Ákos teljesen átlagos magyar vidéki egyetemista, aki azonban élt a lehetőséggel, jelentkezett önkéntesnek, és élete legizgalmasabb hónapjait töltötte Olaszországban. Vele beszélgettünk lomtalanításról, élményekről és praktikus apróságokról. Ha Te is szeretnél önkéntesként dolgozni, várunk február 21-én 17 órától az Európa Pontban, ahol a Mobilitás munkatársaitól mindent megtudhatsz a témáról (előzetes regisztráció szükséges)!

Miért jelentkeztél önkéntesnek?

Az emberek többsége szeretne másokon segíteni. Persze saját magad előtt is jobb fejnek tűnsz utána, de azért nem csak ez motivált. Szerettem volna valami tényleg hasznos dolgot csinálni, és persze vonzott a kaland is.

A kalandvágyad Olaszországba vitt. Miért pont oda?

Nem volt igazán konkrét elképzelésem, bár mivel jól beszélek németül és angolul, szerettem volna latin nyelvi környezetbe kerülni. Olaszország csak egy volt a sok lehetséges célpont közül. A szervezők főleg ottani fogadószervezetekkel álltak kapcsolatban, és ez volt a legegyszerűbb. Mit csináltál kint pontosan? Nagyon érdekes helyre kerültem, egy félig-meddig egyházi, de mégis világi szemléletű szervezethez. Folyamatosan jártuk a lomtalanításokat, és házhoz is mentünk a kacatokért, megunt dolgokért. A régi, javításra szoruló, de még felújítható bútorokat, műszaki dolgokat elvittük, helyrehoztuk, és odaadtuk a rászorulóknak. Szerintem ez egy működő modell, és talán itthon is lehetne hasznosítani.



Egyetemre jársz most is. Hogyan tudtál időt szakítani az önkéntességre?

Rögtön a vizsgaidőszak után mentem ki, és szeptember végén jöttem haza. Akkor még nem kezdődtek el a szemináriumok, így meg tudtam oldani, hogy kint maradjak. A beiratkozást is el lehetett volna intézni meghatalmazással, de végül inkább hazaugrottam pár napra. Így legalább az oktatók egy részének is el tudtam magyarázni, hogy nem érdektelenség miatt nem látnak szeptemberben. 90 százalékuk nagyon pozitívan fogadta a dolgot.

Milyen körülmények között laktál kint?

Ahogy mondtam, ez egy világi szemléletű, de egyházi fenntartású szervezet volt, így a kolostor melletti vendégházakon osztoztunk a többi önkéntessel. Azt hiszem életemben nem laktam még ilyen régi épületben! A szállásunk mellett az ellátásunkat is megoldották. Nem akarom azt mondani, hogy nulla pénzből el lehet menni önkéntesnek, de semmivel sem költöttem többet kint, mint itthon, sőt, pedig nem ugyanazok az árak. Szerintem ez ne tartson vissza senkit.



Hogy érzed, mit kaptál az önkéntességtől?

Felsorolni is nehéz lenne. Először is önállóságot. Az ember egyetemistaként már elszakad otthonról, de több hónapot teljesen idegen környezetben tölteni egyetlen magyarként azért teljesen más. Találkoztam rengeteg emberrel Európa minden szegletéből, németekkel, lengyelekkel, spanyolokkal, angolokkal. Néhánnyal most is tartjuk a kapcsolatot, barátok lettünk, még ha nem is láttuk egymást azóta. Azóta elkezdtem olaszul tanulni, és nagyon sokat segít, ami kint, Forliban ragadt rám. Közgazdásznak tanulok, és közgazdasági szempontból az önkéntes munkának igazából nincs értelme. Viszont pénzt ráérek akkor is gyűjteni, ha már lediplomáztam. Most élményeket gyűjtök, és erre az önkéntességnél kevés jobb lehetőség van.

0 Vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://europapont.blog.hu/api/trackback/id/tr722670992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.