úgy állítottam be, hogy magától felrobbanjon, így tetemes űrt hagyva nem csak a fizikai, de az online világban is. De mivel botcsinálta programozó vagyok, lehet, hogy elméreteztem a kódot – ebben az esetben tovább működik a blog, további projekteket eszelek ki magam és mások szórakoztatására, hogy közben még több embert tudjak meggyőzni arról: a nyelvtanulás nem olyan nagy ördöngösség. :)

Köszönjük az interjút Bálintnak és további nagyon sok sikert kívánunk projektjéhez - nektek meg jó böngészést a blogján (katt ide)!

0 Vissza

Aki tanult már idegen nyelvet, esetleg élt valameddig egy másik országban, biztos találkozott olyan szavakkal, amelyeket csak nagyon körülményesen lehet lefordítani más nyelvekre. Ezek a szavak sokszor magáról az ország kultúrájáról is sokat elárulnak. Néhány ilyen lefordíthatatlan szót gyűjtöttünk össze az európai nyelvek napja (szeptember 26.) alkalmából – ismertek még hasonlókat? :-)

szavak_tablan3k.jpg

LAGOM (svéd)

Sem túl kevés, sem túl sok valamiből – éppen elég, éppen jó. Nem csak mennyiségre, minőségre is használják, jelentése a magyar „átlagos” / „közepes”-nél sokkal pozitívabb, egyesek szerint az egalitariánus svéd társadalmat jól meghatározza a „lagom”-ra törekvés – se alulról, se felülről ne tűnjünk ki a tömegből. („Lagom är bäst”, azaz „a lagom a legjobb”.)

SAUDADE (portugál)
Fájdalmas vágyódás valami után, amit szeretsz, vagy szeretnél, de elveszett – a fado zenéjében kifejeződő keserű, szenvedélyes érzés, amelyben egyszerre van benne a vágyódás, hiányérzet, szomorúság és fájdalom, a szerelem és a boldogság keresése.

 

Cesaria Evora - Sodade


VOORPRET (holland)
Szó szerinti fordításban „elő-öröm” – az a boldog izgalom, amikor valamit felfokozott hangulatban várunk, valaminek előre örülünk.

VEDRITI (szlovén)
Költői szó arra, ha valaki az eső elől behúzódik valahova.

KREVATOMURMURA (görög)
Amikor egy párból az egyik (általában a nő) lefekvéskor beszédével nem hagyja aludni a másikat.

DÉPAYSEMENT (francia)
Amikor valaki nem érzi otthon magát egy másik országban, úgy érzi, nem oda tartozik, rossz helyen van.

EISLAUFMUTTER (német)
A „korcsolyázó édesanyja” – olyan ambiciózus szülő, aki túlzottan sokat vár el a gyerekétől, aki a végletekig és teljesítőképessége határáig hajtja a gyerekét.

HYGGELIG (dán)
Kellemes, barátságos, jó hangulatú, meghitt élmény – minden, ami kellemes és meleg érzéssel tölt el – lehet egy jó baráti beszélgetés, egy hideg sör vagy akár a tűz melege.

TARTLE (skót)
Megtorpanás, amikor be akarunk mutatni valakit, de hirtelen elfelejtjük a nevét.

LITOST (cseh)
Kundera szerint lefordíthatatlan – az a kín és fájdalom, amit akkor érez valaki, amikor ráeszmél a saját nyomorúságára.

SOBREMESA (spanyol)
Közös étkezés utáni beszélgetés azokkal, akikkel együtt ettél.

VIITSIMA (észt)
Ezt használod, amikor nincs kedved valamihez – nem szeretnéd, nem érzed úgy, hogy meg kellene tenned.

Tudtok még hasonló szavakat? A magyar nyelvből mit gondoltok lefordíthatatlannak?

Forrás: Matadornetwork, Eduline (rajzolt illusztrációk), Better than English

süti beállítások módosítása