Európa öregszik. Régóta hallunk erről, de a jelenleg lezajló demográfiai változások kedvezőtlen hatásai, a társadalmak elöregedése már az egészen közeli jövőben konkrét kihívásokat jelentenek Európában. Az emberek minden eddiginél hosszabb ideig élnek, és idősebb éveiket is egészségesebben töltik, mint korábban, ugyanakkor egyre kevesebb aktív korú emberre jut egyre több időskorú, már nem aktív személy. Éppen ezért kiemelten fontos a tevékeny időskor – az, hogy minél több idősebb ember maradjon aktív részese a társadalomnak. Ebben pedig kiemelt szerepet játszik a nemzedékek közötti szolidaritás. Erre kívánja felhívni a figyelmet az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve, ezt a témát járjuk körül mi is februári programjainkkal.
A generációk közötti párbeszéd kérdésével foglalkozik február 16-i estünk, ahol Tari Annamária pszichológus beszél majd arról, hogyan hidalható át a generációk közötti szakadék. A világon szülők milliói érzik és látják a változásokat, szembesülnek azzal, hogy gyerekük más, mint ők voltak. A 12-13 évesek idősebbnek próbálják magukat mutatni, miközben tetteikkel épp az ellenkezőt bizonyítják. Hova vezet ez, és mit tehet a szülő, hogyan lehet hatással a gyerekére? Hogyan érthetik meg a hálózat csapdájába került netgeneráció „félnőtt” gyermekeinek online világát az X generáció tagjai?
Februárban filmklubunk is az idősebb generációt helyezi a fókuszba: február 23-i vetítésünkön a Cannes-ban különdíjat kapott (Un Certain Regard) Kilencedik mennyország című filmet mutatjuk be Gyenge Zsolt filmkritikus kalauzolásával. A film az időskorban kialakult szerelemről és testi vonzódásról mesél: a főszereplő Inge a hatvanas éveiben jár, aki harminc éve házas és szereti a férjét. De Karlhoz vonzódik, aki hetvenhat éves. „Szenvedély. Szex. És Inge újra fiatalnak érzi magát.”
Februárban két Bródyt is vendégül látunk. Elsőként február 28-án a nagy magyar novellista, Bródy Sándor unokáját, a harmincas években született, többkötetes írót, könyvkiadót és szerkesztőt, Alexander Brodyt. Az Európa Szalon sorozatunkban Nagy József újságíró beszélget az íróval életpályájáról – többek között arról, mivel tölti jelenleg napjait, mit jelentenek számára ma, Magyarországon a külföldön, főleg Amerikában töltött évtizedek, vagy hogyan lett a világ legnagyobb reklámcége, a Young & Rubicam International és a Reklám Világszövetség elnöke.
Egy nappal később a magyar könnyűzene emblematikus alakja, Bródy János jön el hozzánk egy beszélgetés és egy koncert erejéig. Bródy János többszörösen is a „hatvanas évek” sztárja: az Illés zenekar tagjaként a hatvanas években tűnt fel, most pedig saját, személyes hatvanas éveiben nyújt kiemelkedőt. Az 1946-ban született Bródynak – tíz év után – tavaly jelent meg új lemeze Az Illés szekerén címmel. Új albuma jól példázza: nem az számít, hogy az ember hány éves, hanem az, hogyan érez. Bródy a nyugger szónak is új értelmet ad albumán: nála a nyugger öreg rockert jelent. „Amíg a föld kerek, mindig lesznek nyuggerek” – mondta egyik interjújában. Ahogy az új albumán szereplő Nyugger dalban is megfogalmazza:
„Tudom, hogy minket már leírtak rég a tévén hirdetők
De a fészbukon még megtalálnak oh, a régi nők
S ha választok, hát meggondolom, hogy kiket lájkolok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok.
S ha alkalmanként összejön még a baráti társaság
Sírva-nevetve meséljük újra kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket
Hát ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet.”
Az Európa Akadémián sikeresen vizsgázó hallgatók ünnepélyes oklevél-átadójára február 6-án kerül sor, ahova várjuk azokat is, akik kíváncsiak rá, hogyan léphet fel az EU az uniós jog vagy a közös értékek megsértése esetén. Erről tart előadást dr. szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője.
Februárban az Európa Pont nyitvatartási idejében az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája rajzversenyén született alkotásokból készített kiállítást is megnézhetitek.
Mindezek mellett a megszokott módon – minden hétköznap 10 és 18 óra között – személyesen válaszolnak az érdeklődők EU-val kapcsolatos kérdéseire az EUvonal munkatársai, akik február 10-én nyílt napot is tartanak. A tájékoztató szolgálat kilencedik születésnapja és újraindulása alkalmából a résztvevők betekintést nyerhetnek az EUvonal munkájába, és ezen a napon születésnapi EU-s kvízzel várják a látogatókat.
Az Európa Pont valamennyi februári programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható, minden program ingyenes.
Ahogy korábban írtuk, új sorozatunkban bemutatjuk azokat a programokat, amelyek segítségével magyar fiatalok hosszabb-rövidebb időt – tanulással, munkával vagy önkéntes tevékenységgel – külföldön tölthetnek. Az ilyen mobilitási programok egy részét az Európai Unió támogatja, ugyanakkor sok nemzeti ösztöndíj-lehetőség, illetve mobilitási program is működik, elsőként épp egy ilyet, a dán népfőiskolai rendszert mutatjuk be.
Ezzel – ahogy írtuk korábban – személyes beszámolók alapján is megismerkedhetett az, aki eljött múlt pénteken az Európa Pontba, ahol többek között a magyarországi Mezőföld Népfőiskola képviselő beszéltek dán partnerkapcsolatukról és személyes élményeikről, illetve a programban nemrég részt vett hallgatók osztották meg élményeiket a hallgatósággal. De hogy az se maradjon le semmiről, aki nem tudott eljönni, összefoglaltuk, hogy miben is áll ez az egyedülálló dán iskolatípus, mit nyújthat egy magyar diáknak, és hogyan lehet egy ilyen iskolában tanulni.
A dán népfőiskolai rendszer
A fiatalok közösségére építő dán népfőiskola különleges intézménytípus, amely nem része a „hivatalos” dán oktatási rendszernek (olyan értelemben, hogy jegyeket és diplomát vagy végzettséget itt nem szerezhet a résztvevő), de számtalan tudományterület vagy művészeti ág tevékenységébe kóstolhat bele az, aki részt vesz egy ilyen képzésen.
Az első népfőiskolát Grundtvig dán gondolkodó alapította 1844-ben (aki egyébként a felnőttek képzését támogató uniós program névadója is). Azt vallotta, hogy a tanulás lehetőségét meg kell adni mindenkinek, legyen az gazdag vagy szegény, kézműves vagy földműves. Egy népfőiskola épp erről szól: legfontosabb célja, hogy az „életre neveljen”, és fejlessze az általános, társadalmi és demokratikus képességeket. A népfőiskolák fontos kulcsszava még a párbeszéd, a nem formális oktatás jegyében párbeszéden és interaktivitáson alapszik, nagyban épít a résztvevők aktív részvételére, véleményére, eszmecseréjére. A legtöbb népfőiskola multikulturális, a kurzusokra külföldről is várnak jelentkezőket, a sokszínűség és multikulturalizmus jegyében a dán állam (a költségek közel felét fedező) ösztöndíjjal is támogatja a más kultúrából érkező fiatalok részvételét. A legtöbb iskolában dánul és angolul is kínálnak kurzusokat és a legtöbb iskolában dán nyelvórákat is vehetnek a résztvevők.
A jelentkezésnek az életkori megkötésen túl (minimum 17 és fél éves kor) az esetek többségében nincs egyéb feltétele, tehát nincs semmilyen előzetes végzettséghez vagy vizsgához kötve. A résztvevők a népfőiskolákon számos tantárgy közül választhatnak, mint például történelem, művészettörténet, filmművészet, színház, fotózás, média, sport, zene, filozófia, újságírás, weblapszerkesztés, dizájn, textiltervezés vagy épp a tervezőgrafika. Léteznek rövidebb (1-7 hetes), és hosszabb (2-10 hónap) kurzusok, az átlagos kurzusok 4-5 hónap hosszúságúak. A népfőiskolák működésében nagyon fontos, hogy a fiatalok kis közösséget alkotnak: nem csak a kurzusokon vesznek együtt részt, de együtt, egy helyen is laknak a főiskolához tartozó szálláson, együtt étkeznek és töltik szabadidejüket.
A népfőiskolai tanulásért minden esetben tandíjat kell fizetni, amely magában foglalja a képzés, a szállás és az étkezés költségét – ennek pontos összege kurzusonként változik, nagyjából heti 750 és 1400 dán korona között (1 korona jelenleg nagyjából 40 forintot ér). Ennek a díjnak egy jelentős részét (maximum 600 koronát) a 12 hétnél hosszabb kurzusok esetén lehetséges a 2004 után csatlakozott tagállamok fiataljainak, így a magyar diákoknak is ösztöndíjból fizetni. Ezt az adott népfőiskola pályázza meg az ösztöndíjakat kezelő dán szervezetnél. Az egyes iskolákba és az elérhető ösztöndíjra jó előre, a kiszemelt kurzus előtt legalább hónappal érdemes jelentkezni, de érdemes még ennél is előbb, mert az ösztöndíjra az év során összesen két alkalommal jelentkezhetnek a főiskolák.
Az egyes népfőiskolákra közvetlenül az adott intézménynél kell jelentkezni, kitöltött regisztrációs lappal és angol vagy dán nyelvű motivációs levéllel. A kapcsolattartáshoz és a közvetítéshez a Dán Kulturális Intézet segítségét is igénybe lehet venni.
A népfőiskolákat nagy szabadság jellemzi, ez megmutatkozik az iskolák sokszínűségében is. A témák és tantárgyak, a kurzusok hossza, a tandíjak vagy épp a résztvevők átlagéletkora mind iskoláról iskolára változnak, ezért aki komolyan érdeklődik a program iránt, annak alaposan utána kell nézni a konkrét iskolák kínálatának is. Ehhez nyújt segítséget a program hivatalos oldala, ahol témák, és kurzustípusok és kezdési időpontok alapján lehet keresni a jelenleg működő 73 népfőiskola kínálata között. (Megjegyzés: az oldal jelenleg csak dánul érhető el, de online fordítóprogram segítségével könnyedén lehet böngészni a lehetőségek között, az egyes iskoláknak szinte minden esetben van angol nyelvű oldala is.)
A dán népfőiskolákon évről évre rengeteg magyar diák is tanul, akik mind jó emlékekkel tértek haza Dániából. A múlt heti programest során meghallgatott élménybeszámolók alapján egy-egy dán népfőiskolai kurzus jóval többet ad, mint a kiválasztott kurzusokon elsajátított tudás: a fiatalok egy kis közösség aktív tagjaként számtalan új dolgot tanulhattak egymásról, a dánok és más résztvevők kultúrájáról, arról, hogy milyen egy közösség tagjaként élni és alkotni. A részvétel mindenképpen önállóságra is nevel, és a résztvevők rengeteg dolgot megtudhatnak magukról is egy ilyen iskolában. Ez pedig teljesen összecseng azzal, amit Grudtvig is szeretett volna elérni a népfőiskolákkal: a program segítségével a résztvevők egy kicsit képzettebbé válnak a legfontosabb területen: az életben.
Kedvcsinálóként nézzétek meg az esten élményeiről beszélő Baumgartner Péter kisfilmjét a silkeborgi népfőiskola működéséről és alkotóházáról: