mulgi1.pngMég egy kicsit tart a tél, és ilyenkor kevesebb a friss alapanyag, meg talán az inspiráció is egy-egy jó ételhez. Ötletet mi most az észt konyhából merítünk, ahol az ottani hűvösebb időjárás ellenére a helyi összetevőkből különleges és változatos finom fogásokat készítenek. Ilyen összetevő például az árpa, a hűvösebb égövek legfontosabb gabonaféléje, amely az észt konyhának is lényeges alapanyaga. A hónap receptje a mulgipuder, a tápláló krumplis árpakása, amelyet a télen elérhető élelmiszerekből is könnyen elkészíthetünk.

A mulgipuder az egyszerű összetevők ellenére az észt földművesek asztalán egykor az ünnepi menü részének számított. Mára az észtek a mulgikását ugyan hétköznapi fogásként eszik, de a kevés teljesen észt eredetű, hagyományos nemzeti ételek egyikeként nagy becsben tartják.

A kását a mulgikról nevezték el, az Észtország déli, jó termőfölddel rendelkező területein élő, külön nyelvjárással rendelkező népcsoportról. Innen származik a másik észt nemzeti étel, a mulgikáposzta (mulgikapsas) is, amely valamennyire a mi székelykáposztánkkal rokonítható, csak itt az árpagyöngy is az összetevők között szerepel.

Az egyes elkészítési módok természetesen házról házra eltérhetnek, mi Karin Annus Kärner Észt ízek és hagyományok (Estonian Tastes and Traditions) című könyvében szereplő recept alapján készítettük a leírást.

mulgi2.jpg

Hozzávalók

1 kg krumpli

100 g árpagyöngy

1 l víz

1,5 teáskanál só

1 fej hagyma

60 g vaj

100 g szalonna/bacon


Elkészítés

1 liter hideg vízbe áztassuk be a meghámozott, kockára vágott krumplit, majd a tetejére az árpát. (Az árpát érdemes előző nap beáztatni, majd leöblíteni és lecsepegtetni.) Forraljuk fel, majd fedő alatt, kis lángon főzzük egy és negyed órán keresztül, amíg a krumpli és az árpa megpuhul. Az árpa lassabban fő puhára, mint a krumpli.

Eközben egy másik fazékban olvasszuk fel a vajat, és pirítsuk rajta a felkockázott hagymát, amíg elkezd barnulni.

Szűrjük le a vizet a krumpliról és az árpáról, majd tegyük vissza az edénybe, és nyomjuk szét (de ne pürésítsük) a krumplit. Ügyeljünk, hogy az árpát ne törjük össze túlságosan. Fakanállal keverjük össze a tört krumplit és az árpát, és adjuk hozzá a pirított hagyma háromnegyedét.

A maradék hagymát és (ha nem vegetáriánus módon készítjük) a zsírjára sütött, felvágott szalonnát vagy bacont adagonként, a kása közepén képzett mélyedésbe helyezve tálaljuk. Hideg tejet kínálhatunk mellé.

Head isu, azaz jó étvágyat! :-)

Képek forrása: Toidutare; Eesti Kartul

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

kulinaris_horror_index.jpgMinden országnak megvan az olyan hagyományos, helyben népszerű nemzeti étele, amely az adott területen kívül minimum kétes elfogadottságú – mert bizarrnak, sőt néha emberi fogyasztásra alkalmatlannak tűnik. Egy kicsit ilyen a mi zsíros kenyerünk is – amikor egy-egy erasmusos buliban magyar oldalról elő- vagy akárcsak szóba kerül, nehéz bármilyen nyelven elmagyarázni, hogy egyáltalán nem borzasztó, sőt, lilahagymával az egyszerű étkek egyik legnagyobb királya. (Ugyanakkor már az étel nevének lefordítása is komoly kihívás elé állíthatja az elbeszélőt.)

Most ilyen, más nemzetek számára meghökkentő hagyományos ételekből mutatunk be egy kiadós ebédre valót – írjátok meg, ha ismertek még hasonlót! :-)

kulinaris_horror_01.jpg

Surströmming (erjesztett hering, Svédország)

Kezdjük egy északi finomsággal, a svédek egyik ételkülönlegességével, a surströmminggel, az erjesztett heringgel. Az étel gyakorlatilag rothadt halhús, amelyet kifogás után jó pár hónapig rohadni hagynak. Sokak szerint a világ legbüdösebb étele, penetráns szaga miatt maguk a svédek is a szabadtéri kóstolást és fogyasztást ajánlják. Elkészítésének több száz éves hagyománya van, fogyasztása akkor terjedt el, amikor az északi népek az akkoriban nagyon drága só helyett más tartósítási módszerrel raktároztak el ételt az ínségesebb időkre. Ma már konzervben árulják, amelyben tovább erjed az étel, ezért a dobozok jellegzetesen felpuffadnak és egy idő után fel is robbanhatnak – ezért is tiltják, hogy repülőre vigyék az utasok. Íze nagyon intenzív, sós és savanyú egyszerre, állítólag szendvicsként, vékony, megvajazott kenyérbe téve, főtt krumplival és hagymával a legélvezetesebb – de csakis a szabadban.

kulinaris_horror_02.jpg

Tripice (pacalleves, Horvátország)

A pacaltól mint alapanyagtól sokan viszolyognak: az ember sok jóval ízletesebb részét is elkészítheti a marhának, mint a tisztára mosott gyomrát. Bármennyire is visszatetsző sokaknak, a pacal egész Dél-Európában népszerű. A belőle készült leves török hatásra terjedt el a Balkánon, Romániától Horvátországig előszeretettel fogyasztják így. A horvát recept mindig tartalmaz hagymát, fokhagymát és szalonnát a marhabendőn kívül, amit valamilyen zöldséges alaplével, gyakran paprikásan vagy paradicsomosan, krumplival és sajttal megszórva készítenek el.

kulinaris_horror_03.jpg

Criadillas (sült bikahere, Spanyolország)


Bikahere. Hol máshol lehet kedvelt étel, mint Spanyolországban, ahol számos hagyomány kapcsolódik a bikákhoz. A gasztronómiában is kiemelt szerepet játszik: a spanyolok az állat szinte minden porcikáját elfogyasztják a farkától a herééig. A criadillast állítólag a legnagyobb spanyol uralkodók is előszeretettel ették – a régi hiedelem szerint ugyanis kiváló gyógyszer impotencia ellen. Valójában nemcsak a bika-, de a borjú- és a sertéshere fogyasztásának van is hagyománya van a spanyoloknál, a fogást gourmet éttermek étlapjain is megtalálhatjuk. Állagra krémes, íze egyesek szerint sima csirkehúsra, más szerint a májra hasonlít. Ha kipróbálnátok, íme egy jól dokumentált recept magyarul. Aki kóstolta, ossza meg!

kulinaris_horror_04.jpg

Casu marzu (nyüves sajt, Olaszország)

A híres-hírhedt nyüves juhsajt Szardíniáról származik: nagyon finom krémességét és elrettentő erejét annak köszönheti, hogy élő kis légylárvák (sajtkukacok) rágják át magukat rajta, a sajtban egy speciális váladékot maguk mögött hagyva, amely édeskés ízt is ad a sajtnak. Akkor fogyasztják, amikor még lárvák lakják, éppen ezért közegészségügyi okokból hivatalos forgalomba nem kerülhet, de a helyiek így is örömmel eszik már évszázadok óta.

kulinaris_horror_05.jpg

Sült vér (Magyarország)

Disznóvágásokon szinte elmaradhatatlan fogás – általában reggelire – a levágott sertés véréből készített sült finomság. Jó sok hagymával készül, a már alvadt vért sütik meg és ízesítik különböző fűszerekkel, majoránnával, borssal. Alapanyagként nemcsak a malac jöhet szóba. A sült vérnek nemcsak Magyarországon vagy hagyománya, Hrabal sörgyári capricciójából tudhatjuk, hogy Csehországban is szívesen fogyasztják, de Európa számos más országában is jellemző. Ki kóstolta már? :-)

(A képen Magyarországon a legnagyobb adagszámban egyben elkészített sült vér Kakucson.)  

A képek forrása: surssurströmming, triplice(1), tripice(2), criadillas, casu marzu, sült vér

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

cover_kari.PNGAhogy karácsonyi készülődés nem létezhet karácsonyi vásárok nélkül, úgy kötelező eleme minden vásárnak egy-egy különlegesen feldíszített karácsonyfa. Sok helyen a köztéri fák felállítása, feldíszítése összekapcsolódik az adventi időszak kezdetével, és az ünnepekre való ráhangolódás fontos kelléke. A mai karácsonyfaállítás hagyományáról már a 16. századból fennmaradtak írásos emlékek, német területekről. A szokás onnan terjedt el Európa és a világ számos országába.

Alábbi gyűjteményünkben a legérdekesebb / legszebb köztéri karácsonyfák közül mutatjuk a kedvenceinket. Ti még mit tennétek rá a listára? Írjátok meg!

karifa_london.jpg

London, Trafalgar tér
Az Egyesült Királyság legismertebb karácsonyfáját minden évben a Trafalgar téren állítják fel. A fenyőfa hagyományosan a norvég király ajándéka, aki 1947-től ajándékoz egy csodaszép, legalább 20 méter magas fenyőfát London (Westminster) városának – hálául a II. világháborúban nyújtott támogatásért. A fa feldíszítése és fényeinek felgyújtása december első csütörtökjén a karácsonyi készülődés egyik legfontosabb mozzanata, amelyet minden évben több ezren várnak a Trafalgar téren.


karifa_parizs.jpg
Párizs, Lafayette áruház

A párizsi Lafayette bevásárlóközpont hagyományosan a karácsony előtti sürgés-forgás, ajándékbeszerző körutak egyik legfontosabb csomópontja. A vásárcsarnok belső terében minden évben valamilyen más tematika alapján díszítik fel a központi karácsonyfát: idén mintha Willy Wonka csokigyárába lépne a vásárló: csupa cukor és édesség az egész fa.


karifa_vilnius.jpg

Vilnius, Katedrális tér

A litván főváros nem először rukkolt elő ilyen szemkápráztató karácsonyi díszítéssel: az UNESCO világörökségi listáján is szereplő tér a legjelentősebb helyi karácsonyi vásár színhelye, amelynek közepén egy közel 30 méter magas fenyőfa áll. A fa és a tér díszítéséhez több mint 70 ezer izzót használtak fel a „karácsonyi város” nagyjából 2500 négyzetméterén. A dekoráció tiszta időben állítólag valamennyi Vilnius felett elhaladó repülőgépről szabad szemmel is látszik.


karifa_lisszabon.jpg
Lisszabon, Praça do Comércio

Lisszabonban a Praça do Comércio, a város főtere ad helyet az ország – és egy időben a világ – legmagasabb karácsonyfájának. Az itteni karácsonyfa nem valódi fenyőfa alapú, hanem minden évben valamilyen mesterségesen felépített karácsonyfa installáció, ahova be is lehet lépni. Az idei fa különlegessége, hogy betérve a „karácsonyfa-házba”, minden adományként adott euró egy-egy gyertyát meggyújt a fán. Az összegyűlt pénzt a karácsonyi időszak után a Caritas segélyszervezetnek adják, amely a gyermekszegénység elleni küzdelemre fordítja az adományokat.


bazilika_2017.PNG
Budapest

Idén november 24-én nyitott a város egyik leghangulatosabb karácsonyi vására a Bazilika előtti téren, közepén egy korcsolyapályával, amelynek közepére kerül már hagyományosan az ünnepi karácsonyfa. A fa általában egyszínű díszeket és fényeket kap, kék és piros fényekben láthattuk eddig. Kézműves termékek és mindenféle finomságok várják a látogatókat a téren egészen január 1-ig – a vásár idén negyedikként végzett a legjobb európai karácsonyi vásárok közönségszavazásán.


karifa_roma.jpg

Róma, Vatikán

1982 óta hagyomány, hogy Rómában, a Vatikánban, a Szent Péter téren szintén egy hatalmas karácsonyfát emelnek. II. János Pál pápa idejében állították az első ilyen fát, előtte a pápai államban ez nem volt szokás. A fát minden évben valamelyik európai ország katolikus egyháza adományozza a Vatikánnak, ezúttal Lengyelországból érkezett a 28 méter magas fa. A fa mellett a téren egy emberi nagyságú betlehemi jászolt is felépítenek.


karifa_ffurt.jpg

Frankfurt, Römerberg és Paulsplatz

A frankfurti karácsonyi vásár Németország egyik legrégebbi és legforgalmasabb vására. Az óvárosi helyszíntől nem messze felsejlenek a modern metropolisz körvonalai. A város központjában találjuk a központi karácsonyfát – idén egyszerű díszítéssel. Az idei fa a Sauerland (Észak-Rajna-Vesztfália) egyik erdőjéből származik.


karifa_gubbio.png
Gubbio, Monte Ingino
És a legnagyobb kedvencünk: a világrekorder gubbiói karácsonyfa Olaszország Umbria tartományából. Aki olvasta az Utas és holdvilág című könyvet, az ismerheti ezt a varázslatos várost – de amiről Szerb Antal nem írt, az a város melletti dombon minden decemberben megjelenő hatalmas karácsonyfa (a hegyre egyébként a világ egyik legizgalmasabb kalitka-felvonójával – Funivio – lehet feljutni). Ahogy a lisszaboni, úgy ez is egy kicsit csal: a karácsonyfa valójában egy több száz izzóból álló 750 méter magas és 450 méter széles installáció a Monte Ingino hegy oldalában, amelyet 1991-ben a Guinness Rekordok könyvébe is felvettek mint a világ legnagyobb karácsonyfáját. Világítását minden évben ünnepélyes keretek között kapcsolják fel – 2014-ben például maga Ferenc pápa gyújtotta meg a fényeket.

A képek forrása: borítókép; London; Párizs; VilniusSaulius Žiūra; Lisszabon; Róma; Frankfurt; Gubbio  

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra
!

0 Vissza

nemzetiallatok_cover.jpgBölény, nyuszt, muflon, katica – a legtöbb országnak van valamilyen nemzeti állata, amelyhez különleges érzelmek kötik a helyieket. Van, ahol a címerben szereplő állat a kiválasztott, máshol a nemzeti legenda szereplője. Vérmérséklettől, földrajzi elhelyezkedéstől és történelmi hagyományoktól is függően választottak az európai nemzetek is saját állatot – a legérdekesebbek közül válogattunk.

katica.jpg

Lettország: katica

Lettország jövőre ünnepli függetlensége kikiáltásának századik évfordulóját. A lett – akárcsak balti szomszédai – igen öntudatos nép, és szorosan kötődik nemzeti identitásukat meghatározó szimbólumaihoz. Nemzeti állatuk a kis kétpettyes katica (még csak nem is a hétpettyes!), ami egyben a lettek szerénységéről is árulkodhat. A katica az ország egyik legkedveltebb jelképe, gyerekmesék állandó főszereplője. Lett neve mārīte, amely a lett mitológia egyik legfontosabb istensége, a Földanyát szimbolizáló Māra nevéből származik. Lettország hivatalos honlapja alapján a katicát megfontolt, de igyekvő járása, valamint kiemelkedő önvédelmi képessége emelhette a legnagyobbak közé az országban.

nemzetiallatok02.jpg

A lengyel bölény

Bár hivatalosan nem számít nemzeti állatnak, mégis Lengyelország jelképének tekinthetjük a tekintélyes megjelenésű európai bölényt (żubr europejski). A Białowieża hatalmas erdeiben bóklászó nagytestű patás Európa legnagyobb szárazföldi állata. A vadon élő állomány kihalása után széleskörű nemzetközi összefogás mentette meg a bölényeket a teljes kihalástól. Az 1929-ben Lengyelországban visszatelepített állatok utódai közül jelenleg közel 800 példány, a világ legnagyobb szabadon élő állománya található a białowieżai nemzeti parkban, amely az UNESCO világörökség része. Ha a lengyel sztyeppén nem is, a Żubrowka címkéjén már biztos sokan találkoztatok a hatalmas bölénnyel.

nemzetiallatok03.jpg

Franciaország: a (gall) kakas

Franciaország elválaszthatatlan, bár nem hivatalos nemzeti szimbóluma a gall kakas (coq gaulois). Már a latin „gallus” szó is egyszerre utal a kakasra és a gall népre. A madár a középkorban a remény és a hűség jelképeként még inkább vallási szimbólum volt, a reneszánsztól kezdődően azonban egyre inkább a felemelkedő francia nemzetet jelképezte. A francia forradalom alatt már a nemzeti identitás egyértelmű szimbóluma volt. Kis törést jelentett a napóleoni időszak, amikor a kakast sasra cserélték, mondván, a kakas nem elég erős és hatalmas ahhoz, hogy a francia birodalom szimbóluma lehessen.

1830-ban aztán rehabilitálták a házimadarat, és a nemzeti gárda zászlaján és uniformisán is szerepel. Az első világháború alatt a gall kakas a porosz sassal szemben a patriotizmus, nemzeti ellenállás és bátorság jelképe volt. Bár paraszti származása miatt nem kizárólag pozitív asszociációkat kelt, ekkortól külföldön is egyre inkább elterjedt a kakas használata francia nemzeti szimbólumként.

nemzetiallatok04.jpg

Ciprus: a muflon

nemzetiallatok05.jpgNemzeti állatként Cipruson más nem is jöhet szóba, mint a ciprusi muflon (ovis gmelini ophion), igazi helyi természeti kincs, a nemzeti örökség része. A ciprusiak szerint nagyjából i.e. 8000 óta tartozik a ciprusi tájhoz (és erdőhöz) ez a hatalmas, sarló alakú szarvat viselő vadjuh. Az ókorból fennmaradt mozaikok is arról árulkodnak, hogy a muflonok valóban régóta időznek már a szigeten. Fennmaradásuk egy ideig kérdéses volt, a túlvadászat ugyanis néhány tucatra csökkentette számukat az 1930-as években. A vadászat szigorításával sikerült megállítaniuk a folyamatot, és mára már nincsenek veszélyben a kis tülkösszarvúak. A ciprusiak kedvenc állatukat nemzeti ötös eurócentjükön is megörökítették.

nemzetiallatok06.jpg

Litvánia: a fehér gólya

Litvániának hivatalosan 1973 óta a fehér gólya (baltasis gandras) a nemzeti állata, de más nemzetek is előszeretettel gondolják sajátjuknak a magas oszlopok és kémények tetején fészkelő költözőmadarat. Elég csak a nyári magyar tájakra vagy Petőfi gólyát dicsérő költészetére gondolnunk – valahogy sokunkat nem hagy hidegen a jelenléte. Sőt, a meghatóan hosszú repülőút után Közép- és Dél-Afrikában áttelelő madarakat a világ túlsó felén a helyiek is sajátjuknak tartják. Litvániában különös megbecsüléssel bánnak az elegáns madarakkal.

Miért éppen a fehér gólya?  A litvánok úgy tartják, hogy a gólya harmóniát és szeretetet – meg persze gyermekáldást – hoz azokra a házakra, amelynek a tetején fészkel. Emiatt örömmel, szeretettel és tisztelettel bánnak a gólyákkal, amikor megjelennek a lakott terület közelében. A gólya – Magyarországhoz hasonlóan – a helyi folklór, népszokások, népköltészet és népművészet részévé vált az elmúlt évszázadok során, a litván posta bélyegen is szerepelteti a madarat.

nemzetiallatok07.jpg

Horvátország: nyuszt

nemzetiallatok08_1.jpgA hosszú, bozontos farkú, fürge menyétféle, a nyuszt (kuna) Horvátország nemzeti állata. Akkora megbecsülésnek örvend déli szomszédainknál, hogy a horvát pénznemet is róla nevezték el kunának (a váltópénzt pedig a hársfáról lipának). Az aprópénzek mindegyikén, a címletet jelző szám mögött megjelenik az elfutó nyuszt alakja. Nem véletlen ez sem: a horvátoknál a kis erdei, barna szőrű ragadozó finom bundáját használták korábban pénzhelyettesítő eszközként.




Képek forrása: katica; európai bölény; kakas; muflon; fehér gólya(1); fehér gólya(2); nyuszt

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

si_cover.jpegEbben a sorozatunkban egy-egy adott ország öt legfontosabb / legjobb / mindenképpen elolvasásra érdemes könyvét mutatjuk be. A kezdeményezés szándékosan provokatív: hiszen az öt „legjobb” könyv mindenkinek mást és mást jelent, aki ismeri egy-egy ország irodalmát. A „legjobb” és a „legnagyobb jelentőséggel bíró” kategóriái sem feltétlenül esnek egybe, a személyes kedvencek pedig abszolút szubjektív alapon szelektálódnak. A mi célunk egy olyan „must read” lista összeállítása az adott ország szerzőinek könyveiből, amelyek elolvasása közelebb viszi az olvasót az adott ország kultúrájának és embereinek megismeréséhez, sokat mondanak az ország lakóiról, történelméről, közelebb visznek kollektív ismereteikhez. Íme szlovén összeállításunk, vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, és ajánljatok további könyveket, amiről azt gondoljátok, az ország iránt érdeklődőknek érdemes lenne elolvasnia!

Szlovénia: „írók és olvasók nemzete

Egy évtizeddel ezelőtt Szlovénia tartotta az európai rekordot az egy főre eső könyvkiadások alapján, és ez az arány ma is az egyik legmagasabb. A szlovén statisztikai hivatal adatai alapján csak 2004-ben 4430 könyvet adtak ki Szlovéniában, 3686 első kötetet és 654 újranyomást. Az írások 74 százaléka eredeti írás volt, a többi fordítás – így tehát van bőven miből válogatnunk, mikor a legérdekesebb vagy legjellemzőbb szlovén írásokat keressük.

Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt (To noč sem jo videl, 2010)

si1.jpgEgy szlovén válogatásból nem maradhat ki napjaink legnépszerűbb, legtöbb nyelvre fordított kortárs írója és drámaszerzője, Drago Jančar. A maribori születésű Jančar műveit legalább kéttucat nyelvre fordították le Európában és Ázsiában, könyvei számos európai és nemzetközi elismerésben részesültek (pl. Európai Irodalmi Díj 2011-ben vagy a legjobb külföldi regénynek járó díj Franciaországban 2014-ben).


A Ma éjszaka láttam őt a II. világháború alatt eltűnt szép fiatalasszony, Veronika sorsát kíséri végig, és vele azokét, akiknek semmi közük nem volt erőszakhoz vagy politikához, mindössze élni akartak. A regény öt különböző nézőpont mozaikjaiból rakja össze a sötét képet. Az elbeszélők – a szerető, az anya, a német katonaorvos, a cselédlány és a Strmol Castle egy napszámosa – öt fejezetben mesélik el a történetet, miközben sok mindent megtudunk róluk és a háború előtti és alatti évek Szlovéniájáról is.


Kajetan Kovič:
Képzelet tanár úr (Profesor domišljije, 1996)

si2.pngA maribori születésű író, költő és műfordító pályája a Négy költő versei (1953) című kötettel indult, amely a szocialista realizmussal való radikális szakításával mérföldkő a szlovén irodalomban. Az 1960-as évek közepétől egyre gyakrabban jelentkezett prózai művekkel és gyermekmesékkel is; a szlovén gyermekirodalom két felejthetetlen figurája, Maček Muri és Piki Jakob is az ő nevéhez fűződik. Mindkét gyerekkönyvét eddig több mint 100 000 példányban adták ki.

Kovič műfordítói munkássága is igen jelentős, többek között Rilke vagy Éluard versei is az ő fordításában olvashatók. Emellett Kovič a magyar irodalom szlovéniai megismertetésében is nagy szerepet játszott, a magyar költőket nyersfordítás alapján fordította. Az ő közvetítésével ismerhetik például Petőfi, Ady, Radnóti, Babits, Kosztolányi vagy József Attila verseit, több magyar alkotóhoz (pl. Weöres Sándorhoz vagy Lator Lászlóhoz) szoros barátság is fűzte. A magyar irodalom szlovéniai népszerűsítéséért és fordításáért a Magyar Írószövetség tiszteletbeli tagjává is választotta.

Képzelet tanár úr című, magyarul is olvasható kisregénye a boldog békeidőkbe, a Monarchia éveinek Ljubljanájába visz el bennünket, az 1895-ös nagy földrengést megelőző napokba, és egy sajátos szerelmi háromszög kialakulását meséli el. Alaphelyzetében Jernej Petric tanár a titkos költő és földrengéskutató barátja mögé bújva vall szerelmet a boldogtalan házasságban élő Ursula asszonynak. A könyv az újrakezdés lehetőségéről szól, egy olyan helyzetben, amikor nemcsak fizikailag készül romba dőlni az őket körülvevő világ.

Tomaž ​Šalamun: Almafa (2008)

si3.jpgTomaž ​Šalamun a szlovén modernizmus és az avantgárd egyik megteremtője. Első kötete, a Póker (1966) szokatlan képi világával és mondatainak nyelvtani szabályokat felrúgó szerkezeteivel a modernitás mérföldköve lett a szlovén költészetben. Az elmúlt húsz év számos költőjének „atyja”, akit napjainkban a világ tíz legbefolyásosabb költője között tartanak számon az Egyesült Államokban (ahol kreatív írást is tanított).

1963-64 között jelentek meg első versei, melyek nagy visszhangot keltettek és forradalmi változást hoztak a szlovén költészet életébe. Közöttük volt a Duma '64 című vers is, amelyért szerzője néhány nap börtönt kapott, amiért megsértette a nemzeti hagyományokat és parodizált egy partizándalt. „Tomaž Šalamun költészete nemcsak egyszerűen provokáció és polgárpukkasztás, hanem alapjaiban újította meg és gazdagította a szlovén versbeszédet, s olyan színvonalra emelte, amely érdekfeszítővé tette Szlovénia határain kívül is.”

Az Almafa kötet Šalamun teljes költői életművének első magyar nyelvű áttekintése.

Aleš Šteger: Protuberancia (Protuberance, 2002)

si4.jpgFigyelmetekbe ajánlunk egy kortárs költőt is Ljubljanából, akinek magyarul is megjelentek írásai. Aleš Šteger ahhoz a fiatal írói nemzedékhez tartozik, amely Jugoszlávia szétesése után kezdett publikálni. Első verseskötetét 1995-ben három hét alatt elkapkodták. Könyveit 16 nyelvre fordították le, versei olyan neves újságokban és magazinokban jelentek meg, mint a The New Yorker vagy a Die Zeit. Számos elismerést kapott, az egyik legolvasottabb kortárs költő ma Szlovéniában. Legismertebb kötete az ötven verset tartalmazó Knjiga reči (The Book of Things, 2005), amely hétköznapi tárgyakat mutat be különleges szemszögből (a könyv magyarul sajnos nem, csak angolul olvasható).

Magyarul is megjelent több verse, illetve Protuberancia című verseskötete, amelyről az alábbiakat írta Thimár Attila a Figyelőben: „Nagy kalandra vállalkozik, aki a Protuberanciába belelapoz – és előre figyelmeztetek mindenkit, a kötet mint egy örvény ragadja magával az olvasót. (…) Šteger költeményei a legnemesebb humanista hagyományt, a világ szépségeinek értését, tudását szembesítik a valóság kiábrándító képeivel.” Darvasi László szerint „Šteger néhol úgy használja mondatot, mint a szikét. Merészen megmetszi az élet anyagát, mert tudja, igazán látni annyi, mint a felszín alá hatolni. Néha olyan a mondata, mint egy messzelátó. Néha olyan, akár egy nagyító. Kegyetlen, érzelmes, mégis pontos.”

Feri Lainšcek: Akit a köd hozott (Ki jo je megla prinesla, 1993)

si5.jpgA Szlovéniában méltán népszerű szerző 1959-ben született a Magyarországhoz közeli Muravidéken. Érdekes, hogy az iskola megkezdéséig csak muravidéki (vend) nyelven beszélt, amely megegyezik a magyarországi szlovének nyelvjárásával. Sokoldalú szerző: nagyregények mellett gyerekkönyveket, verseket, forgatókönyveket is ír, forgatókönyvíróként is, számos szlovén énekes és együttes dalszövegeinek írója. Hazájában már kilenc regényét és több gyermekkönyvét adták ki.

Akit a köd hozott című könyvének lelkészét áthelyezik a szigeten lévő faluba, a „senki följére”, ahol egy ideig szolgál, helyrehozza a templomot, majd amikor elmegy, a települést elmossa a víz, csak a templom marad meg. A regény a pannon térségben játszódik, kultúrák ütközőpontján, humorral, misztikummal, játékossággal fűszerezve.

Az ajánló elkészítéséhez köszönjük a Ljubljanai Balassi Intézet segítségét. A könyvek leírásához és értékeléséhez a Moly.hu-n található bemutatásokat és jellemzéseket használtuk.

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

dan1.pngSzederkényi Olga többek között erről is kérdezte vendégeit Egy csésze Európa sorozatunk legutóbbi estjén, ahol az egyik idei európai kulturális főváros, Aarhus ürügyén négy év után ismét Dánia került a középpontba. Az EU legboldogabb országa, Dánia titka nem a „boldogságbogyókra” és nem is kizárólag a mára Dánián kívül is divatos hyggére vezethető vissza. Sokkal inkább olyan értékekre, amelyek a dán társadalom alapkövei – derült ki a vendégek válaszaiból.

Dánia: ahol kevés embernek van túl sok, de még kevesebbnek túl kevés

dan2.pngAz est első vendége, Kirsten Geelan, a Dán Királyság nagykövete Aarhusban született. A tengerparti város gondosan őrzi hagyományait – ez tükröződik például a Den Gamle By-n, azaz az Óvároson. Ez tulajdonképpen egy hatalmas skanzen, amely az előző évszázadok dán városi életének állít emléket 75 házával, és amely a maga nemében az első volt a világon. A skanzen rengeteg interaktív programot kínál – ahogy Aarhus múzeumai általában –, bevonja, átélhetővé, személyesen megtapasztalhatóvá teszi a bemutatott témákat. Híres még Aarhus különleges kortárs gyűjteménnyel rendelkező művészeti múzeuma, de találhatunk itt a nőknek is múzeumot, a Moesgard múzeumnak pedig egyedülálló őskori gyűjteménye van.

A város ugyanakkor nemcsak hagyományokban erős, de emellett nagyon fiatalos is, és ez nemcsak egyetemének köszönhető. Ez a kettősség jelenik meg a város kulturális fővárosi programjában és jelmondatában (Gondold újra!) is. Hangsúlyos a történelmi vonal, de egyben erre építve előre is tekint, fontos aktuális társadalmi kérdéseket boncolgat – természetesen az Aarhusba látogatók aktív bevonásával. A nagykövetasszony szerint a „dán DNS” alapja a nagyon erős bizalom: a dánok bíznak egymásban, a közösségekben, a politikai vezetőkben, a közszolgákban. Ahogy a dán történelem a részvételen, párbeszéden és sokféleségen alapszik, ezek ma is a legmeghatározóbb értékek. Többek között ennek is köszönhető, hogy a jelentős demokratikus hagyományokkal rendelkező Dániában „nemzeti tragédia”, ha egy parlamenti választáson 80% alá esik a részvétel. Kirsten Geelan kedvenc idézete a dán írótól, N. F. S. Grundtvigtól származik, ami szerinte jól leírja az ideális társadalmat a dánok szerint, amelyben „kevés embernek van túl sok, de még kevesebbnek túl kevés” ("når få har for meget og færre for lidt").

Boldogságbogyók vagy a biztonság


dan3.pngAllan Sørensen már több éve a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál programigazgatójaként dolgozik, Magyarországon él. Az egyik legnevesebb hazai alternatív filmfesztiválra évek óta ő válogatja össze a filmeket, emellett egy másik cégben magyar és közép-európai orvosokat közvetít ki Dániába és készíti fel őket az ottani életre, a dán kultúrára. Kint egyértelműen erősebb a biztonság, nagyobb szerepe van a közösségnek, és a munka és magánélet is általánosan kiegyensúlyozottabb. Nem szeret azonban túl idealisztikus képet festeni országáról – a túlságosan pozitív kép könnyen csalódáshoz vezethet.


A dán filmek sikerének egyik titka szerinte, hogy univerzális, mindenkit érintő témákat dolgoznak fel nagyon hatásos módon. Erre jó példa Thomas Vinterberg A vadászat, vagy a Születésnap című korábbi filmje, amelyeket itthon is nagy sikerrel játszottak a mozik. Az ENSZ kutatása alapján a világ egyik legboldogabb nemzetének boldogsága mögött gúnyosan sokan a „boldogságbogyókat” (az antidepresszánsok intenzív használatát) látják, de szerinte ez inkább az emberek erős biztonságérzetével van összefüggésben. Dániában tudják az emberek, hogy ha bajba kerülnek – például megbetegednek vagy elveszítik állásukat – , az állam gondoskodik róluk, ettől mindig biztonságban érezhetik magukat. Benny Andersen dalszerzőtől választott kedvenc idézetet: „Az élet nem a legrosszabb dolog, ami történhet veled, és a kávé is mindjárt lefő(„Livet er ikke det værste man har og om lidt er kaffen klar”).  


A közösség a fontos


dan4.pngSzőke Thomas menekültként érkezett Dániába még 1985-ben, ahol először sokkolta őt a dánok közvetlensége és nyitottsága, ahogy befogadták. A dán társadalom szerinte is nagyon erősen épít a közösségekre, amelyben az emberek a közösség jólétére koncentrálnak: „Először mindenkinek legyen jó, aztán nekem nagyon jó” – valahol ez húzódik meg a dánok híres boldogsága mögött is, ami szerinte nem valami nagy csoda, egyszerűen a dán életszemléletből következik. A humor szintén erősen befolyásolja a dánok jól-létét: egyik dán munkahelyén kollégájával megjegyezték, hogy ha egy nap nem nevettek együtt legalább húsz percet, az pocsék nap volt. Tesznek is azért, hogy jól érezzék magukat.


A közösség fontossága megjelenik az ő személyes hygge definíciójában is. Szerinte a manapság minden életmódmagazin és -blog kedvenc szava azt írja le, amikor a dánok időt szánnak arra, hogy kihasználják a jóléti társadalomban adott anyagi javakat, és az élményt megosztják egy közösséggel – legyen az a közösség akár csak kétfős. Szerinte nagyon könnyű félreértelmezni a dánok viselkedését, ha az ember nem tudja dekódolni: könnyen hidegnek és távolságtartónak gondolhatja őket valaki, pedig inkább csak szerények, és nem akarnak tolakodóak lenni. „Van, aki a szél ellen kerítést épít, és van, aki szélmalmot” ("når vinde blæser, bygger nogle vindmøller, mens andre bygger læhegn") – zárta kedvenc mondásával a beszélgetést.

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

hulladek_cover.PNGEurópa számokban: háztartási hulladék az EU országaiban

Sokkoló, hogy egy átlagos uniós polgár mennyi háztartási szemetet állít elő egymaga évente: jelenleg ez átlagosan 476 kg, azaz napi 1,3 kg! Magyarország szerencsére ezt az átlagot lefelé húzza, naponta „csak” egy kilogramm (évente fejenként 377 kg) szemét megtermeléséért vagyunk felelősek. Ez a mennyiség csak a kommunális szemetet jelöli, benne van például a mindennapokban kidobott csomagolóanyag, élelmiszer, a kerti hulladék és a települési közintézmények szemete is – de az ipari és mezőgazdasági hulladékot például nem tartalmazza.

Csökkenő trend – egyre nagyobb feldolgozás

A magas számok ellenére jó látni, hogy az uniós szinten elállított lakossági hulladék jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben. A 2002-es csúcshoz képest, amikor évente átlagosan még 527 kg szemetet termeltek a mai uniós polgárok, közel 10 százalékkal sikerült visszaszorítani a szemetelést.

Emellett nagyon fontos az is, hogy hogyan végzi ez a sok hulladék: a legkörnyezetkárosítóbb az, ha csak simán hulladéklerakóba kerül. Ennél egy fokkal jobb, ha elégetik, így energiát nyernek belőle (itt fontos az égetésnél keletkező mérgező anyagok megfelelő kezelése), de még jobb a környezetünknek, ha valamilyen formában újrahasznosítjuk vagy komposztáljuk őket. Jó hír, hogy úgy tűnik, egyre kevesebb szemét végzi feldolgozatlanul valamilyen lerakóban: uniós szinten a harmada, Magyarországon kb. a kétharmada. Emellett egyre nő a komposztált és újrahasznosított szemét aránya is. Míg 1995-ben az összes kommunális hulladék 17 százalékát komposztálták vagy hasznosították csak újra az EU-ban, addig ez az arány már majdnem eléri az összes ilyen hulladék felét (46 százalék).

Eltérő jólét és tudatosság

A megtermelt kommunális szemét mennyisége általában a gazdasági fejlettséggel, jóléttel arányosan nő. Az egy főre jutó hulladék nagysága az EU-ban a leggazdagabb országokban a legnagyobb, de ott általában sokkal okosabban is hasznosítják. A szemét mennyisége emellett tudatosságot is tükröz: minél tudatosabban él a helyi lakosság, annál jobban hozzájárul, hogy ez a mennyiség mind kevesebb legyen. (Az Eurostat megjegyzése alapján a különböző értékek a kommunális szemét némileg eltérő értelmezésére is visszavezethetők.) Bár a szemét továbbhasznosítása nagyban függ az aktuális állami politikától, nagyon sokat tehetünk mi, egyes emberek is annak érdekében, hogy ne terheljük napi több mint egy kilogramm szeméttel Földünket.

europa_szamokban_szemet-01.png

Vállalj részt a szemét csökkentésében!

Az Európai Hulladékcsökkentési Hét nevű kezdeményezés 2009 óta minden év novemberében (idén 18 és 26. között) buzdítja arra az európai lakosságot, hogy fogják vissza a szeméttermelésüket. Ilyenkor vállalkozó szellemű önkéntesek saját akcióötleteikkel, vállalásaikkal hívják fel a figyelmet a hulladék lehetséges csökkentésére, valamint az újrahasznosítás fontosságára. A kezdeményezés eddigi hét éve alatt több tízezer akciót valósítottak meg szerte Európában, több mint harminc ország közreműködésével. A kezdeményezéshez bárki kapcsolódhat, hisz éppen ez a lényege: ismerjük meg, sajátítsuk el és tegyük mindennapjaink részévé a fenntartható gondolkodást. Az Európai Hulladékcsökkentési Héthez a magyar koordináló szervezet, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatósága (OKTF NHI) remek honlapot készített. Az oldalon számos tippet, példamutató vállalást, jó gyakorlatot ismerhettek meg, a  www.vallalom.eu oldalon pedig saját vállalásotokat is regisztrálhatjátok. Ötleteinket mi is több cikkünkben megosztottuk veletek – ugye beszálltok? :-)

0 Vissza

sparga1.jpgEzúttal egy belga – pontosabban flamand – ételt mutatunk be, amellyel a legtöbb belga étteremben egész évben találkozhat az ember. Igazi szezonja azonban április végétől június elejéig tart: ilyenkor az élelmiszerboltok, piacok és az otthoni asztalok is megtelnek a tavasz egyik első friss zöldségével, a spárgával.

A növény a liliomfélék családjába tartozik, neve a perzsa asparag (hajtás) szóból ered. Már az ókori rómaiak is fogyasztották, feljegyzések szerint Julius Caesar például olvasztott vajjal kedvelte. Fogadott fiának, Augustus császárnak tulajdonítják azt a mondást, amely szerint: „velocius quam asparagi conquantur”, ami annyit tesz, hogy gyorsabban, mint ahogy az Asparagus megfő.

A spárgafogyasztásnak komoly hagyománya és kultúrája van Belgiumban. A belgák első sorban a fehér spárgát készítik előszeretettel: ezeket lefedve, a nap elől elzárva termesztik. Ezzel megelőzik, hogy a növény fotoszintetizáljon, ettől íze egy kicsit édeskésebb és állagra egy kicsit puhább lesz. A flamandok sokszor fehér aranynak (wit goud) is hívják a fehér spárgát, mert annyira szeretik – és a legtöbbször annyira drága is. A spárgát gyakran fogyasztják előételként vagy zöldköretként, de ebben a változatban akár teljes fogásnak is megteszi. A flamand módra elkészített spárga lényege: fehér spárga párolva, vagy főzve, holland vajjal vagy olvasztott vajba forgatott tojásos mártással, kis petrezselyemmel, sóval-borssal.

Íme egy hagyományos recept az elkészítéséhez:

Hozzávalók:

  • két csomag fehér spárga
  • 4 főtt tojás
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • apróra vágott petrezselyem
  • bors

Elkészítés:

Hámozzuk meg és főzzük haraphatóra (20-30 perc alatt) a spárgát, majd itassuk le róla a nedvességet, helyezzük egy kínálótálra. Főzzünk 4 tojást keményre sós vízben, majd vágjuk őket egészen apróra. Keverjük össze az olvasztott vajjal, sóval, borssal és a felaprított friss petrezselyemmel, majd halmozzuk a forró zöldségre.

A legjobb persze friss, tavaszi zöldségből készíteni, de a konzervként kapható változatból is finom étel ksézíthető.

Eet smakelijk, azaz jó étvágyat! :-)

sparga2.png

sparga3.jpg

Képek forrása: (1); (2); (3)

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi
 bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza