2014. sze. 30.

A Nyelvek Európai Napjának előestéjén az irodalom oldaláról közelítettük meg az európai nyelvi, és kulturális sokféleséget. Ehhez kapcsolódóan Forgách András, az est házigazdája olyan kortárs európai írókkal beszélgetett, akik mind egy-egy másik európai országról írtak, és szereztek ott életre szóló élményeket.

w.jpgAz est egyik vendégeként Wilhelm Droste mesélt magyarországi élményeiről és arról, mit jelent számára a magyar irodalom, azon belül is Ady Endre munkássága. Magyarországon élő német fordítóként nagyon jól ismeri a magyarokat; az első benyomásait az országról még a rendszerváltás előtt, fiatalként a nyugat- és keletnémetek legendás találkozóhelyén, a Balatonnál szerezte. Csakúgy, mint az akkor még a berlini fal másik oldalán élő német író, Jochen Schmidt (aki sajnos a beszélgetésen nem tudott részt venni). Neki nemrégiben jelent meg írása az erre az időszakra való visszaemlékezéséről, és arról, hogy hogyan látja ma Magyarországot. Bár egyikük keletről, másikuk nyugatról járt a Balatonhoz, hasonló emlékeket és benyomásokat őriznek a szocialista Magyarországról. A találkozás élménye, a magyar bélyegek (!), az ismerkedés a magyar nyelvvel mind közös történetükben, de míg Schmidt visszalátogatva hazánkba kicsit ironikusan fogalmaz a mai magyar valóságról – amely képeiben talán a Balkánra emlékeztetheti az olvasót –, addig Drostét el is csábította országunk, és a magyar nyelvet fordítói szinten is elsajátította.

Droste megpróbálkozott a lehetetlennel is: megpróbálta átültetni németre a „lefordíthatatlan költő”, Ady Endre verseit; 2011-ben jelent meg kétnyelvű kötete Add nekem a szemeidet címmel. Szerinte a „jó költészet minden nyelvben idegen nyelv”; minden jó írással születik egy új nyelv. Ahogy a németeknél Hölderin vagy Rilke, úgy a magyaroknál Ady olyan még Droste szerint, akinek az írása már nem német vagy magyar, hanem annál több, különlegesebb, „vasárnapi nyelv”. Véleménye szerint Ady az egyik legnagyobb magyar irodalmi kincs. Tudja, hogy szinte teljesíthetetlenre vállalkozott fordításával, de meg akarta próbálni – ahogy fogalmazott: „tudtam, hogy ezzel csak bűnözni lehet vagy nevetségessé válni, de meg akartam próbálni. Nem sajnálom, mert rengeteget tanultam, és azt gondolom, valahol itt kezdődik az irodalom, aminek én a határán voltam. Mint egy magányos hegymászó, aki élményeit közvetíteni nem tudja – de ott volt a csúcson.” Ady szélesebb körű megismeréséhez közelebb vihet, szerinte a tervei közt szereplő, Rilke és Ady költészetét összehasonlító könyv. Bízik benne, hogy ezáltal jobban „be tudja csempészni” Adyt az európai irodalomba.

r.jpgAz est másik vendége, Jean Rouaud francia író volt, akinek a Valahol Európában sorozatban épp most jelenik meg legújabb regénye magyarul. Rouaud első kötete, A dicsőség mezején című családregény a mesélő anyai nagyszüleinek életét mutatja be, és azt a fordulatot, ahogy az első világháború romba döntötte az apai ág egzisztenciáját. A most megjelenő kötet, a Jeles férfiak a narrátor apja, Joseph történetét meséli el. Rouaud viszonylag későn lépett írói pályára, mint a beszélgetésen elhangzott, 37 éves volt első regénye megjelenésekor (amely hatalmas sikert aratott Franciaországban, megnyerte a Goncourt-díjat, és azóta közel harminc nyelvre lefordították). Ennek egyik legfontosabb oka az volt, hogy első komolyabb írásai idején, a hetvenes évek posztmodernista irányzatai épp „temették a regényt és az írókat, és vele együtt a történeteket”. Mint mondta, ő nem tudott más formátumban gondolkodni, és csak a klasszikus polgári regény nyelvén tudott volna megszólalni – a vezető irányzat ellenében, „reakcionistaként” alkotni pedig nem akart. Ellentétben Drostéval, eredeti nyelven a francián kívül nem olvas irodalmat, de „nagyszerű” fordításokból ismeri a külföldi, köztük a magyar írókat is. Kertész Imre Sorstalanságát nagyon nagyra becsüli, a szövegen a modern francia regény jeleit is felfedezte.

ben.jpgA beszélgetés szlovák résztvevője, Jana Beňova Portugáliával áll különleges viszonyban, ahova nemrégiben visszatért egy 15 évvel ezelőtti látogatás után. Benyomásait nemrégiben írta meg, amely magyarul is megjelent a Lettre folyóirat legutóbbi számában. Bár nem ismeri a nyelvet, a portugál élet és a portugál írók nagy hatással voltak rá – szerinte nem feltétlenül a helyi nyelv ismerete az, amely hozzásegít, hogy egy országot valaki megértsen vagy írjon róla; a lényeg az, hogy mindenki a saját történetét találja meg egy másik helyen, ettől tud egy adott országról írni. Beňova nemrégiben kapta meg az Európai Unió Irodalmi Díját, Café Hyena (Kikísérési terv) című regényéért, amely többek között azt mutatja be, mennyire fontos óvni szeretteinket.

tv.jpgBeňovával egyidőben kapta meg az Európai Unió irodalmi elismerését első regényéért Horváth Viktor is, a beszélgetés negyedik résztvevője. Díjazott könyve, a Török tükör egy másik országba és egy másik időbe kalauzolja az olvasót. A történet a török hódoltság korában játszódik Magyarországon, amelyhez Horváth Viktor újrateremtette az ötszáz évvel ezelőtti török és magyar nyelvet. A regény egy török fiatal szemszögéből mutatja be, milyen lehetett az élet a XVI. századi Magyarországon – az írás egyrészt a különleges nézőpont miatt érdekes, másrészt játék is a nyelvvel. A díjnak köszönhetően már legalább hét nyelvi fordítás van kilátásban – igaz, a török egyelőre várat magára.

Vendégeink egyetértettek abban, hogy minden kultúrában, mindenki életében vannak olyan közös mozzanatok, amelyekre ugyanolyan jóleső visszaemlékezéssel gondolunk. A petróleumlámpa meggyújtása, a sülő sütemény megszúrása tűvel vagy épp a függöny elhúzása – ezek olyan apró élmények, amelyek mindenki életében jelen vannak, és ilyet olvasva bárki magára ismerhet. Jean Rouaud megfogalmazása szerint kultúrákon, nyelveken és időn átível ez a közösség – az írók és könyvek ezeket az emberekben jelenlévő, visszafojtott és meg nem fogalmazott dolgokat a felszínre hozzák, visszanyúlva az emberiség közös alapjához. Jó néha ráeszmélni, hogy mennyi közös van az egymástól távol eső kultúrákban is – éppen ezért nagy feladat vár az írókra a XXI. században, hogy megtalálják azt a közös nyelvet, amelyet értenek a világ minden szegletében – egészítette ki a gondolatot Wilhelm Droste.

Valahol Európában címmel indította útjára az utóbbi évtizedek magyar fordításirodalmában példa nélkül álló sorozatát a L’Harmattan Kiadó. A Karádi Éva megjelenő sorozat kötetei a teljes kortárs európai regényirodalomból nyújtanak válogatást. Minden európai országból egy-egy kulcsfontosságú regény kerül az olvasó kezébe, hogy megtapasztalhassa azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amelyek a közös európai történelemben egymás mellett élő emberek, közösségek, családok és népek életében formát öltenek. Az 1914-től napjainkig tartó időszakot felölelő Valahol Európában válogatásban olyan regények jelennek meg, melyekben a történelmi léptékű fordulatok a személyes és közösségi élményeken keresztül válnak megérthetővé és átélhetővé.


Az est az Európa Pont, a Francia Intézet, a Goethe Intézet, a Szlovák Intézet, a EUNIC, a L’Harmattan és a Lettre közös szervezésében valósult meg.

 

Mindig nehézséget okozott, hogy nevén nevezd azt a gólt, amely egy gól hátrányra csökkenti kedvenc focicsapatod lemaradását? Vagy az, milyen szót használj arra, amikor az autópálya forgalma azért lassul le, mert minden vezető a szemközti sáv balesetét nézi? Mindenre van megoldás! :-)

 

Idén is különleges válogatással ünnepeljük az Európai Nyelvek napját és az európai nyelvek nagyszerűségét: infografikánkon olyan szavakat gyűjtöttünk össze, amelyek nagyon találóan, egy szóban fogalmaznak meg egy-egy jelenséget, amely más nyelvben csak körülírással fejezhető ki.

 

A mi kedvenceinket alant láthatjátok (kattintásra megnő) – nektek van hasonló kedvencetek másik nyelvből? Ismertek még ilyeneket?

lefordithatatlan_szavak.png

 

A szavak egyenként (képgaléria):

 

 

Egyre többet biciklizünk Magyarországon. Szerencsére úgy tűnik, példát vettünk a kontinens nagy tekerőitől, a hollandoktól vagy a dánoktól – számos felmérés szerint ugyanis éves szinten egyre jobban kihasználjuk a kétkerekű közlekedés előnyeit. A biciklizés pozitív hatásai egyértelműek: a testmozgás jót tesz a szervezetünknek, az autós utazás alternatívájaként a biciklizés pedig hozzájárulhat a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez, megvalósítva egy valóban fenntarthatóbb közlekedési formát.

Magyarország a közelmúltban igazi biciklis forradalmon esett át, amelynek epicentruma egyértelműen Budapest volt. Reméljük, a sok európai közbringarendszer mintájára a nemrégiben elindult Bubi még tovább növeli a városi bringások számát – meg persze azt is, hogy a minőségi kerékpáros utak kiépítése képes lesz lépést tartani a biciklik terjedésével. Ugyanakkor a bringázás nemcsak a főváros úri sportja: amellett, hogy a kerékpár továbbra is a vidék egyik legnépszerűbb közlekedési eszköze, a belföldi turizmusban is egyre inkább tetten érhető az elbiciklisedés. Egy nemrégiben közzétett felmérés szerint például a Balatonnál nyaralók közül csaknem minden tizedik tervezi, hogy egyúttal körbe is tekeri a tavat.



De miért ne lehetne egyből akár a külföldi nyaralást vagy utazást nyeregbe tervezni? Ha valaki a mindennapokban szeret bicajozni, miért ne kötné össze európai utazását egy jó kis biciklis túrával? Kiválasztja a célországot és régiót – legyen az akár a Loire völgye, a norvég fjellek és fjodrok vidéke, a Duna forrásvidéke vagy deltatorkolata, esetleg a balti országok –, hozzá azt, hogy mennyi idő alatt szeretné bejárni a területet. Preferenciái alapján bortúrára indulna vagy kulturális nevezetességeket (mondjuk UNESCO világörökségi helyszíneket) keresne fel, családostul vagy magányosan, egy hétre vagy egy hónapra indulna… minderről egyszerűen tájékozódik, és választ a kiépített, kitáblázott, infrastrukturálisan (szállásokkal, élelmiszerboltokkal, bicikliszervizekkel) jól ellátott biciklis utak közül egy számára megfelelőt – és két keréken fedezi fel Európa addig nem ismert szegleteit. Az európai utazás ilyen módja és ennek egyszerű megszervezése ma már nem elérhetetlen – éppen ezt kívánja megvalósítani az Európai Kerékpárosok Szövetsége (ECF), az EuroVelo projekt gazdája.

Az EuroVelo hálózat egy egész Európát behálózó, országait összekötő kiterjedt kerékpáros úthálózat, amelyet akár hosszabb, akár rövidebb (helyi) használatra igénybe vehet bárki. Az EuroVelo rendszerébe bekerülő utaknak mind minimális feltételrendszert kell teljesíteniük, amely a kiszámítható biciklis utazás élményét biztosítja a biciklizők számára. (Ilyen feltétel például, hogy az utaknak nem lehet 6 százalékosnál nagyobb emelkedője, elég szélesnek kell lenniük, hogy két kerékpáros elférjen egymás mellett, maximalizált gépjárműforgalommal. Ezenkívül 30 kilométerenként kell legyen elérhető élelmiszerforrás, 50 kilométerenként szállás és az útfelület 80 százalékának burkoltnak kell lennie.) A teljes hálózat 42 európai országon halad át 70 ezer kilométer (!) hosszan – amelyből jelenleg 45 ezer kilométer már el is készült. A tervek szerint 2020-ra teljes lehet a jelenleg 14 nyomvonalat követő hosszútávú kerékpárút, amelyek tervezett és kész szakaszait az EuroVelo oldalán nézhetitek meg. A projekt igazi alulról szerveződő kezdeményezés, amit már jó pár éve az EU is felkarolt, jelentős forrásokat csoportosítva az út teljes kiépítésére. Különösen erős a támogatása az egyik legújabb nyomvonalnak, a Vasfüggönyt végigkövető útnak, amely teljes hosszában tízezer kilométernél is hosszabb lesz. Ez az útvonal – hasonlóan a 6-os és a 11-es úthoz – áthalad Magyarországon is. Magyarországi szakaszát épp nemrégiben, az Európai Piknik 25. évfordulóján adták át.

ev1.jpg

Az EuroVelo útvonalak

 

Észak – Déli útvonalak (utak páratlan számmal)

 

Nyugat – Keleti útvonalak (páros számú utak)


Körutak

 

A kijelölt nyomvonalon jelenleg az EuroVelo útnak még nem minősülő, általában helyi szinten jól kiépített biciklis utakat is láthatjátok (sárgával), és a még csak a tervekben szereplő, a tervek szerint legkésőbb 2020-ra elkészülő részeket is. Érdemes az EuroVelo oldalát alaposan átböngészni: bár a projekt még nincs teljesen kész, és a kiépítés jelenleg is zajlik, másik számos nagyon hasznos információt találhattok rajta, egy helyen összegyűjtve. Kereshettek akár országonként, akár egy-egy hosszú távú út mentén. Találtok hasznos információkat és linkeket a helyi látnivalókhoz, a közeli szálláshelyekhez, vagy akár a terepviszonyokhoz – ahol még nem teljes az információs oldal, ott is legalább a legjobb nemzeti információs oldalakat mind megtaláljátok, amely egy utazás előzetes tervezésénél már nagy segítség.

Jó böngészést és tervezgetést! :-)

További hasznos és érdekes linkek:

 

Biciklis kiállítás!

Az idén szeptember 16. és 22. között zajló Európai Mobilitási Hét ideje alatt nézhetitek meg nálunk, az Európa Pontban a „Képzeld el: Együtt közlekedünk!” kiállítást a Holland Nagykövetség és a Magyar Kerékpárosklub jóvoltából. A kiállításon a szervezők által meghirdetett gyermekrajz pályázat legjobbjait láthatjátok, amelyen fénykép, rajz vagy videó formájában ábrázolták, mit jelent számukra az együtt közlekedés.

Egy érdekes felmérést ismertetett nemrég a brit posta: megnézték, hogy átlagosan mennyibe kerül a magaskultúra tizenkét európai nagyvárosban. A vizsgálatban operaelőadások, klasszikus koncertek, balettelőadások, galéria- és múzeumbelépők, valamint a helyi műemléki épületek/területek látogatásának átlagos árát vizsgálták egy adott (2014. október 1. és 9. közötti) időszakra.

 

dio.jpgNem meglepő módon ilyen szempontból a legkifizetődőbb Kelet-Európába látogatni a kulturális programokra éhes turistáknak. Valamennyi programtípust figyelembe véve Varsóban vásárolhatunk magunknak a legolcsóbban minőségi szórakozást (mindenre jegyet váltva összesen kevesebb mint 88 euróért), őket Budapest (101 ) követi a sorban, ezután jön Prága (116 ). A lista másik végén két világváros áll: London (322 ) és Párizs (316 ), Barcelona előtt. Budapest egyébként a balettelőadások szempontjából bizonyult a legolcsóbbnak, Varsó vitte az opera és a komolyzenei koncert blokkját, de e kettőben mi is dobogósok lettünk. Ez alapján ugyanannyi pénzből legalább háromszor annyi kulturális programra látogathatnak el az érdeklődők Varsóban vagy Budapesten, mint Londonban vagy Párizsban.

 

A felmérést egyébként pénzváltási szolgáltatásának promóciójához készíttette a brit posta – de az eredménye szerencsére egész nagy publicitást kapott: nemrégiben a New York Times is feldolgozta, tovább erősítve a régió „olcsón minőségit” arculatát. Indulhat a balett-turizmus! :-)

A felmérés eredménye egy táblázatban összefoglalva (kattintásra megnő):
tabla.PNG

Megjegyzés: A táblázatban feltüntetett árak az eredeti felmérés fontban megadott árai euróra átváltva, a 2014. szeptember 5-i középárfolyamon, így az árak valamennyi eltérést mutathatnak az aktuális árakhoz képest. A táblázatban zölddel jelöltük az adott kategória legolcsóbb jegyárait, pirossal a legdrágábbakat.

Kép forrása: jegymester.hu / opera.hu

Egy kis startup, egy kis Réz András; egy kis plakátkiállítás, egy kis kortárs Shakespeare – mindez szuper zenével és kiállításokkal: szeptemberi programunk alapját a kutatók éjszakája, a nyelvek európai napja és a Shakespeare-évad adja.

10.jpgAz évad első (és utolsó) programja a világ egyik legismertebb drámaírójához, a 450 éve született William Shakespeare-hez kapcsolódik. Valószínűleg az övé a világirodalom egyik legjobban feldolgozott életműve. Szeptember 12-én szonettjeit elevenítjük fel, méghozzá a hazai underground szcéna nagy neveivel, akik különböző stílusokban értelmezik újra az író műveit. Eljön többek között Kardos-Horváth János a Kaukázusból, Zságer Ákos a Zagarból, de itt lesz Tanka Balázs is a Turbóból. Izgalmas ritmusok, újraértelmezett mondanivaló, változatlan zsenialitás – ünnepeljétek velünk a halhatatlan költőt! A hónap utolsó eseményén is Shakespeare-re emlékezünk: a Makrancos hölgy történetét (Heath Ledger és Julia Stiles főszereplésével) Gil Junger hollywoodi filmrendező gondolta újra egy amerikai középiskolába helyezve az események eredeti páduai színhelyét (az átdolgozás címe: 10 dolog, amit utálok benned). A film vetítése előtt Réz András esztétával beszélgetünk a filmről és a Shakespeare-kultuszról.

Irodalomról lesz szó 25-i programunkon is, amikor az európai nyelvek napjához kapcsolódóan a sokszínű európai költészet és írás kortárs alakjaival találkozhattok nálunk. Vendégeink olyan európai alkotók lesznek, akik mind egy-egy másik európai országról írtak: bemutatjuk a Mirrors of Europe projekt német résztvevőjét, Jochen Schmidtet, aki Magyarországról, Jana Beňova szlovák írónőt, aki Portugáliáról, Háy Jánost, aki Németországról írt, valamint Jean Rouaud francia írót, akinek a Valahol Európában sorozatban jelenik meg a legújabb regénye. A szerzőkkel Forgách András beszélget német, angol és francia nyelven az utazásaik során szerzett tapasztalataikról (szinkrontolmácsolást biztosítunk). Az est az Európa Pont, a Francia Intézet, a Goethe Intézet, a Szlovák Intézet, a EUNIC, a L’Harmattan és a Lettre közös programja.

it.jpgSzeptember 23-án Olaszország felé vesszük az irányt, népszerű "Egy csésze Európa" sorozatunk ugyanis az aktuális soros elnökséget betöltő ország érdekességeit és finomságait hozza el az érdeklődőknek. Beszélgetünk arról, milyen programot dolgoztak ki az olaszok erre a félévre, és közben visszautazunk a múltba is. Róma évszázadokig volt a nyugati civilizáció politikai és vallási központja, Olaszország a világ ötödik leglátogatottabb országa, és itt van a legtöbb UNESCO világörökségi helyszín. Kikre és mire büszkék az olaszok? A „csizmában” élni tényleg dolce vita? Az est házigazdája Szederkényi Olga újságíró. aA rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. (Regisztrálni szeptember 10-től lehet ezen az e-mail címen: euinfo@eu.hu.)



Természetesen nem múlhat el szeptember az „európai géniusz” megünneplése nélkül: 26-án, a Kutatók éjszakájának idei programjában az élet különböző területeit érintő innovációkra és innovatív partnerségekre fókuszálunk. Délutántól különböző logikai játékokat – a sakkot, a gót és a pókert – próbálhatjátok ki nálunk a tapasztalat szintjétől függetlenül, akár profi játékosok segítségével. Az est előadói a matematikai és természettudományos oktatás kihívásairól, a természettudományok és a művészetek, kreatívipar összefonódásáról beszélnek. Vendégünk lesz a BRIDGE Budapest és a Design Terminál, akikkel különböző aspektusokból világítjukut.jpgk meg a hazai startup világot. Lesz szó innovatív partnerségekről, kreatíviparról, és a NESsT-nek köszönhetően szociális innovációkról. Az estet a Jónás Vera Experiment koncertje zárja – az énekes-dalszerző, gitáros Jónás Vera zenéje sok mindenre emlékeztet és mégsem hasonlít semmire. Eklektikus, friss és nagyon új.

A hónapban emellett két izgalmas kiállítással is várunk benneteket: a holland nagykövetség és a Magyar Kerékpárosklub gyermekrajzpályázatának harminc legjobb alkotását szeptember 16-tól 22-ig nézhetitek meg az Európa Pont épületében. A pályázók fénykép, rajz vagy videó formájában ábrázolták, mit jelent számukra az „együtt közlekedés”. Szeptember 26-tól pedig láthatóak lesznek az ARC-cal közösen szervezett „Döntsd le a falakat!” pályázatunk legjobb óriásplakátjai, de ezek már az Európa Pont melletti parkrészben, a Millenárison. Az EU a határok meghaladásáról, lebontásáról is szól, az ez által biztosított szabadság pedig minden ember életében másképp jelenik meg. November 4-ig láthatjátok az alkotók elgondolásait arról, hogy ők mit gondolnak erről és hogyan tudnak élni ezzel és az ebből fakadó lehetőségekkel, hogyan érinti ez az életüket, a környezetüket.


Az Európa Pont minden szeptemberi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Bár a nyarunk már lassan átcsap vénasszonyosba, még úgy tűnik, lesz egy pár szép nyári napunk, mielőtt beköszönt az ősz. Addig viszont megosztunk egy újabb hiánypótló térképet veletek: éljen a nyár kedvence – legyen akár a magyar számára nyelvtörő zmrzlina, a hatalmas adagokban mért olasz gelato, vagy épp jäätelö… Nyaljuk, amíg lehet, élvezzük az ízeket:

EUROPA_terkep_fagyi_1.jpg

Az utóbbi években örömteli új jelenségre lehettünk figyelmesek Budapesten: a város elhanyagolt szürke falai sorra szépülnek. A street art ezen változata már jó pár éve hódit Európa és a világ nagyvárosaiban, szép példából mostanra jócskán akad Budapesten is (lásd alsó galériánkat). Az itt elkészült alkotások zöme elsősorban két egymástól független alkotócsoport – a Színes Város és a Neopaint Works – keze alól került ki.

Ezek a tűzfalfestmények világszerte és itthon is többféle szándékból jönnek létre: születhetnek „csak a szépért”, amikor egy elhanyagolt, szürke tűzfalat tesznek vonzóbbá az alkotók – lehetnek ezek szimplán dekoratív, vagy művészi igénnyel megalkotott képek. Emellett ezek a felületek hordozhatnak fontos társadalmi vagy kulturális üzenetet is – legyen szó akár valamilyen helyi vagy globális problémáról, amelyre ilyen módon is felhívhatják a figyelmet, vagy éppen hirdethetik egy hely kulturális gazdagságát, sokszínűségét, vagy épp emléket állíthatnak valaminek.

Sokféle indíttatásból születnek tehát a képek, de a hatásuk szerintünk azonos: a szürkeség helyét színes rajzok / gondolatok töltik meg, gyönyörködtetve vagy elgondolkodtatva az arra járókat. Mostani galériánkban európai kedvenceinket mutatjuk be nektek – ha valamelyik alkotó felkeltette érdeklődéseteket, vagy általánosságban érdekelnek a hasonló alkotások, a poszt végén további forrásokat találtok hasonló street artos vagy tűzfalfestményes gyűjtésekhez; a mi sorvezetőnk (és forrásunk) az egyik legizgalmasabb kapcsolódó gyűjtőoldal, a Street Art Utopia volt.

Kedvenceink európai nagyvárosokból:


Budapesti kedvenceink (a képek forrása a két alkotócsoport Facebook oldala):

 




További érdekes, kapcsolódó oldalak:

 

Alkotók galériái:

 

2014-ben sok jelentős esemény évfordulójára emlékezhetünk – májusban ünnepeltük Magyarország uniós csatlakozásának tizedik évfordulóját, és idén 25 éve omlott le a Vasfüggöny. Emellett még egy, jóval keserűbb esemény is jubilál idén: az első nagy világégés, az I. világháború éppen 100 éve tört ki. Eleinte mindenki a konfliktus gyors lezajlására számított, ami végül négy éven át elhúzódott, egyes források szerint közel 9 millió katonai és megközelítőleg 7 millió civil (!) áldozatot követelve. A közvetlen casus belli a Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-i meggyilkolása volt, amely után a konfliktus gyorsan eszkalálódott, háborúba sodorva Európa és a világ legtöbb országát.

A világ számos részében szerveztek vagy szerveznek megemlékezéseket ehhez kapcsolódóan, Angliában két egészen különleges és megrendítő emléket állítottak a háború áldozatainak.

Minimalista szobrok

 

Az egyik a brazil képzőművész, Néle Azevedo munkája, a „minimalista szobrok”, amelyet augusztus első napjaiban láthattak Birminghamben az érdeklődők, egy egészen rövid ideig. Alkotása ugyanis – ahogy az emberélet – illékony volt: a művész 5000 darab ugyanolyan ülő figurát ábrázoló szobrot helyezett ki a birminghami Chamberlain tér lépcsőire – jégből. A szobrok elkészítésében sok helyi önkéntes vett részt, amelyet végül az Egyesült Királyság első világháborúba történt belépésének évfordulóján helyeztek el a téren. A szobrok leghamarabb fél, legkésőbb két órán belül el is tűntek, egyszerre emlékeztetve mindenkit az az első világháború áldozataira és az emberi élet múlandóságára:

 

 

A véráztatta Tower

 

A másik különleges emlékmű Londonban készül még ma is, de már látható, és még jó ideig megtekinthető lesz a Towernél. A Tower megszokott látványát Paul Cummins brit keramikus és Tom Piper díszlettervező változtatja „véráztatta földekké és vörös tengerré”, apró kerámiapipacsok segítségével. A brit művész összesen 888 246 pipacsot helyez ki a Towerre és az azt övező dombra, amelyek mindegyike egy-egy brit és szövetséges áldozatra emlékeztet, akik az első világháború során estek el. Az ideiglenes emlékművet augusztus 5-én avatják, amely az ország háborúba való belépésének dátuma, és idén november 11-ig, a fegyverszünet évfordulójáig lesz látható. Az ideiglenes kiállítás után a pipacsokat bárki megveheti, a bevételből több jótékonysági szervezetet támogatnak majd.