2014. okt. 17.

Megdöbbentő adat: 2012-ben Magyarország lakosságának mintegy 11%-a, közel 1,16 millióan kaptak uniós támogatásból finanszírozott élelmiszersegélyt. Egy másik: a legfrissebb adatok szerint az EU lakosságának jelenleg negyede (!), közel 125 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, vagy van kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának. Plusz ez az arány az utóbbi években sajnos növekedett.

Három, egymástól nem független tény, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni az uniós politikák alakításánál sem. Az európai lakosság nagyon nagy része van kitéve a tartós elszegényedés veszélyének, és köztük rengeteg a (szegény családba született) gyerek. Sok családnak az alapvető élelmiszerek megvétele is gondot jelent. A jelenséget a gazdasági válság csak tetézte, és – bár az EU határozott céljaként határozza meg a közösségben a szegénység csökkentését, és azt számtalan programmal igyekszik támogatni – a szegénység visszaszorítása mélyreható intézkedéseket igényel, amelyek nem éreztetik hatásukat egyik napról a másikra. Éppen ezért valamilyen formában gondoskodni kell a legelesettebbekről; ezt szolgálja a kifutóban lévő EU-s élelmiszersegély-program, valamint utódja, a kibővített formában megvalósuló, hamarosan induló, A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD).

el1.jpg




Az élelmiszersegély-program 1987-ben indult a közös agrárpolitika (KAP) keretein belül; első körben a KAP rendszerében keletkező agrárintervenciós készletek egy részének karitatív célokra történő felhasználásával. A program magyarországi 2006-os indulása óta összesen 90,3 millió kilogramm élelmiszert kapott a több mint egymillió rászoruló 23,9 milliárd forint értékben, amellyel az EU Élelmiszersegély program mára a legnagyobb magyarországi élelmiszersegély programmá fejlődött.


A csomagban lévő termékeknek több szempontnak kell megfelelniük: fontos a hűtés nélküli eltarthatóság, a minél hosszabb szavatossági idő, a széles körű felhasználhatóság, hogy alapélelmiszer legyen és nem utolsósorban a megfelelő élvezeti érték. Jellemzően alapvető, tartós élelmiszerek, mint a tészta, liszt, kristálycukor, konzerv, UHT tej vagy vitaminkészítmények kerülnek a csomagokba. Az élelmiszersegély kiosztásában szigorú kritériumrendszer alapján, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal megbízásából négy segélyszervezet, a Gyermekétkeztetési Alapítvány, a Katolikus Karitász, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, valamint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet segédkezik. Az élelmiszerek kiosztását szorosan együttműködve a települési önkormányzatokkal, illetve saját helyi tagszervezeteikkel végzik a szervezetek. Hogy pontosan ki részesülhet ezek élelmiszersegélyben, azt a tagállamok saját hatáskörben definiálják – vannak közöttük munkanélküliek, idősek, fogyatékosak, hajléktalanok, de nagycsaládok és egyedülálló szülők is.


el2.pngA 2013-as program meghosszabbításaként 2014-ben is osztottak még segélycsomagokat: csak idén 5,17 millió kilogramm élelmiszert vehetett át 885 ezer rászoruló 1740 településen. A program az új költségvetési periódusban megújul, és kibővült formában (nagyobb, összesen 3,8 milliárd eurós hétéves kerettel) és nem csak élelmiszerek eljuttatásával folytatódik. A részint a korábbi program helyére lépő, A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) alapvetően továbbra is a nem pénzügyi, hanem természetbeni vagy más jellegű segítséget biztosít a leginkább rászoruló társadalmi csoportok számára. Az élelmiszerek mellett ruhaneműket és személyes használatra szolgáló alapvető létfenntartási cikkeket (cipőt, szappant, sampont stb.) is kaphatnak majd a rászorulók. Az új program nemzeti beindulásához minden tagállamnak el kell fogadni az ehhez kapcsolódó operatív programot (Magyarországon ez a program a RSZTOP), amely alapján – egyébként a korábbiakhoz hasonló módon – folytatódhat a leginkább elesett rétegek támogatása. Magyarország a következő hét évben összesen 83,3 millió eurós (megközelítőleg 25 milliárd forint) kerettel rendelkezik majd.

Az unió élelmiszersegély-programjáról beszélgetünk október 17-én este 19 órától, a kiosztásban résztvevő szervezetek képviselőivel, a beszélgetés után a Muzsikás együttes koncertezik nálunk.

el3.png


Illusztrációk: Magyar Élelmiszerbank Egyesület

„A szabadság mindig egy nemzedékre van a kihalástól. Nem adjuk át vérünkben a gyermekeinknek. Harcolni kell érte, meg kell védeni, majd továbbadni nekik, hogy ugyanezt tegyék.” (Ronald Reagan)


„Az NDK volt az egyetlen hely, ahol egy magyar Wessie-nek érezhette magát. Az egész rossz viccnek tűnt az egyenruhákkal, a rendszer által kitermelt olyan termékekkel, mint a Trabant, a Hitler-szalonna vagy a műméz. Hihetetlen élmény volt látni ezeket, és elképesztő eufórikus és letaglózó érzés volt mindenkinek, aki megtapasztalta közelről a fal leomlását"  emlékezett vissza az 1989-es eseményekre vendégünk, Ungváry Krisztián történész. A berlini fal leomlásának és Németország és Európa újraegyesítésének negyedévszázados évfordulójához kapcsolódóan vele, és Rajcsányi Gellérttel, a Mandiner főszerkesztő-helyettesével McMenemy Márk beszélgetett a 25 évvel ezelőtt történtekről október 10-én, az Európa Pontban.

be.jpg 

A vasfüggöny leomlása törvényszerű volt, és előbb-utóbb magyar segítség nélkül is bekövetkezett volna, mivel a keleti blokk akkorra már fenntarthatatlan volt, ebben mindketten egyetértettek. Mint Ungváry Krisztián megjegyezte, már a nyolcvanas évek elején, a lengyel események kapcsán látható volt, hogy a Szovjetunió nem fektet több energiát és pénzt a lengyel „rendrakásba”, bízott benne, hogy a kommunista lengyel vezetés maga megoldja a kérdést. Ám a nyolcvanas évek végére teljes káoszba süllyedt Lengyelország, és hasonló helyzet uralkodott a varsói szerződés legtöbb államában.

Azt, hogy mekkora szerepe volt Magyarországnak és a magyar vezetésnek a fal lebontásában, nehéz megítélni – tette hozzá Rajcsányi Gellért –, ez a kérdés valószínűleg magasabb szinten és korábban dőlt el. Ugyanakkor nagyon nagy jelentősége van a szimbolikus pillanatoknak és eseményeknek: a magyar határnyitásnak és a keletnémetek átengedésének. Kellenek ezek a pillanatok, hogy a közvélemény megértse és megismerje a történteket, és nagyszerű, hogy ebben Magyarország is jelentős szerepet játszott. Máig megható és megrendítő megnézni azokat a felvételeket (amelyekből sok megtalálható a YouTube-on is), amelyeken látható, hogyan lépték át az újonnan megnyitott határt az NDK-sok. Ahogy a határőrök csak nézték az átlépőket, lehetett érezni, hogy itt valami végérvényesen megváltozott, és az NDK-s szörnyállam összeomlott.



Németország kettéosztásához, a „teljesen abszurd és perverz” NDK létrejöttéhez a XX. század véres és ellentmondásos döntései és történelmi eseményei kellettek. Az első világháborút lezáró Versailles-i békeszerződések korántsem oldották meg az európai feszültségeket, a második világháború gyakorlatilag abból eredeztethető. Az I. világháború után, ’33-tól Németország a többi nyugati ország toleranciája mellett építhette birodalmát. Ungváry Krisztián szerint Németország I. világháború utáni megerősödésében komoly szerepe volt annak, hogy a versailles-i rendszert semelyik ország nem vallotta teljes mértéken magáénak morálisan, és jogilag sem álltak ki mellette. Ungváry szerint tulajdonképpen a náci Németország is az európai egység sajátos, nagyon torz modelljét valósította meg, e német rendszerben az árja népek európai egységének megteremtésére törekedtek. A második világháború után Németország megosztását valamennyi nyertes nagyhatalom támogatta, hogy megelőzzék, hogy a németek ismét túlnőjenek rajtuk. Az időszakot a versailles-i típusú status quo helyett két érdekszféra sajátos együttélése határozta meg – minden attól függött, hogy a Szovjetunió és csatlósai, valamint a szabad világ országai mit kezdenek egymással.

Rajcsányi Gellért szerint két – addig példa nélküli – kísérlet határozta meg a hidegháború mindennapjait. A keleti blokk országaiban a kommunista elvek gyakorlatba történő átültetése zajlott. Az addig félig-meddig polgárosodott országokra oktrojált szocialista és kommunista diktatúrák légkörében a polgári társadalom odalett, az egyéni és közösségi szabadságjogok elvesztek, a rendszer megfojtotta az organikusan fejlődő civil társadalmat, a magánvagyon és a tőke eltűnt az országból – amely problémákkal később, a kapitalizmusra való áttéréskor szembesültek az országok, és amelynek öröksége a mai napig meghatározó a volt keleti blokk országaiban. Nyugat-Európa pedig arra tett kísérletet, hogy a nemzeti határok lebontásával „kiiratkozzon” a nemzetállami acsarkodással és háborúkkal jellemezhető, korábbi kétezer évét meghatározó történelméből. Ez az erősödő Egyesült Államok mellett geopolitikai szükségszerűség is volt. Míg a keleti blokk ’89 körül elbukott, a nyugati kísérlet a mai napig nem ért véget, de ennek alakításában szerencsére már szabadon mi, magyarok is részt veszünk. 1989-ben, a vasfüggöny leomlásakor Európa vezető hatalmai továbbra is tartottak az egyesítéssel járó német túlerőtől – sokáig bizonytalanok voltak abban is egyáltalán, hogy a keleti blokk összeomlásával mindenképpen együtt jár-e a két Németország egyesítése. Végül úgy tűnt, hogy ha lesz német egység, az csak az egyesült Európán belül jöhet létre, enélkül ugyanis ismét egy nagy Németország telepedhetne rá Európára. A német újraegyesítés és az ebből potenciálisan következő újabb német európai erőfölény komolyan aggasztotta európai többi vezető hatalmát, amely igen atavisztikus reakciókat váltott ki egyes európai vezetőkből. Talán kevesen tudják, de az akkori brit miniszterelnök, Thatcher az 1989-es események kapcsán biztosította Gorbacsovot arról, hogy ha „rendet szeretne tenni” az elszakadáspárti országokban, az Egyesült Királyság nem fog beavatkozni – szerencsére azonban e rendrakásra végül nem került sor…

Ungváry Krisztián kiemelte: Németország mára messze az EU legerősebb gazdaságává nőtte ki magát, de azt is fontos látnunk, hogy az ország egyben az integráció legnagyobb haszonélvezője is (elég csak a kereskedelmi kapcsolatokra és az uniós országokba irányuló hatalmas német exportra gondolni). Rajcsányi Gellért megfogalmazásában a mai Németországnak Európa közepén sikerült békés eszközökkel elérnie azt, amit a korábbi német birodalmaknak nem: gazdasági értelemben egyértelműen a kontinens vezető hatalma, messze lekörözve a briteket vagy a franciákat. Ebben különös szerepe van a német politikát hosszú ideje meghatározó, harmadik kancellárságát töltő Angela Merkelnek is, aki mindig eléri a német érdek érvényesülését – a kancellárasszony visszafogott viselkedése mellett is.

Ungváry Krisztián alapvetően pozitívan látja az EU és benne Németország jövőjét, ugyanakkor Magyarország unión belüli szerepét és jövőjét illetően nem olyan derülátó. Szerinte nincs arra garancia, hogy mindig a politikai belátás vezérli majd az unió tagjait és az együttműködést nem feszíti majd valamilyen jelentős konfliktus. Kulcsfontosságú, hogy az egyes tagállamok lakossága mennyire van tisztában azzal, mit köszönhet az integrációnak. Ugyanakkor úgy látja, hogy a konszenzusra épülő európai döntéshozatal nem tartható fenn akármeddig, és Németország vezető gazdasági hatalmához a közeljövőben direktebb politikai dominancia párosulhat. Rajcsányi Gellért is alapvetően bizakodó az EU jövőjét illetően, szerinte az egység felbomlásához mindenképpen valamilyen rendkívüli katasztrófának kellene bekövetkeznie. Azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy az együttműködés különböző szinteken folytatódik majd, egyfajta többsebességes modell szerint, amelyben az eurót használó országok például az együttműködés magasabb szintjére lépnek.

Az NDK-val és a fal leomlásával kapcsolatban Ungváry Krisztiánnak személyes élménye is van: német szakos egyetemistaként eljutott a keletnémet Jénába, ahol a Kádár-korabeli, megengedőbb magyar szocializmussal szemben valami egészen bizarr, fegyelmezett, posztsztálinista rendszert látott  a már említett Hitler-szalonnával, műmézzel. Rajcsányi Gellért még csak másodikos volt, a fal leomlásakor, így inkább áttételes emlékei vannak a két Németországról és a ’89-es eseményekről. Ugyanakkor szerinte nagyon fontos, hogy ezekről a folyamatokról és történésekről – még ha nem is éltük meg – újra és újra beszéljünk és gondolkozzunk el rajta – ahogy azt a Döntsd le a falakat! pályázat indulói is tették, akik közül többen még nem is éltek a 25 évvel ezelőtti eseményekkor. Fontos, hogy folyamatosan emlékeztessük magunkat a szabadságot és a szabad létet ért történelmi pofonokra, hogy ezeket ne feledjük és tanuljunk belőlük. Ahogy Ronald Reagan is fogalmazott: „A szabadság mindig egy nemzedékre van a kihalástól. Nem adjuk át vérünkben a gyermekeinknek. Harcolni kell érte, meg kell védeni, majd továbbadni nekik, hogy ugyanezt tegyék.”

 

Kép forrása: BBC

Mi, európaiak méltán lehetünk büszkék kreativitásunkra. Találmányaink évszázadok óta meghatározzák mindennapjainkat Európán belül és azon kívül is. A mai, multipoláris gazdasági rendszerben az innovációban élen járó amerikai és távol-keleti országok mellett továbbra is számos újító ötlet jön Európából. Az európai géniusz ma is aktív, ezt ünnepeltük nemrégiben mi is, a Kutatók éjszakáján; de ezt mutatja például az is, hogy a nemrégiben kiosztott természettudományos Nobel-díjasok között idén is több európai kutatót ismertek el. Többek között az aradi születésű román-német Stefan W. Hellt a mikroszkópiát forradalmasító felfedezéséért, vagy a norvég May-Britt Mosert és Edvard I. Mosert, akik az „agy GPS-ének” vizsgálatáért kapták az elismerést.

Ehhez kapcsolódóan megpróbáltuk összegyűjteni az uniós országok egy-egy jelentős (talán legjelentősebbnek tekintett, leginkább közismert) felfedezését vagy találmányát. Mint kiderült, ezzel elég nagy fába vágtuk a fejszénket – nem volt egyszerű dolgunk például azért, mert természetesen egy 400 ezer főt számláló ország nem termelhet ki annyi innovációt, mint mondjuk egy 80 milliós.

Abból a szempontból sem volt egyszerű dolgunk sok esetben, hogy megállapítsuk, pontosan melyik országhoz (illetve melyik ország állampolgárához) köthető egy-egy találmány. Ez nehezíti Európa multikulturális jellege (sokszor valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozó alkotó találmányáról beszélünk), illetve Európa változó határai is. Emellett számos olyan esettel találkoztunk, amelyben egy-egy találmányt magáénak vall több ország. Például a számítógépet tekinthetjük az angol Charles Babbage, a bolgár John Vincent Atanasoff találmányának, de abból a szempontból, hogy működési alapjait Neumann János alapozta meg, sokan magyarként is gondolnak rá. Ugyanígy a légzsákot, a tengeralattjárót, a fénymásolót is magának vallja több nemzet szülöttje, de a magyar érdekeltséggel rendelkező helikopternél is nehéz igazságot tenni (van rá francia, dán, és magyar – Asbóth Oszkár – jelentkező is.) Mi abból indultunk ki, hogy mely ország vallja magáénak egy-egy alkotó találmányát, amely minimálisan azt jelenti, hogy a találmány ma ismert formájának kialakulásában jelentős szerepe volt valamelyik európai nemzet fiának. A találmányok effajta „nemzeti kisajátítása” persze vitatható sok esetben, de sajnos nincs olyan egyértelmű rendszer, amely eldöntené a találmányok „nemzeti hovatartozását”. (Adódna persze a szabadalmi levédettség kérdése – de az ókori görögök, vagy Leonardo a rengeteg találmányával még nem igazán járult efféle hatóságokhoz).

Ennyi felvezetés után itt tehát a mi listánk, reméljük, sok érdekességet találtok rajta! A lista egyes elemei persze a fent ismertetett okok miatt vitathatók vagy kiegészíthetők: örömmel fogadjuk javaslataitokat esetleg más, jelentősebb találmányokra országonként. (Néhány innovációhoz kisebb magyarázatot is fűztünk, további információt az egyes találmányokról a táblázatban szerepeltetett hivatkozásokra kattintva olvashattok.)

A kép kattintásra megnő!

talalmanyok_felfedezesek2.png


Ország

Találmány / felfedezés

Ausztria

vércsoportok, Karl Landsteiner (Nobel-díj), 1901

Belgium

bakelit, az első műanyag, Leo Baekeland, 1906

Bulgária

fénymásolóhoz szükséges folyamat, „fotoelektrét”, Georgi Nadjakov*

 

*A bolgár fizikus, Georgi Nadjakov fedezte fel többek között azt a fotoelektormos jelenséget („fotoelektrét”), amely elven a modern fénymásolók is működnek (amely szintén felhasználta a magyar Selényi Pál felfedezéseit, de a fénymásolót végül is az amerikai Chester F. Carlson szabadalmaztatta 1938-ban).

Ciprus

 

Parfüm– i.e. 2000 körül*

 

*Bár a parfümkészítés valószínűleg Egyiptomból származik, és a rómaiak, a perzsák és az arab kultúrák is használták, a ma ismert legrégebbi parfümöket Ciprus szigetén találták, a 2000-es évek elején, egy Pyrgos városhoz közeli feltáráson.

Cseh Köztársaság

kockacukor, Jakub Kryštof Rad (svájci születésű cseh vállalkozó), 1843

Dánia

az atom szerkezete, Niels Bohr, 1913 (Nobel-díj: 1922)

Egyesült Királyság

telefon, Alexander Graham Bell, 1876

Észtország

 

Skype, Ahti Heinla and Priit Kasesalu szoftverfejlesztők (a svéd Niklas Zennström és a dán Janus Friis, valamint Jaan Tallinn és Toivo Annus szintén a Skype alapítói), 2003

Finnország

szauna, finn találmány, 1112

 

Bár a világ sok táján használtak már évszázadokkal ezelőtt hasonló építményeket, a szaunát alapvetően finn találmánynak tekintik a világ legtöbb táján. Egyes források szerint több mint 2000 éves a szaunázás hagyománya, az első írásos említése 1112-ből származik.

Franciaország

mozi / mozgókép, Lumière-fivérek, 1895

 

1895. december 28-án tartották a Lumière fivérek első nyilvános filmvetítésüket a párizsi Salon Indien du Grand Café közönsége előtt, amivel új korszakot nyitottak a képi ábrázolás történetében.

Görögország

színház, görög „találmány”, i.e. 5. század

 

A színház és a drámák az ókori Görögországban jelentek meg először és onnan terjedtek el a világ minden részére; időszámításuk előtt 5. században, Athén fénykorában volt a legjelentősebb az antik színházi kultúra.

Hollandia

EKG, Willem Einthoven, 1903 (Nobel-díj: 1923)

Horvátország

nyakkendő, horvát találmány, 17. század

 

A nyakkendő („kravátli”) innen terjedt el az egész világon. Eredetileg horvát katonák viselték a 17. században, majd francia közvetítéssel jutott el szerte a világba. A nyakkendő szó számos nyelvben utal eredetére (Hrvat / Croat): (horvátul kravata, angolul cravat, franciául cravate, németül Krawatte, olaszul cravatta.)

Írország

tengeralattjáró, John Philip Holland, 1897

Lengyelország

Polonium és Rádium, Marie Curie, 1897

Lettország

Walter Zapp (Valters Caps) szubminiatűr kamera (Minox), 1936

 

Walter Zapp rigai születésű, balti német családból származó feltaláló volt, aki 1936-ban kifejlesztette az első szubminiatűr kamerát.

Litvánia

Ritnis sport, litván találmány, 1923

 

A ritnis gyeplabdához hasonló sport, amely egy litván népi játékból nőtt ki,   első szabálykönyve 1923-ból származik.

Luxemburg

Henri Tudor, ólom-savas akkumulátor, 1886

 

A luxemburgi Henri Tudor készítette az első praktikusan gyártható – és használható – ólom-savas akkumulátort 1886-ban, ezt használta Porsche is.

Magyarország

golyóstoll, Bíró László, 1935

Málta

laterális gondolkodás, hat gondolkodó kalap, 1985

 

Edward de Bono – laterális gondolkodás (1967) és a hat gondolkodó kalap (1985): kommunikációs módszer, melynek lényege az ún. párhuzamos gondolkodás – szemben a vitatkozással.

Németország

könyvnyomtatás, Johannes Gutenberg, 1450 körül

Olaszország

szemüveg, olasz találmány, 12. század körül

Portugália

karavella (kereskedelmi vitorláshajó), portugál fejlesztés, 13. század körül

Románia

töltőtoll, Petrache Poenaru, 1821

Spanyolország

szkafander, Emilio Herrera Linares, 1935

 

Emilio Herrera Linares fejlesztette ki az elsőt 1935-ben („escafrandra estratonáutica ”), amelyet az oroszok is mintául használtak későbbi űrruháikhoz

Svédország

zipzár, Gideon Sundbäck, 1913

Szlovákia

az ejtőernyő prototípusa, Štefan Banič, 1913,

Szlovénia

parfümporlasztó, Peter Florjančič, 1947

 

Továbbra is a kedvenc színünk az október – amely idén nálunk is nagyon sokszínű lesz. Vendégeinkkel visszaemlékszünk a német megosztottság idejére, eltöprengünk a fiatalok egyik legfontosabb kérdésén – „Menjek, vagy maradjak?” –, bemutatjuk a magyar lakosság 10 százalékát érintő uniós élelmiszersegély-programot, és az Egy csésze Európa sorozatban Észtországba látogatunk.

 

leg2.jpg


Németország és Európa 25 évvel ezelőtti újraegyesítésére és a berlini fal leomlására emlékezünk október 10-én. Egész estés programunkat az ARC-cal közösen szervezett Döntsd le a falakat-kiállításunk díjainak átadásával kezdjük, majd Ungváry Krisztián történész, a huszadik századi had- és politikatörténet szakértője beszélget Rajcsányi Gellért történésszel, a Mandiner főszerkesztő-helyettesével a 25 évvel ezelőtt történtekről. A beszélgetés után a 2007-ben legjobb idegen nyelvű Oscarral jutalmazott A mások élete (Das Leben der Anderen) című filmet vetítjük.

 

Egy héttel később, október 17-én egy olyan programról beszélgetünk vendégeinkkel, amely jelenleg sajnos elég sok embert érint Magyarországon. Talán kevesen tudják, hogy az EU a tagállamokban élő hátrányos helyzetű családokat is segíti élelmiszersegéllyel, amelyből csak 2012 folyamán a magyar lakosság 11 százaléka (!) részesült; összesen több mint 10 millió kilogramm élelmiszer került szétosztásra, összesen közel 13 millió euró értékben. Az élelmiszersegélyek a Katolikus Caritas, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet valamint a Gyermekétkeztetési Alapítvány segítségével jutnak el a rászoruló családokhoz. Az est folyamán a kiosztásban résztvevő szervezetek képviselőivel beszélgetünk a hasonló hazai és európai programok működéséről. A beszélgetés után a Romani Platni, a „lakásétterem roma módra” várja a gasztronómia szerelmeseit, az estét pedig a 35 éve működő, nemzetközi hírű Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar népzenei együttes, a Muzsikás koncertjével zárjuk.

2_1.jpg 

A hónapban, 28-án az idén 130 éves észt nemzeti lobogó ürügyén Észtország kerül terítékre Szederkényi Olga Egy csésze Európa sorozatában. A zászló kalandos történetén kívül szó lesz az EU negyedik legkisebb országának természetközeli mindennapjairól; megpróbáljuk megfejteni, hogy internetben miért ilyen erősek az észtek (például a szkájpolást is nekik köszönhetjük). Beszélünk a dalfesztiválról, amelyen szinte mindenki részt vesz, a misztikus Élet Köréről, a véres palacsintáról és arról, miért nem illik „Jó étvágyat” kívánni a legkisebb balti államban, ahol „a legszebb felhők úsznak az égen”. Az est során megkóstoljuk az észt konyha néhány finomságát is. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, regisztrálni október 10-től az euinfo@eu.hu e-mailcímen lehet.

 

3_1.jpg


A hónap zárásaként, október 30-31-én, kétnapos fesztiválunkon nagyon komoly kérdést boncolgatunk, amelyet sok mai fiatal tesz fel magának: Menjek vagy maradjak? A résztvevők megismerhetik az EU nyújtotta mobilitási lehetőségeket a külföldi munkavállalástól az ösztöndíjprogramokig, valamint a fiatalok történeteit arról, hogy valaki miért dönt az elmenetel vagy a maradás mellett. A fesztivál első napján levetítjük a nemrégiben bemutatott, független, hazai produkcióban készülő MENJEK/MARADJAK videóblog dokumentumsorozatának londoni epizódját, ahol Magyarországról kivándorolt fiatalok mesélnek életükről, élményeikről, lehetőségeikről. A dokumentumfilm-sorozat az elvándorolni vagy éppen hazatérni készülő magyarok, az „új mobilitás" képviselőinek élettapasztalatait, motivációit és dilemmáit mutatja be, párhuzamos portrékban. A film után az alkotókkal beszélgetünk a forgatáson szerzett élményeikről és saját tapasztalataikról. Második nap este 7 órától olyan zenekarok adnak koncertet, amelyekben Magyarországon élő külföldiek zenélnek. Az Európa Pont színpadán fellép Antonia Vai svéd, jelenleg Budapesten élő énekesnő, akit bohém soul dívaként szoktak aposztrofálni; eljön a pszicho-rockot játszó Middlemist Red és a Fran Palermo.

 

A hónap során két kiállítást is megnézhettek nálunk. Egészen november 9-ig látható még óriásplakát-kiállításunk a falak lebontásáról, és 13-án nyílik a Román Kulturális Intézet szervezésében „A hagyomány folytatódik / Brâncoveanu 300” című kiállítás a Brâncoveanu-stílusról, amelyet román és magyar építészek kerekasztal-beszélgetése nyit majd meg.

 

Az Európa Pont valamennyi programja ingyenes, részletes leírást az egyes eseményekről Facebook oldalunkon találtok. Várunk benneteket szeretettel!


Illusztrációk: A Döntsd le a falakat! pályázat harmadik helyezettje (Mód Jordána, Takács Zoltán, Gajáry Csaba, Mód Sáron, Kálovics Dániel), visitestonia.com, Kultúrpart

A Nyelvek Európai Napjának előestéjén az irodalom oldaláról közelítettük meg az európai nyelvi, és kulturális sokféleséget. Ehhez kapcsolódóan Forgách András, az est házigazdája olyan kortárs európai írókkal beszélgetett, akik mind egy-egy másik európai országról írtak, és szereztek ott életre szóló élményeket.

w.jpgAz est egyik vendégeként Wilhelm Droste mesélt magyarországi élményeiről és arról, mit jelent számára a magyar irodalom, azon belül is Ady Endre munkássága. Magyarországon élő német fordítóként nagyon jól ismeri a magyarokat; az első benyomásait az országról még a rendszerváltás előtt, fiatalként a nyugat- és keletnémetek legendás találkozóhelyén, a Balatonnál szerezte. Csakúgy, mint az akkor még a berlini fal másik oldalán élő német író, Jochen Schmidt (aki sajnos a beszélgetésen nem tudott részt venni). Neki nemrégiben jelent meg írása az erre az időszakra való visszaemlékezéséről, és arról, hogy hogyan látja ma Magyarországot. Bár egyikük keletről, másikuk nyugatról járt a Balatonhoz, hasonló emlékeket és benyomásokat őriznek a szocialista Magyarországról. A találkozás élménye, a magyar bélyegek (!), az ismerkedés a magyar nyelvvel mind közös történetükben, de míg Schmidt visszalátogatva hazánkba kicsit ironikusan fogalmaz a mai magyar valóságról – amely képeiben talán a Balkánra emlékeztetheti az olvasót –, addig Drostét el is csábította országunk, és a magyar nyelvet fordítói szinten is elsajátította.

Droste megpróbálkozott a lehetetlennel is: megpróbálta átültetni németre a „lefordíthatatlan költő”, Ady Endre verseit; 2011-ben jelent meg kétnyelvű kötete Add nekem a szemeidet címmel. Szerinte a „jó költészet minden nyelvben idegen nyelv”; minden jó írással születik egy új nyelv. Ahogy a németeknél Hölderlin vagy Rilke, úgy a magyaroknál Ady olyan még Droste szerint, akinek az írása már nem német vagy magyar, hanem annál több, különlegesebb, „vasárnapi nyelv”. Véleménye szerint Ady az egyik legnagyobb magyar irodalmi kincs. Tudja, hogy szinte teljesíthetetlenre vállalkozott fordításával, de meg akarta próbálni – ahogy fogalmazott: „tudtam, hogy ezzel csak bűnözni lehet vagy nevetségessé válni, de meg akartam próbálni. Nem sajnálom, mert rengeteget tanultam, és azt gondolom, valahol itt kezdődik az irodalom, aminek én a határán voltam. Mint egy magányos hegymászó, aki élményeit közvetíteni nem tudja – de ott volt a csúcson.” Ady szélesebb körű megismeréséhez közelebb vihet, szerinte a tervei közt szereplő, Rilke és Ady költészetét összehasonlító könyv. Bízik benne, hogy ezáltal jobban „be tudja csempészni” Adyt az európai irodalomba.

r.jpgAz est másik vendége, Jean Rouaud francia író volt, akinek a Valahol Európában sorozatban épp most jelenik meg legújabb regénye magyarul. Rouaud első kötete, A dicsőség mezején című családregény a mesélő anyai nagyszüleinek életét mutatja be, és azt a fordulatot, ahogy az első világháború romba döntötte az apai ág egzisztenciáját. A most megjelenő kötet, a Jeles férfiak a narrátor apja, Joseph történetét meséli el. Rouaud viszonylag későn lépett írói pályára, mint a beszélgetésen elhangzott, 37 éves volt első regénye megjelenésekor (amely hatalmas sikert aratott Franciaországban, megnyerte a Goncourt-díjat, és azóta közel harminc nyelvre lefordították). Ennek egyik legfontosabb oka az volt, hogy első komolyabb írásai idején, a hetvenes évek posztmodernista irányzatai épp „temették a regényt és az írókat, és vele együtt a történeteket”. Mint mondta, ő nem tudott más formátumban gondolkodni, és csak a klasszikus polgári regény nyelvén tudott volna megszólalni – a vezető irányzat ellenében, „reakcionistaként” alkotni pedig nem akart. Ellentétben Drostéval, eredeti nyelven a francián kívül nem olvas irodalmat, de „nagyszerű” fordításokból ismeri a külföldi, köztük a magyar írókat is. Kertész Imre Sorstalanságát nagyon nagyra becsüli, a szövegen a modern francia regény jeleit is felfedezte.

ben.jpgA beszélgetés szlovák résztvevője, Jana Beňova Portugáliával áll különleges viszonyban, ahova nemrégiben visszatért egy 15 évvel ezelőtti látogatás után. Benyomásait nemrégiben írta meg, amely magyarul is megjelent a Lettre folyóirat legutóbbi számában. Bár nem ismeri a nyelvet, a portugál élet és a portugál írók nagy hatással voltak rá – szerinte nem feltétlenül a helyi nyelv ismerete az, amely hozzásegít, hogy egy országot valaki megértsen vagy írjon róla; a lényeg az, hogy mindenki a saját történetét találja meg egy másik helyen, ettől tud egy adott országról írni. Beňova nemrégiben kapta meg az Európai Unió Irodalmi Díját, Café Hyena (Kikísérési terv) című regényéért, amely többek között azt mutatja be, mennyire fontos óvni szeretteinket.

tv.jpgBeňovával egyidőben kapta meg az Európai Unió irodalmi elismerését első regényéért Horváth Viktor is, a beszélgetés negyedik résztvevője. Díjazott könyve, a Török tükör egy másik országba és egy másik időbe kalauzolja az olvasót. A történet a török hódoltság korában játszódik Magyarországon, amelyhez Horváth Viktor újrateremtette az ötszáz évvel ezelőtti török és magyar nyelvet. A regény egy török fiatal szemszögéből mutatja be, milyen lehetett az élet a XVI. századi Magyarországon – az írás egyrészt a különleges nézőpont miatt érdekes, másrészt játék is a nyelvvel. A díjnak köszönhetően már legalább hét nyelvi fordítás van kilátásban – igaz, a török egyelőre várat magára.

Vendégeink egyetértettek abban, hogy minden kultúrában, mindenki életében vannak olyan közös mozzanatok, amelyekre ugyanolyan jóleső visszaemlékezéssel gondolunk. A petróleumlámpa meggyújtása, a sülő sütemény megszúrása tűvel vagy épp a függöny elhúzása – ezek olyan apró élmények, amelyek mindenki életében jelen vannak, és ilyet olvasva bárki magára ismerhet. Jean Rouaud megfogalmazása szerint kultúrákon, nyelveken és időn átível ez a közösség – az írók és könyvek ezeket az emberekben jelenlévő, visszafojtott és meg nem fogalmazott dolgokat a felszínre hozzák, visszanyúlva az emberiség közös alapjához. Jó néha ráeszmélni, hogy mennyi közös van az egymástól távol eső kultúrákban is – éppen ezért nagy feladat vár az írókra a XXI. században, hogy megtalálják azt a közös nyelvet, amelyet értenek a világ minden szegletében – egészítette ki a gondolatot Wilhelm Droste.

Valahol Európában címmel indította útjára az utóbbi évtizedek magyar fordításirodalmában példa nélkül álló sorozatát a L’Harmattan Kiadó. A Karádi Éva megjelenő sorozat kötetei a teljes kortárs európai regényirodalomból nyújtanak válogatást. Minden európai országból egy-egy kulcsfontosságú regény kerül az olvasó kezébe, hogy megtapasztalhassa azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amelyek a közös európai történelemben egymás mellett élő emberek, közösségek, családok és népek életében formát öltenek. Az 1914-től napjainkig tartó időszakot felölelő Valahol Európában válogatásban olyan regények jelennek meg, melyekben a történelmi léptékű fordulatok a személyes és közösségi élményeken keresztül válnak megérthetővé és átélhetővé.


Az est az Európa Pont, a Francia Intézet, a Goethe Intézet, a Szlovák Intézet, a EUNIC, a L’Harmattan és a Lettre közös szervezésében valósult meg.

 

Startup, kreatívipar, inkubáció, mentorálás – fogalmak, amelyeket három-négy magyar cég nevével (pl. Prezi, Ustream, LogMeIn, NNG) együtt az utóbbi pár évben egyre többet hallunk. Magyarország és Budapest nem titkolt célja, ahogy az említett cégekhez hasonló új vállalkozásokat neveljen ki, és úgy tűnik, ehhez egyre több segítséget kaphatnak a vállalkozó kedvvel és még pár, a sikerhez szükséges dologgal felvértezett fiatalok. A hazai startupszcéna „keltetői” voltak vendégeink a Kutatók Éjszakáján, akikkel a hazai és nemzetközi siker titkairól, lehetőségekről és jó példákról beszélgettünk.

1_1.jpg„Egy jó ötlet sz*t sem ér” – kezdte provokatív felütéssel a beszélgetést Záboji B. Péter, a European Enterpreneurship Foundation (EEF) alapítója, a Startup, felnőtteknek! című könyv szerzője, aki sok éve foglalkozik kezdő vállalkozások támogatásával. Szerinte hatalmas tévedés azt hinni, hogy egy jó ötlet és a hozzá összekalapozott pénz elég a sikeres vállalkozáshoz – ehhez még mindenképpen szükség van elkötelezett csapatra, amely együttműködve, egymás tudását kiegészítve kitartóan dolgozik egy cél érdekében. „It takes ten years to become an overnight success” (azaz kb. „Tíz évbe telik, hogy valaki egyik napról a másikra sikeres legyen”) – tartja az amerikai mondás. Emellett, ha valaki egy jó ötletre szeretne üzletet építeni, akkor ismernie kell a piacát és az igényeket, amelyek a keresletet formálják. Ehhez az első lépések között tesztelni kell az ötletet, hogy kiderüljön, hajlandó-e egyáltalán valaki fizetni érte.

2.jpgA jó ötlet mögötti csapat fontosságát hangsúlyozta Pistyur Veronika, a Prezi, a LogMeIn és a Ustream által alapított szervezet, a Bridge Budapest vezetője, valamint a Kitchen Budapest mentora is. Utalt arra, hogy a Bridge alapítói sem mentek volna sokra önmagukban, kellett az egymást kiegészítő tudásuk és szemléletük, ahhoz például, hogy az eredeti ötletük végül olyan irányba kanyarodjon, amely a mai szakmai és anyagi elismertségükhöz elvezethetett. Tapasztalata alapján a jó csapat kulcsfontosságú: egy-egy jó gondolat nemcsak a piac nem megfelelő ismeretén, azaz az ötlet validálásán bukhat el, de még talán ennél is többen véreznek el a megfelelő csapat összerakásán, azaz a „csapat validálásán”.

Ebben teljesen egyetértett az est harmadik vendége, Ács Zoltán, a Design Terminal inkubációs program vezetője is, aki elmondta, hogy a Design Terminalban nemrégiben beindított mentorprogramunknál is csak akkor állnak szóba bármelyik jelentkezővel, ha van csapata. Tipikus hiba, hogy egy-egy jó 3.jpgötlet gazdája azt hiszi, az ötlete olyan erős, hogy minden egyéb, üzleti szempontból fontos dolgot (mint például a marketing, a menedzsment, a dizájn) majd szintén maga visz. Szerinte ennek egyik oka, hogy a hazai kreatív oktatásban nem fektetnek kellő súlyt a művészeti képzés mellett az alapvető vállalkozói ismeretekre, önmenedzselésre és üzleti gondolkodásra. Sajátos és sajnálatos magyar jelenség, hogy a magyar vállalkozók és a kreatíviparban kitűnni vágyó fiatalok nem túl erősek a csapatmunkában, amelynek nincsenek itthon, illetve a hazai oktatásban erős hagyományai. Emellett a kritikai attitűd, a kritika építő használata és beépítése a fejlesztésbe sem magától értetődő a magyar gondolkodásban. Ellentétben sok más nemzettel, mi magyarok nem annyira szeretünk véleményt kérni munkáinkról, és ha kapunk is, azt sem tudjuk megfelelően felhasználni. Egy jó vállalkozáshoz mindkettőt el kell sajátítani.

Veronika szerint is ez az igazán nagy lépés: ha valaki, aki sikerre szeretné vinni ötletét, vállalkozóvá válik; amely már teljesen más mentalitást jelent. Ehhez bátornak kell lenni és be kell vállalni, hogy a nulláról indulva, csapatban dolgozva, kockáztatva, akár kudarcokon át, újra talpraállva dolgozzon az ember a célja érdekében. Ez azért is nagyon nehéz, mert itthon a legtöbbek döntéseit a félelmek és szorongások motiválják. Ugyanakkor, ha valaki a vállalkozói attitűdöt a szakmai életében alkalmazni tudja, annak ez kihatással lehet az egész életére; a siker hozta önbizalom az élet más területein is pozitív változásokat hozhat. A vállalkozói szemlélet átcsaphat a privát életre is: a korábbi félelmek helyett pedig az alkotni és adni akarás és az értelmes munka iránti vágy motiválhatja cselekvéseinket, amely már nem korlátozó, hanem a lehetőségekre koncentráló attitűd. Szerinte a vállalkozás alkotási folyamat, amelyet a félelmekkel teljesen tönkre lehet tenni.

A félelmek legyőzése Ács Zoltán szerint is fontos, aki a Facebook második emberének szavait idézte: a vállalkozóknak fel kell tenniük maguknak a kérdést: „Mit cselekednél, ha nem félnél?” – azaz meg kell szabadulni a mentális gátaktól, amelyek akadályozzák a jó ötletek kibontakozását. Veronika ehhez kapcsolódóan elmondta: mentorprogramjukban ők is ehhez hasonlóan arra kérik a jelentkezőket, hogy úgy gondolkodjanak, mintha a pénz nem lenne akadály – szerinte ugyanis teljesen tipikus vonása a magyar vállalkozóknak, hogy kifogásokat keresnek, amelyek aztán teljesen gúzsba kötik őket.

Fontos, hogy beszéljünk a sikertörténeteinkről – vannak már ilyenek szerencsére –, mert erőt, önbizalmat, inspirációt lehet ezekből meríteni. Az inspiráció nagyon fontos, hogy ismerjék a mai sikeres startupok pontos sztoriját, rájöjjenek, hogy a mai nagy nevek ugyanolyan nehézségekkel küzdöttek, mint ők; és nem azért futottak be, mert „kivételek voltak” – amely a kishitűek klasszikus interpretációja ezen sikersztorikra. Ilyen fontos program volt például a Rögtön jövök! kampány, amelyben mai sikeres vállalkozókról markáns vizualitással rendelkező plakátsorozatot készítettek, akik arcképeit és rövid történetét inspirációul kiragasztották a budapesti elhagyatott üzletek ajtóira. És természetesen bízunk benne, hogy a vendégeink által képviselt programok, mint a Design Terminál mentorprogramja, a Bridge Budapest ösztöndíjprogramja (vagy akár Záboji B. Péter tanácsai) szintén hozzájárulnak e gondolkodásmód elsajátításához.

A Prezi és a Ustream történetéről, a „siker titkáról” személyesen mesélt nálunk az egyik korábbi Kutatók Éjszakáján a két cég egy-egy vezetője, erről készített összefoglalónk itt olvasható.

Az est folyamán vendégünk volt a speciálisan a fenntartható társadalmi vállalkozásokat segítő program, a NESsT egyik vezetője, Vörös Éva is, aki a szervezet mentorprogramjáról és workshopjairól beszélt. Ők olyan vállalkozásokat támogatnak, amelyek valamilyen jelentős társadalmi problémára kínálnak fenntartható megoldást – saját üzletük működtetésén kívül. Ilyen például a szekszárdi Ízlelő étterem, ahol fogyatékossággal élők dolgoznak, vagy az autistákat segítő (foglalkoztató és integráló) kézműves csokoládémanufaktúra, a Kockacsoki is. Erről a vállalkozás vezetője, Dénesné Spitzer Éva beszélt. A NESsT 9 hónapos programjában szintén a vállalkozói készségek fejlesztésére koncentrál, támogatói programjába évente kerülhetnek be újabb társadalmi vállalkozások.

Újraértelmezett hippi-jelmondat, magyar népmesei hagyományok, csak a fejünkben létező határok – válaszok az ARC és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete közös felhívására, amelyre szimbolikus és valós falak leomlását feldolgozó plakátokat vártak a szervezők. A pályázók plakátok segítségével mondták el, mit jelent számukra a határok nélküli EU-n belül megvalósuló szabadság, milyen falakat győztek már le életükben, és hogyan tudnak élni az ebből fakadó lehetőségekkel.

 

A kiállítás apropója az idei hármas évforduló volt, amely szintén visszaköszön jó néhány plakáton: 100 évvel ezelőtt kirobbant az I. világháború, 25 évvel ezelőtt leomlott a berlini fal, Magyarország pedig 10 évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz, amely események mindegyike különböző előjellel a határokhoz, falakhoz kapcsolódik.

 

A kiíró szervezeteket képviselő zsűri elsősorban azt értékelte, hogy a pályaművek érdemi választ adtak-e a kiírás témájára, illetve díjazta az újszerűséget, a könnyed hangvételt és a vizuális kidolgozottságot. A plakátverseny első helyezettje Peták Dénes „Berlini fal!” című munkája lett, a második helyezést Puskás Marcell „Falbontás” című pályaműve kapta, míg Mód Jordána, Takács Zoltán, Gajáry Csaba, Mód Sáron és Kálovics Dániel közös munkája vitte el a „LEt’sGO” című alkotásukkal a harmadik díjat.

 

A beérkező pályaművek közül a legjobbakat 2014. szeptember 26. és november 4. között az Európa Pont mellett, a Millenáris Parkban nézhetitek meg óriásplakátokon.

 

Egy kis kedvcsináló a kiállított pályamunkák közül:

 10035_BERLIN_FAL.jpg

 

Peták Dénes: Berlin fal! – 1. helyezett

 9922_PuskasMarcellFalbontas.jpg

 

Puskás Marcell: Falbontás – 2. helyezett


leg2.jpg
 

Mód Jordána, Takács Zoltán, Gajáry Csaba, Mód Sáron, Kálovics Dániel: LEt'sGO – 3. helyezett

 
9926_metaberlin_420x297_rgb_72dpi.jpg

 

Torsa Mátyás: MetaBerlin


9921_1989arc1.jpg

Katona Gyöngyi: 1989

 

 9925_PuskasMarcellA_Szabadsagot_mint_uveggolyot_megkapod.jpg

 

Puskás Marcell: A szabadságot mint üveggolyót, megkapod

Mindig nehézséget okozott, hogy nevén nevezd azt a gólt, amely egy gól hátrányra csökkenti kedvenc focicsapatod lemaradását? Vagy az, milyen szót használj arra, amikor az autópálya forgalma azért lassul le, mert minden vezető a szemközti sáv balesetét nézi? Mindenre van megoldás! :-)

 

Idén is különleges válogatással ünnepeljük az Európai Nyelvek napját és az európai nyelvek nagyszerűségét: infografikánkon olyan szavakat gyűjtöttünk össze, amelyek nagyon találóan, egy szóban fogalmaznak meg egy-egy jelenséget, amely más nyelvben csak körülírással fejezhető ki.

 

A mi kedvenceinket alant láthatjátok (kattintásra megnő) – nektek van hasonló kedvencetek másik nyelvből? Ismertek még ilyeneket?

lefordithatatlan_szavak.png

 

A szavak egyenként (képgaléria):