d141.jpgA világtörténelem folyamán a cenzúra mindig fontos eszköz volt a hatalom kezében, hogy a hivatalos ideológiától távol eső, vagy azzal szemben álló gondolatokat távol tartsa a társadalom nagyobb részétől. Szerencsére mára Európában ezt már nehéz elképzelni, de a legtöbb európai ország történelméből ismerős ez, és a világ más pontjain sajnos még ma is bevett gyakorlat. A cenzúra ellenében, a gondolkodás szabadságának fontosságára hívja fel a figyelmet az idei Documenta összművészeti esemény egyik legérdekesebb installációja, a „Könyvek Parthenónja”.

A németországi Documenta kiállítást ötévente rendezik meg Kasselben 1955 óta. Mára egyértelműen korunk jellemző dilemmáira, problémáira reflektáló kortárs alkotások kerültek a kiállítás középpontjába, amely idén is száz napig – még szeptember 17-ig – várja az érdeklődőket Németország közepére, Kasselbe. A Documenta kasseli eseményein ebben az évben 35 helyszínen – parkban, múzeumban, moziban, egykori földalatti pályaudvaron – több mint 160 művész mutatkozik be. (A szemlének idén is van magyar vonatkozása, a Budapesten született amerikai művész, a környezetszobrászat úttörőjeként számon tartott Agnes Denes The Living Pyramid című munkáját lehet megnézni egy kasseli parkban.)

Az idei Documenta kétségkívül egyik legizgalmasabb helyszíne a Könyvek Parthenónja, Marta Minujín argentin képzőművész alkotása. Az installáció a görög Parthenón mása, amelyet közel százezer, korábban vagy jelenleg valamelyik országban betiltott könyv borít. Az argentin művész ezzel tiltakozik a gondolkodás szabadságának korlátozása ellen. Az alkotást már 1983-ban, az argentin katonai junta bukása után felépítették Buenos Airesben. A mostani alkotást jelentős kutatómunka előzte meg, amely során létrejött egy több mint hatvanezer könyvet tartalmazó lista. Az alkotás ugyanakkor teljesen nyitott: az alkotó és a szervezők folyamatosan várják további könyvek jelölését a listára, valamint a betiltott könyveket is el lehet küldeni a szervezőknek. Az installáció éppen azon a helyen épült fel Kasselben, ahol korábban, a náci uralom alatt kétezer betiltott, a „német szellemiséggel ellentétes”, káros gondolatokat tartalmazó könyvet égettek el.

A betiltott könyvek között számos politikai, illetve társadalom- és vallásfilozófiai mű található, vagy olyanok, amelyeket egy adott rendszer erkölcstelennek bélyegzett. Ugyanakkor vannak népszerű kortárs regények is a listán (mint például a Harry Potter vagy a Da Vinci kód), amelyek bizonyos országokban okkultizmusuk miatt kerültek indexre. A listán számos világirodalmi klasszikus is megtalálható. Néhány példa a betiltott könyvek listájáról (egy kivonatolt lista itt olvasható, a kiállítás alapjául szolgáló hosszabb lista itt tallózható):

  • Dan Brown: A Da Vinci kód
  • Caroll Lewis: Alice csodaországban
  • Giacomo Casanova: Emlékiratok
  • Miguel de Cervantes: Don Quijote
  • Paolo Coelho: Az alkimista
  • Albert Einstein teljes életműve
  • Sigmund Freud teljes életműve
  • Johann Wolfgang von Goethe: Faust
  • Grimm testvérek: Grimm mesék
  • Jaroslav Hašek: Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban
  • Thomsa Hobbes: A Leviatán
  • Niccolo Macchiavelli: A fejedelem
  • Franz Kafka teljes életműve
  • Milan Kundera teljes életműve
  • James Joyce: Ulysses
  • Thomas Mann teljes életműve
  • Karl Marx teljes életműve
  • George Orwell: 1984, Állatfarm
  • Jean-Jacques Rousseau: Társadalmi szerződés
  • Antoine de Saint-Exupéry: A kisherceg
  • Joanne K. Rowling: a Harry Potter könyvek
  • J.D. Salinger: A zabhegyező
  • Friedrich Schiller: versek
  • Jonathan Swift: Gulliver utazásai


Képgaléria az installációról:

A borítókép készítője: Roman März (documenta14)

0 Vissza

emblematikus_epuletek16.jpgNéhány ikonikus építményről el sem tudjuk képzelni, hogy akár másképp is kinézhetnének. Pedig sok emblematikus európai épület egészen másképp is megvalósulhatott volna, ha a tervezésre kiírt pályázatot másik tervező nyeri.

Képes összeállításunk első részében londoni és párizsi épületek soha meg nem valósuló terveiből mutattunk be néhányat. A második részben pedig megnézzük, milyen lenne a pesti Duna-part egy teljesen eltérően kinéző országházzal, furcsa volna-e Berlin egy más stílusú Bundestag-épülettel, és hogyan nézne ki a londoni Eiffel-torony.

Reichstag/Bundestag, Berlin

Az egységes Németország 1871-es megalakulását követően hamar felmerült az igény egy megfelelő parlament megépítésére. Már a következő évben, 1872-ben kiírták a pályázatot az épület megtervezésére, amelyre több mint száz pályamű érkezett. Ezek közül Ludwig Bohnstedt von Gotha terveit választották ki, ám akkor még nem tudták megvásárolni a megfelelő telket hozzá. Emiatt 1882-ben, már a földterület birtokában újabb nemzetközi versenyt hirdettek, ahol közel kétszáz vetélytárs mellett végül Paul Wallot pályaművét választották ki. Nem sokon múlott, hogy nem a sokak által legjobbnak ítélt, a bécsi Heinrich Freiherrn von Ferstel által készített terv alapján épült meg a parlament. A Wallot tervei alapján készült Reichstag 1894-re épült fel, már akkor üvegkupolával a tetején. 1990 óta itt ülésezik az egyesült Németország törvényhozása, a Bundestag. Szimbolikus jelentősége miatt többször súlyosan megsérült. Az épületet 1995 és 1999 között teljesen felújították, a brit Sir Norman Foster által tervei alapján új üvegkupolát kapott.

emblematikus_epuletek01.jpg

emblematikus_epuletek02.jpg


A hágai Béke Palota

A hágai Béke Palota – amely az ENSZ elsődleges bírói szerve, a Nemzetközi Bíróság székhelye – szintén pályázat alapján épült fel. A Béke Palota egyben az Állandó Választottbíróság, a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia és egy nemzetközi jogot kutató magánintézet székhelye. A bíróság felépítéséhez szükséges másfél millió dollárt a szegény skótból amerikai acélmágnássá lett Andrew Carnegie biztosította, akit élete vége felé egyre jobban foglalkoztatta a nemzetek közötti béke kérdése. A nyertes, neoreneszánsz stílusban készített terv a francia Louis M. Cordonnier munkája. Érdekesség, hogy az épületet rengeteg nemzet ajándéka gazdagítja azon országok közül, akik részt vettek az 1907-es második hágai békekonferencián. Az ajtók Belgium ajándékai, a márvány Olaszországból érkezett, a szökőkút Dániából, a toronyóra Svájcból, a perzsaszőnyegek pedig Iránból.

emblematikus_epuletek03.jpg

Otto Wagner terve:

emblematikus_epuletek04.jpg

Franz Heinrich Schwechten terve:

emblematikus_epuletek05.jpg

Hendrik Petrus Berlage terve:

emblematikus_epuletek06.jpg

Országház, Budapest

Érintettségünk okán kicsit bővebben mutatjuk be a Parlamentre kiírt pályázat elutasított terveit. Már 1830-ban felmerült az önálló magyar országház megépítésének igénye, fel is kérték Pollack Mihályt a terv kidolgozására. A Pollack-féle verziót azonban 1843-ban a magas építési költségek miatt elvetették, és 1844-ben pályázatot írtak ki a parlament épületére, amely a mai Erzsébet téren kapott volna helyet. A szabadságharc után egy ideig feledésbe merült a kérdés, majd a kiegyezést követően, 1882-ben újabb pályázatot jelentettek meg a mai Kossuth téren felépítendő országházról. A számos színvonalas pályamű közül Steindl Imre neogótikus terveit választotta ki a bizottság 1883-ban. A tervek némi módosítása után az építkezés 1885-ben kezdődött el, és 1904-ben adták át a parlament épületét.

emblematikus_epuletek17.jpg

Pollack Mihály terve (1830):

emblematikus_epuletek07.jpg

Van der Nüll és Sicardsburg terve (1844):

emblematikus_epuletek08.jpg

Wilhelm Stier terve (1844):

emblematikus_epuletek09.jpg

Hauszmann Alajos terve (1882):

emblematikus_epuletek10.jpg

Schikendancz Albert és Freund Vilmos terve (1882):

emblematikus_epuletek11.jpg

Otto Wagner terve (1882):

emblematikus_epuletek12.jpg

Ferdinand Fellner és Hermann Helmer terve (1882):

emblematikus_epuletek13.jpg

Gerster Kálmán terve (1882):

emblematikus_epuletek14.jpg

Palóczi Antal terve (1882):

emblematikus_epuletek15.jpg

Steindl Imre nyertes terve (1882):

emblematikus_epuletek16.jpg

A londoni Eiffel-torony

Végül egy soha meg nem valósult építményt is bemutatunk. Párizs példáján fellelkesülve (irigykedve?) Londonban is elhatározták, hogy egy hasonlóan ikonikus tornyot építtetnek. Már az Eiffel-torony megépülésének évében, 1889-ben kiírtak egy pályázatot, ahova 68 terv érkezett. Jellemző, hogy ezek mindegyike az Eiffel-toronynál magasabb épülettel tervezett. A győztes pályaművet el is kezdték felépíteni a Wembley parkban, ám anyagi okok miatt 1894-ben félbemaradt az építkezés. Végül 1907-ben elbontották az addig elkészült vázat, és a helyére az angol nemzeti sportpályát, a Wembley Stadiont építették meg 1923-ra. 

emblematikus_epuletek18.jpg

emblematikus_epuletek19.jpg



Képek forrása: Reichstag(1); Reichstag(2); hágai Béke Palota(1); hágai Béke Palota(2); Parlament(1); Parlament(2); Parlament(3); Parlament(4); londoni Eiffel-torony(1); londoni Eiffel-torony(2)

 ---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi
 bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

 

1 Vissza

landmark_cov.jpgVannak olyan ikonikus építmények, amikről szinte el sem tudjuk képzelni, hogy másképp is kinézhetnének. Létezhet-e Párizs az Eiffel-torony nélkül? Milyen lenne London a Tower Bridge helyén egy másik híddal, vagy ha Nelson admirális szobra nem oszlopon, hanem földgömbön állna? Sorozatunk első részében többek közt ezeket a meg nem valósult terveket nézzük át.

Sok emblematikus európai épület mai formája pályázatra beadott terv alapján keletkezett – és sokszor nem sokon múlt, hogy melyik tervező elképzelései alapján valósult meg végül. Nem annyira modern dolog ez – már i.e. 448-ban is így választották ki Athén ikonját, az Akropoliszt, vagy 1419-ben a Firenzei dómot.

Képes összeállításunkban a tervezőpályázatokon vesztes, esetleg korábbi, de soha meg nem valósuló tervekből mutatunk be jó néhányat – így képet kaphatunk arról, hogy hogyan is nézhetnének ki ezek az épületek, ha egy másik elképzelést választanak ki a döntéshozók.

Eiffel-torony (Világkiállítás-torony), Párizs

Az 1889-es világkiállítás nagymértékben meghatározza Párizs ma ismert kinézetét. Legjellegzetesebb példa erre a világ egyik legikonikusabb, legtöbbet fényképezett, mindenki által ismert épülete, az Eiffel-torony. Azonban a hatalmas építmény másképp is kinézhetett volna. 1886-ban hirdették meg a lehetőséget egy közel 300 méter magas torony megépítésére, amely az ipari fejlődést hivatott szimbolizálni. A lehetőségre több száz pályaművet adtak be – köztük például Jules Bourdais, aki egy konzervatív kinézetű világítótornyot tervezett, amelynek a fényénél még kilométerekkel odébb is tudtak volna esténként olvasni a párizsiak. Történetesen a budapesti Nyugati pályaudvart is megtervező francia mérnöknek, Gustave Eiffelnek kollégájával, Maurice Koechlinnel közösen már két évvel korábbról voltak tervei a toronyra, így sikerrel pályázott a kiírásra – amely talán nem véletlenül illeszkedett ilyen egyértelműen a győztes pályaműhöz.  A torony végül közel két év alatt, a Világkiállításra készült el, és 300 (antennával együtt 305, majd 2000 óta 324) méteres magasságával 1931-ig a világ legmagasabb épületének számított.

landmark1.jpg

landmark16.png


Diadalív, Párizs

Ma már elképzelhetetlen, de akár egy hatalmas elefánt is kerülhetett volna a Champs-Élysées végére, az Arc de Triomphe helyére. Bár akkor még nem győzelmi emlékműnek szánták, mindenképp kicsit furcsa Charles Ribart terve, a belül háromemeletes, hatalmas báltermeket is tartalmazó, az ormányából szökőkutat működtető elefánt – így gondolták ezt a döntéshozók is, amikor elutasították az egzotikus tervet 1758-ban. Helyére a Napóleon és a francia hadsereg dicsőségét megörökítő, 50 méter magas Diadalív 1806 és 1836 között épült fel az Étoile (mai Charles de Gaulle) téren.

landmark3.jpg

landmark4.png


Tower Bridge, London

A Temze felett átívelő hídra kiírt pályázatra Sir Horace Jones, a későbbi megvalósító eleinte egy másik elgondolású projekttel pályázott 1878-ban. A korábbi terveken (első kép) ugyan a jellegzetes, gótikus stílusú, középkori várra hasonlító pillérek a végső változathoz hasonlóak, de a kék-fehér acélsodronyok helyett félköríves dizájnt tervezett a hídnak. Ezzel egészen másképp nézne ki a mára jól megszokott építmény. De érdemes megnézni F. J. Palmer „lyukas”, Frederick Barnett kettéágazó, vagy Sir Joseph Bazalgette leginkább vasúti hídra hasonlító tervét is (sorrendben a képeken). Végül Sir Horace Jones módosított a tervein, ezzel az 1886 és 1894 között megépült híd a mai formáját nyerte el, és vált London egyik legmeghatározóbb városképi elemévé.

landmark5.jpg

landmark6.jpg

landmark7.png

landmark8.png

landmark9.png


Nelson admirális szobra, Trafalgar Square, London

Kevésen múlott, hogy Horatio Nelson szobrát nem egy földgömbön láthatjuk a Trafalgar téren. Az emlékművet az admirális és az általa győzelemre vitt 1805-ös trafalgari tengeri ütközet tiszteletére állították. Az 1840-ben kiírt pályázatra érkezett például John Goldicutt építész terve, aki Nelsont egy glóbuszra állította volna, és körülötte emberek és angyalok és egyéb figurák tucatjait helyezte volna el. Végül nem ő nyert, hanem Sir Edwin Landseer, aki jóval puritánabb, ám a hadvezér jelentőségét szintén kiemelő, oszlopos emlékművet épített a Trafalgar Square-re 1840 és 1843 között. Az építményt azóta háromszor újították fel.

landmark10.jpg

landmark11.jpg


Városháza, Stockholm

Stockholm városházának jellegzetes, nyolcmillió vörös téglából álló épületét felvázoló tervét szintén pályázat útján választották ki. 1907-ben döntött úgy a városvezetés, hogy új városházát építtet. A benyújtott munkák közül első körben többek között Ragnar Östberg és Carl Westerman terveit választották ki. Sajátságos módon zajlott a végső változat kialakítása: bár Östberg nyerte el a munkát, Westman egyes megoldásait átvette, míg Westman a stockholmi bíróság épületét tervezhette meg. A városháza 1911 és 1923 között épült fel.

landmark12.jpg

landmark13.jpg

landmark14.jpg


Hamarosan újabb poszttal jelentkezünk, amelyben többek közt részletesen bemutatjuk a budapesti Országház meg nem valósult terveit is.


Képek forrása: Eiffel-torony 1; Eiffel-torony 2; Diadalív 1; Elefántos Diadalív; Képek a Tower Bridge-ről; Nelson admirális szobra (RIBA collections); a mai stockholmi városháza; variációk a stockholmi városházára

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi
 bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

park01.jpgVégre itt a tavasz, kezdődik a parkszezon! Ilyenkor nincs is annál jobb, mint kiülni a város egyik parkjába, leheveredni egy plédre a fűbe, és megtelve az illatokkal élvezni a napsütést. Európa sok nagyvárosában találhatunk felfedezésre érdemes hangulatos parkokat: vannak beláthatatlanul óriásiak, némelyik kocogáshoz, lovagláshoz, focizáshoz, tollasozáshoz ideális, több pedig gazdag növény- és állatvilágáról ismert. Posztunkban most ezek közül a különleges parkok közül mutatjuk a legérdekesebbeket – ha vannak egyéb kedvenc parkjaitok, kommentben osszátok meg velünk!

park02.jpg

Hyde park (London, Egyesült Királyság)

Az egyik leghíresebb városi park Európában kétségtelenül a londoni Hyde Park. Az Egyesült Királyság egyébként is híres páratlan pázsittal borított, ősfás, gyönyörű és hatalmas parkjairól. A metropolisz zsúfoltságához és forgatagához képest erős kontrasztot jelent a város nyolc királyi parkjának talán legjelentősebbje. A 141 hektáron elterülő óriási parkot évente több millió londoni és turista keresi fel, ahol úszni, csónakázni, teniszezni és lovagolni is lehet, valamint a szónoki képességeinket is kipróbálhatjuk a több mint 150 éve működő Speakers’ Corner emelvényén.

park03.jpg

Buttes-Chaumont (Párizs, Franciaország)

Párizs egyik legrégebbi eredeti zöldfelülete az 1867-ben megnyitott Buttes-Chaumont park, amely 25 hektáros területen fekszik. Érdekessége a nagy szintkülönbségből adódó sok meredély, amelyek remek kilátást kínálnak a városra, főként a Montmartre negyedre. Kilátó mellett barlangot, függőhidat és vízesést, kis tavat is találunk a parkban, számos egzotikus fával, növénnyel és különleges vízimadarakkal (többek között gallinulákkal).

park04.jpg

Tiergarten (Berlin, Németország)

Berlin legnépszerűbb parkja a Tiergarten, ahol rengetegen kocognak, sétálnak, grilleznek, vagy csak egyszerűen pihennek a fűben. A főváros közepén helyezkedik el, így tényleg a város zöld tüdeje. Az egykori repülőtérből kialakított közpark, a Tempelhof után a 210 hektáron elterülő Tiergarten Berlin második legnagyobb parkja – és nagyobb, mint a londoni Hyde Park. Az egykori vadászterületet a 17. században nyitották meg a közönség előtt. A park jellege az idők folyamán számos változáson ment keresztül, míg végül Peter Joseph Lenné építész tervei szerint 1833 és 1838 között egy részét angolparkká alakították.

park05.jpg

El Retiro park (Madrid, Spanyolország)

Madrid egyik legnagyobb parkja az El Retiro, amely 125 hektáron terül el. A királyi család 17. században kialakított egykori kertje ma nagyon népszerű a helyiek és a turisták körében. A spanyol nyári forróságban különleges fák adnak árnyékot, a mesterséges tó és szökőkutak pedig hűsítik a park látogatóit, de találhatunk itt rózsakertet, illetve itt van a szépművészeti múzeumnak otthont adó Buen Retiro palota is.

park06.jpg

Villa Borghese (Róma, Olaszország)

80 hektáros területével a harmadik legnagyobb római park a Villa Borghese, amelyet a 17. század elején alakítottak ki, majd a 18. században, Marcantonio Borghese herceg megrendelésére nyerte el mai, angolkert-jellegű formáját. A kis utakkal szabdalt, ősfákkal övezett zöldterületen számos – főként múzeumként funkcionáló – villát, lóversenypályát és állatkertet is találunk.

park07.jpg

Phoenix Park (Dublin, Írország)

Összeállításunkból kihagyhatatlan a dublini Phoenix Park, mely 707 hektáros kiterjedésével Európa leghatalmasabb parkja. A 17. század közepén eredetileg királyi szarvasparknak kialakított területen ma is rengeteg szarvas él, ez adja a park fő látnivalóját az állatkert, a viktoriánus virágkert, a dísztavak és egy 15. századi vár, az Ashtown Castle mellett. A terület közel egyharmadát borítják fák, a szarvasok mellett számos egyéb állatnak ad otthont.

park08.jpg

Park Güell (Barcelona, Spanyolország)

A barcelonai Güell park fontos színhelye a város legismertebb művésze, Antoni Gaudí munkásságának. Az Eusebi Güell üzletember által megrendelt, eredetileg lakónegyednek szánt park 1900 és 1914 között épült Gaudí tervei alapján, a tervezett hatvan ház közül azonban csak kettő épült fel. Az 1926-tól látogatható, 17 hektáros területen így nem csak zöld felületet, hanem számos érdekes építészeti megoldást is találunk. A város magas részén fekvő parkból csodálatos kilátás nyílik Barcelonára és a tengerre.

park09.jpg

Vondelpark (Amszterdam, Hollandia)

A legnagyobb amszterdami zöld terület, a 47 hektáron fekvő Vondelpark nagyon népszerű a helyiek és a turisták körében is. Sétálni, fűben pihenni, kutyát sétáltatni, sportolni vagy előadásokat hallgatni egyaránt lehet az 1865-ben, lovasparkként átadott területen. A szabadtéri színház és rózsakert mellett éttermeket és kávézókat is találunk a számos növény- és állatfajnak otthont adó parkban. A hippimozgalom számára a Vondelpark a szabadság szimbóluma volt, ahol mindent meg lehetett tenni. A terület harmincévente teljes átépítésre szorul, mivel folyamatosan süllyed a szintje, és beavatkozás nélkül hamarosan víz borítaná el az egész parkot. 

park10.jpg

Kungliga Nationalstadsparken – Királyi nemzeti városi park (Stockholm, Svédország)

Igazi természetközeli élményben lehet részünk a Stockholm belvárosához közel, de a főváros határán már túlnyúló Kungliga Nationalstadsparkenben. Természetes erdőkben barangolhatunk, piknikezhetünk, sétálhatunk, úszhatunk a tengerben, színházi előadásokat látogathatunk, több királyi kastélyt és múzeumot is meglátogathatunk, vagy csak egyszerűen csodálhatjuk a természet gazdagságát. Rengeteg állat- és növényfajnak ad otthont a királyi park, amelyet a 18. században nyitottak meg a közönség előtt – él itt például szarvas, róka, rénszarvas és több mint száz fészkelő madárfaj.

park11.jpg

Margitsziget (Budapest)

Válogatásunkból nem maradhat ki a budapestiek egyik kedvenc pihenőhelye, a Margitsziget, mindenféle sportolás, strandolás, andalogva sétálás, a réten és a parton napozás, kutyasétáltatás népszerű helyszíne. A szigeten fekvő szállodákban akár meg is szállhatunk, vagy felkereshetjük a szabadtéri színházat, éttermeket, sörözőket és bárokat.  A szigetet a 19. században, több kis sziget egyesítésével és elkotrásával építették ki, de még a 20. században (pl. a Margit és az Árpád híd építésekor) is módosítottak az alakján. Az egykori Nyulak szigete a 17-18. században Árpád-házi Szent Margitról kapta mai nevét. A szigeten különleges növények mellett japánkert és egy kis vadaspark is található.

Képek forrása: Címlap – Vondelpark; Hyde park, Buttes-Chaumont, Tiergarten, El Retiro, Villa Borghese, Phoenix Park, Park Güell, Vondelpark, Kungliga Nationalstadsparken, Margitsziget

---

Az Európa Pont közösségi tér a budapesti Millenárison. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat és beszélgetésekhez ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

europai_nevadok_cover.PNGBizonyos dolgokat – leginkább talán ételeket – egy-egy európai városról kapott nevén ismerjük. De vajon a párizsi tényleg a francia konyha remeke, Köln felett valóban parfümfelhő lebeg, Frankfurt (vagy Bécs) pedig a virsli hazája? Mostani írásunkban ennek jártunk utána.

nevado_varosok1.jpg

Nápolyi

Valóban a dél-olasz városból származik a töltött ostya? A válasz természetesen nem, vagy legalábbis csak részben. A patinás múltú, jelenleg is legjelentősebb ostyagyár, a bécsi Manner alapítója, Josef Manner készített először nápolyit. Manner 1898-ban ismerte fel, hogy az ostyalapok közé rakott mogyorós-kakaós krém a Nápolyból hozott mogyoróból a legízletesebb, ezért nevezte el az édességet „239-es számú nápolyi ostyának” (Neapolitaner Schnitte No. 239). Így már érthető, hogy a nápolyi ezért sokkal inkább osztrák, mint olasz jelképpé vált az idők folyamán.

nevado_varosok2.jpg

Párizsi

Az Index nemrég alaposan utánanézett a témának, hogy miért a francia fővárosról nevezték el az ínyencségnek semmiképp sem mondható húspéprudat, a parizert. A kutatás alapján megállapítható, hogy az elnevezés nemzetközileg nem egységes: a németek Lyonerként, tehát egy másik francia városról elkeresztelve ismerik, Amerikában bolognai szalámi, a monarchista hagyományok szerint Ausztriában szintén Pariser, vagyis párizsi (parizer) néven fut a termék.  Az lap kutatása szerint már a 19. század közepétől használatos volt itthon a párizsi/parizer elnevezés a felvágottra. Az akkor betörő élelmiszeripari forradalom magával hozta a fény városa, Párizs nevét: minden, ami modernnek, progresszívnek, divatosnak számított, az jó eséllyel a francia főváros nevét viselte. Ennek kapcsán nevezhették el a „párisi kolbászt” is, hogy minél vonzóbbnak tűnjön az újdonságot keresők számára.

nevado_varosok3.jpg

Kölni

A kölnivíz (Eau de Cologne, vagy Kölnisch Wasser) valóban a német városhoz kötődik. Az olasz, ám Kölnben élő Giovanni (Johann) Maria Farina itt alkotta meg első parfümjét 1709-ben, amelyet a városról nevezett el. Ezzel a parfümök új, a korábbiaknál kifinomultabb generációját alapozta meg. A ma is ismert márka, az eredeti Kölnisch Wasser 4711 neve Köln 1794-es francia megszállásából ered, amikor az idegen csapatok tájékozódását megkönnyítendő megszámozták az utcákat és házakat. A Wilhelm Mülhens tulajdonában álló parfümgyár a Glockengasse 4711-es szám alatt működött. Ezt a citrusos-levendulás-rozmaringos illatú kölnivizet a mai napig az eredeti recept szerint készítik, és évekig tölgyfa hordókban érlelik a palackozás előtt.

nevado_varosok4.jpg

Milánói

Bár mi magyarok egy raguételt értünk makarónival a milánói alatt, világszerte az embereknek inkább egyfajta rántott hús jut eszükbe a milanese/milanesa kifejezés elhangzásakor. Amíg a milánói panír létező konyhatechnikai eljárás, a milánói makaróni a magyarok által kreált paradicsomos-gombás-sonkás tésztaétel (esetleg rántott bordával tálalva), és az elnevezéssel csupán olaszos hangzást és képzettársítást akartak adni az ételnek. 

nevado_varosok5.jpg

Bolognai

Előrebocsátjuk: a bolognai spagetti receptje sem Bolognában született. Bár – a milánóival ellentétben – világszerte bolognese néven ismerik a darált húsos, paradicsomos ragut, amelyet sokszor spagettitésztán tálalnak. Bolognában a húsos szószt főként tojásos tagliatelle vagy lasagne kíséri, a spagetti inkább arab hatásra megjelenő dél-olasz, durumtésztából készült étel. Nevét mégis Bolognáról kapta, mivel a 2. világháborúban a városban járt amerikai katonák megszerették és otthon is követelték a tagliatelle al ragù nevű ételt, ám Amerikában azt jellemzően spagettivel adták. Az amerikaiak így megszokták a bolognai spagettit, és Olaszországban járva is így kérték az éttermekben, ahol a vendégek kedvéért el is készítették.

nevado_varosok6.jpg

Hamburger

Az egykor kizárólag gyorséttermi műételnek (junk foodnak) tekintett hamburger kinőtte magát egykori rossz imázsából, és mára számtalan színvonalas étterem és street food konyha készít kézműves hamburgereket a legmagasabb minőséget képviselő alapanyagokból. Miért pont Hamburgról kapta a nevét ez a világszerte az egyik legnépszerűbb, ám elsősorban amerikainak tekintett étel? Valójában nem a hamburgiak találták fel a húspogácsás szendvicset. Már a rómaiak is fogyaszthattak a mai hamburgerhúshoz hasonló fogást, illetve a tatárok által a 13. században, nyereg alatt puhított formában is előkerült ez az étel. Állítólag orosz közvetítéssel a német területeken is sütöttek korábban húspogácsákat, ez volt a „hamburg steak”. Mivel a kivándorlók vitték magukkal New Yorkba a receptet, ezért nevezték el végül a legforgalmasabb német kikötőről, ahonnan az európaiak hajóra szálltak az Újvilág felé. A hamburger legnagyobb sikerét Amerikában érte el a 19. század közepétől, ahol a húspogácsát két kenyérszelet közé rakták, és innen indult végül világhódító útjára a hamburgerkultúra.

nevado_varosok7.jpg

Debreceni

A debreceni pároskolbászt nem csak Magyarországon, hanem Európa-szerte is jól ismerik, általában a németes Debre(c)ziner vagy angol átiratában, debrecener néven. Az elnevezés ezúttal nem tartogat meglepetéseket: ezt a kolbászfajtát úgy tűnik, valóban Debrecenben készítették először. Az első írásos feljegyzés a 19. század elejéről származik a pásztorételként, akkor még pirospaprika nélkül fogyasztott debreceniről. A már fűszerpaprikával kiegészített, praktikus okokból (egy kisarasznyi mennyiséget osztottak ketté) hagyományosan párosan készített kolbászt 1840-től már ténylegesen árulták is a cívis asszonyok a vásárokon. 2015 óta hivatalosan is hungarikumnak, vagyis nemzeti értéknek számít a debreceni mind a négy változata: a csak marhahúsból készült hagyományos verzió, a kizárólag sertés- vagy mangalicahúsból, a sertés vagy mangalica és marha vegyeshúsból, illetve a kóser marha- vagy bárányhúsból készült pároskolbász is.

nevado_varosok8.jpg

Bécsi/frankfurti (virsli)

Mi a helyzet a bécsi virslivel (Wiener, vagy Wiener Würstchen), amelyet megtévesztő módon frankfurti kolbásznak (Frankfurter) is neveznek? Az bizonyos, hogy Bécsben készült az első bécsi virsli 1805-ben, feltalálója, a frank (fränkisch) származású Johann Georg Lahner hentes a kolbászkát viszont „bécsi frankfurtinak” (Wiener Frankfurter) nevezte el. A Frankfurtban hentesmesternek tanult Lahnernek a szigorú városi céhszabályzat nem engedte volna, hogy a 13. század óta létező, eredetileg disznóhúsból álló frankfurti kolbászkát (Frankfurter Würstchen) továbbfejlesztve kétféle húsfajtát, disznó- és marhahúst egy termékben vegyítsen, ezért bizonyult Bécs jó helyszínnek a virsli kikísérletezésére. A kolbász elnyerte az osztrák úri közönség tetszését is, rövid időn belül annyira sikeressé vált a bécsi virsli, hogy még a császár is rendszeresen fogyasztotta egy korsó sör kíséretében.

Ha kiegészítenétek további ételekkel, tárgyakkal, amelyek európai városok nevét viselik, írjátok meg nekünk kommentben!

Képek forrása: nápolyi; párizsi; kölni; milánói; bolognai; hamburger; debreceni; bécsi/frankfurti

kkalacs1.jpgKarácsony környékén a vásárokban nagyon gyakran találkozni a téli szezon egyik kedvenc édességével, a kürtőskaláccsal. A kalácsra hagyományosan magyar / székely eredetű finomságként gondolunk, ám a fellelhető dokumentumok alapján (ha nem az ókori görögöktől származtatjuk :-)), a legnagyobb valószínűséggel német eredetű a legelső ilyen jellegű sütemény. Ez később, a 15. századtól német / szász / székely közvetítéssel szinte egész Európában elterjedt. A nyílt tűz felett, forgatott dorongon sült finomságok, a dorongsütemények európai családját mutatjuk most be röviden.

A kürtőskalács is egy olyan különlegesség, amelyre sok nemzet büszke sajátjaként, ugyanakkor kisebb-nagyobb változtatásokkal ismert és kedvelt több másik tagállamban. A „kié az igazi” vitába semmiképp nem mennénk bele – éppen ez az, ami azt mutatja, hogy mennyire sok mindenre igaz, hogy közös, „európai” gyökerekkel rendelkezik. Mindig van egy közös alapja ezeknek a különlegességeknek, amelyek aztán sok tíz vagy száz év alatt különböző helyeken más és más jellegzetességeket vesznek fel, terjednek el, és lesz belőlük helyi jellegzetesség.

Ugyanezt láthatjuk a népszokásoknál is: elég csak a sok különböző nemzeti, de végeredményben nagyon hasonló télbúcsúztató rituálékra, a közel azonos funkciót betöltő farsangi szörnyek köré kapcsolódó szokásokra, vagy épp az európai karneválokra gondolni. Ugyanez a „sokféleképpen ugyanaz” jelleg figyelhető meg az európai népek közmondásaiban is (erről is több gyűjteményt készítettünk már), de ennek az igazán látványos színtere az európai gasztronómia. Ilyen példa a finn nemzeti finomságként számon tartott Laskiaispulla (amelyet szintén sajátjuknak tartanak a svédek semla néven), vagy a ciprusi nemzeti süteménynek tartott baklava, amelyet saját nemzeti ételének tekint több más ország is (arab országok, törökök, görögök, örmények, bolgárok). A hasonló példákat nagyon sokáig lehetne sorolni az osztrák Gugelhupftól a Wienerbrødig – épp ezen sorba illeszkedik a kürtős kalács is.

A mai – immár Hungarikumként is számon tartott – kürtőskalács ősét kutatva a sütemény legelső európai írásos említése az 1450-es évekből származik, a Speissekuchen (dorongsütemény) elkészítését egy heidelbergi kézirat írta le: „ha dorong-süteményt (kuchen an eyne spiss) akarsz készíteni... a kőttestésztát egy fa dorongra tekerjél és tojás-sárgájával kenegesd... így egyben marad és ne süsd túl forrón”. A süteménycsalád fejlődése a 16. században több ágra vált, amely jellegzetességek a család mai – lengyel, litván, svéd, német, stb. – változatánál is megfigyelhetők. Ezek a nagy csoportok a tésztacsíkokból készített; a folyékony tésztából készült; és az összefüggő tésztalapból készített dorongsütemények.

Feltekert tésztacsíkokból készített dorongsütemények
(A képre kattintva galéria nyílik)


Folyékony tésztából készített dorongsütemények
(A képre kattintva galéria nyílik)


Összefüggő tésztalapból készített dorongsütemények
(A képre kattintva galéria nyílik)



A poszt (szövegének és képi anyagának) forrásául a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület www.kurtos.eu oldalát használtuk. További részletek a kürtős kalácshoz hasonló süteményekről (történetük, elkészítésük módja, receptek, kapcsolódó szakirodalom, képgyűjtemény) ezen az oldalon található.

További képek forrása: szakolcai tredlník; kürtősfánk; šakotis; sękacz; Baumkuchen; Prügeltorte; spettekaka, Baumstriezel

2 Vissza

paper_time_machine2.jpgMindig érdekes a múlt jellegzetes pillanatairól szóló, hangulatos fekete-fehér fotókat nézegetni. Bár a színes fotók sokkal valósághűbb élményt adnak, ilyen képek csak az 1930-as évektől készülhettek. Erre nyílik azonban lehetőségünk most a „The Paper Time Machine” elnevezésű kezdeményezés révén, amely összesen 130 régi, ikonikus fotót kiszínezve helyezi új megvilágításba a múlt eseményeit, helyszíneit, embereket és épületeket. Most ebből a gyűjteményből mutatunk be néhány európai vonatkozású fényképet. Kellemes időutazást mindenkinek! :-)

9 Vissza

kastelyok1.jpgA napfény és a vízpart nyári élvezete után ősszel sokan szeretünk olyan úti célt választani, ahol a természetet és a kultúrát együtt tudjuk megcsodálni. Erre nagyszerű lehetőséget ad egy-egy kastélylátogatás, ahol számtalan történelmi és kulturális érdekességet is megismerhetünk, a kastélyokat körülvevő parkok, színesbe forduló erdők pedig remek kirándulóhelyek.

Mostani válogatásunkban olyan kastélyokat mutatunk be, amelyek Magyarországról is elérhető közelségben találhatók, és szépségük, környezetük, vagy más vonatkozásaik miatt különösen érdekesek lehetnek. A lista természetesen bővíthető, várjuk javaslataitokat! :-)