Dominika01 • 1 hónap
A Monte-Carlo-ralival hamarosan kezdetét veszi a 2025-ös rali-világbajnokság, így érdemes visszatekinteni a legnagyobb presztízsű verseny gazdag történelmére, kiemelve azokat az éveket, amelyekben kiemelkedő izgalmakat hozott az évadnyitó.
1973: Andruet vs. Andersson
A '73-as Monte az Alpine-Renault csapat versenyzőinek háziversenyét hozta, előrevetítve, hogy ők dominálják majd a frissen indult világbajnokság első idényét. A franciák nem kevesebb mint hat gyári autót indítottak, amelyek közül öt végül az első hatban zárt.
A verseny nagy részében Jean-Claude Andruet vezetett, de három szakasszal a vége előtt Ove Andersson átvette az első helyet miután a francia bő két percet vesztegelt defekt miatt a Col du Turinin. Andersson két évvel korábban már nyert Monte-Carlóban, így ismét ő szállíthatta volna a győzelmet az Alpine-nak, de Andruet fantasztikusan zárkózott fel és az utolsó szakasz előtt újra vezetett 14 másodperccel. A záró szakaszon nagyot csatáztak, Andruet megnyerte a szakaszt, újabb 12 másodpercet adva a második Anderssonnak, akinek így ezúttal be kellett érnie a második hellyel. Andruet nyerte a történelem első rali-vb futamát, navigátora "Biche" pedig az első női győztes lett a vb-n.
1. Jean-Claude Andruet (F) / "Biche" (F), Alpine-Renault A110 1800 5h42m04s
2. Ove Andersson (S) / Jean Todt (F), Alpine-Renault A110 1800 +26s
3. Jean-Pierre Nicolas (F) / Michel Vial (F), Alpine-Renault A110 1800 +1m35s
1979: Darniche vs. Waldegard
A hetvenes évek közepétől kezdve kétségkívül a Lancia Stratos volt az ideális autó a Montéra, Sandro Munari egymás után három évben is nyerni tudott vele, de 1979-ben az Alitalia által szponzorált gyári csapat már nem indult. A favoritnak a Ford és a Fiat gyári csapata számított és úgy tűnt, előbbi a lehető legjobban felkészült a kihívásokra. A két Escort RS1800-ast fantasztikusan behangolták az aszfaltos szakaszokra és a gumiválasztásukba sem nagyon lehetett belekötni, márpedig Monte-Carlóban minden a gumiválasztáson áll vagy bukik.
Hannu Mikkola és Björn Waldegard felváltva vezették a versenyt. A franciák és az olaszok reménye szertefoszlani látszott egy újabb monte-carlói győzelemmel kapcsolatban, de a harmadik nap végén felcsillant némi remény. Bernard Darniche, aki ekkor az egyik legjobb aszfaltspecialistának számított, úgy tűnt, kezdett magára találni. Darniche a francia Lancia importőr, André Chardonnet kék Stratosával indult, de a verseny elején gondjai akadtak a motorral és a szerelői sem nagyon találták a probléma okát. A legnehezebb része viszont még hátra volt a ralinak. Egy bő napnyi pihenő után a csütörtökről péntekre virradó éjjelen még tíz szakaszt kellett teljesíteni, ebből három átvezetett a híres Col du Turini hágón. A Fordnál mellényúltak a gumiválasztással, Darniche viszont tökéletesen döntött és az összes szakaszt megnyerve 6 és fél perces hátrányt ledolgozva, a legutolsó szakaszon mindössze 6 másodperccel megelőzte Waldegardot és megnyerte a Montét, megmentve a franciák és közvetve az olaszok becsületét. A Col du Turinin mai napig Darniche tartja a rekordot tíz szakaszgyőzelemmel.
1. Bernard Darniche (F) / Alain Mahé (F), Lancia Stratos HF 8h13m38s
2. Björn Waldegard (S) / Hans Thorszelius (S), Ford Escort RS1800 +6s
3. Markku Alén (SF) / Ilkka Kivimäki (SF), Fiat 131 Abarth +4m09s
1993: Auriol vs. Delecour
A Fordnál 1953 óta vártak egy újabb monte-carlói győzelemre és 1993-ban minden esélyük megvolt a negyven éve tartó negatív sorozat megtörésére. A vadiúj Escort RS Cosworth-tól egyelőre nem lehetett tudni, mire számíthatnak, de hamarosan kiderült, rengeteg potenciál volt az autóban, a Fordnak pedig meg is voltak a versenyzői ahhoz, hogy ezt kihozzák belőle. A kétszeres világbajnok Miki Biasion és Francois Delecour egyaránt Monte-specialistáknak számítottak. Azonban ez elmondható volt a Toyotához igazoló Didier Auriolról is, aki Lanciával már kétszer nyert itt.
Delecour az első szakaszon egyetlen másodperccel kikapott Aghinitől, a második szakaszon viszont átvette a vezetést és folyamatosan lépett el a lanciástól és Biasiontól. Eközben Auriol már 2 és fél perc hátrányt szedett össze köszönhetően egy törött felninek és egy defektnek. Aghini kiesését követően sima Ford 1-2 ígérkezett, de a harmadik napon Auriol visszakapaszkodott 2 percen belülre és innen indította meg a rohamot. Az utolsó éjszaka kezdetén a Turinin még Delecour nyert, de ezt követően Auriol megállíthatatlan volt. Szakaszonként bő 20 másodpercet faragott hátrányából és reggelre 2 másodperccel átvette a vezetést. Az utolsó nekirugaszkodás döntött a győzelemről. Delecour mindent beleadott, de 13 másodperccel ismét kikapott Aurioltól, aki harmadszor is megnyerte a Monte-Carlo-ralit. Delecour rettentő csalódott volt, de bizonyította, mennyire gyors tud lenni az új Escorttal, még a világbajnoki címre is volt esélye 1993-ban. Egy évvel később már senki nem tudta megállítani és végre megnyerte a Montét is.
1. Didier Auriol (F) / Bernard Occelli (F), Toyota Celica Turbo 4WD 6h13m43s
2. Francois Delecour (F) / Daniel Grataloup (F), Ford Escort RS Cosworth +15s
3. Miki Biasion (I) / Tiziano Siviero (I), Ford Escort RS Cosworth +3m16s
2006: Grönholm vs. Loeb
A kétezres évek elején Sébastien Loeb lett minden aszfaltos rali első számú favoritja, ezt Monte-Carlóban is nyomatékosította zsinórban három győzelemmel (2003-2005). Ám 2006-ban csapata, a Citroën nem indított hivatalos gyári csapatot, az öregedő Xsara WRC futtatását a belga Kronos Racingre bízták a franciák. Közben a legkomolyabb kihívó, az M-Sport Ford teljesen új autóval, a második generációs Focus RS WRC-vel készült és leigazolták a Peugeot kivonulása miatt új csapatot kereső Marcus Grönholmot is.
Loeb űridőt autózva azonnal magához ragadta a kezdeményezést az első szakaszon. A másodikon Grönholm nyert, de csak minimálisan tudott faragni hátrányából, a következő szakaszon pedig ismét jócskán kapott a franciától és már egy perc fölé nőtt hátránya. Ez ismét egy sima Loeb győzelemnek ígérkezett, de az első nap végén a francia egy tőle ritkán látott hibát vétett és árokba csúszott, ahonnan esélye sem volt kikászálódni. A SuperRally szabályok értelmében a következő napon folytathatta a versenyt, de hátránya bő 3 és fél perc volt Grönholmhoz képest. A második nap elején befűzte az oktatófilmet és esélyt sem adva senkinek, minden szakaszt megnyert, de így is csak a negyedik helyig tudott felkapaszkodni, hátránya pedig 2 és fél perc fölött volt még. Az utolsó napon is folytatta a rohamot, újabb három szakaszt nyert és a másik hármon is faragott a hátrányából, de végül nem tudott percen belül kerülni, Grönholm pályafutása során először (és utoljára) győzött Monte-Carlóban. Loebről kiderült, hogy ő is emberből van és mindenkit izgalomban tartott, hogy vajon sikerül-e olyan feltámadást produkálnia, mint amilyet korábban Darniche-tól vagy Aurioltól lehetett látni, ezúttal azonban hamarabb fogytak el a szakaszok.
1. Marcus Grönholm (SF) / Timo Rautiainen (SF), Ford Focus RS WRC 4h11m43,9s
2. Sébastien Loeb (F) / Daniel Elena (MC), Citroën Xsara WRC +1m01,8s
3. Toni Gardemeister (SF) / Jakke Honkanen (SF), Peugeot 307 WRC +1m23,1s
2019: Ogier vs. Neuville
2019-ig Sébastien Ogier már hatszor megnyerte a Monte-Carlo-ralit, győzött Peugeot-val, Volkswagennel és Forddal, erre az évre pedig visszatért a Citroënhez, hogy az addig nem sokat mutató C3 WRC-vel is próbát tegyen. Eközben Thierry Neuville a versenyprogram kezdete óta hűséges maradt a Hyundaihoz és bár 2018-ban nyert öt szakaszt, már a legelső gyorsaságin árokba csúszott, így nem tudta megszorongatni Ogiert.
2019-ben erre minden lehetősége megadatott. A toyotás Tänak kezdett a legjobban, Neuville-nek csak a negyedik szakaszon sikerült átvennie a vezetést, de Ogier közvetlenül ott volt mögötte. Amikor a hetedik szakaszon a belga elnézte az útvonalat és egy mellékútra hajtott, értékes időt veszített és a címvédő világbajnok 14 másodperccel átvette a vezetést. Neuville rögtön a következő szakaszon visszajött 2 másodpercre, a következő szakaszokon pedig fej-fej mellett haladva, folyamatosan 3-5 másodperc volt a hátránya. Az utolsó előtti gyorsaságin ez 0,4-re csökkent, így a Power Stage-en gyakorlatilag egálról várhatták a rajtot. Az extra pontokat osztó szakaszt Kris Meeke nyerte, Ogier 3,9, Neuville 5,7 másodpercet kapott tőle, ez pedig azt jelentette, hogy a belgának nem sikerült fordítania. Ogier hetedszer is nyert, de nem csak neki, hanem a verseny történetének is ez volt a legszorosabb, legidegőrlőbb küzdelme, a Citroën számára pedig igazán emlékezetesre sikerült a 100. világbajnoki győzelem.
1. Sébastien Ogier (F) / Julien Ingrassia (F), Citroën C3 WRC 3h21m15,9s
2. Thierry Neuville (B) / Nicolas Gilsoul (B), Hyundai i20 Coupe WRC +2,2s
3. Ott Tänak (EST) / Martin Järveoja (EST), Toyota Yaris WRC +2m15,2s
2020: Ogier vs. Neuville 2
A Citroën kiszállását követően Ogier új csapat után kellett, hogy nézzen, Tänak Hyundaihoz igazolása pedig kapóra jött, hogy a helyére mehessen a Toyotához. Mellé érkezett Elfyn Evans a Fordtól.
Az átigazolások persze nem változtattak azon, hogy Ogier és Neuville számított a két favoritnak Monte-Carlóban. A francia kezdett az élen, de Neuville rögtön a második szakaszon átvette a vezetést, egy ihletett gumiválasztásnak köszönhetően 25 másodpercet verve Ogier-re. Sokáig azonban ő sem maradt az élen, Evans zsinórban három szakaszt nyert és bejelentkezett az első helyért. Közben Tänak és Järveoja jóformán karcolások nélkül megúszták a rali-vb történetének egyik legnagyobb balesetét, amikor az útról lecsúszva nagy sebességgel beszaltóztak a fák közé. A második nap délutánja újra Ogier és Neuville részsikereit hozta, a belga pedig végig támadó üzemmódban maradt és a hátralévő két napon mindössze egy szakaszgyőzelmet engedett át másnak. Az összetett azonban nem volt ilyen egyértelmű, szombaton Ogier és Evans vezetett felváltva és amikor vasárnap reggel Neuville végre visszavette a vezetést, még mindhárman esélyesek voltak a győzelemre. Evans és Ogier között a Power Stage előtt másfél másodperc volt a különbség a walesi javára, ami az utolsó pillanatban megfordult, így ismét Ogier és Neuville végzett az első két helyen, de ezúttal a belga lehetett boldogabb.
1. Thierry Neuville (B) / Nicolas Gilsoul (B), Hyundai i20 Coupe WRC 3h10m57,6s
2. Sébastien Ogier (F) / Julien Ingrassia (F), Toyota Yaris WRC +12,6s
3. Elfyn Evans (GB) / Scott Martin (GB), Toyota Yaris WRC +14,3s
2022: Loeb vs. Ogier
Érdekes módon a Monte-Carlo-rali történetének két messze legeredményesebb versenyzője, Sébastien Loeb és Sébastien Ogier között kis híján egyszer sem jött össze egy igazán szoros verseny. 2012-ben megnyert kilencedik világbajnoki címe után Loeb bejelentette, hogy már nem fog több teljes szezont futni, de 2013-ban Monte-Carlóban természetesen még rajthoz állt a Citroënnel. Ogier vezérletével ekkor indult a Volkswagen rendkívül sikeres raliprogramja, de a Polo R WRC első versenyén a fiatalabb francia elég simán kikapott egykori csapattársától. Loeb legközelebb 2015-ben állt rajthoz és még mindig nagyon gyors volt, Ogier-vel ketten külön kategóriát képviseltek, de féltávnál kitörte a bal hátsó futóművet az autója alól és végül csak nyolcadik lett, míg Ogier simán nyert. A következő években inkább a terepralira és a Dakarra koncentrált, de 2019-ben a Citroënnél, majd a következő két évben a Hyundainál is vállalt világbajnoki futamokat. A gyakorlatból tehát nem jött ki, így amikor az M-Sport megkereste, hogy Monte-Carlóban vezesse az egyik új hibrid Ford Pumát, akkor igent mondott. Ogier közben a Toyotával is nyert két vb-t, monte-carlói győzelmeinek számát pedig nyolcra tornázta fel, így már eggyel több elsősége volt, mint Loebnek.
2022-ben tehát egy régen várt meccsel kezdődött a WRC új, hibrid korszaka, és a két francia zseni rögtön bele is csapott a sűrűjébe: Ogier Loeb előtt megnyerte az első két szakaszt, a következő négy viszont a 46 éves veteráné lett, de 15 másodpercnél jobban nem tudott elhúzni. A harmadik nap a Toyotáké lett, Ogier mellett Evans és Rovanperä is nyert szakaszt, a francia vissza is vette a vezetést estére 20 másodperc fölé növelte előnyét. Vasárnap Loeb szakaszgyőzelemmel indított, de a második etapon újra kapott Ogier-től. Az utolsó előtti gyorson aztán jött a dráma: Ogier defekt kapott miközben Loeb újra a leggyorsabb volt és a toyotás elvesztette addig felépített előnyét. A Power Stage-en 9,5 másodpercet kellett volna ledolgoznia a győzelemhez, de Loeb még egyet hozzátett. A kilencszeres világbajnok nyolcadik monte-carlói győzelmével beérte Ogier-t, ráadásul a rali-vb történetének legidősebb futamgyőztese is ő lett.
1. Sébastien Loeb (F) / Isabelle Galmiche (F), Ford Puma Rally1 3h00m32,8s
2. Sébastien Ogier (F) / Benjamin Veillas (F), Toyota GR Yaris Rally1 +10,5s
3. Craig Breen (IRL) / Paul Nagle (IRL), Ford Puma Rally1 +1m39,8s
2024: Ogier vs. Neuville 3
2023-ban Ogier kíméletlenül lenyomott mindenkit Monte-Carlóban, megszerezve kilencedik győzelmét. Bár az újdönsült világbajnok Kalle Rovanperä a végén 20 másodpercen belül került hozzá, végig kézben tartotta az irányítást.
2024 viszont más volt. Neuville és Evans ismét erősen kezdte az évet, a walesi az első két szakasz megnyerésével magához ragadta a vezetést. A második napon Neuville és Ogier is elkezdte gyűjteni a szakaszgyőzelmeket, de összetettben még mindig a brit állt az élen. Szombat reggel Neuville állt élre, de délután Ogier megelőzte, igaz, hamar kiderült, hogy csak egyetlen szakasz erejéig. Evans nem bírta tartani a tempójukat és fél perc hátrányt szedett össze. Az utolsó nap előtt 3,3 másodperccel vezetett a belga. Vasárnap három szakasz várt még a mezőnyre, három lehetősége maradt Ogier-nek, hogy megfordítsa az állást és megszerezze tizedik monte-carlói győzelmét. De Neuville esélyt sem adott neki, mindhárom szakaszt megnyerve tovább növelte előnyét, győzelmével pedig megadta az alaphangot 2024-es idényéhez, ami végül a világbajnoki címével zárult.
1. Thierry Neuville (B) / Martijn Wydaeghe (B), Hyundai i20 N Rally1 3h09m30,9s
2. Sébastien Ogier (F) / Vincent Landais (F), Toyota GR Yaris Rally1 +16,1s
3. Elfyn Evans (GB) / Scott Martin (GB), Toyota GR Yaris Rally1 +45,2s
2025-ben a vb-címvédő Neuville és Ogier is ott lesz Monte-Carlóban, a belga a harmadik, a francia a tizedik elsőségéért hajt majd. De vajon köztük dől el az első hely sorsa vagy mások is beleszólhatnak a győzelemért folyó küzdelembe? Január 23. és 26. között kiderül.
