yab10.jpgEurópai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendégeként – Human című dokumentumfilmje kapcsán – tartott előadást az Európa Pontban Yann Arthus-Bertrand francia fotós, filmes és környezetvédő aktivista. Az előadás után néhány kérdésünkre is válaszolt.

Sok mindennel foglalkozik, fotósként, filmesként vagy környezetvédőként határozza meg magát?


Egyik sem. Csak egy egyszerű ember vagyok, aki próbálja megfejteni az élet értelmét. Mielőtt fotózni kezdtem, sokáig tudós vagy kutató szerettem volna lenni, ilyen jellegű tanulmányokat is folytattam. De az életem megváltozott, amikor rájöttem, hogy az emberi működés mekkora terhet ró a bolygóra. A fotózás mellett pedig tévésorozatokat, filmeket készítek, de aktivistaként is tevékenykedem. Leginkább talán újságírónak tartom magam, akinek küldetéstudata van.

A Human különleges film, mivel semmiféle narráció nem hallható benne, a szöveg, amit hallunk a világ teljesen különböző tájain élő emberektől származik. Mi volt a célja ezzel az alkotással?

Szeretném megmutatni a világnak, hogy mennyire különbözőek, sokfélék, mégis mennyire ugyanolyanok vagyunk. A Humanhez 60 országban forgattunk, ahol több mint kétezer embernek tettük fel ugyanazt a negyven kérdést. Teljesen eltérő hátterű emberekről van szó, földművelő, katona, halálraítélt is van köztük. A filmnek nem célja, hogy kommentáljon bármit, csupán figyel az emberekre. Ha valaki megnézi – mindenkinek javaslom, hogy tegye meg, a YouTube-on ingyenesen elérhető, ráadásul ott több olyan videó is van, ami a teljes filmben nem szerepel –, a végére egy kicsit jobban embernek érzi majd magát. Ez azért van, mert mind ugyanolyanok vagyunk.

yab5.jpgA filmben megjelennek az önre annyira jellemző tájképek is. Mit gondol, az emberi működés milyen módon pusztítja a legjobban ezt a környezetet, a bolygót?

Nem én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy ezt a kérdést megválaszoljam. Én csak egy újságíró vagyok, aki próbálja végezni a dolgát. Eközben viszont fontosnak tartom, hogy a szeretetről beszéljek, ugyanis a szeretet mindennek a kulcsa. Igyekszem kevesebb cinizmussal tekinteni a világra. Rengeteg feszültséget látok, sok kisebb léptékű történést, mint például a berlini kamionos támadás. De lehet, hogy a feszültség egyszer csak egy nagyobb kaliberű esemény formájában robban majd ki. Vagy az is elképzelhető, hogy ez a sok kisebb feszültség egyszer csak összeadódik. Nem tudom, ezzel kapcsolatban bizonytalan vagyok, rengeteg bennem a kétség. Csak annyit tehetek – és ez számomra nagyon fontos –, hogy igyekszem magam is hozzájárulni a nagy közös egészhez. Ezt franciául úgy mondják, hogy „mindenki hozzon egy követ a falhoz”. Csak nem egy falról van szó, hanem az egész világról. A lényeg, hogy megértsük, mik is vagyunk valójában.

Például vegetáriánusok?

Ez csak egy dolog, de én ezt nem szeretném előírni senkinek. Ha valaki szeret húst enni, egy kicsit mindig ehet. Én akkor lettem vegetáriánus, amikor elkezdtem a környezeti terheléssel foglalkozni. Akkor azt mondtam, hogy aki húst eszik, fájdalmat eszik. Ma az összes emlős 98 százalékát az emberek és a háziasított állatok teszik ki. Az összes többi emlős a fennmaradó két százalék. Az a probléma, hogy a hús elvesztette az értékét. Amikor fiatal voltam, nem ettünk minden nap húsos ételeket, különleges alkalmak voltak, amikor ilyesmi került az asztalra. Most viszont senkit sem érdekel, ez pedig káros a bolygóra nézve. A fiam példáját ajánlanám mindenki figyelmébe, ugyanis ő vegán, szerintem ez a legjobb megoldás.

yab7.jpg

Szóval akkor még nincs minden veszve, csak jobban oda kell figyelnünk egymásra?

Inkább azt mondanám: már nincs időnk arra, hogy pesszimisták legyünk. Egy biztos: cselekednünk kell, én ezt is teszem. A Human-ben ott vannak a válaszok: muszáj együtt élnünk és osztoznunk egymással, ez a túlélésünk kulcsa. A probléma az, hogy a civilizációnk a növekedésen alapul és ez megöli a bolygót. Túlhalászás, a mezőgazdaság kizsigerelése, a biodiverzitás rombolása – ezek mind abból fakadnak, hogy a legteljesebb kényelemre törekszünk, de a kényelemtől senki sem lesz boldog. Ha valaki ma Franciaországban él, az megteheti, hogy kevesebbet fogyasszon: csak annyit, amennyire valóban szüksége van.

Megosztás és együttélés helyett azonban önzés és széthúzás tapasztalható egyre több helyen is, ehhez elég csak szétnézni Európában.

Nem tudom a megoldást erre a kérdésre, csak azt tudom, hogy nehéz az emberségünket a félelmeink fölé helyezni. Ezt látom Magyarországon is, de az a helyzet, hogy olyan politikát kapunk, amilyet megérdemlünk. A minket képviselő emberek nem bátrabbak vagy ügyesebbek nálunk. Mégis hagyjuk, hogy azt csinálják, amit csinálnak, holott a politikusok feladata az lenne, hogy azt tegyék, amit az emberek szeretnének.

Mindezek fényében hogyan látja Európa jelenlegi helyzetét?

yab8.jpgHiszek Európában. Úgy gondolom, a nacionalizmus a legrosszabb dolog a világon. Mindannyian világpolgárok vagyunk. Talán egy picit közelebbről látom ezeket a dolgokat, mert sokat dolgozom menekültekkel. A probléma a vezetőinkkel van, akik a nacionalizmusra építenek, mert így sokan retteghetnek attól, hogy elveszítik a munkájukat és az anyanyelvüket. Én francia vagyok, franciául beszélek. Szeretem az országomat, de nem gondolom, hogy valaha képes lennék az életemet áldozni érte. Talán meghalnék állatokért, a családtagjaimért, vagy olyasvalakiért, akit szeretek. De soha nem tudnék meghalni városokért vagy országokért. Ráadásul ma már az online térben mindez értelmét veszti: megszűntek a határok, és miközben itt ülök, beszélhetek emberekkel Afrikában vagy épp Kanadában.

Világpolgárokként az egész világért felelősek vagyunk?

Ez a kulcsa mindennek. Ha megértjük, hogy a világban mi történik, és ha megértjük, hogy mindezért mi magunk vagyunk a felelősek. Mindannyian a részei vagyunk ennek, ha eszünk, ha szavazunk, ha vásárolunk, ha háborúzunk. Ezek mind a mi döntéseink, senki sem kényszerít arra, hogy itt vagy ott vásároljunk, vagy háborúba induljunk egy másik ország ellen.

Fel kell tennünk a kérdést, hogy az élet maga micsoda? Az élet csupán a születés és a halál. Mind meghalunk előbb-utóbb, viszont ha csak ezt tartjuk szem előtt, akkor nincs számunkra remény. Nézzen rám, 71 éves vagyok! Amikor születtem, még csak kétmilliárd ember élt a Földön, ma már hétmilliárd. A világ teljesen megváltozott, én sem úgy élek, ahogy az apám élt és, a fiaim sem úgy élnek, ahogy én. Az emberek szerepe azonban mindig is az volt, hogy megpróbálják jobbá tenni ezt a világot. Mert egy valami biztos: ha így folytatjuk, tönkre fogjuk tenni az életet a bolygón. A Nature című magazinban olvastam egy cikket a hatodik nagy kihalási hullámról – ez engem is érint. Nem tudom, hogy erre a problémára mi a megoldás – talán az, ha megtanulunk egymás mellett élni, a gyerekeink számára példát mutatni és kicsit visszaemlékezni olyan dolgokra, mint az etika és az erkölcs. Elfelejtettük ezeket a fogalmakat, de számomra mindig is nagyon fontosak maradtak.

0 Vissza

yab1.pngEurópai gondolkodók című sorozatunk legutóbbi vendége a világhírű francia fotográfus és környezetvédelmi aktivista, Yann Arthus-Bertrand volt. Arthus-Bertrand fotográfusként a Föld egyszerű szépségeit és az emberi kéz földi nyomait örökítette meg a magasból. Filmesként figyelme egyre inkább az emberekre, kapcsolataikra és motivációikra irányult, választ keresve a jelenkor néha érthetetlennek tűnő, önpusztító folyamataira. Lebilincselő előadásában saját életéről és munkásságának legfontosabb fordulópontjairól beszélt az Európa Pont közönségének, amelyet képeivel és filmjei részleteivel illusztrált. 

Természettudósból fotográfus

A harmincéves Yann Arthus-Bertrandra nagy hatást tett Jane Goodall munkássága, amelynek nyomán maga is Afrikába – Kenyába – költözött feleségével, ahol a vadon élő oroszlánok tanulmányozásából tervezett tudományos karriert építeni. Családja fenntartásához emellett hőlégballonnal turistákat vezetett körbe Kenya vadvilága fölött, utazásait pedig fényképezőgépével meg is örökítette. A különleges nézőpont által megpillantott és megörökített tájak hamar ráébresztették: a kutatói karrier helyett sokkal jobban motiválja a fényképezés – így lett belőle légi fotós.

Fotósból környezetvédelmi aktivista

Az ENSZ 1992-es riói környezetvédelmi konferenciája (az első „COP” csúcstalálkozó) komoly fordulópontot jelentett Arthus-Bertrand életében. Ekkor határozta el, hogy kamerájával megörökíti a Föld szépségeit és az ember hatását bolygónkra. Ezt követően a kilencvenes években szinte az egész világot beutazta, magasból készített fotográfiái világszerte hatalmas sikert arattak. Az ezredfordulón megjelent Földünk a magasból című könyvével „a szép és törékeny Föld portréját rajzolta meg”, amelyből a mai napig világszerte több mint négymillió példányt adtak már el. A gyűjtemény képeit több mint 200 millióan láthatták a világ több száz nagyvárosának utcai kiállításain, köztük 2002 nyarán a budapesti Felvonulási téren is.


A fenntarthatóság szószólója, az elgondolkodtató filmes

Sikeres fotográfusként egyre hangsúlyosabbá vált munkásságában a fenntarthatóság gondolatának terjesztése. Alapítványa számos környezetvédelmi projektet indított útjára, amelyek közül az egyik legjelentősebb első filmje, a Luc Bessonnal együttműködésben készített Otthonunk (Home, 2009) volt. A film a világ több mint ötven országába kalauzolt el, egyszerre beszélve a világ szépségeiről és arról, hogy élőhelyünk megmentéséhez azonnal cselekednünk kell.

Legutóbbi filmje, a Human – amelynek budapesti bemutatóján az előadást követő napon Yann Arthus-Bertrand részt is vett az Urániában – az emberekre fókuszálva életünk legalapvetőbb kérdéseit boncolgatja. A filmhez közel 2000 interjút készítettek el, a világ legkülönbözőbb tájain. Az alanyoknak mind ugyanazokat a kérdéseket tették fel – életről, halálról, boldogságról, családról, az élet értelméről. A film gyönyörű, ezerszínű portré az emberről: kétségeinkről, félelmeinkről, örömeinkről, küldetésünkről.



Arthus-Bertrand mesélt aktuális munkájáról is, a Woman című filmről, amely a Humanhez hasonló koncepcióban a nőket helyezi a középpontba. Ahogy fogalmazott: „a mai világban mindennél jobban szükségünk van a nőkre, hogy ők vezessenek”. A filmben hihetetlen női sorsok elevenednek meg, akik életük legmélyebb fájdalmáról, vágyaikról, titkaikról mesélnek. Az indiai érinthetetlen anya, a Mexikóból Japánba csábított és ott prostitúcióra kényszerített nő, aki hazatérve – már anyaként – triatlonistaként szerzett elismertséget, vagy Írország első női elnöke és történeteik mind azt üzenik, hogy csak a szeretet képes megváltoztatni a világot – ahogy azt Arthus-Bertrand előadása zárszavaként is megfogalmazta.



Yann Arthus-Bertrand filmjei ingyenesen elérhetők az interneten, érdemes rákeresni és megnézni őket – képei és történetei többet mondanak bármilyen összefoglalónál. :-)

yab2.png

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

sa_cov.pngA terrorizmus elleni küzdelemben az uniós tagállamoknak szorosan együtt kell működniük. Az ehhez kapcsolódó „ideológiai harcban” az EU a közös értékek felmutatásával, megerősített uniós polgársággal tud alternatívát kínálni a radikális eszmékkel szemben. Tanulni kell az eddigi hibákból, és mindenképpen el kell kerülni, hogy országon belül zárt, párhuzamos társadalmak alakuljanak ki. Európai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendége Saad Amrani, a belga szövetségi rendőrség stratégiai tanácsadója volt. A gondolatébresztő előadás után Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetője beszélgetett a szakértővel.

2 Vissza

december7.jpgDecemberben több programunk is foglalkozik az emberi jogok kérdésével. Az EU egyik legfontosabb alapelve az emberi jogok tiszteletben tartása. Az EU a diszkrimináció minden fajtája ellen küzd, bármi is legyen a hátrányos megkülönböztetés alapja: az állampolgárság, vagy valamelyik nemhez, vallási közösséghez vagy bármilyen meggyőződéshez, kisebbséghez való tartozás. Bár az egyenlőtlenségek még nem szűntek meg teljesen, az EU jelentős előrelépést ért el az utóbbi évtizedekben ezen a területen, és folyamatosan dolgozik azon, hogy minél inkább előítélet- és diszkriminációmentessé váljon az unió.

Európai gondolkodók sorozatunkban a brüsszeli rendőrkapitány marokkói származású főtanácsadója, Saad Amrani többek között a „sokszínűség menedzseléséről”, az integrációról és a terrorizmus elleni küzdelemről beszél majd. Egy másik beszélgetésen a Brexit témakörét járjuk körül vendégeinkkel. Lumière Filmklubunkban a Szaharov-díjas, iráni Dzsafar Panahi autójában zajló izgalmas beszélgetéseket követhetjük majd Taxi, Teherán című filmje segítségével. A karácsonyra pedig idén lengyel hangulatban készülhetünk, decemberi menünkön – a kulturális fővárosi címhez kapcsolódóan – ugyanis egy csésze Wrocław szerepel.

december5.jpg

December 8-án, 18 órakor kezdődő Egy csésze Európa programunk főszereplője Európa egyik kulturális fővárosa, Wrocław lesz. A város Szilézia történelmi fővárosaként volt Csehország, a Porosz Királyság, a Habsburg Birodalom, a Német Birodalom és Lengyelország része. Miközben bebarangoljuk a különleges belvárost és felidézzük az év eddigi kiemelkedő eseményeit, ellátogatunk abba a 700 éves sörözőbe is, ahol anno Chopin és Goethe is magához vette a folyékony kenyeret, valamint pár karácsonyi falatot is megkóstolunk a lengyel konyha remekeiből. Az est házigazdája Szederkényi Olga, újságíró. A rendezvényen való részvétel szokás szerint ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amelyet az egycseszeeuropa@gmail.com címen lehet megtenni.

december6.jpgAz Európai gondolkodók – European Thinkers programsorozatunkban, december 12-én 19 órakor Saad Amranit, a brüsszeli rendőrkapitány főtanácsadóját látjuk vendégül. Terrorizmus és polarizáció című előadásában bemutatja, hogy a radikalizálódás, a szélsőségek térnyerése, a populizmus miként ássa alá a közös európai ideát, és mit tehetünk azért, hogy a társadalom szétszakadását megállítsuk. Brüsszel az EU „fővárosaként” a terrorizmus egyik fő célpontja. A főtanácsadóval egyebek mellett a terrorfenyegetettségről, integrációról és az iszlámról beszélgetünk. A beszélgetés nyelve angol, angol-magyar szinkrontolmácsolást biztosítunk. Az eseményre regisztráció szükséges, 2016. december 11-ig az euthinkers@eu.hu e-mail címen tudnak jelentkezni a programra.

december3.jpgMásnap, december 13-án 19 órakor „Kívül tágasabb?” címmel a Brexit következményeiről beszélgetünk vendégeinkkel. Milyen hatása lesz a brit kilépésnek az európai gazdaságra, a közös piacra, illetve az európai integráció jövőjére? Hogyan befolyásolja a Brexit az európai munkaerőpiacot, a szabad munkaerő áramlását? Mi történik azokkal az uniós munkavállalókkal, akik az Egyesült Királyságban vállaltak munkát, és mi lesz azokkal a britekkel, akik uniós országokban dolgoznak? Többek között ezeket a kérdéseket tárgyalja meg három vendégünk, Iain Lindsay, az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete, Dr. Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, valamint Dr. Balázs Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. A beszélgetés során angol-magyar szinkrontolmácsolást biztosítunk.

december4.jpgDecember 15-én 19 órától Lumière Filmklubunk idei utolsó programján a Taxi, Teherán című filmet vetítjük. A filmben egy sárga taxi jár fel-alá Teherán forgalmas utcáin. Utasai közt van emberi jogi ügyvéd, kalózkiadású lemezekkel seftelő férfi, iskolás kislány, nyugdíjas asszony. Egy közös bennük: mindannyian őszintén beszélnek a felmerülő köz- és magánéleti témákról. Beszélgetőtársuk, a taxisofőr pedig nem más, mint maga a rendező: az egykor politikai okokból házi őrizetre ítélt, 2012-ben Szaharov-díjjal kitüntetett Dzsafar Panahi. Az iráni filmrendezőnek több, az iráni társadalmat bemutató filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Panahit hazájában rendszerellenes tevékenység vádjával 2010-ben hat év fogságra és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték. Az „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra. Az est házigazdája Gyárfás Dorka, a Lumiére Filmklub kurátora Bujdosó Bori, újságíró.

Az Európa Pont decemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!

1 Vissza

ug1.png

Európai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendége, Ulrike Guérot provokatív előadásában az Európai Unió teljes megújításának szükségességéről beszélt. Szerinte ahhoz, hogy Európa túléljen, meg kell haladnunk a nemzetállamokra épülő, jelenlegi „Európai Egyesült Államokat”, és helyette teljesen új modellre van szükség. Ez az új politikai modell az Európai Köztársaság, amelyben minden állampolgár valóban egyenlő, amelyben a demokrácia nem csak üres szólam és az alapvető jogok is megfelelően érvényesülnek.

0 Vissza

desiderio1.pngA Migration Policy Institute Europe elemzője előadásában a migrációnak a médiában jelenleg kevésbé exponált területére, a legális migrációra fókuszált. Véleménye szerint a jelenség, felismerve a benne rejlő lehetőségeket és megfelelően irányítva Európa számos jelenkori problémájára – a demográfiai kihívásokra, valamint a számos, magas képzettséget igénylő szakmában jelentkező munkaerőhiányra – tud hatásos választ adni.

Európai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendége, Maria Vincenza Desiderio fő kutatási területei a legális migráció, a bevándorlók integrációja, a képesítések határon átnyúló elismertetése, valamint a migráció mint fejlesztéspolitikai eszköz vizsgálata. Korábbi munkái során (OECD, International Organization for Migration) szintén ezen kérdéskörökkel foglalkozott. Mostani előadásában a jelenkori migráció lehetséges pozitív hatásai mellett a Bizottság új, átfogó, jövő év elején bemutatandó migrációs javaslatcsomagjáról beszélt, valamint válaszolt az est házigazdája, Nick Thorpe és a közönség kérdéseire.

0 Vissza

Misa (2).jpgTomáš Sedláček közgazdaságtanban utazik. Nemzetközileg is sokat hivatkozott titulusa szerint „sztárközgazdász”, ami már magában is gyanús. A„ sztártoxikológus” vagy a „sztár mentős szóvivő” kifejezéseket még csak-csak tudjuk értelmezni, de a sztárközgazdászt nehéz hova tenni, miután hazánkban nincsen egyértelműen beazonosítható kollégája Sedláčeknek (amit mi egyébként sajnálunk). De hogyan tesz szert valaki ilyen titulusra? És miért?

Sedláček magas szinten érti és értelmezi a közgazdaság tudományát, erről viszont az átlagember szintjén is érthetően és érdekesen tud beszélni. A közgazdasági összefüggéseket, ezzel kapcsolatos meglátásait szellemes és meghökkentő hasonlatokkal, mindenki által ismert történetek új kontextusba helyezésével magyarázza el – ahogy arról meggyőződhetett az Európa Pont hallgatósága is nemrégiben. Ő az a fickó, aki PhD dolgozatát ugyan elbukta (a szigorú vizsgáztatók nem vettek be minden kanyart), de a szakdolgozat könyv formátumban kiadva nemzetközi bestsellerré, sőt, teltházakkal játszott színdarabbá (!) válhatott.

Nem mindennapi figura tehát Sedláček, akinek érdekes gazdasági meglátásait lehetetlen visszaadni egy rövid összefoglalóban – szerencsére már magyarul is kapható az említett bestseller, amelyet minden gazdasági összefüggések iránt minimálisan érdeklődő és szórakozni vágyó embernek nagyon ajánlunk. Érdekes megközelítéséhez csak egy pár gondolat ízelítőül az Európa Pontban elhangzott előadásából: Sedláček szerint a költségvetési többlet olyan, mint a jeti: mindenki beszél róla, de még senki sem látta. Javasolná, hogy a GDP-t nevezzék át az angol „gross domestic product”-ról (bruttó nemzeti össztermékről) „gross debt product”-ra (bruttó nemzeti adósságra), amely valósabban fejezné ki a nemzetgazdaságok által fetisizált és minden körülmények között növelni kívánt mutató jelentőségét. Szerinte nem véletlen, hogy az „adósság” szó számos nyelvben azonos a „bűn” szóval és például a Biblia angol nyelvű fordításában több helyen a bűn (sin) helyett debt (azaz adósság) áll. Előadásaiban gyakran figyelmeztet az eladósodottság veszélyeire: a 2008-ban kezdődött gazdasági válság kezelésénél szerinte fel kell ismerni, hogy a legnagyobb gond nem a növekedés hiánya, hanem a túl nagy eladósodottság, amelyet egy idő után a gazdaságok nem tudnak már uralni, és rabjaivá válnak. (Mindezekkel kapcsolatos gondolatait részletesebben kifejti több interjúban, például itt, itt vagy itt.)

Sedláček szokatlan látásmódjával érdekes szempontokra szokott rávilágítani, valószínűleg ezért is választották be abba a kulturális bizottságba, amely Európa „újragondolását” tűzte ki célul. A húsz európai közéleti személy feladata többek között az volt, hogy a válság hatására felerősödött EU-szkeptikus és EU-ellenes hangokra, az uniós polgárok irányából tapasztalható bizalmatlanságra magyarázatot, Európának pedig új „narratívát” adjon, azaz megfogalmazza pontos helyét és céljait a XXI. században. Tulajdonképpen ez szolgáltatta Sedláček mostani meghívásának egyik apropóját is, az Európa Pontban megrendezett beszélgetésen ezekről is kérdeztük.

Sedláček szerint ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutott el a jelenlegi helyzetbe Európa, meg kell tudnunk fogalmazni azt is, miben áll Európa, pontosabban az európai integráció lényege. Ez azonban korántsem egyszerű. Érdemes hozzá például megvizsgálni, hogy mi az, amiért az ukránok nemrégiben utcára mentek az utóbbi idők leghatalmasabb EU-melletti tüntetésén; mi az, amit ők még látnak az uniós integrációból, de mi már nem. Ahogy ők is, úgy mi (kelet-)európaiak is gazdasági előnyökkel és a gazdasági növekedés, prosperálás ígéretével kötöttük össze az uniós tagságot. Magyarországon is jellemző, hogy az ország uniós tagságát értékelő vitában, a csatlakozáskor és ma is szinte kizárólag gazdasági / pénzügyi szemléletű érvek hangzanak el. Sedláček szerint óriási hiba volt csupán gazdasági érvek mentén beszélni az EU-ról, annak kizárólag gazdasági előnyeit hangsúlyozni az erről folyó diskurzusban. A tagállamokban így mindenki elvárja, hogy a gazdaság növekedjen az uniós tagságnak köszönhetően, de ha ez nem igazolódik be – mint például a válság idején –, akkor erre logikus válasz az EU kritizálása és elutasítása.

Az unió ugyanakkor ennél sokkal komplexebb közösség, amely nem egyedül a gazdasági fejlődés és gazdagodás céljával jött létre, nagyon fontos kulturális öröksége és sokszínűsége is. Sedláček szerint az alapító atyáknak két nagyon fontos célja volt uniós integráció kezdetén: az egyik a második világháború borzalmai után az európai nemzetek közötti béke garantálása; a másik az európai országok közötti kereskedelem növelése, amely a gazdasági növekedés motorjaként szolgálhatott. Mára gyakorlatilag mindkét cél teljesült, amelyből a kereskedelem volumene tovább növelhető, viszont a „béke” állapot, amit nem lehet fokozni. Mivel az EU országai közel hetven éve ebben az állapotban élnek, erről a tényről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, éppen ezért nem is értékeljük kellően. Pedig ezek az értékek, demokratikus alapintézmények egyáltalán nem egyértelműek vagy természetesek az unión kívül. Mindemellett az is fontos – sőt, Sedláček szerint a legfontosabb –, hogy ezen demokratikus intézményeknek, a piacnak, vagy akár magának a kultúrának „milyen a kultúrája”. Posztszocialista országok polgáraiként egy cseh és egy magyar is pontosan tudja, hogyan lehetett rendelkezni látszatra demokratikus intézményekkel, míg a gyakorlatban ezek nem jelentettek valódi demokráciát (lásd „szabad választások” 1989 előtt). Az EU azonban nemcsak elvárja, de őrzi is ezeket a demokratikus intézményeket.

A válság és a hatására felerősödő nacionalista szólamok szerinte nem jelentenek olyan nagy veszélyt, mint ahogy azt sokan vélik. Szerinte nacionalizmus mindig volt és lesz is; és látni kell a krízis másik oldalát is: a válság soha nem látott módon össze is hozta a tagállamokat. Hetven évvel ezelőtt a maihoz hasonló mély krízisbe sodródó Görögországot nem kisegítették volna a szomszédos országok, hanem egymással versengtek volna azon, hogy melyik tudja előbb kihasználni gyengeségét és elfoglalni. Ilyen értelemben ez az első válság, amelyben az európai országok végre nem háborúskodnak, hanem egymást támogatják – és ez az EU, és az euró érdeme is.

Akinek e rövid írás felkeltette érdeklődését, mindenképpen ajánljuk Sedláček magyarul is megjelent könyvét; emellett a mostani, Corvinuson elhangzott előadása is megnézhető online, angol nyelven ezen a linken keresztül.

Tomáš Sedláček a European Thinkers sorozatunk első vendége volt, amelyben kortárs európai véleményformálókat látunk vendégül és faggatunk az EU jelenéről és jövőjéről. A sorozat következő vendége Jürgen Habermas német szociológus és filozófus lesz, az előadás részleteit hamarosan Facebook oldalunkon olvashatjátok.

Tomas_Sedlacek_w.jpgIllusztrációk: www.tomassedlacek.cz / Wikipedia / Perper tui

0 Vissza