Európa Pont | 2013.04.26. 16:52

Egy csésze Firenze

firenze1.jpgAz Egy csésze Európa legutóbbi alkalmával a Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégéhez, Olaszországhoz kapcsolódóan Firenzébe kalauzoltuk vendégeinket. Firenzéről legtöbbünknek talán a csodás toszkán tájak, Brunelleschi lenyűgöző dómja (amelynek kupolája a mai napig nem egyértelmű, hogyan készült), az Arno felett átívelő híd, a Ponte Vecchio a sok kis üzletével, a Medici család vagy talán egyszerűen csak a reneszánsz jut eszébe – mindezek valóban jelentősen meghatározzák a város arculatát, de meghívott vendégeinkkel igyekeztünk további érdekességeket bemutatni a város történetéből és jelenéből.

firenze2.jpgFirenze nemcsak Michelangelo életében volt meghatározó, de itt született és alkotott az itáliai irodalom egyik meghatározó alakja, az olasz irodalmi nyelv egyik megteremtőjeként számon tartott Dante Alighieri is. Legjelentősebb műve a több mint egy évtizedig készült Isteni színjáték (La Divina Commedia). Dante munkásságáról és a reneszánsz kori olaszországi irodalomról Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor, az est első vendége mesélt, aki kitűnően ismeri az olasz irodalmat és nyelvet, és már 2009 óta dolgozik a mű legújabb magyar nyelvre fordításán. A jelenleg legelterjedtebb fordítás Babits Mihályé, aki nagyjából száz éve, 1912-ben ültette át magyar nyelvre a művet. Nádasdy Ádám két éven belül tervezi befejezni a fordítást, amely elmondása szerint „cukormentes diéta” lesz, ha elkészül – Babitscsal ellentétben az írás dallamossága, költőisége helyett inkább a szöveghűségre koncentrál. Dante műve Nádasdy szerint csodálatosan megírt, monumentális alkotás, amelynél, akár egy piramisnál, szinte felfoghatatlan, hogy ember hogyan képes ekkorát alkotni, amely egyszerre megdöbbentő és lelkesítő. A mű elképesztően informatív – megismerhető belőle a reneszánsz korabeli firenzei élet, bemutatja az ott élő családok életét, házaikat. Emellett aprólékos képet fest az egyházról is, amelyet a mélyen vallásos Dante komolyan kritizált. A két fordítás közti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy míg Babits megközelítésében az Isteni színjáték „ tankönyv, amely meglepően költői”, addig az ő olvasatában a mű sokkal inkább „költemény, amely nagyon informatív”. Érdekes, hogy a mű nyelve egyszerre nagyon fennkölt és alpári – Dante evvel a művével valami olyat alkotott, amely megkerülhetetlen volt a későbbiekben olasz nyelven író alkotók számára. „Dante Isteni színjátékban használt olasz nyelve úgy lett az olasz irodalom nyelve, ahogy a németeknél Luther Márton dialektusa vált a német irodalmi nyelv alapjává” – mondta ezzel kapcsolatban Nádasdy.

firenze3.jpgAz est második vendége, Gina Giannotti, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatónője az Isteni színjátékról beszélve hozzátette: bár a művet Olaszországban mindenki ismeri, aki csak iskolába járt, annak szövege korántsem könnyű olvasmány. A sűrű, bonyolult mondanivaló és a komoly filozófiai háttér nem teszik könnyen olvashatóvá vagy feldolgozhatóvá a művet. Giannotti megfogalmazásában Dante mellett Boccaccio és Petrarca voltak azok, akik „újrakanonizálták” az olasz nyelvet. Bár Giannotti maga nem toszkán, mindenkinek javasolja, hogy keresse fel Firenzét, ha teheti, amely a „reneszánsz maga”. Gasztronómiai szempontból a firenzei bifszteket (Bistecca alla fiorentina) nem szabad kihagyni. A Kultúrintézet vezetője számos olyan programról beszámolt, amelynek keretében az olasz kultúrával találkozhatunk Budapesten. Ilyen volt többek közt a Könyvfesztiválon Boccaccio születésének 700. évfordulójára emlékező ex libris kiállítás, illetve a Kultúrintézet komoly- és könnyűzenei koncertjei. Az idei Könyvfesztivál díszvendége Olaszország volt, így a kortárs olasz írók friss írásaiból jelenleg hatalmas a választék Magyarországon – érdemes szemezgetni a legújabb alkotások között.

firenze4.jpgHarmadik vendégünk Szomráky Béla tolmács volt, akit a szerelem irányított a tolmácsolás és fordítás irányába – gimnáziumban úgy gondolta, hogy az olaszra beosztott osztálytársnőjének szívéhez a közös idegen nyelv lehet a kulcs. A szerelmekből végül csak az olasz nyelv iránt érzett bizonyult tartósnak – azóta több idegen nyelvet is elsajátított, de a magyar mellett az olasz még az a nyelv, amelyen „számol vagy álmodik”. Szomráky Béla közel hét éven át élt az „elképesztően gyönyörűséges” Firenzében, amelyről azt tartja, „sosem unalmas, ahol minden arányos és tökéletes, amely lebilincselő, ugyanakkor emberséges is”. Amikor először érkezett hosszabb időre Firenzébe, több hónapba telt, míg lassan, hónapok alatt el tudta fogadni azt az „irtózatos szépséget”, amelyet a város ad. Az épített Firenzében számára lenyűgöző, ahogy a város építői mindig kanyarban építkeztek, a város legszebb utcái a kanyargósak, ahol a házak ölelgetik egymást, amelyek „mindegyikében volt szerelem és vér”. Szomráky szerint nem véletlen, hogy a város nem sokat változott a hetvenes és nyolcvanas évek óta, amikor ő ott élt – az olaszok ugyanis szerinte arra vannak ítélve, hogy megőrizzék értékeiket. Az olaszokban van egyfajta „buon gusto”, amely nem engedte számukra még akár háborúk idején sem, hogy egy-egy helyi, városok közötti konfliktus során a vesztes város csodálatos alkotásait lerombolják. Tisztelik a szépséget, amelyről nem bírnak lemondani, az ezekért érzett felelősséget szerinte az olaszok „a sejtjeikben hordják”.

A Szederkényi Olga újságíró által gondozott sorozatban mindig valamilyen izgalmas országot vagy várost mutatunk be olyan vendégek segítségével, akik valamilyen oknál fogva sokat tudnak az adott helyről, egy kisebb kóstolóval a hely egy finomságából – legközelebb Marseille-be utazunk! :-)

0 Vissza

Nem egyszerű szakma a tolmácsoké és fordítóké – de aki e kettő közül választ magának hivatást, annak a sok munka mellett számtalan élményben lehet része – ahogy azt egy korábbi beszélgetésünkben is hallhattuk a szakma legnagyobbjaitól. Aki erre a pályára lép, annak az Európai Unió kitűnő terepet biztosít.  Az EU ugyanis a maga jelenleg 27 tagállamával, 23 hivatalos nyelvével nagy hangsúlyt fektet működésének átláthatóságra, nyilvánosságára, az uniós dokumentumok hozzáférhetőségére , valamint a tagállamok kultúrájának, nemzeti karakterének, nyelvi sokszínűségének védelmére. Az EU biztosítja, hogy valamennyi uniós polgárnak joga van saját nyelvén kommunikálni az EU intézményeivel – így érthető, hogy jó fordítókra és tolmácsokra mindig szükség lesz az EU-nál.

Az EU-ban jelenleg 506 (23x22) lehetséges nyelvi kombináció létezik – a Bizottság fordítást koordináló főigazgatóságán jelenleg közel 2500 teljes állású fordító dolgozik (nem számítva a szerződéses, külsős munkatársakat), akik 2010-ben összesen közel 1,9 millió oldal szöveget fordítottak le valamelyik uniós nyelvről egy másikra. A világon a legtöbb tolmácsot és fordítót pedig – személyzetének kb. egyharmadát – az Európai Parlament foglalkoztatja. A parlamenti dokumentumok kivétel nélkül megjelennek ugyanis az EU minden hivatalos nyelvén, továbbá valamennyi képviselőnek jogában áll, hogy az általa választott hivatalos nyelven szólaljon fel. (Ez természetesen költségekkel is jár: az uniós intézmények évente összesen mintegy 1 milliárd eurót költenek fordításra és tolmácsolásra, amely az uniós költségvetés kevesebb mint 1%-át jelenti; vagyis egy lakosra vetítve kicsit több mint 2 eurót.)

ford_EP.jpgEgy jó tolmácsnak vagy fordítónak nemcsak naprakész, magabiztos nyelvtudásra és jó kommunikációs készségre van szüksége, de számos egyéb készségre is. A fordítónak nagyon jól kell tudnia fogalmazni, emellett alaposnak és pontosnak is kell lennie, hogy hű maradhasson az eredeti szöveghez. Továbbá rendszeresen el kell mélyednie egy-egy szakterületen,hiszen a fordítás során ismernie kell a szakkifejezéseket, pontosan értenie a szakszöveget. Egy jó tolmácsnak hatásos előadónak is kell lennie, nem árt, ha járatos a számítástechnikában, a keresőprogramok és eszközök használatában, emellett kitűnő intuitív és diplomácia képességgel is kell rendelkeznie. Az uniós intézményekben dolgozó fordítók felsőfokú végzettséggel – és nem feltétlenül fordítói vagy tolmácsi képesítéssel – rendelkeznek, és több uniós nyelvet beszélnek nagyon magas szinten. Európában ugyanakkor természetesen több helyen oktatnak mester szinten fordítókat és tolmácsokat. A nyelvekkel foglalkozó munkatársakat az uniós intézményekben számos eszköz segíti, például az Euramis nevű fordításai memóriatár, vagy az uniós szakszavakat minden hivatalos nyelven tartalmazó IATE. A Bizottság már 1976 óta használ gépi fordítást is, amely a Google fordítójához hasonló módon azonnali nyersfordítást képes generálni.

Az uniós fordítókat – mint minden más bizottsági alkalmazottat – nyílt versenyvizsga útján toborozzák, amelyet egy-egy adott nyelv esetén szerveznek meg, kb. háromévente (érdemes követni az aktuális kiírásokat az EPSO oldalán). A versenyvizsga nagyjából 5-9 hónapot vesz igénybe, és tartalmaz egy számítógépes előválogató tesztet, fordítási feladatokat az első nyelvre, illetve utolsó körben egy több részből álló tesztet az értékelő központban (assessment center). Emellett az uniós intézmények – mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament – szakmai gyakorlatokat is kínál fiatal fordítók és tolmácsok számára.

Az uniós intézmények többnyelvűségével, fordítási és tolmácsolási tevékenységével kapcsolatban további információ a poszt hiperlinkeire kattintva olvasható. (Illusztráció: Európai Parlament)

0 Vissza

tolmacs.PNGOktóber 5-én a tolmácsszakma két kiemelkedő egyéniségét, Fáber Andrást és Szomráky Bélát láttuk vendégül, akik egyéb – oktatói, fordítói – munkájuk mellett mindketten több évtizede tolmácsolnak. A komoly szakmai elismerések, legkomolyabb felkérések dacára mindkét vendégünk „atipikus tolmácsnak” mondható, ha elfogadjuk jellemzésüket a jó tolmácsról, aki minden esetben szükséges résztvevője a kommunikációnak, de csendben, a háttérben meghúzódva, „alázatos szolgaként” segíti a kommunikációt. Mindketten fantasztikus előadók is, akik szinte egymás szavába vágva osztották meg velünk a legjobb történeteiket, és azt, hogy miért is csodálatos szakma az övék.

Szomráky Bélát a szerelem irányította a tolmácsolás és fordítás irányába – gimnáziumban úgy gondolta, hogy az olaszra beosztott osztálytársnőjének szívéhez a közös idegen nyelv lehet a kulcs. A szerelemből végül csak olasz nyelv iránt érzett bizonyult tartósnak. Utóbbihoz hamarosan cstalakozatt a francia, a spanyol és a lengyel nyelv szeretete. Fáber András is szerelmi történetről beszélt, ami még ma is tart – őt elsősorban a különböző emberi viselkedések, kultúrák érdekelték, ezért kezdett el a nyelvekkel is behatóbban ismerkedni. Családjában és Pécsett is, ahol felnőtt, erős volt a francia vonal, így neki ez volt az első idegen nyelv, majd ehhez jött hozzá a német, latin, angol és orosz.

A beszélgetésen elhangzott: a tolmácsolás a nyelv ismeretén túl ugyanúgy szól a jó helyzetfelismerésről és a problémamegoldó képességről is. Ez az egyik legstresszesebb munka, ahol a tolmácsnak tizedmásodpercnyi idők alatt kell döntéseket hoznia – pszichikai terhelés tekintetében kevés szakma fogható hozzá. Ezt a stresszt másként éli meg minden tolmács – míg Szomráky Bélát nem zavarja ez a stressz és látszólag mindig nyugodt tolmácsolás közben, addig Fáber András a mai napig úgy érzi, mikor elhangzik az első mondat egy fontos találkozón, mintha valaki teljes erőből gyomorszájon vágná. A tolmácsoláshoz emellett hihetetlenül nagy ismeretanyag és műveltség kell, számtalan témában kell naprakésznek lenniük. Ők ezt mindketten nagyon élvezik, és minden alkalmat megragadnak, hogy valami újat tanuljanak. Fáber András úgy fogalmazott, hogy élete minden percét élvezi, amelyet ismeretszerzéssel tölt. Munkájával kapcsolatban Karinthy Frigyest idézte, aki szerint munka az, amit nem szívesen végzünk – ilyen értelemben ő soha nem dolgozott.

Fáber szerint a tolmácsolás az a szakma, amelyben nem szabad csalni vagy ferdíteni, mert az mindig visszaüt. A tolmácsolás felelős mesterség, bizalmi szakma, amelyben a tolmácsnak mindent meg kell tennie azért, hogy elnyerje megbízója bizalmát, akinek tolmácsol. Mindketten számos alkalommal vettek részt a rendszerváltás után magas rangú állami vezetőkkel „négyszemközti” találkozókon, sokszor lehettek fültanúi bizalmas vagy titkos beszélgetéseknek, de azok tartalmát soha nem adhatják ki – ezzel nemcsak saját jó hírüket, de a szakma becsületét is veszélyeztetnék. A tolmács feladata, hogy mindig ugyanazt mondja, mint az eredeti előadó, a lehető legszebb, leghűségesebb módon.

Egyetértett ezzel Szomráky Béla is, aki hozzátette, hogy az elhangzottakat nem szabad saját belátás szerint erősíteni vagy tompítani, ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánja, a felesleges ismétléseket a rövidség érdekében néha meg lehet vágni, tömöríteni, amiért az előadók is hálásak sokszor. Szomráky példaként Göncz Árpád volt köztársasági elnököt említette, aki „120%-os tolmács”-nak nevezte őt, mondván hogy nemcsak a személyiségét engedi át tolmácsolásában, de a „csacskaságait” sem fordítja le. A tolmácsnak alapvetően nem szabad saját tudását beleadnia a fordításba, még ha esetleg valamit jobban is tud vagy ismer, mint az előadó.  Vannak persze olyan helyzetek, amelyben – esetleges diplomáciai bonyodalmak elkerülése érdekében – kénytelen mégis változtatni az elhangzottakon. Volt például olyan eset, amikor a nagyon magas rangú magyar politikus a külföldi partnerének megköszönte a támogatását a magyar kulturális évad levezénylésében, ami a valóságban még nem zajlott le. Tudván ezt, nehogy bonyodalom legyen belőle, ezt a fordításban már felkérésként fordította le – a szakmai stáb rettentően hálás volt érte.

Vannak olyan dolgok, amelyek szinte lefordíthatatlanok egyik nyelvről másikra, amelyekre szinte lehetetlen felkészülni – ilyenek például a helyi szólások vagy a szóviccek. Van olyan tolmács, aki ilyenkor azt mondja, hogy „most vicc hangzott el, tessék nevetni” (általában ez is bejön). Fáber Andrásnak mindig volt az országgal kapcsolatos egy-két vicces mondat vagy poén a tarsolyában, de néha improvizációval oldotta meg a szituációt. Ilyen volt például mikor 2003 környékén egy Európa-napon tolmácsolt, ahol az akkori euroszkeptikus tábor vezető mottóját le kellett fordítania, hogy „tagok legyünk vagy szabadok”, amely az ő fordításában akkor így hangzott angolul: „to be or not to be in the EU”.

A sok száz sikeres tolmácsolás mellett persze mindketten belefutottak egy-két bakiba, amelyet borzasztóan nehezen hevernek ki. A tolmácsolás felfokozott mentális állapotában egy-egy leblokkolás szinte tízpercesnek tűnik – a legjobb tolmácsokkal, így velük is előfordult ilyesmi. Volt olyan is, hogy az Air France-nak tolmácsolva a fordítás hevében a francia nemzeti légitársaság nevét következetesen Malévnek fordította magyarra egyikőjük, vagy az angolul „Roman Empire”-ből „román birodalom” lett római helyett. A félrefordítás egyik sokat idézett bakija is elhangzott, amelyben már nem ők voltak a főszereplők: egy német talkshowban egy tolmács George Lucast, a Csillagok háborújának alkotóját tolmácsolta. Nem ismerte azonban a kultikus filmeket, így annak legjellemzőbb mondatát sem.  Így az angol „May the Force be with you” kifejezést hallva úgy gondolta, hogy a „may” (segédige) májust jelentheti, a „Force”-t (erő) pedig „fourth”-nak (negyedik) értette, így lett „Az erő legyen veled!”- ből „Május negyedikén együtt leszünk”.

Számos érdekes sztori, vicces anekdota előkerült még az esten, amelyeket lehetetlen írásban visszaadni. A jelenlevők két nagy tudású, a munkáját nagyon szerető, boldog embert láthattak, akik meggyőzték a közönséget arról, hogy a tolmácsolás egyáltalán nem szolgai munka, hanem valóban hihetetlenül izgalmas és gyönyörű mesterség.

6 Vissza