2014. ápr. 19.

isztria2.jpgElérkezett a húsvét, a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Az ünnepi asztalokról szinte sehol sem hiányoznak a hagyományos húsvéti ételek: a kalács, a tojás, vagy mostani posztunk főszereplője, a sonka. Mostani kitekintésünkben a legismertebb – és kedvenc szakácskönyvünkben, az EUR-lexben is fellelhető, azaz uniós oltalom alatt álló – európai sonkatípusokat mutatjuk be. Bár a magyar húsvéti menüben általában a hagyományosan pácolt nyers, vagy főtt parasztsonka a főszereplő, érdemes lehet az ünnepi menübe válogatni híres és finom hagyományos európai sonkákból is.

Bár itthon számos egyéb húsból készülhet sonkának nevezett élelmiszer; a sonka hagyományosan a disznó combjából készül, bármennyire is szeretjük mi magyarok a csirke- vagy pulykamellsonkát. (Már az elnevezés is bizarr, hiszen a sonka egyben combot / lábat is jelent. Több országban egyébként tilos másfajta típusú húskészítményre alkalmazni a sonka megnevezést.) A sonkakészítés tulajdonképpen a húsételek tartósítását szolgáló eljárás, amely során a régi időkben a korszerű hűtőberendezéssel még nem rendelkező gazdák valamilyen módszerrel – például szárítással, száraz pácolással, sózással vagy füstöléssel – biztosították, hogy a feldolgozott hús még hosszú ideig ne romoljon meg. A tartósítás logikája egyszerű: minél kevesebb nedvességet tartalmaz a hús, annál kisebb az esélye, hogy a húsban lévő, megromláshoz vezető mikroorganizmusok (gombák és baktériumok) elszaporodnak.

Különböző tájegységeken más-más tartósítási eljárást alkalmaznak tradicionálisan: míg Magyarországon leginkább sózással, pácolással és/vagy füstöléssel készül a hagyományos sonka, addig Németországban inkább a füstölés jellemző, míg délebbre, a mediterrán országokban inkább a levegőn (szabad levegőn vagy érlelő kamrában) akár évekig történő szárítás a legelterjedtebb. Minden eljárásnak megvan a maga tipikus ízvilága, és régiónként is más-más íz a jellegzetes. A sonka ízét erősen befolyásolja a tartósító eljárás típusa mellett a malac típusa, vagy például az, mit evett jellemzően, mielőtt az asztalunkon végezte (takarmányt vagy makkot például), hogyan tartották (szabadon legelészhetett vagy elzárva élt), de legalább ennyire meghatározó a régió mikroklímája is. Nemzetközileg általában a sózott, hosszú idő alatt, szárazon érlelt fajtáknak a legnagyobb a presztízse, amilyen például a Prosciutto di Parma (pármai sonka) Olaszországból, vagy a Jamón Serrano Spanyolországból. Elismert még a füstöléses típusból például a portugál füstölt sonka, a Presunto de Vinhais vagy a vesztfáliai sonka Németországból – valamennyi említett, hagyományos sonkatípus helyi különlegességnek számít, és az EU oltalmát is élvezi.

Íme válogatásunk ezen eredetvédett sonkákból – ismerjétek meg, melyik mitől különleges!

Olaszország

Az olasz sonkák közül a legismertebb mindenképpen a pármai, eredeti nevén Prosciutto di Parma, amelyet nagy súlyú sertésből, kizárólag sóval és szárítással készítenek és minimum egy évig érlelnek. Előállításához és kizárólag az elismert mészárostól származó, letörölhetetlen bélyeggel („hercegi koronával”) ellátott friss combok használhatók fel.

Szintén nagy népszerűségnek örvend az Umbria területéről származó Prosciutto di Norcia, ahol bizonyos források szerint a sertéshús tartósításának módszere már a római korban is ismert volt. Az itteni hegyek megakadályozzák, hogy a tenger felül érkező nedves levegő bejusson a területre, ami a sonka tartósításához optimális körülményeket biztosít. A helyiek elsősorban a hegyvidéki mezőgazdaság szegényes lehetőségei miatt már évszázadok óta a sertéstartáshoz kötődő tevékenységekre specializálódtak. A norcini maga is azt jelenti, hogy hentes.

Az eredetvédelem alatt álló Prosciutto di Carpegna is igen nagy múltra tekinthet vissza, a helyi sertéshús-feldolgozást már a reneszánsz óta dokumentálták. Az itt készülő sonkát legalább 13 hónapig érlelik, és a speciális helyi mikroklímának és a disznók táplálékául is szolgáló növényvilágnak nagy jelentőséget tulajdonítanak a helyiek.

A Toszkánából származó Prosciutto Toscano jellegzetesen illatos és fűszeres, a sonkák előállításához igen megtermett jószágokat, minimum 160 kilós sertéseket használnak.

Fontos és jellegzetes olasz sonkaféleség még a legalább tíz hónapig érlelt nyers sonka, a 1000 méter magasban előállított, bükkfán füstölt, jellegzetes színű Prosciutto di Sauris, a Prosciutto Amatriciano, a Prosciutto di Modena vagy a velence környékéről származó Prosciutto Veneto Berico-Euganeo.



Spanyolország

A spanyolok nem viccelnek, ha sonkáról van szó: éves sonkafogyasztásuk fejenként eléri az 5 kilót. Spanyolország talán legismertebb sonkája, a Jamón Serrano sózással és hosszas szárítással, levegőn érleléssel készül, összességében legkevesebb hét hónapon (de akár éveken) keresztül. Készítéséről már a római korból, az i.e. II. századból vannak feljegyzések, de számos középkori irodalmi emlék is megörökíti a helyi sonkákat. A sonka elnevezése utal az elkészítés helyének földrajzi jellemzőire: a Serrano a „de la sierra”, azaz „a hegyekből” kifejezésből ered, mert itt a kezdetekben hagyományosan a hűvös hegyi levegőn szárították a sonkát.

Ilyen hegyekből származó sonka még például a Jamón de Trevélez, amely bőrrel és körömmel együtt tartósított, gömbölyded formájú sonka. Az érlelés minimális időtartama a nyers sonka súlyától függően 14-20 hónap. Trevélez városa Granada tartomány keleti részén, a Sierra Nevada Nemzeti Park déli oldalán helyezkedik el, ahol a környezeti feltételek, többek között az 1200 méter feletti magasság, a növényzet, a hőmérséklet és a páratartalom adja meg a termék hagyományosan sajátos jellegét. A trevélezi sonka több mint kétszáz éve hozzátartozik Alpujarra magaslati környezetéhez; feljegyezték például, hogy 1862-ben II. Izabella spanyol királynő is elégedetten nyilatkozott a helyi sonka minőségéről.

A Serrano mellett a Jamón Ibérico (vagy más néven Pata Negra) sonkát szokták még kiemelni. Egy Spanyolország dél-nyugati részén őshonos sertésfajtából, az ibériai vagy fekete sertésből (cerdo negro) készül, akár 36 hónapos érleléssel. A malacot a hizlalás utolsó fázisában szinte kizárólag makkal etetik, ennek köszönhető a sonka különleges íze. Minél inkább makkdiétán volt élete vége felé a malac, annál értékesebb a sonkája: a legkiemelkedőbb minőségű sonka a Jamón Ibérico de Bellota, amely főleg tölgyerdőkben, kizárólag makkon hizlalt sertésből készül. Az egyik legismertebb ilyen sonkaféle a Huelva tartományból, elsősorban Jabugo városából származó Jamón de Huelva. A tartomány magyal- és paratölgyes területei, kedvező klimatikus adottságai a legelőnyösebbek ahhoz, hogy a sertések félvad körülmények között megfelelően táplálkozva a legjobb húst adják.

 


Franciaország

Franciaország legismertebb sonkája a Jambon de Bayonne, amelyet legalább hét hónapig szárítanak szabad levegőn, helyi száraz sós kezelés után. A szintén uniós oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező sonka a Nyugat-Franciaországban található Bayonne városáról kapta a nevét, ahol az Adour folyó medencéjében jellemző klíma és a száraz óceáni levegőnek köszönhetően évszázadok óta állítanak elő kiemelkedő minőségű sonkát.

A francia sonkák közül kiemelkedő minőségű még a Jambon de l'Ardèche, amelyet 1200 méter magasság felett élő sertésekből készítenek a helyi mesteremberek, vagy a sózással és szárítással előállított, az Ardennek csapadékos területeiről származó Jambon sec és Noix de jambon sec des Ardennes.

 

Portugália

A Presunto do Alentejo vagy az elülső lábakból készített Paleta do Alentejo az alentejói sertések csülkéből előállított sonkák. Az Alentejano fajtájú sertéseket többnyire szabad levegőn tartják, hektáronként legalább 40 magyal-/ paratölggyel és legfeljebb egy sertéssel.

Ehhez nagyon hasonló körülmények között készül a Presunto de Camp Maior e Elvas is, a Presunto de Santana da Serra különlegessége pedig az, hogy az állatokat a levágás előtt 60–90 napig tölgyes területen kell takarmányozni (makk és egyéb tölgyfaligeti takarmánnyal), és ezen a takarmányon legalább 3 @-t (arrobát, azaz 45 kilót) kell hízniuk.

A Presunto de Vinhais / Presunto Bísaro de Vinhais bísaro fajtájú sertésekből készült sonka. A lábak sózottak, és paprikakeverékkel, Trás-os-Montes-i olajjal és/vagy bísaro sertészsírral vannak bevonva, ezután legalább 12 hónapon át tölgy- vagy gesztenyefából származó tüzifán enyhén és fokozatosan meg is füstölik, érlelik. A termék az eredeti húsdarabok formáját veszi fel, amely hosszú és megnyúlt, a lábfejjel együtt.

A portugál eredetvédett sonkák között érdemes még említeni a Presunto de Barrosót, amely nemcsak az Európai Bizottság jelenlegi elnökével egyező neve miatt érdekes, hanem különleges füstös aromája miatt is.




Németország

A sonka fogyasztásának Németországban is nagy kultúrája és hagyománya van. A német sonkák közül mindenképpen ki kell emelni a vesztfáliai sonkát, azaz a Westfälischer Knochenschinkent, amelynek előállításánál az érlelési idő minimum hat hónap, a száraz pácolás időtartama pedig minimum három hét. Csak száraz pácolás engedélyezett, amely során a terméknek saját sós leve keletkezik, előállításánál tilos só vagy fűszersó befecskendezése. A sózás befejeztével a sonkákat kiveszik a sós léből, és ún. „utánpörkölésre” kádba helyezik. A helyiek szerint már a rómaiak is tudták, hogy Vesztfáliában állítják elő a legjobb sonkát. A sonka legendája szerint, amikor Dortmund városa tizenkét sonkát ajándékozott Zsigmond magyar királynak és német-római császárnak, a császár ennek állítólag jobban örült, mint a Köln városától kapott aranytálnak. Egyebek mellett az 1400 körül épült soesti Maria zur Wiese templom 1500 körül kialakított északi ablaka is bizonyítja, milyen nagyra értékelték a vesztfáliai sonkát. Az ablak „vesztfáliai úrvacsorát” ábrázoló képén kenyér és bor helyett sört és vesztfáliai sonkát fogyasztanak. Heinrich Heine Vesztfáliát a „sonka hazájának” nevezi.

A Holsteiner Katenschinken csontozatlan sonkából készül. A sonkát kerekre vágják (Hamburger Rundschnitt), kézzel sózzák, majd bükkfa tüzén lassú hideg füstölésnek vetik alá. A teljes előállítási folyamat a nyersanyag átvételétől az egész sonkák érleléséig az érintett földrajzi területen történik, és legalább 4 hónapig tart. Az érlelési időszak végét követően a felszeletelt sonka főként bükkfa jellegű füstölt illattal és ízzel rendelkezik. Zsíros része enyhén mogyorós ízű.



Csehország

A Magyarországon is előszeretettel fogyasztott, és a magyar hagyományokhoz közelebb álló pácolt-főtt-füstölt prágai sonka (Pražská šunka) egyelőre csak vár az EU-s oltalom elnyerésére. Előállítása során a sertéscombot először bepermetezik az előírt összetételű páclével, ezután 48 órán át pihentetik. Ezt követi a hőkezelés, amely során a termék minden részében legalább 70 °C-nak megfelelő hőhatást kell elérni tíz percen át. A hőkezelés során a termék felületét füstölik. Különlegessége a sonka és a csomagolás között jelenlévő vékony aszpikréteg.

Szlovénia

A Kraški pršut (vagy karszti sonka) jellegzetességét szabványos és felismerhető formája adja. A friss sertéscombot láb nélkül, de – ha van – bőrével és zsírjával együtt készítik el. A Kras (Karszt) kedvező éghajlati viszonyai lehetővé teszik egész sertéscombok szárítását. A csak durva szemű tengeri sóval történő száraz sózás a „Kraški pršut” jellegzetessége. A kellően hosszú szárítási/érlelési időszak következtében jellemzően valamelyest magasabb sótartaltalommal rendelkező sonkafajta.

Horvátország

Az EU oltalmi rendszerében még csak kérelmezői szakaszban lévő Istarski pršut Isztria jellegzetes sonkája. A sonka feldolgozása során szokatlan technika, hogy a teljes felületről – egészen a húsig – eltávolítják a bőrt és a bőr alatti zsírszövetet. A feldolgozott sonkát szárazon pácolják tengeri sóval, valamint bors, fokhagyma, babérlevél és rozmaring hozzáadásával. Az Istarski pršut előállítási módjában újabb megkülönböztető jegyet jelent, hogy a sózás során ennyi fűszerrel pácolják a sonkát.

2014. ápr. 17.

vla1.jpg
Az EU eredetvédelmi oltalma alatt álló édességei közül most egy belga, pontosabban flamand finomságot mutatunk be. A Liers vlaaike, azaz a lieri lepény vagy kosárka kitűnő édesség – akár a húsvéti asztalra is.

A Liers vlaaike kisméretű, kerek, körülbelül 3 cm magas, 5–6 cm átmérőjű, 50 g tömegű sütemény, amely alapból és töltelékből áll. A kosárka vékony, 3–4 milliméter vastagságú, a széle elég magasan kiemelkedik, és édesítés nélküli, fehéresre sütött omlós tésztából készül. Fontos tulajdonsága, hogy – más flamand lepényektől eltérően – nem tartalmaz tojást, sót, tartósítószereket és ízfokozókat. A zsemlemorzsát hagyományosan a legtöbb helyi pék maga készíti szárított, őrölt maradék zsemléből, kalácsból, briósból vagy bagettből.

Flandria hagyományos édességei között sok különböző formájú kerek lepényt találunk (Vlaaien), amelyeket háziasszonyok és pékek egyaránt készítenek a régióban. A helyi süteményeket régi flamand mesterek – például Breughel – is megörökítették. Számos recept az idő próbáját kiállva igazi regionális különlegességgé vált, ezek közül az egyik legismertebb a lieri kosárka.

A Liers vlaaike oltalom alatt álló földrajzi jelzés alapja a több mint háromszáz éve Lier városában készített termék hírneve. A recept és a szaktudás olyan szorosan kötődik Lier városához, hogy a süteményt sohasem sütötték Lier határain kívül, jóllehet a lieri pékek a városon kívül, például Antwerpen piacain is árulták azt. Jellegzetes ízét négy fűszer keveréke és a cukorszirup határozza meg. Nem véletlen, hogy a Liers vlaaike Antwerpen kikötővárosához ilyen közel fekvő helyről származik, mivel itt volt Európa egyik legfontosabb olyan kikötője, amelyen keresztül a keleti fűszereket és a cukornádat behozták.

 

A hagyomány szerint a Liers vlaaike eredete 1722-ig nyúlik vissza. Lodewijk Jozef van Kessel, a genti Szent Bávó-székesegyház kanonoka "memorieboekje" (emlékiratok) néven ismert írásaiban említést tesz a receptről. "Végy egy upper édes tejet, három kétszersültet, három összezúzott szegfűszeget. Forrald össze, majd édesítésül adj hozzá szirupot. E keveréket töltsd süteménykosárkába, és süsd meg". A töltelék receptje alig változott: a kétszersültet felváltotta a zsemlemorzsa, az egyedüli szegfűszeg helyett pedig fűszerkeveréket használnak.

 

1890-ben a Szent Gomér-ünnep keretében megrendezett lieri kereskedelmi és ipari kiállításon Van den Eynde pék váratlanul ezüst tálcán néhány Liers vlaaike süteményt kínált oda II. Lipót királynak és Mária Henrietta királynénak. Őfelsége a királyné vett egyet, és élvezettel elfogyasztotta. Odafordult Van den Eyndéhez, megdicsérte a süteményt, és megkérdezte, hogyan készül. A pék, aki nem akarta, hogy a körülötte állók kihallgassák specialitása receptjét, állítólag azt válaszolta: „Felséged elnézését kérem, de ez szakmai titok!” A királynő mosolyogva így felelt: „Hát persze, nem csinálhatok önnek versenyt…”. Néhány héttel később Van den Eynde Antwerp utcai péksége felett ott lógott a királyi címer a következő felirattal: „A királyi udvar beszállítója”.

 

A Liers vlaaike süteményt egész évben készítik, és a város lakói szívesen adják az ide látogatóknak ajándékba. 2000-ben, Lierben tett látogatása alkalmával a belga királyi párnak, Fülöp hercegnek és Matild hercegnének is volt alkalma megkóstolni. A helyi ünnepek, például a Lier 75 éves lakosai számára megrendezett ünnepségek alkalmával a város a meghívottakat kávéval és Liers vlaaike süteménnyel kínálja, a különböző helyi éttermek pedig mindig lieri kosárkát szolgálnak fel aprósüteménynek a kávé mellé.

 


Hozzávalók
(kb. 90 kosárkához):

A tésztához:
3 dl víz
250 g vaj
0,5 kg liszt


A töltelékhez:
440 g durva szemű zsemlemorzsa
1,5 l cukorszirup
8 dl tej
80 g liszt
40 g fűszer, egyenlő arányban: fahéj, koriander, szegfűszeg, szerecsendió


A töltelék hozzávalóit jó alaposan összekeverjük, majd állni hagyjuk legalább három órán át, hogy a zsemlemorzsa magába szívja a nedvességet. A tésztához valókat összekeverjük, 2,5 mm vastagságban kiterítjük, és kis kosarakba / sütőformába helyezzük. A tölteléket beletöltjük, gondosan, hogy a peremig érjen. 45 percen át 190 fokon sütjük előmelegített sütőben. A töltelék a sütés során kissé kidomborodik, de az állaga továbbra is krémes marad és mély sötétbarnává válik.

vla.jpg

Az EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és hivatalos dokumentumokat tartalmaz, de szakácskönyvként is használható. Itt közlik az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai terméket, annak pontos leírásával, receptjével. Sorozatunkban ezek közül mutatunk be néhányat az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.


Képek és recept forrása:
Vlaanderen.be

2014. ápr. 09.

Ahogy áprilisban a természet végre ébred és minden zöldell, a Földet ünnepeljük, és számot vetünk azzal, hogyan áll kontinensünk a környezetvédelemmel. Ezen a területen számos ambiciózus célkitűzéssel rendelkezik az EU – mi is bemutatunk jó pár előremutató, környezetbarát ötletet. Emellett ebben a hónapban ünnepeljük a kortárs európai és nemzetközi irodalmat is, hiszen hagyományosan áprilisban kerül sor Budapesten a Nemzetközi Könyvfesztiválra – az egy négyzetméterre jutó kortárs európai írók száma ilyenkor mindig jelentősen megugrik az Európa Pontban.

 

Lumière filmklubunkban a magyar kezdeményezésből rövid idő alatt nemzetközi rövidfilm-versennyé vált Green-Go rövidfilmek gyűjteményéből mutatunk be néhány alkotást április 15-én. A 2011-ben indult kezdeményezés célja, hogy világszerte felhívják a figyelmet a környezetvédelemre, illetve, hogy gondolataink, aggodalmaink és ötleteink kisfilmeken keresztül történő bemutatására buzdítsanak. A filmvetítéshez kapcsolódóan a verseny főszervezőjével, Szlávik Attilával és védnökeivel, Böhm György rendezővel és Náray Erika színésznővel beszélgetünk.


belamuhely.jpgA Föld napján, április 22-én divatműhellyel, hangszer-workshoppal és koncerttel várunk benneteket. Délután megismerkedhettek az egyre inkább teret nyerő fast food alternatívájaként létrejött slow food mozgalommal, rögtönzött varrodánkban régi ruhadarabok alakulnak újjá, a Bélaműhely Sound Art segítségével pedig kimustrált használati tárgyakból, csövekből, bicikli- és számítógép-alkatrészekből, papírdobozokból és egyéb anyagokból készíthettek hangszereket. Ilyen újrahasznosított hangszerek – például a slagszax, a biciklidob vagy a gettómarimbula – lesznek a főszereplői esti koncertünknek is, ahol a Bélaműhely alkotócsoport tagjai igazi fúziós zenét csiholnak az új értelmet nyert kacatokból.

 

Misa (2).jpgÁprilis 23-án este indul új sorozatunk, amelyben neves, kortárs európai gondolkodókat látunk vendégül. Elsőként nagy kedvencüket, az Európa Pontba már-már visszajáró cseh sztárközgazdászt, Václav Havel korábbi tanácsadóját, Tomáš Sedláčeket. Ő az, akinek elbukott közgazdasági szakdolgozatából világszerte bestseller lett, és aki egyedülálló megközelítéseivel, humorával és előadásmódjával még a gazdasági témára nem fogékony közönségben is érdeklődést kelt, miközben prímán elszórakoztatja – mindezt tudományos megalapozottsággal. A „jó és rossz közgazdaságtanáról” szóló provokatív könyvéből színdarab is készült, amelyet hatalmas sikerrel játszottak Prágában, majd Londonban, és amelyet nemrégiben a magyar közönség is láthatott egy előadás erejéig. Sedláčekkel angolul beszélgetünk, az est folyamán angol-magyar szinkrontolmácsolást biztosítunk. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az euthinkers@eu.hu címen, regisztrálni – az esemény dátumának megjelölésével – április 8. és 20. között lehet.

 

Április 25-én egész nap a kortárs európai irodalomé lesz a főszerep az Európa Pontban, április 24. és 27. között ugyanis ismét a Millenáris ad helyet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak. Ehhez kapcsolódva idén is megszervezzük az immár hagyományos Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. A Könyvfesztiválra érkező prominens európai írók, valamint magyar kortársaik részvételével beszélgetünk majd Európa száz évéről.Az Írótalálkozó meghívottjainak listáját, és a végleges, pontos programot az esemény Facebook oldalán találjátok meg.

 

 Café+ programsorozatunk ehavi, április 28-ai eseményén is a fenntarthatóság lesz a vezérfonal. Számos olyan kezdeményezést mutatunk be, amelyben a fiatalok maguk keresnek és találnak megoldásokat jövőnk fenntarthatósági problémáira. A globális neveléstől és a környezettudatosság oktatásától a takarékosságon, értékmegőrzésen át a helyi erőforrások és hálózatok kiaknázásáig, és az újrahasznosításra építő kreatív termékfejlesztésig számos inspiráló példát ismerhettek meg személyes példákból az Eurodesk Magyarország és az Erasmus+ Ifjúsági Programiroda rendezvényén.

 

torok.jpgA hónap utolsó programján, 30-án néhány finom falat mellett visszatérünk a könyvekhez. Mivel az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Törökország, ezért az áprilisi menü Egy csésze Törökország, pontosabban a török irodalom. Beszélünk Balassi Bálint, Gárdonyi Géza és Horváth Viktor török-képéről, szó lesz Orhan Pamuk Nobel-díjas kortárs török íróról, a Könyvfesztiválon szereplő írókról, költőkről, és persze nem felejtjük el megízlelni a török kávéházak finomságait. Az est díszvendége Őexellenciája Şakir Fakili, a Török Köztársaság magyarországi nagykövete lesz, akivel az est háziasszonya, Szederkényi Olga beszélget. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az euinfo@eu.hu címen, regisztrálni április 15. és 29. között lehet. A regisztrációról minden esetben megerősítő e-mailt küldünk, kérjük, ezt hozza magával. Frissítés: az előzetes regisztráció során beteltek a rendelkezésre álló helyek, új jelentkezéseket sajnos nem tudunk fogadni. Megértéseteket köszönjük!

 

Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

2014. ápr. 02.

Hiánypótló térképet szeretnénk megosztani veletek: utánanéztünk, melyik európai uniós országban hogyan mondják az e-mail címeknél használatos @-jelet. A legtöbb országban ezt az angolban „at”-nek nevezett karaktert állatról, vagy egy-egy állat jellegzetesen kunkorodó testrészéről nevezték el. A névadók közt szerepel elefánt, majom, cica, csiga, vagy épp a mi kukacunk. Íme a teljes lista:

  • Ausztria: leggyakrabban „at”, de használatos még a Klammeraffe, azaz pókmajom
  • Belgium: nyelvi régiónként eltérő – Vallóniában arobas, ami egy régi súlymérték; a flamand területeken apenstaartje, azaz a „kismajom farka”, a németeknél az „at” mellett Klammeraffe
  • Bulgária: кльомба / kliomba – "rosszul írt betű"; маймунско а / majmunszko a – "majom A"; vagy маймунка / maimunka – „kismajom”
  • Ciprus: παπάκι / papaki, azaz „kiskacsa”
  • Cseh Köztársaság: zavináč, azaz „heringtekercs”
  • Dánia: snabel-a, azaz „(elefánt)ormány-A”
  • Egyesült Királyság: „at”
  • Észtország: „at”
  • Finnország: „at”, ät-merkki, azaz „at-jel”; vagy kissanhäntä, azaz „kiscica farka”, vagy miau / miumau / miukumauku, azaz "mijáú-mijáú"
  • Franciaország: arobase – arab eredetű, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban használatos régi súlymérték
  • Görögország: παπάκι / papaki, azaz „kiskacsa”
  • Hollandia: apenstaartje, azaz a „kismajom farka”
  • Horvátország: leggyakrabban „at”, de használatos még a manki az angol „majom” szóból (bár horvátul a majom „majmun”, de ezt nem használják a @-ra)
  • Írország: „at”
  • Lengyelország: małpa / małpka, azaz (kis)majom
  • Lettország: „at” vagy „et”
  • Litvánia: „at”, mely a litván kiejtés miatt „eta”
  • Luxemburg: legelterjedtebb az „at”; de az Afeschwanz, azaz „a majom farka” vagy a francia arobas (súlymérték) is használatos
  • Magyarország: kukac
  • Málta: „at”
  • Németország: leggyakrabban „at”, de használatos még az Affenschwanz („a majom farka”) vagy a Klammeraffe („pókmajom”)
  • Olaszország: „at”; chiocciola, azaz csiga
  • Portugália: arroba – arab eredetű elnevezés, régen használatos súlymérték
  • Románia: „at”, vagy gyakran coadă de maimuţă, azaz „a majom farka”
  • Spanyolország: arroba – arab eredetű elnevezés, régen használatos súlymérték
  • Svédország: snabel-a, azaz „(elefánt)ormány-A”
  • Szlovákia: zavináč, azaz „heringtekercs”
  • Szlovénia: afna, azaz kismajom


kukac_mas_nyelveken3.jpg

(Nagyobb méretért katt ide!)

*A térképen nem feltétlenül a leggyakrabban használt kifejezés szerepel, mert nagyon sok helyen – és egyre inkább – használatos az angol elnevezés, vagy az annak megfelelő helyi helyesírással írt változat. Gyűjteményünkben és a térképen azokat az érdekes egyéb, helyi változatokat tüntettük fel, amelyet a leggyakrabban használt „at”-féle verzió mellett még sokan használnak vagy megértenek.


Forrás: Heroidos.com és Wikipédia

2014. már. 31.

Vizuális környezetünk fontos elemei a feliratok. Egy nagyváros utcaképét, az ott lakók és a turisták hangulatát is jelentősen meghatározza, hogy milyen minőségű írások jelennek meg közterein, az üzletek, középületek falain. Biztosan ti is hallottatok a fából készült Budapest-feliratról a Hősök terén. Sok fórum foglalkozik az utcai tipográfiával – például a Budapest és Magyarország tipográfiai állapotát felmérő Tipo Budapest; de ilyen indíttatású innovatív javaslat volt pár éve Csordás Zoltán és Fodor Gergely projektje, az Utcahossz projekt is. (Ebben a grafikusok virtuálisan felújították a Kossuth Lajos utcát, hogy felhívják a figyelmet arra: érdemes lenne javítani a portálok és az utcakép állapotán.)


A tipográfia emellett remek játék – és nem csak fanatikusoknak. Mostani válogatásunkban egy pár érdekes példát gyűjtöttünk össze európai városi tipo-játékokból, kiegészítve egy-két „topográfiai tipográfiával”:

ams.jpg

Ilyen például a MVRDV építésziroda amszterdami ABC épülete, amelyben az irodaház 24 ablaka mind egy-egy betűt formáz (érdekes módon az alap ABC-ből az I-t és Z-t kihagyták.) Az épület kis- és közepes méretű kreatív cégeknek kínál tágas, loft-szerű kialakítású irodákat.

lisa.jpg

Lisa Rienermann berlini fotós „Type the sky” sorozatában barcelonai épületek közötti negatív terekkel játszott, és abból készítette el urbánus abc-jét még 2007-ben. Először az ABC Q betűjét találta meg: „egy kis hátsó kertben álltam, felnéztem, és házakat, az eget és felhőket és egy Q betűt láttam. Tetszett az ötlet, hogy az égből jöhetnek a betűk, és a negatív lehet a pozitív.”

crochet.jpg

Egy másik európai nagyváros betűit használta fel ABC-jéhez Guillaume Croche, aki Párizsban bringázva gyűjtötte össze „hóbortos” betűkollekcióját, amelyet könyv formában ki is adott.

rezo12.jpg
Van, akinek hobbija az ABC-k gyűjtése új városokban. Cali Rezo francia képzőművésznek például egész csokorra való kreatív ABC-je van, többek között európai városokból. Ez itt a velencei gyűjtése.

Rezo_izlandi.jpg

Cali Rezo: izlandi ABC

berlin_Rizo.jpg

Carli Rezo: Berlini ABC

young.jpg



Nemcsak városi formákkal érdemes játszani. A latin ABC valamennyi betűjét megtalálhatjuk európai tájakat fürkészve. Ezt bizonyítja Rachel Young projektje is, aki a Google térképét böngészve állította össze csupa brit tájból ABC-jét, amikor hosszú ideig ágyhoz volt kötve egy autóbalesetet követően. A hatalmas „A” például Leigh város melletti erdőből származik, az „E” Berwick-upon-Tweed városban egy új utca kialakítása; míg az „U” a Hilldale folyó egyik kanyarulata. „B betűből legalább 100-at találtam, de a K, az N és különösen a Q megtalálása volt a legnehezebb, amíg végül ráleltem a Gatwick-i reptérnél.”

dash.jpg

Az előzőhöz hasonló ABC-t állított össze Rhett Dashwood is, aki ausztrál tájakat dolgozott össze egy betűkészletté – bár ez európai összeállításunkból kilóg, mégsem tudjuk kihagyni.

A „tájbetűzés” nagyon jó móka, reméljük, valaki kedvet kap esetleg egy hasonló, magyar ABC megalkotásához… Ha így lenne, vagy ismertek hasonlót, mindenképp osszátok meg velünk!


Addig is nem bírtuk ki, hogy legalább az egyik betűkészlettel ne játszunk egy kicsit… :-)

EP.jpg

 

 

2014. már. 28.

Margaret Thatcher áttörést hozott a brit politikában. Soha korábban (és azóta sem) volt olyan hatalma egyetlen nőnek sem, mint a Vasladynek – 1979 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője és az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt. Az életéről szóló film kapcsán Lévai Katalin korábbi EP-képviselővel, kisebbségi szakértővel beszélgettünk Thatcherről, a nők politikai szerepvállalásáról és az esélyegyenlőség kérdéseiről.

 

Ön szerint mi a titka Margaret Thatchernek, hogy hatalmát ilyen sokáig meg tudta tartani?

 

marg.jpgThatcher olyan „macsó” területen tudott eljutni a csúcsra, amelyet a mai napig hagyományosan férfiak uralnak. Hatalomra kerülése a hagyományosan konzervatív Egyesült Királyságban kivételes alkalom volt. Amíg számos skandináv országban társadalmi és történelmi okokból nagy hagyománya van a női egyenjogúságnak, és a nők nagyon sok helyen töltenek be vezető pozíciót a politikában is, addig az Egyesült Királyságban ennek nem volt semmilyen hagyománya. Thatchernek meg kellett tanulnia „férfiként” politizálnia – miniszterelnöksége ideje alatt teljesen idomult az adott politikai stílushoz és hagyományokhoz; nem akarta megváltoztatni politikai környezetét. Nemcsak a nőknek, mindenkinek, aki vezető politikai pozícióba kerül, meg kell találnia a szövetségeseit, hátországot kell építenie. Enélkül mindenki kihullik a politikából. A részvételével gyakorlatilag legitimálta és erősítette a férfiak dominanciájára épülő rendszert – ez a jelenség egyébként nagyon sok más női politikust is fenyeget. A politika világában olyan nagy a küzdelem, hogy sok nő, miután politikusként elér valamit, saját pozícióját védve nem segíti női társait, sokkal inkább saját hatalmának bebetonozására koncentrál. Ez a méhkirálynő-effektus sokakat fenyeget, és nagy hiba.

 

Mi az a kritikus tömeg, amely már valódi változást képes hozni egy ilyen rendszerben? Mi kell ahhoz, hogy a nők politikai döntéshozatalban való részvétele a nők javára változzon?

 

Azt gondolom, hogy ha egy nemzeti parlamentben a nők részvétele eléri a 30 százalékot, az már valódi változásokat hozó kritikus arány. De a lényeg mégsem ez, illetve nem csak ez számít – nagyon fontos, hogy a nők, akik bekerültek a politikába, ne felejtsék el, honnan jöttek, minek köszönhetően (például egy női kvóta) eredményeképp juthattak döntéshozatali pozícióba. Ez is egy tipikus hiba, amit a női politikusok elkövethetnek, pedig tartoznak a nőknek azzal, hogy munkájuk során képviseljék ennek a „kisebbségnek” az érdekeit is.

 

Hol tartunk mi ma, Magyarországon a nők esélyegyenlőségének tekintetében?

 

levai.jpgNem beszélhetünk egységes „női társadalomról”– ez roppant heterogén csoportot fed le, számtalan különböző érdekkel és világlátással – éppen ezért nem is nagyon látom értelmét női pártoknak. Egyes nők szerint esélyegyenlőség szempontjából mára eljött a Kánaán, miután biztosított, hogy ha akarnak, a család mellett a nők is karriert építhetnek. Mások szerint még közelében sem vagyunk annak, hogy nemek közötti esélyegyenlőségről vagy egyenjogúságról beszéljünk – szerintem az egyének feladata, hogy próbálják érvekkel megvilágítani, hogy sok még a tennivaló ezen a téren.

 

Nemzetközi összehasonlítások alapján jelenleg Magyarországon a legalacsonyabb a női képviselők aránya a nemzeti parlamentekben (mindössze 9%) – és jelen állás szerint úgy tűnik, ez az arány nem is nagyon fog változni április 6. után. Mi a véleménye például a női kvóta alkalmazásáról?

 

Azt gondolom, a kvóta jó megoldás lehet – de csakis egyszer. Aki egyszer kvóta révén kerül a politikai életbe, annak van rá elég ideje (általában négy éve), hogy rátermettségét bizonyítsa. A továbbiakban – például a következő választáson – már saját jogán illene bekerülnie, kap elég lehetőséget és teret, hogy bebizonyítsa, ért szakterületéhez, és valóban érdemes a pozícióra. Ugyanakkor a bekerüléskor tapasztalható esélyegyenlőtlenségen szerintem a kvóta hatásosan tud segíteni.

 

Amikor Ön még politizált, hogyan küzdött a pálya egyenlőtlenségei ellen?

 

Én mindig „civilként” politizáltam, nem vettem részt a politikára oly jellemző hatalmi játszmákban – se időm, se kedvem nem volt hozzá. Mindvégig igyekeztem szakterületemre (többek között a kisebbségek, a roma kérdés és a női esélyegyelőség kérdéseire) koncentrálni, minden energiámat ennek szenteltem – időm sem lett volna ezekben a csatározásokban, pozícióharcokban részt venni. Ez politikai szempontból rossz stratégiának bizonyult, ugyanakkor én tudtam számomra fontosabb, szakmai kérdésekkel foglalkozni. Úgy látom, hogy ilyen stratégiával lehet szép sikereket elérni. Manapság egyre több, ilyen szakterületekre specializálódott magyar politikusnőt láthatunk a közéletben – és ez szerintem jó tendencia.

 

A nők társadalmi szerepvállalása, karrierépítése kapcsán mindig felmerül az örök dilemma – hogyan lehet a nők karrierjét, például politikai szerepvállalását összeegyeztetni a hagyományos családi feladataikkal? A közelmúlt egyik nagysikerű dán sorozata, a Borgen hasonló kérdéseket feszegetett. A filmsorozat Dánia első női miniszterelnökének hatalomra jutását mutatja be, többek között azt is, ahogy a munkamániás miniszterelnöknő magánélete és családja széthullik.

 

Ehhez nem kell feltétlenül miniszterelnöknek lenni, elég, ha sikeres karriert szeretne befutni. Ahogy a nők folyamatosan egyre több szerepet vállalnak, úgy ez egyre több terhet ró a férfiakra is. Sokszor megfigyelhető, hogy a férfiak nem ugyanolyan tempóban „fejlődnek”, mint a nők – nagyon sok múlik azon, hogy a férfiak hogyan viselik, ha a társuk karrierje beindul. Ilyen szempontból Magyarország rettentően tradicionális ország, hagyományosan elvárt női szerepekkel, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez folyamatosan, generációról generációra javul.

 

Jó személyes példám, mikor nemrégiben a lányomnál voltam vendégségben. Megrökönyödtem azon, hogy míg a ő a számítógép előtt dolgozott, a férje készítette nekünk a vacsorát, amit szóvá is tettem a lányomnak. Ő mindezt annyival nyugtázta, hogy „…és?” Szóval nekik teljesen természetes volt az, ami nekem, anyának – aki ráadásul a női egyenjogúságot „sorstémámnak” tekintem – furcsa. Ahogy egyre nyitottabbá válik a világ, a fiatalok egyre több előremutató példát ismernek meg a nagyvilágból, úgy változik ez folyamatosan – még egy olyan, a női szerepeket sokkal inkább hagyományosan kezelő országban is, mint Magyarország.

 

2014. már. 27.

Az idei nőnaphoz időzítve ismertette az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) a nők bántalmazásáról szóló legújabb reprezentatív felmérését. Soha korábban hasonló mélységű, átfogó tanulmány nem készült erről a jelenségről, amely nagyon fontos problémára hívja fel a figyelmet.


A felmérés fő megállapításai nagyon súlyosak: a 42 000 nő megkérdezésével készített kutatás szerint az Európai Unióban élő nők harmada szenvedett el fizikai vagy szexuális erőszakot (partnerétől vagy idegentől) 15 éves kora óta, minden tizedik nő szembesült már valamilyen szexuális erőszakkal, és húsz nőből egyet (!) megerőszakoltak élete során. Emellett a tanulmány összegezte azt is, mely országban milyen arányban adtak számot a megkérdezettek bármiféle erőszakról. Az ebből kirajzolódó kép megdöbbentő mintát rajzol: a felmérés alapján a leginkább a nemi egyenjogúságról híres északi / skandináv államokban jellemző a nők bántalmazása. A jelentésből a legtöbb médium is ezt az – országokra lebontott – adatsort emelte ki, az alábbi térképpel, amely számos téves következtetésre adhat és adott okot. (Ezt azonban érdekes kontextusba helyezi a legfrissebb egyenjogúsági nemzetközi felmérés Európára vonatkozó része, illetve a nők gazdasági és politikai életben betöltött szerepét vizsgáló statisztikák, amelyet a cikk végén található komplexebb infografikánkban találtok.)

nee3.jpg

 

Több helyen érdekes – bár néhol rosszhiszemű és teljesen téves érvekkel terhelt – vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy mi magyarázza a skandináv férfiak ily mértékű agresszivitását („a túlzott alkoholizmus?”, „a sok bevándorló?”). A magyar eredmény pedig olyan kommentárral jelent meg, mely szerint Magyarországon nincsen olyan nagy probléma, hiszen nálunk az EU-ban átlagosan visszajelzett mértéknél alacsonyabb arányban számoltak be a nők bántalmazásukról.

Miközben ez a felmérés ennél jóval komplexebb, egyetlen kiragadott táblázat elfed sok, nagyon komoly összefüggést. Ahogy a felmérés készítői is megjegyzik: az, hogy mely országban számolnak be a nők az ellenük elkövetett erőszakról, sok helyi/kulturális tényezőtől is függ. Egyrészt befolyásolja, hogy a helyi kultúrában mennyire beszélnek nyíltan ilyen kényes kérdésről. Emellett az is nagyon fontos – és valószínűleg ezért is kerülhettek a skandináv államok e táblázat élére –, hogy az adott országban milyen szintű a nemek közötti egyenlőség a mindennapokban: ahol a nők jobban tudnak érvényesülni, arányaiban többen kerülhetnek döntéshozói pozícióba, ott jóval esélyesebb, hogy az ilyen kérdések egyáltalán témaként felmerüljenek a közbeszédben. A nemek közötti egyenlőség érvényesülése oda vezethet, hogy nagyobb arányban hozzák nyilvánosságra a nők elleni erőszak eseteit, illetve a toleranciaküszöb is alacsonyabban van. Harmadik nagyon fontos különbség az erőszakos tevékenységek definíciója– e tekintetben is eltérő a tagállamok gyakorlata. Ami az egyik országban még teljesen bevett viselkedési forma egy női kollégával szemben, az máshol zaklatásnak minősülhet. A skandináv államokban például jóval tágabban értelmezik az erőszak különböző formáinak meghatározását. Ez szintén egy másik magyarázat arra, miért kerülhettek a lista élére.

A kép tehát jóval komplexebb – ezt igyekeztünk ábrázolni az alábbi inforgrafikán is, amely komplexebben mutatja be a nők európai társadalmakban betöltött szerepét. Látszik belőle például, hogy míg a skandináv országokban számolt be a legtöbb nő bántalmazásról, ugyanitt tapasztalható a legmagasabb fokú esélyegyenlőség is a nemek közt, és a nők politikai és gazdasági életben betöltött vezető szerepe is jóval jelentősebb, mint a legtöbb tagállamban. Érdemes tanulmányozni, nagyobb méretben megtekinthető itt.

nok helyzete az EUban.jpg

Nagyon érdekes egyébként a skandináv államok reakciója az Alapjogi Ügynökség felmérésére: nem kezdték el például relativizálni az eredményeket, vagy felmérési hibára hivatkozva védeni magukat. Amint napvilágot látott a kutatás, a svéd parlamentben azonnal interpellálták az igazságügyi minisztert, hogy milyen azonnali lépéseket tervez e riasztó adatok láttán.

Cikkünkkel fel szerettük volna hívni a figyelmet erre a végtelenül komplex, számos jelenséggel összefüggő problémára. A tanulmány megállapításait minden tagállamnak nagyon komolyan kell vennie, és mindenkinek – döntéshozói és egyéni szinten egyaránt – meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy a nők elleni erőszak minél inkább visszaszoruljon. Mert mindannyiunk felelőssége, hogy e sokszor titkolt vagy elfedett jelenség felszínre kerüljön, hogy beszéljünk róla és tegyünk ellene. Ahogy a nemzetközi szervezetek, az EUvagy a tagállamokmeg kell, hogy tegyenek mindent e probléma enyhítése érdekében, úgy az egyes embereknek is nagy a szerepe abban, hogy ez a szomorú kép változzon. A panaszt hallgassuk meg, és ha ilyet tapasztalunk, akkor tudjuk szakszerű segítség irányába terelni az elszenvedőket.

A felmérésről magyar nyelven itt olvashatók összefoglaló anyagok, a teljes tanulmány angolul innen érhető el. Az EU tagállamainak szintjére lebontott részletes eredményeket a felméréshez készített interaktív, online adatböngésző oldalon lehet, és érdemes böngészni.

 

A FRA felméréséről

Az FRA nők elleni erőszakról készült felmérésének eredményei az EU-28 tagállamában, 42 000 (tagállamonként átlagosan 1500) nővel készített személyes interjún alapulnak, az eredmények reprezentatívan tükrözik az EU-ban élő, 18 és 74 év közötti nők tapasztalatait és véleményét. A felmérés standardizált interjúi a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszakkal, a gyermekkori áldozattá válással, a szexuális zaklatással és követéssel, valamint a visszaélések új színtereivel (internet) kapcsolatos kérdéseket tartalmaztak. A nőket arra kérték, hogy számoljanak be az erőszak különböző formáival kapcsolatos személyes tapasztalataikról, és megkérdezték tőlük, milyen gyakran tapasztaltak bizonyos erőszaktípusokat és milyen formában hatott ki az erőszak az életükre. A felmérés arra vonatkozóan is gyűjtött információt, hogy az áldozatok jelentették-e az esetet a rendőrségnek, valamint igénybe vettek-e egyéb áldozatsegítő szolgáltatásokat.

 

 

2014. már. 27.

2014. március 28. Hosszas tervezgetés, számlálgatás, újratervezés, halasztás, fúrás és építkezés után úgy tűnik, eljött a nap, amiben sokan talán már nem is hittünk: e hét péntekétől utazhatunk a budapesti négyes metróval. Nem is gondolnánk, milyen régóta szerepelt a főváros terveiben, de többek között az alábbi, 1977-es kártyanaptár az egyik bizonyíték arra, hogy már közel negyven éve is komolyan gondolkodtak a metró megépítésén.
naptar_16.jpg


A metró összköltségvetése végül jelentősen meghaladta az eredetileg tervezettet, a végleges számlának több mint harmadát az EU állta (452 milliárd forintból közel 181 milliárd forintot.) A négyes metró hányattatott történetét már sokan sok helyen megírták – a poszt nem is erről szól, sokkal inkább arról, milyen illusztris társaságba kerül legújabb metróvonalunk.

 

Az EU legtöbb országában találkozhatunk működő metróval, a metróállomások díszítése pedig sok helyen nagyon erős városképi elem. Biztosan sokan ismeritek Londonban az állomásról állomásra változó díszítést, vagy a híres, párizsi szecessziós állomásokat és feliratokat, de a stockholmi metró színes, barlangszerű állomásai is egészen egyedülállóak. A magyar metróépítkezéseknél eddig nem volt túlságosan jellemző a bátor megközelítés az állomások kialakításánál, de ezzel a hagyománnyal a négyes metró megállóinak tervezői szerencsére szakítottak. A négyes metró ezzel nagyon menő európai klubhoz csatlakozott – nézzetek meg egy válogatást a legszebb és legizgalmasabb európai metróállomásokról!

Stockholm

Az 1950-ben megnyitott stockholmi metrónak jelenleg 100 állomása van; nagyjából fele-fele föld alatt és föld felett. Az állomások 90%-át helyi művészek szobrai, mozaikjai festményei és installációi díszítik, amely miatt a világ leghosszabb – 110 km-es – galériájának is nevezik. (Képek forrása: Visit Sweden)


München

A Westfriedhof állomást 1998-ban adták át, és 2001-ben nyerte el mai formáját, amikor a 11 szokatlanul hatalmas lámpáját felszerelték, amely sárga és piros fényt visz az egyébként sötétkék metróállomásra.


Nápoly

A 2012-ben átadott Toldedo metroállomás Nápolyban, az egyik legmélyebben fekvő állomás, egyike a helyi „művészeti állomásoknak” (Stazioni dell'Arte). (A képek egy kivétellel a nápolyi metró honlapjáról származnak.)


London


1863-as megnyitásával a világ első metróhálózata (London Underground vagy egyszerűen csak „Tube”) a londoni (amelyet 1896-ban a budapesti kisföldalatti követett, megelőzve a Glasglow-it). Az itteni metróállomások önmagukban is elég izgalmasak, de itt is egyre nagyobb hangsúlyt kap a képzőművészet – a tavaly 150. születésnapját ünneplő metróban több helyen rendeztek mini-kiállításokat az Art on the Underground ünnepsorozat keretében.


Párizs

Louvre Rivoli megálló, Párizs (fotó: Beate und Klaus) 2000-ben adták át a Louvre közelében lévő metrómegállót, Jean-Michel Othoniel alkotása, az „Éjjeli baglyok kioszkja” nevet viseli.

 

Lisszabon

A portugál találmányok 500 évét ünnepli az 1998-es világkiállításra elkészült lisszaboni metró.


 

Bilbao

A bilbaói metró a harmadik legnagyobb Spanyolországban, jellegzetességei a tervezőjükről (Norman Foster) elnevezett „Fosteridák” (spanyolul „Fosteritos”), amely a város modern művészet iránti fogékonyságát és elkötelezettségét jelképezik. Jellegzetessége a sok üvegfelület használata, amely sok fényt enged a metróba.



Budapest – Négyes metró


A négyes metró új állomásait itt nézhetitek meg - és persze március 28-tól élőben - íme a kedvenceink: