Az eurót 25 évvel ezelőtt, 1999. január 1-jén vezették be, 11 uniós tagállam közös valutájaként – ekkor még csak számlapénzként, majd három évre rá készpénzként is. Hol hivatalos fizetőeszköz az eurózónán kívül? Léteznek-e a valóságban az euróbankjegyeken ábrázolt hidak? Miért kellett megsemmisíteni több millió eurónyi érmét Franciaországban? Posztunkból sok más szórakoztató tény mellett ezt is megtudhatjátok.

A legutóbbi Eurobarométer gyorsfelmérés alapján az eurót még nem használó tagállamokban nagyon magas a közös pénz bevezetésének támogatottsága – nálunk a lakosság közel 70 százaléka váltana mielőbb euróra.

Jövőre várhatóan már Horvátországban is euróval fizethetünk. Déli szomszédunk döntött, mi lesz a horvát euróérméken – nézzük meg, milyen jelképeket választottak maguknak!

Az európaiságnak, az európai sikerprojektnek talán nincsen erősebb, kézzelfoghatóbb szimbóluma, mint az euró. Készpénz formátumú bevezetése óta már felnőtt egy generáció, aki a német márkát, az osztrák schillinget vagy az olasz lírát csak a történelemkönyvekből ismeri – az euró pedig köszöni, húszévesen is jól van. Kibírt több komoly válságot és népszerűsége továbbra is töretlen, a nemzetközi pénzforgalom második legjelentősebb valutája, közvetlenül 340 millió ember hivatalos fizetőeszköze. Boldog születésnapot, euró!

Talán nem is gondolnánk, de idén húsz éves az Európai Unió közös pénze, az euró – leánykori nevén az ECU. Először csak a banki ügyletekben használták 1999 januárjától, majd három évvel később megjelent a készpénzforgalomban is. Az elmúlt években az euró a világ egyik legstabilabb valutájává vált, jelenleg 19 tagállam hivatalos fizetőeszköze.

Valószínűleg már ti is találkoztatok olyan kéteurós érmékkel, amelyeknek a hátoldalán nem a megszokott nemzeti ábrák, szimbólumok voltak. Ezek a különleges pénzek olyan speciális emlékérmék, amelyek kiadására korlátozott darabszámban minden, eurót használó tagország (illetve az EU-val megállapodást kötő ország: Andorra, Monaco, San Marino, Vatikán) jogosult évi egy vagy 2012-től évi két alkalommal. Ilyen esetben a kéteurós hátoldalán egy-egy fontos nemzeti eseményről, alkalomról emlékeznek meg a tagállamok. Ezek az érmék – az Európai Központi Bank által jóváhagyott mennyiségben – törvényes fizetőeszközként forgalomba is kerülnek; a ritka példányok különösen értékesek a gyűjtők számára. Az első ilyen emlékérmét Görögországban bocsátották ki 2004-ben, az athéni olimpiai játékok alkalmából.

Bár sokan temetik manapság az eurót, mi itt Kelet-Közép-Európában örülnénk neki, ha olyan stabil fizetőeszközünk lenne, mint az európai közös pénz. Válság ide vagy oda, továbbra is vannak országok, melyek hisznek az euróban.

Nálunk Magyarországon az euróbevezetés a gazdaságpolitika Szent Grálja. Mindenki tudja, hogy szükség lenne rá, de a válság miatti nehézségek közepette a politikusaink rendre túlságosan rögösnek találják az odáig vezető utat. A maastrichti kritériumokat valóban nem könnyű teljesíteni - de nem is lehetetlen. Végignéztük, ki hogyan veszi az akadályokat.

A balti országokat súlyosan érintette a válság, Lettország és Litvánia mégis viszonylag jó pozícióban várja a vihar elcsendesülését. Mindkét országban komoly probléma a költségvetési hiány, az államháztartás azonban köszöni, jól van. Lettországban az infláció is igen attraktív, 1 százalék alatti.

Lettország és Litvánia kicsi és nyitott gazdaság, akárcsak Csehország. A csehek egy kivételével mindegyik kritériumnak eleget tesznek, és ha elkezdődik a fellendülés, várhatóan a költségvetési hiányt sem lesz nehéz az előírt alá szorítani. Itt a probléma inkább az akarat hiánya. Václav Klaus a leginkább euroszkeptikus politikusok közé tartozik: 2005-ben konkrétan az Unió megszüntetését, helyette pedig lazább szabadkereskedelmi övezet felállítását javasolta. 2008-ban - a közös pénz tizedik születésnapján - Klaus megjósolta a mostani euróválságot. Bár Brüsszelben sokan nem kedvelik morózus konzervatív államfőt, el kell ismernünk: volt némi igazság az eurózóna gazdaságainak sokféleségét boncolgató kritikáiban.

A harmadik erős versenyző Lengyelország. A lengyelek alig-alig teljesítenek valamit az euró bevezetésének feltételeiből, mégis nagyobb összegben mernénk fogadni a belépésükre még ebben az évtizedben. Lengyelország a maga majdnem 40 milliós népességével az Unió egyik legnagyobb országa, Kelet-Közép-Európa vezető hatalma. És bár a mostani válság sokak szerint többek között a “too big to fail” kategória kimúlását is jelenti, mi nem tudjuk elképzelni hosszú távon az eurót a lengyelek nélkül.

A legpikánsabb nyilatkozat alighanem a kalandos életű hajóskapitányból lett államelnök, Traian Basescu nevéhez fűződik. "Kérem ne nevessenek, Románia 2015-ben be akarja vezetni az eurót" - hangzott el alig két hete egy sajtótájékoztatón. Románia fő erőssége az alacsony, 30 százalék körüli államadósság. Hosszú távon ezt a legnehezebb leépíteni, a költségvetési hiány és az infláció kezelhetőnek tűnik, különösen ha beindul a fellendülés. Bár Magyarországon sokáig divat volt a románokra úgy tekinteni, mint szegény szomszédra, aki mostanában járt Nagylaktól keletre, az pontosan tudja, mennyire látványos a román gazdaság erősödése.

Egyetlen dolog miatt nem szurkolunk Romániának, ez pedig a lej. Keleti szomszédunknál ugyanis 2001 óta az összes papírpénz műanyagból készül, ami egész Európában egyedülálló, és elsőre meghökkentő. A különleges bankók nem gyűrődnek, és egyes részeik átlátszóak. Hozzájuk képest - lássuk be - még egy 500 eurós bankjegy is érdektelen - művészeti szempontból persze.