mulgi1.pngMég egy kicsit tart a tél, és ilyenkor kevesebb a friss alapanyag, meg talán az inspiráció is egy-egy jó ételhez. Ötletet mi most az észt konyhából merítünk, ahol az ottani hűvösebb időjárás ellenére a helyi összetevőkből különleges és változatos finom fogásokat készítenek. Ilyen összetevő például az árpa, a hűvösebb égövek legfontosabb gabonaféléje, amely az észt konyhának is lényeges alapanyaga. A hónap receptje a mulgipuder, a tápláló krumplis árpakása, amelyet a télen elérhető élelmiszerekből is könnyen elkészíthetünk.

A mulgipuder az egyszerű összetevők ellenére az észt földművesek asztalán egykor az ünnepi menü részének számított. Mára az észtek a mulgikását ugyan hétköznapi fogásként eszik, de a kevés teljesen észt eredetű, hagyományos nemzeti ételek egyikeként nagy becsben tartják.

A kását a mulgikról nevezték el, az Észtország déli, jó termőfölddel rendelkező területein élő, külön nyelvjárással rendelkező népcsoportról. Innen származik a másik észt nemzeti étel, a mulgikáposzta (mulgikapsas) is, amely valamennyire a mi székelykáposztánkkal rokonítható, csak itt az árpagyöngy is az összetevők között szerepel.

Az egyes elkészítési módok természetesen házról házra eltérhetnek, mi Karin Annus Kärner Észt ízek és hagyományok (Estonian Tastes and Traditions) című könyvében szereplő recept alapján készítettük a leírást.

mulgi2.jpg

Hozzávalók

1 kg krumpli

100 g árpagyöngy

1 l víz

1,5 teáskanál só

1 fej hagyma

60 g vaj

100 g szalonna/bacon


Elkészítés

1 liter hideg vízbe áztassuk be a meghámozott, kockára vágott krumplit, majd a tetejére az árpát. (Az árpát érdemes előző nap beáztatni, majd leöblíteni és lecsepegtetni.) Forraljuk fel, majd fedő alatt, kis lángon főzzük egy és negyed órán keresztül, amíg a krumpli és az árpa megpuhul. Az árpa lassabban fő puhára, mint a krumpli.

Eközben egy másik fazékban olvasszuk fel a vajat, és pirítsuk rajta a felkockázott hagymát, amíg elkezd barnulni.

Szűrjük le a vizet a krumpliról és az árpáról, majd tegyük vissza az edénybe, és nyomjuk szét (de ne pürésítsük) a krumplit. Ügyeljünk, hogy az árpát ne törjük össze túlságosan. Fakanállal keverjük össze a tört krumplit és az árpát, és adjuk hozzá a pirított hagyma háromnegyedét.

A maradék hagymát és (ha nem vegetáriánus módon készítjük) a zsírjára sütött, felvágott szalonnát vagy bacont adagonként, a kása közepén képzett mélyedésbe helyezve tálaljuk. Hideg tejet kínálhatunk mellé.

Head isu, azaz jó étvágyat! :-)

Képek forrása: Toidutare; Eesti Kartul

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

kulinaris_horror_index.jpgMinden országnak megvan az olyan hagyományos, helyben népszerű nemzeti étele, amely az adott területen kívül minimum kétes elfogadottságú – mert bizarrnak, sőt néha emberi fogyasztásra alkalmatlannak tűnik. Egy kicsit ilyen a mi zsíros kenyerünk is – amikor egy-egy erasmusos buliban magyar oldalról elő- vagy akárcsak szóba kerül, nehéz bármilyen nyelven elmagyarázni, hogy egyáltalán nem borzasztó, sőt, lilahagymával az egyszerű étkek egyik legnagyobb királya. (Ugyanakkor már az étel nevének lefordítása is komoly kihívás elé állíthatja az elbeszélőt.)

Most ilyen, más nemzetek számára meghökkentő hagyományos ételekből mutatunk be egy kiadós ebédre valót – írjátok meg, ha ismertek még hasonlót! :-)

kulinaris_horror_01.jpg

Surströmming (erjesztett hering, Svédország)

Kezdjük egy északi finomsággal, a svédek egyik ételkülönlegességével, a surströmminggel, az erjesztett heringgel. Az étel gyakorlatilag rothadt halhús, amelyet kifogás után jó pár hónapig rohadni hagynak. Sokak szerint a világ legbüdösebb étele, penetráns szaga miatt maguk a svédek is a szabadtéri kóstolást és fogyasztást ajánlják. Elkészítésének több száz éves hagyománya van, fogyasztása akkor terjedt el, amikor az északi népek az akkoriban nagyon drága só helyett más tartósítási módszerrel raktároztak el ételt az ínségesebb időkre. Ma már konzervben árulják, amelyben tovább erjed az étel, ezért a dobozok jellegzetesen felpuffadnak és egy idő után fel is robbanhatnak – ezért is tiltják, hogy repülőre vigyék az utasok. Íze nagyon intenzív, sós és savanyú egyszerre, állítólag szendvicsként, vékony, megvajazott kenyérbe téve, főtt krumplival és hagymával a legélvezetesebb – de csakis a szabadban.

kulinaris_horror_02.jpg

Tripice (pacalleves, Horvátország)

A pacaltól mint alapanyagtól sokan viszolyognak: az ember sok jóval ízletesebb részét is elkészítheti a marhának, mint a tisztára mosott gyomrát. Bármennyire is visszatetsző sokaknak, a pacal egész Dél-Európában népszerű. A belőle készült leves török hatásra terjedt el a Balkánon, Romániától Horvátországig előszeretettel fogyasztják így. A horvát recept mindig tartalmaz hagymát, fokhagymát és szalonnát a marhabendőn kívül, amit valamilyen zöldséges alaplével, gyakran paprikásan vagy paradicsomosan, krumplival és sajttal megszórva készítenek el.

kulinaris_horror_03.jpg

Criadillas (sült bikahere, Spanyolország)


Bikahere. Hol máshol lehet kedvelt étel, mint Spanyolországban, ahol számos hagyomány kapcsolódik a bikákhoz. A gasztronómiában is kiemelt szerepet játszik: a spanyolok az állat szinte minden porcikáját elfogyasztják a farkától a herééig. A criadillast állítólag a legnagyobb spanyol uralkodók is előszeretettel ették – a régi hiedelem szerint ugyanis kiváló gyógyszer impotencia ellen. Valójában nemcsak a bika-, de a borjú- és a sertéshere fogyasztásának van is hagyománya van a spanyoloknál, a fogást gourmet éttermek étlapjain is megtalálhatjuk. Állagra krémes, íze egyesek szerint sima csirkehúsra, más szerint a májra hasonlít. Ha kipróbálnátok, íme egy jól dokumentált recept magyarul. Aki kóstolta, ossza meg!

kulinaris_horror_04.jpg

Casu marzu (nyüves sajt, Olaszország)

A híres-hírhedt nyüves juhsajt Szardíniáról származik: nagyon finom krémességét és elrettentő erejét annak köszönheti, hogy élő kis légylárvák (sajtkukacok) rágják át magukat rajta, a sajtban egy speciális váladékot maguk mögött hagyva, amely édeskés ízt is ad a sajtnak. Akkor fogyasztják, amikor még lárvák lakják, éppen ezért közegészségügyi okokból hivatalos forgalomba nem kerülhet, de a helyiek így is örömmel eszik már évszázadok óta.

kulinaris_horror_05.jpg

Sült vér (Magyarország)

Disznóvágásokon szinte elmaradhatatlan fogás – általában reggelire – a levágott sertés véréből készített sült finomság. Jó sok hagymával készül, a már alvadt vért sütik meg és ízesítik különböző fűszerekkel, majoránnával, borssal. Alapanyagként nemcsak a malac jöhet szóba. A sült vérnek nemcsak Magyarországon vagy hagyománya, Hrabal sörgyári capricciójából tudhatjuk, hogy Csehországban is szívesen fogyasztják, de Európa számos más országában is jellemző. Ki kóstolta már? :-)

(A képen Magyarországon a legnagyobb adagszámban egyben elkészített sült vér Kakucson.)  

A képek forrása: surssurströmming, triplice(1), tripice(2), criadillas, casu marzu, sült vér

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

sparga1.jpgEzúttal egy belga – pontosabban flamand – ételt mutatunk be, amellyel a legtöbb belga étteremben egész évben találkozhat az ember. Igazi szezonja azonban április végétől június elejéig tart: ilyenkor az élelmiszerboltok, piacok és az otthoni asztalok is megtelnek a tavasz egyik első friss zöldségével, a spárgával.

A növény a liliomfélék családjába tartozik, neve a perzsa asparag (hajtás) szóból ered. Már az ókori rómaiak is fogyasztották, feljegyzések szerint Julius Caesar például olvasztott vajjal kedvelte. Fogadott fiának, Augustus császárnak tulajdonítják azt a mondást, amely szerint: „velocius quam asparagi conquantur”, ami annyit tesz, hogy gyorsabban, mint ahogy az Asparagus megfő.

A spárgafogyasztásnak komoly hagyománya és kultúrája van Belgiumban. A belgák első sorban a fehér spárgát készítik előszeretettel: ezeket lefedve, a nap elől elzárva termesztik. Ezzel megelőzik, hogy a növény fotoszintetizáljon, ettől íze egy kicsit édeskésebb és állagra egy kicsit puhább lesz. A flamandok sokszor fehér aranynak (wit goud) is hívják a fehér spárgát, mert annyira szeretik – és a legtöbbször annyira drága is. A spárgát gyakran fogyasztják előételként vagy zöldköretként, de ebben a változatban akár teljes fogásnak is megteszi. A flamand módra elkészített spárga lényege: fehér spárga párolva, vagy főzve, holland vajjal vagy olvasztott vajba forgatott tojásos mártással, kis petrezselyemmel, sóval-borssal.

Íme egy hagyományos recept az elkészítéséhez:

Hozzávalók:

  • két csomag fehér spárga
  • 4 főtt tojás
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • apróra vágott petrezselyem
  • bors

Elkészítés:

Hámozzuk meg és főzzük haraphatóra (20-30 perc alatt) a spárgát, majd itassuk le róla a nedvességet, helyezzük egy kínálótálra. Főzzünk 4 tojást keményre sós vízben, majd vágjuk őket egészen apróra. Keverjük össze az olvasztott vajjal, sóval, borssal és a felaprított friss petrezselyemmel, majd halmozzuk a forró zöldségre.

A legjobb persze friss, tavaszi zöldségből készíteni, de a konzervként kapható változatból is finom étel ksézíthető.

Eet smakelijk, azaz jó étvágyat! :-)

sparga2.png

sparga3.jpg

Képek forrása: (1); (2); (3)

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi
 bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

pirog1.jpgEbben a hónapban az idén százéves fennállását ünneplő Finnország egyik legjellemzőbb ételét, a karjalanpiirakkát mutatjuk be. Ezzel az étellel és változataival gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk Finnországban – előszeretettel eszik reggelire, streetfoodként, otthoni fogásként, de ünnepnapokon, esküvőkön is. Ehető önmagában, és szendvicsalapnak is szuper.

A pirog Karéliából (ma Oroszország és Finnország osztozik a területen) származik, amely a finn nemzeti eposz, a Kalevala szülőhelye is. A karéliai pirog jellemzően rozstészta alapú, tipikusan sós tejberizzsel (vagy krumpli- vagy répapürével) töltött, felülről nyitott, csónak alakú, tésztájában ropogós sós sütemény. Egyike Finnország három kedvenc ételének. Épp egy éve készítettek Finnországban egy átfogó felmérést, hogy megtudják, mit tartanak a finnek legjellemzőbb ételüknek: több mint negyvenezren szavaztak, és végül a rozskenyeret nevezték meg a szintén karéliai ragu és a karjalanpiirakka előtt.

A karéliai piroghoz hasonló ételekkel sokfelé találkozhatunk Karélia körül, sőt Szibériában vagy Kínában is. Az étel a 17-18. században jelent meg a mai Dél-Finnország területén, ahonnan az elvándorló karéliaiak révén egész Finnországba, sőt Svédországba is eljutott a sós péksütemény. Az étel első hivatalos, írásos említése 1686-ból származik. A hagyományos finn ételt az EU eredetvédelmi oltalma is védi. 2003 óta jegyzik a hagyományos különleges termékek (HKT) között, olyan termékekkel együtt, mint a magyar tepertős pogácsa, az olasz mozzarella, a spanyol jamón serrano vagy a nápolyi pizza (amely szintén volt már nálunk a hónap receptje).

Receptünkhöz a Finn Külügyminisztérium által működtetett This is Finland (Finland.fi) oldal receptjét használtuk, de természetesen ahány finn ház, annyi eltérő szokás a készítésre, számtalan receptvariációval találkozhatunk a lent bemutatott verzión kívül is.

Hozzávalók

A tésztához:
- 1 dl víz
- fél – 1 teáskanál só
- 2,5 dl rozsliszt

A rizses töltelékhez:
- 2,5 dl víz
- 1 liter tej
- 2,5 dl rizs
- 1 teáskanál só

Elkészítés

Az átöblített rizst tegyük fel főni forró vízben, majd várjuk meg, míg nagyjából felszívja a vizet. Ekkor alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett adjuk hozzá lassan a tejet. Félig lefedve, alacsony lángon hagyjuk tovább főni, míg fel nem szívja a tejet, és sűrű kását, tejberizst kapunk. Sózzuk ízlés szerint és hagyjuk hűlni.

A sütemény tésztájához öntsük össze az összetevőket és formázzunk belőle homogén állagú tésztát. Nyújtsuk hosszú hengerré, és vágjuk fel 12 egyenlő részre. A tésztákat nyújtsuk és formázzuk vékony, ovális darabokká. Helyezzünk minden tészta közepére a töltelékből, majd a tészta szélét hajtsuk a töltelékre, kis hullámokat formálva a visszahajtott peremen.

pirog2.jpg

Előmelegített sütőben süssük 250-300 fokon 10-15 percet – a nagyon meleg sütő és a rövid sütési idő biztosítja, hogy a tészta ropogósra sül, miközben a töltelék nem szárad ki. A kész süteményt kenjük meg olvasztott vajjal. Melegen fogyasszuk – ehetjük magában, vajjal, túróval, vagy tojáskrémmel (vajjal kevert aprított főtt tojással).

Hyvää ruokahalua, azaz jó étvágyat! :-)

pirog3.jpg

pirog4.jpg

Kép forrása: borítókép: Jani Kärppä / Visit Finland; 2. és 4. kép:cakecrumbsbeachsand.com; 3. kép: Visit Finland

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

eszt1.jpgJól pörgő startupvilág, digitális innovációk, mindent behálózó, világszínvonalú e-közigazgatás – ez is Észtország, de ennél sokkal több. Jó humorú, a világra nyitott, optimista emberek, akikkel könnyű barátságot kötni, akiket különleges szeretet fűz feketekenyerükhöz és a nagymamájuk káposztaföldjéhez is. Többek között ezekről is hallhattunk legutóbbi estünkön, amikor Szederkényi Olga és vendégei segítségével Észtországot fedeztük fel.

A természetközeli high-tech ország

eszt0.PNGAz est első vendége, Észtország Magyarországra akkreditált – egyébként hivatalát Bécsből ellátó – nagykövete, Rein Oidekivi nagy szeretettel mesélt hazájáról, a 2222 sziget és megszámlálhatatlan erdő országáról. A nagykövet is az egyik észt szigetről, a harmadik legnagyobbról, Muhuról származik, amely népszerű nyaralóhely az észtek körében, és többek között a helyi hímzésről és struccfarmjáról híres. Otthonából többek között az észtek kedvelt fekete kenyere, a rozs alapú leib hiányzik neki nagyon – természetesen szerettei, barátai, az észtországi fények, illatok, hangok mellett.

A nagykövet röviden beszélt országa elnökségi programjáról is, amely az egyensúly megteremtésére helyezi a hangsúlyt – egyensúlyra a közös európai kultúra és közös ügyek, valamint a tagállami kultúra és nemzeti érdekek közt; de ugyanígy a természettel való közvetlen kapcsolat és a legújabb technológiákra épülő életmód közt. Rein Oidekivi szerint az elnökség hatalmas megtiszteltetés és egyben lehetőség, hogy Észtország európai szinten képviseljen valamit, amiben nagyon erős: például hogy a digitális innovációk, e-közigazgatás területén támogassa a közösséget.

Az észt nyelv – csakúgy, mint a finn – a magyarral rokon, de ez kimerül kb. 7-800 közös gyökerű szóban. A hagyományosan ismert hasonló szópárok mellett (pl. hal / kala) két érdekes – persze nem komoly – példa is jelképezi távoli rokonságunk: a gumimatrac és a kézigránát is nagyon hasonlóan szól észtül (kummi madrats és käsi granaat). Nemcsak az ország klímájáról, de az észtek hagyományos optimizmusáról is vall a nagykövet egyik kedvenc észt közmondása, amely szerint nincsen rossz idő – csak rossz öltözet. Búcsúzóul Oidekivi egyik kedvenc észt írójától, Karl Ristikivitől idézett: See, mis sa naeratades kinkisid / võib kunagi otsa saada / aga naeratus jääb; azaz az ajándék, amit mosollyal adsz, eltűnhet egy nap, de a mosoly mindig megmarad.

Legyen kenyér!

eszt2.jpgAz est második vendége szintén nagykövet volt, de ő Magyarországot képviselte Észtországban hosszú ideig: Jávorszky Béla két terminust töltött Tallinnban (illetve a három balti államban, közös akkreditációval), megszakítással 1991 és 2002 között. Mint elmondta, a kedves emberek és a városok szépsége egyből magával ragadta Észtországban. Itteni nagyköveti megbízatása hosszú időt ölelt fel, amely alatt hatalmas változáson ment át a kis balti állam. A hetvenes- nyolcvanas évek Észtországára „jég alatt alvó vérfolt”-ként hivatkozott, amelynek hatása még érződött 1991-es kinevezésekor is. Ekkor az ország még nagyon szürke volt, lepusztult állapotban – ez tükröződött az általános állapotokon, infrastruktúrán, de az emberek meggyötört lelkén is. Ekkor Magyarországot és a magyar embereket még „távoli nagy testvérként” kezelték, akik fontos kapcsot jelentettek Európa felé. Majd 2002-re, mikorra Észtország már sokkal fejlettebb, öntudatosabb nemzet képét mutatta, ez a vonal és Magyarország jelentősége az észtek számára jelentősen meggyengült.

Jávorszky Béla íróként és műfordítóként számos magyar és észt alkotást fordított észtről magyar nyelvre, legutóbb épp Viivi Luik Árnyékszínház című esszéregényét ültette át magyarra. A nagykövet mesélt észtországi magyar hatásokról, helyekről, például annak a patikának a történetéről, amelyet 1582-ben egy Pozsonyból elvándorolt magyar gyógyszerész, Burchard-Bélaváry János alapított. A Burchard-Bélaváry család az egyik első magyar gyógyszerészdinasztia, akik apáról fiúra örökítve a hivatást egészen 1911-ig működtették Tallinn központjában gyógyszertárukat.

Jávorszky Béla szerint az észtek sokban hasonlítanak közeli rokonaikra, a finnekre (Finnoszágban szintén dolgozott diplomataként), ugyanakkor szerinte az észtek sokkal nyitottabbak, könnyebb velük közeli kapcsolatba kerülni, mint a finnekkel; és a finnekkel ellentétben szerinte az észteknek remek a humorérzékük. Az észtek feketekenyér-szeretetéről vall az egyik kedvenc észt mondása is: az étkezést legtöbbször „Jätku leiba!” kívánsággal kezdik, amely nagyjából annyit jelent, hogy „legyen kenyér”.

Az erdei bogyók és a nagymama káposztaföldje

eszt3.jpgAz est utolsó vendége egy észt-magyar házaspár, Farkas József és felesége, Anne Kuldkepp voltak, akik még 1968-ban ismerkedtek meg az akkori „birodalmi fővárosban”, Moszkvában. Családjuk egy része ma Észtországban él, ők Magyarországon – de ha összejön a család szigetszentmiklósi házukban, akkor „ott magasabb az egy négyzetméterre jutó észtek száma, mint Észtországban”.

Farkas József szenvedélyesen mesélt második otthonáról, Észtországról, ahol az emberek szeretik szalonnaszagúvá pácolni magukat a füstös szaunában (suitsusaun), és akiknek különös örömet okoz átautózni a befagyott Balti-tengeren – még ha néha a jég be is szakad egy-egy autó alatt. Szerinte az észtek igazi gyűjtögető nemzet: nagyobb örömet nem tudunk okozni észt barátainknak, mint hogy elkísérjük őket az erdőbe mindenféle erdei bogyókat vagy gombákat szedni. Nagy csodálattal mesélt a mai modern észt építészetről is, amely a népművészetből merít. Egyik fiuk, Dénes képzőművész lett, aki nagy büszkeségükre 2013-ban Észtországot képviselte a velencei Biennálén.

Szó esett még az észtek hazaszeretetéről is, amelyet Farkas József szerint hétköznapi természetességgel élnek meg. Észtországhoz, az észt földhöz való ilyen ragaszkodásuk jól tükröződik az egyik legkedveltebb észt gyerekdalban is: Mulle meeldib Eestimaa / Saaremaa, Hiiumaa / Pärnumaa ja Raplamaa / vanaema kapsamaa. (Szeretem Észtországot / Saare földjét, Hiiu földjét / Pärnu földjét, Rapla földjét / a nagymama káposztaföldjét.)

A sorozat következő estjén, november 16-án Dániába utazunk majd képzeletben legalább egy csésze ital erejéig – várunk akkor is mindenkit szeretettel!

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

nautika2.jpg

Mostani gyűjtésünkben Európa legszebb fekvésű éttermeiből mutatunk párat – közös jellemzőjük, hogy ezeken a helyeken a finom ételekhez lélegzetelállító kilátás is jár. Szintén közös bennük, hogy kevésbé olcsó turistamenüjükről híresek: legtöbbjüknél világhírű séfek készítik a legfrissebb trendek szerint – borsos áron kínált – fogásaikat.

Le Jules Verne, Párizs, Franciaország

Egy ilyen gyűjtésből nem maradhat a francia konyha egyik világhírű párizsi étterme, a Le Jules Verne, amely az Eiffel-torony második emeletén várja vendégeit. Az étterem séfje Alain Ducasse, a francia konyha egyik legnagyobb mai alakja, akinek több mint húsz étterme van a világ minden táján, több Michelin-csillaggal is rendelkezik. Az éttermet nemrégiben felújították, elegáns, kortárs berendezést kapott. Ebédidőben csodálatos kilátás nyílik innen Párizsra, a boulevard-okra, háztetőkre; de a „fény városa” vacsoraidőben is egyedülálló panorámát szolgáltat az ide látogatóknak.



Grotta Palazzese, Polignano a Mare, Olaszország

A dél-olaszországi Grotta Palazzese különlegessége, hogy az étterem tulajdonképpen egy magas sziklafal oldalában, egy barlangban (grotta) működik. Persze ez nem klasszikus értelemben vett barlang: oldalról teljesen nyitott az Adriai-tengerre, amelynek morajlása biztosítja a zenét az ebédekhez és a vacsorákhoz. A csodálatos látvány már évszázadok óta vonzza ide a szépre éhezőket: a helyen már az 1700-as évektől bálokat tartottak a helyi nemesek.


Lycabettus – Oia, Snatorini, Görögország

Szintén sziklára épült a Santorini szigetén működő Lycabettus, amelyet a világ egyik legromantikusabb helyének mondanak. Maga a sziget is egyedülálló szépségű – a klasszikus kék-fehér épületekkel díszített kis szigetet nyaranta közel egymillió turista keresi fel. Az étterem terasza szó szerint egy szikla szélére épült, a korábban (mintegy 3600 évvel ezelőtt) felrobbant helyi vulkán maradványán, a kalderán – pazar kilátással az Égei-tengerre.


Nautika, Dubrovnik, Horvátország

Maradva a Földközi-tengeren: Horvátországnak is megvan a maga tengerparti gasztro-csodája. Ódon városfal, történelmi városkép és egyedülálló tengeri finomságok – ezek mindenképp várnak a Nautikába látogató vendégekre. Az étterem közvetlenül az óváros kapujában fekszik, ahonnan remek kilátás nyílik a Bokar- és a Lovrijenac-erődre is. Horvátország egyik legnevesebb éttermében a helyi hírességek mellett rengeteg világsztár is megfordul évről-évre. Az étterem oldalán büszkén számol be ezen látogatásokról – köztük arról, hogy a II. János Pál pápát is vendégül látták.



Ice Q, Sölden, Ausztria

Ausztriából az Ice Q étterem került a listára, amely nem a tenger látványával, hanem az Alpok hegyláncaival kápráztatja el vendégeit. Az étterem 3048 méterrel a tengerszint felett található, a Gaislachkogl csúcson. Az étterem kialakítása is egyedülálló: olyan, mintha a vendégek üvegkockában ülnének. A hely Sam Mendes brit filmrendezőt is megihlette, aki a legutolsó Bond film egyik fontos jelenetét itt forgatta. A helynek saját bora is van, amelyet három ország borásza közösen jegyez: a német, osztrák és dél-tiroli származású „Pino 3000” bor 3000 méter magasan érlelődik, amely a készítői szerint egészen különleges ízt ad neki.  

 



UFO, Pozsony, Szlovákia

Szintén magasra kell felmennie annak, aki válogatásunk utolsó fine dining éttermében szeretne egy jó estét eltölteni: a pozsonyi UFO étterem a Duna felett átívelő Szlovák Nemzeti Felkelés hídjának tornyában működik, 85 méter magasan. Az étterem névválasztása nem véletlen: aki járt már Pozsonyban, biztosan emlékszik „a szocialista városépítészet diadalának” tartott alkotásra, amely valóban olyan, mint amilyennek egy földönkívüli járművet gondolnánk (mondjuk a hetvenes években). A látvány azonban csak kívülről bizarr: az étterem belsejéből csodás a panoráma, szép időben állítólag 100 kilométerre is ellátni.


A gyűjtés összeállításához a Visit Europe válogatását használtuk fel. Magyarországról mit javasolnátok a listára? :-)

Képek forrása: Le Jules Verne, Grotta Palazzese, Lycabettus, Nautika, Ice Q, UFO

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

5 Vissza

tafel.jpgSzeptemberben az osztrák konyha jellegzetes ételét, a tafelspitzet mutatjuk be. A tafelspitz – magyarra fordítva leggyakrabban tányérhús – tulajdonképpen húslevesben puhára főtt marhahús, amelyet leveszöldségekkel, krumplival, tormával, almaszósszal, snidling- és sóskamártással tálalva fogyaszthatunk. Bár elkészítési ideje nem éppen rövid, ráérős, őszi, vasárnapi ebédként biztosan sokan szívesen megkóstolnák.

Az osztrák, pontosabban bécsi konyha hagyományaihoz illeszkedő tafelspitz eredete a 19. századra nyúlik vissza, ám a marhahúst már jóval korábban, a középkortól kezdve előszeretettel fogyasztották a bécsiek. Az igények kielégítésére 1549 és 1551 között például 200 ezer, 1650-ben közel 44 ezer szürkemarhát vittek Magyarországról az osztrák fővárosba. A tányérhús a 19. század végére a monarchiabeli főúri asztalok egyik legkedveltebb fogásává, egyben az amúgy puritán szemléletű Ferenc József császár kedvenc ételévé vált. Csakúgy, mint Krúdy Gyulának, aki Álmoskönyvében így ír a tafelspitzről:

„A tányérhús nem más, mint korán feltett »tehénhús«, az első főzet levessel, zöldséggel, mikor még csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a levesben, de a kalarábék, a vöröshagymák nincsenek még kellően átfőve. De a kel levele, bimbója, a zeller már igen jó a leveshús mellé, valamint az ecetes torma vagy paradicsommártás is. Ugyancsak azok közé az ételek közé tartozik, amelyekkel nem érdemes otthon megpróbálkozni. Étvágy, alkalom és megfelelő spitzhús vagy csonthús kell hozzá, hogy a tányérhús időre sikerüljön. Ideje a tizenegy óra, mint általában a tokánynak, báránypaprikásnak, a főtt kolbászoknak és a komoly marhapörköltnek szokott lenni.”

A hosszú elkészítési idő ellenére szerintünk mégis érdemes belevágni, és igazi osztrák recept alapján tafelspitzet főzni. Házias étel lévén ahány ház, annyi elkészítési szokás. Mi az osztrák nemzeti turisztikai hivatal receptje alapján javasoljuk elkészíteni a hagyományos tányérhúst.

tafel2.jpg

Hozzávalók:

1,5 kg marhafartő (vagy más minőségi marhahús, pl. szegyhús vagy nyak)

marhacsont

egy csokor leveszöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller a zöldjével)

1 póréhagyma

1 nagy fej vöröshagyma héjával

1-2 babérlevél

pár szem egész feketebors

metélőhagyma a tálaláshoz


Elkészítése:


A hagymát az egészséges külső takaróleveleivel vágjuk félbe, és a vágott részénél pirítsuk le zsiradék nélkül, amíg a vágásfelülete barna nem lesz.

Egy nagy edénybe öntsünk 3 liter vizet. Adjuk hozzá a leveszöldséget, hagymát, póréhagymát, babérlevelet, borsot, és forraljuk fel. Adjuk hozzá a megtisztított, lemosott húst és a csontokat, és a hústípustól függően hagyjuk főni közepes lángon, gyöngyöző vízben, amíg a hús omlósan puha nem lesz (villával végezhetünk húspróbát) – legalább két és fél / három órán át. A leves felszínéről a habot és zsírt rendszeresen szedjük le, ha elfőné a víz egy részét, pótoljuk. Sózzuk bőségesen, de csak két óra főzés után.

Ha a hús megpuhult, vegyük ki a főzővízből. A főzővíz kitűnő marhahúsleves, amelyet (ha szükséges, újabb sózás és ízlés szerinti ízesítés után) leszűrve frittátával (tésztaszélességre vágott palacsintatésztával) vagy grízgombóccal külön is tálalhatunk.

Szeleteljük fel a húst, öntsünk rá egy kevés levest és sózzuk ízlés szerint, díszítsük metélőhagymával. Köretként készíthetünk hozzá tepsiben sült burgonyát, zöldbabot kapros mártással vagy tejszínes spenótot is.

Guten Appetit! :-)

tafel3.png

A képek forrása: borító; (1); (2)

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

1 Vissza

kjopulu1.jpgA nyári időszakra csakis valami könnyedebb ételt ajánlanánk: egy friss, idényzöldségekből elkészíthető krémet. A pástétom kiváló bármilyen kenyérre kenve, de – például egy családi grillezésnél – remek kísérő étel is lehet. 

Ahogy Erdélyben a padlizsánból vineta vagy zakuszka készül, a délszláv államokban ajvár, úgy Bulgáriában kjopulu kerül az asztalra, amelyben a többi hasonló paprika- és padlizsánalapú krémtől eltérően egy kis borecet is van, fűszerezéséhez pedig jellemzően hozzátartozik a petrezselyem. A Balkánon és a Közel-Keleten nagyon népszerű padlizsán török közvetítéssel jutott el Magyarországra. Viszonylag igénytelen természete miatt könnyen termeszthető akár otthoni kiskertben is – nincs is finomabb a saját kertből származó padlizsánból készült krémnél , ami a főzéssel tartósítva üvegben sokáig eláll, így télen sem kell nélkülözni az asztalról! :-)

Hozzávalók (négy személyre)

- 1 padlizsán
- 2 közepes méretű, sült és hámozott zöldpaprika
- 2 közepes méretű, érett, kemény paradicsom húsa (lehetőleg mag nélkül) apróra vágva
- 4 evőkanál extraszűz olívaolaj
- 3 evőkanál vörösborecet
- 3 evőkanál apróra vágott petrezselyem
- 2 evőkanál apróra vágott fokhagyma
- só, feketebors

kjopulu3.jpg

Elkészítés

Süssük meg a padlizsánt és a paprikákat az alábbiak szerint: szurkáljuk meg 3-4 helyen, majd a tűzhelyen vagy a sütőben grillezve süssük addig, míg a héja el nem kezd feketedni, időnként fordítsuk meg. A legjobb az, ha szabad tűz fölött tudjuk megsütni – ekkor egy kis füstös ízt is kap a pástétom.

Tegyük öt percre nedvesített konyharuhába, majd távolítsuk el a héját. A padlizsánt vágjuk először félbe (lehetőleg fa- vagy kerámiahegyű késsel), majd kisebb darabokra, utána pépesítsük. Hasonlóképpen pépesítsük a meghámozott paprikákat. A padlizsánt és a paprikát keverjük össze.

Adjuk hozzá kanalanként az olivaolajat és az ecetet. Fakanállal alaposan keverjük össze, hogy sima állagú legyen a pástétom. Adjuk hozzá az apróra vágott paradicsomot, a petrezselymet, a fokhagymát, valamint a sót és a borsot. Keverjük tovább, amíg teljesen sima nem lesz.

Ízlés szerint fűszerezzük még, majd tegyük a hűtőbe, hogy jól áthűljön. Tányérra halmozva vagy kenyérre kenve tálaljuk előételként.

Добър апетит / dobur apetit, azaz jó étvágyat! :-)

kjopulu2.jpg

Az általunk bemutatott recepthez az Európai Bizottság Európa ízei: Kulináris utazás 27 recepttel Európán keresztül című kiadványában foglaltakat használtuk fel.

Képek forrása: mindmegette.hu, vazgledi.comgotvach.bg

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza