park01.jpgVégre itt a tavasz, kezdődik a parkszezon! Ilyenkor nincs is annál jobb, mint kiülni a város egyik parkjába, leheveredni egy plédre a fűbe, és megtelve az illatokkal élvezni a napsütést. Európa sok nagyvárosában találhatunk felfedezésre érdemes hangulatos parkokat: vannak beláthatatlanul óriásiak, némelyik kocogáshoz, lovagláshoz, focizáshoz, tollasozáshoz ideális, több pedig gazdag növény- és állatvilágáról ismert. Posztunkban most ezek közül a különleges parkok közül mutatjuk a legérdekesebbeket – ha vannak egyéb kedvenc parkjaitok, kommentben osszátok meg velünk!

park02.jpg

Hyde park (London, Egyesült Királyság)

Az egyik leghíresebb városi park Európában kétségtelenül a londoni Hyde Park. Az Egyesült Királyság egyébként is híres páratlan pázsittal borított, ősfás, gyönyörű és hatalmas parkjairól. A metropolisz zsúfoltságához és forgatagához képest erős kontrasztot jelent a város nyolc királyi parkjának talán legjelentősebbje. A 141 hektáron elterülő óriási parkot évente több millió londoni és turista keresi fel, ahol úszni, csónakázni, teniszezni és lovagolni is lehet, valamint a szónoki képességeinket is kipróbálhatjuk a több mint 150 éve működő Speakers’ Corner emelvényén.

park03.jpg

Buttes-Chaumont (Párizs, Franciaország)

Párizs egyik legrégebbi eredeti zöldfelülete az 1867-ben megnyitott Buttes-Chaumont park, amely 25 hektáros területen fekszik. Érdekessége a nagy szintkülönbségből adódó sok meredély, amelyek remek kilátást kínálnak a városra, főként a Montmartre negyedre. Kilátó mellett barlangot, függőhidat és vízesést, kis tavat is találunk a parkban, számos egzotikus fával, növénnyel és különleges vízimadarakkal (többek között gallinulákkal).

park04.jpg

Tiergarten (Berlin, Németország)

Berlin legnépszerűbb parkja a Tiergarten, ahol rengetegen kocognak, sétálnak, grilleznek, vagy csak egyszerűen pihennek a fűben. A főváros közepén helyezkedik el, így tényleg a város zöld tüdeje. Az egykori repülőtérből kialakított közpark, a Tempelhof után a 210 hektáron elterülő Tiergarten Berlin második legnagyobb parkja – és nagyobb, mint a londoni Hyde Park. Az egykori vadászterületet a 17. században nyitották meg a közönség előtt. A park jellege az idők folyamán számos változáson ment keresztül, míg végül Peter Joseph Lenné építész tervei szerint 1833 és 1838 között egy részét angolparkká alakították.

park05.jpg

El Retiro park (Madrid, Spanyolország)

Madrid egyik legnagyobb parkja az El Retiro, amely 125 hektáron terül el. A királyi család 17. században kialakított egykori kertje ma nagyon népszerű a helyiek és a turisták körében. A spanyol nyári forróságban különleges fák adnak árnyékot, a mesterséges tó és szökőkutak pedig hűsítik a park látogatóit, de találhatunk itt rózsakertet, illetve itt van a szépművészeti múzeumnak otthont adó Buen Retiro palota is.

park06.jpg

Villa Borghese (Róma, Olaszország)

80 hektáros területével a harmadik legnagyobb római park a Villa Borghese, amelyet a 17. század elején alakítottak ki, majd a 18. században, Marcantonio Borghese herceg megrendelésére nyerte el mai, angolkert-jellegű formáját. A kis utakkal szabdalt, ősfákkal övezett zöldterületen számos – főként múzeumként funkcionáló – villát, lóversenypályát és állatkertet is találunk.

park07.jpg

Phoenix Park (Dublin, Írország)

Összeállításunkból kihagyhatatlan a dublini Phoenix Park, mely 707 hektáros kiterjedésével Európa leghatalmasabb parkja. A 17. század közepén eredetileg királyi szarvasparknak kialakított területen ma is rengeteg szarvas él, ez adja a park fő látnivalóját az állatkert, a viktoriánus virágkert, a dísztavak és egy 15. századi vár, az Ashtown Castle mellett. A terület közel egyharmadát borítják fák, a szarvasok mellett számos egyéb állatnak ad otthont.

park08.jpg

Park Güell (Barcelona, Spanyolország)

A barcelonai Güell park fontos színhelye a város legismertebb művésze, Antoni Gaudí munkásságának. Az Eusebi Güell üzletember által megrendelt, eredetileg lakónegyednek szánt park 1900 és 1914 között épült Gaudí tervei alapján, a tervezett hatvan ház közül azonban csak kettő épült fel. Az 1926-tól látogatható, 17 hektáros területen így nem csak zöld felületet, hanem számos érdekes építészeti megoldást is találunk. A város magas részén fekvő parkból csodálatos kilátás nyílik Barcelonára és a tengerre.

park09.jpg

Vondelpark (Amszterdam, Hollandia)

A legnagyobb amszterdami zöld terület, a 47 hektáron fekvő Vondelpark nagyon népszerű a helyiek és a turisták körében is. Sétálni, fűben pihenni, kutyát sétáltatni, sportolni vagy előadásokat hallgatni egyaránt lehet az 1865-ben, lovasparkként átadott területen. A szabadtéri színház és rózsakert mellett éttermeket és kávézókat is találunk a számos növény- és állatfajnak otthont adó parkban. A hippimozgalom számára a Vondelpark a szabadság szimbóluma volt, ahol mindent meg lehetett tenni. A terület harmincévente teljes átépítésre szorul, mivel folyamatosan süllyed a szintje, és beavatkozás nélkül hamarosan víz borítaná el az egész parkot. 

park10.jpg

Kungliga Nationalstadsparken – Királyi nemzeti városi park (Stockholm, Svédország)

Igazi természetközeli élményben lehet részünk a Stockholm belvárosához közel, de a főváros határán már túlnyúló Kungliga Nationalstadsparkenben. Természetes erdőkben barangolhatunk, piknikezhetünk, sétálhatunk, úszhatunk a tengerben, színházi előadásokat látogathatunk, több királyi kastélyt és múzeumot is meglátogathatunk, vagy csak egyszerűen csodálhatjuk a természet gazdagságát. Rengeteg állat- és növényfajnak ad otthont a királyi park, amelyet a 18. században nyitottak meg a közönség előtt – él itt például szarvas, róka, rénszarvas és több mint száz fészkelő madárfaj.

park11.jpg

Margitsziget (Budapest)

Válogatásunkból nem maradhat ki a budapestiek egyik kedvenc pihenőhelye, a Margitsziget, mindenféle sportolás, strandolás, andalogva sétálás, a réten és a parton napozás, kutyasétáltatás népszerű helyszíne. A szigeten fekvő szállodákban akár meg is szállhatunk, vagy felkereshetjük a szabadtéri színházat, éttermeket, sörözőket és bárokat.  A szigetet a 19. században, több kis sziget egyesítésével és elkotrásával építették ki, de még a 20. században (pl. a Margit és az Árpád híd építésekor) is módosítottak az alakján. Az egykori Nyulak szigete a 17-18. században Árpád-házi Szent Margitról kapta mai nevét. A szigeten különleges növények mellett japánkert és egy kis vadaspark is található.

Képek forrása: Címlap – Vondelpark; Hyde park, Buttes-Chaumont, Tiergarten, El Retiro, Villa Borghese, Phoenix Park, Park Güell, Vondelpark, Kungliga Nationalstadsparken, Margitsziget

---

Az Európa Pont közösségi tér a budapesti Millenárison. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat és beszélgetésekhez ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

europai_nevadok_cover.PNGBizonyos dolgokat – leginkább talán ételeket – egy-egy európai városról kapott nevén ismerjük. De vajon a párizsi tényleg a francia konyha remeke, Köln felett valóban parfümfelhő lebeg, Frankfurt (vagy Bécs) pedig a virsli hazája? Mostani írásunkban ennek jártunk utána.

nevado_varosok1.jpg

Nápolyi

Valóban a dél-olasz városból származik a töltött ostya? A válasz természetesen nem, vagy legalábbis csak részben. A patinás múltú, jelenleg is legjelentősebb ostyagyár, a bécsi Manner alapítója, Josef Manner készített először nápolyit. Manner 1898-ban ismerte fel, hogy az ostyalapok közé rakott mogyorós-kakaós krém a Nápolyból hozott mogyoróból a legízletesebb, ezért nevezte el az édességet „239-es számú nápolyi ostyának” (Neapolitaner Schnitte No. 239). Így már érthető, hogy a nápolyi ezért sokkal inkább osztrák, mint olasz jelképpé vált az idők folyamán.

nevado_varosok2.jpg

Párizsi

Az Index nemrég alaposan utánanézett a témának, hogy miért a francia fővárosról nevezték el az ínyencségnek semmiképp sem mondható húspéprudat, a parizert. A kutatás alapján megállapítható, hogy az elnevezés nemzetközileg nem egységes: a németek Lyonerként, tehát egy másik francia városról elkeresztelve ismerik, Amerikában bolognai szalámi, a monarchista hagyományok szerint Ausztriában szintén Pariser, vagyis párizsi (parizer) néven fut a termék.  Az lap kutatása szerint már a 19. század közepétől használatos volt itthon a párizsi/parizer elnevezés a felvágottra. Az akkor betörő élelmiszeripari forradalom magával hozta a fény városa, Párizs nevét: minden, ami modernnek, progresszívnek, divatosnak számított, az jó eséllyel a francia főváros nevét viselte. Ennek kapcsán nevezhették el a „párisi kolbászt” is, hogy minél vonzóbbnak tűnjön az újdonságot keresők számára.

nevado_varosok3.jpg

Kölni

A kölnivíz (Eau de Cologne, vagy Kölnisch Wasser) valóban a német városhoz kötődik. Az olasz, ám Kölnben élő Giovanni (Johann) Maria Farina itt alkotta meg első parfümjét 1709-ben, amelyet a városról nevezett el. Ezzel a parfümök új, a korábbiaknál kifinomultabb generációját alapozta meg. A ma is ismert márka, az eredeti Kölnisch Wasser 4711 neve Köln 1794-es francia megszállásából ered, amikor az idegen csapatok tájékozódását megkönnyítendő megszámozták az utcákat és házakat. A Wilhelm Mülhens tulajdonában álló parfümgyár a Glockengasse 4711-es szám alatt működött. Ezt a citrusos-levendulás-rozmaringos illatú kölnivizet a mai napig az eredeti recept szerint készítik, és évekig tölgyfa hordókban érlelik a palackozás előtt.

nevado_varosok4.jpg

Milánói

Bár mi magyarok egy raguételt értünk makarónival a milánói alatt, világszerte az embereknek inkább egyfajta rántott hús jut eszükbe a milanese/milanesa kifejezés elhangzásakor. Amíg a milánói panír létező konyhatechnikai eljárás, a milánói makaróni a magyarok által kreált paradicsomos-gombás-sonkás tésztaétel (esetleg rántott bordával tálalva), és az elnevezéssel csupán olaszos hangzást és képzettársítást akartak adni az ételnek. 

nevado_varosok5.jpg

Bolognai

Előrebocsátjuk: a bolognai spagetti receptje sem Bolognában született. Bár – a milánóival ellentétben – világszerte bolognese néven ismerik a darált húsos, paradicsomos ragut, amelyet sokszor spagettitésztán tálalnak. Bolognában a húsos szószt főként tojásos tagliatelle vagy lasagne kíséri, a spagetti inkább arab hatásra megjelenő dél-olasz, durumtésztából készült étel. Nevét mégis Bolognáról kapta, mivel a 2. világháborúban a városban járt amerikai katonák megszerették és otthon is követelték a tagliatelle al ragù nevű ételt, ám Amerikában azt jellemzően spagettivel adták. Az amerikaiak így megszokták a bolognai spagettit, és Olaszországban járva is így kérték az éttermekben, ahol a vendégek kedvéért el is készítették.

nevado_varosok6.jpg

Hamburger

Az egykor kizárólag gyorséttermi műételnek (junk foodnak) tekintett hamburger kinőtte magát egykori rossz imázsából, és mára számtalan színvonalas étterem és street food konyha készít kézműves hamburgereket a legmagasabb minőséget képviselő alapanyagokból. Miért pont Hamburgról kapta a nevét ez a világszerte az egyik legnépszerűbb, ám elsősorban amerikainak tekintett étel? Valójában nem a hamburgiak találták fel a húspogácsás szendvicset. Már a rómaiak is fogyaszthattak a mai hamburgerhúshoz hasonló fogást, illetve a tatárok által a 13. században, nyereg alatt puhított formában is előkerült ez az étel. Állítólag orosz közvetítéssel a német területeken is sütöttek korábban húspogácsákat, ez volt a „hamburg steak”. Mivel a kivándorlók vitték magukkal New Yorkba a receptet, ezért nevezték el végül a legforgalmasabb német kikötőről, ahonnan az európaiak hajóra szálltak az Újvilág felé. A hamburger legnagyobb sikerét Amerikában érte el a 19. század közepétől, ahol a húspogácsát két kenyérszelet közé rakták, és innen indult végül világhódító útjára a hamburgerkultúra.

nevado_varosok7.jpg

Debreceni

A debreceni pároskolbászt nem csak Magyarországon, hanem Európa-szerte is jól ismerik, általában a németes Debre(c)ziner vagy angol átiratában, debrecener néven. Az elnevezés ezúttal nem tartogat meglepetéseket: ezt a kolbászfajtát úgy tűnik, valóban Debrecenben készítették először. Az első írásos feljegyzés a 19. század elejéről származik a pásztorételként, akkor még pirospaprika nélkül fogyasztott debreceniről. A már fűszerpaprikával kiegészített, praktikus okokból (egy kisarasznyi mennyiséget osztottak ketté) hagyományosan párosan készített kolbászt 1840-től már ténylegesen árulták is a cívis asszonyok a vásárokon. 2015 óta hivatalosan is hungarikumnak, vagyis nemzeti értéknek számít a debreceni mind a négy változata: a csak marhahúsból készült hagyományos verzió, a kizárólag sertés- vagy mangalicahúsból, a sertés vagy mangalica és marha vegyeshúsból, illetve a kóser marha- vagy bárányhúsból készült pároskolbász is.

nevado_varosok8.jpg

Bécsi/frankfurti (virsli)

Mi a helyzet a bécsi virslivel (Wiener, vagy Wiener Würstchen), amelyet megtévesztő módon frankfurti kolbásznak (Frankfurter) is neveznek? Az bizonyos, hogy Bécsben készült az első bécsi virsli 1805-ben, feltalálója, a frank (fränkisch) származású Johann Georg Lahner hentes a kolbászkát viszont „bécsi frankfurtinak” (Wiener Frankfurter) nevezte el. A Frankfurtban hentesmesternek tanult Lahnernek a szigorú városi céhszabályzat nem engedte volna, hogy a 13. század óta létező, eredetileg disznóhúsból álló frankfurti kolbászkát (Frankfurter Würstchen) továbbfejlesztve kétféle húsfajtát, disznó- és marhahúst egy termékben vegyítsen, ezért bizonyult Bécs jó helyszínnek a virsli kikísérletezésére. A kolbász elnyerte az osztrák úri közönség tetszését is, rövid időn belül annyira sikeressé vált a bécsi virsli, hogy még a császár is rendszeresen fogyasztotta egy korsó sör kíséretében.

Ha kiegészítenétek további ételekkel, tárgyakkal, amelyek európai városok nevét viselik, írjátok meg nekünk kommentben!

Képek forrása: nápolyi; párizsi; kölni; milánói; bolognai; hamburger; debreceni; bécsi/frankfurti

kkalacs1.jpgKarácsony környékén a vásárokban nagyon gyakran találkozni a téli szezon egyik kedvenc édességével, a kürtőskaláccsal. A kalácsra hagyományosan magyar / székely eredetű finomságként gondolunk, ám a fellelhető dokumentumok alapján (ha nem az ókori görögöktől származtatjuk :-)), a legnagyobb valószínűséggel német eredetű a legelső ilyen jellegű sütemény. Ez később, a 15. századtól német / szász / székely közvetítéssel szinte egész Európában elterjedt. A nyílt tűz felett, forgatott dorongon sült finomságok, a dorongsütemények európai családját mutatjuk most be röviden.

A kürtőskalács is egy olyan különlegesség, amelyre sok nemzet büszke sajátjaként, ugyanakkor kisebb-nagyobb változtatásokkal ismert és kedvelt több másik tagállamban. A „kié az igazi” vitába semmiképp nem mennénk bele – éppen ez az, ami azt mutatja, hogy mennyire sok mindenre igaz, hogy közös, „európai” gyökerekkel rendelkezik. Mindig van egy közös alapja ezeknek a különlegességeknek, amelyek aztán sok tíz vagy száz év alatt különböző helyeken más és más jellegzetességeket vesznek fel, terjednek el, és lesz belőlük helyi jellegzetesség.

Ugyanezt láthatjuk a népszokásoknál is: elég csak a sok különböző nemzeti, de végeredményben nagyon hasonló télbúcsúztató rituálékra, a közel azonos funkciót betöltő farsangi szörnyek köré kapcsolódó szokásokra, vagy épp az európai karneválokra gondolni. Ugyanez a „sokféleképpen ugyanaz” jelleg figyelhető meg az európai népek közmondásaiban is (erről is több gyűjteményt készítettünk már), de ennek az igazán látványos színtere az európai gasztronómia. Ilyen példa a finn nemzeti finomságként számon tartott Laskiaispulla (amelyet szintén sajátjuknak tartanak a svédek semla néven), vagy a ciprusi nemzeti süteménynek tartott baklava, amelyet saját nemzeti ételének tekint több más ország is (arab országok, törökök, görögök, örmények, bolgárok). A hasonló példákat nagyon sokáig lehetne sorolni az osztrák Gugelhupftól a Wienerbrødig – épp ezen sorba illeszkedik a kürtős kalács is.

A mai – immár Hungarikumként is számon tartott – kürtőskalács ősét kutatva a sütemény legelső európai írásos említése az 1450-es évekből származik, a Speissekuchen (dorongsütemény) elkészítését egy heidelbergi kézirat írta le: „ha dorong-süteményt (kuchen an eyne spiss) akarsz készíteni... a kőttestésztát egy fa dorongra tekerjél és tojás-sárgájával kenegesd... így egyben marad és ne süsd túl forrón”. A süteménycsalád fejlődése a 16. században több ágra vált, amely jellegzetességek a család mai – lengyel, litván, svéd, német, stb. – változatánál is megfigyelhetők. Ezek a nagy csoportok a tésztacsíkokból készített; a folyékony tésztából készült; és az összefüggő tésztalapból készített dorongsütemények.

Feltekert tésztacsíkokból készített dorongsütemények
(A képre kattintva galéria nyílik)


Folyékony tésztából készített dorongsütemények
(A képre kattintva galéria nyílik)


Összefüggő tésztalapból készített dorongsütemények
(A képre kattintva galéria nyílik)



A poszt (szövegének és képi anyagának) forrásául a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület www.kurtos.eu oldalát használtuk. További részletek a kürtős kalácshoz hasonló süteményekről (történetük, elkészítésük módja, receptek, kapcsolódó szakirodalom, képgyűjtemény) ezen az oldalon található.

További képek forrása: szakolcai tredlník; kürtősfánk; šakotis; sękacz; Baumkuchen; Prügeltorte; spettekaka, Baumstriezel

2 Vissza

paper_time_machine2.jpgMindig érdekes a múlt jellegzetes pillanatairól szóló, hangulatos fekete-fehér fotókat nézegetni. Bár a színes fotók sokkal valósághűbb élményt adnak, ilyen képek csak az 1930-as évektől készülhettek. Erre nyílik azonban lehetőségünk most a „The Paper Time Machine” elnevezésű kezdeményezés révén, amely összesen 130 régi, ikonikus fotót kiszínezve helyezi új megvilágításba a múlt eseményeit, helyszíneit, embereket és épületeket. Most ebből a gyűjteményből mutatunk be néhány európai vonatkozású fényképet. Kellemes időutazást mindenkinek! :-)

9 Vissza

kastelyok1.jpgA napfény és a vízpart nyári élvezete után ősszel sokan szeretünk olyan úti célt választani, ahol a természetet és a kultúrát együtt tudjuk megcsodálni. Erre nagyszerű lehetőséget ad egy-egy kastélylátogatás, ahol számtalan történelmi és kulturális érdekességet is megismerhetünk, a kastélyokat körülvevő parkok, színesbe forduló erdők pedig remek kirándulóhelyek.

Mostani válogatásunkban olyan kastélyokat mutatunk be, amelyek Magyarországról is elérhető közelségben találhatók, és szépségük, környezetük, vagy más vonatkozásaik miatt különösen érdekesek lehetnek. A lista természetesen bővíthető, várjuk javaslataitokat! :-)

kutatokejszakaja1.jpgRobotlabor, levegő által hajtott gokartok, futás a Naprendszerben, okos kosárlabda, történelmi szabadulószoba – csak néhány példa arra, hogy mivel találkozhatunk ma, a Kutatók Éjszakáján.

0 Vissza

euro1.pngeuro2_gif.pngValószínűleg már ti is találkoztatok olyan kéteurós érmékkel, amelyeknek a hátoldalán nem a megszokott nemzeti ábrák, szimbólumok voltak. Ezek a különleges pénzek olyan speciális emlékérmék, amelyek kiadására korlátozott darabszámban minden, eurót használó tagország (illetve az EU-val megállapodást kötő ország: Andorra, Monaco, San Marino, Vatikán) jogosult évi egy vagy 2012-től évi két alkalommal. Ilyen esetben a kéteurós hátoldalán egy-egy fontos nemzeti eseményről, alkalomról emlékeznek meg a tagállamok. Ezek az érmék – az Európai Központi Bank által jóváhagyott mennyiségben – törvényes fizetőeszközként forgalomba is kerülnek; a ritka példányok különösen értékesek a gyűjtők számára. Az első ilyen emlékérmét Görögországban bocsátották ki 2004-ben, az athéni olimpiai játékok alkalmából.

Az euró történetében eddig négyszer bocsátott ki közösen, kiemelkedő jelentőségű, európai esemény alkalmával emlékérmét az euróövezet 19 tagja:

2007 márciusában a Római Szerződés 50. évfordulója,

– 2009 januárjában a Gazdasági és Monetáris Unió létrejöttének 10. évfordulója,

– 2012 januárjában az euró bevezetésének 10. évfordulója,

– 2015 júliusában az EU zászlajának 30. évfordulója alkalmából.

Az eddig megjelent 2 eurós emlékérmeket az Európai Bizottság, vagy az Európai Központi Bank honlapján lehet megtekinteni, ahol országokra vagy megjelenési évekre lebontva kereshetünk rá a különleges pénzekre.

Öt tagállam – Olaszország, Finnország, Németország, Belgium és Luxemburg – bocsátotta ki a legtöbb fajta, országonként 17-20 eltérő mintázatú emlékérmet, míg a balti államok és Andorra csupán 1-4 alkalommal hoztak forgalomba különleges kéteurósokat.

Az emlékérmek kibocsátási mennyiségére két kikötést alkalmaznak az eurót használó államok:

– az összes ország által az előző évben kibocsátott kéteurósok mennyiségének 0,1 százaléka lehet emlékérme, amely küszöb indokolt, kiemelkedően indokolt esetben akár 2 százalékig is felmehet;

– az egyes országokban az emlékérmék aránya nem haladhatja meg az előző évben ugyanezen országban forgalomba helyezett kéteurósok mennyiségének 5 százalékát.

euro3.jpgAz interneten számos érmegyűjtőkre specializálódott oldalt találunk. A kínálatból kiderül, hogy általában értelemszerűen a legkisebb példányszámban kibocsátott (monacói, andorrai, vatikáni) érmeket árulják a legmagasabb áron, így egy-egy vatikáni 2 eurós érme sokszor 60-100 euró feletti (!) áron talál gazdára – sőt, a csillagászat nemzetközi évéről megemlékező (106 ezer példányban vert) 2009-es vatikáni érmét egy helyen 600 euró feletti áron árulták. Van olyan eset is, amikor nem az alacsony példányszám, hanem a téma miatt keresett valamely érme: akad 50 euró feletti áron elkelt 2004-es, 1 milliós példányszámú finn érme is, amely az EU bővítésének állít emléket. A legkisebb példányszámú érméket nem is tudják beszerezni, és így áruba bocsátani a kereskedői oldalak. Az átlagos emlékérmek 3-4 euróért cserélnek gazdát.

euro4.jpgeuro5.jpgA messze legkisebb mennyiségű forgalomba állított – és így legkeresettebb – kéteuróssal Monaco dicsekedhet. Összesen 20 001 db érme kibocsátásával 2007-ben, Monacóban hozták forgalomba azt a kéteuróst, amellyel Grace Kelly hercegné halálának 25 éves évfordulójára emlékeztek meg. 2015-ben mindössze 10 000 db érmét bocsátottak ki a monacói erőd építésének 800. évfordulójára – egy ilyen érmét jelenleg egy online aukciós oldalon közel 1 300 eurós áron lehet megvásárolni. 2016 júniusában 15 ezres példányszámban adják ki a Monte Carlo alapításának 150. évfordulójára és III. Károly alapítóra megemlékező pénzeket.

Az előbbieken kívül még akad néhány érdekes érme, amely idén került forgalomba. Ilyen például a franciaországi foci EB-re 10 millió példányban készült kéteurós, amellyel némi szerencsével ti is találkozhattatok – érdemes eltenni emlékbe. Figyelemreméltó Lettország idei érméje is, amelyen a lett hagyományos tejipar szimbólumaként egy tehén szerepel.

Valószínűleg a gyűjtők kedvence lesz San Marino 2016-os kéteurósa, a csupán 85 000 példányban vert, William Shakespeare halálának 400. évfordulójának emléket állító pénzdarab is. Olaszország Donatello halálának 550. évfordulójára emlékezik a művész Dávid-szobrának fejével díszített érmével. De kiadtak idén a szlovák EU-elnökség, a balti kultúra (Litvánia), a vatikáni őrség felállításának 200. évfordulója, és az olimpiai csapat részvételére (Portugália) tiszteletére készített kéteurósokat is, érdemes végignézni az összeset.

Ezek után talán jobban megnézzük, mi kerül a kezünkbe, és ha szerencsések vagyunk, nagyon érdekes, különleges, akár komoly értéket képviselő emlékérmére bukkanhatunk, amelyeket nem adunk ki könnyű szívvel a sarki fagyizóban nyaralás közben.


euro9.pngeuro6.pngeuro7.pngeuro8.png

 

 

 

 

 

Borítókép: Európai Bizottság, a 30 éves EU-zászló emlékérme tervezésének döntőjébe jutott variációk

0 Vissza
Európa Pont | 2016.07.14. 13:51

Európai lobogók

zaszlok1.jpgKockás mezes horvát-drukkerek, meggypiros magyarok, sárga-piros spanyolok – a foci Eb mérkőzései során (is) sokszor előkerültek a nemzeti lobogók és az államok hivatalos színei, amelyek kapcsán elgondolkozhatunk: miért pont az adott színeket használják, és a színek vajon mit szimbolizálnak? Összeállításunkban néhány érdekesebb európai zászló történetét és jelentését gyűjtöttük össze.

Magyarország

Az először az Árpád-házi királyok által használt fehér-vörös kombináció a 15. században a függőpecsétek sodratain kezdett kiegészülni a zöld színnel, a színösszeállítás a 16. század második felében, vélhetően a címerből eredeztethetően már zászlókon is feltűnt. Használata 1848-ig nem terjedt el, akkor azonban a forradalom során törvényben rögzítették hivatalos nemzeti jelképként. 1867 óta számít hivatalos színkombinációnak a piros-fehér-zöld, melyből a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.

Németország

A német nemzeti lobogó hivatalos színei, a „Schwarz-Rot-Gold”, vagyis fekete-vörös-arany eredete nem egyértelmű, ám az biztos, hogy még az egységes Németország megalakulása előtt, az 1815-ben Napóleon ellen harcoló porosz sereg egy része, a lützowi szabadcsapatok fekete uniformisán vörös hajtóka és arany gombok voltak, illetve zászlajukként szintén fekete-vörös kombinációt használták, arany díszítéssel. Ezek a színek idővel a nemzeti egység és a polgári szabadság szimbólumává váltak az 1848/49-es forradalom idején. 1848-ban a német nemzetgyűlés a fekete-vörös-arany kombinációt határozta meg a német szövetség, illetve a későbbiekben megalapítandó német birodalom hivatalos színeiként. Az 1866-ban a poroszok vezetésével megalapított egységes német császárság ugyanakkor a hagyományos porosz fekete-fehér színeket használta, amelyet kiegészítettek a hanzavárosok vörös színével, így a császári német birodalom hivatalos színösszeállítása a fekete-fehér-vörös lett. 1919-ben változtatták vissza ismét fekete-vörös-aranyra a nemzeti színeket, és ezzel együtt a lobogót is, ezt 1933-ban, a Harmadik Birodalom azonban visszacserélte a fekete-fehér-vörösre. Mind az NSZK, mind az NDK nemzeti színként a fekete-vörös-aranyat határozta meg 1949-ben, így természetesen az 1990-es egyesülés után is megmaradt ez a színkombináció a Bundesflaggén.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság zászlaját, ismert nevén Union Jacket 1801-ben alkották meg az Anglia és Skócia lobogójának kombinációjából készült Union Flag és az ír zászló egyesítéséből. A Jack kifejezést eredetileg a hajókra kitűzött zászlókra alkalmazták, de egyes vélemények szerint I. Jakab, Skócia és Anglia egyesítőjének becenevéből eredeztethető. A skótok adta kék háttér előtt három kereszt figyelhető meg: a legvastagabb az angolok védőszentje után a Szent György-kereszt, a másik piros kereszt az írek védőszentje tiszteletére a Szent Patrik-kereszt, míg a mellette található fehér kereszt a skót András-kereszt.  A Union Jacket sokáig csak a brit hadsereg használhatta, csupán 1908-tól számít az Egyesült Királyság hivatalos zászlajának.

Olaszország

A zöld-fehér-piros sávos, címer nélküli Il Tricolore hivatalosan 1948-tól használatos olasz nemzeti jelképként, de a színek használata régebbre nyúlik vissza. A három színt a mai formájában először a Ciszpadán Köztársaság használta 1797-ben, amely Milánó zászlajának piros-fehér színeit egészítette ki a milánói polgárőrség uniformisának zöldjével. Egyes értelmezések szerint a zöld a reményt, a fehér a hitet és a piros a könyörületességet szimbolizálja, más forrás szerint a zöld az ország mezőire és dombjaira, a fehér az Alpok hófödte csúcsaira, a piros a függetlenségi harcok során elhullott vérre utal.

Spanyolország

1785-ben egy versenykiírás során született meg a mai lobogó piros-sárga-piros sávos színösszeállítása, amelyet főként a hadsereg használt, civil változatát öt sáv alkotta. A színek a Spanyolországot alkotó korábbi királyságok arany és vörös címerszíneiből származnak, bár egyes források szerint a bikaviadalokat is megidézi ez a két szín: a vörös a vért, a sárga az aréna homokját. A zászló közepén szereplő címer változott az idők folyamán, a jelenlegi hivatalos spanyol zászló, a la Rojigualda az 1979-es spanyol alkotmányban szerepel, és 1981 óta használatos.

Portugália

Portugália zászlaját egy zöld és egy piros sáv alkotja, a határvonalon a portugál címerrel: a pajzzsal és egy csillagászati eszköz, az armilláris gömb ábrájával, amely a nagy portugál felfedezőkre és a gyarmatbirodalomra utal. A korábbi kék-fehér színű lobogót 1910-ben váltották le a mai színösszeállításra, hivatalosan 1911 óta használatos a zöld-piros zászló. A színek egyik értelmezése szerint a hazát védők vérének vöröse és a remény zöldje alkotja a két sávot.

Franciaország

A francia trikolórban a Bourbon-ház hagyományos fehér színe a királyt jelképezi. A piros és kék színek Párizs színei, amelyeket a forradalmárok használtak a Bastille 1789-es ostroma során. A kék-fehér-piros Le Tricolore 1790-től használatos, jogszabályban 1794-ben rögzítették nemzeti jelképként.

Ausztria

A világ egyik legrégebb óta használt lobogója, az osztrák zászló 1786 óta használatos a hadseregben piros-fehér-piros összeállításban. Ennek eredete 1230-ra nyúlik vissza, amikor Babenbergi II. Frigyes herceg alatt hasonló színűre változtatják hercegség címerét és lobogóját. A legenda szerint V. Lipót osztrák herceg emléke miatt, aki a harmadik keresztes hadjárat alatt, 1191-ben olyan hősiesen harcolt, hogy a fehér zubbonya teljesen véressé változott, csupán a csata után levetett öve nyomán maradt egy fehér csík. Hivatalos nemzeti jelképpé ugyanakkor csak a Monarchia megszűnése után, 1919-től nyilvánították Ausztriában. A sas-címeres változatot kizárólag az állami intézmények használhatják, minden egyéb felhasználásra a címer nélküli, háromsávos változatot kell alkalmazni.

Horvátország

A piros-fehér-kék sávos, középen a címerrel: piros-fehér kockás pajzzsal (šahovnica – sakktábla) és felette öt koronával ellátott horvát lobogót hivatalosan 1990 óta használják, miután a címert abban az évben, a mai formájában megtervezték. A hagyományos szláv trikolórból álló zászló a forradalom során, 1848-ban alakult ki, a jugoszláv időket leszámítva szinte végig az időről időre változó, ám a horvátkockás motívumokat magában foglaló címerrel a közepén.  A zászló így magában foglalja a horvát (piros és fehér), szlavón (fehér-kék) és dalmát (piros és kék) királyságok hagyományos színeit. A 25 kockából álló, sakktáblára emlékeztető címer története a legenda szerint a 10. század végére vezethető vissza, amikor Držislav horvát király velencei rabsága alatt leült sakkozni a velencei dózséval, II. Orseolo Péterrel, akit háromszor legyőzött, ezáltal előzetes megállapodásuk szerint visszanyerve a szabadságát és a dalmát városok fölötti ellenőrzés jogát is.

Észtország

Az észt sinimustvalge (szó szerint kék-fekete-fehér) lobogót 1918-ban, Észtország első függetlenségének évében vezették be hivatalos jelképként. Előzményeként a Tartui Egyetem diákjai használták zászlójukként 1884-től, és az észt szabadságharcosok is a kék-fekete-fehér lobogó alatt harcoltak az oroszok ellen. 1940 és 1990 között az észtek nem alkalmazhatták hivatalos jelképként a trikolórt, csak 1990 óta újra az ország nemzeti zászlaja a sinimustvalge. Általános értelmezés szerint a kék a szabadságot, az ország feletti eget, az észt tavakat és a Balti-tengert szimbolizálja, a fekete az észt földet és az ország küzdelmes múltját, a fehér szín a hazát, az ország lakosságának jövőjét és boldogságát, valamint a havat, a nyírfaerdőket és a hosszú nyári estéket jelképezi.

zaszlok_infografika.png

A borítókép forrása

0 Vissza