tari_annamaria-allo.jpgMinden generációnak megvan a maga sajátossága, jellemző problémái. Tari Annamária klinikai szakpszichológus, ismert pszichoterapeuta több könyvet is írt már korunk generációiról, a korcsoportok közötti párbeszéd fontosságáról. Az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás évéhez kapcsolódóan kérdeztük Tari Annamáriát ezekről a generációs különbségekről, aki február 16-án az Európa Pontban is vendégünk lesz.

X, Y, Z – a szociálpszichológiában különböző generációk jelölésére szolgálnak. Az 1965 és 1979 közöttiek az X, a 1980-1995-ösök az Y, az 1996 után születettek pedig már a Z generáció tagjai. Az ezek előtti  a hajdani „nagygeneráció”, a második világháború utáni baby boom idején, 1946 és 1964 között születettek, akik mostanában érik el a nyugdíjkorhatárt, a náluk is idősebbek pedig a „veterán” vagy „építő” generáció tagjai.


Az egymást követő generációk közötti kapcsolat sosem volt konfliktusmentes, a felnőtt generációk mindig találtak valamilyen kivetnivalót az ifjabb nemzedék viselkedésében – mennyiben más mégis korunk X, Y és Z generációinak viszonya, mi jellemzi korunk generációs konfliktusait?


A generációk kapcsolatában az Információs Kor beköszöntével jelenik meg a fordított szocializáció (amelyben az internetes és mobilkommunikációs tudást a fiatalabbak birtokolják inkább és ők adják át az idősebbeknek), ami átrendezi a korábbi hagyományos tekintély – tisztelet – bizalom fogalmának megszokott tartalmát. Többek között ez az oka annak, hogy nagyon kell figyelnünk a korosztályok kapcsolatának alakulására. A mai szülők (X) nemzedéke még egy más korban szocializálódott, nekik elég sok fejtörést okoz, hogyan viszonyuljanak kisebb-nagyobb gyermekeik megváltozott szemléletéhez. Jó lenne, ha továbbra is érvényes segítséget tudnának adni, ehhez viszont ismerniük kell ezt a mai világot, ami sok szempontból keményebb, mint valaha.


A jelenkori társadalomban nagyon fontos szerepet játszik a virtuális élet, az internet, a közösségi oldalak, a blogok, az interneten keresztül folytatódó kommunikáció. Mennyiben formálja ez a különböző korúak viszonyát – összehoz, vagy épp mélyíti a generációk közötti szakadékot?


Az Információs Kor a maga törvényszerűségei mentén halad előre, és a technológiai fejlődés több ponton írja át például a korábban megszokott társas viselkedés szabályait, a kommunikációs jellemzőket, a személyiség intimitáshatárait, az exhibíció (énbemutatás), oversharing (megosztás) egyre erősödő tendenciája is sok mindenbe beleszól. A ma már ismerősen csengő „digitális bennszülött és bevándorló” fogalmak is jelzik, hogy az internethasználat mértéke szerint kezdik a kutatók értelmezni a különböző korosztályok magatartását. De én azt remélem, hogy a „szakadék” kezelésére még mindig jó eszköz az offline kommunikáció, a jó érzelmi kapcsolat, a megtartó családi közösség és barátságok.


Az idősödéstől ma mindenki fél, ilyen-olyan eszközökkel igyekszik elkerülni ennek nyomait. A társadalom idős tagjai manapság sokszor inkább koloncként, mint példaképként és az értékek, a tudás és bölcsesség megjelenítőjeként tűnnek fel. Mikor és miért változott így meg az idősek megítélése?


generations.jpgEzzel kapcsolatban hadd idézzek Tom Wolfe Amerikai kapcsolat című könyvéből: „A tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején az idősek Amerikában azért imádkoztak, hogy »Uram, ne nézzek ki szegénynek«. Kétezerben ez így hangzott: »Uram, ne nézzek ki öregnek«. A nemi vágyat a fiatalsággal azonosították, és a fiatalok uralkodtak. Az öregséggel leggyakrabban fellépő betegség nem a szenilitás, hanem a fiatalkodás volt. A társadalmi ideál azt követelte, hogy az ember úgy nézzen ki, mint egy huszonhárom és úgy öltözzön, mint egy tizenhárom éves. Az egész országban idős férfiak és nők minden alkalomra lezseren öltözködtek: farmernadrágokba, feltűnő színekkel csíkozott edzőcipőkbe, sortokba, atlétatrikókba, zakókba és pulóverekbe bújtak, függetlenül attól, hogy mindez hogyan mutatott elöregedett testük lehangoló vonalain, púpjain és a visszeres lábakon” – írta könyvében, amelyben egy amerikai szemével írta le, hogy milyen volt az élet a második évezred fordulóján. Ez hasonlóképpen jelentkezett Európában is – az idősek megbecsülését kikezdte a fogyasztói társadalom a maga médiaüzeneteivel, a látszólagos egészségnevelési kommunikációval, melynek alapvetően az a célja, hogy minél erőteljesebben növekedjen a szépségipar.


Európa folyamatosan öregszik, és az idősek Európában – köszönhetően az orvostudomány fejlődésének és a javuló életkörülményeknek – egyre hosszabb kort élnek meg, miközben úgy tűnik, egy idő utána mintha nem lenne szükség rájuk. Az aktív élettől visszavonuló idősek (az egészségügyi és a szociális rendszer egyre nagyobb igénybevételével) fokozódó terhet rónak az országok költségvetésére, de a jelenség nyilvánvalóan feszültséghez vezet az idős emberek személyes életében is. A probléma megoldásának kulcsa az „aktív időskor” lehet, de ennek megvalósítása nem tűnik olyan egyszerű feladatnak. Hogyan lehet ezeket a feszültségeket kezelni, mit tehetnek az idősek, hogy egy bizonyos kor felett is aktív, tevékeny és boldog tagjai maradhassanak a társadalomnak?


Az Információs Korban már nehezebb közös nyelvet találni az idősebb korosztállyal a fiataloknak, olyannyira más világban élnek. Egy nagyi azonban még ma is hiteles személy lehet, ha bölcsességét szeretettel adja át, és nem indulat feszül a generációs konfliktusok miatt. A nehézség, azt hiszem, pont abban áll, hogy a technológiai fejlődés ellenére azért az életünk még offline körülmények között zajlik, és ebben az idősebbek tapasztalata nagyon sokat segíthetne, de a fiatal korosztály néha valóban azt érzi: felmenőinek nincs pontos fogalma a mai élet kihívásairól, a szinte állandó szorongásokról, a folyamatos megfelelésről, és olyan jövőképről, amiben a bizonytalanság az egyik biztos jellemző. Egy idősebb ember azért ma még sokszor azt gondolja, a fiatal azért is veszíti el az állását, mert „nem volt elég jó”. Miközben a helyzet az, hogy ennek a tényezőnek sok esetben nincs köze a munkaerőpiaci mozgásokhoz.


Milyen módszerek, eszközök segíthetnek áthidalni ezeket a meglévő kommunikációs szakadékokat?

Remélem, nem hangzik sziruposan, de a hitelesség és a megtartó érzelmek (szeretet, tisztelet, figyelmesség) azok a tényezők, amik a legfontosabbak még ma is. Az idősebbeknek meg kell érteniük, hogy a fiatalabbak már egy gyors sebességű világban pörögnek, a fiataloknak meg azt, hogy ettől még vannak olyan dolgok, amiket érdemes meghallgatni...


Tari Annamária személyesen is vendégünk lesz most csütörtökön, február 16-án az Európa Pontban, ahol további gyakorlati tanácsokat ad a generációk közötti feszültségek kezeléséhez. Az esemény részleteiről Facebook oldalunkon tájékozódhattok, szeretettel várunk a beszélgetésen, bármelyik generációhoz is tartozol!

0 Vissza

too old to play_kisebb.jpgEurópában arányaiban egyre kevesebb gyermek születik, míg a születéskor várható élettartam az orvostudomány fejlődésének és a javuló életkörülményeknek köszönhetően nő (1960 óta átlagosan 8 évvel), így az EU lakossága folyamatosan öregszik. Európában évente megközelítőleg kétmillióval nő a hatvan év felettiek száma, akik tehát egyre hosszabb és egészségesebb életre számíthatnak. Míg 1990-ben lakosság 25 százaléka volt 55 évnél idősebb, addig mára ez az arány már 30 százalékos, és előrejelzések szerint 2060-ra a lakosság 60 százaléka (!) ebbe az életkori csoportba fog tartozni. Ha ez megvalósul, úgy 2060-ra csak két aktív dolgozó jut majd egy 65 év felettire, szemben a mostani néggyel. A második világháború utáni baby-boom időszakában (1950 és 70 között) születettek igen népes csoportja pedig lassanként átlépi a nyugdíjkorhatárt valamennyi tagállamban. Az aktív élettől visszavonuló idősek (az egészségügyi és a szociális rendszer egyre nagyobb igénybevételével) fokozódó terhet rónak az országok költségvetésére, de a jelenség hasonló feszültségforrást jelenthet a családok mindennapi életében is.

Ma már nem lehet csak legyinteni – nagyszüleink és szüleink lassan elérik a kort, amikor már nem mi fordulunk hozzájuk, ha valami baj ért, hanem nekik lesz szükségük a támogatásunkra valamilyen formában. A társadalmak elöregedése nem csupán távoli vízió már, hanem a nagyon közeli jövő egyik legjelentősebb kihívása, amellyel mind az Európai Uniónak, mind az egyes tagállamoknak foglakozniuk kell, még időben. Fontos, hogy ez a folyamat tudatosuljon az emberekben, hogy személyes életükben mindent megtegyenek a jelenség negatív következményeinek elkerülése érdekében. Ugyanilyen fontos, hogy az egyes országok vezetői, a döntéshozók megfelelően és időben kezeljék a problémát, a jó példákat pedig megosszák egymással.

A megoldás kulcsa is megvan, ez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által is propagált „aktív időskor”, amelyben az idősebb generáció a társadalom és a munkaerőpiac részese marad, emellett élete végéig egészséges és aktív életet él. A megoldás tehát adott, de ennek elérése – az, hogy a tagállamokban lehetővé váljon az idősebbek aktív és hosszú élete – nemcsak attitűdbeli változást követel, de kőkemény gazdasági (foglalkoztatási, nyugdíj-politikai, stb.), egészségügyi és szociális kérdések sokaságával függ össze. Mindezek tipikusan olyan területek, amelybe közvetlenül az EU nem szólhat bele, csak támogathatja az egyes országok ezzel kapcsolatos politikáit, valamint elősegítheti az ezzel kapcsolatos mind szélesebb körű eszmecserét. Ezért is szentelte az EU az idei évet az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás évének, amely számos programmal és kezdeményezéssel igyekszik támogatni Európa felkészülését, hogy minél hamarabb megtaláljuk a módját, hogy a különböző generációk tagjai egymást támogatva hogyan küzdhetnek meg az öregedő társadalmak kihívásaival.

Az európai év keretében – egy kiterjedt információs kampány, valamint hazai és európai programok sokaságán keresztül – egyrészt a jelenségről tudhatunk meg többet, de megismerhetjük azt is, hogy más országok mit tesznek az aktív időskorért. Ehhez csatlakozunk most mi is, ugyanis az Európa Pont februári programjában is ez a jelenség játssza a központi szerepet – beszélgetések, előadások, koncertek, illetve filmklubunk is a generációk közötti párbeszéd fontosságát, illetve az aktív időskort járják körül.

Az idősödés tehát a nyakunkon. Hogy ez milyen lesz, az csak részben függ a külső körülményektől, ugyanígy befolyásolja, hogy mi milyenné tesszük – jó példa erre egyik e havi vendégünk, Bródy János, aki hatvanon túl is új dalokkal jelentkezett, teltházas koncerteken játszik és mesél aktív „nyuggerségéről”. Mert játszani hatvanon túl sem felejtett el, ahogy G. B. Shaw is megfogalmazta: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”

0 Vissza

Európa öregszik. Régóta hallunk erről, de a jelenleg lezajló demográfiai változások kedvezőtlen hatásai, a társadalmak elöregedése már az egészen közeli jövőben konkrét kihívásokat jelentenek Európában. Az emberek minden eddiginél hosszabb ideig élnek, és idősebb éveiket is egészségesebben töltik, mint korábban, ugyanakkor egyre kevesebb aktív korú emberre jut egyre több időskorú, már nem aktív személy. Éppen ezért kiemelten fontos a tevékeny időskor – az, hogy minél több idősebb ember maradjon aktív részese a társadalomnak. Ebben pedig kiemelt szerepet játszik a nemzedékek közötti szolidaritás. Erre kívánja felhívni a figyelmet az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve, ezt a témát járjuk körül mi is februári programjainkkal.

A generációk közötti párbeszéd kérdésével foglalkozik február 16-i estünk, ahol Tari Annamária pszichológus beszél majd arról, hogyan hidalható át a generációk közötti szakadék. A világon szülők milliói érzik és látják a változásokat, szembesülnek azzal, hogy gyerekük más, mint ők voltak. A 12-13 évesek idősebbnek próbálják magukat mutatni, miközben tetteikkel épp az ellenkezőt bizonyítják. Hova vezet ez, és mit tehet a szülő, hogyan lehet hatással a gyerekére? Hogyan érthetik meg a hálózat csapdájába került netgeneráció „félnőtt” gyermekeinek online világát az X generáció tagjai?

Februárban filmklubunk is az idősebb generációt helyezi a fókuszba: február 23-i vetítésünkön a Cannes-ban különdíjat kapott (Un Certain Regard) Kilencedik mennyország című filmet mutatjuk be Gyenge Zsolt filmkritikus kalauzolásával. A film az időskorban kialakult szerelemről és testi vonzódásról mesél: a főszereplő Inge a hatvanas éveiben jár, aki harminc éve házas és szereti a férjét. De Karlhoz vonzódik, aki hetvenhat éves. „Szenvedély. Szex. És Inge újra fiatalnak érzi magát.”

Februárban két Bródyt is vendégül látunk. Elsőként február 28-án a nagy magyar novellista, Bródy Sándor unokáját, a harmincas években született, többkötetes írót, könyvkiadót és szerkesztőt, Alexander Brodyt. Az Európa Szalon sorozatunkban Nagy József újságíró beszélget az íróval életpályájáról – többek között arról, mivel tölti jelenleg napjait, mit jelentenek számára ma, Magyarországon a külföldön, főleg Amerikában töltött évtizedek, vagy hogyan lett a világ legnagyobb reklámcége, a Young & Rubicam International és a Reklám Világszövetség elnöke.

Egy nappal később a magyar könnyűzene emblematikus alakja, Bródy János jön el hozzánk egy beszélgetés és egy koncert erejéig. Bródy János többszörösen is a „hatvanas évek” sztárja: az Illés zenekar tagjaként a hatvanas években tűnt fel, most pedig saját, személyes hatvanas éveiben nyújt kiemelkedőt. Az 1946-ban született Bródynak – tíz év után – tavaly jelent meg új lemeze Az Illés szekerén címmel. Új albuma jól példázza: nem az számít, hogy az ember hány éves, hanem az, hogyan érez. Bródy a nyugger szónak is új értelmet ad albumán: nála a nyugger öreg rockert jelent. „Amíg a föld kerek, mindig lesznek nyuggerek” – mondta egyik interjújában. Ahogy az új albumán szereplő Nyugger dalban is megfogalmazza:

„Tudom, hogy minket már leírtak rég a tévén hirdetők
De a fészbukon még megtalálnak oh, a régi nők
S ha választok, hát meggondolom, hogy kiket lájkolok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok.

S ha alkalmanként összejön még a baráti társaság
Sírva-nevetve meséljük újra kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket
Hát ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet.”

Az Európa Akadémián sikeresen vizsgázó hallgatók ünnepélyes oklevél-átadójára február 6-án kerül sor, ahova várjuk azokat is, akik kíváncsiak rá, hogyan léphet fel az EU az uniós jog vagy a közös értékek megsértése esetén. Erről tart előadást dr. szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője.

Februárban az Európa Pont nyitvatartási idejében az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája rajzversenyén született alkotásokból készített kiállítást is megnézhetitek.

Mindezek mellett a megszokott módon – minden hétköznap 10 és 18 óra között – személyesen válaszolnak az érdeklődők EU-val kapcsolatos kérdéseire az EUvonal munkatársai, akik február 10-én nyílt napot is tartanak. A tájékoztató szolgálat kilencedik születésnapja és újraindulása alkalmából a résztvevők betekintést nyerhetnek az EUvonal munkájába, és ezen a napon születésnapi EU-s kvízzel várják a látogatókat.

Az Európa Pont valamennyi februári programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható, minden program ingyenes.

0 Vissza