esc1.jpgSzívesen tennél valamit szervezett formában a közösségért? Hazai vagy külföldi szakmai gyakorlatot szereznél úgy, hogy ezzel egyben társadalmi hozzájárulást is végeznél? Ha a 18-30 éves korosztályba tartozol és a fenti kérdések foglalkoztatnak, érdemes megismerned a 2016 decemberében útjára indított Európai Szolidaritási Testület által kínált lehetőségeket.

Érezhető, hogy az ezredforduló fiataljai, az Y-generáció tagjai sok esetben más prioritásokat tartanak szem előtt, mint a szüleik. Gyakran nyitottabbak és tudatosabbak társadalmi és környezetvédelmi kérdésekben, és talán szívesebben tesznek a közösségért akár önkéntes, akár szakmai munkájuk keretében. Emellett az ifjúsági munkanélküliség is jobban sújtja ezt a korosztályt, mint a korábbi időszakokban. Mindezekre lehetséges válaszként hozták létre az Európai Szolidaritási Testületet (ESZT / ESC – European Solidarity Corps).

Az ESZT által támogatott projektek 2-12 hónapos időszakra szólnak, amelyek során akár Magyarországon, akár az EU egy másik tagországában dolgozhatnak a fiatalok. A társadalmi, humanitárius vagy környezetvédelmi célú munkavégzés több lehetséges formában is megvalósulhat a jelentkezőtől függően: önkéntesként, gyakornokként, tanulószerződéses gyakorlati képzésként, vagy akár fizetett állás keretében. Az ESZT keretében számos területen dolgozhatnak a jelentkezők, ilyen pl. az oktatás, egészségügyi ellátás, élelmiszersegélyezés, környezetvédelem, természeti katasztrófa megelőzése vagy katasztrófahelyzet (pl. földrengés) utáni helyreállítás, a migránsok és menekültek befogadásához, támogatásához és integrációjához való hozzájárulás. A programra jelentkezőknek el kell fogadniuk az Európai Szolidaritási Testület küldetésnyilatkozatát és alapelveit. Ezek olyan uniós alapértékeken alapulnak, mint a szolidaritás, az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartása, a jog- és esélyegyenlőség, a pluralizmus, a diszkriminációmentesség vagy a tolerancia.

esc2.jpg

Az ESZT keretén belül tehát kétféle módon lehet társadalmi munkát végezni:

1. Önkéntes alapon végzett tevékenységekben – ez alkalmat nyújt teljes munkaidőben, támogatás fejében végezhető önkéntes munkára. Az önkéntesek nem kapnak munkájukért fizetést, viszont a részvételüket finanszírozó uniós programtól függően jogosultak bizonyos támogatásra. Ez azt jelenti, hogy részben vagy egészben fedezik nekik a szállással, utazással, étkezéssel kapcsolatban felmerülő költségeket és az egészségbiztosítási kiadásokat. A napi kiadásaikhoz valamennyi költőpénzt is kapnak.

2. Szakmai tevékenységekben – ez alkalmat ad álláshelyek, szakmai gyakorlati lehetőségek vagy tanulószerződéses gyakornoki képzések felkutatására számos, szolidaritási tevékenységet végző ágazatban, ahol motivált és szociálisan érzékeny fiatalokra van szükség. A részt vevő fiatalok ez esetben munkaszerződést írnak alá, és munkájukért az adott tagállamban fizetést kapnak. Napi kiadásaikat és a szállás költségét a munkáltatótól kapott fizetésükből kell fedezniük. Ezekre a fiatalokra a konkrét ország munkajoga vonatkozik. A szakmai gyakorlatra vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésre felvett résztvevők is munkaszerződést írnak alá, és ők is kapnak napidíjat.


Az Európai Szolidaritási Testület résztvevőit a tevékenységeikhez támogatást kereső nem kormányzati szervezetekhez (NGO-khoz), helyi és nemzeti hatóságokhoz vagy magáncégekhez közvetítik. A lehetőség minden érdeklődő fiatal számára elérhető, függetlenül attól, hogy a jelentkező jelenleg tanulmányokat folytat vagy munkaviszonyban áll, vagy éppen álláskereső.

A már blogunkon is bemutatott, jelenleg is Európa-szerte népszerű kezdeményezés, az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) keretén belül végezhető önkéntes munkához képest tehát az alábbi főbb különbségekkel kínál szakmai tapasztalatszerzési lehetőséget az Európai Szolidaritási Testület:

- nemcsak önkéntes alapon végezhető a választott munka, hanem szakmai munkát is végezhet a résztvevő;

- nemcsak civil szervezetnél, NGO-knál lehet tevékenykedni, hanem vállalkozásoknál is;

- nemcsak támogatást, hanem fizetést is kaphatnak a résztvevők;

- nincs szükség küldő és fogadó szervezetekre, tehát nem civil szervezetek közötti együttműködésen alapul, csupán regisztrálni kell az ESZT oldalán;

- nemcsak külföldön, hanem országon belül is részt vehetünk a programban.

esc3.jpg

Ha a kezdeményezés felkeltette az érdeklődésed, a Szolidaritási Testület honlapján tudsz regisztrálni. Adataidat az Európai Szolidaritási Testület rendszerében tárolják, és az ellenőrzött és akkreditált szervezetek ebből az adatbázisból válogathatnak, amikor projektjeikhez résztvevőket keresnek. A szervezetek az általuk kiválasztott jelentkezőket felkérik a projektjeikben való részvételre, és ők döntik el, hogy az Európai Szolidaritási Testület egy-egy résztvevőjét önkéntesnek, munkavállalónak vagy gyakornoknak veszik-e fel, attól függően, hogy az egyes projektekhez milyen készségekkel és tapasztalatokkal rendelkező jelentkezőkre van szükségük.

esc4.jpgA regisztráció nem garantálja a jelentkező felvételét valamely projektbe. Minél nyitottabb valaki az egyes tevékenységcsoportok és a választható országok tekintetében, annál nagyobb esélye van a felvételre. A tervek szerint 2017 tavaszának végétől vesznek majd fel fiatalokat, akik 2017 júniusától csatlakozhatnak a különböző projektekhez. Az előzetes várakozások szerint 2020-ig 100 ezer fiatal vehet részt a kezdeményezésben – a program elindulása óta máris húszezren jelentkeztek a lehetőségre.


Az alaposabb tájékozódás érdekében érdemes áttanulmányozni az ESZT oldalán az eddig felmerült kérdésekre adott válaszokat, illetve az ESZT programról szóló kiadványt. Aktuális információk a témában az Európai Ifjúság (European Youth) Facebook- és Twitter-oldalán olvashatók. Akit pedig a legfrissebb kapcsolódó hírek, projektlehetőségek érdekelnek, annak érdemes követni az Európai Szolidaritási Testület hivatalos Facebook oldalát.

Képek forrása: Erasmus Plus Twitter; European Youth Portal; European Youth Facebook, Jean-Claude Juncker Twitter

0 Vissza

A nyár a pihenés, nyaralás és bulik ideje – ugyanakkor a rengeteg szabadidőt érdemes lehet hasznosan eltölteni. Facebook oldalunkon folyamatosan beszámolunk az ilyen kezdeményezésekről, amelyekből most összegyűjtöttük egy csokorra valót – ha érdekel az EU, érdemes ezekre a szünidő alatt is egy kis időt szánni (részletes információt a hiperlinkekre kattintva érhettek el az egyes pályázatokról).

Aktuális pályázatok

fubenolvas.jpgAz Európai Unióval foglalkozó intézmények pályázatai közül az egyik legújabb felhívás a felsőoktatásban tanulókat szólítja meg: a Külügyminisztérium és az Országgyűlés elnöke által meghirdetett pályázat változatos uniós témakörökben (az uniós tagság értékelésétől, szakpolitikákon át a klímaváltozásig) várják a pályamunkákat. A „Magyarország az Európai Unióban, az Európai Unió a világban” című esszépályázatra maximum 100 ezer leütés terjedelmű dolgozatokat október 5-ig várják a szervezők – a legjobb művek az elismerés mellett több százezer forintos pénzjutalomban részesülnek.

Könnyedebb feladatot jelent egy másik aktuális pályázat, amely fotós pályamunkákat vár augusztus végéig: a kiírás célja, hogy bemutassa, hogyan segíti a gyakorlatban az uniós finanszírozás a régiók fejlődését. A pályázat egyik kategóriájában bárki indulhat, aki az EU területén él, a beküldött fényképeken olyan projekteket kell megörökíteni, amelyek az Európai Regionális Fejlesztési Alapból vagy a Kohéziós Alapból részesülnek támogatásban. A pályamunkákból a közönség és egy szakmai zsűri válogat, a győztesek 1000 euró értékben fotós felszerelések közül választhatnak, továbbá kétszemélyes jutalomutazást nyernek Brüsszelbe, a régiók és városok európai hetére.

Egy másik kreatív pályázatban, az Európai Zöld Fővároshoz kapcsolódó kiírásban ötperces kisvideókat várnak a szervezők, amelyben azt kell bemutatni, hogy mitől lehet egy város Európa zöld fővárosa. Ezt a címet idén a spanyolországi Vitoria-Gasteiz viseli, a fődíj is egy ide szóló kétszemélyes utazás. A szervezők július végéig várják a kisvideókat.

Korábban már beszámoltunk a Csobbanj Európával! turnéról – az országos rendezvénysorozat nyár végéig tart, amelynek keretében uniós tanácsadók magyarországi strandokon „ügyelnek”, így akár strandolás közben is tájékozódhattok számos uniós lehetőségről. A turnéhoz kapcsolódó, szintén fotós játékban standbelépőket, vagy Sziget napijegyeket is nyerhettek, ehhez olyan képeket kell beküldenetek, amelyek az látszik, milyen jól jöttök ki nagyszüleitekkel vagy hogyan  tüsténkedtek a kertben (a generációk közötti szolidaritás évéhez, illetve a Közös Agrárpolitika 50. születésnapjához kapcsolódóan).

Hosszú távú tervekhez

Mindezen aktuális pályázatok mellett nyáron van elég idő, hogy komolyabb, hosszabb távú terveitekre is készüljetek – az uniós ösztöndíjak és gyakornoki programok általában komolyabb felkészülést és tájékozódást igényelnek. Ha a közeljövőben szeretnétek külföldön tanulni, gyakorlatot szerezni vagy önkénteskedni, érdemes egy kis időt rászánni a nyáron, hogy utánajárjatok az egyes uniós programok részvételi feltételeinek.

Ha a külföldi tanulás érdekel, akkor nézzetek utána, hogyan működik az EU ezt támogató Erasmus programja (itt olvashatjátok összefoglalónkat a programról), az Erasmus Mundus keretében akár Európán kívüli vezető egyetemek képzésében is részt vehettek. Ha gyakorlatiasabb tapasztalatot szeretnétek szerezni, és kipróbálnátok, hogyan álljátok meg a helyeteket valamely másik tagállamban működő szervezetnél, akkor nézzetek utána az EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) működésének (egyik korábbi blogposztunkban részletesen összeszedtük, mire érdemes figyelni a pályázásnál). Az EVS egyre népszerűbb Magyarországon is, nem is csoda, hisz a program segítségével akár egy évet is eltölthettek egy másik tagállamban tapasztalatszerzés céljából, úgy, hogy ez egyáltalán nem terheli meg pénztárcátokat – a következő beadási határidő október 1. Ha esetleg már van egy kis vállalkozásotok, vagy ilyesmi indításán gondolkodtok, akkor hasonló gyakorlati tapasztalatot az Erasmus vállalkozóknak program keretében szerezhettek.

Ha vonz Brüsszel…

Ha nemcsak külföldi tapasztalatszerzésben gondolkozol, hanem maga az Európai Unió intézményrendszere, működése érdekel, akkor érdemes lehet szakmai gyakorlatra jelentkezned valamelyik uniós intézményhez. Minden jelentősebb uniós intézmény kínál szakmai gyakorlati programokat, amelyek segítségével általában 3-5 hónapot tölthetsz el valamelyik szervezetnél. A gyakornoki programokhoz valamennyi hasznos információt megtaláltok az EUvonal kapcsolódó gyűjteményében.

0 Vissza

Korábban egy interjú keretében már foglalkoztunk az Európai Önkéntes Szolgálattal, ezúttal praktikus tanácsokkal igyekszünk segíteni azoknak, akik szívesen töltenének 2-12 hónapot valamelyik európai országban önkéntesként. Az Európai Önkéntes Szolgálat – angol rövidítésével EVS – az EU egyik legnépszerűbb iskolai képzésen kívüli mobilitási programja, amely civil szervezetek tevékenységére építve teremt lehetőséget a 18 és 30 év közötti fiatalok külföldi tapasztalatszerzéséhez. A program nevében szereplő „önkéntes” szó talán azt sejteti, hogy ez egy jótékonysági program, de ez egyáltalán nem így van. Önkéntes a munkavégzés abból a szempontból, hogy a résztvevő egy-egy külföldi, az élet különféle területein tevékenykedő (például kultúra, sport, környezetvédelem, állatgondozás, szabadidő-szervezés, örökségvédelem, stb.) non-profit szervezet tevékenységét támogatja munkájával – ugyanakkor ezért a segítségért számos ellenszolgáltatást kap cserébe, amelyek közül az ingyenes, helyi környezetben történő nyelvtanulás lehetősége csak az egyik tényező.

 

fiatalok.jpgAz EVS program közösségi szinten az ifjúság mobilizálását, különböző kultúrák megismerését, a közös európai identitástudat erősítését segíti – míg a fiatalok számára leginkább egy új ország, egy más kultúra megismerését, külföldi barátok szerzését, egy nyelv elsajátítását, illetve a szülői háztól való függetlenedést, az önállósodást jelenti. Az EVS program az önkéntesség ideje alatt állja a kiutazó útiköltségeit, ingyenesen szállást biztosít számára az önkéntesség idejére, segíti az adott ország nyelvének elsajátítását vagy a már meglévő nyelvismeret elmélyítését, ezen kívül az önkéntes munkáért– az adott országban a megélhetést teljes mértékben fedező - „zsebpénzt” utal a résztvevőnek.

A program tehát egy nagyszerű lehetőséget jelenít meg a külföldi tapasztalatszerzésre vágyó fiatalok számára, a lehetőség elnyeréséhez azonban alaposan meg kell dolgozni. Az alábbiakban az EVS-t már megjárt volt önkéntesek, valamint küldő civil szervezetek koordinátoraival folytatott beszélgetések alapján szedtük össze a programhoz kapcsolódó legfontosabb gyakorlati tapasztalatokat, jó tanácsokat, amelyeket elindulásnál nem feltétlenül lát át a jelentkező, de amelyeket mindenképpen érdemes szem előtt tartani a készülődés során.

 

A megfelelő fogadó szervezet megtalálása

 

Az EVS-sel történő kiutazás egyik legsarkalatosabb pontja a megfelelő fogadó civil szervezet megtalálása. Ebben nyújt segítséget a program hivatalos honlapján megtalálható böngésző, amelyben az összes önkéntest fogadó európai civil szervezet, illetve ezek profilja megtalálható – országonkénti és tevékenységi terület szerinti bontásban. Nem kis feladat több ezer civil szervezet közül megtalálni a megfelelőt, de a bőséges kínálattal érdemes maximálisan élni, ugyanis az egyik legtipikusabb hiba, hogy a potenciális önkéntes kinéz magának 2-3 helyet, és csak ezekre jelentkezik. Ennél sokkal rugalmasabbnak kell lennünk, legalább 20-30 helyre el kell küldeni az életrajzból és motivációs levélből álló jelentkezést. (A szabad fogadó helyek kereséséhez érdemes még felkeresni ezt az oldalt is, ahol rendszeresen jelennek meg önkénteseket kereső felhívások.)

 

Az korábbi önkéntesek tapasztalatai alapján elmondható, hogy többen akár 50-60 helyre is aspiráltak, és ilyen mennyiségű jelentkezésnél sem feltétlenül kaptak mindig visszajelzést, sokszor azt is csak hónapok múltán. Elég időt kell tehát szánni a megfelelő fogadó szervezet megtalálására, nem szabad sajnálni az energiát a megfelelő motivációs levelek megírására (érdemes minden motivációs levelet az adott szervezet profiljához igazítani), illetve ezek elküldésére. Számolni kell a szervezetek lassú reakciójával is, és mindenképpen legalább 1-2 hónapos procedúrával kell számolni, amit érdemes a leadási határidőknél figyelembe venni, előfordulhat ugyanis, hogy a fogadó fél megtalálásával annyi idő megy el, hogy az előre kitűzött határidőt már nem tudjuk tartani, és átcsúszunk egy következő pályázati határidőbe, ami a kiutazás időpontját is csúsztatja.

 

A fogadó szervezetek felkutatásánál nem árt, ha tudjuk, melyek az ún. „sláger-országok”, amelyek hosszú ideje a legnépszerűbbek, így a jelentkezők nagy számának betudhatóan meglehetősen nehéz ezen országokba az EVS keretében eljutni. Jelenleg ezen országok közé tartoznak az angol nyelvterület országai, valamint a dél-európai államok. Ugyanakkor Skandináviát sokkal kevesebben választják, és ugyanez áll a nemrégiben csatlakozott, zömében közép-európai országokra is.

 

Az időtényező

A megfelelő szervezet megtalálása is elhúzódhat, ugyanakkor fontos tudnunk azt is, hogy ha végre megtaláltuk a potenciális fogadó szervezetünket, akkor sincs még biztosítva a kiutazás, mert ezután jön a „pályázati rész”. A projektben küldő, fogadó, ill. koordináló szervezetek vesznek részt, a pályázatot az egyik szervezetnek (akár küldő, akár a fogadó, akár koordináló) kell benyújtania alapesetben a nemzeti irodához (Magyarországon a Mobilitáshoz) a projekt teljes költségvetésével (fontos, hogy nem az önkéntes készíti el és nyújtja be a pályázatot, hanem az őt fogadó / küldő akkreditált civil szervezet). Maga a pályázat megírása is elhúzódhat, és az elbírálása is akár több hónapot is igénybe vehet.

 

A preferált csoportok

Az EVS-ben való részvétel lehetősége alapvetően nyitva áll minden 18 és 30 év közötti fiatal előtt, ugyanakkor a program előnyben részesíti a valamilyen tekintetben hátrányos helyzetű (pl. vidéki, valamely kisebbséghez tartozó) fiatalokat. Emellett bizonyos szervezetek előnyben részesíthetik azokat, akik beszélik az adott ország nyelvét, illetve életkorral kapcsolatban is lehetnek megkötéseik. Egyes civil szervezetek speciális tevékenységük miatt szívesebben dolgoznak a már tapasztaltabb, idősebb fiatalokkal, és általánosságban megfigyelhető, hogy a korhatár alsó részében (18-20 évesen) relatíve nehezebb fogadó szervezetet találni, mint a korhatár felső harmadában.

 

A koordinátor szerepe

Bár elméletileg bármelyik akkreditált civil szervezet küldhet önkéntest, aki vállalja az ezzel járó (nem feltétlenül materiális) költségeket, érdemes megfontolni, milyen szervezeten keresztül utazunk ki. A küldő szervezet koordinátorának kiemelt szerepe van a pályázatban, egy tapasztalt koordinátor sokban hozzájárulhat annak sikeréhez, mivel rendelkezik olyan többletinformációval, ill. ismerettel, amelyhez az egyszerű önkéntes nem tud hozzáférni. Így például tudhatja azt, hogy mely szervezetek fogadnak csak „testvérszervezetektől” önkénteseket, ami a mindenki számára hozzáférhető adatbázisból korántsem ilyen egyértelmű.

 

Ex-önkéntesek felkeresése

Mielőtt belevágnánk, érdemes felvenni a kapcsolatot olyanokkal, akik már végigjárták azt az utat, amit mi is járni tervezünk, mert az ezen cikkben összefoglaltakon túlmenően számtalan hasznos gyakorlati tanáccsal szolgálhatnak. Az alábbiakban összefoglaltuk az ezzel foglalkozó legfontosabb weboldalakat:

 

 

Az EVS tehát egy nagyszerű lehetőség a fiatalok külföldi tapasztalatszerzésére, de fontos, hogy pontosan tisztában legyünk a részvételi feltételekkel, és alaposan felkészüljünk a kiutazásra – a programot már megjárt önkéntesek elmondásai alapján mindenképpen megéri az időt és az energiát rászánni!

 

A fenti rövid összefoglaló mellett természetesen várjuk a hasonló tapasztalattal rendelkezők visszajelzését (kommentekben például) – osszátok meg velünk élményeiteket, javaslataitokat, segítsünk a program iránt érdeklődőknek!

 

 

 

 

0 Vissza

A közösségi kertekhez – amelyet egy korábbi programunkon már bemutattunk – hasonló urbánus jelenség napjainkban a közösségi terek létrejötte: ezek olyan befogadó, közösségi munkára és együttműködésre épülő kulturális találkozóhelyek, amelyek a modern városi élet különböző szükségleteit igyekeznek kielégíteni valamilyen alulról jövő kezdeményezés keretében. Vannak művészek számára alkotói közösségi terek, kiállítóterek, képző-, táncművészeti vagy akár újmédiás alkotásokat és programokat befogadó és létrehozó helyek, amelyek egyben természetesen találkozó- és szórakozóhelyként is működnek. Ami közös bennük, az a civil kezdeményezés és a közös munka.

siraly.jpgAhogy európai nagyvárosokban, úgy szerte az országban találkozhatunk hasonló kezdeményezéssel. Ilyen a már évek óta működő Sirály (amelyet lassan talán érdemes lenne átnevezni Főnixre), amely rövid idő alatt irodalmi találkozókkal és színházi előadásokkal a pesti Király utca egyik izgalmas és forgalmas találkozóhelyévé vált. Rokona a pécsi Király utca egyik foghíjtelkén 2010-ben létrejött Varázskert, vagy ugyanitt Pécsett a Labor kísérleti kultúrtér. A budapesti szcéna egyik legújabb ilyen helye a MÜSZI (Művészeti Szint), amely a Corvin Áruház harmadik emeletén jelenleg is formálódik. A kortárs művészetet több (előadói és alkotói) szinten megjelenítő kulturális és civil találkozóhely végleges kialakításán jelenleg is lelkes önkéntesek dolgoznak.

Az alulról jövő kezdeményezések az ilyen közösségi helyek mellett a hivatalos kulturális intézmények ajtaján is kopogtatnak – számos civil projekt keres (és talál) helyet magának ilyen keretek között is.

varazs.jpgHogyan és hol találnak befogadóra a független projektek? Mennyiben van szüksége egy városnak ilyen közösségi terekre, kinek és mire jók ezek? Milyen példaértékű nemzetközi előképei vannak ezeknek a helyeknek? Milyen forrásokból gazdálkodnak? A néha a legalitás és – a nyugati foglaltházak mintájára – az illegalitás határán működő terek hogyan tudják megoldani hosszú távú fennmaradásukat? Mennyire lehet központi a „részvételiség” a hagyományos kulturális terekben?

Ilyen kérdésekre keressük a választ meghívott előadóinkkal most csütörtökön az Európa Pontban a közösségi tereket bemutató rendezvényünkön. A beszélgetésen részt vesz Bársony Júlia (MÜSZI), Szuhay Márton (Kulturális Labor Szociális Szövetkezet), Schönberger Ádám (Sirály), Hartmann Zoltán (PeCsa Music Hall) és Rózsa Zoltán (Zsolnay Kulturális Negyed) – gyertek el, izgalmas beszélgetés lesz! :-)

Fotók: Sirály (Budapest), Varázskert (Pécs)

0 Vissza

Pénteken Budapesten jelentette be Kristalina Georgieva, az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosa az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest felállítását. A bonyolult név vonzó projektet takar. Az egyik legnépszerűbb biztossal a konferencia után beszélgettünk.

Kristalina GeorgievaValójában mit takar az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest, angol rövidítéssel EVHAC?

Jaj, ne is mondja ezt az EVHAC-ot. Ön szívesen venne részt egy olyan programban amit EVHAC-nak hívnak? Szörnyű, néhány héten belül muszáj lesz egy jobb nevet kitalálnunk.

Ez szerencsére a program érdemeiből semmit nem von le. Az EVHAC hátterében részben törvényi kötelezettség áll, részben pedig az Unió humanitárius politikájának irányát mutatja. A Lisszaboni Szerződés rendelkezett a Segítségnyújtási Hadtest létrehozásáról, melynek célja, hogy az európai fiatalokat önkéntes alapon bevonja a válságkezelésbe és segítségnyújtásba. A biztosi kinevezésem után szembesültem vele, hogy bár a kötelezettség adott, a megvalósítással kapcsolatban az átlagosnál is több a kérdőjel. Ezeket próbáljuk most eltüntetni.

A Segítségnyújtási Hadtest a gyakorlatban nagyon röviden azt jelenti, hogy európai fiatalok részt vehetnek mondjuk egy természeti katasztrófa utáni helyreállítási munkákban.

Ma délután 4 órakor élő Facebook chat Kristalina Georgievával a Segítségnyújtási Hadtestről. Ha kérdésed van, ne hagyd ki! Kattints ide!


Ez akár veszélyes is lehet.

Ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni, három eszközzel is. Egyrészt a Segítségnyújtási Hadtestet nem “forró pontokon” vetjük be, hanem olyan helyeken, amik már nem szerepelnek az esti híradókban. Ezeknél a válságoknál általában sokkal nehezebb is utánpótlást találni, mert az erőforrásokat elszívják a friss problémák. Másrészt tapasztalt mentorszervezetek irányítják ezeket az akciókat, harmadrészt pedig nagy hangsúlyt fektetünk az önkéntesek képzésére, beleértve akár a pénzügyi és projektmenedzsment felkészítést, vagy a kulturális földrajzot is.

Hol tart jelenleg a Segítségnyújtási Hadtest felállítása?

Nem szeretnénk fejet ugrani a medencébe, hogy aztán közben derüljön ki, nem is tudunk úszni. Meggyőződésem, hogy ebben a témában a civil szervezetek sokkal jobban látják a jó szabályozás követelményeit. Ezért is örültem nagyon, hogy a magyar elnökség nem hagyományos konferenciát rendezett, hanem igazi eszmecserét, ahol kávéházi asztalok mellett beszéltük át a kérdéseket.

A konferencián végül három mintaprojekt beindításáról állapodtunk meg, a Francia Vöröskereszt, a Save the Children és az Önkéntes Tengerentúli Szolgálat mentorálásával. Ezeknek a 6 hónapos – egy éves projekteknek a tapasztalatait szeretnénk alaposan kielemezni jövő nyáron, ősszel pedig benyújtjuk a részletes szabályozást a Parlament és a Tanács elé. Ha a tervek szerint haladunk, jövő télen már felállhatnak az első hadtestek.

Abban mindenesetre megállapodtunk a magyar kollégákkal, hogy tíz év múlva megint leülünk a kávéházi asztalok mellé, és átbeszéljük a projektet.

Magyarországon az önkénteskedés hiába vonzó, sokak számára luxus. Ezt megpróbálja orvosolni a program?

Bulgáriában nőttem fel, pontosan tudom, milyen egy viszonylagosan szegény ország állampolgárának lenni az Unióban. Nálunk sok egyetemista külföldre, akár Amerikába megy dolgozni nyaranta, hogy finanszírozni tudja a következő félévét. Ezzel nem tudunk versenyezni, de abban tudunk segíteni, hogy az önkéntesség ne legyen anyagi teher.

Terveink szerint az Európai Önkéntes Szolgálathoz hasonlóan az Unió fizetné az önkéntesek utazását, szállását és ellátását. Emellett komolyan dolgozunk azon, hogy az önkéntesként eltöltött hetek-hónapok egyetemi kreditként is elszámolhatók legyenek. A fiatalok életre szóló, akár szakmai tapasztalatokat szereznek egy-egy ilyen akció alatt, nekünk pedig meg kell találnunk a módját, hogy ezt hivatalosan is elismerjük.

Milyen tudásra, tapasztalatra lesz szükség ahhoz, hogy valaki bekerüljön egy Segítségnyújtási Hadtestbe?

A legkülönbözőbb tudásra. Nem csak a terepen dolgozókra van szükségünk, de olyanokra is, akik akár munka mellett tudnak támogatni egy-egy projektet adminisztrációval, marketinggel, weblapfejlesztéssel. Kutatásaink szerint az uniós állampolgárok 80 százaléka támogatja a humanitárius akciókat, így nem félünk attól, hogy nem lesz elegendő jelentkező.

Mindenki ismeri a békefenntartó kéksisakosokat. Ezentúl lesznek uniókék kabátos segítségnyújtók is?

Pontosan erről van szó. A program egyik része az önkéntesek bevonása, a képzések, a háttérinfrastruktúra megszervezése. A világ Európán kívüli része ebből annyit fog látni, hogy európai fiatalok, európai zászló alatt segítenek a bajbajutottaknak tekintet nélkül az állampolgárságra, nemre, etnikai vagy vallási hovatartozásra és politikai meggyőződésre. Európaiként akár még jemeni hadurak közé is jó elmenni tárgyalni (leszámítva az ilyen “meetingek” alatt nekünk is kötelező khatrágást), mert tudják, hogy komoly és segítő szándékkal érkezünk.

Az Unió a világ gazdaságának mintegy 20 százalékát adja, a humanitárius segítségnyújtásnak viszont több mint a felét. Itt az ideje, hogy ezt megmutassuk. Arcot szeretnénk adni Európának, méghozzá szerethető és segítő arcot, amivel a világ összes polgára képes azonosulni.

0 Vissza

Ákos teljesen átlagos magyar vidéki egyetemista, aki azonban élt a lehetőséggel, jelentkezett önkéntesnek, és élete legizgalmasabb hónapjait töltötte Olaszországban. Vele beszélgettünk lomtalanításról, élményekről és praktikus apróságokról. Ha Te is szeretnél önkéntesként dolgozni, várunk február 21-én 17 órától az Európa Pontban, ahol a Mobilitás munkatársaitól mindent megtudhatsz a témáról (előzetes regisztráció szükséges)!

Miért jelentkeztél önkéntesnek?

Az emberek többsége szeretne másokon segíteni. Persze saját magad előtt is jobb fejnek tűnsz utána, de azért nem csak ez motivált. Szerettem volna valami tényleg hasznos dolgot csinálni, és persze vonzott a kaland is.

A kalandvágyad Olaszországba vitt. Miért pont oda?

Nem volt igazán konkrét elképzelésem, bár mivel jól beszélek németül és angolul, szerettem volna latin nyelvi környezetbe kerülni. Olaszország csak egy volt a sok lehetséges célpont közül. A szervezők főleg ottani fogadószervezetekkel álltak kapcsolatban, és ez volt a legegyszerűbb. Mit csináltál kint pontosan? Nagyon érdekes helyre kerültem, egy félig-meddig egyházi, de mégis világi szemléletű szervezethez. Folyamatosan jártuk a lomtalanításokat, és házhoz is mentünk a kacatokért, megunt dolgokért. A régi, javításra szoruló, de még felújítható bútorokat, műszaki dolgokat elvittük, helyrehoztuk, és odaadtuk a rászorulóknak. Szerintem ez egy működő modell, és talán itthon is lehetne hasznosítani.



Egyetemre jársz most is. Hogyan tudtál időt szakítani az önkéntességre?

Rögtön a vizsgaidőszak után mentem ki, és szeptember végén jöttem haza. Akkor még nem kezdődtek el a szemináriumok, így meg tudtam oldani, hogy kint maradjak. A beiratkozást is el lehetett volna intézni meghatalmazással, de végül inkább hazaugrottam pár napra. Így legalább az oktatók egy részének is el tudtam magyarázni, hogy nem érdektelenség miatt nem látnak szeptemberben. 90 százalékuk nagyon pozitívan fogadta a dolgot.

Milyen körülmények között laktál kint?

Ahogy mondtam, ez egy világi szemléletű, de egyházi fenntartású szervezet volt, így a kolostor melletti vendégházakon osztoztunk a többi önkéntessel. Azt hiszem életemben nem laktam még ilyen régi épületben! A szállásunk mellett az ellátásunkat is megoldották. Nem akarom azt mondani, hogy nulla pénzből el lehet menni önkéntesnek, de semmivel sem költöttem többet kint, mint itthon, sőt, pedig nem ugyanazok az árak. Szerintem ez ne tartson vissza senkit.



Hogy érzed, mit kaptál az önkéntességtől?

Felsorolni is nehéz lenne. Először is önállóságot. Az ember egyetemistaként már elszakad otthonról, de több hónapot teljesen idegen környezetben tölteni egyetlen magyarként azért teljesen más. Találkoztam rengeteg emberrel Európa minden szegletéből, németekkel, lengyelekkel, spanyolokkal, angolokkal. Néhánnyal most is tartjuk a kapcsolatot, barátok lettünk, még ha nem is láttuk egymást azóta. Azóta elkezdtem olaszul tanulni, és nagyon sokat segít, ami kint, Forliban ragadt rám. Közgazdásznak tanulok, és közgazdasági szempontból az önkéntes munkának igazából nincs értelme. Viszont pénzt ráérek akkor is gyűjteni, ha már lediplomáztam. Most élményeket gyűjtök, és erre az önkéntességnél kevés jobb lehetőség van.

0 Vissza