Van egy hely Európában, ahol szikrázóan kék az ég, tiszta a levegő, hírből sem ismerik a forgalmi dugót és minden férfi tud pelenkázni.
Akinek eltöltött már hosszabb-rövidebb Európa legészakibb országaiban, jól tudja, hogy a délebbről jövő ember nem elsősorban a hideg időre vagy az elképesztően rövid téli nappalokra csodálkozik rá. A skandinávok híresek a liberális beállítottságukról is, éppen ezért nem meglepő, hogy elsők között voltak a nemi egyenlőség kiharcolásában.
Norvégiában (mely ugyan nem az unió tagja, de ezer szállal kötődik hozzá) a nők már az 1800-as évektől járhatnak egyetemre, Svédországban pedig 1954 óta létezik az egyenlő jogok miniszterének pozíciója. Az egyenjogúság nem csupán a nők, hanem a férfiak jogairól is szól. Míg a nők eséllyel indulnak az eredetileg férfiak által dominált szakmákban is, a férfiak olyan "nőies" területekre is betették a lábukat, mint az óvodai vagy épp az otthoni gyereknevelés. A skandináv országok egyik legszívmelengetőbb "látványossága" a babakocsit tologató, jól szituált, fiatal apuka.
Az egyenjogúságra szoktatás már egészen kicsi korban elkezdődik. Az óvodában az óvónénik mellett nagyon gyakori látvány a fiatal óvóbácsi is, aki az udvaron kergetőzik, mászókán mászik és hintáztatja a kicsiket, ha épp arra van szükség. Mindez a családi életben is látványosan mutatkozik meg.
A skandináv országok különleges változtatásokat vezettek be a GYES tekintetében: Svédországban a gyerek megszületésekor a szülők mindegyike jogosult arra, hogy 7 hónapot, a fizetés 75 százalékért, otthon maradjon. Bár a papa gyakran így is a mamának adja a saját idejét, minimum 2 hónapot neki kell kivennie, különben az az idő és pénz elvész. A dán férfiak 2 hét szülési szabadságot „apai jogon” vehetnek ki. Mindez csupán törvényi minimum, egyes munkahelyek, ennél is csábítóbb feltételeket biztosítanak. Norvégiában is hasonlóan kedvező a helyzet. Ott a GYES alatt az „apa kvóta” 6 hét, amit kizárólag a férfi használhat fel. Ezzel próbálják ösztönözni az erősebb nemet is a korai érzelmi kötelékek kiépítésére és megerősítésére. Ezt annyira komolyan veszik, hogy még némelyik miniszter is kiveszi a „papa GYES-t” a hivatali ideje alatt.
Emellett mindhárom országban létezik az önkéntes szülői szabadság, méghozzá nagyon kedvező kondíciókkal. Így az apukák korán megszokják, hogy egy kisbabának nagyobb szüksége van a papa közelségére, mint annak túlórabérére.
A zord északi népek tehát távolról sem olyan hűvösek, mint azt gondolnánk. Épp ellenkezőleg. Sokat tanulhatunk még tőlük emberségről, egyenlő bánásmódról, elfogadásról és felvilágosult világnézetről. Ha pedig az apukáknak járó GYES adta lehetőségeket a lehető legteljesebben ki is használják, akkor elmondhatjuk, hogy a skandináv apukák a leginkább irigylésre méltó férfiak a világon.
Az Európa központjaként emlegetett Belgium ironikus módon talán az öreg kontinens egyik legmegosztottabb országa. Az északi részen élő flamandok és a déli vallonok közt feszülő ellentét számtalan viccet és karikatúrát ihletett már (elég csak a klasszikusra gondolni: "hová álljanak a belgák?"). Négy barát most azonban egy új weboldal segítségével igyekszik rámutatni: a kulturális és nyelvi különbségek ellenére szinte bárki találhat azonos érdeklődésű honfitársat a "másik" oldalon is.
Belgiumban jelentős feszültségeket okoz az ország megosztottsága. A március 2-án indult Alterbelgo.be oldal készítői éppen ezen szeretnének változtatni. A névből nem nehéz kitalálni, hogy mire szolgál: éljen bár valaki a Flandriában, vagy Vallóniában, néhány pillanat alatt megtalálhatja alteregóját az ország ellenkező sarkában. Ehhez csupán annyit kell tenni a bejelentkezést követően, hogy beállítja személyes preferenciáit: melyek azok a dolgok, amiket szeret és amelyeket ki nem állhat (legyen szó zenéről, gasztronómiáról, vagy például tévésorozatokról). A rendszer ezután pillanatok alatt összekapcsolja "alterbelgójával", vagyis az ország ellenkező részén élő, hasonló ízlésvilágú felhasználóval, akivel utána kapcsolatba léphet az oldalon, vagy a Facebookon keresztül. Sőt, a közösségi oldalnak köszönhetően még absztraktabb szimpátiájú ismeretlenekre is bukkanhatnak az érdeklődők.
Az oldal mögött egy négy fős baráti társaság (két franciaajkú és két flamand) áll. A négy fiatalember meggyőződése: "ha meg akarjuk érteni egymást, először újra meg kell ismernünk, fel kell fedeznünk egymást." Az oldal alapelve szerint a politikát leszámítva, bármilyen témát szívesen látnak, a lényeg, hogy javuljon a kommunikáció a flamandul, illetve franciául beszélő belga állampolgárok között.
"Az oldal alapötlete annak felismerésén alapul, hogy nincs az országban sem olyan párt,s em olyan sajtótermék, amely egyaránt szólna a flamandokhoz és a vallonokhoz" - nyilatkozta a belga Le Soirnak Thomas Danthine, az alapítók egyike. "Egyszerűen szinte egyetlen olyan fórum sincs, ahol összekapcsolódhatnánk egymással. Ha lesz 20 000 felhasználónk, már boldogok leszünk. De nem szeretnénk ennyinél megállni, a jövőben tovább fejlesztjük majd a rendszert és reméljük, hogy olyan hálózat jöhet létre, amely egyszerre jövedelmező és konstruktív a társadalmunk számára."