Idén januárban Románia – 12 éves tagságának kezdete óta először – töltheti be fél éven át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. A legjobb alkalom, hogy velük folytassuk a tagállamok filmművészetét bemutató sorozatunkat. A lista alapjául különböző netes streamingszolgáltatók sikerlistája, illetve filmes eredményeket, díjakat összegző rangsorok szolgáltak. Persze minden ilyen lista szubjektív – vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, ajánljatok további filmeket!

Anyai szív (Poziția copilului; Cãlin Peter Netzer, 2013)

A filmrajongóknak bizonyára nem kell bemutatni Cãlin Peter Netzer munkásságát. A román rendezőt ezért a filmjéért 2013-ban az Arany Medvével tüntették ki a Berlini Filmfesztiválon, és ugyanitt elnyerte a filmkritikusok és -újságírók FIPRESCI-díját is, emellett jelölték a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is. Netzer egy újabb filmjét, a Szerelmem, Ana című drámát is jelölték a Berlinale legfőbb díjára, 2017-ben, de nem sikerült újráznia.

Az Anyai szív történetének középpontjában a jómódú anya áll, aki igyekszik megmenteni gondatlan emberöléssel vádolt fiát, és ezért szinte bármire hajlandó. Ez azonban csak a történet felszíne, Netzer filmje egyszerre szól a szülők elmagányosodásáról, miután kirepülnek a gyerekeik, illetve a szülő-gyerek kapcsolatról az anyja elől menekülő harmincas férfi szemszögéből. Az anya szerepében feltűnő Luminita Gheorghiu egészen elképesztő alakítást nyújtva mutatja be azokat a manipulatív eszközöket, amelyeket a féltő, egyben zsarnoki anya bevet, hogy fiát mindvégig maga mellett tudhassa.

A tölgy (Balanta; Lucian Pintilie, 1992)

Lucian Pintilie 1992-es filmje valódi klasszikus, amelynek története a Ceausescu-rendszer végnapjaiban játszódik. Egy sajátos kapcsolat történetét mutatja be: Nela lázadó lány, akinek az apja az állambiztonsági szolgálat egyik funkcionáriusaként dolgozott a közelmúltban bekövetkezett haláláig, szerelme pedig egy vidéki sebészorvos, aki anarchista beállítottsága miatt a társadalom peremére szorult. A lány apja hamvait egy nescafés dobozban hordja magával, ahogy az országot járja, a fiatal orvossal pedig egyre súlyosabb (és véresebb) kalandokba keverednek.

Nela szerepében az a Maia Morgenstern látható, aki Mel Gibson 2001-es, nagy vihart kavaró Passió című filmjében Szűz Máriát alakította. A filmet az 1992-es Cannes-i Filmfesztivál hivatalos válogatásába is beválasztották.

Akasztottak erdeje (Padurea spânzuratilor; Liviu Ciulei, 1965)

Szintén Cannes-ban díjazták Liviu Ciulei filmjét, az Akasztottak erdeje című drámát, igaz, jóval korábban: az 1965-ös fesztiválon nyerte el a legjobb rendezés díját. A film az erdélyi román író, Liviu Rebrenau azonos című regénye alapján készült, története pedig az első világháború idején játszódik. Főszereplője, Bologa önkéntesként jelentkezik az osztrák-magyar hadseregbe, hogy így vívja ki menyasszonya tiszteletét. Innen azonban hamarosan szökni próbál, mert furdalja a lelkiismeret a tettei miatt. Ekkor azonban megsebesül, a kórházban pedig beleszeret egy másik nőbe, ezért felbontja az eljegyzését. A sereg tagjaként közben beosztják a hadbíróságra, ahol kémkedéssel vádolt parasztok felett kell ítélkeznie. A szívszorító drámának azonban még ezzel sincs vége, érdemes megnézni, főleg, hogy olyan nevek tűnnek fel benne, mint Kiss László és Széles Anna magyar színművészek.

Dombokon túl (După dealuri; Christian Mungiu, 2013)

Christian Mungiu rendezőnek is a Cannes-i Filmfesztivál „fekszik”: először 2007-ben jelölték a fesztivál legelőkelőbb díjára, az Arany Pálmára a 4 hónap, 3 hét és 2 nap című filmjéért, amelyet el is nyert (a FIPRESCI-díjjal együtt). A jelölést sikerült 2016-ban is megismételnie a Bacalaureat (Érettségi) című alkotásával is. A 4 hónap… is helyet kaphatna listánkon – elnyerte a 2007-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálma- és FIPRESCI-díját, és a BBC a közelmúltban a 21. század 15. legjobb filmjévé választotta. Mi most egy másik Mungiu-alkotást választottunk, amelyet sokan az elmúlt két évtized legjobb román produkciójaként tartanak számon.

A Dombokon túl igaz történeten alapul: 2005-ben egy fiatal lány életét vesztette egy ortodox pap által vezetett ördögűzésben. A film történet hitről, szexualitásról és elnyomott érzelmekről. A filmkritikus Roger Ebert 2013-ban Az ördögűző távoli unokatestvérének is nevezte, noha ez legfeljebb csak annyiban helytálló, hogy a vallásos hitnek legalább ugyanannyira központi a szerepe a filmben, a démoni hangon hörgő gyerekek viszont kimaradnak.

Van benne viszont két fiatal, Alina és Voichita: ők ketten valaha bentlakásos iskolában voltak szobatársak, mára viszont Voichitából egy ortodox gyülekezet tagja lett. Alina meglátogatja egykori barátnőjét – akihez valószínűleg ennél szorosabb szálak is fűzték –, és megpróbálja rávenni, hogy szökjön meg vele. Voichita viszont ellenáll, mivel ma már szégyelli a múltját, és inkább arról szeretné meggyőzni Alinát, hogy ő is csatlakozzon a gyülekezethez. A filmet Mungiu rendezői látásmódja teszi egyedülállóvá – a nézők szinte maguk is megborzonganak a filmvásznon tomboló hóvihar láttán.

Charleston (Andrei Cretulescu, 2017)

Bár nem tartozik a klasszikusok közé, mégis a listára tettünk egy filmet, amely jól reprezentál egy egész stíluskorszakot, a román filmes újhullám legújabb hullámát. De Andrei Cretulescu nevét is érdemes megjegyezni: az eddig főleg a rövidfilmes szcénában ismert rendező tehetségét jól mutatja, hogy második – avagy első komolyabb – játékfilmes rendezéséért a legjobb új rendezőnek járó Hugo-díjra jelölték.

A Charleston című fekete komédia ügyesen egyensúlyozik az egzisztencialista dráma és a vicces road movie határán: főszereplője Alexandru, aki 42. születésnapjának estéjén egy hete autóbalesetben elhunyt feleségét, Ioanát gyászolja. Ekkor állít be hozzá Sebastian, a félénk fiatalember, aki elárulja, hogy az elmúlt öt hónapban az asszony szeretője volt. Ennél azonban van egy jóval vérlázítóbb kérése is: arra szeretné kérni Alexandrut, hogy segítsen neki feldolgozni Ioana elvesztését. A többit innentől a fantáziátokra bízzuk, de javasoljuk, hogy mindenki nézze meg a filmet is.

+1: Életvonat (Train de vie; Radu Mihăileanu, 1998)

Bár Radu Mihăileanu 1998-as sikerfilmje román-francia-belga-holland koprodukcióban készült, meg kell említenünk, hiszen a kilencvenes évek európai filmjei közül ez az egyik legerősebb alkotás. A dráma és a vígjáték határán ügyesen egyensúlyozó film szívszorítóan mutatja be, ahogy az emberek a második világháború borzalmai ellen humorral és találékonysággal veszik fel a küzdelmet.

A történet 1941-ben játszódik, amikor egy kis falu lakói kitalálják, hogy az egyre közelgő deportálások ellen úgy tudnak védekezni, ha saját maguk rendezik meg a zsidók elszállítását: náci egyenruhákat varrnak, egyikük svájci rokonától megtanulnak németül, egy leselejtezett öreg mozdonnyal pedig végül elindulhat az Életvonat, amelynek fedélzetén mindenféle kalamajkába keverednek a falu lakói. Nem lőjük le a poént, de a film a végére is tartogat egy igen komoly csavart.

Öt hely persze nagyon kevés egy ország filmművészetének bemutatására – ti mit tennétek még a listára?

Borítókép: Noom Peerapong, Unsplash

----
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!