rak1.jpgAz Európa Pont legutóbbi vendége Rakonczay Gábor volt, akinek a neve onnan lehet ismerős, hogy ő volt az, aki nagyjából egy éve egyedül egy kenuval, kicsit több mint 61 nap alatt átevezte az Atlanti-óceánt. Gábor nem most kezdte a (többek között Guinness-) rekordok gyűjtését, ugyanezt a távot már vegyes párosban is rekordidő alatt megtette, neve tavaly márciusban pedig nemcsak a hazai, de a világsajtót is bejárta. Rakonczay Gábor nemcsak azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy kenuval előtte még soha senki nem tette meg ezt a távot, de az is rendkívüli volt, hogy az út nagyjából háromnegyede alatt nem volt kapcsolata a szárazfölddel. Az pedig végképp világszenzációnak számított, hogy ezt a rekordot nem valamelyik hagyományosan vízi nagyhatalomnak számító országból származó sportember teljesítette, hanem a még csak tengerparttal sem rendelkező Magyarországról származó fiatalember.  

Az, hogy fiatalon indult erre az útra, szintén nem megszokott – előadásából kiderült, hogy az ilyen embert próbáló, hosszú távokra általában csak negyven év felett vállalkoznak az evezősök. Ez nem véletlen: Gábor egyetért azok véleményével, akik szerint egy ilyen úthoz elengedhetetlen egyfajta érettség és alapos önismeret. Teljesen egyedül utazni, folyamatos kihívások közepette, társaság, vagy olyan valaki nélkül, akivel meg tudná osztani élményeit vagy nehézségeit, igen nagy kihívást jelent. Az emberben van egyfajta civilizációs kényszer, hogy megossza jó vagy rossz élményeit másokkal. Ha erre nincs lehetőség, egy-egy ilyen hosszú út során sok ember elméje elborul. Szinte alig van, aki hasonló helyzetben ne kezdene el hangosan beszélni magában vagy magával, sokan teremtenek egy képzeletbeli kísérőt ilyen utakra maguknak. Ahogy korábban egy már sokat tapasztalt evezős mondta neki: „az teljesen rendben van, ha az ember teremt magának egy útitársat a hosszú útra, csak arra vigyázzon, nehogy egyszer csak hárman legyenek – mert akkor tuti hosszú időre bezárják, ha egyszer kiér a szárazföldre”. Bár az út hihetetlen feladatok elé állította, és a szárazföldi életre való visszailleszkedés sem ment egyszerűen – egy képzelt útitársnál több azért szerencsére még sosem jelent meg Gábor hajóján.

K_EPA20120120074-1.jpgKihívás pedig bőven adódott azon a kéthónapos úton, amíg a Fa Nándor által épített keskeny, egyszemélyes kenuján elevezett Európa nyugati peremétől (Kanári-szigetektől) a karib-szigeteki Antiguáig. Utazásában segítette a kedvező tengeri áramlás, amely végig irányban tartotta a kenut, de folyamatosan eveznie is kellett, és az állandóan imbolygó hajóban egyhuzamban pár óránál hosszabb időt nem is aludhatott. Indulásakor a hajót a szükséges technikai felszerelések mellett természetesen telepakolta élelmiszerrel, amely kitartott utazása végéig. Előadásában Gábor részletesen elmesélte balesetét is: az óceánátkelő utazás egynegyede tájékán kenuja egy elképesztő erejű vihar következtében fejre állt és úgy is maradt, és a szellőzőnyíláson keresztül megállíthatatlanul beáramló óceánvíz következtében süllyedni kezdett. Ahogy elmesélte, saját maga is már szinte biztos volt abban, hogy ezt nem éli túl, de végül – a sokk és a felfokozott, halálközeli élmény hatására, az adrenalintól felpörgetve végül sikerült megfordítania a hajót, és így túlélnie a balesetet. Szinte mindene, így legtöbb technikai berendezése elázott és használhatatlanná vált – megszűnt a kapcsolat  szeretteivel, akikkel előtte minden nap beszélt, és ezután a külvilág nem is tudta követni, hol tart a tervezett útján, és azt sem, hogy egyáltalán életben van-e még. Az ezt követő szakasz volt talán az út legnehezebb része, amikor teljesen magára maradt, és a borulás által okozott veszteségek (elázott ételek és elektronikus szerkezetek) ellenére kellett folytatnia útját.

Az elképzelhetetlen mértékű lélektani megpróbáltatás mellett ilyen helyzetben az ember számos új kihívással is szembesül: bármiféle modern segédeszköz, vagy akár a hozott élelmiszer nélkül kell túlélnie. Ivóvizét már korábban is speciális szerkezet segítségével nyerte az óceánvíz megtisztításával, de gondolkodnia kellett az élelmiszer esetleges pótlásáról is. Erre végül nem volt szükség, bár „repülő halak” gyakran voltak vendégei a fedélzeten egy-egy nagyobb halraj-átvonulás után, valószínűleg ezekből a halakból – még ha nyers formában is – hozzájutott volna a túléléshez szükséges élelemhez. Mivel "tüzes eszközt" nem vitt magával, a betárazott ételek (konzervek) melegítését korábban is úgy oldotta meg, hogy ételét fekete csomagolásba burkolta, amely a közvetlen napsütés hatására kellő mértékben felmelegedett. Bár maradt egy üzemképes GPS navigációs eszköze, amellyel időről időre ellenőrizte helyzetét, a borulás után a nomád körülmények közé kényszerülve sokkal jobban támaszkodott a természet adta segítségre. A felhőzet alakulásából egy idő után elég jól meg tudta állapítani a következő napok időjárását, míg az éjszakai égbolt csillagai – a Hold mellett a Vénusz vagy a Jupiter – a pontos iránymeghatározásban, tájolásban segítették. Ahogy Gábor fogalmazott: „el lehet lenni áram nélkül is, csak egy kicsit másképp kell csinálni mindent”.

gaabor--10514.jpgGábor szerint egy ilyen út – tetézve a balesettel – mindenképpen megváltoztatja az ember világképét. Egyrészt a magány következtében, ennyire hosszú ideig „összezárva” saját magával az ember nagyon jól meg- és kiismeri saját magát, „ahogy az óceán tükröt tart neki”. Emellett sok, korábban természetesnek vett dolgot is átértékel magában. Minden, amiért a „szárazföldi életben” nem kell küzdeni, igazi kihívás volt az óceánon – ez segít láttatni a dolgok valódi értékét. A mai európai ember számára egy pohár, szinte bármikor rendelkezésre álló tiszta ivóvíz teljesen természetes – ám hiba ezt ilyen magától értetődőnek venni. Számos, korábban elengedhetetlenül fontos dologról bizonyosodott be számára, hogy valójában teljesen feleslegesek, amelyekkel azóta igyekszik tudatosan is leszámolni. Átértékelte emberi kapcsolatait is: az óceánon őt ért élmények hatására újragondolt sok mindent korábbi kapcsolatairól, és azóta igyekszik a megpróbáltatásokat túlélő, igazán fontos kapcsolatait jobban ápolni és megőrizni.

Gábor a kéthónapos út legcsüggesztőbb pillanataiban megfogadta, hogy életében többet hasonlóra sem vállalkozik, és még a Balatonhoz sem megy le soha. Persze ezt végül nem tartja be, jelenleg már következő, év végi óceánátevező útjára készül. „Kicsit olyan ez, mint egy zarándoklat” – állítja, de nem gondolja, hogy expedíciófüggő lenne. Kint az óceánon bár sok viszontagság érte, mégis tiszteli és nagyon megszerette a természet tisztaságát és őszinteségét. Míg a szárazföldön az emberek folyamatosan "játszmázásban" élnek, életükben egészen korán megszokják, hogy érdekeik mentén szerepeket kell játszaniuk, ármánykodnak, addig az óceán mindig őszinte volt hozzá. Ha beborult: esett, ha eltűntek a felhők: sütött a nap – a természet mindig azt adta, amit várt tőle az ember. Ezt nagyon könnyű megszokni és megszeretni. Azzal, hogy mindezeket megélte, teljesen átértékelte a világképét, amelyért hálás. Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy e hihetetlen élmények ellenére senkinek nem javasolná, hogy hasonló útra vállalkozzon – de senkit sem tartana vissza, aki már meggyőződött róla, hogy mennie kell. Bár neki az óceán, és az útján szerzett élmények változtatták meg életét, ugyanakkor úgy gondolja, korántsem biztos, hogy ez a kihívás másnak is pozitív élménnyel érne véget, mert szerinte „mindenkinek megvan a maga óceánja, amelyen át kell kelnie”.

0 Vissza

irotalalkozo.jpgA Nemzetközi Könyvfesztivál idén jubilál: idén már húszadszorra kerül megrendezésre Budapesten. Ez az esemény az évek alatt a régió egyik legkiemelkedőbb szakmai fóruma és közönségtalálkozójává nőtte ki magát: a jó irodalom ünnepévé. A Könyvfesztivált immár hagyományosan mindig április 23 körüli időszakra időzítik. Ez a nap a a könyv és a szerzői jog világnapja, ami egybeesik Shakespeare és Cervantes halálának évfordulójával is. Idén április 18. és 21. között alakul át a Millenáris a könyv fővárosává, ahol a közel 400 magyar vagy határon túli alkotó mellett 25 ország közel száz neves írójával találkozhatnak az érdeklődők, többek között dedikálások, író-olvasó találkozók, felolvasások, irodalmi estek, kerekasztal-beszélgetések vagy koncertek keretében. A fesztivál pár napja alatt 350 kulturális program és közel 60 ezer kiállított kötet, közöttük több száz új magyar könyv közül válogathatnak az érdeklődők.

A Könyvfesztivál minden évben egy-egy ország külön bemutatkozási lehetőséget is kap: idén – már második alkalommal – Olaszország, az olasz kultúra és kortárs irodalom lesz a Könyvfesztivál díszvendége, ehhez kapcsolódóan számos neves kortárs íróval lehet majd találkozni a Millenárison. Egy másik, mostanra hagyományossá vált kezdeményezés keretében az érdeklődők megismerkedhetnek az európai irodalom legújabb alkotóival is. Immár tizenharmadik alkalommal kerül megrendezésre a Könyvfesztivál keretén belül az Európai Unió tagországainak fiatal prózaíró tehetségeit bemutató Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja. Ennek keretében minden évben 18–20 tehetséges pályakezdő európai prózaírót látunk vendégül az EU-s országok budapesti nagykövetségeivel és kulturális intézeteivel közösen.

Ahogy a korábbi években, úgy idén is külön programmal várja az érdeklődőket az Európa Pont. Európai Írótalálkozónk keretében közel harminc kortárs írót látunk idén is vendégül, akik négy panelbeszélgetés keretében dolgozzák fel az idei tematikus évhez kapcsolódóan a „civilek Európája” témakörét.

Az első, 10 órakor kezdődő beszélgetés során  Olaszország és a Közép-Európai Kezdeményezés témakörét járjuk körül Barna Imre, az Európa Könyvkiadó igazgatójának vezetésével. A beszélgetésre többek között várjuk Giorgio Pressburgert, az olasz nyelvű európai irodalom egyik legkiválóbb jelenkori művelőjét, aki tizenkilenc éves korában – még Pressburger Györgyként – 1956-ban hagyta el Magyarországot. Giorgio Pressburger egyben olasz és magyar, kafkai értelemben vett igazi közép-európai író. Eljön hozzánk a Szlovéniához tartozó Muraszombatról származó Jože Hradil is, akinek oroszlánrésze van abban, hogy a magyar irodalom színe-java, legyen az klasszikus vagy  kortárs, szlovénül is olvasható. A beszélgetésen részt vesz az utóbbi évek legnagyobb németországi könyvsikerének szerzője, Eugen Ruge is, aki a Szovjetunióban született, majd sokáig az NDK-ban, majd később az NSZK-ban élt. Négygenerációs családregénye, amely a kritikusok a "Buddenbrook-ház"-hoz hasonlítanak, „egy korszak végének és egy család széthullásának krónikája”. A panelbeszélgetésen Lengyelországot Ignacy Karpowicz képviseli, akinek egyik legutóbbi regénye, amely egy „briliánsan kidolgozott, ironikus vizsgálódás a modernitásról” 2010-ben elnyerte Lengyelország legrangosabb irodalmi díját – írói munkásságában felfedezhető „egy csipet Bulgakov, egy leheletnyi Rabelais és egy egészséges adag Kundera”. A beszélgetésre várjuk még Jevgenyij Popovot, a kispróza egyik legnagyobb orosz mesterét, akit méltatói a „legoroszabb orosznak” nevezik, és itt lesz még Magyarország képviseletében Háy János is, akit a magyar közönségnek feltehetően nem kell bemutatnunk – a Könyvfesztiválon mutatja be legújabb, "A mélygarázs" című könyvét.

A délben kezdődő beszélgetés témája a sokfelől megközelíthető „Európa kívül- és belül-, alul- és felülnézetből” lesz, a beszélgetőpartnereket Csordás Gábor, a Jelenkor kiadó igazgatója terelgeti kérdéseivel. A panelbeszélgetésen két író is képviseli déli szomszédunkat, Szerbiát. Egyfelől Mileta Prodanović, akinek legfrissebb regénye, a „Kert Velencében” regénye, amelyben az utólag aranykornak tűnő nyolcvanas évek viszonylagos szabadságát veti össze az azt követő időszakkal.

Másrészt itt lesz és Dragan Velikić is, akinek legutolsó regénye "A Bréma-ügy", izgalmas kísérletezés a műfajjal, amelyben a regény cselekménye a terek hol kevésbé, hol jobban egymásba csúsztatott rétegeiből épül fel. Ignacio Martínez de Pisón Spanyolországból érkezik hozzánk, aki többek között írt forgatókönyvet is, regényeit pedig számos nyelvre lefordították, így magyarra is. A Könyvfesztiválon jelenik meg "Mellékutakon" című könyve, amely "vonzó elegye a pikareszk krónikának, don quijotés kalandnak, fejlődésregénynek, road movie-s élménynek". Finnországból Aki Ollikainen érkezik hozzánk, akinek nevét valószínűleg kevesen ismerik: Ollikainen ugyanis hivatalos fotográfus, akinek csak tavaly jelent meg első regénye, az 1867-es éhínség idején játszódó „Az éhínség éve”, amellyel 2012-ben elnyerte a Helsingin Sanomat legjobb pályakezdő írónak ítélt díjat. A beszélgetésen Lengyelországot Łukasz Wojtusik kulturális újságíró és rádiós műsorvezető képviseli, míg Magyarországot „kollégája”, a korábban a Magyar Rádió irodalmi szerkesztőjeként dolgozó Németh Gábor, aki felkavaró és provokatív "Zsidó vagy?" című regényével került az érdeklődés fókuszába és a kortárs magyar irodalom élvonalába.

A harmadik beszélgetés, amely fél háromkor kezdődik, az „Integráció és dezintegráció a családok és az országok szintjén” címet viseli, a beszélgetést Bán Zsófia író vezeti. A panelbeszélgetés valamennyi résztvevője a közelmúltban jelentette meg első regényét, amelyekben közös vonás, hogy valamennyien a találkozások és elválások témakörét dolgozták fel valamilyen formában – így kapcsolódnak e panelbeszélgetés témájához. A beszélgetésre várjuk Rebekka W.R. Bremmert Hollandiából, aki szépírást tanít az amszterdami művészeti főiskolán, és akinek "Kafka háreme" című színdarabját három nyelven is kiadták és játszották, első regényének címe: "EB". Eljön Jessica Gregson is Skóciából, aki első regényében, az "Angyalcsinálók"-ban részben magyar vonatkozású történetet dolgozott fel: az első világháborúból hazatérő férfiak egy magyar faluban rejtélyes betegség áldozatai lesznek. Svájcból Daniel Mezger fiatal drámaíró lesz vendégünk, akinek első regénye, a "Vidéket játszani" a szerencse kereséséről, a belső és külső idegenségről, a modern együttélésről és a kicsiben zajló migrációról szól. A norvég Laila Sognnæs Østhagen első regénye, a "Fenyőtoboz-szív" egyetlen napon játszódik Oslóban, és a nők közötti szerelem és gyermekvállalás bonyolult kérdését dolgozza fel. A beszélgetésen részt vesz még Zośka Papużanka Lengyelországból, akinek első könyve, a "Szentcsalád (Szopka) " rövid jelenetekből áll, amelyekből egy krakkói család feszültségekkel és konfliktusokkal teli, több évtizedet felölelő története rajzolódik ki: szinte érthetetlen, valójában mi is tartja össze a családot. A beszélgetésen a magyar irodalmat Bencsik Orsolya vajdasági magyar író képviseli, akinek a fesztiválon bemutatkozó könyve, az "Akció van!" szintén a család témát dolgozza fel. Történeteiben a szereplők különböző terekben próbálják megtalálni önmagukat, identitásukat, illetve otthonosságukat és normalitásukat.

Az utolsó, negyedik beszélgetés a mobilitás és a kultúrák találkozása témakörét járja körül, szintén elsőkönyves írók részvételével, Gács Anna irodalomkritikus vezetésével. Az Olaszországból érkező Tommaso Giagni első regénye, "A kívülálló", amelyben „ideológiáktól mentesen mesél az identitás konok kutatásáról egy olyan világban, ahol a sehova nem tartozók vesztésre vannak ítélve.” Szlovákiából Mária Modrovichot várjuk, aki újságíróként dolgozik és felváltva él New Yorkban és Pozsonyban. Első regényében, a "Lu és Mira"-ban is ez kettős egzisztencia köszön vissza: az otthoni "Város" és a tengerentúli "City" is megjelenik. Portugáliából érkező vendégünk igazi pályaelhagyó, akit a gazdasági válság sodort végül az irodalom felé. João Ricardo Pedro több mint tíz évig dolgozott a telekommunikáció területén, mígnem a gazdasági válság következtében elvesztette az állását, ekkor kezdett írni. Első regényéből egy portugál család három nemzedékének szenvedélyes története rajzolódik ki, amelyre rányomta bélyegét a Salazar-diktatúra, a gyarmati háborúk és az 1974-es forradalom időszaka. Ciprusról Louiza Papaloizou lesz a vendégünk. Első megjelent kötetében, " A Veszélyeztetett fajok"-ban szereplő írások „New Yorktól Görögországon át Ciprusig korunk emberének szélsőséges élethelyzeteit vizsgálják, emberi kapcsolatok törékeny hálózatát, melyben a szavak vagy akár az emberek hallgatása is arra utal, hogy még az Amazonas mentén élő makaó papagájénál is veszélyeztetettebb faj az emberé”. A panel dán résztvevője, Anne-Cathrine Riebnitzsky a moszkvai dán követségen dolgozott, onnan került Afganisztánba. Nők háborúja című életrajzi jellegű könyvében írta meg ott szerzett tapasztalatait, "Az ellopott út" pedig első regénye, amelyben szintén valós történetet dolgoz fel – három ember életét, akik élete az afganisztáni háborúban fonódik össze. Az osztrák elsőkönyves író, Anna Weidenholzer hőse a társadalom peremén,él: egy munkanélküli ruházati eladó történetét mutatja be, akire úgy tűnik életkora miatt már nincs szükség a munkaerő-piacon.

Az Európai Írótalálkozón való részvétel ingyenes, míg a Könyvfesztiválra 500 forintos belépőjegyet kell váltani, amely teljes egészében levásárolható a fesztiválon bemutatásra kerülő kötetek megvételekor a rendezvény standjainál.


Az írás a következő források feldolgozásával készült, ahol további részletes információ olvasható a rendezvénnyel kapcsolatban:

0 Vissza
Címkék: Címkék
süti beállítások módosítása