szabadsagszobor09.jpgHa „szabadságszoborról” van szó, a legtöbbeknek talán New York egyik fő jelképe, a fáklyát magasba tartó női alak, a Párizsban készült világhírű alkotás ugrik be. Ugyanakkor Európában is találunk ilyen emlékműveket, amelyek legtöbbször az országok függetlenségének állítanak emléket, vagy valamely idegen hatalom uralmának végét jelképezik. Mostani összeállításunkban ilyen szabadságszobrokat gyűjtöttünk össze szerte Európából. Ha ismertek ezeken kívül is hasonló szobrokat, és kiegészítenétek a listát, írjátok meg kommentben!

szabadsagszobor01.jpg

Budapest

Itt van például a jól ismert budapesti, Gellért-hegy tetején feszítő, égnek tartott kezeiben pálmaágat tartó Szabadság-szobrunk, amit viccesen „a város legnagyobb sörnyitójaként” is szoktak emlegetni. Az eredetileg Felszabadítás-szobor névre hallgató emlékmű Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, amelyhez egy soproni röntgenasszisztens, Thuránszkyné Gaál Erzsébet állt modellt. A szobor 1947 óta magasodik a főváros fölé, emléket állítva a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének – azóta Budapest egyik legfőbb szimbólumává vált.

szabadsagszobor02.JPG

Kaunas, Litvánia

A litván nagyvárosban, Kaunasban 1928-ban avatták fel az ország független államiságának 10. évfordulója alkalmából Juozas Zikaras 12,5 méter magas alkotását. A kaunasi szabadságszobrot azonban az ország szuverenitásának elvesztése után, 1950-ben a szovjet rezsim ledöntötte. 1966-ban egy litván szobrász restaurálta a szobrot, és azt egy múzeumban helyezték el. Egykori helyére csak az újbóli litván függetlenség elnyerése után, 1989-ben állíthatták fel újra.

szabadsagszobor03.JPG

Rīga, Lettország

Lettország fővárosa, Rīga szívében is található egy jól ismert szabadságszobor. Az I. Péter cár lovas szobra helyére emelt függetlenségi emlékmű részben közadakozásból, 1935-ben készült el. 56 szoboralakjának legjelentősebbje az oszlopon álló, 3 csillagot a feje fölé emelő, 9 méteres női alak, aki a szabadságot jelképezi. Kārlis Zāle szobrász alkotása összesen közel 43 méter magas, és a három történelmi lett tartomány függetlenségének elnyerése emlékére állították. A szobor szimbolikus jelentőséggel bírt: a szovjet időszakban a lettek rendszeresen virágokkal díszítették a független lett államnak emléket állító szobrot, így a szovjet vezetőknél többször felmerült az eltávolíttatása. Végül csupán megközelíthetetlenné tették a lakosok számára azzal, hogy trolibusz-depót raktak köré. A lett függetlenség újbóli elnyerését követően többször restaurálták a leromlott állapotú emlékművet, és ismét méltó környezetet alakítottak ki körülötte.

szabadsagszobor04.jpg

Valletta, Málta

1989-ben, Málta függetlenségének 25. évfordulójára emelték a máltai szobrász, Ganni Bonnici által készített szabadságszobrot a fővárosban, Vallettában. A márványtalpon álló függetlenségi emlékmű 8,5 méter magas, ezzel a szigetország legnagyobb szobra. Az emlékmű tetején Málta allegóriája, a bronz nőalak a múlt kötöttségeit szimbolizáló szalagoktól megszabadulva tör előre, kezében az ország zászlaját magasba tartva.

szabadsagszobor05.jpg

Nicosia, Ciprus

A másik mediterrán szigetország, Ciprus fővárosában, Nicosiában az 1973-ban emelt szabadságszobrot azok emlékére állították, akik az 1955 és 1959 közötti britek elleni szabadságharcban részt vettek. Az emlékmű tetején levő, szabadságot szimbolizáló női alak az alatta elhelyezkedő két szabadságharcost figyeli, akik egy láncot húznak, amellyel kiszabadítják a cipriótákat a brit rabságból.

szabadsagszobor06.jpg

Mitilíni, Leszbosz, Görögország

A hírekből és irodalmi tanulmányainkból is ismerős Leszbosz szigetének fővárosában, Mitilíniben is látható egy, a New York-ihoz meglepően hasonlító szabadságszobor. Ez nem véletlen: a helyi festőművész, Georgiosz Jakobidesz tervei alapján Gregoriosz Zevgolisz által készített bronzszobor szintén egy fiatal lányt ábrázol, aki égő fáklyát tart a kezében. Az 1930-ban emelt, 15 méter magas szobrot egy helyi lakos rendelte meg, aki a szigetről vándorolt ki New Yorkba, ahol elhatározta, hogy ha hazatér, ott is elkészítteti a számára oly kedves szobor mását. A szobor a görög hazáért életüket áldozó nemzeti hősöknek állít emléket.

szabadsagszobor07.jpg

+1: a New York-i Szabadság-szobor Párizsban

Ahogy már egy korábbi posztunkban is bemutattuk, a világ leghíresebb szabadságszobra Párizsban, Frédéric Auguste Bartholdi szobrász által, Gustave Eiffel szerkezeti terveinek felhasználásával készült. A szobor – amelyet a franciák ajándékba készítettek az Egyesült Államoknak függetlenségének 100. évfordulójára – finanszírozási nehézségek miatt csak közel tíz év alatt, 1875 és 1884 között készült el. A szobrot 350 darabra szétszerelt állapotban szállító hajó 1885-re érkezett meg az Egyesült Államokba, és a következő évben állították fel mai helyén, a New York-i Liberty Islanden.

szabadsagszobor08.jpgÉrdekesség, hogy ennek a szobornak kicsinyített mását ajándékozták az amerikaiak Párizsnak 1889-ben, a forradalom századik évfordulóján, amely ma az Île aux Cygnes szigeten áll, arccal az Egyesült Államok felé, Párizs belvárosában.












Képek forrása:
Budapest(1,2); Kaunas; Riga(1); Riga(2); Valletta; Nicosia; MitilíniPárizs(1); Párizs(2)

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan. 

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

1 Vissza
Európa Pont | 2016.07.14. 13:51

Európai lobogók

zaszlok1.jpgKockás mezes horvát-drukkerek, meggypiros magyarok, sárga-piros spanyolok – a foci Eb mérkőzései során (is) sokszor előkerültek a nemzeti lobogók és az államok hivatalos színei, amelyek kapcsán elgondolkozhatunk: miért pont az adott színeket használják, és a színek vajon mit szimbolizálnak? Összeállításunkban néhány érdekesebb európai zászló történetét és jelentését gyűjtöttük össze.

Magyarország

Az először az Árpád-házi királyok által használt fehér-vörös kombináció a 15. században a függőpecsétek sodratain kezdett kiegészülni a zöld színnel, a színösszeállítás a 16. század második felében, vélhetően a címerből eredeztethetően már zászlókon is feltűnt. Használata 1848-ig nem terjedt el, akkor azonban a forradalom során törvényben rögzítették hivatalos nemzeti jelképként. 1867 óta számít hivatalos színkombinációnak a piros-fehér-zöld, melyből a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.

Németország

A német nemzeti lobogó hivatalos színei, a „Schwarz-Rot-Gold”, vagyis fekete-vörös-arany eredete nem egyértelmű, ám az biztos, hogy még az egységes Németország megalakulása előtt, az 1815-ben Napóleon ellen harcoló porosz sereg egy része, a lützowi szabadcsapatok fekete uniformisán vörös hajtóka és arany gombok voltak, illetve zászlajukként szintén fekete-vörös kombinációt használták, arany díszítéssel. Ezek a színek idővel a nemzeti egység és a polgári szabadság szimbólumává váltak az 1848/49-es forradalom idején. 1848-ban a német nemzetgyűlés a fekete-vörös-arany kombinációt határozta meg a német szövetség, illetve a későbbiekben megalapítandó német birodalom hivatalos színeiként. Az 1866-ban a poroszok vezetésével megalapított egységes német császárság ugyanakkor a hagyományos porosz fekete-fehér színeket használta, amelyet kiegészítettek a hanzavárosok vörös színével, így a császári német birodalom hivatalos színösszeállítása a fekete-fehér-vörös lett. 1919-ben változtatták vissza ismét fekete-vörös-aranyra a nemzeti színeket, és ezzel együtt a lobogót is, ezt 1933-ban, a Harmadik Birodalom azonban visszacserélte a fekete-fehér-vörösre. Mind az NSZK, mind az NDK nemzeti színként a fekete-vörös-aranyat határozta meg 1949-ben, így természetesen az 1990-es egyesülés után is megmaradt ez a színkombináció a Bundesflaggén.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság zászlaját, ismert nevén Union Jacket 1801-ben alkották meg az Anglia és Skócia lobogójának kombinációjából készült Union Flag és az ír zászló egyesítéséből. A Jack kifejezést eredetileg a hajókra kitűzött zászlókra alkalmazták, de egyes vélemények szerint I. Jakab, Skócia és Anglia egyesítőjének becenevéből eredeztethető. A skótok adta kék háttér előtt három kereszt figyelhető meg: a legvastagabb az angolok védőszentje után a Szent György-kereszt, a másik piros kereszt az írek védőszentje tiszteletére a Szent Patrik-kereszt, míg a mellette található fehér kereszt a skót András-kereszt.  A Union Jacket sokáig csak a brit hadsereg használhatta, csupán 1908-tól számít az Egyesült Királyság hivatalos zászlajának.

Olaszország

A zöld-fehér-piros sávos, címer nélküli Il Tricolore hivatalosan 1948-tól használatos olasz nemzeti jelképként, de a színek használata régebbre nyúlik vissza. A három színt a mai formájában először a Ciszpadán Köztársaság használta 1797-ben, amely Milánó zászlajának piros-fehér színeit egészítette ki a milánói polgárőrség uniformisának zöldjével. Egyes értelmezések szerint a zöld a reményt, a fehér a hitet és a piros a könyörületességet szimbolizálja, más forrás szerint a zöld az ország mezőire és dombjaira, a fehér az Alpok hófödte csúcsaira, a piros a függetlenségi harcok során elhullott vérre utal.

Spanyolország

1785-ben egy versenykiírás során született meg a mai lobogó piros-sárga-piros sávos színösszeállítása, amelyet főként a hadsereg használt, civil változatát öt sáv alkotta. A színek a Spanyolországot alkotó korábbi királyságok arany és vörös címerszíneiből származnak, bár egyes források szerint a bikaviadalokat is megidézi ez a két szín: a vörös a vért, a sárga az aréna homokját. A zászló közepén szereplő címer változott az idők folyamán, a jelenlegi hivatalos spanyol zászló, a la Rojigualda az 1979-es spanyol alkotmányban szerepel, és 1981 óta használatos.

Portugália

Portugália zászlaját egy zöld és egy piros sáv alkotja, a határvonalon a portugál címerrel: a pajzzsal és egy csillagászati eszköz, az armilláris gömb ábrájával, amely a nagy portugál felfedezőkre és a gyarmatbirodalomra utal. A korábbi kék-fehér színű lobogót 1910-ben váltották le a mai színösszeállításra, hivatalosan 1911 óta használatos a zöld-piros zászló. A színek egyik értelmezése szerint a hazát védők vérének vöröse és a remény zöldje alkotja a két sávot.

Franciaország

A francia trikolórban a Bourbon-ház hagyományos fehér színe a királyt jelképezi. A piros és kék színek Párizs színei, amelyeket a forradalmárok használtak a Bastille 1789-es ostroma során. A kék-fehér-piros Le Tricolore 1790-től használatos, jogszabályban 1794-ben rögzítették nemzeti jelképként.

Ausztria

A világ egyik legrégebb óta használt lobogója, az osztrák zászló 1786 óta használatos a hadseregben piros-fehér-piros összeállításban. Ennek eredete 1230-ra nyúlik vissza, amikor Babenbergi II. Frigyes herceg alatt hasonló színűre változtatják hercegség címerét és lobogóját. A legenda szerint V. Lipót osztrák herceg emléke miatt, aki a harmadik keresztes hadjárat alatt, 1191-ben olyan hősiesen harcolt, hogy a fehér zubbonya teljesen véressé változott, csupán a csata után levetett öve nyomán maradt egy fehér csík. Hivatalos nemzeti jelképpé ugyanakkor csak a Monarchia megszűnése után, 1919-től nyilvánították Ausztriában. A sas-címeres változatot kizárólag az állami intézmények használhatják, minden egyéb felhasználásra a címer nélküli, háromsávos változatot kell alkalmazni.

Horvátország

A piros-fehér-kék sávos, középen a címerrel: piros-fehér kockás pajzzsal (šahovnica – sakktábla) és felette öt koronával ellátott horvát lobogót hivatalosan 1990 óta használják, miután a címert abban az évben, a mai formájában megtervezték. A hagyományos szláv trikolórból álló zászló a forradalom során, 1848-ban alakult ki, a jugoszláv időket leszámítva szinte végig az időről időre változó, ám a horvátkockás motívumokat magában foglaló címerrel a közepén.  A zászló így magában foglalja a horvát (piros és fehér), szlavón (fehér-kék) és dalmát (piros és kék) királyságok hagyományos színeit. A 25 kockából álló, sakktáblára emlékeztető címer története a legenda szerint a 10. század végére vezethető vissza, amikor Držislav horvát király velencei rabsága alatt leült sakkozni a velencei dózséval, II. Orseolo Péterrel, akit háromszor legyőzött, ezáltal előzetes megállapodásuk szerint visszanyerve a szabadságát és a dalmát városok fölötti ellenőrzés jogát is.

Észtország

Az észt sinimustvalge (szó szerint kék-fekete-fehér) lobogót 1918-ban, Észtország első függetlenségének évében vezették be hivatalos jelképként. Előzményeként a Tartui Egyetem diákjai használták zászlójukként 1884-től, és az észt szabadságharcosok is a kék-fekete-fehér lobogó alatt harcoltak az oroszok ellen. 1940 és 1990 között az észtek nem alkalmazhatták hivatalos jelképként a trikolórt, csak 1990 óta újra az ország nemzeti zászlaja a sinimustvalge. Általános értelmezés szerint a kék a szabadságot, az ország feletti eget, az észt tavakat és a Balti-tengert szimbolizálja, a fekete az észt földet és az ország küzdelmes múltját, a fehér szín a hazát, az ország lakosságának jövőjét és boldogságát, valamint a havat, a nyírfaerdőket és a hosszú nyári estéket jelképezi.

zaszlok_infografika.png

A borítókép forrása

0 Vissza

templom.pngMely események, emberek, mozgalmak és helyszínek fejezik ki legjobban Európa lényegét? Az Európai Bizottság nagyjából erre keresi a választ, amikor jeles európai emberek vagy események emlékhelyét európai örökségi címmel ismeri el. Idén uniós szinten második alkalommal tüntettek ki ilyen helyszíneket, összesen tizenhatot, köztük egy magyar helyszínt. Ilyen címet kapott többek között a szinte egész Európát hadba állító harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke helyszíne; az európai demokrácia, filozófia, szabad gondolkodás szülőhazája, Athén, és a Szolidaritás mozgalom otthona (a Gdanski hajógyár), de kitüntetett lett a több évtizedes európai kelet-nyugat megosztottság eltörlésének szimbolikus nyugat-magyarországi helyszíne Sopron közelében – mindegyik helyszín elvitathatatlan joggal szerepel Európa történelemkönyveiben.

0 Vissza