05lloyd-dirks-74271-unsplash.jpgDániával folytatjuk a tagállamok filmművészetét bemutató sorozatunkat – a teljesség igénye nélkül. A lista alapjául különböző netes sikerlisták, illetve filmes eredményeket, díjakat összegző rangsorok szolgáltak. Az összeállítás, mint mindig, szubjektív – vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, ajánljatok további filmeket!

 

A sajátos látásmód, a csavaros történetek, a realista emberábrázolás és az abszurd humor egyaránt jellegzetes összetevői Dánia filmjeinek. Rengeteg kiváló alkotó otthona, akik Európa egyik legtermékenyebb filmiparával ajándékozták meg a kontinens lakóit. Így pedig nem könnyű kiválasztani öt olyan alkotást, amely a többi fölé emelkedik, ezért az alábbi ajánlót inkább afféle ízelítőnek – ha úgy tetszik, svédasztalnak – szánjuk, amiről mindenki kedvére csemegézhet, hogy aztán később elmerüljön az egyes ízeket képviselő alkotásokhoz hasonló művekben – akad belőlük elég. Lássuk, hol érdemes kezdeni az ismerkedést a dán filmekkel!

 

 

Születésnap (Festen, 1998)

 

Ha Dánia, akkor dogma, ezt a kezdő filmrajongók is tudják. A Dogme 95 címet viselő manifesztum előírásai szerint a filmeseknek a forgatás során a minél egyszerűbb képi ábrázolásra kell törekednie, a fókuszt pedig a történetmesélésre és a színészi játékra kell helyezni. Az ezen elvek mentén készülő „dogmafilmek” esetében általában nem használnak mesterséges bevilágítást sem, csak a természetes fényekkel vagy a meglévő, funkcionális lámpákkal játszanak az alkotók.

 

Thomas Vinterberg 1998-as Születésnap című alkotása az első film, amely a Dogme 95 útmutatásai alapján készült. Főszereplője Helge, a családfő és köztiszteletben álló üzletember, aki épp a hatvanadik születésnapjának megünneplésére készül. Amikor fiai és lánya, Christian, Michael és Helene megérkeznek a parti helyszínére, akkor jönnek rá, hogy valójában ugyanabban a szállodában vannak, ahol testvérük, Linda nemrég öngyilkos lett. Ezzel pedig kezdetét is veszi a dráma, amely megmutatja, mennyi családi probléma rejlik az ünnepi külsőségek mögött. 

 

A rendkívül ütős alkotás érdekes módon épp Lars von Trier Idióták című alkotásával együtt versenyzett az 1998-as cannes-i filmfesztivál programjában, ahol a zsűri díját kapta, a rendező pedig ugyanebben az évben az év felfedezettjeként Európai Filmdíjat nyert.

 

 

 

Ádám almái (Adams æbler, 2005)

 

Anders Thomas Jensen 2003-ban tette le a névjegyét az európai filmes színtéren, Zöld hentesek című fekete komédiájával. Két évvel később mutatták be az Ádám almáit , amely hasonlóan egyedi, bizarr de nagyon szerethető humorral átitatva mutatja be a közmunkára ítélt neonáci Adam történetét. A férfi a jólelkű pap, Ivan (az azóta világsztárrá lett Mads Mikkelsen) gyülekezetében kezd dolgozni, a fura szerzetekből álló társaság pedig érdeklődve figyeli az új jövevényt, akinek az a terve, hogy a templom kertjében álló almafa terméséből tortát süssön. Ez persze távolról sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk, cserébe rengeteg váratlanul mulatságos – és sokszor szívszorító – jeleneten keresztül jutunk el a végső megoldásig.

 

 

Ige (Ordet, 1955)

 

A sokak által Carl Theodor Dreyer rendező legfontosabb filmjének tartott, 1955-ös Ordet a vallási előítéletekről és magáról a hitről szól. A történet központjában egy hithű keresztény gazda és három fia, Mikkel, Johannes és Anders áll. A fiúk közül az egyik ateista, a másikat épp egy teológiai vizsgálat kergeti őrületbe, míg a harmadik boldogságának a bigott vakhit tesz keresztbe.

 

A történetet már-már intim módon, gyönyörűen berendezett és beállított hátterek előtt meséli el a rendező. A film tempója kellő időt hagy az elmélkedésre és az egyes jelenetek értelmezésére, míg a belső csendes drámát a vad természet képeivel állítja ellenpontba. Amilyen halk a film, akkora hatása van, nem véletlen, hogy bemutatását követően elnyerte a velencei Arany Oroszlánt, illetve a legjobb külföldi filmnek járó Golden Globe-ot is.

 

 

Hódító Pelle (Pelle Eroberen, 1987)

 

Egy picit csalunk, mert az Andersen Nexö nagyregénye nyomán Bille August rendezésében 1987-ben elkészült Pelle Eroberen dán-svéd koprodukcióban készült, de legkésőbb A híd című sorozat óta tudja mindenki, hogy micsoda lehetőségek rejlenek a két ország összefogásában.

 

A Max von Sydow nevével fémjelzett alkotás főszereplője, Lasse a felesége halála után fiával, Pellével indul útnak, hogy Dániában munkát találjon. Egy birtokon kezd el dolgozni, ahol mindkettőjüknek számos megaláztatáson kell átesniük. De ők tűrnek-tűrnek, mert így tudják csak összeszedni a pénzt áhított céljuk, az amerikai kivándorlás megvalósítására. A film végét nem áruljuk el, legyen elég annyi, hogy hatalmas gyomrost visz be a nézőnek – nem véletlen, hogy Max von Sydow-t az alakításáért Oscar-díjra jelölték, a film pedig 1989-ben el is hozta a legjobb külföldi mozinak járó szobrocskát, a Golden Globe-bal együtt (az egy évvel korábbi Arany Pálmáról, illetve Európai Filmdíjról nem is beszélve).

 

 

Olsen-banda (Olsenvanden, 1968-)

 

Ami az Egyesült Államok lakóinak a Marx-testvérek munkássága, Franciaországnak a Csendőr-filmek, az Dániának az Olsen-banda. Bár különálló filmekről van szó, valójában egy sorozat is lehetne, ugyanis 1968 és 1981 között évente egy-egy – illetve az utolsó évben kettő – mozi is elkészült a három megrögzött bűnöző, Egon, Benny és Kjeld kalandjairól. Sőt, 1998-ban készült egy afféle „búcsúkoncert” is, Az Olsen-banda legutolsó küldetése címmel, 2010-ben és 2013-ban pedig már animációs formában is találkozhattak a rajongók az agyafúrt terveket kovácsoló, de rendszerint különféle kalamajkába keveredő rablókkal.

 

Érdekesség, hogy eredetileg csak az 1968-ban forgatott első részt tervezték elkészíteni, azonban az Olsen-banda annyira népszerű lett, hogy utána belefogtak a sorozatgyártásba.

 

 

+1: Birodalom (Riget, 1994)

 

Ha pedig már a sorozatoknál tartunk, muszáj megemlíteni a Lars von Trier nevével fémjelzett Birodalom című szériát is, amelyet 1994 és 1997 között sugároztak a dán tévék. A komédiát, a misztikumot és a drámát övező epizódok egy hipermodern dán kórház orvosainak életét mutatják be, azonban nem a Vészhelyzet, sokkal inkább az X-Akták vagy az Alkonyzóna stílusában. A minőséget pedig talán jól ábrázolja, hogy bár már az utolsó epizód óta is eltelt bő 22 év, az IMDB adatbázisában a felhasználók 10-ből 8,3 ponttal díjazták.

 

 

Ez a lista is véges, úgyhogy rengeteg remek film kimaradt, többek közt Lars von Trier számos alkotása (az Európa, A bűn lélektana vagy a Táncos a sötétben), Vinterbergtől a Vadászat, illetve a másik két Oscar-díjat nyert dán film, az Egy jobb világ és a Babette lakomája. De említhetnénk a később a Drive-val világhírűvé vált Nicholas Windig Refn bűnfilmjeit – a Bronsont vagy az Elátkozott város-trilógiát…

 

Ti mit tennétek még a listára?

 

Borítókép: Lloyd Dirks, Unsplash

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

 

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://europapont.blog.hu/api/trackback/id/tr4614882230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Amator 2019.06.08. 00:12:37

Anders Thomas Jensen már 2000-ben letette névjegyét a Gengszterek fogadója című filmmel.
Susanne Biernek szinte az összes filmjét fel lehetne sorolni.

fossilhunter 2019.06.08. 00:18:39

férfiak és csirkék :)

Zolkó7 2019.06.08. 00:29:23

Engem a Rekonstrukció annakidején nagyon mellbevágott, ahogy a Testvéred feleségét is. A Fejvadászok pedig egy nagyon jó példa arra, hogy hogy lehet kevés pénzből egy igazán izgi thrillert csinálni. Ezeket mindenképp betenném egy best of Dánia válogatásba

egyinges 2019.06.08. 00:45:13

Vadászat, kínában kutyát esznek..

kódex 2019.06.08. 01:47:34

A kérdés igazából az, hogy ezek az urak miért nem csinálnak saját filmeket jó pár éve?

MP 2019.06.08. 06:46:51

"Ez piszok jó Egon!"

Drago Brutic1 2019.06.08. 07:42:22

Skandináv krimit. A Q ügyosztályból a Nyomtalanult vagy a Palackpostát.
Eltűnés sorrendjében.
Tavalyról a Bűnöst, ami egy egyhelyszínes bravúrthriller.

Triertől a Hullámtörést és az Európát, a későbbi filmjeit nem annyira szeretem.
És ha a koprodukció is számít, a Lilya Forever és Östlund Lavináját.

scandalstone 2019.06.08. 08:34:42

Fura ez a válogatás. Szerintem a szerkesztő az utóbbi 20 évben nem nézett dán filmet. Olsen-banda? Az a szánalmas, unalmas, blődli? Amikor a németek, bocsánat dánok próbálnak humorizálni. Nem kéne erőltetni.

taffer 2019.06.08. 10:08:13

@scandalstone: Az Olsen banda pontosan ugyanaz a kategória, mint a Bud Spencer-Terrence Hill filmek. Ha ez utóbbiakat nem nyomatnák végtelenítve a kereskedelmi csatornák, a többség szerintem ugyanúgy fanyalogva fogadná ma őket, mint te az Olsen bandát.

Ötvös Csöpi? Sokak szerint azt sem kéne erőltetni, ugyanakkor az alapján megítélni a magyar humort eléggé félrevezető lenne.

A posztban is említett Ádám almái egy sokkal színvonalasabb és többrétű humor, na azt simán lehet erőltetni. Szerintem.

Csikkszereda 2019.06.08. 10:21:21

Zolkó és Drago, a Fejvadászok és az Eltűnés sorrendjében valóban remek filmek, de mindkettő kooprodukció és mindkettő norvég rendezővel készült norvég nyelven, ezért én nem tenném erre a listára. De egy norvég filmesre simán felfér.

Amator 2019.06.08. 13:08:46

Az Olsen banda filmek fele kifejezetten zseniális humorral bírt. Aki az eredeti szinkronnal nézte régebben, az tudja, hogy miről beszélek. Aki a mostani ( eléggé debil ) szinkronnal látta valamelyiket is, no az tényleg nem a szakma csúcsa. Az új szinkron egy nagyságrendet rontott a szinvonalon.
Valaki említette feljebb a Férfiak és csirkék filmet. Szerintem ez az egyetlen filmje Jensennek, ami ritka gusztustalanra sikeredett.

Drago Brutic1 2019.06.08. 13:47:18

@taffer: Igazad van.

Olsen Bandához: Lehetetlen egy kultikussá vált közönségfilmet összehasonlítani egy fesztiválsikeres rétegfilmmel. Hogy összehasonlítható az Olsen banda és a Születésnap? Vagy Bud Spencer filmjei és Pasolini Máté Evangéliuma? Az egyik meghatározza a gyerekkoromat, a másik filmművészetileg hatott erősen. Nem tudnám mondani, ez jobb, vagy a másik.

Drago Brutic1 2019.06.08. 13:48:31

@Csikkszereda: Márhogy neked akartam írni: igazad van, utánanéztem.

Michel Djerzinski 2019.06.08. 22:07:19

Természetesen ez a poszt úgy faszság, ahogy van.

Csikkszereda 2019.06.09. 09:09:54

@Michel Djerzinski: Nem olvas, nem ért, nem gondolkodik.

Michel Djerzinski 2019.06.09. 12:01:05

@Csikkszereda: Mármint ki? A poszt írója? Vagy te?