„Egyik napról a másikra nem fogunk energiafüggetlenné válni”

Orosz agresszió, eszkalálódó közel-keleti konfliktusok, klímaváltozás: mindez alapjaiban írja át az európai és a magyar energiapolitikai gondolkodást. Milyen kilátásai vannak Európának ebben a globális viharban? Erről beszélgettek vendégeink – energiapolitikai és biztonságpolitikai szakértők – az Európa Pontban. A beszélgetést a posztban végignézheted és meg is hallgathatod.

Az energiabiztonság az elmúlt években Európa egyik legfontosabb stratégiai kihívásává vált. Ennek hatását pedig az életünk minden területén érzékeljük: állandóan változó üzemanyagárak, megdrágult termékek és szolgáltatások, víz- és áramfogyasztási korlátozások nehezítik mindennapjainkat. Milyen áron juthat Európa energiához és ez hogyan befolyásolja versenyképességünket? Milyen mozgástere marad mindebben Magyarországnak?

Meghívott szakértőinkkel erről beszélgetett Inotai Edit. Vendégünk volt Deák András György, az NKE Stratégiai és Védelmi Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, Hujber András, az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóság osztályvezető-helyettese, Kaiser Ferenc, az NKE egyetemi docense, a Védelmi Innovációs Kutatóintézet (VIKI) tudományos főtanácsadója, valamint N. Rózsa Erzsébet, az NKE tanára.

Válság válság hátán: a Hormuzi-szorostól az orosz krízisig

Ha az orosz agresszió által okozott olaj- és gázválság nem lenne elegendő, március óta újabb válság rengette meg a világ energiapiacát. Az Egyesült Államok katonai akcióira reagálva az Iráni Forradalmi Gárda lezárta a Hormuzi-szorost, és annak ellenére, hogy időszakos megnyitásokkal használható a tengeri átjáró, a helyzet így is súlyos hiányokat okoz.

Az energiahordozók hiányával az Uniónak is szembe kellett néznie – bár Hujber András szerint a mostani válságra már jobban fel volt készülve Európa, és kevésbé érintette, mint a 2022-es nyílt agresszió Ukrajna ellen. Kaiser Ferenc ezzel egyetértve elmondta: a mostani helyzetet áralkalmazkodással meg lehet oldani, nem feltétlenül lesz szükség adminisztratív beavatkozásra az állami szektorból.

Senki felé nem jó kitettnek lenni, de az Unió a fosszilis energiahordozók 90 százalékát importálja, és ez addig így lesz, amíg fosszilisokra szükség lesz. Csak a partnerek diverzifikálásával lehet a kockázatot csökkenteni – mondta Hujber András. Így tehát a március óta fennálló helyzet nem fog változtatni az EU tervén arról, hogy 2027-ig le kell válni az orosz gázról. Ehelyett az EU továbbra is igyekszik más források felé fordulni – ez a folyamatos erőfeszítés látszik is, mivel az elmúlt négy évben 40-ről 14 százalékra esett az orosz gázimport aránya. Deák András György szerint valószínűtlen, hogy Oroszországgal később újraéledne a kereskedelem, mert teljes bizalomvesztés áll fenn az EU részéről. Ha meglesz az érdekeltség a két fél részéről (ami jelenleg egyáltalán nem valószínű), alkalmi szerződésekkel olajat esetleg majd tudunk exportálni.

Ennek fényében Magyarországnak is tartania kell – és Kapitány István gazdasági miniszter szerint tartani is fogjuk – a megadott határidőt. Deák András szerint ez lehetséges, a kérdés csak az, hogy milyen áron. Mivel a politikai döntés egy kicsit későn érkezett, így az újabb szerződések megkötéséről már lekéstünk a partnereknél – mindenesetre a jó áron megköthető szerződésekről mindenképpen.

Közel-keleti országok mint alternatív partnerek?

Az energiahordozók biztosításához tehát diverzifikálni kell az importpartnereket. De kik közül lehet választani? N. Rózsa Erzsébet felvázolta a közel-keleti opciókat. Líbiában például lenne gáz, de a belpolitikai helyzet szinte lehetetlenné teszi a stabil partneri kapcsolat kiépítését. Algéria jelenleg is exportál Európába, de ez önmagában sajnos még nem elég. Iránnal szemben az amerikai és nemzetközi szankciók nagyon megnehezítik a helyzetet – pedig Irán ismert olajkészlete a negyedik, ismert gázkészlete pedig a második-harmadik legnagyobb. A Hormuzi-szoros helyzetének stabilizálása tehát kardinális kérdés Európa számára. Ennek ellenére az EU nem vesz részt a tárgyalásokon, és azok, akik ott vannak – többek között az Egyesült Államok – sem jutnak egyről a kettőre.

Az energiahordozók természetes forrása mellett a Közel-Kelet a tengeri kereskedelemben is fontos szerepet játszik. A tengeri szállítás a politikától függetlenül is sok veszélynek kitett – magyarázta Kaiser Ferenc. Ha viszont a nagyobb képet nézzük, az igazi kihívások Európa és Ázsia keleti részének összekötésénél akadnak: a hajózás során érintett országok nem stabilak, a kalózok is komoly károkat tudnak okozni, valamint a természeti korlátok is megnehezítik a szállítást. A Szuezi-csatorna fizikai korlátai miatt például csak egy bizonyos méret alatt férnek át rajta a hajók. Az egyetlen „jó hír”, hogy az Északi-sark környéke könnyebben hajózhatóvá vált – csak sajnos a globális felmelegedés miatt. Ennek köszönhetően az ottani terület is a globális geopolitika áldozata lett az utóbbi években.

Az elrettentés egyensúlya a kritikus infrastruktúra védelmében

Senki nem tudja védeni a kritikus infrastruktúrát – jelentette ki Kaiser Ferenc. Mind fizikailag, mind technológiailag könnyen támadhatók ezek a szerkezetek, főleg a mesterséges intelligencia korszakában. Vannak már olyan rendszerek, amelyek támadás közben tanulnak a védelmi rendszer reakciójából, és az alapján folytatják a támadást. A nagy erőműveknek pedig nagyon sok fizikai gyenge pontja van, például az energiaellátás vagy a nukleáris erőműveknél a vízellátás.

A könnyű támadhatóság ellenére a partnerek tudják, hogy nem érdemes megtámadni másokat, mert a retorzió elkerülhetetlen. Mindezek ellenére az áramellátás esetleges kiesésére mindig érdemes felkészülni. Ha nincs áram, leáll minden – a gyógyszertárak, a boltok –, és jó, ha van egy-két napi tartalék otthon, hogy ne akkor kapkodjon és pánikoljon az egész társadalom, amikor már itt a baj.

Hujber András hozzátette: az EU földrajzi adottsága miatt sajnos nincsen saját energiaforrás-kitermelése, így a fosszilis energia mindig is drága marad. Ezt meg kell értenie az európaiaknak is: egyik napról a másikra nem fogunk függetlenné válni, de a megújuló energia kiutat jelenthet ebből a helyzetből, amennyiben fel tud zárkózni Európa a technológiai versenyben. Rózsa Erzsébet szerint a könnyen felépíthető kis moduláris reaktorok (SMR) is egyfajta megoldást nyújthatnak. Ez utóbbi azonban a legtöbb helyen még csak kísérleti stádiumban van. Mindenesetre Kaiser Ferenc emlékeztetett mindenkit: „a legjobb energia az, amit fel sem használunk”.

A teljes beszélgetést itt tudod végignézni:

Podcastunkon pedig itt hallgathatod végig:

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Tájékoztat, szórakoztat, beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és YouTube csatornánkon, gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!