Újságírás az elnyomás ellen – kik az idei Szaharov-díjasok?

Az Európa Pontban az idei Szaharov-díjasok – egy belarusz és egy georgiai újságíró – kapcsán a két ország sajtószabadságának helyzetéről vitáztak szakértőink. A beszélgetés a posztban visszanézhető és meg is hallgatható.

Az Európa Pontban már hagyomány, hogy beszélgetésen mutatjuk be az Európai Parlament Szaharov emberi jogi díjának díjazottjait. Idén gondolatszabadságért végzett munkájáért két újságíró – Andrej Pacsobut és Mzia Amaglobeli – kapta az elismerést. A díjról, a grúz és a belarusz helyzetről és a sajtó lehetőségeiről beszélgetett nálunk Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója, Fülöp Zsófia, a Lakmusz újságírója, és Kránitz Péter Pál, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. A moderátor Inotai Edit újságíró, a CEID főmunkatársa volt.

A két idei kitüntetettet az eseményt megnyitó Lővei Andrea, az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodájának vezetője mutatta be. A Szaharov-díj átadó ünnepségére december 16-án, az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén kerül sor, de a díjat egyik újságíró sem tudja személyesen átvenni.

Andrej Pacsobut lengyel-belarusz újságíró, esszéista és aktivista, aki Lukasenka elnök évtizedek óta regnáló, autoriter rezsimjét bíráló írásaival vált ismertté. A 2020-as belarusz választásokat Lukasenka nyerte, amelynek hatására országszerte tüntetések kezdődtek. A hatóságok erőszakkal reagáltak, több ezer embert, köztük újságírókat is letartóztattak. Pacsobutot 2021-ben vették végleg őrizetbe, majd nyolc év büntetőtáborra ítélték – azóta nem lehet tudni róla.

Mzia Amaglobeli georgiai újságíró, két független grúz médium alapítójaként és korábbi vezetőjeként a szólásszabadság és a kritikus média fontos alakja. A 2024-es georgiai választásokon a kormánypárt vitatott, szabálytalanságokkal terhelt eljárásban nyert, amit az ellenzék és a független média nem ismert el, országos tüntetéshullámot indítva el. Amaglobeli is kivette a részét a tüntetésekből, ezért 2025 januárjában őrizetbe vették. Ő lett az ország első női politikai foglya.

A beszélgetésen Kránitz Péter Pál és Fülöp Zsófia – sokszor egymással vitázva – ismertette a grúz szólás- és sajtószabadság helyzetét. Kránitz Péter Pál elmondta: feszült politikai helyzet van az országban, és rendkívül polarizált a társadalom. Az ellenzéki pártok – egy kivételével – nem ismerik el a választási eredményeket, a kormányzat és az államfő legitimitását, és nem veszik fel parlamenti mandátumaikat.

A grúz társadalom túlnyomó többsége Európa-párti, és az EU-ban képzeli el az ország jövőjét. A grúz parlament 2024-ben fogadta el a külföldi ügynöktörvénynek is nevezett jogszabályt, amely szerint a külföldről finanszírozott civil szervezeteket és médiát külföldi ügynökökként kell regisztrálni. Emiatt az ország – amely 2023 decemberében kapta meg az EU-tagjelölt státuszt – uniós csatlakozási folyamata 2024-ben de facto leállt. A grúz médiahelyzetet ugyanakkor sem Belarusszal, sem például Azerbajdzsánnal nem lehet összevetni. Grúziában egyetlen hírportál sincs betiltva, és a közösségi média használata is szabad. A grúzok nagy számban fogyasztanak külföldi sajtótermékeket. A legnézettebb televízió a kormányközeli Imedi Tv, de a második már egy ellenzéki csatorna.

Fülöp Zsófia ezt árnyalva hozzátette: az EU addig nem folytatja a csatlakozási tárgyalásokat, amíg a „külföldi ügynöktörvényt” meg nem változtatják. Ez meg is történt, csakhogy a módosítás után még szigorúbb lett a törvény: nem csak a sajtótermékre, hanem az egyes újságírókra is vonatkozik – aki nem regisztrál, az automatikusan külföldi ügynöknek minősül. Emiatt sok média külföldre – balti országokba – tette át a székhelyét, és többen a helyzet romlására számítanak. A társadalomnak fontos a sajtószabadság: ezt a tavaly november óta folyamatos tüntetések is igazolják. Bár a résztvevők száma csökken, ez annak köszönhető, hogy egyre súlyosabb büntetések fenyegetik őket.

Bendarzsevszkij Anton hozzátette: Belarusz egészen más helyzetben van, mint Georgia. A 2010-es elnökválasztáson a kilenc elnökjelöltből nyolcat bebörtönöztek, és a 2020-as indulók közül is többen börtönben vannak. Több mint háromezer politikai aktivistát tartanak fogva. A sajtószabadság nem létezik, mert „egyáltalán nincs sajtó”. Rengeteg média megszűnt, legalább harminc hírportál és újság pedig 2020 óta külföldről kénytelen működni. Több mint ötszáz újságíró ellen indultak büntető eljárások, jelenleg több tucat újságíró tölti büntetését börtönben. Európában ez a legmagasabb szám, több belarusz és orosz újságíró eltűnt, néhányuknak a holttestét sem találták meg.

Az országba való belépéskor szúrópróbaszerűen átvizsgálhatják a telefont, és már ellenzéki cikk közösségi médiás megosztásáért is börtönbüntetés jár. 2020 óta a hatóságok 18 ezer információs forrást – hírportált, blogot, weboldalt, közösségimédia-csoportot – korlátoztak, amelyek közül csaknem hétezret „szélsőségesnek” nyilvánítottak. A diktatúra a véleményszabadság helyzetében olyan országokkal versenyez, mint Tádzskisztán vagy Türkmenisztán.

Az estén szó volt még a Grúzia-Georgia elnevezésről, arról, hogy húzódik-e stratégia a grúz kormány médiával szembeni fellépése mögött, milyen – egyszerre pozitív és negatív – hatásai lehetnek a  Szaharov-díjnak egy olyan diktatúrában, mint Belarusz, és arról is, vendégeink kutatóként és újságíróként hogyan igazodnak el a dezinformációval telített világban.

A beszélgetés Youtube-csatornánkon végignézhető:

…podcastunkon pedig visszahallgatható:

Rendezvényfotók: Tuba Zoltán/kepszerk.hu, még több fotó Flickr-oldalunkon:

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Tájékoztat, szórakoztat, beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és YouTube csatornánkon, gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!