szaharov_dij_2017_1.jpgAz emberi jogok védelme az EU egyik alapvető értéke, ennek érvényesülését a közösség számos eszközzel támogatja. Az Európai Parlament 1988 óta jutalmazza a szabadságjogok védelmezőit a Szaharov-díjjal. A díjjal azoknak a kivételes személyiségeknek vagy csoportoknak a tevékenységét ismerik el, akik az intolerancia, a fanatizmus és elnyomás ellen harcolnak. A díj egyben felhívja a figyelmet a díjazottak ügyére és az emberi jogok megsértésére világszerte.

Az idei díjazottak: a Nemzetgyűlés és a Foro Penal Venezolano (venezuelai büntetőfórum) névsorában szereplő valamennyi politikai bebörtönzött

Az Európai Parlament döntése alapján 2017-ben a díjat a venezuelai demokratikus ellenzék és az ottani politikai foglyok kapják. Venezuelát az elmúlt években politikai válság uralja. A hatalmon lévő párt folyamatosan korlátozza a jogállamiságot és alkotmányosságot. A helyi Legfelsőbb Bíróság 2017 tavaszán alkotmányellenesnek nyilvánította a demokratikusan megválasztott, ellenzéki többségű nemzetgyűlés által elfogadott valamennyi jogszabályt, a jogalkotási jogkört pedig átruházta magára. Ezzel súlyosan megsértette a hatalmi ágak szétválasztásának elvét.

A venezuelai biztonsági erők többször is brutális erőszakot alkalmaztak békés tüntetőkkel, köztük kongresszusi képviselőkkel szemben. Az ellenzéki tüntetéseken több mint húszan életüket vesztették, nagyon sokan megsérültek, valamint számos személyt, ellenzéki vezetőt – köztük Leopoldo López ellenzéki vezetőt; Antonio Ledezmát, Alfredo Ramost (Iribarren) és Daniel Ceballost (San Cristobal), Caracas korábbi polgármestereit; Yon Goicoechea, Lorent Saleh, Alfredo Ramos és Andrea González ellenzéki politikusokat önkényesen letartóztattak. A politikai foglyok között spanyol állampolgárok is vannak. Az Európai Parlament és a Foro Penal Venezolano információi alapján 2017 eleje óta több mint 130 ellenzékit gyilkoltak meg, és több mint 600 személyt börtönöztek be önkényesen Venezuelában.

A Foro Penal Venezolano vezető emberi jogi szervezet Venezuelában, amely ingyenes jogsegélyt nyújt azoknak a rászorulóknak, akiket feltételezhetően önkényesen letartóztatnak, megkínoznak, vagy akikkel szemben a tiltakozó megmozdulások során ok nélkül erőszakot alkalmaznak.

A díj odaítélése

A jelöltekre az Európai Parlament egy nagyobb csoportja tehet javaslatot, amelyek közül az emberi jogokhoz kapcsolódó tevékenységű szakbizottságok választják ki a három döntőst. Végül az Elnökök értekezlete dönti el, hogy kinek ítéli oda az 50 000 eurós díjazással is járó elismerést. Korábbi infografikánk a díjazottakról nagy méretben itt tekinthető meg.

Az elismerést a két díjazottnak az EP december 13-i, strasbourgi ülésén adják át. További információ a díjról és a díjazottakról az Európai Parlament oldalán olvasható.

Andrej Dmitrijevics Szaharov

szaharov_dij_2017_2_1.jpgÉrdekes, hogy díjat arról a Szaharovról nevezték el, akinek nevéhez a hidrogénbomba, az emberiség egyik legpusztítóbb fegyverének feltalálása is kapcsolódik. Érthetőbb a névválasztás azonban, ha tudjuk, hogy ugyanez a Szaharov volt az, aki már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében, az akkori Szovjetunióban. Szaharov végzetes találmánya mellett az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként él, aki már a szovjet időkben is kiállt az egyetemes értékek mellett, és a rezsim egyik legbátrabb bírálója lett. Szaharov megalkuvást nem ismerő életútja vitathatatlanul a változások élesztője volt a Szovjetunióban – többek között ezen erőfeszítéseiért ítélték neki 1975-ben a Nobel-békedíjat. A döntőbizottság szavaival élve „az emberiség lelkiismeretének szóvivője volt”, és sem a súlyos fenyegetések, sem a száműzetés nem tudta megtörni ellenállását.


szaharov_dij_2017_3.jpg

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

dan1.pngSzederkényi Olga többek között erről is kérdezte vendégeit Egy csésze Európa sorozatunk legutóbbi estjén, ahol az egyik idei európai kulturális főváros, Aarhus ürügyén négy év után ismét Dánia került a középpontba. Az EU legboldogabb országa, Dánia titka nem a „boldogságbogyókra” és nem is kizárólag a mára Dánián kívül is divatos hyggére vezethető vissza. Sokkal inkább olyan értékekre, amelyek a dán társadalom alapkövei – derült ki a vendégek válaszaiból.

Dánia: ahol kevés embernek van túl sok, de még kevesebbnek túl kevés

dan2.pngAz est első vendége, Kirsten Geelan, a Dán Királyság nagykövete Aarhusban született. A tengerparti város gondosan őrzi hagyományait – ez tükröződik például a Den Gamle By-n, azaz az Óvároson. Ez tulajdonképpen egy hatalmas skanzen, amely az előző évszázadok dán városi életének állít emléket 75 házával, és amely a maga nemében az első volt a világon. A skanzen rengeteg interaktív programot kínál – ahogy Aarhus múzeumai általában –, bevonja, átélhetővé, személyesen megtapasztalhatóvá teszi a bemutatott témákat. Híres még Aarhus különleges kortárs gyűjteménnyel rendelkező művészeti múzeuma, de találhatunk itt a nőknek is múzeumot, a Moesgard múzeumnak pedig egyedülálló őskori gyűjteménye van.

A város ugyanakkor nemcsak hagyományokban erős, de emellett nagyon fiatalos is, és ez nemcsak egyetemének köszönhető. Ez a kettősség jelenik meg a város kulturális fővárosi programjában és jelmondatában (Gondold újra!) is. Hangsúlyos a történelmi vonal, de egyben erre építve előre is tekint, fontos aktuális társadalmi kérdéseket boncolgat – természetesen az Aarhusba látogatók aktív bevonásával. A nagykövetasszony szerint a „dán DNS” alapja a nagyon erős bizalom: a dánok bíznak egymásban, a közösségekben, a politikai vezetőkben, a közszolgákban. Ahogy a dán történelem a részvételen, párbeszéden és sokféleségen alapszik, ezek ma is a legmeghatározóbb értékek. Többek között ennek is köszönhető, hogy a jelentős demokratikus hagyományokkal rendelkező Dániában „nemzeti tragédia”, ha egy parlamenti választáson 80% alá esik a részvétel. Kirsten Geelan kedvenc idézete a dán írótól, N. F. S. Grundtvigtól származik, ami szerinte jól leírja az ideális társadalmat a dánok szerint, amelyben „kevés embernek van túl sok, de még kevesebbnek túl kevés” ("når få har for meget og færre for lidt").

Boldogságbogyók vagy a biztonság


dan3.pngAllan Sørensen már több éve a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál programigazgatójaként dolgozik, Magyarországon él. Az egyik legnevesebb hazai alternatív filmfesztiválra évek óta ő válogatja össze a filmeket, emellett egy másik cégben magyar és közép-európai orvosokat közvetít ki Dániába és készíti fel őket az ottani életre, a dán kultúrára. Kint egyértelműen erősebb a biztonság, nagyobb szerepe van a közösségnek, és a munka és magánélet is általánosan kiegyensúlyozottabb. Nem szeret azonban túl idealisztikus képet festeni országáról – a túlságosan pozitív kép könnyen csalódáshoz vezethet.


A dán filmek sikerének egyik titka szerinte, hogy univerzális, mindenkit érintő témákat dolgoznak fel nagyon hatásos módon. Erre jó példa Thomas Vinterberg A vadászat, vagy a Születésnap című korábbi filmje, amelyeket itthon is nagy sikerrel játszottak a mozik. Az ENSZ kutatása alapján a világ egyik legboldogabb nemzetének boldogsága mögött gúnyosan sokan a „boldogságbogyókat” (az antidepresszánsok intenzív használatát) látják, de szerinte ez inkább az emberek erős biztonságérzetével van összefüggésben. Dániában tudják az emberek, hogy ha bajba kerülnek – például megbetegednek vagy elveszítik állásukat – , az állam gondoskodik róluk, ettől mindig biztonságban érezhetik magukat. Benny Andersen dalszerzőtől választott kedvenc idézetet: „Az élet nem a legrosszabb dolog, ami történhet veled, és a kávé is mindjárt lefő(„Livet er ikke det værste man har og om lidt er kaffen klar”).  


A közösség a fontos


dan4.pngSzőke Thomas menekültként érkezett Dániába még 1985-ben, ahol először sokkolta őt a dánok közvetlensége és nyitottsága, ahogy befogadták. A dán társadalom szerinte is nagyon erősen épít a közösségekre, amelyben az emberek a közösség jólétére koncentrálnak: „Először mindenkinek legyen jó, aztán nekem nagyon jó” – valahol ez húzódik meg a dánok híres boldogsága mögött is, ami szerinte nem valami nagy csoda, egyszerűen a dán életszemléletből következik. A humor szintén erősen befolyásolja a dánok jól-létét: egyik dán munkahelyén kollégájával megjegyezték, hogy ha egy nap nem nevettek együtt legalább húsz percet, az pocsék nap volt. Tesznek is azért, hogy jól érezzék magukat.


A közösség fontossága megjelenik az ő személyes hygge definíciójában is. Szerinte a manapság minden életmódmagazin és -blog kedvenc szava azt írja le, amikor a dánok időt szánnak arra, hogy kihasználják a jóléti társadalomban adott anyagi javakat, és az élményt megosztják egy közösséggel – legyen az a közösség akár csak kétfős. Szerinte nagyon könnyű félreértelmezni a dánok viselkedését, ha az ember nem tudja dekódolni: könnyen hidegnek és távolságtartónak gondolhatja őket valaki, pedig inkább csak szerények, és nem akarnak tolakodóak lenni. „Van, aki a szél ellen kerítést épít, és van, aki szélmalmot” ("når vinde blæser, bygger nogle vindmøller, mens andre bygger læhegn") – zárta kedvenc mondásával a beszélgetést.

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

hulladek_cover.PNGEurópa számokban: háztartási hulladék az EU országaiban

Sokkoló, hogy egy átlagos uniós polgár mennyi háztartási szemetet állít elő egymaga évente: jelenleg ez átlagosan 476 kg, azaz napi 1,3 kg! Magyarország szerencsére ezt az átlagot lefelé húzza, naponta „csak” egy kilogramm (évente fejenként 377 kg) szemét megtermeléséért vagyunk felelősek. Ez a mennyiség csak a kommunális szemetet jelöli, benne van például a mindennapokban kidobott csomagolóanyag, élelmiszer, a kerti hulladék és a települési közintézmények szemete is – de az ipari és mezőgazdasági hulladékot például nem tartalmazza.

Csökkenő trend – egyre nagyobb feldolgozás

A magas számok ellenére jó látni, hogy az uniós szinten elállított lakossági hulladék jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben. A 2002-es csúcshoz képest, amikor évente átlagosan még 527 kg szemetet termeltek a mai uniós polgárok, közel 10 százalékkal sikerült visszaszorítani a szemetelést.

Emellett nagyon fontos az is, hogy hogyan végzi ez a sok hulladék: a legkörnyezetkárosítóbb az, ha csak simán hulladéklerakóba kerül. Ennél egy fokkal jobb, ha elégetik, így energiát nyernek belőle (itt fontos az égetésnél keletkező mérgező anyagok megfelelő kezelése), de még jobb a környezetünknek, ha valamilyen formában újrahasznosítjuk vagy komposztáljuk őket. Jó hír, hogy úgy tűnik, egyre kevesebb szemét végzi feldolgozatlanul valamilyen lerakóban: uniós szinten a harmada, Magyarországon kb. a kétharmada. Emellett egyre nő a komposztált és újrahasznosított szemét aránya is. Míg 1995-ben az összes kommunális hulladék 17 százalékát komposztálták vagy hasznosították csak újra az EU-ban, addig ez az arány már majdnem eléri az összes ilyen hulladék felét (46 százalék).

Eltérő jólét és tudatosság

A megtermelt kommunális szemét mennyisége általában a gazdasági fejlettséggel, jóléttel arányosan nő. Az egy főre jutó hulladék nagysága az EU-ban a leggazdagabb országokban a legnagyobb, de ott általában sokkal okosabban is hasznosítják. A szemét mennyisége emellett tudatosságot is tükröz: minél tudatosabban él a helyi lakosság, annál jobban hozzájárul, hogy ez a mennyiség mind kevesebb legyen. (Az Eurostat megjegyzése alapján a különböző értékek a kommunális szemét némileg eltérő értelmezésére is visszavezethetők.) Bár a szemét továbbhasznosítása nagyban függ az aktuális állami politikától, nagyon sokat tehetünk mi, egyes emberek is annak érdekében, hogy ne terheljük napi több mint egy kilogramm szeméttel Földünket.

europa_szamokban_szemet-01.png

Vállalj részt a szemét csökkentésében!

Az Európai Hulladékcsökkentési Hét nevű kezdeményezés 2009 óta minden év novemberében (idén 18 és 26. között) buzdítja arra az európai lakosságot, hogy fogják vissza a szeméttermelésüket. Ilyenkor vállalkozó szellemű önkéntesek saját akcióötleteikkel, vállalásaikkal hívják fel a figyelmet a hulladék lehetséges csökkentésére, valamint az újrahasznosítás fontosságára. A kezdeményezés eddigi hét éve alatt több tízezer akciót valósítottak meg szerte Európában, több mint harminc ország közreműködésével. A kezdeményezéshez bárki kapcsolódhat, hisz éppen ez a lényege: ismerjük meg, sajátítsuk el és tegyük mindennapjaink részévé a fenntartható gondolkodást. Az Európai Hulladékcsökkentési Héthez a magyar koordináló szervezet, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatósága (OKTF NHI) remek honlapot készített. Az oldalon számos tippet, példamutató vállalást, jó gyakorlatot ismerhettek meg, a  www.vallalom.eu oldalon pedig saját vállalásotokat is regisztrálhatjátok. Ötleteinket mi is több cikkünkben megosztottuk veletek – ugye beszálltok? :-)

0 Vissza

szabadsagszobor09.jpgHa „szabadságszoborról” van szó, a legtöbbeknek talán New York egyik fő jelképe, a fáklyát magasba tartó női alak, a Párizsban készült világhírű alkotás ugrik be. Ugyanakkor Európában is találunk ilyen emlékműveket, amelyek legtöbbször az országok függetlenségének állítanak emléket, vagy valamely idegen hatalom uralmának végét jelképezik. Mostani összeállításunkban ilyen szabadságszobrokat gyűjtöttünk össze szerte Európából. Ha ismertek ezeken kívül is hasonló szobrokat, és kiegészítenétek a listát, írjátok meg kommentben!

szabadsagszobor01.jpg

Budapest

Itt van például a jól ismert budapesti, Gellért-hegy tetején feszítő, égnek tartott kezeiben pálmaágat tartó Szabadság-szobrunk, amit viccesen „a város legnagyobb sörnyitójaként” is szoktak emlegetni. Az eredetileg Felszabadítás-szobor névre hallgató emlékmű Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, amelyhez egy soproni röntgenasszisztens, Thuránszkyné Gaál Erzsébet állt modellt. A szobor 1947 óta magasodik a főváros fölé, emléket állítva a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének – azóta Budapest egyik legfőbb szimbólumává vált.

szabadsagszobor02.JPG

Kaunas, Litvánia

A litván nagyvárosban, Kaunasban 1928-ban avatták fel az ország független államiságának 10. évfordulója alkalmából Juozas Zikaras 12,5 méter magas alkotását. A kaunasi szabadságszobrot azonban az ország szuverenitásának elvesztése után, 1950-ben a szovjet rezsim ledöntötte. 1966-ban egy litván szobrász restaurálta a szobrot, és azt egy múzeumban helyezték el. Egykori helyére csak az újbóli litván függetlenség elnyerése után, 1989-ben állíthatták fel újra.

szabadsagszobor03.JPG

Rīga, Lettország

Lettország fővárosa, Rīga szívében is található egy jól ismert szabadságszobor. Az I. Péter cár lovas szobra helyére emelt függetlenségi emlékmű részben közadakozásból, 1935-ben készült el. 56 szoboralakjának legjelentősebbje az oszlopon álló, 3 csillagot a feje fölé emelő, 9 méteres női alak, aki a szabadságot jelképezi. Kārlis Zāle szobrász alkotása összesen közel 43 méter magas, és a három történelmi lett tartomány függetlenségének elnyerése emlékére állították. A szobor szimbolikus jelentőséggel bírt: a szovjet időszakban a lettek rendszeresen virágokkal díszítették a független lett államnak emléket állító szobrot, így a szovjet vezetőknél többször felmerült az eltávolíttatása. Végül csupán megközelíthetetlenné tették a lakosok számára azzal, hogy trolibusz-depót raktak köré. A lett függetlenség újbóli elnyerését követően többször restaurálták a leromlott állapotú emlékművet, és ismét méltó környezetet alakítottak ki körülötte.

szabadsagszobor04.jpg

Valletta, Málta

1989-ben, Málta függetlenségének 25. évfordulójára emelték a máltai szobrász, Ganni Bonnici által készített szabadságszobrot a fővárosban, Vallettában. A márványtalpon álló függetlenségi emlékmű 8,5 méter magas, ezzel a szigetország legnagyobb szobra. Az emlékmű tetején Málta allegóriája, a bronz nőalak a múlt kötöttségeit szimbolizáló szalagoktól megszabadulva tör előre, kezében az ország zászlaját magasba tartva.

szabadsagszobor05.jpg

Nicosia, Ciprus

A másik mediterrán szigetország, Ciprus fővárosában, Nicosiában az 1973-ban emelt szabadságszobrot azok emlékére állították, akik az 1955 és 1959 közötti britek elleni szabadságharcban részt vettek. Az emlékmű tetején levő, szabadságot szimbolizáló női alak az alatta elhelyezkedő két szabadságharcost figyeli, akik egy láncot húznak, amellyel kiszabadítják a cipriótákat a brit rabságból.

szabadsagszobor06.jpg

Mitilíni, Leszbosz, Görögország

A hírekből és irodalmi tanulmányainkból is ismerős Leszbosz szigetének fővárosában, Mitilíniben is látható egy, a New York-ihoz meglepően hasonlító szabadságszobor. Ez nem véletlen: a helyi festőművész, Georgiosz Jakobidesz tervei alapján Gregoriosz Zevgolisz által készített bronzszobor szintén egy fiatal lányt ábrázol, aki égő fáklyát tart a kezében. Az 1930-ban emelt, 15 méter magas szobrot egy helyi lakos rendelte meg, aki a szigetről vándorolt ki New Yorkba, ahol elhatározta, hogy ha hazatér, ott is elkészítteti a számára oly kedves szobor mását. A szobor a görög hazáért életüket áldozó nemzeti hősöknek állít emléket.

szabadsagszobor07.jpg

+1: a New York-i Szabadság-szobor Párizsban

Ahogy már egy korábbi posztunkban is bemutattuk, a világ leghíresebb szabadságszobra Párizsban, Frédéric Auguste Bartholdi szobrász által, Gustave Eiffel szerkezeti terveinek felhasználásával készült. A szobor – amelyet a franciák ajándékba készítettek az Egyesült Államoknak függetlenségének 100. évfordulójára – finanszírozási nehézségek miatt csak közel tíz év alatt, 1875 és 1884 között készült el. A szobrot 350 darabra szétszerelt állapotban szállító hajó 1885-re érkezett meg az Egyesült Államokba, és a következő évben állították fel mai helyén, a New York-i Liberty Islanden.

szabadsagszobor08.jpgÉrdekesség, hogy ennek a szobornak kicsinyített mását ajándékozták az amerikaiak Párizsnak 1889-ben, a forradalom századik évfordulóján, amely ma az Île aux Cygnes szigeten áll, arccal az Egyesült Államok felé, Párizs belvárosában.












Képek forrása:
Budapest(1,2); Kaunas; Riga(1); Riga(2); Valletta; Nicosia; MitilíniPárizs(1); Párizs(2)

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan. 

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

1 Vissza

portugalkonyv1.jpeg„Öt könyv, amit el kell olvasnod egy országból” sorozatunk mostani írásában portugál kötelezőket ajánlunk figyelmetekbe. A válogatáshoz többek között az Európa Pont korábbi vendégei adtak inspirációt, de persze a nagy klasszikusokat sem hagytuk ki. Íme, öt olvasnivaló, ha közelebb szeretnél kerülni a portugál kultúrához.

portugalkonyv2_jpeg.jpgKihagyhatatlan klasszikus Luís de Camões, aki olyan a portugáloknak, mint Shakespeare az angoloknak, vagy Homérosz a görögöknek. Camões a reneszánsz kor legnagyobb hatású portugál szerzője, hírnevét első sorban a portugál nemzeti eposz, a Vasco da Gama útját feldolgozó A Lusiadáknak (Os Lusíadas) köszönheti. Portugália a 15-16. század folyamán vált kis monarchiából felfedező és hódító világhatalommá – ezt mutatja be az eposz.

A portugál szellem legegyetemesebb érvényű klasszikusa, ez a kétes cimborák közt forgolódó művelt katonaköltő igazi reneszánsz egyéniség volt; szenvedély fűtötte, viharos élete egy dicsőségében is küzdelmes, nagyszerűségében is viszontagságos, hősiességében is nyomorúságos kor jelképe. Remekműve, A lusiadák – Vasco da Gama indiai útja kapcsán – az antik eposz eszközeivel, de olaszos stanzákba foglalt, bensőséges lírával vázolja fel népe sorsát és jellemét, Lusus fiainak, vagyis a portugál világnak hatalmas költői látomását, és olyan mitológiát fogalmaz meg, amely a vitézség, az életerő, a küldetéstudat és a helytállás vonásait rajzolja a portugál nemzet – és az újkori fehér ember – arcképére.”

portugalkonyv3_jpeg.jpgSzintén kihagyhatatlan a XIX. században alkotó realista író, Eca de Queirós is, „a modern portugál irodalom legeurópaibb alakja, »patriótába oltott világpolgár«, Balzac és Zola művészetének méltó folytatója. Írásaiban, melyek a portugál prózát világirodalmi színvonalra emelték, megsemmisítő iróniával fest nagyszabású körképet a múlt század második felének Portugáliájáról.” Egyik legnépszerűbb írása az Amaro atya bűne (O Crime do Padre Amaro), a portugál realizmus legkiemelkedőbb, számos hazai és külföldi kiadást megért alkotása. A regény a hivatástudati válsággal küzdő fiatal pap és a vakbuzgó úrilány tragikus szerelmének történetét meséli el. Eca de Queirós egyszerre meséli az ő történetüket és mutat görbe tükröt az álmos kisváros közéletének, amely képmutató erkölcsösségével az egész vidéki polgárság szatírájává bővül. A könyvből 2002-ben nemzetközi koprodukcióban film is készült, amelyet a magyar mozik is vetítettek.


portugalkonyv4_jpeg.jpgA huszadik század elején élt és alkotott a sokoldalú író, költő, műfordító, kritikus, filozófus Fernando Pessoa, akinek egyik legnagyobb hazai ismerője (és fordítója), Pál Ferenc, nemrégiben vendégünk volt az Európa Pontban. Pessoa életművében közel nyolcvan álnéven alkotott: írt verseket és regényeket, minden alteregójához kész életrajzot és sajátos írói személyiséget (plusz horoszkópot és aláírást) is készített. Jelentősége a portugál irodalomban magyar példát idézve csak a Nyugat első nemzedékéhez mérhető, „Pessoa személyiségével, pontosabban személyiségeivel, mintha egymaga alkotna egy egész írói csoportot. Életművének legkülönösebb vonása ugyanis az, hogy számos alteregót hozott létre. Ráadásul saját néven is publikált műveket, alkalmasint több nyelven”.

Egyik legjelentősebb írása, A kétségek könyve (Livro do Desassossego) magyarul is elérhető (a MEK online könyvtárából ingyenesen letölthető).A világhírű portugál költő filozofikus vallomás-regényének hőse és írója is a szerző egyik alteregója: Bernardo Soarez. Magányos megfigyelésekben, elmélkedésekben, rácsodálkozásokban kiapadhatatlan alkotás”, amely vallja, hogy „az irodalom a legkellemesebb módja annak, hogy ne vegyünk tudomást az életről.

portugalkonyv5_jpeg.jpgA válogatásból nem maradhat ki a portugálok irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett (1998) szerzője, 2010-es haláláig a kortárs portugál irodalom egyik legjelentősebb írója, José Saramago. A Nobel Bizottság értékelése alapján Saramago életművéért és jelentős részben az egész világon óriási sikert arató Vakságnak köszönhetően nyerte el a Nobel-díjat, az indoklás szerint „képzeletből, együttérzésből táplálkozó és iróniával átszőtt példázatai újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illuzórikus, tovatűnő valóságot”.

A vakság (Ensaio sobre a cegueira) lehangoló helyzetjelentés az emberről, egy világméretű katasztrófa fókuszába helyezve. A regény alaphelyzetében különös ​kór terjed a városban: először az autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele. Az elharapódzó járványt nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes fehér kór tovább szedi áldozatait. A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból… Ebben a disztópikus könyvében Saramago is ugyanarra a következtetésre jut, mint számtalan neves és névtelen elődje; „az emberről rekordidő alatt hámlik le minden civilizáció és humanizmus, amint felborul a megszokott rendje”.

portugalkonyv6_jpeg.jpgHogy napjaink portugál irodalmához is adjunk valamilyen ajánlást, a kortárs írók közül egy egészen új írót ajánlunk, aki elsőkönyvesként nemrégiben szintén vendégünk volt az Európa Pontban. Bruno Vieira Amaral portugál újságíró első regénye, Az Amélia-lakótelep (As primeiras coisas) Lisszabon külvárosában élő emberek történeteit meséli el. A városrész „tele van érdekesebbnél érdekesebb történetekkel, elvetélt emberi sorsokkal, a kispolgári lét peremére szorult, bizarr figurákkal, a reménytelenség melankóliájával, nagyívű vágyakkal és ábrándokkal, feloldatlan társadalmi és ideológiai feszültségekkel. Bruno Vieira Amaral a tragikum és a komikum kettős perspektívájából írja meg, rövid, anekdotikus fejezetekben ennek a kronotopikusan terhelt külvárosi térnek a krónikáit.”

Amaral az Európa Pontban többek között a portugál társadalom jelenleg is tapasztalható belső ellentmondásairól mesélt, amely például az 1974-es fordulat utáni időkben a portugál gyarmatokról „visszaáramló” tömegek, az ún. retornados és az őslakos helyi, portugál lakosság közötti feszültségben is tetten érhető. A gyarmatokról Portugáliába áramló ötszázezres tömeg a mai napig sok szempontból konfliktusban áll a helyiekkel – többek között ezt a konfliktust is feldolgozta első regényében. A regény részletei magyarul is olvashatók.

Ezen sorozatunk célja egy olyan „must read” lista összeállítása az adott ország szerzőinek könyveiből, amelyek elolvasása közelebb viszi az olvasót az adott ország kultúrájának és embereinek megismeréséhez, amelyek sokat mondanak az ország lakóiról, történelméről. Minden ilyen lista vitatható természetesen, de ez is a célja – vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, ajánljatok további könyveket! Ti mit ajánlanátok portugál íróktól feltétélen elolvasásra?

A könyvek leírásához és értékeléséhez a Moly.hu-n található bemutatásokat és jellemzéseket használtuk.

Képek forrása: Pexels; Moly.hu

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

 

0 Vissza

pirog1.jpgEbben a hónapban az idén százéves fennállását ünneplő Finnország egyik legjellemzőbb ételét, a karjalanpiirakkát mutatjuk be. Ezzel az étellel és változataival gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk Finnországban – előszeretettel eszik reggelire, streetfoodként, otthoni fogásként, de ünnepnapokon, esküvőkön is. Ehető önmagában, és szendvicsalapnak is szuper.

A pirog Karéliából (ma Oroszország és Finnország osztozik a területen) származik, amely a finn nemzeti eposz, a Kalevala szülőhelye is. A karéliai pirog jellemzően rozstészta alapú, tipikusan sós tejberizzsel (vagy krumpli- vagy répapürével) töltött, felülről nyitott, csónak alakú, tésztájában ropogós sós sütemény. Egyike Finnország három kedvenc ételének. Épp egy éve készítettek Finnországban egy átfogó felmérést, hogy megtudják, mit tartanak a finnek legjellemzőbb ételüknek: több mint negyvenezren szavaztak, és végül a rozskenyeret nevezték meg a szintén karéliai ragu és a karjalanpiirakka előtt.

A karéliai piroghoz hasonló ételekkel sokfelé találkozhatunk Karélia körül, sőt Szibériában vagy Kínában is. Az étel a 17-18. században jelent meg a mai Dél-Finnország területén, ahonnan az elvándorló karéliaiak révén egész Finnországba, sőt Svédországba is eljutott a sós péksütemény. Az étel első hivatalos, írásos említése 1686-ból származik. A hagyományos finn ételt az EU eredetvédelmi oltalma is védi. 2003 óta jegyzik a hagyományos különleges termékek (HKT) között, olyan termékekkel együtt, mint a magyar tepertős pogácsa, az olasz mozzarella, a spanyol jamón serrano vagy a nápolyi pizza (amely szintén volt már nálunk a hónap receptje).

Receptünkhöz a Finn Külügyminisztérium által működtetett This is Finland (Finland.fi) oldal receptjét használtuk, de természetesen ahány finn ház, annyi eltérő szokás a készítésre, számtalan receptvariációval találkozhatunk a lent bemutatott verzión kívül is.

Hozzávalók

A tésztához:
- 1 dl víz
- fél – 1 teáskanál só
- 2,5 dl rozsliszt

A rizses töltelékhez:
- 2,5 dl víz
- 1 liter tej
- 2,5 dl rizs
- 1 teáskanál só

Elkészítés

Az átöblített rizst tegyük fel főni forró vízben, majd várjuk meg, míg nagyjából felszívja a vizet. Ekkor alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett adjuk hozzá lassan a tejet. Félig lefedve, alacsony lángon hagyjuk tovább főni, míg fel nem szívja a tejet, és sűrű kását, tejberizst kapunk. Sózzuk ízlés szerint és hagyjuk hűlni.

A sütemény tésztájához öntsük össze az összetevőket és formázzunk belőle homogén állagú tésztát. Nyújtsuk hosszú hengerré, és vágjuk fel 12 egyenlő részre. A tésztákat nyújtsuk és formázzuk vékony, ovális darabokká. Helyezzünk minden tészta közepére a töltelékből, majd a tészta szélét hajtsuk a töltelékre, kis hullámokat formálva a visszahajtott peremen.

pirog2.jpg

Előmelegített sütőben süssük 250-300 fokon 10-15 percet – a nagyon meleg sütő és a rövid sütési idő biztosítja, hogy a tészta ropogósra sül, miközben a töltelék nem szárad ki. A kész süteményt kenjük meg olvasztott vajjal. Melegen fogyasszuk – ehetjük magában, vajjal, túróval, vagy tojáskrémmel (vajjal kevert aprított főtt tojással).

Hyvää ruokahalua, azaz jó étvágyat! :-)

pirog3.jpg

pirog4.jpg

Kép forrása: borítókép: Jani Kärppä / Visit Finland; 2. és 4. kép:cakecrumbsbeachsand.com; 3. kép: Visit Finland

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

pa1.jpgA kreatív és kulturális szektor az EU gazdaságának egyik legdinamikusabb ága, amely ösztönzi az innovációt, a növekedést és a munkahelyteremtést. Tavaly körülbelül 509 milliárd euró hozzáadott értéket termeltek GDP-ben, és több mint 12 millió munkahelyet biztosítottak. A hónapban ezt a területet járjuk körül programjainkkal: bemutatjuk a Kreatív Európa Programot, és Európa egyik kulturális fővárosába, Aarhusba is elutazunk – legalábbis gondolatban egy csésze ital erejéig. Az évad első színházi előadásában az Ernelláék Farkaséknál című darabot mutatjuk be, filmklubunkban pedig a LUX-díj hivatalos válogatásába került A remény másik oldala c. filmet vetítjük.

pa2.jpg

A hónap első programján, 7-én az uniós pályázatokhoz kaphatnak hasznos tanácsokat az érdeklődők: információs napunkon szó lesz a Kreatív Európa és az Európa a polgárokért programokról, azok céljairól és a legfontosabb változásokról. A programok magyarországi koordinátorainak segítségével bemutatjuk a két program közös pályázati felületét és a regisztráció menetét is. A résztvevők megismerhetik a pályázatbeadás folyamatát és pénzügyi hátterét, valamint nyertes projekteket is. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött (regisztracio@eu.hu).

pa3.png

November 14-én egy izgalmas színházi előadásra várunk benneteket: színpadunkon Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című darabját láthatjátok, amelynek filmváltozata több európai (Karlovy Vary, Cottbus) filmdíjat is elnyert. A film két lánytestvér (Ernella és Eszter) családjának történetét mutatja be egy váratlan látogatás keretében: régi és új konfliktusok törnek felszínre a két egymástól eltávolodott testvér közt a rövid, kényszerű együttélés során.

park_alle.JPG

Egy csésze Európa sorozatunk e havi estjén, 16-án, ezúttal Dániába vesszük az irányt: Szederkényi Olga és vendégei úti célja a dán Aarhus, az EU egyik idei kulturális fővárosa. Miközben megfejtjük, miért Aarhus a legidősebb és a legfiatalabb dán város is egyben, bemutatjuk a legizgalmasabb kulturális látnivalókat és Aarhus idei legjobb programjait, a dán gasztronómiába is belekóstolunk. Utánajárunk, miért a dán az egyik legboldogabb nép, miért szeretjük a dán filmeket, és szó lesz a „hygge” életérzésről is. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, jelentkezni november 2-ától lehet az egycseszeeuropa@gmail.com e-mail-címen.

pa4.png
A hónap utolsó programján, 21-én a Lux-díj egyik idei döntős (legjobb tíz közé került) filmjét nézhetitek meg nálunk, Aki Kaurismaki finn rendező legutóbbi alkotását A remény másik oldalát. A film a nagyon aktuális menekültkérdést dolgozza fel a finn vendéglős és a szír menekült nem mindennapi kapcsolatán keresztül – igazi kaurismakis eszközökkel. Kaurismaki a filmért az idei Berlinalén a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve díját hozhatta el. Vendégünk lesz az esten Bognár Péter, a LUX-díj döntőbizottságának magyar tagja, aki az est házigazdájával, Gyárfás Dorkával beszélget majd. A Lumière Filmklub kurátora Bujdosó Bori, újságíró.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!

Képek forrása: pályázati információs nap: az esemény Facebook oldala; aarhusi utcakép: Visitaarhus.com; Ernelláék Farkaséknál: Bíró Márton / Port.hu; A remény másik oldala: port.hu

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

eszt1.jpgJól pörgő startupvilág, digitális innovációk, mindent behálózó, világszínvonalú e-közigazgatás – ez is Észtország, de ennél sokkal több. Jó humorú, a világra nyitott, optimista emberek, akikkel könnyű barátságot kötni, akiket különleges szeretet fűz feketekenyerükhöz és a nagymamájuk káposztaföldjéhez is. Többek között ezekről is hallhattunk legutóbbi estünkön, amikor Szederkényi Olga és vendégei segítségével Észtországot fedeztük fel.

A természetközeli high-tech ország

eszt0.PNGAz est első vendége, Észtország Magyarországra akkreditált – egyébként hivatalát Bécsből ellátó – nagykövete, Rein Oidekivi nagy szeretettel mesélt hazájáról, a 2222 sziget és megszámlálhatatlan erdő országáról. A nagykövet is az egyik észt szigetről, a harmadik legnagyobbról, Muhuról származik, amely népszerű nyaralóhely az észtek körében, és többek között a helyi hímzésről és struccfarmjáról híres. Otthonából többek között az észtek kedvelt fekete kenyere, a rozs alapú leib hiányzik neki nagyon – természetesen szerettei, barátai, az észtországi fények, illatok, hangok mellett.

A nagykövet röviden beszélt országa elnökségi programjáról is, amely az egyensúly megteremtésére helyezi a hangsúlyt – egyensúlyra a közös európai kultúra és közös ügyek, valamint a tagállami kultúra és nemzeti érdekek közt; de ugyanígy a természettel való közvetlen kapcsolat és a legújabb technológiákra épülő életmód közt. Rein Oidekivi szerint az elnökség hatalmas megtiszteltetés és egyben lehetőség, hogy Észtország európai szinten képviseljen valamit, amiben nagyon erős: például hogy a digitális innovációk, e-közigazgatás területén támogassa a közösséget.

Az észt nyelv – csakúgy, mint a finn – a magyarral rokon, de ez kimerül kb. 7-800 közös gyökerű szóban. A hagyományosan ismert hasonló szópárok mellett (pl. hal / kala) két érdekes – persze nem komoly – példa is jelképezi távoli rokonságunk: a gumimatrac és a kézigránát is nagyon hasonlóan szól észtül (kummi madrats és käsi granaat). Nemcsak az ország klímájáról, de az észtek hagyományos optimizmusáról is vall a nagykövet egyik kedvenc észt közmondása, amely szerint nincsen rossz idő – csak rossz öltözet. Búcsúzóul Oidekivi egyik kedvenc észt írójától, Karl Ristikivitől idézett: See, mis sa naeratades kinkisid / võib kunagi otsa saada / aga naeratus jääb; azaz az ajándék, amit mosollyal adsz, eltűnhet egy nap, de a mosoly mindig megmarad.

Legyen kenyér!

eszt2.jpgAz est második vendége szintén nagykövet volt, de ő Magyarországot képviselte Észtországban hosszú ideig: Jávorszky Béla két terminust töltött Tallinnban (illetve a három balti államban, közös akkreditációval), megszakítással 1991 és 2002 között. Mint elmondta, a kedves emberek és a városok szépsége egyből magával ragadta Észtországban. Itteni nagyköveti megbízatása hosszú időt ölelt fel, amely alatt hatalmas változáson ment át a kis balti állam. A hetvenes- nyolcvanas évek Észtországára „jég alatt alvó vérfolt”-ként hivatkozott, amelynek hatása még érződött 1991-es kinevezésekor is. Ekkor az ország még nagyon szürke volt, lepusztult állapotban – ez tükröződött az általános állapotokon, infrastruktúrán, de az emberek meggyötört lelkén is. Ekkor Magyarországot és a magyar embereket még „távoli nagy testvérként” kezelték, akik fontos kapcsot jelentettek Európa felé. Majd 2002-re, mikorra Észtország már sokkal fejlettebb, öntudatosabb nemzet képét mutatta, ez a vonal és Magyarország jelentősége az észtek számára jelentősen meggyengült.

Jávorszky Béla íróként és műfordítóként számos magyar és észt alkotást fordított észtről magyar nyelvre, legutóbb épp Viivi Luik Árnyékszínház című esszéregényét ültette át magyarra. A nagykövet mesélt észtországi magyar hatásokról, helyekről, például annak a patikának a történetéről, amelyet 1582-ben egy Pozsonyból elvándorolt magyar gyógyszerész, Burchard-Bélaváry János alapított. A Burchard-Bélaváry család az egyik első magyar gyógyszerészdinasztia, akik apáról fiúra örökítve a hivatást egészen 1911-ig működtették Tallinn központjában gyógyszertárukat.

Jávorszky Béla szerint az észtek sokban hasonlítanak közeli rokonaikra, a finnekre (Finnoszágban szintén dolgozott diplomataként), ugyanakkor szerinte az észtek sokkal nyitottabbak, könnyebb velük közeli kapcsolatba kerülni, mint a finnekkel; és a finnekkel ellentétben szerinte az észteknek remek a humorérzékük. Az észtek feketekenyér-szeretetéről vall az egyik kedvenc észt mondása is: az étkezést legtöbbször „Jätku leiba!” kívánsággal kezdik, amely nagyjából annyit jelent, hogy „legyen kenyér”.

Az erdei bogyók és a nagymama káposztaföldje

eszt3.jpgAz est utolsó vendége egy észt-magyar házaspár, Farkas József és felesége, Anne Kuldkepp voltak, akik még 1968-ban ismerkedtek meg az akkori „birodalmi fővárosban”, Moszkvában. Családjuk egy része ma Észtországban él, ők Magyarországon – de ha összejön a család szigetszentmiklósi házukban, akkor „ott magasabb az egy négyzetméterre jutó észtek száma, mint Észtországban”.

Farkas József szenvedélyesen mesélt második otthonáról, Észtországról, ahol az emberek szeretik szalonnaszagúvá pácolni magukat a füstös szaunában (suitsusaun), és akiknek különös örömet okoz átautózni a befagyott Balti-tengeren – még ha néha a jég be is szakad egy-egy autó alatt. Szerinte az észtek igazi gyűjtögető nemzet: nagyobb örömet nem tudunk okozni észt barátainknak, mint hogy elkísérjük őket az erdőbe mindenféle erdei bogyókat vagy gombákat szedni. Nagy csodálattal mesélt a mai modern észt építészetről is, amely a népművészetből merít. Egyik fiuk, Dénes képzőművész lett, aki nagy büszkeségükre 2013-ban Észtországot képviselte a velencei Biennálén.

Szó esett még az észtek hazaszeretetéről is, amelyet Farkas József szerint hétköznapi természetességgel élnek meg. Észtországhoz, az észt földhöz való ilyen ragaszkodásuk jól tükröződik az egyik legkedveltebb észt gyerekdalban is: Mulle meeldib Eestimaa / Saaremaa, Hiiumaa / Pärnumaa ja Raplamaa / vanaema kapsamaa. (Szeretem Észtországot / Saare földjét, Hiiu földjét / Pärnu földjét, Rapla földjét / a nagymama káposztaföldjét.)

A sorozat következő estjén, november 16-án Dániába utazunk majd képzeletben legalább egy csésze ital erejéig – várunk akkor is mindenkit szeretettel!

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza