„Nem az a lényeg, mire gondolt a költő”

Április 11. nem csak egy dátum a naptárban, hanem egy nap, amikor a versek tényleg megszólalnak. József Attila születésnapján 1964 óta minden évben lerójuk tiszteletünket a magyar líra előtt. Idén újra irodalmárok – Bánfalvi Samu, Nyáry Krisztián és Seres Lili Hanna – társaságában emlékeztünk meg erről az Európa Pontban. A beszélgetés a posztban visszanézhető és meghallgatható.

A mostani alkalommal olyan alkotókat hívtunk meg, akik a 21. század nyelvén írnak, gondolkodnak és reagálnak a világra. Bánfalvi Samu, a Késelés Villával beszélgetéssorozat társmoderátora, szerkesztője, Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész és Seres Lili Hanna költő irodalmár Forró Bence moderálásával beszélgetett a „líra múltjáról, jelenéről és jövőjéről”. Mit jelent ma verset írni? Milyen új trendek formálják a lírát napjainkban? Hogyan marad élő a költészet, és miként talál utat a mai közönséghez?

A költészet közös élménye

Mindenkinek másképp és máskor lép be az életébe a költészet, az olvasás. Vendégeink közül akadt olyan, akinek a gyerekkori mondókák voltak az első élményei a költészettel, másokban Janikovszky Éva könyvei hagytak mély nyomot. Seres Lili Hannát például a mai napig inspirálják a gyerekdalok – ezt a legújabb kötetéből felolvasott „Éjszaka nyílnak a lányok” című művével bizonyította, amelyet a „Bóbita táncol” címen közismert Weöres Sándor-vers (európai altatódalos posztunk kiemelt szereplője) ihletett.

Ezek a közös gyerekkori versek izgalmas kiindulópontot adnak az újabb művekhez, mivel sok embert meg lehet szólítani velük – hiszen vendégeink szerint egy mű annál jobb, minél több embernek közvetít valamilyen üzenetet. Pontosan ezért, „nem az a lényeg, hogy mire gondolt a költő”, mert annyi jelentése van egy szövegnek, ahányan olvassák.

Költészet az iskolai tantervben

„Ahhoz, hogy valaki író legyen, nem kell meghalni” – mondta Nyáry Krisztián. Sokan azt gondolják, hogy a költészet „archeológiai dolog”, amely csak a múltban létezik, így a kortárs irodalom teljesen háttérbe szorul. Vendégeink kortárs irodalmárként egyetértettek abban, hogy soha nem volt ilyen távolság a kortárs és a klasszikus irodalom között.

A fiatal, szegény, szomorú, alultáplált, beteges költő képe sajnos már az iskolai irodalomórákon kialakul. Az a művész, aki boldog és életvidám verseket ír – mint például Heltai Jenő – nem is lehet „igazi” tankönyvi példa. A sztereotípia kiküszöböléséhez fontos lenne, hogy az oktatási rendszer új szempontból közelítse meg az irodalmat.

Mindenki másképp ismerkedik meg az irodalommal gyerekkorában, így más-más hozzáállást visz magával az iskolába. A jelenlegi tanterv pedig a legnehezebb olvasmányokkal kezd. Krisztián szerint ez a legnagyobb probléma, mert aki nem hoz magával olvasási kultúrát otthonról, az ezzel a kudarcélménnyel szinte azonnal elvágja magát az irodalomtól. Hanna hozzátette: a nehéz nyelvezetű művek miatt a gyerekek azt hiszik, hogy az az irodalom, amiben nem úgy fogalmazunk, ahogy a mindennapokban beszélünk.

Bánfalvi Samu szerint nem csak az a baj, hogy milyen művek vannak benne a kánonban, hanem az is, azokat hogyan dolgozzák fel a tanóra során. A könnyebb szövegértés érdekében az újrafordítások és a kortárs irodalom megismertetése sokat javítana a helyzeten – de Pilinszky János az utolsó, aki bekerült a tankönyvbe. Ha a gyerekek fokozatosan ismerkednének meg egyre komplexebb szövegekkel – hasonlóan a norvég iskolák módszertanához –, akkor sokkal könnyebb lenne a klasszikusok feldolgozása is.

Digitális költészet

„Ma is nagyon sokat olvasunk még mindig, a kérdés az, hogy mit és milyen minőségben” – mondta Hanna. Az információáradat elkerülhetetlenül fárasztja az embert egész nap. Krisztián szerint a társadalmi érvényesüléshez egyre kevésbé van szükség irodalmi olvasottsághoz. Irodalmi szövegeket csak egy kis réteg fog olvasni a közeljövőben – de lehet, hogy majd később újra elnyeri fontosságát.

A digitális eszközök egyszerre adnak és vesznek el lehetőségeket. Az online felületek sok időt lefoglalnak a szabadidőnkből, így az olvasásra szánt időnkből is. Ezzel szemben az online olvasókörök vagy az online publikálás sokakhoz sokkal gyorsabban juttat el irodalmat, mint ezelőtt bármikor – minderről nemrég Grecsó Krisztián, Lakatos Levente, Szabados Ágnes és Tóth Maja beszélgetett nálunk.

A kortárs irodalom tehát él és mindig is élni fog – a kérdés csak az, milyen formában. A költészet megünneplésére, a meghívott művészektől saját verseket hallhattunk az est végén. Itt tudod visszanézni a beszélgetést és a verselőadást:

Ha pedig a podcastot szereted, itt végig is hallgathatod:

Fotók: Tuba Zoltán/kepszerk.hu

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Tájékoztat, szórakoztat, beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és YouTube csatornánkon, gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!